Júniusban újra America’s Cup ezúttal a mesés Bermudán, minden idők leggyorsabb AC jachtjaival…
~ TL ; DR ~
Hát elég sok víz lefolyt már a Dunán, amióta az utolsó America’s Cup-ról írtam és talán még páran emlékeznek, hogy közvetítettem itt a Sailing.hu-n a futamokat, ahol az ORACLE mesébe illő fordítását csodálhattuk végig. Személy szerint csalódott voltam, mert az ETNZ-nek szurkoltam, mint szerintem a legtöbb átlag magyar vitorlázó (emlékszem egy csomó arcot láttam TNZ-s sapkában akkoriban tök lehetetlen helyeken). Az előző ciklusba valahogy az esélytelenebb szerepében vágtak bele és annak ellenére, hogy külön készültek igen szép fejlesztést mutattak be. Friscoba megérkezve pedig már abszolút dominátorként mutatkoztak be. Ennek ellenére kollektíven nem hittük el, hogy az OTUSA ebből jól jöhet ki, pláne az első futamokat végignézve és az OTUSA csalásos sztorija után. És aztán mégis jött a csoda, amikor az USA-17et kiemelték kreuzban is a vízből, ezzel új érát teremtettek abban a szent pillanatban: They made America great again.
Sokan elemezgették a helyzetet, hogy mit rontott el az ETNZ, mert ezt be kellett volna húzniuk. Annyi bizonyos, hogy Barker nem volt elég agresszív a prestartoknál, ami nem tudom, hogy személyes vagy csapatdöntés volt, de Jimmyéket meg se próbálni hibára késztetni hát rohadt nagy luxus volt – és ezért már verseny közben is sok kritika érte Dean-t. A csapat nyilván levonta a következtetéseket, de azokat nem hajlandó a nyilvánosság elé tárni – érthető is. Annyit árultak csak el, hogy míg az ETNZ egy kész termékkel érkezett az LV-re, addig az OTUSA képes volt fejleszteni a sajátját verseny közben is és ez a szemlélet most már a kiwiknél is prioritássá vált. Szükség is lesz rá a jelen helyzetet elnézve. De az AC34 ma már csak a történelem egy emlékezetes fejezete, bár nem akármilyen. Részletesebben erről itt:
https://sailing.hu/nagy-versenyek/americas-cup/34-ac-a-20-futam/
Gyerekkorom óta rajongok az AC-ért. Valószínűleg a komplexitása és a párosversenyek izgalma miatt is. Néha ugyan bosszantó, amikor bíróságra járkálnak évekig, de aztán mégis talál valaki valami kiskaput és jönnek a váratlan, egyben zseniális húzások a vizen. Szerettem azt az időszakot, amikor azt mondták, hogy már pedig a párosversenyzéshez lassú hajók kellenek, mert így kicsi marad a különbség és egy pöff sem tudja elnyújtani az elsőt (ugye a siklótestek is száműzve voltak ebből a világból). Imádom a csiki-csukit és ha valaki érti a szabályokat, a lényegét akkor ez egy überkirály játszótér. Aztán csak megdőlt az egytestűs dogma és látjuk mi megy ma (40 csomós rohangálás méterekre egymástól) és magamtól is csak azt kérdezem, hogy ATYAÚRISTEN?! miért nem jött ez korábban?! Persze a választ sejtjük, nehéz dolog a változtatás. Egy kis kitérő, hogy mennyire is lassú az átállás: Herreshoff katamaránja, az
Amaryllis
már 1875-ben megépült, és 1876-ban meg is nyerte az elit New York Yacht Club Centennial Regattát, aztán jól kitiltották a versenyekről (az hagyján, hogy az zavarta az elitet, hogy gyors és agyonveri őket, de páran azzal érveltek, hogy kabin sem volt rajta – hát nem, csak egy felverhető sátor, amit a tulaj be is mutatott).
