A kicsit talán hosszúra nyúló írás számos, főként az érintettekkel történő beszélgetés, levélváltás alapján készült, leginkább azért, hogy a színfalak mögött zajló vita – nevezzük egyeztetésnek – részleteit megismerhessék az olvasók, a versenyzők és érintettek, akik nincsenek képben. Szeretnénk leszögezni, hogy nem kívánunk a vitába beszállni és igazságot szolgáltatni (mert nem dolgunk és nem is értünk hozzá), így megpróbálunk leginkább a tényekre szorítkozni, persze van egy-két pont, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, ez egyértelmű lesz. Illetve értetlenkedünk is egy kicsit.
Az elmúlt évben több pénzt fordított a versenyzők támogatására az MVSZ, mint korábban bármikor illetve a MOB a jövőben jóval több pénzből gazdálkodik, nála összpontosulnak a sportra szánt állami és nem állami pénzek (nagyjából 12-szeres költségvetés 2011-ben, mint 2010-ben, persze ez biz. átcsoportosítások miatt alakult így és jelentős többlettámogatást a szövetségek csak kiemelkedő olimpiai eredmény alapján szerezhetnek!). Érthető módon ebből az MVSZ is szeretne nagyobbat harapni és talán ez okozza, hogy pár ember másképpen kezdett el gondolkozni. Valószínűsíthető, hogy a nagyobb mértékű támogatás majdani lehetősége miatt alakult ki egyet nem értés az MVSZ egyes szakbizottságai és az MVSZ vezetőségének pár tagja között, mivel a bizottságok az ifjúság és részint a felnőtt versenyzők szélesebb bázisú, piramisszerű patronálására esküszik (tavaly nagyjából 50 versenyzőt érintett közvetlenül UB és OÉB esetében). A rendszerben a jobbak idővel kiemelkedhetnek és magasabb támogatásokhoz juthatnak. „Az egyes korosztályok, a különböző tudás és aspirációs szinten vitorlázók egymás vállán állva teszik lehetővé, hogy a tehetségesebb, ambiciózusabb versenyzők magasabb szintre jussanak” – mondta Mátyás László. Míg egy új koncepció hívei a kiemelés mellett döntenének – és a szigorú közép-, hosszútávú cél az olimpiai pontszerzés – amely több pénzt jelent. Egyszer, ha bejön! A kiemelés előreláthatólag összesen 15 fő utánpótláskorú és olimpiai aspiránst érint hosszútávon, akik nagyobb szövetségi támogatást kapnának, emellett megmaradna a műhelymunka támogatás is.
Most úgy tűnik, hogy az MVSZ két albizottsága az Utánpótlás Bizottság és az Olimpiai és Élsport Bizottság által tavaly kidolgozott és jelenleg (2010. februári elökségi határozat) óta érvényben lévő támogatási rendszere megy a levesbe. Mindez történik annak ellenére, hogy az MVSZ elnöksége a 2010. novemberi ülésén azt támogatta. (lásd 1. sz határozat: „
A Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége jóváhagyólag tudomásul vette az Utánpótlás Bizottság és az Olimpiai és Élsport Bizottság által közösen beterjesztett „Beszámoló az Utánpótlás és Olimpiai Hajóosztályok munkájáról 2010. január – 2010. október” c. tájékoztatót és felhatalmazza a két bizottságot, hogy az eddigi irányvonal mentén folytassák munkájukat.
”). Az
előző évek tapasztalatai alapján
átdolgozott/javított terv
2010 decemberében került benyújtásra, de nem került napirendre, azzal a kiegészítéssel, hogy az elnökség tagjai fogalmazzanak meg kérdéseket azzal kapcsolatosan és később majd szavaznak róla. A kérdések elmaradtak, a megváltoztatott terv nem került megszavazásra.
Az új támogatási rendszer tervezetét a Wossala György nevével fémjelzett munkacsoport dolgozta/dolgozza ki Fundák György meglátásai/javaslatai alapján.
Nézzük most az utóbbi körülményeit, aztán rátérünk röviden a jelenleg működő rendszerre, mivel ennek története talán ismertebb. Az MVSZ a közelmúltban kikérte Fundák György véleményét is a 2010-ben bevezetett támogatási rendszerről. Ezzel egyidőben vagy talán ezt megelőzően az állami központi támogatási rendszer is átalakulásáról lehetett hallani, amely a jövőben eredmény centrikusan fizet a szövetségeknek és a MOB által kiosztható pénzkeret állítólag az Olimpiára lesz kihegyezve. Valószínűleg fenti két esemény késztette az MVSZ vezetőségének, elnökségének egy részét a változtatásra, amely aztán mégiscsak tavaszi záporként ért pár, a hatályos rendszerért aggódó tagot, annak ellenére, hogy a főtitkár szerint minden főbb érintett tudott a változatás hogyanjáról, mikéntjéről. 2011. február 12-én szakmai konzultációra hívtak minden érdeklődőt, ahol ott volt Szoják Balázs, Nagy R. Attila, Ignácz Károly, Böröcz István, Váradi Imre (UB), Kocsis Péter (OÉB), Eszes Detta, Hajdú Balázs, Wossala György, Straub Elek, Kerekes Kázmér és meghívott előadóként Fundák György (reméljük nem maradt ki senki). Állítólag ekkor konszenzus alakult ki, vagy mégsem?
Egy szűkebb munkacsoport is alakult a terv kidolgozása érdekében, de csak kevesen tették tiszteletüket annak februári megbeszélésén, a meghívottak egy része (Nagy R. Attila és Ignácz Károly) el sem tudott menni; viszont jelen volt Straub Elek (elnök), Wossala György a (ügyvezető elnök), Szoják Balázs (főtitkár), Kerekes Kázmér (sportigazgató), Fundák György (ÖSV sportigazgató), Litkey Árpád (meghívott szakértő). Az OÉB és az UB itt már nem nagyon volt képviselve. Itt jegyeznénk meg azt, hogy a „szakbizottságok a szövetség elnökségének tanácsadó testületei. … Javaslataikat a főtitkár útján terjesztik az elnökség elé.” – részlet az MVSZ alapszabályából.
Így születhetett egy jobbító szándékú javaslat, látszólag széleskörű támogatással, ám a benne megfogalmazottakkal mégsem ért egyet mindenki. A problémák a következők: a rendszert a munkacsoport megalkotói nagyon hamar szeretnék hatályba léptetni és emiatt sokan érezhetik úgy, hogy korábbi munkájuk vész el egy merőben más megközelítésű javaslat által, amely eddig úgy fest, hogy mellőzte a széleskörű nyilvánosságot, a társadalmi vitát, most végre a lenti nyilatkozatból kiderül, hogy azért lesz széleskörű egyeztetés. A munkacsoport február 23-án fogadta el a javaslatot és március elsején már terítéken is volt az MVSZ elnökség előtt a strukturális változtatás terve, ahol egy ilyen határozat született: „Az MVSZ Elnöksége megbízza az Elnök úr által felkért Munkacsoportot, az OÉB-t és UB-t, hogy a Munkacsoport által 2011. 02. 23-án az Elnökség elé tárt alapvetéseket ill. az OÉB/UB által korábban előterjesztett támogatási rendszert figyelembe véve, delegáltjaik útján haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az érintettekkel (versenyzők, szülők, egyesületek) a módosított utánpótlás és olimpiai koncepció vonatkozásában. … A fenti témakörökkel kapcsolatos, egyeztetett részletes javaslatokat legkésőbb 2011. 03. 31-ig terjessze jóváhagyásra az Elnökség elé.”
Kicsit déjá vu érzésünk is támadhat. Mert mintha korábbi olimpia ciklusok kapcsán már előfordult volna, hogy egy támogatási rendszert, amelyről nem bizonyosodhatott be egyértelműen, hogy mennyire működőképes (hiszen többször is pont az olimpia előtt változtatta meg az MVSZ a támogatási rendszert, így nehéz megmondani, hogy mi történt volna vele az olimpia évében) felrúgtak és egy újabbat léptettek életbe. Így ciklusokon átívelő rendszerről (pedig ennek létjogosultságáról több ciklussal ezelőtt is egyetértett szinte mindenki) aligha beszélhetünk és a korábbi olimpia előtti változtatások így vagy úgy Wossala György nevéhez kapcsolódtak a köztudatban, persze a határozatot nem ő hozta egy személyben, de többnyire támogatta a változtatásokat. Most ismét attól tartanak páran a háttérben, hogy a kiválasztást pár személy fogja „szakmaiság” alapján eldönteni és az objektivitás sérülhet. Természetesen belátjuk, hogy bizonyos esetekben szükség lehet szubjektivitásra! Bizonyos, előre deklarált esetekben, de talán nem a teljes rendszert érintően.
