mindent felszámolni, és irány Moszkva. Csehov doktor híres A 3 nővér ben Olga egy átizzadt, vívódott éjszaka, hajnal 3-kor, mikor nem jön álom a szemére- ahogy mondja…(és egyikük sem jut el végül Moszkvába…)
Küzdelem a múló idővel,tudva, hogy vannak dolgok amiket megállítani, sem siettetni nem lehet.
A nagy utazások álmodozásokkal kezdődnek. Iskolás korunk Krasznaja Plosátyja , a nagy november 7.ei felvonulások, tankok, rakéták katonák, a Győzelem Napjáról májusban nem is beszélve,Szóval a Kékes televízió fekete -fehér kis képernyőjén is hatalmasnak látszó Orosz, a több, mint 40 év kulturális lenyomata- mi változott az azóta eltelt közel 20 év alatt? Tovaris konyec? Csehov világa lélekben még érezhető?
Gyakorlott Bedecker olvasók befejezhetik az olvasást, mert ez most igazán útleírásnak nem lesz mondható.
Augusztus 18-27-ig Moszkvában a Finn Junior Világbajnokság. 21 év alattiak versenye… aztán már „felnőtt” leszel. Korosztályos lehetőség.
Az Orosz Föderáció Nagykövetsége előtt szokjuk a népszokássá vált sorban állásukat, a vízumért folyamodás során. Jellegzetes „orosz szag”, mint az újonnan vett zsiguli, vagy Metro szerelvényeken-
Négyen megyünk, 3 versenyző és jómagam a coach:csapatvezető,tréner, tanácsadó, apa, versenyzőtárs,jó barát és turista egy személyben.(most már megértem az asszonyokat, milyen nehéz is nekik egyszerre szimultán több szerepet is eljátszaniuk…)
A Tupoljev gépmadár széles hátranyilazott szárnyaitól a „bolhás” osztályon sokat nem látunk a tájból, a gép zajos és zsúfolt, a kaja felejthető, de a pilóták profizmusa nem kérdőjelezhet meg, szinte végigsimítják a betont leszálláskor, a landolás csak tudati úton történik, alig érezhető: méltán a tapsvihar az utasok között.
Seremetyevo…
Mindenütt hatalmas daru, és építkezések amerre a szem ellát.
Az útlevél kezelés alapos, bár nincs ujjlenyomat, se fényképezés, azért azt érzed, hogy mindent tudnak rólad…És Orosz Földre léptünk! Történelmi pillanat.
Zdrasztvujtye Russia.
A reptér bejáratnál a Volga és Zsiguli, Gaz kavalkádból egy új fekete VW Multivan kanyarodik elénk, mintegy meglepetésként. Furcsa belső bizakodás kezd úrrá lenni az utazóban: más szagok uralják a lélek összetett érzékenységét.
A kertek alatt kanyargó csúcsforgalmat kikerülő út a mi 70 -es éveink emlékét hozza, a betonlakótelepek és ölében megbúvó viskók, leharcolt gépjárműnek álcázott roncsok és az autógyártás legújabb topmodelljei, rendezett parkok és „őserdő”…szóval 6 km-en belül minden, amíg odaérünk.
Moscow Sailing School.
Tudatosan létrehozott vitorlás iskola-mint annak idején nálunk volt a Velence-tavi Vízi Sportiskola- elképzeléssel, pénzzel, felszereltséggel, és tudással. Az látszik, hogy az oroszok akarják ezt csinálni,( a sport, mint a nemzeti egyűvétartozás kovásza )ebben a sportágban is az utánpótlás nevelésre helyezik a hangsúlyt. A luxus Gulag benyomását keltő őrökkel megfigyelt objektumon belül fényképes ID-vel lehet mozogni. A szálláshely és az étkezőn kívül súlyzóterem, szauna, és a vitorlázás a lehetőség a szabadidő hasznos irányított eltöltéséhez.
