Emlékszem, hogy amikor utoljára versenyezni voltam a tavon, akkor még bőszen határsáv belépővel lehetett mozogni a területen csak. Most meg már szinte senkit nem érdekel, hogy ki melyik oldalon jön, megy. És ez azért nem rossz dolog.
Az elmúlt közel húsz évben jelentősen megélénkült a Fertő-tó magyar oldalán az élet. Jobban is történhetett volna, de a jelenlegi helyzet
az, hogy az osztrák részen a szolgáltatások minősége talán jobb. Ugyan olyan, ha nem olcsóbb árak mellett.
A vitorlás élet sajnos jelentősen kisebb mint az osztrák részen és ez ügyben jobb is volt a helyzet, amikor jelentős mennyiségű határsáv belépőt lehetett kapni minden tavon tartott vitorlás után. Kicsit hasonlóan a Balatonon létező adó elkerüléséről szóló versenyzéshez a 70-es években.
A tóhoz közeledve egyre jobban látszik a falvakon, kerteken, földeken az osztrák hatás. Magyarországhoz képest szokatlan nagy a rend. De lent a parton a strand büfé már igazi magyar. Bableves, lángos, kissé igénytelenül.
A Fertő-tó 304 km
2
, de hasonló, csak sokkal súlyosabb gondokkal küszködik mint a Balaton, vagyis, hogy kicsi a vízgyűjtő területe és így bizonytalan a vízegyensúlya. Idén ugyan az elmúlt évtized legjobb vízállása van a tóban, de még arra senkinek sem sikerült rájönnie, hogy a tó honnan szerzi a vízutánpótlását. Pedig szerzi valahonnan, mert a két patak édeskevés a táplálásához. A lényeg persze, hogy most remek a vízállás.
Visszakanyarodva a vitorlás élethez, mint említettem viszonylag szegényes az osztrák oldalhoz képest a hajózás, de azért a Fertő-tavi vitorlázók büszkélkedhetnek néhány nagyobb versennyel. Ilyen a hosszú múltra visszatekintő Széchenyi Regatta, mely a kalózosok egyik legnépszerűbb versenye -annyira, hogy tavaly itt rendezték az OB-t is- vagy az idén újra életre hívott SÜH rádió-távirányítású vitorlás verseny. Ennek a versenynek a céljából jártam hosszú idők óta először a tavon.
Röviden és tömören, tök jó volt. Az első nap a kisebb osztály az E, míg a szombat, vasárnap az M osztály versenyzett. 25 illetve 26 induló volt 6 országból, ami önmagában is egy szép szám egy újrainduló versenysorozaton.
A versenyre komoly árnyékot vetett, hogy a megnyitó alatt egyik társunk lakókocsija leégett. Csak a szerencsének és a rendkívül gyorsan reagáló embereknek köszönhetően nem történt komoly baj. Lelki szemeim előtt pedig már megjelent a lángoló klubház. Szerencsére viszonylag gyorsan sikerült a lángokat megfékezni. Mire
a tűzoltók megérkeztek, már csak az elporladt javak összeszámolásánál tartott a tulajdonos.
A Fertő sok arcát mutatta az olyan szintű flautétól, hogy még modellvitorlázásban sem rendeztek futamot a hatos szélig minden volt a három nap alatt. Szombaton még egy hajókirándulás is volt a résztvevőknek,
ahol átléptünk Ausztriába. Ez valahogy még mindig szorongással zajlik bennem nehezen veszi a fejem, hogy már szabad….
Összességében a verseny is rendben volt és mivel több mint tíz éve voltam utoljára a Fertőn, így szinte új élmény volt a tó, ami emlékeimben sokkal szürkébbnek tűnt, mint most láttam. Utoljára a kilencvenes évek elején tapasztaltam Mörbischben egy kalóz OB-n, hogy a szúnyogot azon a fülemen döngött ami a párnára volt hajtva. És most ismét…