Site icon SAILING.HU

Hová tűnt a Balaton vize?

Várjuk olvasóink véleményét (a megoldásra) az I Love Balaton oldalán megjelent a Balaton vizét hiányoló cikk kapcsán.

Képekért, grafikonokért kattintás az eredeti cikk linkjére!


„Rég nem láttuk olyan sekélynek a Balatont, mint tavaly nyáron. Sokan a Sió-csatorna üzemeltetőire gyanakodnak, de az is lehet, hogy ennél sokkal nagyobb a baj. Kiderítettük, mi történt a Balatonnal.

Idén őszre olyan alacsony lett a Balaton vízszintje, hogy szinte száraz lábbal át lehetett sétálni egyik településről a másikra. A mélypont a tavaly év végi 38 centiméteres vízmagasság volt. Azóta valamelyest javult a helyzet, hiszen Velencei-tónyi vizet

hozott a Balatonba a havazás

, és ma már 62 centiméteres a vízállás, ami még mindig nagyon alacsonynak számít: ha nem következik az átlagosnál jóval csapadékosabb tavasz, akkor őszre megint homokbuckákra számíthatunk a part mentén.


Gyanúsított

Sokan a 121 kilométer hosszú Sió-csatornát, illetve a zsilipet üzemeltető Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot hibáztatják és tulajdonképpen máig tartja magát az a nézet, hogy a víz nem eltűnt a Balatonból, hanem egyszerűen leengedték azt a parti nyaralók védelmében. Egyszerűbben szólva: a gazdagok szárították ki a tavat.

Szerencsére ezt a kérdést nagyon könnyű tisztázni, hiszen hivatalos adatok vannak arról, hogy melyik évben mennyi vizet engedtek le a csatornán, amelynek az ősén már Galerius császár is dolgoztatott i. sz. 292-ben. Az igazi szabályozás aztán a 19. század elején indult be, amikor egész métereket engedtek le a tóból, hogy növeljék a mezőgazdaság számára hasznos területeket, mert csak a század közepén kezdték el turisztikai szempontból is hasznos térségnek tekinteni a Balatont.

Akkortól már nem a tó kiszárítása, és a felszabaduló terület felszántása, hanem egészséges határok közti szabályozása vált a kulcskérdéssé, amiben a zsilip segíti a szakembereket. Hogy aztán mikor, mennyi vizet kell leengedni a tóból ahhoz, hogy a déli parti települések és a vasútvonal biztonságban legyen, azóta is vita tárgya.

Abban viszont mindenki egyetért, hogy szükség van szabályozási szintre, és a szakértők közt abban sincs vita, hogy ez a szint a jelenleg meghatározott 110 centiméter környékén lehet optimális. Egyébként már a mostani maximum is egy emelés eredménye: korábban 100 centiméter volt a megengedett csúcsérték, majd egy hatéves előkészítő munka eredményeként 2002-ben emeltek tíz centimétert, ami 60 millió kőbméter többletvizet jelent a mederben. A régi szép időkben tehát, amikor emlékeink szerint mindig tele volt vízzel a Balaton, jóval korábban húzták ki a dugót, mint az elmúlt években, és alacsonyabban volt a maximális vízmagasság. Viszont a megszépülő emlékektől függetlenül az könnyedén eldönthető kérdés, hogy a mostani szárazság a Sió-csatorna hibája-e.

Röviden válaszolva: nem.

Ennek az a pofonegyszerű oka, hogy 2011. május elseje óta, tehát közel 21 hónapja nem engedtek le vizet a csatornán. Ráadásul akkor a 110 centis szabályozási maximum fölött, 111 centiméteren tetőzött a Balaton. Ez az a vízmagasság, amelynél a zsilip üzemeltetőinek nincs mérlegelési joguk: 110 centinél nem lehet magasabb a víz szintje a korábban már említett okok miatt, és az évszázados tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen szabályozási magasság mellett egy-két aszályos évet leszámítva köszöni szépen, remekül érzi magát a Balaton.

