delfinekkel úszva, mayákkal ünnepelve….Csillag Ferenc gyerekkorától vitorlázik a Balatonon. Egy kedves „magyar” barátja, aki 40 éve Kanadában él, már évek óta invitálta, hogy látogassa meg. A döntés igazán akkor született meg, amikor felcsillantották előtte egy hajóúttal egybekötött nyaralás lehetőségét.A téli hónapokban Torontóig repült, majd onnan autóval folytatta útját a floridai St. Peterburgba, ahol már vártak rá. A Catalina 380-as vitorlás fedélzetén, a barátja feleségével együtt hárman vágtak neki az élményekben gazdag, tengeri hajóútnak.
– Saint Petersburg-ból, Sanibel Island (a sziget arról ismert, hogy itt található a legtöbb kagyló az egész országban) érintésével 5 nappali utazás után értük el Key West-et. Ott feltöltöttük a raktárkészletet és néhány felszerelést is beszereztünk. Kitartó délnyugati szél fújt, ami nekünk abszolút szembe szelet jelentett az útirányunkat figyelembe véve. Kuba partjainak közelsége, valamint az amerikai regisztrációjú hajókra vonatkozó elkobzási fenyegetettség miatt az elindulást nem lehetett megkockáztatni, ezért vártuk a kedvező szélviszonyokra. Megismerve Hemingway kedvenc tartózkodási helyét, végül egy hét múlva a szél DK-ire változott és erőssége 10-15 nautica mérföldre erősödött (ott az időjóslás szinte mindig bejött!). Kinyomtattuk a Golf áramlat nyomvonalát is. Ez a monumentális áramlat, – amelynek szélessége helyenként a 30-50 km-t is meghaladja – az időjárási frontok változásai következtében olykor több kilométerrel is megváltoztatja a helyét. Nagyon fontos a pontos navigáláshoz a sebessége és az iránya. A gyakori 6-8 csomó, ami nemcsak jelentős a vitorlás sebességéhez képest, de az áramlással szemben jövő, rendszertelen hullámok is elképesztő mozgásra késztethetik a hajót. A leghosszabb út, amit megtettünk Key West és Cancun közötti távolság volt. Hat napon át balcsapáson, minimum 10 csomós szélben, de olykor 36 csomóval, helyenként 42-es pöffökkel haladtunk.
– A karibi élővilág egy részét is megtekinthetted?
– Kellemes élményt nyújtottak a hajó körül úszkáló delfinek látványa, az óriás teknős, a tengeri tehén, a cápák és a változatos vízi madárvilág, de a kecses albatroszok röpte, a srimpek (rákok) rajzása, a korallzátonyok változatos élővilága is maradandó élményt nyújtottak. A tengeren látható napfelkelte és napnyugta, valamint az a tiszta égbolt, amit csak kint a tengeren láthatsz, illetve a kellemes hőmérséklet, az állandó napsütés mind-mind feledhetetlenné tették a téli nyaralásomat.
– Milyen nehézségek adódtak az utad során?
– Kisebb gondot jelentett, amikor az egyik éjszaka a hajócsavar felszedte egy rákkosár kötelét és több órán át cipeltük magunkkal a több mázsás terhet, mert a hullámzás és a sötétség miatt nem tudtuk levágni a hajóról. A forgolódásoknak és manővereknek köszönhetően végül a kosár leszakadt. A viharos tengert és a hatalmas 6-8 méteres hullámokat is élveztem, csodáltam.
–
Milyen kikötési lehetőségeitek voltak?
– A tengeri vitorlázáshoz nélkülözhetetlen a nyelvismeret, a navigálásban való jártasság (ez egyébként a GPS használatával egyszerűbbé és pontosabbá vált). Érdemes előre tudni, hogy a megcélzott kikötőnek milyen adottságai vannak. Sok marina közül lehet választani. Napi 15$-tól 50$-ig változhatnak a díjak, ami nem jellemzi a szolgáltatási színvonalat. Akár több száz dollárt kell fizetni a tartósabb maradás során, ezért a legtöbben inkább az egyébként ingyenes horgonyzó helyeket részesítik előnyben, ahonnan dingivel jár ki az ember a partra. Helyenként a dingi kikötéséért is fizetni kell. Mi Key Westen egy hétre 55$-t fizettünk.
– A vitorlázáson kívül, milyen egyéb különlegességeket fedeztél föl?
– Az utam során a nemzeti ételek megkóstolására is volt idő. Tányéromra került néhány polip, strimp, tintahal, tonhal, barrakuda, makréla és rák különféle módon elkészítve, különleges salátákkal, öntetekkel együtt. Érdekes volt a mexikói édes-méregerős szósz, amivel a srimpeket kellett enni. Számos édességet, gyümölcsöt is megkóstoltam, de többnek még a nevét sem ismerem.
Az eddig említett helyeken túl meglátogattuk Tulumban, az egyetlen tengerparti maya város romjait, illetve Isla de Cosumel gyönyörű szigetét és még Floridában a Kennedy Space Centert (az űrközpontot) is. Együtt karácsonyoztunk a maya halászokkal és szilvesztereztünk a kubaiakkal (akik már Mexikóban élnek). Egy nagyon kellemes meglepetésben is részesültem. Az internettel bajlódtam egy kikötő éttermének teraszán, s miután harmadszor is megszakadt a kapcsolat, eleresztettem egy káromkodást – úgy magyar módra! A tőlem pár méterre lévő motoros yacht motorteréből felbukkant egy olajos fej: – Micsoda mennyei hang a füleimnek! Csak nem magyar szót hallok?
Megismerkedtünk, összebarátkoztunk. A szombathelyi származású, újdonsült ismerősöm a bátyjával együtt hajómotor szerelőként dolgozik, mint vállalkozó Cancunban. Pár nap múlva megérkezett a két szülő is látogatóba, akikkel szintén jó barátságot kötöttünk.
A tengeri hajózás egy életre szóló élmény. Senkinek sem szabad kihagyni, akinek lehetősége van rá.
A barátaimtól, Csabától és Pannitól ugyan elbúcsúztam, de gondolatban sokszor velük vagyok. Interneten órákig tartó beszámolókkal kísérem őket tovább az útjukon, mert a Catalina tovább haladt Banco Chinchorro, Belize, Guatemala felé és az őserdőben megbúvó Lake Izabal tavon is megpihent egy ideig.