Szoják Balázzsal az MVSZ új főtitkárával készített interjúm néhány olyan kérdésre keresi a választ, ami közérdeklődésre tarthat számot az MVSZ működésével kapcsolatban. Azon kívül igyekeztem bemutatni egy embert, aki látszólag a lehetetlenre vállalkozik és véleményem szerint, ha hajlíthatatlan marad, akkor sikert is érhet el.
Kérlek mindenekelőtt a vitorlázás pályádról mesélj egy kicsit.
Kishajósként a Videotonban vitorláztam, Cadet, 420, 470 után a MAFC-ba kerültem az egyetem alatt. Ez volt a vízválasztó, hogy mennyire tudom ezt csinálni a tanulmányok miatt. Akkor ki is maradt sok év. Nagyhajósként jöttem vissza ahol Scholtz 22, 8mOD, Elliott és most Melges24 hajókban vitorláztam. Tehát régóta vízen vagyok, ráadásul családi vonatkozásban is volt túrahajó. Legjobb eredményem Magyar Bajnoki cím és természetesen szeretnék tovább versenyezni, továbbra is ez izgat.
Miért vállaltad el ezt a tisztet? Kívülről nem tűnik túl hálás szerepnek a főtitkári pozíció.
Lehet, hogy pont ezért. Sokak számára ez falnak rohanásnak tűnik. Az eddigi életem hozott már sikereket és valamennyire megtanultam konfliktusokat és problémákat kezelni. Aztán amikor megláttam ezt a pályázatot akkor elgondolkodtam, hogy ez érdekelne, mert én is két dologgal foglalkoztam eddig, a szakmámmal, és a vitorlázással. Ebben most komoly kihívást érzek lévén félig én is a Balatonon nőttem fel és vonzódom ehhez a sporthoz. A szervezőit nagyrészt ismertem és amikor ezt így felvetettem, akkor sokan mondták, hogy örülnének, mert kéne ide egy új ember. Én akkor még egy bizonytalan pont voltam, majd ahogy a pályázat haladt előre, egyre inkább mélyültem el benne én is. Fogalmam sem volt, hogy kik pályáztak, – arra csak később derült fény – és az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy én vagyok a befutó.
Mit gondolsz, mitől lett a Te pályázatod jobb, mint a több mint egy tucat konkurensedé?
Azért nehéz erre válaszolni, mert nem láttam a többi pályázatot, de azért megpróbálok. Valószínűleg egy-két ponttal, ami nem volt hátrány. Vezetői tapasztalatom van és kommunikációban is elég nagy tapasztalatom van. Ez a pályázatomból is átjöhetett. Másrészről a vízen is aktívan ott vagyok. Nem hiszem, hogy olimpikonnak kell lenni egy főtitkárnak, de az, hogy egy aktív vitorlázóról van szó, aki már elért eredményeket, az nem árt. De talán még ezeknél is fontosabb, hogy én igazából egy tiszta szereplő vagyok, nem kompromittálódtam. Én nem a jelenleg sokat támadott elnökségi folyományban valahol egy döntéshozatali rendszerből kipottyanó valaki voltam.
Mit gondolsz, hol érdemes nekiállni, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség meg tudjon felelni az őt ért kihívásoknak és a tagság igényeinek?
Vannak tartalmi és vannak technikai részei a dolognak és ezt külön is kell választani. A technikai részek talán legfontosabb szegmense a kommunikáció. Ez a főtitkári pályázatomnak is nagyon fontos része volt, hogy az a kommunikáció, ami zajlik az valamennyire tükre a régi reflexeknek, a régi működésnek is. Vagyis, ahogy te beszélsz, az kicsit saját magad is vagy. A vitorlázás, egy rohamosan fejlődő sportág az egész világban és a vitorlázó társadalom is változik. Magyarországon az utóbbi években egy olyan időszak volt, ahol ez nagyon látványosan változott. Az a régi, kicsit szűkebb, kicsit introvertáltabb, talán sport közelibb társadalom most felhígult, aminek van összetételben előnye is és hátránya is. Ez teljesen más kommunikációt igényel. Ilyen formán a Vitorlás Szövetségnek az irányító karaktere mellett a szolgáltatói karakterét is erősíteni kell. Ezt a két pontot, a kommunikációt és a szolgáltatói karakter erősítését emelném ki.