Sajnos azonban lassan két éve nem volt olyan problémája a zsilip üzemeltetőinek, hogy azon kelljen gondolkozniuk, leengedjenek-e a Balatonból. Pedig pontosan két éve még merőben más képet mutatott a térség: míg most örülünk a 62 centiméteres víznek, 2011. január elsején a nagyon csapadékos 2010-es év miatt 127 centiméteres volt a vízmagasság, így akkor a Sió-csatorna üzemeltetőinek 17,7 centimétert kellett engedniük a Balatonból. Februárra a vízállás újra 118 centire nőtt, márciusban 110 centiméter volt, áprilisban 115 centiméter, májusban 111 centiméter, ekkor már csak 0,02 centimétert engedtek le a vízből. Lényegében tehát a szabályozási maximum felett állt néhány tized centiméterrel a Balaton, amikor utoljára kinyílt a zsilip. Ami alapvetően remek hír volt, hiszen a maximális és az optimális vízállás általában megegyezik.


Kivételek

Persze előfordul, hogy a maximális szint nem éri el az optimálisat, de ettől még nem kell eret vágni magunkon, mert a Balaton egy természetes tó, és előfordulhat az ingadozás. 2003-ban, abban az aszályos évben, amikor még a tavalyinál is alacsonyabb volt a vízállás, alig 70 centiméteres maximumig kúszott fel a vízszint. Csak nyolc centiméterrel volt magasabb, mint most, amikor még bőven töltődő szakaszban van a tó. Mégsem száradt ki a Balaton, mert egy évvel később már 81 centi volt a vízmagasság, aztán 100, majd 119, majd megint 110, aztán 112, 107, majd megint 112, végül jött a már taglalt 2011-es 111 centi, és ez után nem nyílt meg többé a zsilip.

Sőt az egész 2012-es évben zárva volt. Vannak, akik szerint ennek ellentmond, hogy a 121 kilométeres Sió-csatornában tavaly is volt víz, de ez főleg az alsó folyásra igaz, amit már nem a Balaton, hanem a Kapos folyó tölt fel, ez a szakasz tehát független a Balatontól. És ahogy 1993-ban, majd 2001-ben, 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben, úgy 2012-ben sem volt apasztó eresztés a Balatonból. Pontosabban egyetlen egyszer mégis: 2012. április hatodikán egy pillanatra kinyílt a zsilip, de körülbelül csak annyi időre, mint amikor belesünk egy ajtón, aztán rögtön be is csapjuk: összesen 15 századmillimétert engedtek le, hogy felfrissítsék a Sió-csatorna siófoki szakaszát. De a nyár során már erre a fontos feladatra sem engedtek ki vizet a Balatonból, pedig az érintett települések határozottan követelték a zsilip üzemeltetőitől a pangó, szennyezett tározótér átmosását. De már ehhez sem volt elég víz.

Hogy akkor mi történt a remek, 111 centivel tetőző 2011-es tavasz és a tavalyi 82 centis maximális vízállás között? Jött egy aszályos év. És hogy miért engedtek le 2011. elején a Balaton vízszintjéből több alkalommal összesen 37 centiméternyi vizet, ha egyszer aszályos év következett?

Két okból: egyrészt mert a maximális szabályozási szint felett hagyni a tó vízét komoly kockázatot jelent a part menti településekre, és nem is adnak erre lehetőséget a jogszabályok. Másrészt mert májusban senki sem láthatja előre, mennyi csapadék esik majd a nyáron, a 6-8 napos időjárás-előrejelzéseknél messzebbre kitekintő meteorológiai kalkulációk már a jóslás kategóriájába esnek: vagy bejönnek, vagy nem. Akadnak persze teljesen más módszerekkel dolgozó évtizedes előrejelzések, amelyek a korábbi évtizedek trendjeiből próbálnak következtetéseket levonni a jövőre nézve, ezek vicces módon a rövid távú előrejelzésekhez hasonlóan akár pontosak is lehetnek, de éppen a néhány hónapnyi távolság az, amit a meteorológiában képtelenség előre látni: erre az időszakra nincs jó módszer. És a későbbi cikkekben majd látni fogjuk, hogy az alacsonyabb vízszint egyáltalán nem életveszélyes a Balatonra nézve, a túlságosan magas viszont beláthatatlan kockázatot jelent a térség környékén élők mindennapjaira és közlekedési lehetőségeire. Atombiztos előrejelzés nélkül tehát kicsit vaktában kell lövöldözni, éppen ezért a zsilip üzemeltetői nem lehetnek másra tekintettel, csak a 110 centis szabályozási szintre és arra, hogy az alacsony vízállás sokkal kisebb kockázatot jelent, mint a magas.

