Site icon SAILING.HU

34. AC – A 20. futam

A kihívót a napokban hivatalosan is elismert a Golden Gate Yacht Club.

A Hamilton Island Yacht Club (HIYC) megjelenése mindenképpen megleptés, új-zélandi források szerint anyagi lehetőségeik korlátozottak, ezért is hozták szóba villámgyorsan a klubbot Ernesto Bertarellivel.





Bob és Sandy Oatley nem lesz a Hamilton Island Yacht Club (HIYC) által futtatott hajón a 35. AC-n


©Andrea Francolini

De most nem is ez a fontos, hanem az, hogy a címvédő és a kihívó közös egyeztetések alapján határozza majd meg a soron következő Kupa időpontjait, feltételrendszerét, a hajó osztályszabályzatát és lehet, hogy döntenek a nemzetiségi szabály felállításában, amely a pletyka szerint 50%-os minimumot írna el a résztvevő csapatok számára. Ez ugye Amerikára nézve nem túl hízelgő, mivel a most zárult versenyen többnyire csak egy amerikai útlevéllel rendelkező úrfi szerepelt az amcsi hajón! A 35. AC-re valószínűleg 2017-ben kerülhet sor, mivel nem szeretnék az Olimpia évében a vitorlázókat ezzel terhelni.

Közel egy hét telt el az AC címvédés óta, de a külföldi újságok, blogok már arról cikkeznek, hogy az ETNZ-nek és a

Ben Ainslie esetleges csapatának

is döntenie kéne a részvételről, mert már négy csapat (ORACLE, Hamilton IYC, Luna Rossa, ARTEMIS) elkötelezte magát az indulás mellett, és ajánlataikkal kezdik megtalálni az ETNZ értékes embereit és a többi még szabadúszó szakembert. Erre jött tegnapelőtt az

új-zélandi kormány pozitív bejelentése

, miszerint a továbbiakban is támogati kívánják a csapatot. Nos valóban kár lenne veszni hagyni ezt a csapatot.

Többen kérdezték tőlem, hogy mi lehetett az oka annak, hogy az ORACLE varázspálcaütés szerűen megfrodította a 34. AC-t. Őszintén? Fogalmam sincs, de nyilván a hajó módosításai irányában kell keresgélnünk.

Két oldalról is megközelíthető a dolog, hogy miért alakult így a verseny. Az ETNZ hol hibázott illetve az ORACLE milyen csodát művelt, hogy megfordította a megfordíthatatlant.

Kezdjük ott, hogy az ORACLE mellett szólt az a tény végig, hogy egy olyan ember irányított Russell Coutts személyében, aki nem vesztette el a Kupát soha, de soha. Russell Coutts

rövid interjúja.

Abban is elég biztos vagyok, hogy Ben Ainslie nem az orákulum, aki megváltotta a csapatot. Szerintem egyszerűen nagyjából egy időben történt a hajóban történő jelentős változás és az, hogy John Kostecikit leszedték a hajóról. Biztos, hogy több jó taktikai döntés született Ainslie által, de önmagában kevés lett volna sikerhez (vele is vesztettek futamo, plusz azok a futamok, amelyek ilyen-olyan okból nem mentek végig és ahol az ETNZ vezetett az érvénytelenítés pillanatában). Viszont az is sanszos, hogy Ainslie kreatív taktikai döntései nélkül nem nyert volna a csapat.

Az ETNZ végig kisebb ráfordítással dolgozott, mint az amerikaiak. Ők abból éltek, hogy szinte hibátlan felkészülést hoztak össze és ennek köszönhetően szinte minden fontos lépést az AC72-esek világában elsőként léphettek meg, több idejük volt a vízen begyakorolni, rögzíteni a jó dolgokat. Ennek ellenére összességében lassabb ütemben voltak csak képesek fejleszteni, főleg ez nyilvánvaló tény annak, aki látta az összes futamot. Július 13-án az első Louis Vuitton futamon 17,7 csomós szélben az ETNZ 20 csomós átlagra volt képes kreuzban, szeptember 7-én az AC első futamán ez 22,7 csomóra javult. Az OTUSA ugyanezen napon még csak 20,8 csomóval kreuzolt (OK, ebben benne vannak a nem túl jó fordulók is). De innét az OTUSA két hét alatt közel 3 csomóval fejlődött, ami 13%-os sebességnövekedés. Az ETNZ, mint azt már tudjuk, az utolsó 8 futamban szinte az összes kreuz-szakaszban alulmaradt az OTUSA-hoz képest.

