Végtelen kreuz a Gorlán, a Centomigliát megelőző versenyen
Két magyar CODE8 típusú hajó indult augusztus 31-én a 48. Trofeo Gorla versenyen a Garda-tavon. A 6 nemzet 49 hajóját felvonultató ORC Mini Altura osztályban a Fazekas Gábor hajója az Innov8 a hetedik helyen ért célba, míg a CODE8 Ruják István kormányzásával lett nyolcadik.
Szeptember 6-7-én lesz a 56. Centomiglia, a híres Garda-tavi tókerülő verseny, amelyen több magyar hajó is indul. Ahogy idén már a Fehér Szalag volt a Kékszalag előversenye, úgy a Centomiglia hagyományos felvezetője a Trofeo Riccardo Gorla. Ezen a versenyen a Bogliaco – Campione – Torbole – Aquafresca pályát teljestik a hajók.
Idén két CODE8 hajó nevezett az ORC Mini Altura osztályba, ahová a 9 méternél rövidebb vízvonalú, osztályba nem sorolt hajók kerültek. A teljesítményüket ORC számítás alapján korrigálva hasonlították egymáshoz.
A verseny gyenge, majd 10-12 csomósig erősödő északi szélben zajlott, amely a gardai „menterendnek” megfelelően déltájt legyengült és délután délire fordult. Így a verseny a magyar hajók számára végig cirkálásból állt a légvonalban körülbelül 50-55 kilométer hosszú pályán. A CODE8 számára az ellenfeleket tekintve sebességileg sokkal kedvezőbb lett volna, ha bőszeles menet is van, de így is sikerült jól szerepelniük a magyar csapatoknak.
A hét és fél órányi versenyzés után hetedik helyen célba futó Innov8 fedélzetén a kormányos Fazekas Gábor társai Keller András, Gyapjas Balázs és Major Zoltán voltak.
Az Innov8 csapata a Gorla előtti napon a Super-G nevű húszmérföldes meneten remekül vitorlázott. Ott magasan győztek volna osztályukban, de sajnos a szél olyan gyenge volt, hogy az lehetetlenné tette a pálya limitidőn belüli teljesítését, ami csak a Clandesteam Liberának és a Grifónak sikerült.
A másnapi Gorlán az Innov8 mögött néhány hajóhosszal nyolcadikként ért célba a CODE8, amelyet Ruják István kormányzott és Simon Tamás, Tóth Mónika, Kollmann András, dr. Dzsinich Gergely vitorlázott.
Ruják István beszámolója:
„Régen, aktívabb versenyző koromban sokszor versenyeztem a Garda-tavon Finnel, Solinggal, persze pályaversenyeken. Mindig szerettem ezt a tavat, ahol szinte menetrend szerint fúj délelőtt az északi, majd délután a déli szél. Vártam, hogy újra itt versenyzhessek.
CODE8-cal már vitorláztam, de még soha nem versenyeztem, így erre is nagyon kiváncsi voltam. A csapatunk alkalmilag verődött össze erre hétvégére Simon Tamás a hajótípus megálmodója, építtetője révén. A CODE8 a Balatonon fokozatosan közelít az osztállyá válás felé, de lehet, hogy ezt a státuszt előbb éri el nemzetközi szinten, hiszen már német és svájci vizeken is megjelent ez a nagyszerű, Andrej Justin tervezésű magyar hajó.
Magamra is kiváncsi voltam, mennyire látok ki a rozsda alól, mert az elmúlt tíz évben – önhibámból – jó ha összesen tízszer versenyeztem. Az utóbbi időben főleg írtam és beszéltem a vitorlázásról, ahelyett, hogy csináltam volna. A Gorla után úgy érzem, változtatnom kéne az arányokon…
Fazekas Gáborék nagyszerűen versenyezve és kezdeti pozicionális pechüket leküzdve jelentős hátrányból fokozatosan törtek előre a meőnyben. Gábor mindenkinek jó példa lehet, aki felnőtt fejjel kezd kormányosként versenyvitorlázásba. Kiválasztott egy magának tökéletesen megfelelő hajót, és komolyan veszi, amit csinál. Jönnek is a sikerélmények, az eredmények.
A CODE8 egy remekül vezethető kis tőkesúlyos hajó, amely a vízen szinte dingiként viselkedve segíti a gyors tanulást. Ha ehhez olyan társakat választ az ember, mint Keller Andris vagy Gyapjas Balázs, akkor minden adott a fejlődéshez, és az élvezetes, sikeres versenyzéshez.
De hagy dícsérjek én is valakit a legénységemből!
Az, hogy Simon Tamás nagy segítség, természetes, hiszen a hajó odafigyelő gazdájaként mindent tud, amire szükség van. Nem is neki akarok hízelegni.
A versenyre beszállt hozzánk a Keller Andrissal eredetileg nyaralni érkezett Tóth Móni. De neki érdekesebb versenyezni, mint a parton turistáskodni, így velünk tartott.
Én mindig tudtam, hogy nőkből kell mancsaftot összeállítani! Nem azért, hogy odavonzzák a tekinteteket. Nem arra gondolok, akit elvisznek a fiúk szendvicset kenni, hanem aki igazi legénység.