Összegezve: a problémát a száraz 2011-es és 2012-es év jelentette, nem a zsilip kinyitása, hiszen az a vizsgált időszakban zárva volt. De hogy pontosan milyen meteorológiai jelenségek vezettek el a valóban nagyon alacsony nyári-őszi vízálláshoz, hogyan értük el a 38 centiméteres mélypontot, és hogy kell-e attól tartanunk, hogy a Balaton vize egy nap teljesen eltűnik, azt a következő, holnap megjelenő cikkünkben fogjuk megvizsgálni.” forrás:

http://ilovebalaton.hu/aktualis/2013-01-28/hova-tunt-a-balaton-vize-tenyleg-leengedtek-a-sio-csatornan

„Cikksorozatunk

első részében arra a kérdésre kerestük a választ

, hogy vajon a Sió-csatorna üzemeltetői-e a felelősek a nagyon alacsony vízszintért, és megállapítottuk, hogy nem: 21 hónapja egyetlen centi vizet sem engedtek le a Balatonból, az okokat tehát máshol kell keresni. Egy az embertől, pontosabban inkább csak a zsiliptől független jelenségben: az időjárásban, amely az elmúlt két évben rengeteget tett azért, hogy a Balaton vízszintje ritkán látott mélységekbe zuhanjon.

2011. tavaszán még a szabályozási maximumként definiált 110 centiméter fölött volt a vízmagasság. Ekkor azonban két, egymást erősítő kellemetlen jelenség következett be:

1: forró nyár vette kezdetét, így a megszokottnál magasabb volt a Balaton párolgása, aminek a mérséklésére semmilyen lehetőség nem áll rendelkezésre.

2: a 2011-es az elmúlt száz év legszárazabb nyara volt, a lehulló csapadék alig 30 centiméternyivel töltötte fel a Balaton vízszintjét, szemben a sok éves átlagnak számító 61 centiméterrel. Az egész ország a legrosszabb évet zárta a 1901-es első mérés óta, de a Balaton térségében még az átlaghoz képest is óriási volt a negatív eltérés a lehulló csapadék mennyiségében.

Az első rossz éven még túl is tette volna magát a tó, ám a folytatás a szintén szörnyű 2012-es év volt: az elmúlt 112 év legszárazabb márciusa és augusztusa együtt gondoskodott arról, hogy alig 39 centiméter csapadék hulljon a tóra, az átlagos 61 centiméterrel szemben. De baj volt a vízgyűjtő területekkel is: olyan száraz volt a föld, hogy a kevés lehulló csapadék nagy része elszivárgott a talajba, tovább növelve a Balaton megpróbáltatásait. Ahogy az az OMSZ ábráján is látható, a zöld térségeket leszámítva mindenhol messze az átlag alatt maradt a csapadékszint 2011-ben:

És a kék térségeket leszámítva elég nagy volt a baj 2012-ben is:

Egymás után két száraz, forró nyár következett, ezek, és csak ezek tehetnek arról, hogy 2012. október 16-ára 38 centire csökkent a vízszint.