Visszatérve: a 34. AC-n a nagyhal megint felzabálta a kishalat nem először és nem is utoljára az AC történetében (nyilvánvaló, hogy az OTUSA büdzsében brutálmód überelte az ETNZ-t, bár sosem kerültek nyilvánosságra a valós számok). Részben emiatt kevésbé követtem az elmúlt pár évben mi történt. Volt egy béna kihívás a Hamilton Island Yacht Club részéről, ami kb. felért Larry Ellisson baráti ölelésével. El is vérzett hamvában ez a kísérlet (2014 július) és maradt/jött a Luna Rossa a sorban, aki miután megtudta, hogy csökkenteni kéne a hajóméretet 62-ről 48 lábra, inkább visszalépett. Nem tartották elég fairnak a késői szabályváltozásokat és a one design elemeket sem.
Lényeg a lényeg, hogy a következő kupáért már AC50-es hajókkal küzdenek, és 2017-től sok párosverseny lesz. A legénység 17 főről 6 főre csökken, ahol lényegében 3 ember irányít, trimmel, míg a másik három vitorlázó igazi erőgép. Ami fontos, hogy a versenyzők úgy tartják, hogy az a csapat lehet a nyerő, amelyik a vízfelszín érintése nélkül lesz képes körbeérni a pályán. Ezért a csapatok a manővereikre koncentrálnak, nehogy véletlenül is végignyalja egy hullám a hajó alját. Maga az AC júniusban lesz Bermudán, ahol meglehetősen sima vízre számíthatunk (11-13 csomós szél), ami jót tesz a foilingos rohanásnak, viszont a szél változatos lehet és ez kulcsfontosságú/döntő a jelen szituációban. Íme egy video Bermudáról.
Az AC Világkupa Sorozaton még a módosítgatott AC45-ösökkel szaladgáltak a csapatok, amely hajókban akár már az új AC50-esbe való foiljaikat tesztelgethették. És már meg is érkeztünk az egyik kupát eldöntő faktorhoz, a foilokhoz. Azt gondolná az ember, hogy lement már egy AC, így rohadtul vágják a tervezők mi a jövő/jelen és mi az ami kevésbé működik, hiszen van egy valag adat, elemzés. Eközben a – szerintem – két fő esélyes (OTUSA meg az ETNZ) mégis más pakliból játszik, mást tervez, ez pedig a szabályok olvasatából, értelmezéséből, kiaknázásából, csavarásából és remélt későbbi módosításából, személyre-szabásából eredhet. Zárójelben jegyeznénk meg, hogy míg a kihívók egy AC50-est építhetnek, addig az OTUSA kettőt.
Fontos, hogy az eredeti Protokoll szerint ebben a ciklusban kettő pár foil mérethető fel. Nem sok azt nézve, hogy szinte mindenki tört már el ilyet az előző ciklusban (az ETNZ nem). Scott Ferguson, az Oracle tervező-koordinátora is azt mondja, hogy kell egy nagyobb foil a gyengébb szélre és egy kisebb az erősebb szélre. Aha. De hát a szél nem ilyen egyszerű, hogy vagy 6-8 csomó vagy 25 csomó, hanem azért közte is fújhat és mindenki szeretne minden széltartományban közel optimálisan repülni, ehhez pláne kevés a 2 pár svert 🙁 Igen ám, de a csapatoknak már kb decemberben dönteniük kellett arról, hogy milyen foilokat szeretnének használni majd májusban-júniusban, mert 8-9 hét míg elkészülnek, plusz előtte a design és utána a teszt. Nem könnyű döntés, az már biztos.
A szép, hogy a költségkímélés miatt olyan szabályokat alkottak, hogy a hajók nagy része közel azonos lesz minden csapatnál, mondjuk a foil pont nem, aminek a fejlesztése kritikus, így a foil fejlesztés az igazi pénztemető ebben a ciklusban. Alex Thomson azt nyilatkozta a Vendee Globe után, hogy egy pár foil ára 3-400.000 euró. Nem vállal nagy kockázatot az, aki azt mondja, hogy itt simán lehet félmilla is egy szett. Ezen felül szabad minden fejlesztés, ami a foil szabályozást vagy a szárnyakat belülről megtámasztó belső vázszerkezet kezelését érinti.
