avagy kezdő lépések egy novemberi versenyen. Egy e-mailben érkezett kedves, meghívó miatt indultam el november első hétvégéjén Balatonlellére. A kora reggeli indulásnak és a dugómentes budapesti utaknak köszönhetően már 8 órakor átléptem a BLYachtclub bejáratát, ahol már lázasan készültek az első alkalommal meghirdetett Dér kupára.
Habár a nevére vonatkozóan az apró jégkristályoknak nyoma sem volt, de borult, felhős, kissé szeles idő fogadott és az a tény, hogy a meleg kabát, valamint a vastagabb pulóverek a hajnali készülődés közepette otthon maradtak (így melegebb ruhadarabként csak egy mentőmellényre számíthattam).
A délelőtti órákban egyre több autó gurult be a kapun, és sokan vízi úton közelítettek a kikötőhöz. Míg néhányan a reggeli kávét, tojásrántottát fogyasztották el a megterített asztaloknál, addig mások már a hajókon tevékenykedtek: rajtszámot tűztek, vitorlákat és kötélzetet ellenőriztek. Hamarosan igazi legénységbörze alakult ki, ugyanis néhányan egyedül jöttek a club életének első vitorlás versenyére. Így kerültem föl én is Nina-ra, ahol Gróf Róbert kapitány parancsait igyekeztem végrehajtani. Az ünnepélyes köszöntőt, valamint a versennyel kapcsolatos alapvető tudnivalókat követően több, mint 30 vitorlás várta a rajtjelzést.
A rajtvonalnál forogva a szívem már a torkomban dobogott, hiszen már nem a parton izgultam végig egy-egy küzdelmet, hanem életemben először a mezőny egyik hajójában. (Mellesleg a szomszéd fedélzetről egykori oktatóm üdvözletét is begyűjtöttem, így igazán nem akartam semmi butaságot véghezvinni). Egészen jó pozícióban voltunk az indítás pillanatában, de egy másik egység oldaltámadása és ezáltal az ütközés elkerülése végett a hátsó szakaszban vágtunk neki a pálya első részének. A győzelemre éhes vitorlások már messze jártak tőlünk. A mi 30 lábas és 4 tonnás hajónk nem mondható rohanógépnek, de azért hátra tekintve még voltak versenyzők mögöttünk. A nem túl hosszúnak mondható pályaszakaszoknak is köszönhetően már messziről láttuk a második, hátszeles-raumos szakaszon száguldókat. Mellettük elhaladva, és a forduló után már mi is fölránthattuk a színes „golyót”. Az esélytelenek nyugalmával sikerült beérni, majd megelőzni egy másik hajót, mely által a hátsó mezőnyben, kettőnk között elindult egy kisebb csata a jobb helyezésért. A nem sok tapasztalattal rendelkező legénységünknek előbb-utóbb sikerült lerángatni a spinnakert, némi idő- és irányveszteség árán, de a gyakorlat teszi a mestert, így legközelebb biztos jobban fog menni.
Már a győztes örömmámorban lubickolhatott a kikötőben, amikor megkezdtük az utolsó távot. „Hasítottuk” a vizet, nyakunkon a Bavaria 36-sal. Gyorsabb, nagyobb hajó, mégis – a versenyszabályokat tiszteletben tartva – folyamatosan szorítottuk magunk mögé őket. A két hajó vidám csatájában, mi szakíthattuk át a képzeletbeli, győzelmi szalagot.
Az I. Dér kupa bajnokai már egy órája élvezhették a vendéglátók melegvizes medencéinek kényelmét, amikor mi még kikötőkötelet dobtunk a partra. Ki a szaunában, vagy a pezsgőfürdőben, ki pedig egy pohár bor mellett elemezte ki a nap eseményeit az esti eredményhirdetésig. A dobogós helyezést elért versenyzők ünneplését svédasztalos vacsora és éjszakába nyúló jókedvű mulatozás követte.
Az első versenyem volt, így igazán nem tudhatom, milyen a többi kihívás, de egyszer ezt is el kell kezdeni. Legközelebb már biztos jobban megy a rajt, a fordulás, a vitorla beállítás, a taktikázás stb. Nem ért egyetlen negatív élmény sem a vízen, sem a parton, bár esélyem sem volt a tapasztalt vitorlázókkal együtt csatázni. Megannyi „vitorlás” élménnyel, még több ismerőssel és egy abszolút 23. hellyel lettem gazdagabb.
A BL Yacht Clubnak szívből gratulálok a színvonalas rendezvényért és vendéglátásért. Remélem 2008. novemberében már a második Dér kupán vitorlázhatnak a téli Balaton szerelmesei.