Ütős szezonzáró: új Kenese-Keszthely rekordot állított fel az RSM DTM Sailing Team
Hihetetlen, de megcsináltunk: 1 óra 57 perc a Balaton hosszanti átvitorlázásának új rekordja, amely 2014. október 24-én dőlt meg, a rekordot az RSM DTM Sailing Team GC32-es katamaránja állította be, a korábbi idő így 25 perccel került megjavításra, amelyet a kétárbocos Fifty-Fifty katamarán tartott.
Mindenek előtt kezdjük egy kis történeti áttekintéssel, hiszen fontos tudni miről is szól ez a verseny:
A Kenese – Keszthely Rekordverseny a legrégebbi, ma is élő vitorlásverseny hazánkban. E versenyen a rekordfutás szabályai az 1921-es kiírás óta nem változtak, s ezen a Magellán Klub – a hagyományokhoz híven – a jövőben sem fog semmit változtatni.
Az 1920-as évek legelején a Balatoni vitorlázók egy csoportja hiányolt egy hosszú távú versenyt a tavon. Ezen igény alapján határozta el a Balatoni Yacht Klub választmánya 1921. április 15-én, hogy kiírja a Kenese-Keszthely Rekordversenyt. A kiírás a Magyar Yacht 1921. júniusi számában jelent meg:
„A Balatoni Yacht Club központja saját tagjai részére a folyó 1921. évre Kenese-Keszthely rekordversenyt ír ki, melynek feltételei a következők: A verseny nem lesz csoportos, hanem egyéni, tehát bármely clubtag egyedül indulhat, bármilyen típusú tőkesúlyos, avagy uszonyos, de csakis fedett hajóval. Az indulás akár Keneséről, akár Keszthelyről történhetik. A menet napját és idejét a versenyző tetszése szerint választhatja. Az indulásra jelentkező ebbeli szándékát a clubkapitánynál idejében bejelenti és tőle versenyigazolványt kér. A versenyigazolvány tartalmazza: a hajó nevét, legnagyobb hosszát, szélességét és vitorlafelületét, az indítás és érkezés idejének igazolására szánt helyet, végül a jelentkező azon nyilatkozatát, amelyben becsületszavára kijelenti, hogy a menetidő tartama alatt hajóját sem motorikus erővel, sem egyébként nem vontatta. Az indulás és érkezés idejének igazolása úgy történik, hogy a versenyző a kenesei, illetve a keszthelyi állomásfőnökkel percnyi pontossággal, tintával feljegyezteti azon hivatalos MÁV-időpontot, amely időpontban a versenyző indulása előtt illetve érkezése után közvetlenül az állomásfőnöknek versenyigazolványát átnyújtja. Tehát nem a vízen indulás és érkezés időpontja szögezendő le, hanem a versenyzőnek a szárazföldön és pedig a vasúti állomás épületében az állomásfőnök előtt történt jelentkezésének időpontja, amelynek hitelességét a két állomás főnöke szintén becsületszóval erősít meg. Az állomástól a hajóig, érkezésnél pedig a hajótól az állomásig tartó időveszteség minden egyes versenyzőnél oly módon nyer megtérülést, hogy e címen a két igazolt időpont közötti őszidőből 30 perc lesz megtérítve és az ily módon 30 perccel rövidített őszidő tekintendő menetidőnek. A clubkapitány gondoskodik arról, hogy a két állomásfőnök idejében megkéressék az igazolások teljesítésére, amely kérelemmel egyúttal ezen versenykiírásnak egy nyomtatott példánya lesz a két állomásfőnöknek megküldve, akiknek lekötelező szívességéért ezúton is előre köszönetet mondunk. Ezen rekordversenynél handicapolás nincsen, tehát csak az abszolút gyors, mégpedig a három leggyorsabb hajó kap jutalmat (hajóplakettet), ezek is csak azon esetben, ha menetidejük 24 óránál nem több. Egy versenyző a folyó évben legfeljebb kétszer indulhat. A folyó évben elért legjobb idő lesz az 1922. évi hasonló kiírás minimális ideje, a rekord, amelyet lehetőleg javítani kell
[1]
.”
A rekord, amelyet lehetőleg javítani kell
A korhű versenykiírás alapján tehát röviden arról van szó, hogy tetszőlegesen Keszthelyről vagy Keneséről is neki lehet vágni a távnak, ez szabadon eldönthető. A döntést követően irány a vasútállomás, amíg a csapat a hajóval a keszthelyi vagy a kenesei mólójánál várakozik. A csapat egyik tagja a vasútállomáson pecsételtet, időt és aláírást kér a jegypénztárnál, aztán spuri a kikötési ponthoz, beugrás a hajóba.
Ezt követően a lehető leggyorsabban végig kell vitorlázni a távot, gyors kikötés, egy csapattag ismét nyakába veszi a lábát és futás megint a MÁV vasúti jegypénztárhoz: pecsét, időrögzítés (óra, perc) aláírás és nagy mosoly, öröm vagy jön az „aztakutyafáját legközelebb ismét megpróbáljuk”, persze ennél lehet cifrább gondolat is, nekünk minden esetre az előbbi jutott.
