… és lehet, hogy nem vagyok egyedül vele… Leírom, hogy kiderüljön, mennyien vagyunk olyanok, akik hasonlóan gondolják. Ha elegen, és tenni is tudunk apránként, akkor megtörténhet, hogy idővel ami ma talán utópiának hangzik, átlép a valóság medrébe.
Ti itt, ezen az oldalon (versenyzők, túrázók, érdeklődők, aktívak vagy pont most passzívak) olvassátok ezeket a sorokat, ezért feltételezem, hogy vitorlázni is szoktatok. Vagy legalábbis valamilyen vízi sportot űztük. Kicsi vagy nagy hajón, ilyenen vagy olyanon. Az utóbbi időben (évtizedekben) Balatonunk hajótípus összetétele sokat változott. Ami rendben is van, hiszen az igények változnak, a világ és a szeretett Balatonunk is fejlődik, vele együtt a kikötők és azok szolgáltatásai is. Jól van ez így, de ha nem értenénk vele egyet, akkor sem tudnánk a fejlődés ellen tenni.
Viszont annak ellenére, hogy elméletileg a Balaton hajózási lehetőségei fejlődnek (több charter cég, mindenki számára elérhető naplemente néző vitorlázás, könnyen és gyorsan elektromos hajóvezetővé is lehet válni, BAHART sétahajói, stb.), nekem mégis egyre jobban szorítja a mellkasomat egy nagy-nagy hiányérzet. Nem, nem maradtam vitorlás nélkül, nem ez a baj.
Pusztán csak nem úgy tudok vitorlázni, ahogy igazán szeretnék. Hiszen egy idő után sokunk talán már nem vágyik nagyobb hajóra, újabb vitorlákra és navigációs csodaketyerékre. „Csak” boldogok szeretnénk lenni az általunk választott sportunkkal/hobbinkkal.
Talán vannak olyanok, akik különböző okokból jollézni, katamaránozni szeretnek/szeretnének igazán. Vagy azért mert az adja meg az izgalmat, vagy éppen fordítva: a nyugalmat. Vagy már közeledik a nyugdíj és nem akarunk egy hosszú decken szaladgálni és állandóan legénységet verbuválni a családból vagy a haverok közül. Vagy van egy nyaraló a partmenti faluban és mellé csak egy kis hajót kellene, és egy olyan kikötő ahova el lehet engedni a gyereket egyedül is délután. Egy sekélyvízű, kishajóknak épített kikötőt. Meg még egyet a szomszéd faluba, hogy legyen hova átcsúszni délután a lepke lenge szélben is fagyiért. Meg az utána következő faluba is…
Értitek?
A Balatonunk arra termett, hogy a jollésok álma legyen! Szinte minden balatoni falunak van olyan területe, ahol egy kis, félkarú kikötő kialakítható volna, vagy éppen a leromlott állapotút lehetne helyre hozni, könnyű szerrel, olcsón. Ezzel egy „új” fajta vitorlázás terjedhetne el, hamar. Hiszen igény biztos, hogy lenne rá. Sokan nem vesznek jollét, katamaránt csak mert nincs hol tartani/vízre tenni. Akár picit, akár nagyobbat, mint amilyeneket a Mazury-tavakon használnak.
Azoknak is jó, akik esetleg anyagi okokból szorultak ki az új kikötőkből. Azoknak is, akik pici-de jó közösséget szeretnének maguk körül tudni. A falunak is jó, mert csak elősegíteni kell az aranyos de szuper jollekikiötő működését, viszont szezonon kívül talán hasznosíthatja is a helyi lakosok javára. Jó az élővilágnak, hiszen az egyhangú, kibetonozott partszél nem nevezhető élőhelynek. Ha a kőszórás itt-ott megtörik, kialakul egy kis hullámzás mentes terület, egy kis nádas, két bokorból álló rekettye… ha csak minden második faluban körbe a Balaton körül… hatalmas lépés lenne a biodiverzitás szempontjából mind vízi/szárazföldi, gerinces/gerinctelenek terén. Így a gyermekeinknek még könnyebb lenne a természetszeretetet átadni, hiszen lépten-nyomon láthatnának pl. szitakötőt (lenne hol kikelnie), nagy kagylókat (le lehetne látni a vízfenékre), tudnák, hogy melyik a vöcsök és melyik a szárcsa. Egyszóval „A Vitorlázás” nem csak vitorlázást jelentene, hanem egy valódi életformát.
Aztán melyik faluban hogyan lehetne ezt az elképzelést megvalósítani és tovább gondolni? Hát ennek végtelen változata lehet és csak a helyiek és a tenni akarók fantáziája szabhat határt! Hiszen az első lépések megtételekor nagyon sok múlik a falu képviselőtestületén és polgármesterén. De ha lenne már egypár ilyen nagyszerű sekélyvízű kikötő sójával (hangsúlyozom, már most is van néhány, csak rendbe kéne szedni), és megmutatná a lehetőségeket turisztikai szempontból is. Csak úgy hirtelen néhányat felsorolva: a kis kikötők mellé kenusoknak és kajakosoknak pici táborhelynek való, ahogy egyre több nagyobb folyóink partján van ilyen, evezős versenyek a faluk között, célirányos vízi ökoiskolák tavasszal és ősszel. Jöhetnének hajósok a Mályi-tóról, Orfűről, tatai Öreg-tóról, Tisza tóról, mert lenne hol vízre eresszék a szívbéli jó barátjukat és nem kéne a nagyobb hajóknak szánt kikötőkben a kishajó számára irreálisan magas kikötői díjat megfizetniük.
Egyenlőre mindez persze utópia. De hányan döbbentek rá az elmúlt 1-2 évben arra, hogy micsoda tömegek bicikliznek a Balaton körül. Nos, ennek 30 éve még csak a csírája sem volt meg.
Ti mit gondoltok?