A következő napot a városban töltöttük vásárlással, sétával, majd a hajót kisebb munkákkal felkészítettük következő útjára. Irány Ibiza. Előbb Mallorcáról átérve egy kis öbölben horgonyoztunk le, ahol az égszínkék vízben csodálatos látványban részesültünk. Hajónk körül rengeteg medúzát pillantottunk meg.
Később befutott egy ausztrál és egy belga hajó, akik ott éjszakáztak mellettünk. Mire felébredtünk, ők már horgonyt húztak és elhagyták szálláshelyüket. Ideje nekünk is követni a példájukat és következő állomásunk felé tekerni a kormányt. Cél az angol és holland fiatalok egyik legkedveltebb üdülőhelye, a sziget fővárosa Ibiza. A korábbi megfigyelések alapján jó útnak ígérkezett a következő. Kellemes, 15-ös félszélben indultunk, teljes vitorlázattal gyönyörűen haladva úticélunk felé, mígnem bekövetkezett az, aminek a legkevesbé sem örültünk. A szél felerősödött 20-25 csomósra, és teljesen szembefordult, így fokozatosan be kellett vonnunk az összes vitorlát és két motorral haladtunk tovább. A kikötőbe érve horgonyzóhelyet kerestünk és a már csak 8-as lecsillapodott szélben egy horgonyt dobtunk. Hiba volt. Bár nem számítottunk rá, hisz az előrejelzés sem ezt mutatta, éjfél körül hatalmas 30-34-es szelet kaptunk, ami elsodorta hajónkat eredeti helyéről. Persze ezt a horgonyriasztó jelezte, így a legénység felpattanva az ágyból megoldották a problémát. Húú, ez meleg volt.
Kipihenve az előző napi fáradalmakat, a Meteora, kis legénységével a spanyol partok fele fordult. 6 órás út állt mögöttünk, mikor megérkeztünk első spanyol kikötőnkhöz Moraira kisvárosba. Meglepően barátságos, tiszta, minden igényt kielégítő kisváros, gyönyörű környezetben. A barátságos környezet 3 napos pihenőre késztetett minket. Ide érdemes eljönni.
1700 liter üzemanyag vételezése után folytatva utunkat, most egy nagyobb várost vettünk célba, Alicantét. A kikötőhöz érve kíséretet kaptunk, a parti őrség egyik szupergyors hajója állt mellénk biztosítva az utat, hogy a kikötőben igazoltathasson minket. Persze minden rendben volt, így megköszönve együttműködésünket, továbbálltak. Sajnos itt két fővel csökkent kis legénységünk mert Tündi és Szebi elhagyják a fedélzetet. Újabb 200 liter tankolás után vásároltunk némi élelmiszert és másnap indultunk tovább Estepona irányába.
Indulásunk után észrevettük, hogy az amúgy is gyenge szél szinte teljesen leáll, így motoroznunk kell. A tükörsima tengeren haladva, a gyönyörű napsütésben az a fura ötletem támadt, hogy ellenőrizném az árboc csúcsvilágítását és körülnéznék fentről. Elővettem a Bocman széket és András valamint Tamás segítségével hamar a 25 méter magas főárboc csúcsán voltam. Lámpa rendben, jöhet a kamera. Pár snitt után újra a fedélzeten voltam, ahol újból kamerához kellett nyúlnunk, hisz társaságot kaptunk egy játékos delfin személyében. Majd a szürkületben eltűnő delfint követve, megpillantottuk Estepona partjait.
Esteponét elhagyva, utolsó földközi tengeri állomásunk Gibraltár, amely Európa legnagyobb kereskedelmi forgalmát bonyolítja. Megérkezésünkkor a nagy tankerek között bújócskázva közelítettük meg kikötőállomásunkat, Queensway Quayt.
Pogáts András
A Földközi tenger gyerekszemmel: