A nagy nap

Megvan a nagy nap végleges dátuma: 2013. szeptember 1.

Ekkor indul a Clipper 13-14 földkerülő vitorlásverseny. E mellett még sok mindenre fény derült május 11-én, az elmúlt szombaton Portsmouth-ban, a Crew Allocation (csapathoz allokálás) napján.

Az esemény tulajdonképpen az első olyan alkalom volt, amikor azokkal találkozhattunk, akikkel az elkövetkező közel 1 évet együtt fogjuk tölteni a verseny során, a hajókon. Kellően nagy hírverés előzte meg, és a kezdetektől – mármint a jelentkezéstől – a szervező mindenkit arra sarkalt, hogy, ha egy mód van rá, akkor vegyen részt ezen a neves napon. Ennek eleget téve, Ádámmal mi is felkerekedtünk, hogy élő szóban hallhassuk, amikor valamelyik skipper (kapitány) a nevünket próbálja felolvasni a versenybeosztásból.

Mivel Ádám most érettségizik, ezért igyekezvén a minimálisra csökkenteni az angliai kirándulás zavaró hatását az érettségire való felkészülésben (ez persze inkább nekem volt fontos :)), csak péntek este utaztunk ki a legutolsó londoni járattal és már vasárnap jöttünk is vissza. A legutolsó jelző szó szerint értendő, nem csak Londonba, hanem általában ez volt az utolsó járat Ferihegyről (nem Liszt elleni tiszteletlenségből írom, de nehéz átszokni, mint ahogy a Moszkva tér is ez marad nekem még egy ideig). Bérelt autóval vágtunk neki a korom sötét angliai éjszakába, amit a szakadó eső is nehezített, így tulajdonképpen csak a GPS utasításait követve és a sávelválasztót figyelve érkeztünk meg Portsmouth-ba, anélkül, hogy bármit láttunk volna a tájból.

Egyik korábbi tréning társam szervezett szállást egy apartmanban, ahová hajnal fél háromkor érkeztünk (helyi idő szerint), úgyhogy nem sokat tudtunk aludni a másnap reggeli kezdésig. Tulajdonképpen csak reggel derült ki, hogy 9-en aludtunk az apartmanban…

A Crew Allocation meglepő sorbaállással kezdődött, mert több száz piros kabátos versenyző lepte el Portsmouth szombat reggeli üres utcáit. Végül a hosszú sor mind bejutott a rendezvény helyszínére. Mielőtt kiderült volna, ki-melyik csapatba kerül, néhány fontos új információval csillapították információ éhségünket, de ügyeltek arra, hogy maradjon még az elkövetkező hetekre is megosztható új információ, részlet a versenyről.

Amit megtudtunk:

• A szeptember 1.-i indulás valahol dél-Angliából lesz, néhány nap hajóútra Portsmouth-tól.
• A verseny indulása után egy rövid versenyszakasz következik, és a franciaországi Brest-ben megállunk néhány napra, mielőtt nekivágnánk az Atlanti átkelésnek.
• Brazíliában Recife kikötője vár bennünket.
• Ausztráliában 3 állomásunk lesz, amik közül a középső Sydney.
• Sajnos nem lesz megálló Kanadában, hanem New York-ból egyenesen Írországba vesszük az irányt.

Amit nem tudtunk meg:

• Végül is honnan indul a verseny. Sokan találgatnak, többségük Londonra (esetleg Greenwich-re) tippel.
• Hova érkezünk Ausztráliában (egyelőre csak annyit tudunk, hogy a nyugati partra) és mi lesz az utolsó ausztrál állomás (azt tudjuk, hogy valahol a Gold Coast-on).
• Hová érkezünk a San Francisco-i öbölben, Írországban és Hollandiában.
• Azt sem tudjuk, hogy – az indulástól eltekintve – mik a tervezett köztes indulási időpontok az egyes szakaszokon. Ez minket nagyon nem izgat, hiszen mi tudjuk, hogy mikor indulunk és utána kb. egy évig a hajón leszünk, de mások, akik csak később csatlakoznak, egyelőre nem tudnak tervezni sem utazást, sem szállást. Minket legfeljebb annyiban érint, hogy ha valamelyik ismerős vagy családtag meg akar bennünket lepni valamelyik állomáson, akkor egyelőre nem tud semmit tervezni.
• Nagyon érdekelt volna, de nem tudtuk meg a hajónk nevét sem. Ennek az az oka, hogy nem írtak minden megállapodást alá a szponzorokkal, és addig nem végleges a hajó névadó szponzorok listája. Ez is majd később derül ki.

