Site icon SAILING.HU

Louis Vuitton Kupa – RR1

Sokkal jobb meccseket láthatunk a LVC-n mint az elsőre gondoltam. Távoli helyezkedések, mégis nagyon szoros küzdelmek. Új, magasabb szinten az AC!

Nem szeretnék minden meccset szételemző írásokba belemenni, mert hosszú lenne. Nekem is, másnak is!

Az elmúlt napokban láthattunk pár unalmas és jóval több izgalmas AC meccset. Izgalmasak, mert kevés olyan meccs van, ami az elején eldől és nincs esélye az üldözőnek az élre kerülni. 200 méter ezen a pályán ilyen sebesség mellet pár másodpercet jelent és egy kisebb szélforduló következtében simán behozható ekkora hátrány is. Volt pár koccanás, karambol és szerintem még lesz is pár. A legemlékezetesebb a BAR kontra Nippon. A rajt előtti helyezkedés során a japánok nagy sebességgel ejtettek szél feletti pozícióból a BAR alá, „hook-olták” alulról a britek, akik nem mentek eléggé szél felé, így miután foil módban voltak, lee hajótestük veszélyesen ütötte ki a japán egységet a helyéről, hát enyhén szólva vérfagyasztó pillanat volt. De ebben a szituációban ez benne volt. A nagyobb hibát akkor követte el a BAR, amikor Dean Barker (Japan) szándékának olvasta után lassan reagáltak. Ugyanis amikor Japán rájuk ejtett, akkor nekik is egyből sebességet kellett volna építeniük, de ez valamilyen oknál fogva elmaradt és ezért jöhetett létre az amúgy elkerülhető ütközés.



Ezzel a kis manőverrel rá is kanyarodtam a verseny egyik kritikus pontjára, a rajt előtti helyezkedésre. Mivel félszeles rajt van, ezért arra játszanak a versenyzők jellemzően, hogy a szél alatti pozíciót védjék (alsó hajóként gyorsabb a menet félszélben) és ennek érdekében a lee rajtbója layline-jáig (sárga vonal a közvetítésen) vagy akár alá is vitorláznak, elkerülendő, hogy a másik alájuk kerüljön és fedést létesítve esetleg felszúrja őket. A másik hajónak pedig két lehetősége van: az egyik, hogy ezt mégis megpróbálja és fedést létesít alulról, ahonnét már csak annyi dolga van, hogy forduló nélkül felérjen a rajtvonalra vagy szél felöl marad és eltávolodik annyira a másiktól, hogy a rajtvonalra időben érkezve felülről megrohanja az alsót anélkül, hogy az felszúrja. Az elsőre jó példa volt az Artemis – Oracle meccs, ahol az OTUSA-t nagyjából meg is állította az alul helyezkedő Artemis.



Azért jó ez a Louis Vuitton Kupa nekünk nézőknek az előzőhöz képest, mert kiszámíthatatlanabb. Nyilván nem a végtelenségig, de egy-egy meccs esetében lehetnek meglepetések. Az általam is vizionált erőviszonyok sem állták meg a helyüket és ebben reménykedtem is valahol, mert ettől lesz jó a verseny. A franciák megverték a svédeket egy sima meccsen, aminek iszonyatosan örültem, hiszen elvileg a szinte legerősebbet kapta el a leggyengébbnek tartott csapat és ez nagyon jót tesz az AC-nek (állítólag jó is a hangulat Bermudán, aminek szintén nagyon örülünk itthon)! Úgy tűnt, hogy a Land Rover BAR az első napra felépítette a sebességét, de a második napon kiderült, hogy a foil irányítási mechanizmus nem éppen tökéletes és két meccsük is odalett azáltal, hogy a leejtést követően hajójuk orra a tenger habjaiba fúródott nagyjából nullára lassítva az addig 30-35 csomóval rohanó rakétát.

A második nap meglehetősen pöffös és forgolódó volt a szél az elsőhöz képest, ami a taktikusokat komoly próbatétel elé állította.

Érdekesség, hogy az ORACLE aszimmetrikus foil párossal megy, aminek egyszerű a magyarázata. A cél, hogy a rajt után mihamarabb felgyorsuljon a hajó. Ez eddig ok is és menetben később sem okoz problémát nagyon az asszimetria, egészen addig, amíg egy kritikus szintre nem csökken a szél ereje. Ezt abból láthatjuk, hogy ezek a hajók kreuzban balcsapásról jobbcsapásra fordulva már nem nagyon tudják kint tartani a hajót a manőver során. Ez elő is fordult vasárnap este. Tegnap az ORACLE az erősszeles sverteket használta, az ARTEMIS a gyengeszelest. A szívás akkor jön az erősszeles svertekkel, amikor a szél legyengül, mert azzal nyilván nehezebb kiemelni a hajót. A gyengeszeles pedig ugye nagyobb, tehát nagyobb az ellenállás, azaz az a hajó lassabb erősebb szélben. A foiling mód és a nem foiling mód között jelentős, úgy 6 csomó a sebességkülönbség! A svert kiválasztása tehát sorsdöntő, ahogy azt korábban sejtettük.

A verseny kiváló, aki tudja nézze! A rajt előtti helyezkedés verekedős, az első félszél király. Szuper jó kis helycserés támadásokat láthattunk eddig, viszont néha hiányzik a klasszikus meccsrész, azaz az ellenfél lekövetése, fogása. Néha-néha ugyan előfordul, de kevésbé jellemző, a csapatok ugyanis kerülik a rövid takkokat – egyszerűen nem éri meg kockáztatni a sebességvesztést.

Az Artemis vereségei mindenképpen meglepetést okoztak, hiszen ők fejezték be a legeredményesebben a korábbi edzéseket. Az ORACLE dominál, a versenyhelyzet javított a teljesítményükön az edzésekhez képest. A közvetítésekben, háttéranyagokban is erősen hangsúlyozzák az ETNZ jelentős párosverseny tapasztalat nélkül van jelen, szóval ebben van egy hónapjuk fejlődni, különben erre rá fog játszani az ellenfél, amennyiben továbbjutnak. A kiwik amúgy szó szerint leszegett fejjel mennek előre és szinte hibátlan manővereket mutatnak be. Eddig csak az ORACLE tudta megverni őket. A bringás grind is beválni látszik, az ORACLE-nél Slingsby ugrik fel néha a kormány mögötti szobabiciklire tekerni egyet, az talán még viccesebb, mint az új-zélandiak szélárnyékos csapatfutama. A japánok az egyetlen győzelmük ellenére szerintem elég jók, kevés kell nekik, hogy többet nyerjenek, meglátjuk mit hoz a ma.

Hétfőre három meccs maradt, köztük az ETNZ – Artemis (19:37) és a francia – brit (19:08) meccs, amelyek elég izgalmasnak ígérkeznek.


https://www.americascup.com/en/results.html


Fotó: Copyright – Richard Gladwell www.photosport.co.nz

Exit mobile version