Barker a versenyről, a hibákról és a jövőről egy

TV

és egy

rádióinterjúban

is beszámolt az új-zélandi népnek.

Ami talán még az ETNZ számlájára írható, az a nem túl agresszív rajtstratégia. A kivik a verseny elején tisztában voltak azzal, hogy sebességtöbbletük van, ezért kerülték a zűrös prestartokat/szituációkat, keresték a tiszta helyzeteket. Meg lehet nézni. Az első futamban hátulról magasan luvba helyezkedtek, nyilván az első bójára belőtt szög is meghatározó volt, de azért kockázatos volt az ORACLE-t már akkor is leeben hagyni. A másodikban is hasonló volt a terv, de alulbecsülték az ORACLE-t, aki rákergette őket a vonalra és alulról fedést csinált, mégha itt meg is úszta még az ETNZ bünti nélkül. A 3. rajtot elbukták a kivik, mert az ORACLE alulról tudta tartani a fedést a félszélben a bójáig, a negyedikben megint felkergették az ETNZ-t magasra és tartotta alulról magát OTUSA, ezt a futamot be is húzták, igaz csak 7 mp-vel! És sorolhatnánk tovább, kevés olyan prestart volt, ahol az ETNZ próbált volna büntetést kiharcolni OTUSA ellen, vagy legalább kiszorítani a másikat, ezek nélkül nehéz America’s Cup-ot nyerni. Főleg ha az ellenfél ezekkel a fegyverekkel egészen jól sáfárkodik, gyengébb teljesítményű hajójával. Az ETNZ-nek az első futamokban agresszívebb arcot kellett volna mutatnia, megragadni a lehetőséget.

A 40 perces időlimit, ahogyan a Dean Barkerrel is készített rádióintejúból kiderül a TV közvetítések, reklámok miatt készült. A szél akkor valójában 9 csomó volt, holott a versenykiírás 5-23 csomóra volt kihegyezve. Tehát a pálya nem volt szinkronban a szélerővel, azaz el volt cseszve az egész. Elég nonszensz, hogy ezekkel a hajókkal a néha még jobban gyengülő szélben is olykor 20 csomóval cikáztak az időlimit miatt törölt futamban.

Egyes sajtóorgánumok szerint az amerikaiak sikerüket a repüléstechnikából átvett ún. Stabilitás Növelő Rendszernek (SAS) köszönhetik, amely a svertszárnyak helyes trimmelését segítette elő. Ezzel kapcsolatosan nyilván csak tippek jelentek meg, hogy a repülésben használatos módszert hogyan is alkalmazhatta az amerikai csapat. Az ETNZ-hez érzelmileg közelebb álló sajtó

azon lovagol

, hogy mennyire emberi meghajtású egy ilyen rendszer vagy épp mennyire automatikus, míg az ORACLE-hez közelebb álló újságok azt is felvetik, hogy lehet nem is volt ilyen rendszer az OTUSA hajóján. Jimmy Spithill verseny alatti megnyilvánulásai miatt, – miszerint a csapat emberfeletti teljesítménye növelte a hajóvezetést – hajlamos vagyok azt hinni, hogy volt valami hasonló rendszere a hajóban, de a lényeg, hogy ez átment a felmérésen, és az ETNZ ezt a verseny közben már nem vétózta meg újra, tekintve, hogy valószínűleg nekik sem volt túl nagy rálátásuk a szerkezetre, maximum annak jótékony hatására. A felmérők feltételezhetően most is jól végezték a dolgukat. Az amerikaiak pedig inkább ringatják a népet abba az álomba, hogy a siker sokkal inkább csapatteljesítmény volt, mintsem technikai újítás.

Mivel ez a verseny nem One-Design, ezért az AC nem pusztán vitorlázás, hanem ez pénz, technológia, időzítés, csapatmunka és vitorlázás a végén. Visszatérve a SAS rendszerhez hasonló technológiai megoldás létezését támaszthatja alá, hogy hogy az ETNZ-nek egész sok idő kellett, hogy megtanulja a repülve halzolást. Utána jött az ARTEMIS valami elképesztő rövid idő alatt kifejlesztve a technikát. Ehhez képest, aki figyelte a Kupa előtti mozzanatokat, az tudja, hogy az ORACLE hónapokat töltött el úgy, hogy a lehetősége elvben adott volt, hogy megcsinálja a repülő halzt, de azt normálisan képtelen volt kivitelezni, csak augusztusban. Ha ez a folyamat ilyen lassan jött össze többhónapos kéthajós edzéssel akkor, hogy sikerült 3-4 csomós pluszt összekovácsolni kreuzban 2 hét alatt. Éééértem?