De elkalandoztunk. Ne feledjük azt sem, hogy lassan felnő az első olyan generáció, ahol a szülők képesek voltak komoly terhek vállalására annak érdekében, hogy gyermekeik eredményes vitorlázókká válhassanak. Ezért nem mindegy, hogy a döntések előkészítése milyen széles bázison nyugszik, milyen hosszú távra alapozhatnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fontos szakmai kérdésekben a végső döntéseket egy szakmailag jól képzett „szűk” csoportnak kell meghoznia. Ne feledjük a már leírtakat, a szakbizottságok sokkal inkább tanácsokat adnak és javasolnak az elnökség felé, mintsem döntenek, de létüket pont az igazolja, hogy őket tekinthetjük a vitorlázás egyes területein belüli szakértőnek, nyilván ezért választották pont őket adott posztokra. Sajnos nagyon is magyaros, hogy sokan szakértőnek hiszik magukat és így vagy úgy, de mégiscsak beleszólnak az általuk választott csoport munkájába. Persze addig, amíg nem tudunk felmutatni olyan embereket (és itt most természetesen nem Fundák Györgyre gondolunk), akik egy kicsit is tisztába lennének, hogy mi kell a sikeres olimpiai szerepléshez (pontszerzés és éremszerzés), addig csak próbálkozunk.
A jelenlegi támogatási rendszer 2010. február 9-én került határozatban elfogadásra. Lehet, hogy nem a legigazságosabb rendszer a földön, de az utóbbi időben jó úton haladt a kidolgozók egyöntetű véleménye alapján. Rengeteg olyan vitorlázó kapott támogatást, akinek szüksége volt arra az előrelépéshez, viszont úgy tudjuk alacsony támogatást kapott Vadnai Benjámin, az MVSZ forrás alapján mindössze pár százezer forintot, amit azért kevésnek tekinthetünk elért eredményei fényében. Javításra szorul, de biztos, hogy teljesen más megközelítés szükséges? Pozitív eleme a rendszernek a széles támogatottsági bázis, az, hogy sok ember vett részt a kimunkálásában, hisznek benne és végre talán az eredményei is megmutatkoznak (A tavalyi beszámoló az oldal alján csatolva elérhető). Mindenestre fentiek ismerete nélkül elsőre tényleg érthetetlennek tűnik, hogy miért kell ezt a mindössze 12 hónapja működő rendszert felrúgni. Hiszen, ha ciklusokban gondolkozunk, akkor egy év alatt nem sok minden derülhet ki egy rendszer hosszútávú alkalmatlanságáról. De még fentiek ismertében sem teljesen világos, miért most, az Olimpia előtt másfél évvel? Hiszen másfél év alatt nem lehet csodát tenni, vagy akkor most van 5 és fél év 2016-ig vagy éppenséggel 9 és fél év 2020-ig? De vajon melyik a fontosabb cél, az olimpiai pont és éremszerzés vagy inkább a tudás és a teljesítmény szintjének általános növelése azért, hogy a legjobbak kiemelkedhessenek? És vajon miért nem készült olyan támogatási rendszer a 2007-09-es években, mint a mostani új munkacsoport által jegyzett?
Megkérdeztük a talán legilletékesebb személyt Wossala György MVSZ társelnököt is, ő hogy látja a dolgokat:
Sailing.hu:
Az elmúlt néhány ciklusban hasonló módon az olimpia előtti évben lett megváltoztatva a támogatási rendszer. Van ennek valami különösebb oka?
Wossala György:
„
Sajnos mindkét esetben az éppen alkalmazott rendszer bizonyítható alkalmatlansága. Az alaptalanul terjesztett rémisztgetésekkel szemben, ez a stratégia mindenki számára lényegesen konkrétabban meghatározható pálya kijelölését teszi lehetővé, egyenlő eséllyel a tehetség, a vállalt és elvégzett munka és az eredményesség alapján.
”
Sailing.hu:
Mi az oka annak, hogy szükségesnek tartjátok a változtatást az utánpótlás illetve az olimpiai és élsport támogatási rendszerben?
Wossala György:
„A sportfinanszírozási rendszer meghirdetett átalakulása – és a rendelkezésre bocsátott források exponenciális bővülése. A finanszírozás a jövőben kizárólag az olimpiai eredményesség ill. igazolható esélyek alapján kerül meghatározásra, ezen belül az érem- ill. éremesélyes kategória sokszoros, a pontszerzés ill. pontszerzőesély kiemelt, a kvalifikáció közepes nagyságrendű támogatást kap, a nem kvalifikáló sportágak pedig szinte semmilyen támogatásban nem fognak részesülni. Ez meghatározó változás a sportágak jövője szempontjából.
A jelenlegi rendszer eredménytelensége, különös tekintettel a 17-23 éves korban történő szinte teljeskörű lemorzsolódásra (addig reménykeltő eredmények, majd a megnövekvő forrásigény teljesíthetetlensége miatt a kiemelkedő versenyzők finanszírozhatósága ellehetetlenül – a széles körű osztogatás következtében nem jut annyi, hogy a világszínvonalhoz szükséges programot teljesíteni tudják, elkedvetlenednek, vagy ellehetetlenülnek és visszafejlődnek a turista osztályba). Az eredményes vitorlás nemzetek Szövetségei az Egyesületekre, Szülőkre és szponzoraikra bízzák az utánpótlás nevelését (természetesen műhelytámogatást szigorúan meghatározott kritériumok alapján ott is lehet némely esetben találni, ezt nálunk sem kívánjuk megszüntetni), általában két kategória kerül a szűk támogatotti körbe, az aktuális olimpiai keret és a későbbi olimpiák reménységei. Ez igazságos rendszer, mindenki előtt nyitva áll az út a felsőbb osztályba és amíg nem érnek oda, egyenlő feltételekkel vetélkedhetnek.
