Irány Peking! Ezzel a szándékkal indultak útnak jó néhányan élversenyzőink közül Ausztráliába. Itt kerülnek megrendezésre, a déli féltekei nyárban, az utolsó olimpiai kvalifikációs versenyek.
Én arra kaptam megbízást a Magyar Vitorlás Szövetségtől, hogy mint csapatvezető vegyek részt az ausztráliai Sail Melbourne, a 470 Világ Bajnokság és a LASER Világ Bajnokság versenyein és mint edző segítsem az Olimpiai Keret versenyzőit.
Úgy készültem és ehhez kaptam a T. Mobiltól megfelelő technikát,
hogy lehetőségeim és képességeim szerint, beszámolok a vízen történtekről. Most egy kicsit kivételt teszek, mert ami történt az …………….. !!
6-án reggel 7-kor indultunk Ferihegyről Londonba Berecz Zsombival. Onnan az esti órákban szállt fel a gépünk és úgy tudtuk, hogy Hong Kong-on át megyünk Melbourne-be. Északon haladtunk, már túl voltunk Moszkván, sőt az Uralon is átrepültünk, mikor azt látom, hogy visszafordulunk. Valaki az első osztályon rosszul lett és bemondták, megyünk vissza Helsinkibe. Valószínű, soha nem tudom meg, hogy a félútról miért nem előre mentünk, vagy egy közelebbi reptérre.
Helsinki visszafelé 2,5 óra volt, hóvihar a leszállópályán, 3 óra veszteglés, kiszállni nem lehetett. Kicsit megtörve ismét útra keltünk és már csak 3 óra volt vissza a Hong Kong-i megérkezésig. (A kaja végig elég rossz volt, kértem egy meleg levest, – olyan dobozosat, sok tésztával, amit nem lehet elrontani. A levest pálcikával szolgálták fel. Éreztem nem ez lesz a legnagyobb gondom. Úgy lett!) Éles fordulat balra, irány Peking. A személyzet munkaideje ideje lejár, nem mehetnek tovább, cserélni kell. Éjszakai leszállás Pekingben.
Ismét 2 óra veszteglés a gépben, kiszállni nem lehetett, közben tankolás, személyzet csere és végre irány HONG KONG.
Már
mindenre fel voltunk készülve, de végül megérkeztünk, több mint 24 órát töltöttünk egy gépen egy székhez kötve. Kárpótlásul kaptunk 75 USD utalványt, amit Hong Kong-ban lehet valahol 6 hónapig beváltani, egy étkezési bont, ami pont az egynegyedét fedezte a reggelinknek. Viszont nagy igyekezettel szervezték a további utunkat és igy is érkeztünk meg Melbourne-be 8-án 23 órára. Az már csak hab a tortán, hogy a Zsombi csomagja nem jött meg.
Tudtuk, nehéz az olimpiára kijutni, de nem könnyű a kvalifikációs versenyre eljutni sem! Ki gondolta volna , hogy már az is Pekingen át vezet?