A teljesítmény összeköt!
Kezdjük a végéről: 7. helyezés.
Ezt hoztuk el a Bodensee-ről.
Mondhatnánk, hogy a félig teli vagy félig üres pohár tipikus esete. De nem az!
Mikor hazaértünk, félve gratuláltak a helyezésünkhöz és óvatosan kérdezték meg tőlünk, hogy akkor most örülünk vagy kesergünk az eredményen.
Csak megerősíteni tudom, hogy határtalan örömet okozott nekünk ez a helyezés!
Hogy miért?
Hát például mindjárt az érkezésünk napján történt balszerencsés, de jól végződő daruzás miatt.
Hétfő este már kiértünk a hajóval, kedden délelőtt összeszereltük a katamaránt Lindau főterén. Az érdeklődés határtalan volt, szalaggal kell a népeket a hajótól távol tartani.
A darut a szervezők szerdára kérték, nem hitték el, hogy már kedden készen leszünk. Délben már kicsit türelmetlenek voltunk az amúgy nagyon barátságos szervezőkkel, délután háromra megérkezett a daru. A darus kapkodott, nem volt betervezve a mai napjába ez a daruzás és mint utóbb kiderül, még életében nem daruzott katamaránt. Főleg nem ekkorát! Gyorsan a hajó mögé állt és beemelte a nem kisméretű árbocot a hajónkba. Eddig nincs gond. Mostanra őrült nagyságú tömeg vett körül minket, az emberek nem bírtak magukkal, átmászkáltak a kordonon is. Megkötöttük a hajót, majd felemeltük 2 méter magasra, hogy kormánylapátokat beszereljük.
Ekkor már érezni lehetett, hogy nincs minden rendben. A darus nagyon hirtelen mozdulataira többször belengett a hajó, na meg a közepes erővel fújó szél sem segítette a produkciót. Ezt még ügyesen korrigálta mozgásával Rubik és Vaszil fent a hajón mozogva, de a belengések meg az egyre növekvő tömeg lassan megzavart minket is.
A kormányok beszerelése kész, mehet a beemelés. A partfal mellett lévő cölöpök miatt nagyon magasra, több mint 4 métere kellett emelni a hajót, amit újra hirtelen mozdulattal indított a darus. A hajó veszélyesen megbillent, de ezt még korrigálni tudtuk. Majd miután a daru tovább fordította a hajót, már nem volt megállás. A nagyon magasan levő katamarán teljesen elbillent, és miközben Rubikék ügyesen felszaladnak a hajó magas oldalára, teljesen az oldalára dőlt. A tömeg felhördült, többen hátraléptek, sokan a fényképezőjükért kapkodtak, mi meg a kötelek után. Az árboc szerencsére a víz felé dőlt el, és nem volt mit tenni, ezek után már be kell az oldalra dőlt hajót a vízbe emelni. Csak ott volt esélyünk a visszaállítására. A hajó a vízbe került, a daru az árbocánál fogva stabilan tartotta, mi meg tanakodtunk, hogyan tovább. Rubik kötelet kötött a daru gémjére és a csörlőkön átvezetve fékezve, lassan visszadöntöttük a katamaránt vízszintes helyzetébe. A tömeg óriási tapssal fogadta a nem mindennapi látványosságot, és még inkább a szakszerű visszaállítást. Szerencsére senki és semmi nem sérült meg.
Másnap a helyi újságok persze örülve az eseménynek, címlapon hozták a sztorit.
Hát így kezdődött kinn tartózkodásunk.
Szerdán és csütörtökön edzettünk, volt alkalmunk a helyi menőkkel is összemérni. High tech katamaránok hada várt ránk a vízen: Ventillo 28-asok extra magas árboccal, az új SL 33, a Maström 32-esből mindjárt kettő is fente ránk a fogát. Megérkezett a Raffica is majd a másik libera, az Italia is összeszerelésre került a parton.
Kipihenten és felkészülten indultunk ki pénteken este a rajt területére.
A felsorakozott hajók látványa – szekcionált rajterületen a katamaránok és a trapézos hajók hada – pazar panorámát nyújtott!
Minket is megcsodálnak, hisz igazán impozáns az
RSM DTM Hungary One d’Or
katamarán is.
