Kicsit zavart, hogy a núbiai pucér rabszolganők nem masszírozták meg a futam után partra érkező fáradt vitorlázókat.
És a hétvégén megrendezett 52. Mihálkovics Kupa rendezőséggel szembeni hibalistája ezzel ki is merült.
Rég voltam már ilyen jól szervezett és átgondolt versenyen. Kezdve a vízi rendezéstől a parti eseményekig. Igaz még csak év eleje van, de elég magasra tette a lécet ez a verseny az év legjobb versenye címért. És még csak a szél sem volt együttműködő mindig. Vasárnap biztosan nem.
Szombaton az időjárás is kitett magáért, mert a verseny nagy része kellemes kereskedelmi szélben zajlott, csak Révfülöpnél zavarodott össze egy szélváltó hatására. És a mezőny nagy részének a végéig is kitartott.
A vasárnap ezzel szemben szélcsendes nap volt. És bár ezúttal sem a rendezőség fújta a szelet, meg tudták oldani a problémát azzal, hogy hajlandóak voltak a mezőnyt az első pályajelnél – Akaliban – befuttatni, és így ismét mindenki végig tudta csinálni a regattát a rajttól a célig. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora kínszenvedés lett volna másodszor is átkelni ilyen időben a időben a tavon. Ha egyáltalán sikerült volna…
A vízi rendezés tökéletes volt. Kezdve a versenyzők tájékoztatásától a VHF rádión, a pálya kirakásán keresztül (értem itt a rajtvonal időben történő lerakását, amit csak azért említek meg, mert van, ahol már ez is nehézséget okoz), az eredmények publikálásáig. Talán még nem is láttam ilyen sebességgel elkészülő eredményeket.
A szárazföldi események tálalása, működése, az eredményhirdetés csak a hab volt a tortán. A verseny minden részletén látszott, hogy szívvel-lélekkel rakták össze. Csak hát a núbiaiak… 😀
Már rég éreztem egy versenyen, hogy a versenyzők nem biodíszletek, hanem értük van a regatta.
Így is lehet. Gratulálok!
