Mielőtt bárki szürkére, esetleg terepszínűre festett hadihajók véres összecsapására gondolna, vagy balatoni klasszikusokat vízionálna a Velencei-tóra gyorsan jelzem, egészen másról van szó.
Az YKA-ban (Yacht Klub Agárd) álló nagyhajók, barátságos szombati háziversenyéről, amelyen az első hely komoly takkcsatában dőlt el, de mindenki másnak is hősiesen kellett krajcolnia, hogy “hazaérjen”
Eredetileg úgy volt, hogy a VVSI amatőr nagyhajós versenyt szervez június 14-re, csakhogy a nevezésre mindössze három YKA-s nagyhajó legénysége jött össze, ezért aztán úgy gondoltuk, ha már háziverseny, azzal nem kell Horlai Bélának bajlódnia.
Visszaballagtunk hát az YKA-ba, Berger Miki összetrombitálta az ott lévő nagyhajósokat, és nyolc hajóval – egy VVSI-s verda is csatlakozott hozzánk – rendeztünk egy remek, spontán versenyt. Volt egyperces rajteljárás, Miki hangjelző készülékével a kötelező felszerelések közül, dudaszóra vágtunk neki a távnak, az első nádsziget megkerülésének, a Nagytisztás észak-keleti végében, a velencei fehér templom előtt.
Élénkülő dél-keleties szélben vágott neki a mezőny. A Shantival sikerült egész jól elkapni a rajtot. Negyedszélben húztunk Gárdonynak, a nádsziget végéhez közelítve azonban fogyni kezdett az előnye, a Mese – Szemenyei Csabával a kormánynál – rendesen feljött ránk, a másik nagy rivális, a Berger Miklós kormányozta Mikka, a nádas közelében ugyancsak vészesen falta a távolságot. A tisztásra érve, jelentősen gyengült a szelünk, míg felettünk egész jól haladt a Mikka és a Fotel is. A többiek kissé leszakadva az üldözőinktől.
Északra igazítottunk a Mesével együtt, mert ott, a nádas mellett Berger Mikiék jó tempóban haladtak, látszott, hogy arrafelé több szél van, és körülöttünk olykor aggasztóan gyengülni kezdett, de szerencsénkre nem állt le egészen. Az északi irányból élesedni tudtunk, majdnem direkt a fehér templom irányába. A Shantival hátszélben haladtunk, a Mikka fent az északi part mentén inkább raumban. Átlósan átvágtunk a tisztáson, nyomunkban a Mesével. Nagyjából egyszerre értünk a nádszigethez, már egészen élénk szélben. Szerencsénk volt, csupán élesednünk kellett, préselve vettük a szigetet, és fej-fej mellett a Mikkával megindultunk visszafelé a tisztásra, szemben a mezőnnyel.
Az északi part felé, negatív takkon kezdtük a krajcos menetet, ami a Mesének megcsillantotta a reményt, hogy feljöjjön ránk. A tisztásnak majdnem a közepéig préseltünk, de látszott, hogy nyugatról terjed egy szélcsendes zóna. Fordultunk, és megindultunk a déli partnak, még friss szélben, úgy 4-5 csomós sebességgel. A szél viszonylag stabil volt, ugyan kissé nyugatiasodott, sőt a tisztás középvonalában volt egy kis lavór, de ezen viszonylag gyorsan átcsúsztunk. Üldözőink viszont, élükön a Mesével beleszaladtak a szélcsendes zónába. Középvízen fordultunk, együtt a Mikkával, és tisztán nyugatra tartottunk, majd ismét délnek vettük az irányt, előbb az YKA-t tartottuk, aztán ejteni kellett. Majdnem a strandbójáknál, a Mikkának fordulni kellett, a Shanti alatt még volt elég víz, így a befutó felé igazítva még tarottuk az irányt. Innen felgyorsult a takkcsata. Újabb forduló után, a már inkább észak-nyugatias szélben kissé a tisztás felé kellett tartanunk, a Mikka talán itt volt legtávolabb tőlünk, de miután gyengülni kezdett a szelünk, útjogosan rohamosan közelítettek. Ezt a támadást egy fordulóval sikerült kivédeni, azonos takkon húztunk ismét a déli part felé, nem sokkal előttük. A Mese és a mezőny még mindig a szélcsíkokra vadászott a tisztáson, Szemenyei Csabáék láthatóan eredményesen, mert megindultak a befutó felé. Közben a Mikkával folyt a párosverseny. Legalább három, vagy négy forduló volt még a befutóig. Végül a Shanti haladt át elsőként a célvonalon, másfél-két perccel a Mikka előtt, majd harmadikként a Fotel
Kikötés után, sörök, vizek kerültek elő a klubház előtt ücsörögve, és természetesen aprólékosan végigvettünk valamennyi manővert, szélváltót, és megszületett a terv is: legközelebb pályaversenyt rendezünk, a társaság és a vitorlázás kedvéért.