Eddigi rekorderek, a teljesség igénye nélkül
A legelső rekord a Pelso nevű jolléhoz kötődik, amely 1921-ben erős északi szélben Keneséről indulva 7 óra 12 perc alatt ment végig, a tiszta ideje tehát 6 óra 42 perc lett. Számos rekord született azóta, az egytestű rekord Majtényi Szabolcs és csapatához fűződik, akik 2007. októberében Assoval állították fel a 3 óra 41 perces kompenzációs idővel csökkentett rekordot, ami igen csak jó időnek számított.
Eltelt négy év, 2011-et írunk, amikor Rajnai István csapata a HUNCAT típusú katamaránnal közel 1 órát javít a korábbi rekordon, az új rekord ekkor kerül először 3 óra alá, a rekordidő pedig 2 óra 42 perc lett. A HUNCAT Keszthelyről indult és szintén erős északi szélben vágtatott végig Keneséig 25 csomós csúcssebességet is elérve.
2013 júliusában egyszerre két hajó is tovább tudta javítani a korábbi rekordidőt, ráadásul ugyanazon a napon. Először Forgács Zoltán és Jankovics Gábor egy F20-as Nacrával döntöttek csúcsot Keneséről Keszthelyre vitorlázva, az ő idejük 2 óra 32 perc, tehát 10 perccel jobb, mint a korábbi Huncat rekord, majd kevéssel ezt követően a Fifty-Fifty Józsa Marci és csapata vitorlázott 2 óra 22 perces rekordot, további 10 percet javítva az korábbi rekordon, így hát ez lett az új idő amit meg kellett dönteni.
Nekifutottunk…
Az idei szezonunk nem indult túl fényesen, számos technikai problémát kellett áthidalni, amit az új GC32-es kifejezetten új technológiája és a csapatunk szűnni nem akaró innovációs vágya okozott. Lépésről lépésre építkeztünk, a kékszalagon már meg tudtuk villantani, hogy az új hajó mire lehet képes. Sokat vitorláztunk és tanultunk az idei évben, ezt folytatjuk jövőre is számos új megoldással készülve. Észre sem vettük és a szezon már a hátunk mögött volt, ráadásul az elmúlt hetekben nem is vitorláztunk, ezért két dolgot roppant módon vártunk: egyrészt, hogy megérkezzenek a GC új alkatrészei, másrészt jött az évadzáró F18-as katamarán verseny, ráadásul kifejezetten bíztató volt az előrejelzés. Sajnos az előrejelzés annyira biztató volt, hogy az évadzáró versenyt a rendezők lemondták, így szűnni nem akaró hiányérzetünk keletkezett, amit valahogyan orvosolni kellett…
Ekkor merül fel, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk egy KK rekordkísérletet, hiszen azt a csapat amúgy is tervezte, ha nem idén, akkor legfeljebb jövő tavasszal. Felbuzdulva a spontán ötleten, pár rövid telefon után egyértelművé vált, hogy mindenki benne van a „buliban”, egyedül Lange Petit döntötte le a lábáról egy galád vírus, pótolhatatlan Petinket valahogy mégiscsak pótolni kellett, így helyette Kaiser Laci ült fel a hullámvasútra. A szokásos stabil csapattagok rögtön készen álltak a kalandra, így Kövér Laci alias Apa a BL ura és parancsolója, Fekete Andris alias Somi, aki egy budapesti családi kirándulást halasztott a rekordkísérlet miatt, Vándor Robi alias Rubik megszokott kormányosuk, akinek lassan repülőre is lesz jogsija és Kalocsai Zsolt alias Kacsa a GC32 csapat gründolója várták a nagy menetet. Mindenképpen említést érdemel Turos Laci, aki alaszkai körülmények között kísért minket a motorosban és ügyelt a rekordkísérlet biztonságos kivitelezésére, Cserta Gábor, aki fantasztikus fotókat készített a menetről, valamint Kopasz Balázs, aki pedig az on-line nyomkövetést tette lehetővé Lange Peti pedig a partról on-line közvetített és kommentált. Nem volt kérdés a csapat összeállt!
Belevágtunk…
Szerdán és csütörtökön rendesen fütyült az északi szél, komoly hidegfront betörés volt, így úgy döntöttünk, hogy a még mindig kitartóan fújó északi szélben pénteken vágunk neki a távnak. Reggel 8 órakor találkoztunk Balatonlellén a lellei Bavaria Yacht Clubban, a GC32 otthonában. Korán reggel még 30 csomó feletti szél fújt, így kétséges volt, hogy tudunk-e daruzni. Fél tízre kicsit csillapodott a szél, így óvatosan nagy körültekintéssel vízre tettük az RSM DTM Sailing Team GC32-es katamaránját.
