Idén végre megint eljutottam odáig, hogy belefért a programba a szokásos szeptemberi kiruccanás Orfűre. Két héttel a verseny előtt érkezett a meghívó az idei jubileumi, 10. Regatta kupára Vönöczky Andrástól, a verseny főszervezőjétől…
Idén végre megint eljutottam odáig, hogy belefért a programba a szokásos szeptemberi kiruccanás Orfűre. Két héttel a verseny előtt érkezett a meghívó az idei jubileumi, 10. Regatta kupára Vönöczky Andrástól, a verseny főszervezőjétől. Kezdetben úgy tűnt, hogy népesebb csapattal indulunk útnak, de a fiatalok sorban lemondták a részvételt valamilyen indokkal. Péntek délután eredtünk útnak. Első körben Révfülöp volt a cél, Laser és Finn felpakolás, mert múlt héten, amikor haza akartam húzni az utánfutót a hajókkal, a szitroen mondott egy hibát. A motor erőtlen volt, így nem vállaltam a túlsúlyos hazautat. Az autó a héten meggyógyult, így el tudtunk vele menni. Szóval egy kis kitérővel este 7 körül indultunk neki Révfülöpről. Keszthely felé autóztunk, kikerülve a kompköltséget. Szép úton, Kaposvár érintésével érkeztünk Orfúre, ahol addig nem esett az eső, amíg leakasztottam az utánfutót. A klubban vidám arcok éppen vízipipáztak, amibe sikerült nekem is bekapcsolódnom egy picit. Az esti mulatság Székely Tonyóéknál volt, akik a tóparton laknak. Samu kutya, és sok ismerős arc fogadott, remek vacsorával és finom borokkal. Mivel szállásadónk Ribacz Peti is itt volt, nem voltunk izgatottak. Végül felkísért minket a nyaralóba, ahol laktunk. Nagyon takaros kis ház, minden földi jóval berendezve. Gyors fürdés, majd a susogó fák és a kopogó eső kíséretében alvás következett.
Reggel az eső még szemerkélt amikor reggeliért mentem a közértbe. Mire visszaértem ez is elállt, így egészen szép időben reggelizhettünk. Andi maradt, amíg szerelni mentem, nem döntötte el, hogy elindul e a versenyen. Pihenni jöttünk, rossz időben nem vitorlázik, ha nincs kedve. Igaza van. A telepen már gyűlt a nép, főleg a szigligeti és vonyarci fiatalok, akik Optimist és Laser kategőriában érdekeltek. Hajóösszerakás, majd befutnak Sipiék is Breitner Robival. Rajtuk kívül Bende Attila jött még a helyiek mellé, és persze Székely Tonyó őslakos. Szép kis mezőny a jubileumi verseny tiszteletére. A szél sajnos keresztben fújt, így némi halasztással indult. Közben Andi is összeszerelte a hajót, úgy döntött, elindul. Öröm, így egész szép számmal voltak Laserben is. Kimentünk a vízre, és legnagyobb megrökönyödésemre rajteljárás kezdődött. A Rajt félszeles, raumos volt, inkább túraverseny jelleggel. Tonyó hamar az élen állt, és maradt is, a futamot ő nyerte előttem illetve Sipi előtt. A második futamban a koreográfia hasonló volt azzal a különbséggel, hogy néha élesen is kellett kreuzban vitorlázni, de fordulni nem. Aki az első raumban jó csíkot kapva el tudott menni, nyert ügye volt. Tonyó és Sipi is így jártak, bottal üthettem nyomukat. Nem élveztem túlságosan, hiszen halálosan unalmas volt a következő 3 kör. Tőlük egy raumot kaptam, pedig az első bóját még én kerültem elöl. Befutó után irány a part, némi ebéd és pihenő reményében. Némi eperpálinka szervezetbe vétele után mentünk ki a délutáni futamokra. Nem siettem, mivel nem hallottam jelzéseket. Nyugodtan készülődtem a parton mikor szóltka, hogy Nemsokára egyperces. Abban a pillanatban duda, az órát még a parton indítottam. Hajó felhúzott vitorlával sólyán orral előre le, majd gyors beszállás, kormány be, és 3 húzás után a vonalon vagyok. Még van 15 másodpercem, leeben rajtolok. A mezőny elejére állva nyerem a futamot Sipi és Tonyó előtt. Két futam között Sipi elégedetlen, mondom neki, most Õ jön a győzelemmel. Meghallgatta, és így is lett. Túrisztikus napunk utolsó futamán Sipi, Pallus, Tonyó volt az első három. Ezzel összetettben pontegyenlőséggel álltunk mindhárman, így reggel előről kezdődhetett a meccs.
Délután finom pincepörkölt a’la Szili Karcsi, majd kultúrprogramként irány a kilátó, ahova Breitner Robi unszolása ellenére nem gyalogosan, hanem gépjárművel érkeztünk. Innen szép kilátás és a lehülő levegő fogadott minket. Hazafelé a társaság nasira vágyott, így a muskátliban kötöttünk ki. Csatlakoztunk a szigligeti bandához egy desszett erejéig. Este a 4 futam után alvás szerepelt a programban.
Reggel nagyon hideg volt. 9 fok, és eső, ami azért volt olyan rendes és elállt. Andi ma nem vállalta a szereplést megfelelő ruházat hiányában, nekem sem volt melegem. A víz meleg volt, így a vízen sem volt meleg. A pálya ugyan olyan volt mint szombaton, túrisztikus. Az első futamot én nyertem, bár Tónyó a végére felpumpálta magát izgalmassá téve a végjátékot. Sipi hozta a harmadik helyet. Az utolsó futamra maradt a döntés. Az elején Tonyó vezetett, akinek egyébként óriási szurkolótábora volt a part mellett, de raumban el tudtam lépni tőle, és vezettem is az utolsó kreuz végéig. Ekkor megálltam, és a local hero utolért, kikerült, elment, és megnyerte a futamot és a versenyt is. Sipi harmadik helye a bronzérmet jelentette számára.
Pakolás, és díjkiosztó következett vörösbikás lányokkal és szép díjakkal. A vándorkupát idén Tonyó vihette haza Finnben. Szép díjak találtak gazdára Laser és Optimist osztályokban is, melyeket a Regatta Hajósbolt szponzorált, mint ahogy az egész versenyt.