Egy szürke téli estén, december 18-án Kopár István előadást tartott a Sportok Házában a Golden Globe versenyről és felkészüléséről. Körülbelül 70 ember részvételével zajlott az esemény.
Kopár István az elmúlt két évet választott hajója felújításával töltötte, hogy 2018. július 1-én ő is ott lehessen az 1968-as Sunday Times Golden Globe Race 50. évfordulójára rendezett földkerülő verseny rajtjánál. A Sportok Házában beszámolt az eddig megtett útról, a nehézségekről és a várható történésekről.
Angliából a Golden Globe rajtja leköltözött Le Sables-d’Olonne-ba – egyrészt a kedvező fogadtatás miatt (Vendée tartománynak fontos lehet, hogy ne négy, hanem két évente legyen egy kimagasló versenye), másrészt mert több szponzor állt az esemény mögé.
Sajnos egy ilyen verseny megrendezése sokkal nagyobb kihívás a mai időkben mint a maga korában volt. Bár a föld megkerülése már nem annyira az ismeretlen ostromlása, de a bürokrácia és a jelen kor elfogadott szabályai nehezen engedik a versenyt életképessé tenni. A mai bürokrácia nehezen vagy egyáltalán nem érti meg a 68-as szabályokat és a szükségszerű ragaszkodást a tradíciókhoz. Mások lettek a prioritások, sokkal fontosabb lett a környezetvédelem, a biztonság. 1966-ban Francis Chichester-t gyakorlatilag hülyének nézték, amikor a Földet meg akarta kerülni egyedül. Nem bíztak benne, hogy túléli. Manapság mindenféle elképzelések vannak a biztonságról, és nem vagyok benne biztos, hogy Chichester akkori egészségi állapotában ma bárkit elengednének egyáltalán egy ilyen körre.
A Golden Globe rendezőségének a legnagyobb „ellensége” a Francia Vitorlás Szövetség lett. És az FVSZ kijelentette, hogy bár nagyon tiszteli és nagyon becsüli azt, amit a Golden Globe képvisel, de nekik mégiscsak a Francia Kormány és a World Sailing szabályai szerint kell tevékenykedniük. Mindenesetre megvizsgálják a Versenykiírást és a jövő év elején nyilatkoznak. Azóta azt is lehet tudni, hogy a GGR nem lesz része a francia versenynaptárnak, merthogy nem felel meg a 2018-as biztonsági előírásoknak. Egyébként a verseny legrutinosabb indulója Jean-Luc Van Den Heede csúnyán ki is fakadt a helyzetre, gyakorlatilag lehülyézve az őket bírálókat. Azt hiszem, ő jogosan meg is teheti. Jó néhány szóló földkerülés van a háta mögött.
Azért a rendezőségnek is kellett némi alkalmazkodás a jelenlegi helyzethez, hogy ne népszerűtlenítsék el saját gyermeküket. Ilyen a környezetvédelmi szabályok legszigorúbban vétele. Nyilván egyszerűbb volt minden szemetelést megtiltani, minthogy a nagyközönségnek a siker nagyon kis esélyével elmagyarázni, hogy de a rozsdás konzervdoboz nem feltétlenül szennyezi a környezetet 3000 méter mélyen.
De térjünk vissza Kopár Istvánra és az előadásra. Miután szóba kerültek a fenti visszásságok, István elmesélte a hajóvásárlás és -felújítás részleteit. Az anyagi akadályok miatt fellépő korlátait, a hajó újjászületését és a nevének eredetét. Beszélt még sok érdekes dologról, többek között a rajthoz álló hajók közötti különbségekről; a jelenkor körülményei között egy rendes kronométer beszerzésének nehézségeiről (ami pedig létfontosságú a pontos navigáláshoz); hogy hogyan hidalható át az, hogy a 68-as kommunikációs rendszerek már nem feltétlenül működnek jól, vagy hogyan lehet a mai rádiókat, AIS berendezéseket egyirányúsítani, hogy a biztonság is megmaradjon, de a klasszikus navigáció se sérüljön; a kötelező biztonsági felszerelések anomáliáiról.
De azt is megtudtuk, hogy mire jó egy WC ajtó és miért kell egy ilyen a szóló vitorlázó hajójába. Ugyanis látszólag paradox módon a WC ajtó kötelező tartozéka a hajónak. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mitől életbevágó fontosságú a WC ajtó egy szólóversenyen, István azonban megtapasztalta, hogy tényleg van létjogosultsága. Történt ugyanis, hogy el akart menni egy erős szeles vitorlázásra a felújított hajójával. Betette az ajtót, amit azonban nem lehetett becsukni, mert a keret eldeformálódott – mint kiderült, azért, mert az új árbóc nem pontosan a vakárbóc fölé került, és ettől eldeformálódott a fedélzet és vele együtt a belső szerkezet is. Ennyi volt a vitorlázásnak, meg kellett erősíteni a rendszert, hogy bírja az erős szelet és ne nagyon akarja az árbócot elengedni. No erre jó a WC ajtó.
Szó esett még a mentális felkészülésről és az étkezésről, a különböző hajótípusok esélyeiről és a vitorlázatról. A vitorlázat kapcsán azért kiderült, hogy nem minden fenékig tejfel, ami az anyagi kérdéseket illeti.
Nagy csodálója vagyok a versenynek. Igazi kaland elé néznek az indulók. Szívből remélem, hogy nem kell valami, a bürokratikus korlátoltság által kitermelt idióta szabály miatt meghasonulni a verseny rendezőinek és a versenyzőknek. Mert ez még bőven benne lehet a pakliban.
Az alábbi oldalon lehet Kopár István és vállalkozását támogatni:
http://koparsailing.com/donate/
