A szélrózsa vitorlás túraversenyről
Kedves Olvasó!
Ne lapozz tovább, adj, nekem öt percet kérlek!
Akkor kezdődjön a rajteljárás…..és a kérdések melyek felmerülnek egy versenyrendezőben
Első perc
Hogyan tudom népszerűvé tenni az általa szervezett versenyt?
Mikor sikeres egy vitorlás verseny?
Fel kellett ismernem, azt a tényt, hogy ezeket a kérdéseket csakis a balatoni vitorlás társadalom tudja megválaszolni, én nem. Azok a versenyzők, akik eddig is meghatározták egy verseny létét és népszerűségét. Azok, akik egy nagy közösséget alkotva képesek irányítani a magyar vitorlázás fejlődési irányát, elősegítve a kezdő vitorlázók beilleszkedését és az ifjúsági sportesemények létrejöttét.
A siker az, ha a verseny képes egy kis közösséget építeni, legalább a verseny idejére, tehát szellemiségében, sportszerűségében megfelel e a közösség igényeinek. Az igényt kielégíteni csakis olyan figyelemmel lehet, mely igyekszik maximálisan leszűrni a változásokat. A változásokat, melyeket azon sorokban, és között olvashatjuk, melyeket sportunk újságírói és médiái olyan tökéletesen megfogalmaznak.
Második perc
Mikor legyen a verseny?
Pályaverseny legyen vagy túra?
Ha igényről beszéltünk az első percben, a másodikban már meg is határozhatjuk. Akkor legyen, mikor fúj a szél, és olyan melyben még egy kezdő is jól érzi magát, és egy kicsit mutasson túl a komfortzónáján. Na, ezt, hogy oldom meg, gondolhatja a kedves olvasó. A válasz az, hogy: Mindenki rajtoljon akkor, amikor akar, és onnan ahonnan akar, azzal a feltétellel, hogy egy azon pályán mozogjon minden egység, egy limitidőn belül. Erre a Balaton tökéletesen alkalmas.
A legnépszerűbb versenyek: Kék Szalag tókerülő, Pünkösdi regatta, Fehér Szalag, Félszigetkerülő, Balaton Regatta, Yardstick Trophy és a Csillagtúra meg a szakmai regatták. Tehát a túraverseny kell, hogy legyen. Mivel a hétvégéket elfoglalják a nagy múltú versenyek, egy újabb versenynek nem nagyon marad hely. Tehát egy újabb verseny, csakis kicsiben kezdheti meg pályafutását, mivel a versenyzői szokások, akár kismértékű alakítása is érzékeny pontja ennek az időigényes sportnak. A döntést a sportolóra kell, hogy bízzuk.
Harmadik perc
Miért éppen tókerülő?
Mert így minden kikötő lehet rajthelyszín és célállomás is egyben. Így minden hajó ugyanakkora lehetőséget kap a megmérettetésre. Mert a Balatonon ez a végső kaland. Mert túl van a komfortzónánkon, így a vitorlázó fejlődését szolgálja.
„Sok szépen komponált fotóval találkozhatunk magazinokban a neten, arról, hogy gyönyörű nők, lábat lógatva, hűs pezsgőt szürcsölve, a legújabb divat szerint öltözködő Marlboro arcú férfiak által irányított jacht-okon, egy soha nem múló pillanatba feledkeznek. Na, ennek a valósághoz semmi köze! Itt a parton sincs dolce vita. Kihívások vannak, viharos napok, hibaelhárítás, hajókarbantartás, vitorlavarrás, deck mosás ……. ez egy életforma, melyet a Galoot ( édesvízi hajós ) irányít. Nekik készült a Szélrózsa versenykiírása.”
Negyedik perc
Na de mit gondol a Galoot, aki szereti/szeretné megmérettetni magát, és meg szeretné találni sportidentitását a Balatonon. Csak szeretne visszaigazolást kapni arra, hogy Ő is részese a magyar vitorlás sportéletnek, nem csak szemlélője. Szeretne tudásához mért megmérettetést, mely némileg kötetlen és mivel még csak a kapun most lépett át, költséghatékonyságot is szeretne. Több lehetőséget szeretne, személyre szabottan, melyet még Ő maga is alakíthat. Mert hát egy vitorlázó, egy szabad gondolkodó, akit nem szabad keretek közé szorítani, mivel Ő az aki a vitorlás sport fejlődését biztosítja. A versenyző, a sport első embere, nekünk Őt kell kiszolgálnunk. Persze a sportolónak szem előtt kell tartania a sportszerűség elvét.
Ötödik perc
A Szélrózsa tókerülő vitorlás túraverseny ebben a szabad gondolkodó közösségben szeretne helyet foglalni. Nem mást szeretne, mint lehetőséget/esélyt kapni arra, hogy a vitorlázás fejlődésében szerepet vállalhasson, a többi sikeres verseny mellett.
Köszönöm, hogy nem lapozott el.
Szél Velünk!