Aa sport tartalmi részébenl sürgős lépések, tennivalók vannak. Az utánpótlás és az élsport sportszakmai részét erősíteni kell. Kicsit széthullik ez a dolog. Nem teljesen körvonalazódott a Szövetségnek a feladatköre. A prioritások nem tiszták. Nagyobb átjárás kell a szakmai műhelyekkel és a klubokkal és jobban vállvetve kell ebben haladni. Jobban körvonalazni kell, mi a Szövetség és mi a szakműhelyek feladata. Fontos összefogni ebben.
Ha a nagyhajózást nézzük, akkor ez egy nagyon fontos terület, mert akárhogy is vesszük ez a társadalmi réteg, ami valamennyire záloga az egész szervezet működésének, a sport életben tartásának pénzügyi szempontból. Ezt ki kell mondani. Ha ezt nem kezeljük a helyén, akkor tévútra mehetünk. Ehhez egy sokkal tisztább hajóosztály politika kell. Még akkor is, ha ez érdekeket fog sérteni. A nemzetközi trendeket sokkal jobban figyelembe kell venni. Tehát olyan hajóosztályokat kell előtérbe helyezni, amik nemzetközi irányokat mutatnak.
Ebbe persze beleférnek saját, helyi adottságok, tradicionális hajóosztályok, de alapvetően olyan tiszta képleteket kell hajóosztály politikában letenni, amihez lehet igazodni, sportvezetőknek, hajó gyártóknak, kluboknak, mindenkinek, hogy tudjuk milyen irányba haladunk. Ha ilyen nincs, akkor ez a bizonytalankodás van. Évente két új osztály megjelenik a vízen, számtalan magyar bajnoki cím van egyre elértéktelenedve. Tehát ebben rendet kell tenni. Itt konszenzusra kell jutni. Tehát itt nem nekem vagy valakinek kell megmondani, hogy merre, hanem gyakorlatilag egy olyan irányt kell kiépíteni, amihez mindenki tud idővel alkalmazkodni és elindulni. Természetesen itt egy külön történet például a balatoni vagy klasszikus hajók, azokat másképpen kell kezelni. Azokat életben kell tartani, de más az elbírálásuk. És ehhez igazodjon a magyar bajnoki cím, tehát kell flottabajnoki címet és magyar bajnoki címet osztani. Ahol nem tud összeállni egy magyar bajnoki címre méltó flotta, akkor ott egy flotta bajnoki címmel vitorlázzanak tovább, de az ne legyen magyar bajnoki cím. Vagyis erősíteni kell ezt a dolgot. Ebben érdekek vannak és el kell kezdeni lassan tisztítani. Itt is lépni kell. Ide tartozik a yardstick kontra ORC kérdés is. Ez lehet egy szükséges és hasznos része a dolognak, mert a kihullott egységek tudnának egy osztályban tömörülni. Ez a jövő nagy kérdése.
Nagyon fontos a források kérdése. Ehhez az kell, hogy egy olyan szemlélettel szolgáljuk ki a támogatókat, ami picit előrébb mutat, mint eddig. Tehát egy magasabb színvonalú támogatói kiszolgálás kell, egészen onnan, hogy a támogatók felkutatását már sokkal tudatosabban kell végezni. Sokkal jobban tisztában kell lenni a saját piaci potenciáinkkal. Termékeket kell nekik felajánlani, amiben mi látjuk a potenciált, mert neki ez egy ismeretlen terület. Oda kell ezt a terméket tenni az orra elé, megindokolva, hogy ez neki miért jó. Ha ezt nem csináljuk meg, akkor ki fog ürülni a kassza. Mindehhez a titkárságot is fel kell fejleszteni, ami jelenleg nem könnyű, mert abból nehéz, ami már most is mínusz előjelű összeg. Aki a titkárság leépítését látja gazdasági megoldásnak, téved. Ezt a munkát el kell végezni, csak jól.
Említetted, hogy a szakműhelyek és a Szövetség között összefogás szükséges. Mitől érezné az összefogás szükségességét egy szakműhely, ha a Szövetség vezetősége olyan horderejű változásokat eszközöl egy olimpiai ciklus alatt, ami arra kényszeríti a sportolót, hogy abban az időszakban a szakmája felé forduljon, hiszen a vitorlázás az ő belefektetett munkájától függetlenül bizonytalan jövőt kínál?
Amikor én a prezentációmat az elnökség elé terjesztettem, a pályázatom végén volt egy olyan pont, aminek az volt a címe, hogy életút modell. Ebben azt feszegettem, hogy ahhoz, hogy nekünk egy motivált utánpótlás réteg álljon rendelkezésünkre az kell, hogy a szüleik és ők egy olyan életutat tudjanak a dolog mellé rakni, hogy ha az a vitorlázó az előírásokat betartva teszi a dolgát és építi fel magát, akkor ebből a gyerekből sportoló lesz, amiből aztán meg is tud élni. Amíg ez a sport nem tudja mutatni ezt az életút modellt, addig ez nagyon nehéz, mert addig csak költségeket látnak benne a szülők is és nincsen az az előképe a döntésnek, hogy sikeres sportolók ezt a megélhetési formát választják.
