Az idei verseny méltó volt a nevéhez. A látotávolság néha alig érte el a 100 métert. Ennek tükrében izgalmas veryeny kerekedett. Az abszolut első az első hazai versenyén iduló Principessa lett.
Öt éve indultam először a Köd kupán, azóta nem hagytam ki egyszer sem. Idén főleg a Magorral mentem, de erre a rövid versenyre nem lett volna érdemes elhozni Szigligetről, így más lehetőség után tekintgettem. Olvastam a Hajó Magazinban az UFO 22-esről, ami eléggé megtetszett, majd amikor szétszedtük a Diego-t Kenesén, találkoztam Ronival ( Ormándlaki Áron ), aki éppen az TBS nagydíjra készült a hajóval. Akkor beszélgettünk, és abban maradtunk, hogy vihetem a gépet a Köd kupára.
Az M7-esen lefelé gyönyörű idő volt. Sütött a nap egészen Szabadbattyánig. Ekkor mintha egy másik országba érkeztünk volna, tejföl sűrűségű köd. Kenesére érve nem volt túl meleg. Összekapom a csapatot, és szereljük a hajót. Két hölgy ( Andi és Egér barátom 8 éves lánya Zsófi ) és maga Egér. A hajó szerelése telefonos segítséggel ment, majd elrúgtuk a partot, de elég későn, fél 10 körül. Eleinte gennakerrel indultunk a déli szélben. A látótávolság kb. 100 méter volt. A kikötő előtt becéloztuk Almádit saccra, majd elindultunk. Semmi műszer, még egy kompassz sem volt a hajón. Úgy látszik, nekem ilyen hajók „jutnak” 🙂 Addig nem volt semmilyen baj, amíg egy irányba tudtunk haladni, de aztán halsoltunk párat, és rögtön nem volt irányunk. Ekkor találkoztunk a főrendező, motorcsónakban rohangáló Vizipókkal, aki hosszas könyörgés után sem volt hajlandó felvenni minket vontára, viszont elmondta, hogy itt lesz a bója. Na ezzel ki voltunk segítve baromira, így műszerek nélkül. A szél változott, le kellett vennünnk a gennakert és kreuzoltunk. Na ekkor teljesen megszűntek az irányok. Főleg, hogy még fordultunk is párat. Ekkor a legénység elfogyasztott egy banánt, és a héjat a vízbe dobta. Ekkor nem sok jelentőséget tulajdonítottam ennek a tettnek, de 20 perc múlva, amikor már fordultunk többet is, egyszer csak feltünk a
banánhéj abban a formában, ahogy vízbe eresztettük. Ekkor hatalmas röhögés tört ki a hajón. Fogalmunk sem volt arról, hogy merre járunk. Volt autózaj, de nem tudtuk eldönteni, hogy melyik irányba állunk. Folyamatosan röhögtünk, majd elke
zdtünk gondolkozni azon, hogy a rajtot már tutira lekéssük. Volt 15 percünk a rajtig. Ekkor a semmiből motorzaj hallatszott. Füleltünk, és egyszer csak előbukkant a falból a Fruska Bavaria 44-es. Mint a megváltó, úgy érkezett vidám legénységünkhöz. Mikor megtudtuk, hogy „szintén zenész”, kötelet dobva húztak minket. Állítólag volt gps-ük. Jó sokat mentünk, majd egyszer csak feltűnt a part. Hoppá, gáz vissza, kanyar balra. Almádinál voltunk, már mosoly is jött az arcunkra. Fáztunk, hiszen nem volt túl meleg, és nem mozogtuk agyon magunkat. Átszóltak a Fruskáról, hogy halasztás van. Ekkor még boldogabbak lettünk, hiszen így még értelme is lesz a mai napnak. És hirtelen előtűnt a tejfölből a mezőny a rendező hajókkal.
