Ma is rengeteg tapasztalatot szereztunk. Többek között az óvás terén.
Itt tényleg mindenki nagyon barátságos, csak az idő nem. Az első futam előtt kapunk egy komoly záport, aztán a futam közben egy másikat. A szél iránya napok óta változatlan, nem az fúj, ami a U Gotta regattán, hanem valami értelmetlenség keresztbe a tavon. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy a pályán háromféle szél fúj. három irányból. A rajt területen, és a lee bójánál egy, középen is valami, és a kreutz bójánál a harmadik. A futamokat az nyeri, aki legtovább tud vitorlázni a bóják körüli szélben, ami kicsit erősebb, és a legkevesebb időt tölti középen, ahol komolyakat forog, és kevésbé fúj. Remek taktikusi feladat, vannak itt páran, akik nagyon érzik ezt, na mi nem tartozunk közéjük. A feladatot nehezíti egy félsziget, ami belóg versenyterületre.. nem folytatom, amugy jól vagyunk.
Néhány helyi mágussal beszélgetve az a képlet jön ki, hogy hátszélben balra kell menni a félsziget felé. Első futamban meg is próbáljuk, jól meghúzzuk a baloldalt, el is megyünk néhány hajótól, csak közben a jobb oldalon egy egész csoport előz meg minket. Remek. Bójánál nem vagyunk a tízben, kreutzban jövünk föl, második hétszélben jobbra megyünk, akkor balról előz minket egy halom hajó. Tizenvalahány a vége. De legalább a nevezési díjban benne van az előre csomagolt ebéd.
Második futamban szépen rajtolunk, egy nyolcas csoporttal érünk föl a bójához van is kiabálás rendesen. Hátszélben balra megyünk és bejön. Nem is nagyon hisszük el, hogy jövünk fölfele, kreutzban a másik balra, és ez is bejön, megverünk még egy hajót. Második hátszél végén hetediknek vesszük a bóját, a vége nyolc. Nem mondom, hogy elégedettek vagyunk, de ez már így lesz, lassan belátjuk, hogy ebben a mezőnyben nagyjából itt a helyünk. Aztán a parton jön a feketeleves. Az első bójavétel előtti csetepatéban leforgott miattunk egy hajó, sima jobbcsapás-balcsapásos szituációban. Útjogos volt, éppen kezdtünk aláejteni, amikor ő megfordult, hogy elkerüljük az ütközést nekünk kellett megfordulni, különben a félszeles gyorsulásban telibe kapjuk. Ez az ő értelmezésében úgy nézett ki, hogy nem adtunk neki útjogot, ezért megfordult. Simán nyeri az óvástárgyalást, tanu nincs egyik oldalon sem, de ő volt az útjogos, nincs mit tenni. Ez lesz a kiejtőnk, kicsit hátrébb ugrunk, a tizenötödik helyre, de igazából már mindegy. Az utolsó napra egy futam maradt, aztán hajó szétszedés, csomagolás, és hazaindulás. Nem nagyon beszélünk róla, de úgyérzem mindannyian lennénk már otthon, a saját „kifújt” északi szelünkben.