Megérkezett Ruják István válasza is.
Kedves Pufi!
Válaszolnom kell neked (bocs, de nem lesz rövid), mert az általam írott, a hunsail.hu oldalon (MVSz) a Laser olimpiai válogatókról megjelent cikkem megállapításait kifogásolod, vitatod. Telefonhívásokat és levelet is kaptam. Olyan is akadt – nem versenyző, hanem sportvezető – aki azt feltételezte, hogy nem én írtam a cikket. De bizony ott van az alján a nevem, nem utólag került oda, tekintve, hogy szubjektív kijelentéseim is vannak benne!
Beszélgettem néhány emberrel, akiknek úgymond gyomorforgató volt, amit írtam. Nem győztek meg az igazukról, a véleményem egy dekányit sem változott, ma sem írnék mást és el is magyaráznám részletesen miért.
A legfontosabb, mindennek az alapja: Nekem nagyon tetszik az, hogy az MVSz elnöksége még 2014-ben rögzítette a válogatózás alapelveit és az eredménylista kiszámításának módját, amit aztán mindvégig be is tartott. Egyes versenyzők vagy klubok tiltakozása ellenére.
Ez az, ami az én szemszögemből hatalmas érték! Öregesen mondva az én időmben – vagyis a hetvenes-nyolcvanas években, sőt azelőtt pláne –szinte soha nem tartották be azt, amit előre megállapítottak. Gyakran akadt egy erősebb kutya, aki megváltoztatta, amit korábban kijelentettek.
Például a csúcsformában lévő Fináczy Györgyöt 1968-ban nem küldték ki Mexikóba, mert ugyan nem küldött el melegebb éghajlatra egyetlen elvtárs keresztnevű vezetőt sem, de ha megszólalt, a véleménye mindig egyértelmű volt. És ezt megtorolták.
De az én időmből is tudok olyan példát mondani, amikor több csapat válogatózott Solingban az adott év (1986) világversenyeire, és a négyversenyes sorozat utolsó állomásán Medemblikben a szövetségi kapitány bejelentette, hogy ami volt nem számít, csak az az utolsó verseny dönt majd.
És voltam én is kedvezményezettje ennek a stílusnak, mentségemre szóljon, hogy tudtomon kívül. Az 1980-as Olimpia előtt Haán Andrással válogatóztam Hyeres-ben és Anzióban. Nem tudtam, hogy neki „jóindulatúan” megsúgták, hogy nem elég engem néhány ponttal legyőznie. Plusz az útra saját turista útlevéllel vele tartott a felesége (akkoriban ez nagy szó, nehezen megvalósítható dolog volt), és Hyeres után közölték vele, ha a neje Anzióban is ott lesz, akkor kizárják a válogatózásból.
Azt a válogatózást megnyertem, de utólag, amikor pár év múlva András elmesélte ezeket a nem mellékes körülményeket, meglehetősen lelohadt a győzelem keltette büszke örömöm. De ezt sem itt írtam le először.
Efféle esteket hosszan-hosszan sorolhatnék én is és minden olyan versenyző, aki világbajnokságokra és olimpiákra hajtott azokban az időkben.
Ehhez képest most a leglényegesebb pont teljesült: az történt, amit előre megmondott és határozataiban leírt az MVSz elnöksége!
A kimondott szó szentségét manapság ilyen-olyan indokkal és módokon sokkal kevésbé tartják becsben, mint azt szerintem kéne, ezért örülök minden esetnek, amikor ebben előrelépést látok.
Ti, akik részt vettetek a válogatózásban, vagy a barátaitok, edzőitek, ti közelről és elfogultan nézitek az esetet. Ez természetes. Barátságok, rokonszenvek-ellenszenvek okán érzelmektől telítettek a vélemények. Ehhez csapódnak az ügytől, tőletek távolabb levő vitorlázók és puszta szimpatizánsok, a szurkolók, akik aztán gyakran végképp az objektív tények ismerete nélkül pusztán úgy szurkolósan vagdalkoznak egy-egy odaböffentett mondattal, gondolattal a facebookon vagy a cikkek kommentjeiben. Persze csak tovább szítva a tüzet.
Tőled persze nem kérhetem, hogy távolabbról nézd az ügyet, ez lehetetlen. Nem is cserélnék veled szívesen. Nehéz helyzetben voltál ezzel a válogatózással és nem teljesült az álmod, ami nagyon fájhat.
Mégis muszáj kicsit távolabbról nézni,, ahhoz, hogy megérts, megértsetek engem!
Én nem vagyok se a Te barátod, se a Vadnaiaké. Édesapjukkal Péterrel ugyan léányegében együtt nőttünk fel, sokat versenyeztünk egymás ellen. De nem vagyunk barátok, sőt még igazán közeli haverok sem. Nem járunk össze, akkor beszélek vele, amikor veled is: ha riportot akarok csinálni bármelyikötökkel, vagy olykor-olykor összefutunk a kikötőben. Nagyon ritkán.
