Egy ilyen méretű sportesemény jelentős magánfinanszírozást igényel, és ez az egyetlen finanszírozási forrása. A tavalyi év eseményei megakadályozták a FNOB-ot   abban, hogy stabil, megbízható szponzorálási folyamatokat tudjon kialakítani, amivel garantálni tudja a BWR lehető legszínvonalasabb lebonyolítását a csapatok, szponzoraik és a nyilvánosság számára egyaránt.

A verseny felfüggesztéséről hozott döntés még nehezebb annak fényében, hogy az új formátum (2019. január 12-i indulás, kötelező megálló Sydney-ben, a Co-skipper lehetséges cseréje) jelentősen megnövelte az érdeklődést az IMOCA csapatok körében és megerősítette a verseny relevanciáját az IMOCA versenynaptárban.

A verseny felfüggesztéséről hozott döntés érthető módon nagyon kiábrándító minden érdekelt fél, különösen az IMOCA csapatok és a résztvevők számára. Ugyanakkor mindenki érdekét az szolgálta, hogy a döntést ne halogassák tovább. Az FNOB természetesen mindent megtesz annak érdekében , hogy alternatív megoldásokkal támogassa az IMOCA-t.

A döntés meghozatalakor az FNOB azonnal tárgyalásokba kezdett az IMOCA-val azzal a céllal, hogy biztosítsa a verseny megrendezését 2022-2023-ban.

16 csapat jegyezte fel máris a versenyt a naptárjába. Már jelentkezett Alex Thomson, Arnaud Boissières, Kito de Pavant, Sebastien Destremau, Gerard Marín és Dídac Costa is.

A verseny 2019 január 12-én fog elrajtolni. Várhatóan 13500 km megtétele után február végén érkeznek Sydney-be és március 9-i rajttal vágnak neki a maradék 12500 km-nek.

Miután a szubtrópusi Szt. Helenánál túl hosszú időre szorultak be, a negyedik helyen vitorlázó Renault Captur visszakapta a „kerekeit”, és újra úton van dél felé, tűrhetőnek mondható 14 csomós sebességgel, fej-fej mellett a We are waterrel, ami tőle kicsit délebbre van. Valójában Jorg Riechers és Seb Audigane útválasztása jobbnak tűnik, és a német-francia páros jó sebességet tud tartani, hogy mielébb beérje a „négykerekűt”.

A Barcelona World Race flottájának elején Bernard Stamm és Jean Le Cam éjjel egy körül halzolt dél-kelet felé, hogy egy kisebb változtatással jobb szélben maradjanak, de ez valószínűleg csak egy 100 mérföldes szakasz, mielőtt a versenyt vezető Cheminées Poujoulat visszahalzol.

Mivel továbbra is maradnak a saját keleti irányukon, körülbelül 17 csomóval, a Neutrogena tegnap este óta már jó 60 mérföldet fogott a Cheminées Poujoulat-n, és mindaddig, amíg az élen állók dél-kelet felé mennek, Guillermo Altadill és José Munoz tovább fogja csökkenteni a köztük lévő távolságot.

Anna Corbella és Gérard Marin párosának nincs más választása, mint továbbra is délre tartani. Ők még mindig a magas nyomású területen vannak két jó front között, és keletre vitorlázva tovább tartana nekik, így a harmadik helyen állóknak mindent meg kell tenniük, hogy kikeveredjenek belőle. Kisebb szelük van, mint az előttük álló két hajónak.

A Cheminées Poujoulat-nak jó 25-35 csomós észak-nyugati szele lesz, ami szombaton akár 40 csomóig is erősödhet. Megközelítőleg vasárnap kora reggel kellene átkelniük a Jóreménység fokánál.