A repülő katamaránozás a vitorlázás forma 1-es kategóriája, így a technika ellenőrzése minden menet előtt kötelező, hiszen a csapat épsége mindenek előtt jár. Miután ezen is túl voltunk a szokásos repülő üzemmódban átvontattuk a katamaránt Kenesére, gyorsan felszereltünk és Kacsa –azaz személyem- már ment is az állomásra a szokásos futást teljesíteni. Az állomáson a fekete vizesre ázott ruházattal elsőre valamilyen MÁV ellenőrök ellenőrének nézhettek, hiszen a pecsét és az aláírás kérésekor azt kérdezték, hogy melyik vonat menetrendjét kívánom ellenőrizni és egyébként meg „becsszó minden pontosan érkezik”. Gyorsan próbáltam megnyugtatni a pénztárost, hogy vitorlázó vagyok nem MÁV ellenőr, így kétkedő mosollyal már nyomta is a pecsétet az előre erre a célra készített nyomtatványra, ráírta az időt: 13 óra 22 perc. Ezt követően gyors futás, indulás 13 óra 27 perckor Keneséről.
A korábbi 20 csomó feletti szél folyamatosan gyengült a keleti medencében, így 10 csomó körüli szélben vágtunk neki a távnak. Kenesétől a Tihanyi csőig 17-20 csomós sebességgel haladtunk, a hajót nagyrészt sikerült teljesen a levegőben tartani, a szignifikáns szélkihagyásoktól eltekintve, amikor 10 csomó körüli sebességre esett vissza sebességünk. A repülés élvezetes volt, az esőcseppek kisebb tűként szurkálták az arcunkat, kétszer keményen belecsapódtunk a Balaton vízébe. Az első kemény landolás során Kaiser Laci tigrisbukfence az első hálóban megörvendeztette a csapatot. A nagyobb C0-t nem hoztuk el, így be kellett érni a kisebbel, ami folyamatosan fenn volt, ezt Apa kitartóan csörlőzte, Kacsa a nagyvitorlát kezelte, Somi meg intézett minden mást, kisebb megnyugvást követően a travellert. A keleti medencében a csúcssebességünk 23,2 csomó volt (43 km/h), összességében tisztességes átlagsebességgel haladtunk Tihany felé. A Tihanyi takarásba 14 órakor értünk, a jó széliránynak köszönhetően 7 perc alatt áthaladtunk a csövön. Ekkor 10 csomó körüli átlaggal haladtunk, nem véletlenül merült fel a csapatban, hogy milyen jó lett volna, ha 2 órával korábban indulunk, hiszen ekkor lényegesen jobbak voltak a körülmények.
Tihany után egészen Balatonakali magasságáig a szél az északi front erejét meghazudtolta, ezért messze nem tudtuk kihasználni a GC32 menettulajdonságait, így nem volt mást tenni Rubiknak élesebben kellett vinnie a járgányt , mint a tervezett 248 fokos irány, a megtett táv így növekedett. A C0-t is le kellett szedni, ami egyre jobban döntötte a félszeles menetben a hajót, maradt a fok és a nagyvitorla, de így is repültünk. Balatonszárszót elérve már látszott, hogy a szél folyamatosan frissülni fog, innen már az átlagsebesség folyamatosan 20 csomó felett volt.
Szárszót követően egyre gyorsult a GC32 és az irányszög is kitűnő volt, 22 csomó körül szárnyaltunk, majd Balatonboglár után a sebességünk folyamatosan 25 csomó fölé került, ekkorra a társalgási szókincs két alapvető szóra szűkült: nyiss, zárj (mármint a fokot és a nagyvitorlát)! A Badacsonytomaj-Fonyód tengelyt elérve a repülő hajó igazán elemében érezhette magát – hiszen a sebesség tovább nőt – ekkor értük el a korábban már megtapasztalt csúcssebességünket, ami 30,3 csomó volt. A györöki csücsköt 15 óra 25 perckor érintettük, ekkor már látszott, hogy az elmúlt 1 óra szárnyalásának köszönhetően meglesz az új rekord, a kérdés mindössze annyi volt, hogy sikerül-e 2 óra alatt teljesíteni a távot?
Megcsináltuk…
Györöktől kevesebb, mint 20 perc alatt sikerült elérnünk a keszthelyi mólót, majd ismét gyors futás és pecsételés a keszthelyi vasútállomáson. Szerencsére nem volt nagy sor a pénztárnál, no meg a TEK-es jelmezem hatására gyors adminisztráció következett, a regisztrált idő pedig 15 óra 49 perc volt, így 2014. október 24-én megszületett az első 2 óra alatti Kenese-Keszthely rekord: 1 óra 57 perc.
Sailing Team RSM DTM Hungary KK csapattagok:
Vándor Róbert
Kövér Laszló
Fekete András
Kaiser László
Kalocsai Zsolt
[1]
Forrás: Budapest, 1921. április 15. A Balatoni Yacht Club választmánya
Fotó: Cserta Gábor