Matthew Sheahan a yachtingworld bloggere szerint szépen nyomon követhető,

mitől volt/lett jobb az amerikai csapat

. Persze sok mindenben igaza lehet Sheahannek, de nem biztos, hogy minden így történt.

Nézzünk párat észrevételei közül:

A kormány T-szekciója. Sheahan szerint itt volt a legnagyobb a teljesítménynövekedés. Korábban az ORACLE kormánya erősen

kavitált

, amely nagyobb ellenállást és csökkentett emelőhatást eredményezett. A buborékok a kormánylap vertikális/horizontális csomópontjánál keletkeztek. Ennek csökkentésére toldalékolták, és orrkúpot is kapott ez az interszekció, hogy a nyomást jobban eloszlassa. És ha ezek által csökkent a kormány ellenállási tényezője (lehet jobban kellett volna figyelnem fizikaórán), akkor ez a hajó kiemelkedésének trimmelését/szabályozását is könnyítette, járulékosan csökkenthette a svertszárnyak belépő szögét, amely szintén kisebb ellenálláshoz és nagyobb sebességhez vezetett.

A kilépőél – Egy vertikális lemez került a hajó hátuljára (

interceptor

) amely a leáramlást módosította és csökkentette az ellenállást. Ez valami olyasmi, mint a kocsin a spoiler. Állítólag az Open 60-sokon használnak ilyet.

Asszimetria – Erről már korábban írtunk, de valójában mindkét hajó aszimmetrikus volt, szóval ebben nem sok újdonság van.

Árbocdőlés – Spithillék a verseny ideje alatt látványosan hátrébb döntött szárnyvitorlával jártak.

A szárnyon ébredő erőt lefele összpontosították – a szárny alsó szegmensét zártabban tartották (függőlegesebben hagyott kilépőél az alsó szekciónál) és fent nagyobb tviszttel jártak.

Svertszárny állítása – Sheahan azt állítja, hogy a korábban írt SAS rendszer nem volt a hajón. Szerinte a svertszárny belépési szögét mechanikusan állították az amcsik egy racsnis rendszerrel, amely leginkább a kerékpár váltójához hasonlítható elven működött, azaz egy-egy állást így pontosan újra és újra be tudtak állítani.

Nem került nálunk sem hangsúlyozásra, de valóban figyelemreméltó észrevétel, hogy az Oracle-nek alacsonyabb/rövidebb svertjei voltak, közel 1 méterrel, ráadásul kevésbé volt hajlított. Feltételezhetően ennek előnye a kisebb nedvesített felületből adódóan a kisebb ellenállás (és láthatóan az oldalra csúszás sem volt akkora hátrány, bár néha hirtelen hatalmasakat csúszott oldalra manővereknél). Az OTUSA hajó emiatt alacsonyabban is repült.

Valószínűleg hibát követett el az ETNZ csapata akkor, amikor szeptember 16-át, amely

eredetileg tartaléknap volt

, engedték pihenőnapra transzformálni, hiszen ekkor még az ETNZ komolyan dominált, 18-án még futamot nyertek, de később már nem.

Az ETNZ indulása már valószínű, mivel a kiwik a kudarc ellenére olyan szinten pozitívan állnak hozzá a dolgokhoz, hogy már nem is csodálkozunk, hogy a kormány hajlandó ismét beleölni egy csomó pénzt a felkészülésbe (a mostani kampányra 30 millió dollárt sikerült kivarázsolni a választópolgárok zsebéből).  A következő kampányra már egy hete el is kezdtek

adakozni

az új-zélandiak, mielőtt még jól megadóztatták volna őket!

Egy érdekes

személyes interjú

Dirk Kramers-szel az ORACLE főtervezőjével.

És egy kis statisztika a végére – Hogyan végződött egy-egy futam, amikor egyik-másik vezetett az egyes bójáknál.

http://cupinfo.com/cupstats/americas-cup-2013-stats-win-when-leading-01.php


Fotó: © ACEA / RICARDO PINTO

Exit mobile version