Az idő gyorsan telt, a szél viszont rendkívül gyenge volt, ami a kisebb katamaránoknak kedvezett.
A gyenge szél a luv bójánál kedvezőbbnek tűnt, de már nincs időn átevickélni oda, indulunk onnan, ahonnan eredetileg terveztük.
Ez viszont nem kedvezett nekünk, a bójánál rajtoló katamaránok és liberák szépen megindultak, mi meg csak lassan lépegettünk előre. Az alattunk levő hajók még rosszabb helyzetben voltak, hosszú percekig nem tudtak elrajtolni.
Lassan vesszük fel a tempót, a bójánál lengedező szél minket is elér, végre elindultunk, de ekkor már a vezető boly komoly előnyre tett szert.
Figyeljük a felettünk gyülekező esőfelhőket és próbáljuk eldönteni, hogy melyik oldalon lesz több szél. Tartottuk az előttünk előnyre szert tett hajókkal az északi partot, de több katamarán is elindult a déli part felé, ahol egyre sötétebb felhők gyülekeztek. Kivártunk, és jól tettük, mivel több katamarán is leparkolt a déli part közelében. Ám eljött az idő, és mi is elindultunk az egyre erősödő szélben keresztbe, Romanshorn irányába. A szél előbb kettesre, majd nagyon gyorsan hármasra váltott és az iránya is nagyon pozitívvá vált számunkra. Az ekkor még előttünk haladó Raffica-nak és Wild Lady-nek lassan le kellett venniük a bliszterüket, az egyre élesedő szélben már nem bírták fenntartani. Ez már a mi szelünk volt! Óriási tempóval indultunk meg, sorban megelőzve az előttünk levő hajókat, legyen az katamarán vagy egytestű. A Romanshorn-i bójához sietősen érkeztünk, miközben árbocát vesztett és borult katamaránok mellett mentünk el. Kísérő motorosunk felajánlotta segítségét, de nem tartottak igényt rá, megoldják maguk a problémát.
A bója vétele után közel kerültünk az elöl haladó katamaránokhoz, és jó szélben, jó tempóval közelítettünk az élen haladó Ventillok és az SL 33 felé. Előttünk jól láthatóan csökkent a szél, és bár feljöttünk a második helyre, végült megálltunk a nullában. Kisebb szélcsíkokon hol az egyik, hol a másik hajó lódult meg. Így, szinte helyben toporogva vesszük az eichorni bóját. Itt visszacsúsztunk a 6. helyre. Azt már itt kijelenthettük, hogy a gyenge szél nem kedvezett nekünk, sokkal inkább a fele akkor súlyú Ventiloknak és egyéb kis szeles katamaránoknak.
Elvánszorogtunk az Überlingen-i bójához, nagy sebességünk nincs, de ahhoz elég, hogy tartsuk a mögöttünk jövő hajókat. A bója vétele után indulás kifelé, egyenlőre továbbra is gyenge szélben. Próbálgatjuk és állítgatjuk a vitorlákat, hogy milyen összeállításban lenne a legjobb, ugyan sok lehetőségünk nincs, de ez sem javította a helyzetünket.
Lassan visszaértünk a nyílt vízre, itt kell eldöntenünk, hogy a déli vagy az északi oldalt választjuk. Maradtunk északon, ott még akad némi szél, közben lekeresztezett minket a Raffica és a Wild Lady.
Na ez nem jó hír, ennél azért jobbat illik produkálni egy ekkora nagy katamaránnal!
Lassan újra erősödni kezdett a szél és a hullámok is egyre nagyobbak lettek. Újra megindultunk.
Kreuzolunk, előbb 10 csomóval, majd lassan elérjük a 14-15 csomós sebességet. Ekkor már a szél eléri a B4-es szintet, ez már azért nem játék egyik hajón sem.
Száguldunk bele a sötét éjszakába, az addig előttünk haladó Raffica és Wild Lady hamarosan lemarad. Az előttünk haladó élbolyból nem igazán láttunk senkit, csak a világítás nélkül hajózó olasz M32 próbált lépést tartani velünk, de stabilan mögöttünk maradt.
A szél és a hullámok egyre erősebbek, folyamatosan egy talpon haladunk közel 14 csomós sebességgel a sötét éjszakában.
