A hétvégén rendezte a csopaki Egis a hagyományos nagyhajós versenyt, amit Lám Dezső Emlékverseny is egyben.
Szombaton nem irigyeltem a versenyrendezőket. Akárhány futam próbálkozás volt, mindannyiszor egy frissen érkező zivatar elforgatta a szelet és nem sikerült az eredetileg tervezett szélirányban befejezni a futamot. Így is azért egy futamot sikerült letudni, hogy mégse menjen kárba a verseny, ha a vasárnapi előrejelzés bejön.
Másnapra az általunk olvasott meterológia ellenére már reggel kellemes délnyugati szelünk volt, így sikerült az aznapra kiírt futamszámot teljesíteni. Néha még 20 csomó köré is felért a szél. Azt kell mondanom, hogy jót sikerült vitorláznunk ebben az időjárásban.
Egyetlen szépséghibája volt a regattának. Még szombaton az egyik futamban egy hajó rásodródott a bójára, majd motort indítva, tolatva lemászott róla. Ezek után előrébe téve a motort felhajózott a bója fölé. Ott leejtve már vitorlát használva befutott, úgy, hogy még a bója érintésért járó kört sem csinálta meg. Odaérve a bójához rákérdeztünk az ott álló rendezői motorostól, hogy látták-e, amire bólogatás volt a válasz. Ennek ellenére vasárnap az eredménylistában befutva láttam a hajót.
Azt hiszem, hogy nem feltétlenül az a nagyobb baj (persze ez is), hogy valaki a szabályokat nem tartja be. Hanem az, hogy nem is kényszerítik betartani azt. Így a versenyzők ezt legközelebb is eljátszák és nem hiszem, hogy ez az az irány, ami követendő lenne.