Site icon SAILING.HU

Az első hajóbérlésem története – II. rész

A tihanyi kikötőhöz késő délután érkeztünk. A kikötő öblében kiadtam a „parancsot”.

Tibinek már volt némi vitorlázó gyakorlata, neki szántam a szakmai részt.„Tibi! Amikor szólok, ereszd le a vásznakat.”Gyurinak egyszerű feladatot adtam. „Menj az elejére! Mielőtt a hajó orra hozzáérne a parthoz, csak lépj ki a mólóra, aztán fogd meg a hajó elejét.!” „Azt mondtátok, nekem nem kell semmit sem csinálnom!” –méltatlankodott.„Ha nem akarsz a hajón megöregedni, egyszer úgy is ki kell lépned a partra. Most te mehetsz elsőként.” Érvelésem meggyőzte, előre ment.

Én terveztem, de a sors másként döntött. A kellő pillanatban Tibi nem tudta lehúzni a vásznat, a szél továbbra is lendületesen vitt minket a móló felé. A hátul bedobott horgony csak fékezte, de nem fogta meg a hajót. A nagy sebesség miatt Gyuri nem mert kiugrani a partra. A hajó jelentős sebességgel futott neki a beton mólónak. Ki is tört a betonból egy darab. Még szerencse, hogy ennek a típusnak ilyen kemény az eleje. A hajón némi karcoláson kívül nem látszott más sérülés.

Gyomrunk sürgető jelzésére hamar túltettük magunkat dicstelen kikötésünkön. Még útközben eldöntöttük, hogy az apátság melletti étteremben feledjük az  első nap izgalmait. Tibi, Gyuri gyorsan húzkodta kimenős ruháját. „Várjatok! Csináljuk meg a fekvőhelyeket mielőtt elmegyünk. Este sötétben nem jó ezzel szórakozni.” Kelletlenül, de igazat adtak nekem. Gyorsan felfújtuk Gyuri matracát betettük a kabinba a két szélső fekhely közé, pokrócokat rá, aztán mehetünk.Az étteremben kitört belőlünk az egész nap visszafojtott izgalma. Ettünk, ittunk, lazítottunk. Felelevenítettük a nap történéseit, Tibi nagy kalandját. Ugyancsak besötétedett mire visszaértünk a kikötőbe. De jó, hogy megágyaztunk! Csak eldőlünk és alszunk reggelig. Mindenki fáradt, mindenki álmos. Kiszívta belőlünk az erőt a túra első napja. Bemásztunk a kabinba. Gyuri eldobja magét a matracán, majd felkiált.„Itt minden csupa víz!”Valóban. A hajó aljában 15-20 cm magasan állt a víz. Gyuri matrac ágya békésen lebegett az egyre emelkedő fenékvízen. Ezek szerint az ütközésnek nem csak az a néhány karcolás lett a következménye. Nagyobb volt a baj. Gyuri egy darabig elkeseredetten nézete az elõre hátra úszkáló gumimatracát, aztán megkeményedtek arcvonásai és csak ennyit mondott.„Nekem ebből elég volt. Hazamegyek” Hiába kértük, hiába marasztaltuk, semmi nem győzte meg. Összecsomagolt és tényleg elment. Máig rejtély előttem, hogyan tudott éjszaka a tihanyi kikötőből Budapestre eljutni.

Ketten maradtunk Tibivel. Mozgalmasan telt az éjszaka. Felváltva meregettük a vizet a hajó aljából. Reggel felé a víz már félóránként elérte a kritikus szintet. Beláttuk, így túrázni nem lehet. Meg kell javítani a hajót. Másnap már kora hajnalban elindultunk Alsóörs felé. Ott volt helyismeretünk. Csak jussunk el oda, majd aztán majd kitalálunk valamit.

Elindultunk. Szél alig, motor nincs, csak a tartozékként kapott pádli. (evező). Szélcsendben eveztünk, az időnkénti fuvallattal vitorláztunk, de főként meregettük az egyre jobban szivárgó vizet. Alsóörsön a Csatornázási Művek Üdülője előtt van egy sólya. Itt tették vízre és emelték ki a CSMSK vitorlásklub hajóit. Az üdülő gondnoka vigyázott a rendre és az ottani hajókra. Oda tartottunk. Arra gondoltunk, az ott lévő hajódaruval kiemeljük a vitorlást a vízből és meglátjuk mi a baj. A gondnok látta, hogy idegenek vagyunk, rögtön odajött.„Fiuk, ne itt kössetek ki. Odébb, a hajómóló oldalán van hely, oda menjetek! – akart átirányítani az üdülő területén kívülre. A gondok két méter magas, legalább százhúsz kilós, csupa izom, ember volt. Nem nagyon akartunk vitatkozni vele. Elindultunk a hajónk felé, de azért elmeséltük kis balesetünket a tihanyi kikötésnél. Jót nevetett rajta.„Akkor ne menjetek sehová. Hozzátok ide a hajót a sólyához. Nézzük meg, mit lehet tenni.” Odaúsztattuk a hajót a sólya széléhez, kiléptünk belőle és mielőtt megmukkanhattunk volna a gondnok kirántotta a hajót a vízből. Elkapta az elején a kikötőkötelet, megszívta magát levegővel és felhúzta a ferde betonra a több száz kilót.„Na… Tibi! Itt szólj be valamit, ha mersz” gondoltam magamban. De Tibinek is megvolt a magához való esze. Nagyon illemtudóan viselkedett.Miután oldalra fordítottuk, láthatóvá vált a hajó sérülése. Úgy tíz centi repedés keletkezett a svert szekrény és a fenéklemez találkozásában. Igen ám, de ez a hajó alumíniumból volt.

Az alumíniumot nem lehet a hagyományos módon hegeszteni. Ehhez külön szakember, meg felszerelés szükséges. Az meg nem volt. Vakartuk a fejünket, most mi legyen.„Ne izguljatok fiúk. Van egy ötletem” – mondta a gondnok és elviharzott. Mi csak álltunk ott tanácstalanul és vártuk a fejleményeket. Nem tellett el sok idõ, széles mosollyal a száján tért vissza. „Az üdülőben dolgoznak üvegesek. Kértem tőlük egy kis gittet” – azzal fogta és jól betapasztotta a repedést kívül, belül. Visszatoltuk a vízre a hajót és csodák csodája: megszűnt a szivárgás. Nem hittünk a szemünknek. Ilyet még nem láttunk. Már csak abban kellett bízni, ez a javítás kitart a hajó leadásáig.Egy üveg borral és nagy hálálkodással köszöntük meg a segítségét. Aztán átkötöttünk a gondok által mutatott helyre, a hajómóló oldalába.


folyt.köv.


Fotó: FORTEPAN©2010

Exit mobile version