Ha augusztus eleje, akkor Nagyhajós Bajnokság, a maga klasszikus és műanyag osztályaival, a csak ezen a versenyen felbukkanó olimpiai háromszögpályával és a sajnos évről évre csökkenő létszámmal.
Ez az a verseny, ahol Scholtz 22 osztályban indultunk évekig, mígnem tavalyra elfogyott a lendület és a többszörös bajnok Scholtz a kikötőben pihente végig a szezont. Ezen az állapoton kívántunk változtatni és elkérni a kishajót, de nem sikerült megegyeznünk a tulajdonosokkal. Sebaj, itt a Balatonon zajlik az élet rendesen, hisz nemsokára Király Zsolti telefonja érkezett. A küldetés, amennyiben elvállalom a következő: adott egy kis Európa, ami teljes felszerelésével várja a csapatomat, induljunk el, legyen egy jó mezőny és egy jó verseny. Mondanom sem kell teljes az öröm, kezd az izgalomszint emelkedni.
Zsolti mindig remekül időzít, így volt bő egy napom, hogy jelentkezzek a válasszal. Természetesen összeraktam a brigádot és egy nappal a verseny előtt el is kezdtünk foglalkozni a hajóval. Szokásos procedúrák, kidaruzás, mosás, pakolás, rig-tuning és rengeteg szerelés. A komfortszint is emelkedik.
Kíváncsi voltam, vajon milyen sebességen lehet a Fiskális. Törött karbon árboc, ami a Hodács Lajos javított, karbon baum, észak-amerikai háromdimenziós vitorlák. Azt tudtam, hogy Quantum Mikivel anno nyertek kétszer is, de az utóbbi évek bajnoki eredményeiből nem sokra lehetett következtetni.
Amit viszont biztosan állított a szponzor/ellenfél csapat, hogy a Zarándok nagyon gyors, ha látjuk is őket, az valószínűleg csak hajó fartükre lesz. „Mutasd!” -mondta Morpheus, amikor Neo bejelentette, hogy most tanult meg Kung-Fu-zni.
A verseny reggelén nevezés, majd megnyitó. Nagy örömmel látjuk a táblán, hogy osztályunkat 13 hajó képviseli, rutinos ellenfelek, jó regatta van kilátásban. Szél és idő hiányában volt egy óránk bevitorlázni a hajót, minden működik, a fiúk nagyon jók, minden adott egy jó szerepléshez.
Óvatosan kezdtünk, nem tudtuk igazán, hogy a szélhiány, a hajó sebessége vagy a szerencse tehet róla, de 5. helyen futottunk be a első futamban. Semmi gond, két futam között kicsit felfrissült a szél és egyből elsőnek értünk fel az 1. számú pályajelhez. Jött az a bizonyos raum-raum szakasz, ami igazából egy különlegesen hosszú vízvonalú 30as cirkálónak és a Zarándoknak nagyon kedvezett, Zsoltiék úgy kerültek ki minket szél felől, hogy a spinek ideje sem volt belobbanni. Nem bánkódtunk, beláttuk, hogy egész jól bunyózik ez a Neo-gyerek, és örültünk a 2. helyünknek. Az éhségszint emelkedik.
Innentől kezdve egyetlen dolog lebegett a csapatom szeme előtt: sebességben feljutni a Zarándok szintjére. Mivel nem vagyok egyik felekezetnek sem tagja, így ezúttal sem hittem, hogy lehetetlen dologra vállalkozunk. Ilyenkor mindig segít egy kis vízpapíros simogatás, további súlycsökkentés, és a rengeteg Puff-in lekvár.
Másnap D-DNY-i szélben tartottak egy rajtot, ahol végre látszódott az út vége. Hölgyeim és Uraim, Zarándok-speedre kapcsoltunk. Ábránd, Zsoltiék majd mi vettük a kreuz bóját. Spi fel, de valami sem stimmel, a teteje visszahullik az égből és a vízben landol. A srácok összeszedik gond nélkül, kikapcsolt a snapsekli, a fall felment, úgyhogy mászni kell. Beülőnk volt ugyan, de a grószt emiatt nem fogjuk leengedni, úgyhogy átadtam a kormányt, majd hangos „Jó sport ez a lósport” mondatokkal felmásztam és lehoztam a felhúzót. Összesen két hajónkba került ez a malőr. A szél egyébként leállt, így a futamot törölték, de a pszichológiai előny nálunk.