A One Planet One Ocean Pharmaton, Didac Costa és Aleix Gelabert még mindig a magassággal küzdenek, és lelassultak, de valószínűleg ma kicsit később emelkedni fog a sebességük, miközben a jövő némileg bonyolultabbnak tűnik a Spirit of Hungary számára. Fa Nándor és Conrad Colman előtt egy magas nyomású terület van kialakulóban, ami azzal fenyeget, hogy elnyeli őket. Miközben a pozíciójuk relatíve javult a One Planet One Ocean Pharmatonhoz képest, most még némi szenvedés vár rájuk, hogy kiegyensúlyozott versenyben maradjanak. A türelem olyan erény, amiből Nándinak és Conradnak komoly tartalékokra lesz szüksége.

Fotó: Gilles Martin-Raget/Barcelona World Race



Forrás: http://www.barcelonaworldrace.org/en/news/news/free-at-last

Tegnap éjjel 2 óra körül, mielőtt cseréltünk volna – én indultam pihenni – a szél beerősödött. Valójában nem annyira volt erős, de a fent lévő vitorláknak túl sok. Mindketten ugrottunk, és tettük a dolgunkat, anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna, én a reacherre, C a grószra engedett rá. Aztán a 25 csomó visszább vett, és úgy tűnt, hogy minden rendben van. 5 perc elteltével megismétlődött, megint ugrottunk, és még jópárszor. Ennek megfelelően trockenben és csizmában aludtam. Most kicsit ápolatlannak érzem magam.

Tegnap délután arról beszélgettünk C-vel, hogy pontosan mi okozza a vezető hajó és a közöttünk lévő sebesség különbséget. Nincs egyértelmű válasz, de sok apró összetevőből adódik össze a végeredmény. A legfontosabb része talán a vitorlaválasztás. Ebben a szélben egyértelműen szükségünk lenne egy A6 gennakerre, amely a felső bekötési pontba megy, és erős szélben reacherként használható. Nem büntet, ha huszonvalahány csomóval megyünk, és a hajó felélesedik miután megsiklott, vagy túl mélyre megy az irány tartása miatt, és a sebesség 12 csomó körülire csökken.

Nem megyünk folyamatosan nagy sebességgel, de könnyedén megy a hajó. Eltekintve a pöfföktől, nem volt semmi jelentős változás az elmúlt nap alatt, most körülbelül 300 mérfölddel közelebb vagyunk az egyenlítőhöz. Két hajó előttünk jelentősen lelassult abban a zónában. Marcell (van Trieste) meteorológiai szakértő előrejelzése alapján kisebb lesz a köztünk a távolság, mire odaérünk. Nagyon reméljük! Az első gázpalackunk kiürült, tegnap kellett cserélni. Ki tudtuk számolni, hogy meddig tartanak, ha ugyanilyen ütemben használjuk – 102 nap maradt. Ha nem történik semmi rendkívüli, akkor elégnek kell lennie. Szinte semmi sem emlékeztet a passzát szélre. Erős, 25 csomós szél fúj, de semmi egyéb. Nagyon párás a levegő, nem bárányfelhős az ég, és 2 napnyira az egyenlítőtől még mindig trockent hordunk. Repülőhalakkal vagyunk körülvéve, folyton a hajón koppannak. Ráesnek a deckre, aztán egy rövid és erős csapkodás után visszaugranak az óceánba, vagy kimúlnak a fedélzeten. Nincsenek madarak. Másik hajót is három nappal ezelőtt láttunk utoljára. Most reggelizni fogok.

Forrás: http://www.barcelonaworldrace.org/en/news/emails-from-the-boats/nandor-s-news

Balra Gibraltárnál, balra a Jóreménység fokánál, balra Horn-foknál, és a munka kemény része el is van végezve. Természetesen ez némileg összetettebb; foglalkoznod kell a nagy fekete felhőkkel és az óceán „kemény kis úszó kekszdarabkáival” (jéghegyek) a sarkok mentén. Mégis van egy út, amit fájdalmasan egyszerű végigvitorlázni, méghozzá Európából a Karib-térségig. Az elképzelés az, hogy addig mész délnek, amíg a vaj olvadni nem kezd, aztán jobbra fordulsz, és ezt a szélességi fokot követve addig mész, amíg meg nem érzed a rumos italok illatát. Elméletileg ez azt jelenti, hogy az északi szelekkel hátszelezel Portugália partjai mentén, le Marocco mellé, amíg meleg nem lesz, és amikor a passzát szelek keletibe fordulnak át, akkor folytatod a hátszelezést az út végéig. Ez az elv mintegy önszabályozó is, mert egy hidegebb év esetén tovább mész délre, a vaj csak Grenada és Barbados magasságában kezd el olvadni, de ha igyekszel, még elcsípheted Antiguát vagy Guadeloupe-ot.

