Nem, nem akkor van útjogod, ha drágább vagy nagyobb a hajód.
Valamikor volt egy olyan fogalom, hogy „vasboard”. Akkor használták, ha az útjog megadásában erősebb kifejezést akartak használni mint a „backboard” (jobb csapás). Persze egy vas 50-esen használni akkoriban akár célravezető is lehetett a megfélemlítés miatt. El lehet képzelni, hogy egy Belugával hajózó csapat milyen gyorsan fordult ki előle, még ha útjogos volt is. Ez a probléma ma is létezik.
Mindenki találkozott már azzal a helyzettel, hogy nem tudta az útjogát érvényesíteni. Az esetek nagy részében ez tudatlanságból és/vagy nagyképűségből fakad. Utóbbi kapcsán most azokra az esetekre gondolok, amik hasonlóak a közlekedésben tapasztalható nekem nagyobb, szebb, drágább autóm van metódushoz, azzal a különbséggel, hogy itt talán az útjog szabályok be nem tartása nem vezet a renitensek sérüléséhez, halálához. Ezért aztán persze bátrabban is csinálják.
Először is tisztázzuk, hogy mi is az útjog szabály:
A legalapvetőbb szabály, hogy egy jobb csapáson haladó hajó (backboard) – ez azt jelenti, hogy bal oldalon van a boomja – egy bal csapáson haladó hajóval (steuerboard) szemben mindig útjoggal rendelkezik.
Hasonlóan fontos szabály, hogy az azonos csapáson haladó hajók között annak van útjoga, aki a szél alatt van. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a széltől távolabb helyezkedik el. (helyesbítés. a szerk.)
Tulajdonképpen a normál közlekedésben e két szabály segítségével mindig el lehet igazodni. A versenypályán, pályajelek közelében kicsit más a helyzet.
DE sem a hajózási szabályzatban, sem a versenyszabályokban nincs az leírva, hogy valakinek azért van útjoga, mert nagyobb, drágább, akármi a hajója.
A pályán az alapvető útjog szabályok mellett nem baj, ha tudjuk, mikor van útjogunk egy pályajelnél és mi a teendő, ha hibáztunk. Ezen szabályok ismeretében elég jól el lehet boldogulni egy versenypályán, de enélkül…..
Visszakanyarodnék ahhoz, ha valaki nincs teljesen tisztában az útjog szabályokkal, és tudatlanságból nem adja meg azt. Nem, itt most nem arról van szó, ha valaki egy kiélezett helyzetben a vélt vagy valós útjogához ragaszkodik, és ezért vállalja a konfliktust, hanem arról, aki nem veszi a fáradságot és utána sem néz, hogy vajon milyen útjog szabályok vonatkoznak rá egy versenypályán, mégis elmegy egy versenyre és veszélyeztet olyan hajókat, hajósokat, akik egyébként kellő alapossággal mennek versenyezni vagy már elég rutinosak a sportban. A vitorlás versenyszabályok nagyon összetett dolgok. Szerencsére néhány szabály ismeretében már elég jól el lehet boldogulni a pályán is. DE azokat tudni kell! És érdemes is, mert sokszor éppen emiatt tudják a nálunk képzettebbek a javukra kihasználni a helyzeteket, egyszerűen mert el tudnak bizonytalanítani….
A Kékszalag mezőnye Siófoknál
A Kékszalag az útjog szempontjából a legveszélyesebb hazai verseny. Rengeteg hajó, nagyon eltérő sebességek és méretek. Mindenkitől magas fokú koncentrációt igényel. Egy ilyen mezőnyben már elrajtolni sem mindig egyszerű mutatvány. És a verseny során a mezőny össze tud torlódni – a keleti medence pályajelei tipikusan ilyen helyek. Az éjszaka, bár a hajók sűrűsége csökken, különösen veszélyes. Az észleléstől a cselekvésig sokkal kevesebb idő áll rendelkezésünkre. És mindezek mellett ezen a versenyen találkozhatunk a legtöbb rutin nélkül versenyzővel. Fontos, hogy legalább a legalapvetőbb útjog szabályokkal tisztában legyünk. Szinte minden Kékszalagon történnek ilyen típusú balesetek, még a legrutinosabb versenyzőkkel is megtörténik a baj. Jó példa erre a tavalyi Kékszalag verseny rajtjánál történt Anna – Lillafüred incidens.
Nem elég, ha van egy kék könyvünk és egy hajónk. És bármilyen rutinosak vagyunk is, legyen kellő alázatunk a sporthoz, mert a vitorlázás mindenképpen veszélyes. Az nem baj, hogy a magabiztosságunk tükrözi a tudásunkat. A túl nagy arc azonban nem feltétlenül szimpatikus és biztosan balesetveszélyes.