Dean Barker, az ETNZ-nél kegyvesztett kiwi kormányos most a japán csapatot erősíti, de butaság lenne leírni. Véleménye szerint a foil mellett ez az irányítási rendszer legalább olyan sorsdöntő lesz, mint maga a foil.
A kémkedés ma is része az AC-nek bár már nem olyan látványos, mint egy ciklussal korábban, ahol a kiwik párszor megszívatták az ORACLE lesifotósát. Ráadásul most a szabályok nem engedik, hogy takargassák a csapatok a cuccaikat, pedig Scott Ferguson elmondása szerint lenne rá igény. A Protokollnak megfelelően most a „felderítés” legálisnak minősül, így ennek megfelelően az ETNZ emberei Bermudán figyelnek, míg az OTUSA és pár másik kihívó csapat azt sasolja mi történik Aucklandban, ugyanis az ETNZ most is ott készül és csak később viszi át hajóját Bermudára. Mint említettem, az ETNZ igen jó a szabályok értelmezésében és azok alkalmazásában, nekik ez az erősségük. „Ha pont úgy játsszuk a játékot, ahogy mindenki, akkor elvérzünk. Képtelenek vagyunk a nagyobb erőforrásokkal rendelkező csapatokat izomból megverni, mint az Oraclet vagy az Artemist – de meg tudjuk őket verni okos döntésekkel,” jellemezte Kevin Shoebridge az ETNZ operatív főnöke csapata unortodox megközelítését a Kupához.
2016 novemberében összejöttek a kihívók és a címvédő, hogy módosítsanak pár szabályt. Visszaugranánk picit megint az időben, ugyanis a kilépő olasz Luna Rossa tett egy hatalmas gesztust a kihívók irányába, ugyanis úgy döntött, hogy a Challenger of Record jogait úgy ruházza át a kihívókra, hogy azok egyszerű többséggel szavazhatnak a CoR-t érintő ügyekben (tehát nem egy csapat gyakorolja a jogokat és vétó sincs ilyen értelemben). Mint írtam a Protokoll szerint eddig 2 pár foilról volt szó/csapat. Na most az új szabály révén azok kerülnek előnybe, akik kockáztattak, és könnyű illetve erősszeles foilokat is terveztek. Ez ugye egy-egy párt jelentett volna az eredeti szabályok szerint, azaz ha az egyik törik, akkor csak a másik fajta marad, ami iszonyatosan nagy kockázat lett volna. A teknősök és a szemét pedig eddig is szedte áldozatait Bermudán. Persze az eredeti szabály másik megközelítése az volt, hogy két azonos, allround foilpárt készít egy csapat, ami lehetővé tette volna az azonnali cserét futamok között törés esetén, teljesítményvesztés nélkül.
A változás immáron három új lehetőséget is tartalmaz a törött foil helyettesítésére, miközben a négy darab használható foilt, hatra emelték fel:
-javítás
-tartalék foil használata
-NEM-AC Yacht AC45S svertjének használata
A javítás ugye meglehetősen nehézkes, hiszen egy nagy terhelést elviselő precíz szerkezetről van szó (kb 65 napos építési időt számolnak rá), ami ha törik, hát nem tudom, hogy tudnák egy éjszaka alatt „összecsavarozni”. Na jó, de hogy lesz a 4-ből végül 8? Hát valahogy úgy, hogy az AC45S-ben használt utolsó foilokat is lehet AC50 kompatibilisen használni.
Versenyeket hat csomótól indíthatnak a festői szépségű Bermudán, szóval nem kérdés, hogy aki ilyen körülmények között ki tudja majd varázsolni a csónakját a vízből és akár a triplájára is képes növelni a sebességét, az…. nem folytatom.
Richard Gladwell a Sail-world AC-veterán újságírója is felteszi a kérdést: OK, de miért tartott 18 hónapig a Protokoll megváltoztatása? Hát ezt se egyszerű megválaszolni, a négy foilos szabály valós kockázata nyilván jóideje leesett a legtöbb csapatnál, de csak 2016 júniusa után lett konszenzus a kérdésben. Kb. 8-9 hét egy-egy foil elkészítésének ideje, plusz előtte a design, a döntés, hogy melyik terv legyen és a tesztelések. Szóval szép lassan realizálódott, hogy a négyből sehogysem lehetett hatot vagy nyolcat kihozni, mert a szabályok úgy voltak lefektetve, hogy ami a hajóba kerül az már egynek számít, így akik külön fejlesztettek alacsony és erős széltartományokra foilt, azok versenyhátrányba kerülnek, pusztán azért, mert nem lenne egyetlen tartalék svertjük sem, ha bármelyik is eltörne.