Az írásodban inkriminált Brencsán Ábellel már szorosabb a kapcsolatom, többször beszélgetünk, lévén hogy rendszeresen, nem főállásban híreket, cikkeket írok az MVSz honlapra, illteve háttéranyagokat készítek ehhez-ahhoz. Vele is együtt nőttem fel a Velencei-tavon, de nem járunk össze családi hétvégékre, bár vele többször dumálok. Őt már biztosan a haverjaim közé sorolhatom és talán barátomnak neveznem sem túlzás. Tény hogy sok mindenben egyezik a véleményünk. De nem vagyok neki sem beosztottja, vagy tőle függő ember. És főleg erről a Laser válogatózásról kevés szó esett közöttünk, és – ha hiszed, ha nem – soha nem hallottam tőle neked ártó megjegyzést.
Az írásodban elég kemény vádakat fogalmazol meg vele szemben, ám ehhez nem tudok hozzá szólni, természetesen majd megvédi ő magát! De amennyire tudom annak a bizonyos Versenysport bizottsági szavazásnak az eredménye nem az volt, amit írsz. Ebbe nem merülnék bele, nins infóm, nem is tudnám eldönteni talán kinek higgyek.
Nem drukkoltam egyikötöknek sem, mert hármotok közül nincs semmelyikötökhöz érzelmi kötődésem. Anyagi meg pláne nincs.
Visszatérve a lényegre: A cikket ért minden kritika és szóban lefolytatott személyes vitáim után is a véleményem változatlan. Örülök a leglényegesebbnek: a válogatózás a 2014-ben, vagyis a két éve deklarált határozatoknak megfelelően történt, azon nem változtatott senki. Hidd el, ez óriási érték, még ha a végén neked fáj legjobban a végeredmény, akkor is!
Szerintem a cikkben is tények voltak: Még jóval azelőtt, hogy bárki szintet futott volna. 2014 júniusában lefektette az MVSz elnöksége az alapelveket, amit augusztusban pontosított. Határazotkban, amit mindenki olvashatott. Az hogy elnökségi tagokkal beszélgetve a válasz ködösítés volt, nem számít. Az se, hogy igaz-e ez vagy sem. Ha egy elnökségi tag csak nem akarja megvallani, hogy miként szavazott, vagy udvariasan nem akar megbántani, az is hathat ködösítésnek. Csakis a megszületett határozat számít, amit a választott testület hozott. Nem egy ülésből, de több alkalommal történt tanácskozás után.
Az, hogy 2014-ben volt-a vagy most is van olyan versenyző vagy Versenysport bizottsági tag, aki nem értett egyet az elnökségi határazotokkal, szerintem szintén nem számít, még ha ez fáj is. A képviseleti demokrácia így működik! Nem tökéletes természetesen, de így működik. Ahogy a világban, a vitorlás sportban is.
A tagok megválasztanak elnökségi tagokat, akik döntenek. Egy pártolód azt mondta nekem, hogy ő ugyan nem választotta meg ezt az elnökséget. Az a helyzet, hogy de igenis megválasztotta! Nemmel szavazhatott akár mindegyikükre is, de részt vett a szavazáson és a választás végeredménye számít. A demokratikus gondolkodás vagy kultúra része, hogy el kell fogadnom a megválasztott testület döntéseit, ha tetszik, ha nem, akár igennel szavaztam a választáson, akár nemmel, mert az ő kiválasztásuk volt a többség demokratikus döntése. A legközelebbi választásig ez van! Nem tökéletes, de eddig ennél még csak rosszabbat találtak ki a népek.
Ami az alapelvet illeti, vagyis ha valaki szintet fut – nem az első tízben. az élmezőnyben, mert ez is rögzítve volt a határozatokban –, akkor azt a nemzetnek futja, nem önmagának, lehet vitatkozni, de nem valamiféle istentől elrugaszkodott sosem látott aljas elv. Rengeteg országban régóta dívik ez, nagyon sok helyen válogatóznak ebben a szellemben. Legfeljebb nálunk szokatlan még. Egy hónapja a gaetai vébén Finnben még 6 nemzet versenyzői válogatóztak az Olimpián induló 23-ból.
Én speciel egyet is értettem,értek az elvvel. Ha két-három évvel az Olimpia előtt van kezdetben két, majd három közel azonos szintű versenyződ egy hajóosztályban, ráadásul bántó szándék nélkül mondva egyik sem tartozik még a nemzetközi élmezőnybe, akkor szerintem is jó döntés azt mondani, hogy csak az utolsó évben dőljön el, ki utazzon.
