Az idei Világbajnokság tengeren túl lesz, ezért a Hollandi osztály szabályai szerint Európa Bajnokság is jutott erre az évre. A helyszín ígéretesnek bizonyult, a horvátok elmondása szerint ebben az időszakban az Isztrián főleg termik szelek uralkodnak


Ezt tapasztalhattuk is a verseny kezdetéig, hiszen szombatig 3-4-es szél érkezett délutánonként. Vasárnaptól viszont fölénk kúszott egy óriási ciklon pereme, ami folyamatos zivatarokat és kialakulatlan szélviszonyokat eredményezett. Ez rányomta bélyegét az egész rendezvényre. Csak a harmadik nap végére sikerült összehozni 2 futamot, de abban sem volt sok köszönet. Az első futam második cirkáló szakaszában a szél elfordult kb. 100 fokot, így aki később vette a lee bóját, az egy takkon jött a következő pályajelig, a mezőny második fele már ráadásul spinakkerrel. A szél ekkorra már alig fújt, így a kreuz végén befuttatták a mezőnyt. A végig szépen vitorlázó Bogumilék (GER 199) csak 4-ek lettek vezető helyről, pedig 100 méteres előnyük volt. A hazardírozó ausztrálok viszont becsorogtak mindenki elé, de ezt tőlük már megszoktuk. Kardosék folyamatosan jól helyezkedtek és 5-nek értek célba. Már ebben a futamban elég sokan megőszültek, mint például a tavalyi VB 2. spanyol Beltri, aki kicsivel mögöttünk vette az utolsó bóját, de csak a 38. helyen végzett. Ezért sem voltunk annyira csalódottak a 10. helyünkkel.


Reméltük, hogy ennél nagyobb limány már nem lehet, de tévedtünk. A forgatókönyv 1 körön át ugyanaz volt, de a lee bója vételkor a szél teljesen elállt. Aki nem érte el a bóját, azt az áramlás elkezdte elsodorni tőle, és reménytelennek tűnt, hogy valaha el fogja érni. Mi már elkezdtünk cirkálni a döghullámokban, kb. 0,01 csomós sebességgel, de láttuk a part felől érkező sűrű zivatarfelhőket, ezért az optimális iránytól eltérve kiejtettünk a mezőnyből és elsőnek kaptuk meg a szelet, amiben hamarosan spinakkert húzhattunk. A szél viszont nem terjedt tovább a többiek felé, ezért nemsokára a vezető hajóval egy vonalba kerültünk, de nem tudtunk mélységet szerezni, mert épphogy csak kiállt a ballon az össze-vissza hullámokon. Nagyjából húsz percig lötyögtünk így, és próbáltunk behalzolgatni a pályatengely felé, de körülöttünk teljesen felszívódott a szél, és az egész mezőnyt befújta alánk az a csík, ami hozzánk már nem ért el. Mi szép lassan elsodródtunk az áramlással a célvonal mellett, míg a többieket pont arra terelte. Közben újabb szélforduló, így a mezőny hátsó felével szemben hátszeleztünk és próbáltunk visszakeveredni a vonal jó oldalára, hogy befuthassunk. Végül ez a 37. helyen sikerült. A futamot az a holland egység nyerte, aki a raum végén még 52. volt.


A negyedik napon hatodikra sikerült elrajtolnia a mezőnynek a hátulról jövő áramlás miatt. Bár ekkor is sokan kint voltak, de ezt már elengedték. Sajnos ezt én rosszul mértem fel és visszaejtettem takarásba, hogy ne látszódjon a számunk, így zavart szélből kellett kitisztáznunk magunkat és az utolsó szakaszig óriási küzdelemben jöttünk fel 6-ra. Ekkor viszont vérszemet kaptam, hogy még az ötödiket is elkapjuk, akihez egyre közeledtünk, így szokás szerint elment a 7-ik, akit nem fogtunk.

A következő futamra is maradt a viszonylag kifújt 2-es szél, de már másodikra elment a mezőny, talán mindenki óvatosabb volt az előzmények miatt. Leerajt után rövid jobbcsapásos menet, majd forduló és hosszú pozitív balcsapás. Az olasz Cipriani nagy mélységből jön föl és végül minket is felszúr. Ki kell fordulnunk, amivel vesztünk a pozíciónkból és
10 körül vesszük az első jelet. Innen fokozatosan küzdjük fel magunkat, végül 3-nak futunk be. Közben a dánok a 2. győzelmüket gyűjtik be. Próbálkoztak még egy rajttal, de ismét behalt a szél.

Másnap új remények, reggeli 2-es szél fúj a hegyek felől, erős szembeáramlással. Ennek köszönhetően másodikra elmegy a rajt. Mi a vonal alsó kétharmadán rögtön kifordulunk balcsapásra, de hamarosan vissza váltunk, mert a part felé frissebbnek tűnik a szél. A horvátok kikoppantanak a partra és vezetik a mezőnyt, mi 10 körül lavírozunk, de egy idő előtti fordulóval hátra vágjuk magunkat 20 hellyel. A bójához balcsapáson érkezünk ezért csak ügyeskedve tudunk ráfordulni, viszont az áramlás olyan erős, hogy nem tudjuk venni és csak visszahalzolva tudunk újból felállni. Óriási a kavarodás, minden harmadik hajó érinti a jelet, és csinálja a büntető 360-at (vagy nem). Ennyire hátulról még nem láttuk a mezőnyt, az elsők már szinte a raum bójánál vannak mire mi spinyót húzunk. Kicsit reménytelennek tűnik… ahogy később a regisztrálásokból kiderült kb. 60-ok voltunk.


De nem hullunk szét, csináljuk a dolgunkat, minden lehetőséget megragadunk, hogy akár 1 helyet is előrébb kapaszkodjunk. A halzolás után lee taktikát választunk a leálló szélben, mert az előttünk lévők luvcsatázva tolják fel egymást. Felhozunk vagy 10 hajót és a bójavételnél becsúszunk egy összegabalyodott bolynak. A szél már csak alig 1-es és nagyon csíkossá válik, elkezdünk ráfordulgatni a pörgésekre és nagyokat harapunk, mert a többiek inkább az előző jó oldalt erőltetik, de sokan ott ragadnak. A hátszélig feljövünk 20 körüli pozícióba
és jó oldalt választva még 5 hajót megelőzünk. Az utolsó szakaszra marad a csíkos szél és egyre többször legyez jobbra. Középen a csíkokat kihasználva teljesen felzárkózunk az élmezőnyhöz és szinte flautéban futunk be a 4. helyen. Ez nagyon kemény menet volt, egyedül egy holland csúszott be elénk, aki a jobb oldalra koppantott, valamint a 2 vezető hajó, akiknek az első körben még 700 méter előnyük volt velünk szemben.


Az utolsó napon már nem tudtak versenyt csinálni. Bár mentünk egy kört kriminális körülmények között, szerencsére lelőtték a futamot, így a második helyen végeztünk a Bojsen-Möller testvérek mögött, akik ismét bizonyították világklasszisukat. Mögöttünk 1-1 pontra az ausztrálok és 2 német egység, és a 6. helyről éppen lecsúszva klubtársaink, a Kardos – Polgár páros. Még egy magyar egység került be a húszba (Ziegler – Hajtó), ami nagyon szép teljesítmény 85 hajóból.

Eredmények:


http://www.fly.hr/materi

a

ls/fd_2008/Final.htm


Majthényi Szabolcs