Interjú Michaletzky Lucával, aki egyetlen magyar lányként vett részt az F18 világbajnokságon
Az itthon élvonalbeli katamaránosnak számító Diószegi Zoltán mancsaftja, Michaletzky Luca az Olaszországban rendezett Formula 18 világbajnokság egyetlen magyar női résztvevője volt. A toszkán partvidéken, Marina di Grossetoban július 5. és 12. között megrendezett viadalon több, mint 160 hajó, köztük 5 magyar csapat vett részt.
Vannak kék foltjaid. Katamaránozni a vitorlázás extrém ágának számít, de talán nem ennyire. Nehéz volt a tengeren?
Luca: Írtam egy 23 tételes listát a VB alatt szerzett sérüléseimből, de a legkisebb körömletöréstől a kék-zöld foltokon át a lesántulásig minden megérte. Nekem ez az első nemzetközi versenyem, mi több, az első tengeri vitorlázásom volt. Idáig negyed ennyi katamaránt sem láttam egy rakáson, pláne nem versenyeztem közöttük. Az előrejelzés kis szelet ígért a VB-re, de ehhez képest délutánra általában 3-4Bf-ig erősödött, pechesebb napokon 5Bf-os ráfújásokkal és jókora hullámokkal. Ez már nem a mi szelünk.
A hazai mezőny sokat heccel benneteket az alacsony súlyotok miatt. Ezúttal inkább hátrányt jelentett?
Luca: Ugyan reggelinél mindig reménykedve figyeltük a meg sem rezdülő tűleveleket a kempingnek árnyékot adó pineákon, de mire a déli vízremenetel után elkezdődtek a futamok, már mindig érezni lehetett a közelgő szelet. Sok mindenre jó a könnyű összsúlyunk, de még több mindenre nem. Például hasznos, hogy hátszeles szakaszban, ha elröpít egy pöff és úgy körberepülöm a hajót, hogy a túloldalon a kormányon szállok be, akkor orra se bukunk, és a kormány sem törik el. Vagy ha beleesem a vitorlába, akkor alattam nem szakad be. De a sottoláshoz kevés az erőm, kreutzban nincs sebességünk, hátszélben is hiányzik egy 10-20 kiló hátulra.
Mire volt elég a súlyotok és a tudásotok?
Luca: A VB előtti edzőnapokon tisztáztuk Dióval, hogy nem az eredményért jöttünk. Még csak egy éve vitorlázunk együtt, így ezt egy nagyon hasznos edzőtábornak fogtuk fel, amiből nagyon sokat fogunk tanulni. Persze nagy álmunk volt, hogy bejutunk az aranycsoportba, vagy az első százba, de az sem keserít el minket, hogy nem sikerült. Végül 26. helyen végeztünk az ezüstcsoportban, ami összetettben a 107. helyet jelenti a 162 hajóból.
Ne titkold el, hogy volt ott futamgyőzelem is!
Luca: Igeeeen, nyertünk egy futamot! Pénteken, a VB utolsó napján elmaradt a szokásos délutáni erősödés. Ez az eredményünkön is meglátszott, az első futamban hatodikak lettünk. Drukkoltunk, hogy ne legyen idő még egy futamra, hogy jó érzéssel menjünk haza, de micsoda szerencse, hogy mégis tartottak egyet! Már az első kreutzbóját is elsőnek vettük, ugyan még csak tíz méterrel, de ezt az előnyünket sikerült még tovább növelni, egy jó száz méterre. Olyan boldogan kacagtunk a befutónál, mint a kisgyerekek!!!
Tavaly a bajnokság után ott tartottunk, hogy terveitek között szerepel a riói olimpia. Hol tartotok a felkészülésben?
Luca: Tíz napot vitorláztunk a tengeren, versenyeztünk 80 hajó között, és ez felért vagy duplaennyi itthoni edzéssel. Nagyon sokat tanultam, ennek legfőbb jelét abban látom, ahogy szélesedik a figyelmem vitorlázás közben. Ahogy a saját feladataim elvégzése egyre könnyedebben, automatikusabban megy, úgy tudok egyre több energiát fordítani más dolgokra is: a szél megfigyelésére, pöffök, és az előtte lévő lyukak észrevételére, a pálya áttekintésére, a többi hajóra, a taktikára, a csapatmunkára. Egyre több mindent veszek észre, és ezeket az észrevételeket egyre hatékonyabban tudom alkalmazni, az elméleti tudást gyakorlativá tudom alakítani, és fordítva. Természetesen még elképesztően hosszú út áll előttünk, de nem baj, mert rettenetesen élvezem!
További információ:
Csepregi Panka