Kaptunk némi tájékoztatást Sir Robin-tól, hogy az új hajók javítása hogy áll. Mivel a munka lassabban haladt, mint várták, ezért több hajóépítő műhely között osztották szét a hajókat javításra (korábbi cikkemben írtam a hajótestek anyaghibájáról itt). Ez arra a 6 hajóra vonatkozik, amik már Angliában vannak. A másik 6-ot pedig Kínában, a gyárban javították, azt remélve, hogy ez felgyorsítja az Angliai befejező munkálatokat. Bár nem tudom megítélni, de azt gondolom, hogy nem ment minden simán a kínai gyárban, mert egy egész stábot küldtek Kínába a javításokat felügyelni és már háromszor vizsgálták át ultrahangos térképezéssel a készülő hajókat. Ez nekem azt sugallja, hogy egyrészt nincs teljes bizalom a kínaiak felé, másrészt a Clipper komolyan veszi a dolgát és mindent elkövet és ellenőriz, hogy biztonságosak legyenek az új hajók. Szükségük is van rá, hisz ezeknek a hajóknak ezen a versenyen kívül még legalább 3-szor meg kell kerülniük a Földet ….

Sir Robin egyébként kimondottan mérges volt, mert nem tudják elkezdeni a 3. szintű tréningeket az új hajókkal hétfőn, ahogy tervezték. A hajóknak ugyanis mindenféle okiratot és igazolást be kell, hogy szerezzenek mindenféle hatóságoktól, hogy tényleges használatba lehessen őket venni. Szorosan együtt is működtek minden szükséges hatósággal, ahonnan a múlt héten várták a hivatalos iratokat. nem kapták meg, mert az illatékes elvtárs elment szabadságra ..,, anélkül, hogy szólt volna előtte. Ott is emberek laknak …

Végre a pódiumra szólították a skippereket, hogy felolvassák a versenyzők listáját. Minden ment rendben, mind a 12 skipper felolvasta listáját. A végén a mellettem ülő Gábor (az egyik magyar részvevő, aki 2 szakaszra tart a versennyel) oldalba bök, hogy őt nem sorolták sehova. Növekvő zaj a teremben, sokan mások is kimaradtak. Kaján mosollyal közbeszól a versenyigazgató, hogy akkor most minden skipper olvassa fel a csapat második felét is …. A végére mindenkinek megvolt a helye.

Ami minket illet egyelőre elégedettek vagyunk. Ádám az egyetlen olyan skipperhez került, aki már vitt hajót a versenyen. Pete Stirling a neve és a Jamaica Lightning Bolt hajó kapitánya volt a 09-10-es versenyen. Azt gondolom, hogy ez komoly helyzeti előnyt jelent ennek a csapatnak a többivel szemben.

Én egy holland srác, Patrick van der Zijden csapatába kerültem. Az Ő fő erőssége, hogy az utóbbi 10 évben vitorlás oktató volt, aminek komoly jelentősége van egy olyan versenyen, ahol a csapat közel fele minden szakasz végén cserélődik.

A skipperekről többet

itt lehet olvasni

.

Persze korai lenne még véleményt mondani, hisz az a néhány óra, amit délután együtt töltöttünk a csapatokkal, legfeljebb az első benyomásokra volt elég. Az azért nyilvánvaló, hogy rendkívül vegyes az összetétel és csak néhány részvevőnek van a csapatban értékelhető vitorlás tudása, a többiek szinte mind kezdők. A csapatban kb. fele-fele arányban vannak nők és férfiak, és a kor szerinti megoszlás és lefedi a teljes skálát, az egyetemistától a nyugdíjasig, aki az unokájának akar példaképet állítani a részvételével. Ami meglepett, hogy a földkerülő csapatban, tehát aki a teljes távot végig csinálja (ez kb. 10 ember csapatonként), csak 1 hölgy van – már ami a mi hajónkat illeti.

Szó volt még a hajón kialakítandó műszakbeosztásokról, a különböző szerepekről, a felszerelésről, a hajóba beépítendő „extra” felszerelésekről, csapatépítő tervekről, stb. Ezekről később írok, ha lesz érdemi információ.

Zárásnak áttekintettük a hátralévő időszak legfontosabb eseményeit.

A mindenkinek beütemezett tréningek mellett augusztus egy zsúfolt hónap lesz. Ekkor lesznek ugyanis a speciális oktatások, amikre ki-ki hajós szerepétől függően lesz beiskolázva. Itt olyan oktatásokra kell gondolni, mint vitorlavarró, hajógépész, kötélkészítés, stb. Én legszívesebben mindegyikre mennék, mert érdekel, de sajnos nem lehet a létszám korlátok miatt. A következő hetekben kiderül, hogy Ádám és én milyen speciális szerepet kapunk majd és milyen megfelelő tréningen kell részt venni.

Ugyancsak augusztusban lesz a hajók végső felszerelése és az indulási helyszínre hajózása, majd pedig az indulásra és az első szakaszra való előkészítése és feltöltése.

Szóval augusztus nagy részét valószínűleg már Angliában fogjuk tölteni, hogy szeptember 1-én elinduljunk életünk eleddig legnagyobb vállalkozására, megkerülni a Földet.

Fotó: Clipper official photos