Hajónapló, 2015. március 24. Conrad Colman naplója
Pozíció: északi szélesség 27 fok 36 perc, nyugati hosszúság 34 fok 11 perc
Víz hőmérséklete: 23 fok Celsius! Forrósodnak a dolgok errefelé.
Bocs, hogy ilyen sokáig nem írtam, de kiderült, hogy blokkolja az íráskészséget, ha fejjel beleállsz a bilgébe, kiugrasztod az egyik vállad és teljesen kiütöd magad. De szerencse is, hogy a sötét gondolataim távol maradtak a közönségemtől, hiszen ezeket a nagyim is olvassa!
Felülni azután, hogy a teljes testtömegem az arcomon volt, és a bal vállam visszakerült a helyére, de most a gyenge és fájó vállam kínoz napok óta. Nem tudom felemelni a karom fájdalom nélkül, nem tudok csörlőzni vagy kötelet húzni, úgyhogy nem vagyok igazán hasznos a hajón. Az út korábbi szakaszán két sérülést láttam el Nándor homlokán, egyet négy öltéssel összevarrva, úgyhogy a sérülés mérlege még az ő oldalára billen. Szerencsére az időjárási viszonyok elég stabilak, Nándor nagyon együttérző, és kérdés nélkül átvette a hajó manőverezését tőlem. Szerintem még élvezi is, hogy kipróbálhatja a szólóvitorlázást a hajón még a jövő évi Vendée Globe rajta előtt.
A váltásom alatt még mindig hasznunkra vagyok a navigáció tervezésében, a kötelek kiengedésében, és az autopilot kezelésében, pár nap gyógyulás után néhány óvatos tekerésre is képes vagyok a csörlőn a jobb kezemmel. Normálisan a kávédaráló úgy van kitalálva, hogy jól kitámasztod magad, és mindkét karod teljes erőbedobásssal használod. Most csak az egyik kezemmel próbálom tekerni, ahogy csak bírom, valahogy úgy, ahogy a dédnagyapám indította a kocsiját száz évvel ezelőtt a montanai Butte-ban.
Az élet a fedélzeten törött szárnnyal messze nem egyszerű. Az étel csomagolásának kibontása két kezet igényel, ugyanúgy, mint az öltözködés vagy bármilyen apróbb tevékenység. Nagyapám, a haditengerészeti tartalékos és lelkes vitorlázó kiskoromban a lelkemre kötötte, hogy „egy kezeddel kapaszkodsz, a másik kezeddel pedig viszed a hajót”. Jól hangzik, ha két kezed van, de ha most bármit csinálok, lógnom kell vagy le kell ülnöm. Felkötöttem a karom a hosszú aláöltözőmmel, csak hogy még véletlenül se mozgassam a vállam. Még jó, hogy az új-zélandi megállónak köszönhetően van egy tiszta pár jégeralsóm, pedig már 20.000 mérföldet vitorláztunk. Nem elhanyagolandó tény, tekintve, hogy így most nem kell szagolnom…
A fájdalom lassan múlik, és a korábbi vállsérüléseim alapján azt gondolom, hogy pár nap múlva nagyjából már fogom tudni mozgatni. Hálás vagyok, hogy egy könnyűszeles szakaszon haladunk éppen, és az időjárás előrejelzés szerint az egyenlítőig maradunk is ezen a csapáson. Így lesérülni nagy büntetés, és idegfeszítő így a mozgás a hajón, de a déli vizek vastag réteg ruhái és a durva hullámzása elviselhetetlenné tenné. Ha van az utunkon egyfajta tendencia, az az hogy a legszerencsétlenebb pillanatokban szerencsések voltunk, és ez lehetővé tette, hogy felálljuk és folytassuk. Ujjakat keresztbe, légyszi, hogy mielőbb újra harcra kész állapotban legyek!
Fotó: F, Denis
Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/03/ships-log-march-24th/