Miért hozom mindezt fel? Megvolt a saját vajtesztünk a fedélzeten egy nagy doboz Lindt praliné formájában, amit a rajt napján kaptunk ajándékba. A jó munka jutalmaként örömmel fogyasztottuk, és ez volt az első nap, amikor a bonbon krémmel töltött belseje igazán puha és krémes volt!

Amikor a világ körül versenyzel ilyen messze a megszokott útvonalaktól, igazi kalanddá válik, ez valódi próba embernek és gépnek egyaránt, de őszintén szólva már messzire kerültünk attól, hogy amikor a dolgok igazán szörnyűvé váltak, a tengerészek bogarakat ráztak ki a kétszersültes dobozaikból, és megfőzték levesnek a fókabőr csizmájukat. Van nálam egy elektronikus példány Earnest Shackleton* Dél című regényéből, hogy a déli vízeken olvasva szembesüljek azzal, hogy mi is vár ránk. Ha találok valami jó leves receptet, majd megosztom!

———-

* brit felfedező, három antarktiszi expedíciót vezetett

Fotó: Spirit of Hungary, BWR



Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/01/navigation-by-food-stuffs/

Elsőként a Hugo Boss körül fogyott el a szél. A reggeli tracker frissítésen már csak 3,4 csomóval vánszorgott, míg az üldözők még hozták a 11-12 csomós sebességet. Ez alól kivétel a „kicsit” keletebbre tartózkodó, de egy árnyalatnyival hátrébb lévő GAES, ami szintén megállt, mint a „szög” A Renault, jóval keletebbre próbálja a Doldrums macerás szeleit és az Egyenlítőt keresztezni.  Az ők elképzelésének helyessége hamarosan kiderül, de a az első négy hajó közel azonoshelyen éri el az Egyenlítőt. Ma délutánra a Hugo Boss talán már ott lesz.

Forrás:

https://www.facebook.com/mancsaft.szakszervezet

A hatodik és hetedik  OPOO és a WAW passzátszélben halad jó tempóban még.   A SOH hamarosan eléri a Zöldfoki szigeteket. Sajnos még nem tudott közelebb jutni a magyar-újzélandi legénységű hajó az élmezőnyhöz. A sebességi adatok viszont bízhatóbbak és érződik rajta, hogy a fiúk szép lassan ismerkednek a hajóval és napról napra gyorsabb vágtára tudják kényszeríteni.

Időnként úgy tűnik, mintha közelednének, de  ez valójában nincs még így. Sajnos a csökkenő távolság itt a hajók között nagyon viszonylagos, mert a BWR trackere légvonalba számolja a Jóreménység fokától mért távolságot- Ez azt jelenti, hogy amíg a hajók mindegyike nem a viszonyítási pont felé halad (Esetünkben ez a Jóreménység foka), addig nem kapunk  pontos távolság információkat. Így a távoli ellenfelek közötti távolságok sem lesznek reálisak.

A mért és a mutatott távolságadat akkor lesz azonos, amikor a tracker a Jóreménység foka után az új viszonyítási ponthoz fog mérni. Ez lehet akár a Horn fok, de lehet egy virtuális kapu, amit a versenyzőknek venniük kell.  Addig maradt a két hajó közötti távolság lemérése kézzel.

A mezőny, most nagy ívben igyekszik elkerülni Afrika nyugati partjait, mert az ott lévő St Helen magasnyomású zónában jóval kevesebb a szél. Dél-Amerikához közelítve lehet  elég délen keletre fordulva a leggyorsabban elérni a Jóreménység fokát.