A felhők lassan felszakadoznak, a hold is átvilágít a felhők között, a látvány egyszerűen leírhatatlan, döbbenetesen szép.
A lassan méteres magasságú hullámokat egy talpon vágjuk át, csak a környéken nagy mennyiségben található derék vastagságú farönköktől félünk, na meg attól, hogy letépünk valamit a hajón.
De ma bírja a technika a terhelést, és bírja a csapat is a nem mindennapi élményt és sebességet.
Rubik egy idő után gondolkodás nélkül teszi rá a szélre a hajót, a csapat jól reagálja le a pöfföket, gyorsan mennek a manőverek, végre összeállt minden.
Lassan közeledik a befutó, 20 mérföld, 10 mérföld, 5 mérföld, az egész egy örült rohanás az éjszakában. Egy pillanatra sem lazítunk, keressük a befutó helyét, de van bennünk egy kis bizonytalanság is. Közben sikerül eltrafálni egy kisebb farönköt, ami felakad a lee svertünkre. Rezonál az egész hajó a felesleges tehertől, gyors forduló, hogy a luv oldalnál a felhúzott svertel megoldjuk a problémát. Az ág végre leakad, de a felesleges forduló a mögöttünk settenkedő, világítás nélküli M32-nek kedvez, aki azt ki is használja és pár méterrel elénk kerül. Közel a befutó, lassan kevesebb, mint egy mérföld, nem hagyhatjuk annyiban. Egy kis élesedés után határozottan leejtünk, hogy így fogjuk be az előttünk haladó hajót, sebességünk 20 csomó fölé megy, nagy tempóban közelítünk az előttünk haladóra. A befutó már csak pár száz méter, még megfoghatjuk, ám ekkor a hajó eleje a bójára történő 20 csomó feletti leejtéskor a pöffös szélben elkezd lefúrni. A crossbeam víz alá kerül, a hajó hátulja a másodpercek alatt métereket emelkedik, kormánykorrekcióra esély sincs, hiszen a kormányok messze kint a levegőben, iszonyatos terhelést kap minden, majdnem orra állunk, de a csapat minden tagja profin teszi a dolgát. Na, ez a legrosszabb, ami egy katamaránnal történhet! Nem adjuk fel, leejtés újra, a hajó eleje ismét víz alatt, a spriccelő víztől, alig látunk.
Közben az M32 befutott, a partról felénk fordították az óriási reflektort, hogy mégis mit művelnek már megint a magyarok. Pillanatok alatt összeszedtük magunkat, újra megindultunk és kényelmesen befutottunk.
7. hely és a félig tele pohár esete.
És hogy miért teli?
Mert ezen a versenyen nagyon komoly hajókkal tudtunk végre összemérni úgy, hogy mi még csak tanuljuk a katamaránozást, és arra is ráéreztünk, hogy sokkal több van még az One d’Or hajóban és csapatban, mint amit eddig hittünk.
Mert most összeállt valami, nem csak technikailag, hanem a fejekben is, és ez még jól jöhet a következő versenyeken.
Ezt a tapasztalatot vélhetően a Kékszalagon is tudjuk majd hasznosítani, mivel úgy tudjuk, hogy szinte az összes, a Rund Um-on most versenyzett katamarán eljön a Balatonra, így a Kékszalag várhatóan izgalmasabb lesz, mint korábban bármikor.
Végül, de nem utolsó sorban külön köszönet illeti meg a minket elkísérő és segítő családtagjainkat, a csajokat! Sokat levettek a vállunkról a versenyt érintő ügyeink intézése során, így nem elaprózódva, hanem koncentráltabban tudtunk csak a versenyzéssel foglalkozni.
A csapat:
Vándor Róbert – ’Rubik’
Kalocsai Zsolt – ’Kacsa’
Erdős Gergely – ’G’
Kövér László – ’Laci’
Lange Péter – ’Peti’
és a motorosokban:
Práger Péter – ’PIT’
Práger Iván – ’Iván’
Csapatszponzorok:
RSM DTM Hungary
Bavaria Yachts Hungary
Insomnia
Viarprofil
Baumit
Szöveg: Lange Péter
Fotó: Vaitz Klára, Novák Mária