Több ezren törik-zúzzák magukat különféle síbalesetekben, elég sokan meg is halnak, mégsem azzal hirdetik a külföldi síparadicsomokat, hogy véletlenül se jöjjenek ide, pláne téli sportokat űzni, mert életveszélyes. Az ilyen ellenpropaganda sajátos hungarikumnak tűnik. Még emlékszünk rá: volt idő, hogy nyáron az ment: „nincs víz a Balatonban”, menjünk nyaralni inkább az Adriára. Most meg az jött a csapból is, milyen veszélyes a Balaton jege télen.
Egy parti polgármester nyílt levele szerint „A Balaton minden évszakban veszélyes.” Vajon mi történne, ha mondjuk Karintiában egy polgármester ilyen nyilatkozatot tenne? Hallhattunk valaha bármi hasonlót Ausztriából? Még a síbaleset statisztikák is gyakorlatilag hozzáférhetetlenek a neten. Nem propagálják, pedig közérdekű adat lenne. Ha már belebonyolódunk a tényekbe: nálunk idén egyetlen végzetes jégbaleset sem történt a Balatonon és a nyári adatok is lényegesen jobbak az országos átlagnál, vagy akár az európai adatoknál. Eszerint valamiben tényleg jók lehetnénk végre, ha nem az ellenkezőjét mantráznánk. Teljesen érthetetlen módon. Ami valóban életveszélyesnek tűnik, az a hozzáállásunk.
Pedig pár napja nem éppen fényes turisztikai adatokat közölt a KSH: 8-10 százalékos a visszaesés. Mi van, ha ennek fő oka éppen negatív hozzáállásunk? Akár a külföldi, akár a hazai vendégek számára a legvonzóbb és leghitelesebb mindig az, ha mi pozitívan viszonyulunk saját természeti és kulturális adottságainkhoz, ha netán kedvesen, örömmel és büszkén beszélünk például arról, milyen páratlan a befagyott Balaton. Európa legnagyobb korcsolyázó-jégvitorlázó, illetve sífutó és jégszörf-paradicsomaként is hirdethetnénk, ha egyáltalán eljutna a tudatunkig, hogy az, és megteremtenénk a lehető legbiztonságosabb téli sportolás lehetőségeit.
Tudjuk, nincsenek magas hegyeink, de azért nem kell feltétlenül külföldre küldeni a téli sportok kedvelőit, mikor megfelelő hozzáállással és a feltételek biztosításával a Balaton is beválhatna. A feltételekhez tartozna nyilván a téli vendéglátás fejlesztése is, hogy több étterem legyen nyitva egész évben és a jégpályákon mindenütt lehessen kapni meleg teát, forralt bort, netán meleg ételt. Nem elérhetetlen dolgokról beszélünk, leginkább csak a hozzáálláson múlik.
A vízi mentés színvonala különben jó, bár fontos lenne, hogy a gyors segítség biztosítása érdekében több olyan légpárnás mentőcsónak állhasson rendelkezésre, amilyenből ma még csak egy van, Kaposváron. Három-négy ilyen eszközzel megoldható lenne, hogy télen is, a tó bármely ponján 5-10 percen belül odaérhessen a szakszerű segítség a bajba jutotthoz. Elég lenne amúgy megvalósítani a Balaton Fejlesztési Tanács által elfogadott vízbiztonsági programot.
A BalatonátCsúszás elindításával az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet: a téli Balaton vonzerejével ma még nem tudunk élni, pedig lehetne. Látva a félelemkeltő reakciókat, felfújható nyári strandeszközökkel, karúszókkal rendeztünk farsangi strandkarnevált Badacsonyban, hogy ezzel is demonstráljuk: nemcsak nyáron él a Balaton, sőt, télen talán még szebb és izgalmasabb. A nyári fürdés és vízi sport veszélyei sem feltétlenül kisebbek, csak azt már megszoktuk és ezért vagyunk hajlamosak eltúlozni a jég veszélyeit.
Az első BalatonátCsúszás iránti rendkívüli érdeklődés megmutatta, hogy télen is lehet országos és nemzetközi vonzerővel bíró nagyrendezvényt szervezni a Balatonnál. Természetesen sokkal alaposabb előkészítéssel és a vízi rendészettel való legjobb együttműködés mellett. A strandkarnevál akkor is több ezer vendég számára lehet maradandó élmény, ha nagy többségük nyilván a két partról figyelné az átcsúszást, forraltbort kortyolva. Közben néhányan a megfelelő feltételek biztosításával átkelhetnének. Akkor is, ha nincsen összefüggő jég, hiszen abban az esetben farsangi vitorlásverseny jelenthetné a fő attrakciót. Az sem utolsó, mert ilyenkor nem szokás vitorlázni a tavon. Még mielőtt valaki megint oktalanul stresszelni kezdene: nem lennének kínosabb körülmények egy ilyen farsangi regattán sem, mint ami a hidegebb tengerparti országokban akár az év jelentős részében megszokottnak számít.
Újra átsétáltunk Fonyódra és egy Index-videóval dokumentáltuk: négy helyen fúrt lékben mérve a jég vastagsága 17-21 centiméter volt, ami közel kétszerese a médiában közölteknek. A strand előtti jégen jól látható egy tonnás súlyú traktor nyoma is. Tényfeltáró expedíciónk azt a híresztelést sem igazolta, hogy a parti jég erősebb lenne, sőt, inkább vékonyabb és töredezettebb mint a tó belsejénél. Igaz, ott távolabb a segítség, amennyiben mégis baj történne. Ha már veszélyekről esik szó, érdemes valós tényekre hivatkozni agyrémek helyett. Legalább ma már nem legendaként kezeljük a jégen járást, mintha a Yetiről vagy a Loch Ness-i szörnyről lenne szó… Már ez is valami.
Hogy min csúszhat el mégis a téli Balaton? Ma még negatív hozzáállásunkon csúszik el. Viszont a BalatonátCsúszást folytatva jövőre megfelelően biztosított programok sokasága népszerűsíthetné a téli sportokat a tó jegén, hogy minden évszakban éljen a Balaton.
Kardos Gábor