2 nap 5 óra 50 perc az új rekord, amit a

Hugo Boss

állított fel tegnap este felé a Barcelona- Gibraltár távon. Az előző rekordot is ez a hajó tartotta, akkor még

Virbac Paprec 3

néven ez az idő 3 nap 7 óra és 55 perc volt. Vagyis a Hugo Boss saját magánál 1 nap 2 óra és 5 perccel jobb időt futott.

Ő értek ki először az Atlanti-óceánra, de itt rögtön kedvüket szegte két ismeretlen tárgy, amivel összeütköztek és egy háló, ami a tőkesúlyukra gabalyodott. Ettől vissza is estek egy rövid időre a negyedik helyre, de már délutánra a második helyen voltak. Némileg a

Cheminées Poujoulat

mögött haladtak.

Visszatérve a Szorosra szinte egymás hegyén hátán érkeztek a hajók. Másodikként a Neutrogena, harmadikként a

Cheminées Poujoulat

, negyedikként a

GAES Centros Auditivos

majd a

Renault Captur,

de ő már több mint 11 órával a vezető hajó mögött. A verseny rendezőség óvással élt a

Renault Captur

ellen, mert nem tartotta be a Szorosban a hajózási utat.

Hatodikként szabadult a

One Planet, One Ocean

és még a Földközi tengeren tartózkodik a

We are water

és a

Spirit of Hungary.

Sajnos a mezőny végének nem lesz könnyű dolga, hisz a magasnyomású övezet a Gibraltári-Szoros Atlanti oldalán fog elhelyezkedni hamarosan és ott is elállnak a szelek. Ez különösen igaz a

Spirit of Hungary

-re, akik már a második nap óta sokkal gyengébb szelekben vitorlázik, mint az előtte haladók és nagyon kell igyekezniük, hogy kiérjenek a gyengülés előtt a Szorosból. Már most látszanak gyengülés nyomai.

Hogy ez miért alakult így, arról Fa Nándor részletesen itt:

Spirit of Hungary – Fa Nándor kormányos naplója BWR 2015. 01. 03.

Fotó: Barcelona World Race – Gilles Martin-Raget

Ez lehetne az első két nap margójára írni a magyar hajó szempontjából.  No, de nézzük a tényeket az egyenesen a hajóról:

BWR 2014 dec 31 – 2015 Január 02. Spirit of Hungary

és egy másik a hunsail oldalon található bejegyzés:

http://hunsail.hu/hu/hirek/tenger/tovabbra-is-a-szelhiany-fogsagaban

Fotó: Barcelona World Race – Gilles Martin-Raget

Április 18-19-én tartotta az IMOCA osztály a közgyűlését, amin természetesen Fa Nándor lévén volt magyar érdekeltség is.  A közgyűlés felmerültek azok a témák, amik aktuálisak a legutóbbi versenyek után.Volt egy erős próbálozás az ügyben, hogy a jelenleg érvényes osztály mellett indítsanak el egy One Design 60-as osztályt és egy ideig párhuzamosan fusson a kettő, majd az OD váltsa ki végleg a jelenlegi Open osztályt. Végül ezt a közgyűlés meglepően egyhangúlag 90:3 arányba leszavazta.

Elsősorban a tőkesúly és a hidraulika meghibásodásainak veszélyeit próbálták kiküszöbölni.  Igy eltüntették a fáradékony anyagokat a tőkesúly és a hidraulika rendszerből. A tőkesúlynál tömör rozsdamentes acél uszonyt kell használni és a hidraulikánál meg kell duplázni a rendszert .

Az árbocnál a két meghatározott rendszer maradhatott, amit eddig is használtak a hagyományos és a wing árboc. Itt a változás csak a súly és a súlypont megkötéséből áll.

A stabilitásnál változtattak  a mérési eljáráson és ennek az lett a következménye, hogy nem 110 hanem 114 fokról kell a hajónak visszaállnia.