De csak akkor, ha ennek feltételeit előre pontosan rögzítik! Ha ezeket a feltételek nem lehet később az éppen alakuló érdekeknek megfelelően kiforgatni, megváltoztatni. Például olyan agyhalott érvekkel, miszerint Vadnai Jonatán hogy válogatózhatott, mikor nem is nagykorú… (Isten bizony nem én találtam ki!)
2014-ben a santanderi világbajnokságon ugyebár senki nem kvalifikált közületek. Majd egy évvel a határozatok megjelenése után sikerült szintet futnod. Azt írod, hogy időközben többen javasolták a lefektetett elvek megváltoztatását. Hála Istennek ez nem sikerült! Mert akkor ez a válogatózás is olyan lett volna, mint a régi „szép” időkben! Amikor változott minden, ha az erősebb érdeke úgy kívánta.
A 2014 júniusában és augusztusában elfogadott elvek egyforma lehetőséget biztosítottak mindannyitoknak. Ki tudhatta akkor, hogy Te futod meg 2015-ben a szintet és nem valamelyik Vadnai? Őszintén: ha másképp történik, nem te futod a szintet, hanem az egyik ellenfeled, akkor is így vélekednél az egész rendszerről?
Azt is jó döntésnek gondolom, hogy nem csak az vehetett részt a válogatózásban, aki szintet is futott. Az a magyar laserezés mai szintjén fából vaskarika lenne.Megint csak ne haragudj, de mindhárman éppen csak azon a szinten voltatok, vagytok, hogy kis szerencsével kicsúszhat egy kvalifikáció. Nem ott vagytok, ahol Zsombi jár évek óta a Finn mezőnyben, vagy amilyen eredménnyel idén Érdi Mári kvalifikált, hanem a nemzetközi férfi Laser Standard mezőnyben középtájt vagy hátrébb.
A válogatási elvet, rendszert jogosan egyvalami lőhette volna ki, ha valamelyikötök egy tízen belüli hellyel futott volna szintet. Ez is szerepelt a határozatban. De ettől mindhárman messze voltatok.
Mindezeken túl a lényeg az, azt tartom a leglényegesebbnek, hogy akár jó döntés volt ez, akár nem, de világos döntés volt, ami megjelent, mindenki tudta, és nem változott meg semmilyen külső vagy belső hatásra.
Meséltem az én „időm” válogatóiról. Az 1980-as Olimpia előtt a Star osztályban a versenyzők aktivitásának köszönhetően szokatlanul pontosan, írásban lefektették az elveket, és az eredmények kiszámításának módját. Szoros végeredmény született. A hyeres-i verseny befejezése után a kikötőben zajlott a magyar csapat olimpiai megbeszélése. Ott voltam, emlékszem. A vesztes vitatta az eredményt a leírtak kissé nyakatekert értelmezésével. Holovits Gyuri felmutatta a papírt és persze a vitától felhevülten mondta ki a később köztünk szállóigévé lett mondatát: „A rókáskodás korszaka lejárt.”
Az én pályafutásom során talán ez volt az egyetlen alkalom, amikor azt láttam, hogy egy előre megfogalmazott válogatási elvet sikerült betartani, és az ellen nem volt apelláta.
Ezért örülök, hogy – amennyire én látom – lényegében most is ez történt!
És azért írtam ilyen hosszú választ (persze mert bőbeszédű vagyok, tudom), mert az persze zavar, hogy különféle megnyilvánulásokban – és itt nem a Te sailing.hu-n megjelent reakciódra gondolok –, nekem szánt mondatokban lényegében azzal vádoltak meg többen, mintha bértollnok lennék, vagy a Szövetség, esetleg egyes emberek érdekeit kiszolgáló módon írtam volna a cikket.
Ezt kikérem magamnak! Ha ez itt nem egy cikk lenne, hanem élőbeszéd, akkor ebben a mondatban nyomatékul biztosan használok csúnya szavakat is…
Van persze akitől nem is várok mást. Ismét nem Rólad beszélek! Aki maga is smúzoló, az természetesen azt képzeli, hogy másnak is úgy jár az agya, ahogy neki. Aki azt hiszi, hogy ha valakinek valamiről egyértelmű véleménye van, másokkal ellentétes, akkor annak bizonyára valaki diktálja azokat a gondolatokat.
Nem érdekel az ilyenek véleménye, nem a világom, nem is hiányzik belőle egyikük sem.
Most biztosan nem értesz egyet azzal, amit leírtam. Annak még biztosan érzelmi gátjai vannak. Kell lenniük, mert éveket tettél fel valamire, ami most nem sikerült. Ez fáj, és ezért Neked rossz lehet ilyen véleményt olvasni. Talán majd évek múlva másképp érted ezeket a sorokat.
Neked jogod van akár haragudni is rám a soraimmal okozott plusz fájdalomért. A többieknek nincs.
Üdv,
Ruji
Fotó: Fejér Bálint