Conrad Colman naplója, 2015. április 20.
Pozíció: északi szélesség 39 fok 57 perc, keleti hosszúság 1 fok 11 perc
Kevesebb, mint 100 mérföld a célig!
Sokszor kérdeznek, hogy miért indulok ilyen versenyeken, amikor előre tudom, hogy nyirkos, hideg és kényelmetlen lesz? Mivel nincs izgalmasabb versenypálya, mint a „földkörüli”, a motivációm nem egyszerűen a földgömb megkerülése. Ezt már 1522-ben teljesítette Magellán a 3 évig tartó expedíciója során, és mára bárki képes rá akár 48 óra alatt egy bankkártyával és a repülőn felszolgált étel befogadására alkalmas gyomorral. Akkor tehát értelmetlen volna egy irányba menni, amíg vissza nem érsz a kiindulási pontra? Mondanád azt, hogy Lewis Hamilton csak körbe-körbe autózgat vasárnap délutánonként? Ugye, hogy nem?
Ehelyett természet anyánk engedélyét kérjük ahhoz, hogy átkeljünk birodalmának legvadabb részein, hogy próbára tehessük bátorságunkat a legdühösebb viharokban, és a türelmünk határait feszegethessük a gyilkos szélcsendekben. Alapvetően ez egy kihívás és egyben lehetőség a személyiség fejlődésére. Elszakítva a megszokott napirendtől, de a külső támogatási rendszerektől is, amelyekre támaszkodhatunk, ez extrém lehetőség a képességeim fejlesztésére, és a lelkierőm, a találékonyságom, az alkalmazkodó készségem és a fizikai állóképességem határainak kitolására is.
A legfontosabb, hogy jobb emberré váltam a verseny által egymás után kínált kihívások megoldásával. Néhány hónap múlva megházasodom, és erre az izgalmas eseményre gondolni érdekes kontraszt volt a tengeren. A kapcsolatokat gyakran hasonlítják ahhoz, mintha egy hajóban eveznél valakivel, így nincs jobb gyakorlás a türelemre és együttérzésre, mint egy kis helyen összezárva lenni egy hozzád hasonlóan öntudatos személlyel, és vele együtt fel-le rázkódni. Mindenképpen türelmesebb férjjé tesz, ha megtanulsz csapatjátékot űzni valakivel, akit korábban nem is ismertél. A kapcsolatom Nándorral néhány hónap alatt szorosabbá vált, mint számos kapcsolat válhat akár évek alatt is, és a csapatunk, a barátságunk a kőbe vésett eredménye annak, hogy egymás mellett éltünk, együtt izzadtunk, káromkodtunk és véreztünk.
Miközben várjuk, hogy Barcelona feltűnjön a horizonton, megállapítottuk, hogy ez a fajta kétkezes óceáni versenyzés is francia dominancia alatt marad. Minden nyáron feltűnően öltözött bicklisták izzadnak napraforgó mezőkön és hegyeken át a Tour de France útvonalán, miközben az élen álló sárga trikóját üldözik. Három hét tekerés után a győztes dicsőségben és hírnévben fürdik a Champs Elysées-n, de az utolsó helyezett is külön elismerésben részesül. Ezt a bátor karaktert “laterne rouge”-nak, azaz piros lámpásnak nevezik a vonat utolsó szerelvényén világító fény alapján. A latern rouge a célvonalat üldözi a vaksötétben, és a kiesést kockáztatja a napi időlimit túllépésével, de az erőfeszítéseit elismerik, mert bár ő az utolsó az úton, nagyon sokan inkább feladnák a versenyt, ahelyett, hogy az ő szerepében legyenek.
Szóval ezek vagyunk mi. Utolsóként hajózunk át a célvonalon, de a nyolc hajóból hetedikként érkezünk, többször is épphogy megúsztunk, hogy feladjuk a versenyt. Voltak csapatok, akik megpróbálták, de elbuktak, így büszkék lehetünk arra, hogy körbeértünk. Remélem, hogy Nándorral képesek leszünk vetélytársakként vitorlázni a Vendée Globe-on, és hogy a sereghajtó szerepe képessé tesz majd még a sárga trikó viselésére is.
Köszönöm, hogy ilyen sokáig követtétek a történetünket, számomra nagy öröm volt megosztani veletek, és remélem, még hallunk egymásról!
Fotó: Spirit of Hungary – Barcelona World Race
Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/04/1859/