Egy nő, ha úgy dönt, hogy komolyan veszi a vitorlás versenyzést, utolérhetetlen. Az első pillanattól az utolsóig koncentrál, csak az érdekli, hogy a lehető legjobban lássa el a dolgát, és ha vadidegenek közé, alig ismert hajóba is csöppen, feltalálja magát. Nem csak azt végzi el, amit mondnak neki, hanem keresi a megoldandókat. Nem kell szólni neki, hogy dől a hajó, jöjjön fel a szél alatti oldalról, nem kell ellenőrizni, hogy amit elkezdett, azt végig is vigye, ráadásul, ha éppen nincs teendő, akkor felszólítás nélkül figyel a kötélrendre, apróságokra. Nem beszél oda nem tartozó baromságokat, nem foglalkozik semmi mással, csak a versennyel. Mert iszonyúan nyerni akar!
Vagyis köszönjük szépen Móni, király voltál! Izé, királynő!
A versenyen jól kezdtünk. Pontosabban jobban is rajtolhattam volna (sokkal jobban), de a sebességi kategóriák szerint három részre osztott rajtvonal adta lehetőséget jól használtuk ki. A keleti oldalon gyorsan kelet felé menekültünk a Bogliaco előtt terjengő, és a gyorsabb hajókat kezdetben megfogó gyenge szeles folttól.
Aztán a már frissülő északi szélben vitorlázva sikerült egész jól megtalálnunk, hogy mikor menjünk be a szikla alá, a partközelbe, vagy mikor húzzunk keresztbe a túlpart felé. Eközben Tamás segítségével fokozatosan javítottunk a cirkálósebességünkön is. Nem csak én voltam új a hajóban, de a vitorlák is, ráadásul más műhelyből érkezett a grósz és a fock is, ami okozott némi nehézséget. Mert amíg az én szememnek tetszőre állítottam a nagyvitorlát, addig csak folyamatos lékocsizással sikerült jól mennünk. Aztán Tamás javaslatára állítottunk a grószon, és a hajó több tized csomónyit gyorsult nyitott felső profillal, és az árboc mentén horpadozó hassal. Meghazudtolva a tételt, hogy ami szép, az a gyors is…
Pontosan nem tudtuk ki az ellenfelünk, de sorra küzdöttük le az olyan hajókat, akiket a kategóriánkba tartozónak gondoltunk. Persze több is akadt, amelyik önálló osztályként versenyzett.
Sajnos volt néhány olyan, akinek a testformája miatt nagyon feküdt a cirkálás, és meglépett előlünk. Aztán a tó északi végén néhánynak az előnyük behozhatatlanná vált. Egyszerűen azért, mert a torbolei bóját még északi széllel elérve ők a nagy szélforduló előtt, bőszélben indultak délnek. Ezzel tettek szert behozhatatlan előnyre, mert nekünk már egy húszperces vergődés jutott a szélcsendben a bója felé küszködve. Ezután pedig már cirkálnunk kellett dél felé.
Bő hétórányi cirkálás elég kimerítő. Mégis sikerült jó döntéseket hozni, akkor menni egészen közel a part közelébe, ki a sziklákhoz, amikor ez fizetett is, illetve jókor húztunk át a másik parthoz, amikor éppen ezt kívánta meg a pálya gyors teljesítése.
Az egész versenyből csak az Aquafresca utáni utolsó szakaszt felejteném szívesen. Még korábban úgy festett, hogy onnan már csak egy hosszú, ám egyszerű futtatott menet lesz a bogliacói célig. Amelyiken aztán el is szúrtam a versenyünk végét..
Valószínűleg elfáradtam, és megörülve ennek az egyszerűnek tűnő utolsó menetnek kikapcsoltam. Nem vettem észre, hogy már nem koncentrálok eléggé, és hibáztam. Az utolsó szakasz ugyanis egyszerű menet helyett változó erejű, de összeségében gyengülő szeles cirkálás lett. Ebben a szélben az orrvitorlát és a topra húzható reachert kellett cserélgetnünk.
Nálunk a reacher egyik betekerésekor adódott egy technikai probléma. Én pedig nem álltam készen a helyzet higgadt megoldására. Sőt! Az összeszokatlan, ebben gyakorlatlan legénységemet még bele is hajtottam a kapkodásba. Talán mindig hajlamos is voltam erre, de most az agyamon lévő vitorlásrozsda és az edzetlenségem lehetett a rossz reagálásom fő oka.
Így kissé lehorzsolt vitorlás öntudattal várom a Centomigliát, ahol ráadásul feltehetően legénységként veszek részt, szintén egy CODE8-on.
Ami biztos: tök mindegy hány éves vagy, van-e vitorlás múltad vagy nincs, vitorlázni, versenyezni kell, hogy végig, a rajttól a célig rendben menjenek a dolgok.
Hiába na, ahogy azt Reinhardt Gyu tanította nekünk anno a Velencei-tavi Vízi Sportiskolában: „Kisfiam ez egy olyan bicikli, amit tekerni kell, különben pofára esel!”
Tehát viszlát újra a vízen Finnben és CODE8-ban vagy bármilyen jó hajóban! Megpróbálom elhagyni az elmúlt évek, évtizedek alatt felvett enter-escape és gáz-kuplung alapú fizikai felkészülési sémámat, és legalább kicsit többet versenyezni. Muszáj lenne valahogy egyenként lepattogtatni azokat a rusnya rozsdafoltokat a bordázatomról…Legalább a javát!”
Szeptember 6-án a Centomiglián három CODE8 típusú hajó áll rajthoz, valamint a Raffica, az egyszer ezen a versenyen már Király Zsolt csapatával is diadalmaskodott, tavaly pedig második helyen végzett magyar Libera.