A támogatás szakmai szempontjai. Társadalmi munkában működő Bizottságokra bízni egy ilyen feszes követelményrendszert igénylő feladatot nem lehet, szigorú munkaköri leírással szabályozott, pályázati úton kiválasztott szakértő-és számon kérhető alkalmazotti stábbal lényegesen nagyobb az esély a sikerre. Ezek alkalmazása is a támogatás részét képezi.
A jelenlegi támogatási rendszer összeegyeztethetetlensége a sportág érdekeivel. Az egyes versenyzőkre eső támogatás mértéke nem áll arányban sem a vállalt, vagy elvégzett munkával, sem az elért eredményekkel, sem a MOB által elismert támogatási feltételrendszerrel. (l. Bathó Peti, Vadnai Benjamin alultámogatottsága 2010-ben)
Egyébként az Elnökség határozata alapján az OÉB és a Munkacsoport kijelölt képviselőiből alakult Előkészítő Bizottság megkezdte az új struktúra kidolgozását, ez a munka előreláthatólag március vége előtt befejeződik és az Egyesületek, Szülők, Támogatók és a versenyzők bevonásával
április 5-én széleskörű konzultáció keretében Budapesten vitára bocsátják.
”
Az még nem világos, hogy a március elsejei 4. sz. határozat március 31-i időpontjával akkor most mi történt, hiszen elvben ekkor már előterjesztés kellene az elnökség felé.
Rákérdeztünk arra is, hogy mit gondol arról, hogy
a változtatás az olimpiai program hosszútávú céljait veszélyezteti? Nem lesz-e nagyobb a kár azzal, hogy nincs befejezve az, ami négy éve elkezdődött mintha ez a ciklus így befejeződne?
Wossala György:
„Éppen ellenkezőleg. Minél előbb lépünk, annál előbb lesz látható eredmény. A széles utánpótlás bázis nem elegendő kiemelkedő eredmények eléréséhez, figyelembevéve, hogy bizonyos szint elérése után rendszeresen szembesülnünk kell a lemorzsolódás jelenséggel. A 2012-es olimpián is csak segíteni fog az új struktúra, hiszen több forrást biztosít az új rendszer a válogatott részére, meghatározóan több szakmaiság kerül a rendszerbe, továbbá nem igazán értem, hogy egy olyan rendszer, ami csak visszafejlődést hozott az olimpiai eredményességgel kapcsolatos esélyek szempontjából, miért lenne érdemes arra, hogy tovább pátyolgassuk.”
Sailing.hu: Melyik évben reméled elsőként, hogy a munkacsoport által felvázolt támogatási rendszer révén nagyobb összeg folyhat be az MVSZ kasszájába? Mikor várható kiugró VB eredmény illetve melyik Olimpia sikeres szereplésében bíztok?
Wossala György:
„A jelentés alapján a
Kitűzött célok:
• a 2012-évi olimpián történő minél nagyobb létszámú részvétel (min. 2 hajóosztály)
• a 2016-évi olimpián a résztvevő osztályok számának növelése, legalább egy osztályban olimpiai pontszerzés
• a 2020-évi olimpián legalább 2 osztályban éremesélyes kvalifikáció, olimpiai pontszerzés
Ennek megfelelően számolhatunk a támogatottság növekedésével. Megfelelő szakmai vezetéssel és nagyon feszes munkával ezek a célok nem utópisztikusak, csak át kell transzformálnunk (segítenünk) a gyerekek eredményeit és tehetségét a professzionális szférába.”
Fentiek alapján már reménykedünk, hogy az Előkészítő Bizottság tagjainak sikerül zöld ágra vergődniük és egy erősen támogatott javaslat kerül az elnökség elé, amely túlnyúlik egyetlen árva olimpiai cikluson és elősegíti mind az eredményességet, mint a vitorlázás utánpótlás bázisának szélesítését kis hazánkban.
Sajnáljuk, hogy az MVSZ az utóbbi időben nem kommunikált megfelelően az Olimpiát és a támogatási rendszert érintő ügyekben (pl. MVSZ honlap), ebben persze mi is felajánljuk segítségünket!
Az érintettek cikkel és a támogatással kapcsolatos meglátásait várjuk a
Sailing.hu szerkesztőségé
be.
