Még mielőtt belevágnék a Volvo Ocean Race-en történt tragédia ecsetelésébe, szeretnék egy-két dolgot tisztázni, tekintve, hogy a dolog szempontjából félrevezető lehet.
Az UTC, az egyezményesen koordinált világidő, 1961-ben a greenwich-i középidőt váltotta. Ilyenkor nyáron a CEST időt használjuk Magyarországon, ami UTC+2 óra. A baleset helyszínén, a Horn-foktól Nyugatra a PDT-t használják, ami UTC-7 óra. Vagyis a baleset helyi idő szerint reggel 6-kor következett be és 6:42-kor jelentették a versenyirodának. Ez CEST, vagyis magyar idő szerint azt jelenti, hogy 15:00-kor történt a baleset és 15:42-kor jelentették be.
A baleset a Sun Hung Kai / Scallywag csapat szemszögéből:
Március 26-án 1400 mérföldre a Horn-foktól nyugatra, a Déli óceánon, a Sun Hung Kai / Scallywag elvesztette a fedélzetről John Fishert.
Annak ellenére, hogy a viharos időjárási körülmények között alapos és kimerítő keresést végeztek, nem találták meg.
„Ez az elképzelhető legrosszabb szituáció, ami a csapatoddal megtörténhet.” -mondta Tim Newton a Sun Hung Kai / Scallywag csapat menedzsere, aki David Witt skipperrel és Libby Greenhalgh navigátorral beszélt arról, ami hétfőn történt.
„Megtört szívvel vagyunk John családja és barátai iránt. Tudom, hogy David a legjobb barátját veszítette el. Ez pusztító.”
Newton azt kérte a legénységtől, hogy csináljanak egy időrendi leírást az eseményekről, hogy pontos jelentést tehessen az incidensről:
- Hétfőn, március 26-án a Sun Hung Kai / Scallywag a VOR 7. szakaszán versenyzett, Aucklandból indulva Itajai felé. Körübelül 1400 mérföldre voltak a Horn-foktól.
- Az időjárási körülmények, a 35-45 csomós szél, a 4-5 méteres hullámok és a vízpermet miatt erősen lecsökkent látótávolság. 15 perccel voltak napfelkelte előtt.
- A csapat egy reff alatt vitorlázott J2-es orrvitorlával. Az F0 vitorla fel volt húzva, de be volt tekerve.
- Nagyjából UTC 13:00-kor a hajó egy nagy hullámon leszörfözött, ami egy véletlenszerű halzoláshoz vezetett.
- John Fisher a fedélzeten volt a kokpitban. Elindult előre, hogy megigazítsa az F0 behúzó kötelét és ezért lecsatolta magát.
- Ahogy a nagyvitorla átcsapódott, a behúzó rendszer lesodorta Johnt a hajóról. A legénység úgy véli, hogy már nem volt eszméleténél, mire a vízbe esett.
- Túlélő ruhát viselt vízhatlan fejvédővel, kesztyűt és mentőmellényt.
- Egy JON bóját és egy mentőpatkót rögtön kidobtak, hogy megjelöljék a helyet.
- Időbe telt míg a hajót kontrollálni tudták és visszahajóztak arra a helyre, ahol John a vízbe esett.
- UTC 13:42-kor informálták a Versenyközpontot, hogy ember a vízben eljárást hajtanak végre és visszatértek arra a pontra, ahol ez történt.
- A Tengerészeti Mentés Koordináló Központ és az Alicante-i Versenyközpont segítségével több órás keresési műveletet hajtottak végre, de sem John-nak, sem a mentőpatkónak, sem a JON bójának nem volt nyoma.
- Az időjárási viszonyok romlása miatt azt a nehéz döntést kellett meghozniuk, hogy felfüggesztik a keresést a legénység épségének megóvása miatt.
Newton azt mondja, hogy a csapat zavart, de arra összpontosít, hogy a legénység és a hajó biztonságosan partra jusson.
„A helyzet még nem rendeződött a csapat számára sem. „-mondta Newton „A feltételek rendkívül nagy kihívást jelentenek, erős a szél és az előrejelzések durvuló tengerállapotot jeleznek. Mindenki arra fókuszál, hogy biztonságosan partra érjenek.”
„Miután azt elérték, lesz időnk rá, hogy részletesen feldolgozzuk az eseményeket és biztosítsuk, hogy a Johnnal történtek által kapott lecke a versenyben lévő teljes flotta számára tanulságul szolgáljon. Ez nagyszerű öröksége lenne Johnnak, aki oly sok időt áldozott arra, hogy az élete során a tengeren megszerzett tudását és tapasztalatait átadja csapatunk fiatalabb tagjainak.”
A mai világban fatális véletlenek sorozatának kellett együtt állnia ahhoz, hogy a jeladókról, amelyek reményeim szerint mind az emberen, mind a a vízbe hajigált bójákon rajta voltak, nem tudtak érzékelni semmit. Nem tudjuk még a részleteket, de biztosan hamarosan további tények is napvilágot látnak.