Rögös az út a fejlesztés útján a siker felé. Sőt nem is rögös, egyenesen sziklákkal van kikövezve.
Az ORACLE Racing bizonyára ezt vizionálja. Jimmy Spithill és csipet-csapata egyre jobban átérzi, milyen is az amikor ’hirtelen eléjük ugrik egy fal’ és orra esnek benne. Először a nemrég véget ért AC45-ös versenyen bukott látványosat az ORCALE csapat, most viszont a 72essel is sikerült orra esniük. Egy hete még csak valami olyasmit nyilatkoztak, hogy az nem is nyomja elég keményen, aki nem esik és ebben van is igazság. Most viszont már az előző kupa felkészülésére hivatkozik Spithill, ahol szintén hasonló nehézségekkel szembesült az amerikai csapat a 90 lábas trimarán egy-két edzését követően. Annyi bizonyos, hogy az amerikai sportolókra oly jellemző önbizalom és önfrankózás akár át is lendítheti a csapatot a nehézségeken, de erre még várni kell, mert most egy ideig a hangárba költözik a csapat romeltakarítás és szárnyépítés céljából.
hullámsír? fotó: Guilain GRENIER/Oracle Racing
Maga az esés benne volt a pakliban, hiszen 25+ csomós szél fújt, amihez erős szembeáramlás párosult az apály miatt, ez pedig sűrű, hegyes hullámokkal tarkított pályát jelentett. Állítólag a leejtés pillanatában a szárny is csapott egy nagyot, de hogy volt e technikai zűr a háttérben azt nem tudni.
A következő, egy sokmillió dolláros úszó roncsról készített jó hosszan elnyújtott videót perverz Oracle ellenszurkolóknak ajánlom. A mentésről szóló filmkockák már-már a
Sátántangó
című klasszikust juttathatják eszünkbe, bár azt talán kevésbé fájdalmas végignézni:
Mindenesetre megnyílt a lehetőség az ellenfelek előtt, hogy hátrányukat lefaraghassák, vagy akár némi előnyre is szert tegyenek a fejlesztésben, hiszen áll az ORACLE henger. Második hajója február előtt még senkinek sincs, tehát most lehet domborítani, indulhat a pszichés hadviselés a címvédő ellen. Ráadásul Spithillt nemcsak a két borulás nyomaszthatja, hanem a csapaton belüli – kifele egyelőre nem nagyon kommunikált – versengés közte és Ben Ainslie között, aki elkezdte kopogtatni Spithill vállát, hogy hahó, én is itt vagyok. Ainslie ugyanis egy verseny után úgy felvette az AC ritmusát, hogy csak azért nem nyerte a mezőnyversenyt San Franciscoban, mert a vasárnapi futam 3,3-as irreálisan magas szorzóval került számításra. Gyaníthatóan a párosversenyben is hamarosan felveszi a kesztyűt Spithillel.
Dean Barker már a két kormány közötti sprintet gyakorolja az ETNZ AC72-es edzésén. Az arcán az nem seb, hanem mikrofon. Fotó: Chris Cameron/ETNZ
Fotó: Erik Simonson © www.pressure-drop.us