12. szombat. Nem történt semmi érdekes. Átvitorláztunk Mordialloc-ból, – itt lesz majd január 21-től a 470 világbajnokság , Sandringham-be, – itt kezdődik a Sail Melbourne Olympic Classes Regatta. Ez kb. Balatonfüred – Siófok távolság. Kellemes 8 – 10 csomós szél volt, déli irányból, amit félszélben 1,5 óra alatt letudtunk.
13. vasárnap
Nem kell sietni, Beach Road amin át kell menjük, hogy elérjük a klubot, délelőtt zárva. Triathlon verseny van. Rengeteg ember, nők, férfiak gyerekek, aggastyánok. Nagyon sportos emberek az ausztrálok.
Kis matatás a hajókkal és egy utolsó rövid edzés. Ma együtt a Gabóék és a Robiék. A szél déli 15-20 csomó, napsütés és nagyon nagy hullámok. Érdekes volt, mert a hullámok balcsapáson szemből, jobbcsapáson oldalról jöttek. Más hajóvezetés, de apró beállítási eltérések is kellenek a jó haladáshoz. Hátszélben pedig balcsapáson nagyokat lehetett farsolni.
Robiéknak letörött a baumról az alba füle, Gabóéknak néha elengedett a spi felhúzó, tehát érdemes volt kijönni, ezek nem a versenyen jöttek elő. Holnaptól verseny, ami nekünk az előverseny a világbajnokságra.
Leültem beszélgetni a két fiatallal. Érdekelt mi történt velük az elmúlt hetekben. Jóváhagyásukkal pár szóban a teljeség igénye nélkül közzétenném amit hallottam.
„November 17-én érkeztünk Melbourne-be. Hárman jöttünk, mert
bátyja Fecó elkísért
minket,
felügyel ránk és az ellátásunkról gondoskodik. Az edzéseinket John Mooney vezeti. Õ egy nagyon ismert és elismert szakember Ausztráliában. Nem kimondottan kishajós specialista, de sokat tanulunk tőle, nagyon jó ember. Amerika Kupa hajón dolgozott és a legénység munkájáért és kommunikációs együttműködésért volt a felelős.
Felesége szörf világbajnok, ő az erőnléti edzéseket vezeti. Speciális tornaterme van, ahol a szörfözéshez és vitorlázáshoz
kialakított eszközökön gépeken lehet edzeni erősíteni. Netán valami még sincs, arra azonnal van ötlete, milyen gyakorlattal helyettesíthető.
Nem tudtunk annyit vitorlázni mint amennyit terveztünk. Sokáig nem jutottunk a hajónkhoz, mert késve jött meg a konténer és egyéb nehézségek is voltak az átvétel körül (ez a konténer nem azonos a finnesek konténerével, de az eset hasonló). A hajónkkal együtt nem jött árbocunk, az a finnesek konténerével érkezett ( az is sokat késet). Arra készültünk, hogy addig bérelünk egyet. Árbocnak árboc volt amit kaptunk, de semmi nem passzolt a hajónkhoz, rengeteget kellett szerelni és mindig elromlott rajta valami. Legnagyobb hátránya az volt, hogy csak egyetlen egy állítást lehetett vele produkálni ( 470-es hajókat általában 4, de minimum 3 beállítással lehet eredményesen használni). Így versenyeztünk először itt Melbourne-ben, majd december végén Sydney-ben. A saját árbocunkat december 27-én kaptuk végre meg.”
Hogy érzitek, miben fejlődtetek?
„Nemrég ültünk a 470-be, rengeteg mindent kellet, kell még gyakorolnunk. A manőverek, fordulások, hauzolások terén sokat fejlődtünk. A legfontosabb változás a feladatok megosztásában történt a hajóban és a parton egyaránt. Edzőnkkel pontosan kidolgoztuk kinek mi a feladata és tudatosabb tervszerűbb minden amit csinálunk. Versenytaktikailag is sokat segített. Eddig nem volt, de
már van kompaszunk, egyre többet használjuk. Fizikailag rengeteget fejlődtünk, erősödtünk, talán már látható is.”
Miből áll egy napotok?
„Reggel tornával kezdünk! Reggeli után az előző napot értékeljük és az aznapi teendőket beszéljük meg. Konditerem következik. A kikötőbe biciklivel megyünk, ami eddig kb. 30 perc volt oda és 30 vissza. Most a verseny közelebb van 5-6 perc csak ( a világbajnokság alatt már visznek autóval minket). 4-5 órát vitorlázunk naponta, utána haza tekerünk, vacsora (a Fecó vár minket). Interneten beszélünk az otthoniakkal, alvás.”
Tiszteletreméltó vállalkozás, biztos meglesz az eredménye!
Holnaptól verseny! Erős szelet ígérnek.