Kevesen gondolták volna, hogy mikor az ember már a síléceket veszi elő és várja, mikor indulnak már be itthon a hóágyúk, hogy a közeli hegyekbe el lehessen menni síelni, vitorlás versenyt rendeznek. Pedig a Mályi-tavon már az ötödik alkalommal rendezik meg a híres Mikulás kupát.
2012. december 8. (szombat) – reggel fél kilenc, erősödő északi szél, mínusz hét fok.
Nem sokan gondolták volna, hogy ilyen zord időben pár órán belül vitorlások jelennek meg a Mályi-tó vízén, de az idén már ötödik alkalommal megrendezett Mikulás kupa pontosan erről szól. A tó partján lévő MMVSC, a rendező egyesület telephelyén egyre gyűltek a versenyezni vágyó fiatalok a reggeli órákban, a hangár kinyílt, elkezdődött a hajók összerakása.
Tíz órára már teljes volt a létszám, összesen 14 versenyző nevezett be a versenyre, köztük balatoniak is. A szokatlanul erős decemberi szél miatt hamar elfagytak a végtagok, így mindenki kicsit lassabban szerelte a hajóját, ami teljességgel érthető, és a versenyvezetőség sem sürgetett senkit, hiszen a fagyos időben nekik sem volt kedvükre minden áron a vízre sietni. A hideg idő miatt a felnőtt korúak közül páran legurítottak a torkukon egy kis erősítő házi pálinkát – de persze csak mértékkel -, hogy nehogy elszálljon a bátorságuk a vízre szállástól.
Tizenegy órakor a megfelelő kódlobogó felhúzása közben megszólalt a már előre tudható halasztásjelzés, aminek mindenki picit megörült, talán azért is, mert két idén fejújított Kalózon még nagyobb munkálatok akadtak, például a kormány összerakása, a svert helyretétele, illetve az árbocból rejtélyes módon hiányzó Fock felhúzó kötél visszafűzése, amiben minden hozzáértő jelenlévő részt vett a versenyképes állapot gyors elérése érdekében. Közben a rendezőség kihelyezte a narancssárga pályajeleket – ami egyben azt is jelentette, hogy a motorcsónak szerencsére nem hagyott minket cserben -, a szokottnál kisebb pályát pedig mindenki megkönnyebbülten fogadta.
Dél felé már minden hajó vitorlával felszerelve várta, hogy vízre tolják, illetve hogy melegen beöltözött kormányosa átvegye az irányítást. Miután mindenki elindult, befelé haladva elhangzott pár hangos kurjantás, amikor a versenyzők arra eszméltek, hogy a kötelek szokatlanul furán, mereven állnak, vagyis megfagytak. Ez okozott is némi gondot, amikor is egy – szárazon megúszott – borulás történt, de szerencsére mentésre nem volt szükség.
Mikor az utolsó vitorlás is megérkezett a rajtvonalhoz, már indították is az első futamot. A szél mindenképpen kedvező volt, átlagosan 6-7 csomós, bár a csípő hideg miatt talán kevesebbel is beértük volna. Elsőként az öt Sikló rajtolt el a három 4.7-essel együtt, majd őket a három Kalóz és az egy szem Finn Dinghy követte. Természetesen a hagyományt tisztelve egytől egyig mikulás sapkában indultunk, ami különös látványt nyújthatott a partról szemlélődőknek.
Az első futam után már nem mindenkinek volt mosoly az arcán, de az elszántság senki szeméből nem tűnt el. Futam közben újabb borulás történt, amit sajnos már nem sikerült szárazon megúszni, nyakig vízbe került egy fiú, aki miután versenytársától kölcsön kapott egy sapkát, újult erővel, hősiesen tovább folytatta a versenyt. Egytől egyig mindenki beleegyezett egy második futamba, aminek elindításával a fagyoskodó rendezők nem sokat vártak, rögtön fújták a hárompercest.
A második futam során egyre több hajóból hallatszott panaszkodás, esetleg sikongatás, mivel a dekkekre ráfagyott víz csúszóssá tette a hajókat, a klemek egyre többször engedték ki a köteleket, és így több fizikai erőre volt szükség, mint általában, főleg hogy fagyott ujjakkal kellett mindent beállítani, irányítani. Arról nem is beszélve, hogy a racsnis csigák elvesztették a jelentőségüket.
Aki áthaladt a célvonalon, gondolkodás nélkül a part felé vette az irányt, ahol később a csúszós sólyán egymást segítve húztuk fel sorban a hajókat. Mindenki büszkén tudatosította magában, hogy az év talán legkeményebbnek mondható versenyén sikeresen helytállt, senkit nem tántorított el a fagy.
A verseny során folyamatosan fújó szél a partra szállás után csak erősödött, így a hőlégfúvó segítségével kikötött csomók és az egyéb jégmentesítések után mind beültünk a – direkt erre az alkalomra – felújított klubhelységbe, ahol a hatalmas asztal mellett forró húsleves várt ránk, amit rendkívül nagy étvággyal fogyasztottunk a forralt bor, a meleg tea és a különböző üdítők társaságában.
A második fogás előtt sor került az eredményhirdetésre is, ahol a díjátadás közben sok dicsérő szó hangzott el, illetve minden versenyző kapott egy egyedi Mikulás kupa feliratú matricát, hogy kézzel fogható emlék is maradjon az eseményről a bátor versenyzőknek.
Az eredmények kihirdetése után finom meleg pörkölt érkezett az asztalra, amihez friss házi kenyeret kaptunk „kísérőnek”, illetve a savanyúság sem maradhatott el.
Evés közben mindenki megosztotta a másikkal a legizgalmasabb történeteit, valamint friss élményeit, például hogy kikötés közben hogyan csúszott be majdnem a vízbe. A hideg idő mindenkit leszívott, a végére többen csak csendben hallgatták azokat, akiknek még volt energiájuk beszélni.
Délután 4-5 óra körül páran elköszöntek és hazaindultak. Folyamatosan fogyott a csapat, de az utolsók csak este nyolckor hagyták el a telepet, miután az összes aprósütemény és pogácsa is elfogyott.
A történtek után nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a 2012-es Mikulás kupa igen jól sikerült! A fagyos idő ellenére mindenki meg volt elégedve, kipirult arccal, szép élményekkel tértünk haza.
/F.Zsófi, F.Szonja, F.Eszter/