Láng Róbert azok közé a vitorlázók közé tartozik, akik nem eredményeikkel, hanem tetteikkel hívják fel a figyelmet magukra. A Nemere II. felújitása és olyan hajók fémjelzik útját, amitől minden rendes vitorlázónak csak összefolyik a nyál a szájában. Pedig későn kezdett el a vitorlázással foglalkozni, ami lassan életmódjává és munkájává is vált. Ma már kikerülhetetlen személyisége lett a hazai vitorlás életnek, hiszen a Tengeri Bajnokságot is ő és cége rendezi.
Mikor kezdtél el a vitorlázással foglalkozni?
Nagyon későn. Az én vitorlázásom a 40. születésnapomon kezdődött. Sí oktattam és síelő barátaim voltak. Ganszki Micutól, – aki akkor a régi Sirocconak a csapatában volt – kaptam egy meghívást, hogy a Siroccon legyek legénység. Ami azon alapult, hogy hallotta valakitől, hogy egyszer elmentem vitorlázni és szemben a korábbi álláspontommal – miszerint ez egy unalmas, deckenülős sport, az én adrenalin dús sportjaimmal szemben – rájöttem, hogy ez egy érdekes dolog és megtetszett. Erre volt az ő ajándéka a 40. születésnapomra egy meghívó kártya, amin a Sirocco volt.
Amikor rákérdeztem, hogy mi az, hogy manschaftnak lenni egy hajón és mi az a Sirocco, akkor azt mondta, hogy ez hosszú, de nem fogsz szégyenkezni miatta a Balatonon. Akkor még nem tudtam mit jelent, de már novemberben -2 fokban valami lyukat reszeltünk az árbocon.
Hamar kialakult benned az elképzelés, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Fokozatosan alakult ki, először még munka mellett járogattam a Balatonra, viszont az hamar kialakult, hogy nyomtuk a melót pénteken akár későig is és utána rögtön kövér gáz és irány a Balaton. Akkor még Füreden is jó élet volt, érdemes volt lemenni a Szövi telepre.
Melyik volt az első hajód?
A hetes számú Scholtz 22-es, aminek sokáig nem volt neve. Híres vagyok arról, hogy nem tudok nevet adni. Volt egy kutyám, aki úgy halt meg, hogy egész életében kiskutya volt a neve. Ennek a hajónak még annak idején a Lehó adott egy nevet, amikor kölcsön adtam neki egy Rundumra és egy Barcolanara. Õ elnevezte Melange-nak. Az utóbbi időben én is adtam neki nevet. A Bumeráng nevet kapta.
Ez volt az első és sokáig ért bennem, hogy kéne egy igazi, komolyabb saját hajó. Nagyon sokáig hezitáltam egyáltalán az irányon, hogy esetleg egy trapézos rohanógép, ami szintén nagyon tetszett, hisz ott voltam az első Libera kipróbálásánál, de tetszett a klasszikus irány is. Valahogy egyszer aztán elbillentem inkább a klasszikus felé. Szerencsém volt, mert a móló egyik felén ott állt a Sirocco, a másikon a Nemere II., ami akkoriban zsűrihajó volt. Ez úgy 1996-97-ben volt. 1998-ban vettem meg a Nemerét, ami akkor már nem úszott.
Addigra kialakult bennem, hogy mi micsoda és, hogy mi is az érték, sőt addigra már azt is tudtam, hogy milyen hajó is a Nemere. Nagyon határozottan ebbe az irányban indultam el, úgy álltam neki, hogy semmi nem érdekel, mindenképpen megveszem.
Miközben megvettem a Nemerét, a Siroccon hajóztam. Oszlopos tagja voltam a csapatnak és mellette ismerkedtem más irányokkal is. Lehó például elhívott egy Centomigliára. Intenzíven vitorláztam, szinte minden versenyen ott voltam.
Újraépült a Nemere és a Sirocco is. A Sirocco rendszeresen elveri a Nemerét azóta. Van valami elképzelésed a helyzet megfordítására?
Igen, nem adtam még fel.
Nagyon sok pénz kellene most hirtelen, mert vitorlákat kéne cserélnünk. De a legfontosabb különbség a súly, amit a Sirocco úgy interpretál, hogy az az ő hátrányuk, hogy ők könnyebbek, mi meg ugye úgy látjuk, hogy az előnyük.
Ez tény, de az is hozzá tartozik a tényhez, hogy az egy jobb csapat egy jobb kormányossal. Szeretnék én is csapatot, meg hajót is fejleszteni.
A tenger irányában mikor kezdtél érdeklődni?
Ezzel párhuzamosan talán az első évtől kezdve elkezdtem a tengerre járni. Kialakult egy ritmusa ennek, hogy minden tavasszal, minden ősszel mentünk Görögországba, elmentünk egyszer-kétszer az Adriára. Viszonylag hamar kijutottam már a Karib-tengerre. Gyakorlatilag a hazai charter élet elejétől benne voltam.
Az Extra Dry, milyen indíttatásból született?