Ez volt a harmadik nagy változtatás a Protokollban. Az első volt az AC62-ről az AC50-re történő áttérés, a második 3 hónapra rá következett, ami a képviselt csapat országában történő gyártásra vonatkozik, ami úgy egyszerűsödött, hogy az AC50es hajóorrának 2.7 méteres részét kell a kihívó és védő csapatok által képviselt országban laminálni. Korábban az volt benne, hogy a hajó teljes héját az adott országban kell megépíteni. Ez elég nagy kreténségnek tűnik, de ne feledjük, hogy az Oracle Team USA (OTUSA) is szeret Új-Zélandon hajót építeni – aki ült már ott készült hajóban az tudja miért is van ez így 😉
Számos AC szakértő azt gondolja, hogy a legutóbbi módosítás szembemegy a Deed of Gift-ben lefektetett értékekkel. Ha valakinek gondja lesz ezzel, akkor persze ismét mehet kopogtatni a New Yorki Legfelsőbb Bíróság ajtaján, ahol a kérdésben ítélkezni szoktak.
Van még érdekes dolog a Protokollban, például a 28 napos szünet. A csapatoknak január 9-étől kell tartaniuk egy 28 napos egybefüggő szünetet az AC50-es tesztelésében. És a csapatok ezt nem a vízrebocsátás után, hanem előtt tették meg kivétel nélkül, mert a szabályok ezt is lehetővé tették. Így 109 napjuk maradt volna a tesztre, de hát mint mindig, megint mindenki késik, valószínűleg a foil tervezés is közrejátszhat. Mi járhatott a szabályalkotók agyában, azt elképzelni sem tudom?!
Az öt kihívó közül négy aláírta a foilmódosító változást, ahogy a címvédő is. Na és ki volt a fekete bárány? 😀 Hát persze, hogy az ETNZ. Miért? Egyrészt mert nyerni szeretnének és ők nem a későbbi szabálymódosítgatásokra játszottak, hanem arra, ami a Protokollban feketén-fehéren szerepel. Ennyi. Emiatt 4 ugyanolyan foilt fejlesztettek, nem is rosszat a beszámolók szerint, feltehetően összességében előrébb járhattak a többi csapatnál, akik adott szélerőkre fejlesztgettek. Most talán mehet a süllyesztőbe az a pár foil és gondolkozhatnak, hogyan csináljanak nyerő terveket ilyen rövid idő alatt (nincs is vízen a hajójuk). És akkor most lehet naivnak lenni, hogy a többi csapat nem játszott jóelőre erre a szabálymódosításra, aminek fényében többféle designt is tervezgethettek nagyobb kockázat nélkül.
Mindenestre úgy fest, hogy szabályértelmezésből és alkalmazkodásból a kiwiknek jár csillagos ötös, viszont az ORACLE képes átverni az akaratát újfent, ha valami nem tetszik neki. De ez is az AC része, megszoktuk. Ha a rendelkezésre álló információk alapján kéne eredményt hirdetni, akkor nálam most a következő lenne a sorrend: OTUSA kupát véd az ETNZ-vel szemben, harmadik az ARTEMIS, negyedik a BAR, ötödik a japán csapat és hatodik a Groupama Team France. Mondom ezt úgy, hogy még egy métert nem ment senki a hajójával és bízom benne, hogy az az élet rácáfol a papírformára. Megnéztem, a fogadóirodák is hasonlóan gondolkoznak, bár a BAR-t hozzák második helyen. Az ETNZ 5,5-szeres pénzt fizet, az OTUSA viszont nem sokat 🙁
A folytatásban jönnek a foilok, kicsit írok a hajókról, menetrendről, meg pár érdekességről…