A hangárban 100 finn van a polcokon, mint a sajtgyárban a sajtok, amit némi depozit(520€) ellenében kölcsönöznek a meghívott versenyzőknek, csak, hogy a tulajdonosi szemlélet erősödjön a kölcsön hajókra vigyázandó. A Moszkva folyó kiöblösödései a Klyazma és a Pregirovoj? néven alkalmas széles vízfelületet alkotnak az általában É, ÉNY szélben a folyamon hosszában történő versenyrendezéshez. Up and Down pályákat raktak, szélerőtől függően meghatározva a körök számát. A partokat erdőségek, és gyönyörű „dácsák” keretezik, elbújva a viskók, sátrak, kis és nagy kikötőhelyek,dereglyék, jellegzetes orosz evezős csónakok és luxus motoros yachtok pihenőjeként. Nagyon komoly hajóforgalom van, a személyszállító „úszó lakótelepektől” a motorosokon keresztül a különböző vitorlás hajókig.
A coachok-nak ígért 10 motorosból végül csak 5 maradt, így kényszerházasság kötődött az USA-Canada színeit képviselő csapattal. Jim, az amerikai csapatvezető szintén botcsinálta „apa-coach”(civilben a Pfizer kutatóorvosa) volt ,mint a kanada, vagy magam is.A nyelvi környezetet valamelyest könnyítette bevallott siketségem, ami a lassú és hangos beszéd javára billentette az orrhangon hadarást, és így egészen jól megérthettük egymást. A motorcsónakázás viszonylag jól sikerült, hála Sümegi Árpinak, akitől „iskolát” vettem e tárgykörben még indulásunk előtt.
A szél rendkívül érdekes termik szél volt, ami kiszámíthatatlan turbulenciával terjedt le a víztükrön. Talán 2 olyan futam volt, ahol rajt-cél győzelemmel a vezető hajó megtartotta helyét. A többi hihetetlen liftezések sorozata volt fel és le, vezető hajók 20 helyet estek vissza, az utolsó előttiről 30 helyet sikerült előre keveredni, majd megint visszacsúszni Fortuna istenasszony kegyei szerint. A bójavételek grafikonja egy kicsorbult öreg fűrész fogait ábrázolta volna, egészen elfuserált rajtokból előre lehetett keveredni,és fordítva.
Találkozás Andrej Balashov-val, aki ’76-ban Kingstonban az olimpián ezüstérmes-nekem nagy példaképem, mert nálam nem magasabb,így példáját adja,hogy „törpéknek”is van lehetősége a finn osztályban. A másik nagy legenda Gus Miller az amerikai ellenfele Andrejnak, aki egy kamerát szereltetett a hajó végére kielemezendő a finnes versenyző mozgásösszetevőit, hogy edzés során korrigálni lehessen a hibákat.
Szerda este a németek edzője Roberto fülön csípett, hogy tartsak vele a „coachmeetingre” amit egy ruhaszárító helységben tartottak a belorusz, német(volt NDK),lengyel cseh edző, valamint Yana Dobzhitskaya(tűzről pattant orosz menyecske) az Orosz Vitorlás Szövetség Elnökségi tagja, és ezek után én is, néhány vodkásüveg társaságában-hajnali 1/2 3 ig. A „közös történelmi múlt” gyorsan egy nevezőre hozott bennünket. A társalgás lényegében angol szavakból állt, amit orosz nyelvi kiegészítések fűszereztek a gátlások oldódása után. Az orosz, belorusz, cseh és lengyel minden átmenet nélkül értették egymást, aztán a cseh begyónta, hogy magyarul is ért, ha nem is beszél, mert fél évet itt töltött valami gyárban,mint „inzsinyér”. Az alkoholfok emelkedésével össze ölelkezve aztán megpedzettem,hogy jövőre esetleg szeretnénk Balatonfüreden tartani a Junior VB-t, amit nagy lelkesedés követett,és érdekes módon még 2 nap múlva is tartott. Most már csak az itthoniakon múlik, hogy lesz e belőle valami…
Mindenesetre az egykor volt megszálló és megszállt területek képviselői a druzsba jegyében még sokáig óbégattunk a hajnali párában.