Hűsítőként éltük meg, hogy Viktor csapattársunknak le kell lépnie Bp-re, ráadásul a partra is ki kell jutnia. Ezen az úton is szeretnénk megköszönni Galambos Júnó barátunknak a közreműködést. Hárman folytattuk aznapi teendőinket, de nagyon hiányzott a kéz, így egy 5. és egy 3. hellyel terheltük meg pontjaink számát. Ekkor a Zarándok már 4 futamból hármat megnyert, a Hadúr, Nagymágus, Fiskális, Ábránd hajókkal folytatódott a sor.
Folyamatosan figyeltük a Guru, OMSZ, Időkép adatait, minden jel arra utalt, hogy keddre már lesz igazi szél. Teljes a létszám a hajón, önbizalomban nincs hiány, akarjuk a futamot. A szél 10-16 csomó között váltakozik, iránya É-ÉK. Meglepődve nézzük, hogy sok hajón mennek fel a kis génuák, és jönnek az 1., néhol a kettes reffek. WTF? Kicsit elbizonytalanodok, orrvitorlacsere a parancs. A srácok előszedték a Heavy Génuát, fel is húzták, amikor láttuk, hogy a latnikat kint felejtettük a patron, L betűnél a tárolónkban. Vissza a Light Génua, kénytelenek vagyunk így nekivágni. „Pokolba is, erős csaj ez!” (idézet: Félelem és reszketés Las Vegasban)
Szép lee-rajt, erő az van bőven, támaszt a verda. Az alsó hajóktól emelkedünk el, a felsőkkel szemben zárul az agrárolló. Két forduló után vezettünk és onnan már ki sem adtuk a kezünkből a futamot. Pár csomóval gyengült a szél, így plusz segítség volt, hogy sok hajón kireffeltek futam közben. Végre megvan a futamgyőzelem, csak nő az éhségszint. A következő, 6. futamban egy csúnya szélfordulónak köszönhetően negyedik helyen vettük a kreuz bóját, de lőtávolban mindenki. Raum szakasz, eljött a lelki terror ideje. Míg a srácok kishajósan balanszolták a hajót és a spit, én saját kis idegesítő dalocskákkal próbáltam az ellenfelek spinnakerjeit összeomlásra bírni, egész jó sikerrel. A lee bóját már elsőnek vettük, de kreuzban Jenő bácsi visszaelőzött a Árbánddal. Hátszél, jövünk rájuk, de a Zsoltiék és az Acsiék is támadnak, bármi lehet. A Zarándokkal összetűzésbe keveredünk a lee bójához közelítve, szólunk előre, hogy ennek a Hadúr fog örülni nagyon, és hogy lassan itt a zóna, nem lesz helyetek. Ők nem tágítanak, zónán belül becsúsznak, ütközés, bójaérintés, óvlak, én óvlak, hülyegyerekek, nem ezért kaptátok a hajót, stb…gyönyörű mondatok. Ábránd nyert, a Hadúr tényleg örült, második lett, mi 3., Zarándok 4.. Mivel a két hajó a kikötőben egymás mellett parkol, így gyorsan csitultak a kedélyek, megnyugodtunk, összesítésben 3. helyen vártuk a utolsó napot. Zarándok 8p, Hadúr 10 p, mi pedig 14.