További rossz hír, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat Időjárás-előrejelző Osztálya havonta elkészíti a előrejelzését a következő fél évre, és ezek nem ígérnek az átlagot meghaladó csapadékot idénre sem, pedig erre most óriási szükség lenne a vízszint emelkedéséhez. A szakértők tehát arra számítanak, hogy 2013-ban a tavalyihoz hasonlóan alacsony lesz a vízszint – optimális esetben, mert a pesszimista forgatókönyvek szerint ennél akár alacsonyabb is lehet.

Öröm az ürömben, hogy az OMSZ hat hónapos előrejelzései még a készítők szerint sem különösebben pontosak, inkább jóslásról, tippekről beszélhetünk, mert nincs olyan számítógépes rendszer, ami képes lenne ilyen távlatban előre jelezni a változásokat. Néhány napra előrelátni is óriási kapacitást igényel, a világ legerősebb szuperszámítógépeit főként meteorológiai célokra használják, és az elmúlt évtizedek változásait figyelembe véve azt is nagy biztonsággal meg lehet jósolni, hogy mire számíthatunk évtizedes távlatban, de néhány hónapra előre senki sem lát. Ezt bizonyítja, hogy az OMSZ például tavalyra az átlagosnál csapadékosabb tavaszt jelzett előre, ez azonban elmaradt, és szárazság volt egész évben. Röviden: az idei előrejelzések vészjóslók, de bízhatunk abban, hogy tévednek.

Az igazi kérdés azonban nem a 2013-as év, hanem a Balaton hosszú távú jövője. Hogy most egy különleges időszakot élünk-e át, vagy hasonlóan száraz időszakokra rendszeresen sor kerül a Balaton életében? Hogy trendekről van-e szó, így jobb, ha alacsony vízállásra és egyre sekélyebb Balatonra rendezkedünk be, vagy túlaggódjuk az egészet? A tó egy nap teljesen el fog tűnni, mint az Aral, ahol most már homokbuckákon dülöngélnek a megfeneklett hajók, vagy minden marad a régiben?

Az előjelek mindenesetre nem túl biztatók. Egyrészt ismerjük a világszerte tapasztalható trendeket, és nehéz bárkit megnyugtatni, amikor a sarki jégtakaró augusztus havi kiterjedése ilyen ütemben csökkent az elmúlt 33 évben:

A száraz 2011-es és 2012-es évből azonban még kár messzemenő következtetést levonni, hiszen míg az elmúlt száz év legszárazabb nyara a 2011-es volt 30 centiméternyi csapadékkal, a legnedvesebb a 2010-es volt, 93 centiméterrel. Ezek alapján még hihetnénk akár azt is, hogy a száraz és nedves évek váltakozása normális, és hasonló változások voltak a Balaton vízszintjében már száz éve is.

Sajnos azonban a trendek mást mutatnak: nem a két száraz év a különleges, hanem a nedves. Az OMSZ adatai szerint ugyanis az 1970-es évektől nagyobb számban fordulnak elő szárazabb évek, mint a korábbi időszakban. Melegebbek a nyarak és gyakrabban követik egymást az aszályok. Ettől még nem szárad ki a tó, hiszen a 2010-eshez hasonló években pillanatok alatt elérjük a maximális szabályozási szintet, de a kiugróan jó évek közt gyakrabban fordul elő az alacsony vízszint. További probléma, hogy ezek az időszakok most már csoportosan jelentkeznek, nem ritka, hogy egymás után 3-4-7 év is aszályos. És nemcsak csapadékból hull kevesebb a tóba, de a vízgyűjtő területekről is egyre kevesebb víz érkezik: évente átlagosan 86 centiméterrel növeli a Balaton vízszintjét a Zala és a többi vízfolyás, de a kétezres évek elején két éven át is csak 29 centiméteres volt a hozzáfolyás, és a nyolcvanas évek óta egyre gyakoribbak az átlag alatti értékek. Az elmúlt 12 évben a vízgyűjtőről érkező vízmennyiségek az időszak közel kilencven százalékában az átlagtól jelentősen elmaradtak, sőt, 1960 és 2009 között pont a Balaton vízgyűjtő területében volt a legnagyobb, több mint 25 százalékos az éves csapadékösszeg csökkenése:

Tehát közel négy évtizede sűrűsödnek a csapadékmentes évek, és három évtizede tapasztalható a vízgyűjtő terület száradása. És mindehhez hozzájön, hogy a lineáris trend az elmúlt 111 évben folyamatos melegedést mutat Magyarországon:

Ezek együttesen eredményezik azt, hogy a Balaton szintje is gyakrabban süllyed a korábban megszokott érték alá, és azt, hogy míg 1921-től 1999-ig, tehát közel nyolcvan éven át mindig több víz érkezett a Balatonba, mint amennyi természetes úton távozott onnan, az utóbbi 13 évből 7-szer negatív előjelű volt az egyenleg: akkor is csökkent volna a vízszint, ha az ember nem nyúl hozzá a Sió-csatorna zsilipjéhez.

A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nem tudja teljes biztonsággal kizárni, hogy már egy változóban lévő éghajlat első jeleit tapasztaljuk, amikor tartós szárazságra és alacsonyabb vízállásra kell berendezkedni, amelyek a Balaton jelenlegi üdülőtó jellegét komolyan veszélyeztetik. Szó lehet arról, hogy a jelenlegi, 110 centiméteres maximális vízszintet 120 centiméterre növelik, hogy a tó több vizet tudjon raktározni, így egy száraz évet könnyebben vészelné át, ez azonban több százmilliós kiadást jelentene a szükséges partmenti átalakítások miatt, és valójában nem oldaná meg az egyre szárazabb éghajlat problémáját. Mintha úgy próbálnánk védekezni egy minden másnap utunkba álló rabló ellen, hogy több pénzt viszünk magunkkal, hátha nem tudja egyszerre elvinni az összeset.

És hogy hosszú távon mire lehet számítani? Nehéz megjósolni, de az OMSZ az elmúlt 112 év tapasztalata alapján megpróbálta lemodellezni, hogy mi történik majd Magyarországon 2100-ig. Abban biztosak a szakértők, hogy statisztikailag szignifikáns melegedésre lehet számítani, méghozzá egyre ijesztőbb mértékűre: 2021 és 2050 közt várhatóan 1,7 Celsius-fokkal, tehát a már eddig is sok bajt okozó elmúlt száz év melegedését jelentősen meghaladó mértékben növekszik majd a hőmérséklet, míg az évszázad utolsó évtizedeiben már 4,1-4,9 Celsius fokkal lehet melegebb. Jó hír, hogy a csapadékátlag csökkenése a jelenlegi modellek szerint csak ötszázalékos lehet. Persze ez is elég ahhoz, hogy tovább apadjon a Balaton vízszintje, amire azonban sokkal nagyobb veszélyt jelent a nagyobb hőséggel járó gyorsabb ütemű nyári párolgás.

Hogy konkrétan mi lesz a Balatonnal, azt nehéz megmondani. Fekete Péter független Balaton-kutató szerint például a következő években soha nem látott mélységbe süllyedhet a vízszint, és a 2020-as évek végére visszafordíthatatlan lesz a helyzet – a Balaton lassan elpárolog, kiszárad, a helyén csak egy üres tómeder lesz, mint ma az Aralnál.

A szakértők többsége azonban nem akar ilyen sarkos véleményt megfogalmazni, ők azt állítják, hogy jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre olyan modellek, amelyek nagy biztonsággal meg tudnák jósolni, hogyan változik majd a tó vízszintje a későbbiekben. Az viszont biztosnak tűnik, hogy egyre melegebb, aszályosabb évek követik majd egymást, és az elmúlt két évben tapasztalható vízszint nem kirívó rossz példa lesz, hanem hétköznapi jelenség.” – forrás:

http://ilovebalaton.blog.hu/2013/01/29/hova_tunt_a_balaton_vize_elegette_a_nap


szerző: Magyarósi Csaba

fórum itt található a témában: http://www.sailing.hu/forum-topik/balcsi-vegnapjaitol/12660


Forrás: http://ilovebalaton.hu

Exit mobile version