A beszélgetés során világossá vált, hogy a Forma 1 beköltözött a vitorlázás berkeibe is:a csapatok segítik a győzelemre esélyes tagjukat, mind a rajtnál, de utána is a bójavételnél,vagy csak zavarják annak ellenfelét, hogy a helyezést megtarthassa. Bármilyen furcsa, ezt ők otthon gyakorolják. Nálunk ez a tudatos felkészítés ,edzés elmélet és módszertan még várat magára.
Csütörtök Moszkva- állítólag már 16 millió lakossal Mexicováros és San Paolo után következik- hatalmas város.
Közel másfél órás buszozás után érünk a Metró végállomáshoz. A metróvonal olyan hosszú, hogy „az emberek Tolsztojt olvasnak 2 megálló között”, ahogy azt dr. HB szellemesen megjegyezte. Csütörtökön persze a múzeumok szünnapot tartottak, így az őrségváltás után a Vörös Teret néztük meg nappali világosságban. Lenin tényleg megöregedett, már csak 11-től 13-ig „fogad” aztán „pihen”, szunyókál másnapig. Negyed kettőkor már bezárt ajtók előtt hatalmas tányérsapkás suhanc hessintett el bennünket davaj,davajkodva. A kánikulában hosszú kutyagolás után végigsétahajózunk a Moszkva csatornán vagy másfél órát, gyönyörködve e hatalmas város épületeiben. Miért nem tudom leírni amit érzek, látok, szeretek, ami olyan kimondhatatlanul szép? Megfoghatatlan súllyal nehezedik rám a megapolisz,mintha csak álom lenne az egész…A bálból hazafelé, a kavargó érzések és lehetőségek leírása még jobb tollú írókat is próbára tesz,hát még egy város impresszuma.
A német csapattal töltött nap összekovácsolt bennünket, és erősen kezdtünk szurkolni Jan Kurfeldnek, aki esélyes lehetett a győzelemre(meg is nyerte szerencsésen!).
Az aranyló kupolák és a hatalmas monumentális épületek, mind Moszkva és az orosz nagyság jelképei a Lomonoszov egyetemtől a Moszkva egyetemig lenyűgözik a látogatót.
Valami egészen más az orosz lélek. Felfoghatatlanul értékes, és maguk számára is értéktelen, ha valami cél érdekében összefog.
A verseny szombati nagy napja,hosszú széltelenség után 3 futam. Az eddigi flautefutamok a „kákabelűek”előnyét hozta. A szél kicsit keresztbe fúj a folyón, igy a pályát átlósan rakják az amúgy is kanyarodó folyón.
Végre lehet lógni, néha 3 Bf teteje is, néhányan feldűlnek ami megint helyosztó a bójakerülésnél. Bőrtok(Beliczay Marci) egy 10, és egy nagyon szép 4. hellyel paríroz és feljön az előkelő első harmadba. Csodálatos melengető érzés, végig elöl vitorlázó fiú, vannak pillanatok mikor vezeti a mezőnyt hátszélben- és meg tudja őrizni helyét az élbolyban. A coach szíve jobban dobog,mint a versenyzőé,szinte hisztériás érzés motorosból nézni, tehetetlenül szurkolni kívülről nézve a játékot. Hatalmas öröm! A csapat egyetlen tagja, aki lelkesen készült egész évben az utolsó junior évére.
A díjkiosztó után némi alkoholos italok feszültségoldó hatása alatt hajnali háromkor dörömbölés az ajtón- irány a reptér. A gép 8.50-kor indul…
Biztosra mennek, hogy le ne késsük…
Azért az ingatlan eladással még várok…
Pay’r Egon