Utolsó napra sok helyen eldőlt a bajnoki cím, így a tavalyi Lindaura emlékeztető időben, vízszintes esőben különlegesen kevés hajó között érkezünk meg a pályára. Nálunk még minden nyitott, bár a pletykákból tudni véljük, hogy ma nem lesz három futam, max kettő, ami nagyon kell a két kiesőhöz. A srácok visszajelzéséből derítem ki, hogy aznap reggel komor vagyok, semmi felemelő poén, semmi mosoly. Megnyugtatom őket, hogy koncentrálok, mert ahhoz, hogy előrébb kerüljünk a táblán, meg KELL nyerni a futamokat. Nagyon örülnek, hogy ez a helyzet, már aggódtak, és jelzik, hogy készen állnak a újabb bevetésre. Szél van, 12-16 csomó, iránya É-ÉK, a pálya valahol Széplak előtt. Már nem lepődünk meg a mini fockok és 2. reffek látványán, adott a Jóisten nekünk egy erős hajót, végre fúj, teli takli, nagy génua, várjuk az ötpercest. Rajt legfelül a rendezőhajónál, brutális a speed, rossz kinézni lee-be. Kemény pöffök, végre használjuk az achtert és a backstéget, a hajó éles, gyors. A lee bójánál a Hadúr jelzi, hogy kormányképtelen, mi már élesen vitorlázva kerüljük ki őket. Úgy tűnik kiestek a játékból, nagyon rutinos, kemény ellenfelek, velük vagyunk harcban jelenleg az ezüstéremért, sajnálom őket. Tényleg! Bár volt egy újabb malőrünk hátszélben, és a Zsoltiék megérkeztek ránk, de tanultunk közösen a tegnapi eseményekből, nem bántottuk egymást. Zsolti kapitány mutatja, hogy „Előre, srácok!”, így be is futunk elsőnek. jessz, így kis j-vel, mert még nem értünk révbe, a Hadúr, ha minden így marad, 1 ponttal meg fog minket előzni, és bár szép vitorlázással, de csak a bronz jut nekünk.
Keressük a szelet, ami közben nagyon eltűnt, reménykedünk, hogy valami, valahonnan visszatér. Sírunk, nevetünk, suttogunk, üvöltünk, megemlítünk földieket, égieket…újabb gyönyörű mondatok.
Egyszer csak kb. másfél óra semmittevés után visszaáll az eredeti szélirány, és ha lehet még erősebb, mint délelőtt, ereje kb. 18-20 csomó körül lehet. Idei évem legszebb hangja következik, előkészítő dudaszó, lesz futam, ováció!
Ezt a rajtot nem kapjuk el annyira jól, mint eddig, kicsit késünk a luv rajtnál. Nem baj, fúj a szél, jöhet az achter gazdagon. Egyedül Jenő bácsi vitorlázik előttünk a kreuz bójánál, de nem húznak spinnakert, mi pedig egyből rántjuk, meg is előzzük őket. Innentől kezdve törekszünk a safety-re, egy halz, egy forduló mindegyik szakaszban. Bár nem nagyon van kapacitásom, de érzem, hogy ha a Zarándokra eleget verünk, akkor van esélyünk. Minden respect a Zsoltiéké, mert ezen a napon ők jöttek ki hárman a hajóval, dőlnek, de biztonságra mennek, szépen tartják magukat. Befutunk, ezt is megnyertük, együtt robbanok fel a srácaimmal. Megcsináltuk a kötelezőt, nincs miért szégyenkeznünk. Gratulálok nekik, elmondom, hogy ők a legügyesebb kis gorillák a világon, nagy a szeretet. Zsoltiék is befutnak a harmadik helyen, számolunk és látjuk, hogy ugyan egy ponttal, de ők a bajnokok.
A partra érve gratulálunk, de kiderül, hogy ők nem számoltak a két kiesővel, így gyorsan matekoznak ők is. Aggasztóan nagy a csend a másik hajón, látják ők is azt a bizonyos pontot, de látszólag nem felhőtlen az öröm.
Ahogy azt a Sin City-ben Marv szájából hallottuk:” A gyilkosság az nem elégtétel. De ami a gyilkossághoz vezetett, azért megéri.” Szoros lett a vége, nagyot fordult ez a kis világ. Négy nap alatt megtanultuk ezt az áldott hajót és imádtunk vele versenyezni. Ez volt minden idők egyik E30 bajnoksága. Jövőre ugyanitt találkozunk. 😉
Egy kis segítség a rendezőség részére, hogy levitorlázható legyen az összes kiírt futam. Külső és belső körös trapézpályákkal kiküszöbölhető két probléma is. Egyrészt nem zavarják egymást a mindenféle osztályok hajói, másrészt mindenki odaér a következő rajtra, hisz jó esetben spinnakerrel futnak be. A raumos Sz.P.Sz.-t megkapják a 30as, 40es cirkálók külső körön, míg mi Európák és 22esek elvagyunk a belső körön. Win-win-win.
Köszönet és hála Király Zsoltnak és Zarándok csapatának a hajóért és a lehetőségért.
Köszönet a csapattársaimnak, hogy vállalták a versenyt és néha még nálam is jobban akarták:
Büki Gábor – trimmer; Takácsy Levente – pit, mast, tüdő; Kiss Viktor – bowman