Vitorlázós film a mozikban: All is Lost
Amikor tavaly tavasszal első filmje, a Krízispont című remek gazdasági válságos thriller kapcsán interjúztam
J. C. Chandorral
, elárulta, hogy hamarosan Robert Redforddal forgatja az All Is Lost című filmet, ami végig a nyílt tengeren játszódik és Chandor szerint „akció-művészfilm”. A most zajló cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában, versenyen kívül vetített film műfaját ennél találóbban nehéz lenne meghatározni: egyrészt egy nagy akciójelenet az egész, mert semmi más nincs benne, mint hogy Redford figurája az Indiai-óceánon küzd az elemekkel, másrészt sokan bizonyára alapjáraton művészfilmként definiálnak egy olyan filmet, amelynek a 105 percében végig egyetlen embert mutatnak, és amelyben egy „God!”-ot és egy „Fuck!”-ot leszámítva egyetlen mondatnyi dialógus sincs.
Készült már több kiváló film extrém természeti körülmények közt a túlélésért küzdő figurákról, például a Zuhanás a csendbe és a 127 óra, de Chandor filmje puritánságában különbözik ezektől: tényleg csak egyetlenegy szereplő van, és nincsenek visszapillantások, hallucinációk, álmok vagy belső monológok, amik megtörnék a tenger kérlelhetetlen egyhangúságát. Ehhez a merész döntéshez nagyon következetesen tartja magát végig. Nem tudunk meg egyáltalán semmit Redford figurájának múltjáról, nem tudjuk, hogy honnan tart hová és miért a vitorlásán. Annyi tudunk, hogy egy baleset következtében kilyukad a hajója oldala, és onnantól kezdve nyolc napon keresztül harcol a túlélésért.
Mindebből következik, hogy a film meglehetősen technikai: a játékidő jelentős részét az teszi ki, hogy Redford érzelemmentesen, pragmatikusan próbálja kezelni a helyzetet. Betapasztani a lyukat, kipumpálni a hajóba befolyt vizet, felvenni a kapcsolatot a külvilággal, és így tovább, mikor milyen újabb életveszélyes probléma merül fel. Úgy sejtem, azok a nézők, akik maguk is vitorláznak, halálra fogják parázni magukat a film közben, annyira reális, gyakorlatias az egész (de legalább kapnak számos hasznos tippet is, például, hogy mit kell tenni, ha már napok óta hánykolódnak a tengeren ivóvíz nélkül), aki pedig még sosem vitorlázott, egész biztosan megfogadja a film alatt, hogy soha életében nem próbálja ki.
A szenvtelen Redford helyett a kissé klisés, nyálas kísérőzene szállítja az érzelmeket, ami nem a legszerencsésebb döntés, ha már Chandor idáig elment, jobb lett volna, ha a zenéről is lemond. De az hatásos és hiteles, hogy ennek a kemény, névtelen férfinak az arcán csak a vége felé kezdenek felbukkanni érzések, amikor már tényleg nincs más hátra, mint a végső kétségbeesés. Az All Is Lost nem tökéletes film, de legalább bátor.
Forrás: http://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/filmfesztival/20130522-cannes-2013-kritika-j-c-chandor-all-is-lost-cimu.html