Szóval ez egy nagyon jogos kérdés, viszont természetesen itt is minden a pénzről szól. Iszonyatos energiákat kell arra fordítani, hogy legyen miből táplálkozni és ebből abszolút célirányos támogatással el kell elkezdeni ezt a munkát csinálni. Nem lesz gyors eredmény, de ha valaki figyelemmel kíséri, akkor látja majd a törekvéseket. Nagyon bízom benne, hogy a támogatási összegeket sikerül növelni, de az biztos, hogy a következő év sem lesz egyszerű. Itt jelentős szerepe van természetesen az elnökségnek, hiszen a források teremtése nem csupán egy főtitkári feladatkör, hanem ez egy elnökségi feladatkör is kell legyen. És ebben a dologban a tavalyi év nem mutatott jó eredményeket. Természetesen a gazdasági válság sem tett jót a dolognak és két nagy támogató visszalépésével is került a Szövetség ebbe a helyzetbe.
Tudnál-e mondani néhány olyan lépést, ami a támogatók nagyobb körének a megszerzésére, kiszolgálására irányul?
Elsősorban az egy nagyon fontos dolog, hogy ezt tudatosan kell csinálni. Tehát nem esetlegesen és nem véletlenszerűen, nem csak kapcsolati úton. Elsősorban meg kell néznünk, hogy mink van, mi az, ami felkeltheti az ő érdeklődésüket. Maga a Vitorlás Szövetség, mint termék most még nem piacképes. De például a Kékszalag igen, a Tengeri Bajnokság igen és lehetne sorolni. Reményeim szerint a Fehérszalag is hamarosan az lesz. Az utánpótlás bármilyen formátumban, megjelenésben, szervezésben igen, a Nagyhajós OB igen. Ezeket felépítve termékként lehet értékesíteni és ez felkeltheti az érdeklődésüket. Vagyis meg kell fogalmazni, mik a termékeink, mi az, amit egyáltalán szeretnénk, hogy támogassanak. A szövetség tevékenységében is lehet „termékesíteni” egyes területeket, mely bevétel generáló lehet.
Másrészről egy olyan támogatói mátrixot kell létrehozni, amiben a vitorlázás arculatához köthető – elsősorban prémium márkákat – tevékenység, arculat, szakmai terület szerint helyi értékeket töltenénk ki. Más szóval nem az a megoldás, hogy mindenki lót-fut autóscégekhez, meg mindenki lót-fut ide-oda, hanem azt mondjuk, hogy stratégiai támogatókat keresünk. És ha te vagy a stratégiai támogatónk, akkor az autó terület ki van pipálva. Nem fogsz a Tengeri Bajnokságon, a Nagyhajós OB-n más autómárkákkal találkozni, hanem mi biztosítjuk számodra azt az aktivitást, mint stratégiai támogató. Tehát elsősorban a stratégiai támogatókat keressük a jövőben.
De azért az is igaz, hogy ezzel párhuzamosan jelenleg nem a kevés számú nagy támogatók ideje van, hanem a nagyszámú kis támogatók korszaka jön, ami egy más munkamódszert is jelent. És ebben a titkárság erőforrásait erősíteni akarom. Egész egyszerűen legyen itt egy gárda, akik segítenek az 500 ezer – 1 millió forintos nagyságrendű támogatókat is behozni, mert abból húsz, az már 20 millió Ft. Persze abból húszat kell behozni. Eddig az volt, hogy jött az a néhány nagy támogató, volt pénz. Nem volt senki érdekelt abban, hogy még többet hozzon, még több támogató és ezzel bevétel legyen.
Természetesen az a kiszolgálás, amit mi adunk cserébe, annak tökéletesnek kell lennie. Azokat a felületeket, amiket egy verseny, egy rendezvény kapcsán adunk, azt meg kell tölteni tényleges tartalommal. Nem elég, hogy kirakom a zászlót, adunk valami ócska minőségű pólót és ezzel kibökjük a szemét. Vannak megnyitóink, vannak díjátadóink. Ott is megfelelő rangban kell kezelni ezeket a kérdéseket. És onnantól kezdve, ha behoztunk támogatókat azok sokszor hozzák a többit is.
folytatás következik….