Halasztás volt, a szél kezdett frissülni. Papíron osztogatták a bóják koordinátáit, amit ugyan elvettünk, de nem tudtuk sokmindenre használni. Odamentünk klubtárs hajónkhoz a Macarellához, hogy az igért forralt bort felvegyük, de ki volt téve az elfogyott tábla. Helyette kaptunk mentőmellényeket, így kényelmesebben utazhattunk. A szél a Fűzfői öböl felől fúj azt hiszem. Mondjuk nekem fogalmam sem volt, hogy hol lesz a bója ( még jó hogy nem a leggyorsabb hajón ültünk ). Eleinte azt gondoltam, hogy bőven jó lesz víz felől indulni, és talán majd gennakerezni is lehet. Nem vált be a taktika. A rajt még futtatott kreuz volt, majd folyamatosan élesedett. Azok, akik felül rajtoltak, behozhatatlan előnyre tehettek szert. Jól rajtoltunk, de pár perccel a rajt után sokan „tonnából” átmentek alattunk vagy felettünk. Kis sárga hajónk nem harapta nagyon a kreuz szakaszt. Sokkal a rajt után tűnt fel a Principessa mellettünk, majd haladt tova sebesen. Lassan megpillantottuk a bóját, és ahhoz, hogy elérjük, még fordulni kellett.
Ötvenesek, Nauticok, Sudár, Sholtz22-esek, Reginák társaságában vettük a bóját, de volt mögöttünk 8mod is. Gennaker fel. Igen ám, de a lelkes legénység rossz helyre kötötte be, így átadtam a kormányt, és heveny ordítások közepette megoldottam a káoszt. Megnyugodtak a kedélyek, és gyorsulva utaztunk lila gennakerünk alatt. A hajó szépen haladt, szinte állva hagytuk a mezőnyt az időközben kettesre erősödő szélben. Sorra hagytuk le a hajókat, és vettük az almádi jelet. Halz, és irány a víz felé. Ezen a szakaszon még utolértük a lassabb, de eddig jobban taktikázó hajókat, majd le is hagytuk őket. Közben elkezdtek jönni a hajók már visszafelé, majd nemsokára megpillantottuk a jelet, ami fehér volt. Ennél kevésbé feltűnőt nehezebb lett volna találni erre az időre. 🙂 A szél folyamatosan gyengült, végül olaj vizen vettük a Káptalan magasságában lévő jelet. Megint kreuz következett, ami nem kedvezett. Előttünk a Paquita és a Ganz, mögöttünk a Szirákó. Inkább a partot húztuk, ami csak eleinte tűnt jó választásnak. Nem voltunk gyorsak ezen a szakaszon, talán valami hínárt is összeszedtünk, de lehet, hogy csak lelkit. 🙂 A befutó előtt elment a Ráczáfol és a Kékmadár, a végén a rongyolóval közlekedő Scholtz 22-es is. A mi kis 9m2-es fockunk kicsinek bizonyult erre az időre. Nem tudom hanyadiknak futottunk be végül, mert mikor e sorokat írom, még nem kaptam eredményt.
A hazaút az megint egy rémálom. Semmi szél, és még el kell jutni Kenesére. Hideg van
nagyon, fáznak a lányok, és bizony mi is. 1,5 óra lögybölődés után jött a Dolce Vita, és a remek ivararányban közlekedő ( 3 nő, 1 férfi ) hajó végül felvett minket. Az utolsó métereken kifogyott az üzemanyag, de bevánszorogtunk. Leszerelés, majd a büfében forró csoki, később forró zuhany. Ezek után irány Almádi.
Elintéztük az adminisztratív dolgokat, majd beálltunk a sorba. Hamar feljutottunk az emeletre, ahol elég anarchikus látvány fogadott a svédasztalok mellett. Némi pörkölt, galuska és édességek mellett volt időm segíteni az eredmény elkészültében, majd díjkiosztó. Szokásos díjak, nem jelen lévő YS1 győztes.
Ez volt a 2007-es Köd Kupa, jövőre azért megnézem előre az időjárást! ( eEt csak most gondolom, jövőre biztosan másképpen látom majd! )