A vízballasztot is korlátozták. Már csak egy 750 literes hátul és egy 1500 literes vízballaszt lehet az árboc elött. Az elmúlt Vendée Globe-on volt aki 6 tonna vízballasztot is tudott cipelni.

Fa Nándor elmondása szerint ezek a szabályváltoztatások kedveznek neki, hiszen a hajójában nagyon hasonlóak a megoldások az új szabályban  felsoroltakhoz.

A jelenlegi hajók maradhatnak a régi szabályok szerint, vagy átalakíthatják őket tetszés szerint.

A versenysorozatot is megváltoztatják egy picit a tengeren túli és ázsiai indulókra gondolva. Szétválik az egykezes és  a négykezes versenyzés. Az egyik betetőzése a BWR lesz, míg a másiké a Vendée Globe.

Spirit of Hungary a sablonon kívűl

Fotó: Thierry Martinez / Sea & Co, https://www.facebook.com/SpiritOfHungary?fref=ts



Forrás: http://www.szolovitorlazas.hu

Egy kis háttér:

2010 Február: Miután megvették Michel Desjoyeaux Vendee Globe győztes Farr tervezésű hajóját a Fonciát, a páros elment 6 hétre a „Professzorral” egy IMOCA 60 „kiképzésre”, ahol a parti csapattal megtanulták, hogy is működnek a dolgok a hajón. Ezután elmentek a mesterrel és megnyerték első IMOCA versenyüket, a Grand Prix Douarnenez-t.

2010 Április-Június: A verseny után visszavitorláztak a bázisra, Sanxenxoba, majd májusban Port La Foret-ba, mielőtt a spanyolország körüli versenyen részt vettek, amin 5. helyen értek célba.

És a BWR:

December 31.: Elrajtoltak a mezőnnyel, de sajnos az északi partoknál ragadtak, így Gibraltárt csak a 9. helyen vették.

Január 10: Feljöttek az 5. helyre és megszerzik a „sebesség királyok” címet, mivel folyamatosan 20 csomó feletti sebességgel haladtak a Zöldfoki-szigetek után.

Január 15: Mivel a Foncia és a VP3 kiállt Recifében, a Mapfre feljött a második helyre, majd szellem módba kapcsoltak ahogy a francia hajók visszatértek a versenybe és 183 mérföldet jött az újonnan vezető Estrella Damm-ra.  Ugyan a középút nem jött be nekik és a nyugatiak elmentek, majd a keletiek is úgy nézett ki, hogy becsúsznak eléjük, de kemény munkával sikerült a 3. helyre visszaérni.

Január 26: Feljöttek a 2. helyre, mivel a Foncia eltörte árbocát. 543 mérfölddel voltak ekkor lemaradva, majd a Jóreménység-foknál 3 nappal később jártak, 730 mérfölddel lemaradva a vezető VP3-tól.

Február 4-re lecsökkentették hátrányukat 412 mérföldre.

Február 11: felfedezik, hogy súlyos sérülés van a svertjükön, amit a hajón megjavítanak.

Február 16: VP3 megáll 48 órára Wellingtonban, a Mapfre akkor lép be a Cook-szorosba, amikor a franciák kiérnek onnan.

Február 25: Két kapun át a VP3 nyomában szorosan: 8,3 mérföldre közelítették meg őket és ezzel megnyerték a Csendes-óceáni trófeát, ami a Cook-szoros és a Horn-fok között volt kiírva.

Március 3: Kerülik a Horn-fokot, majd külső segítség nélküli megállásra kényszerülnek, hogy megjavítsák a felhúzóikat. 220 mérfölddel lemaradva állnak vissza a versenybe.

Március 11: A VP3 ellép a ST. Helena nagynyomású rendszerből 544 mérföldre a Mapfrétól, akik egy nyugatabbi úton maradtak le.

Március 19: Az Atlantin a Doldrumoknál újra közel kerülnek a vezetőkhöz, de 111 mérföldnél nem jutnak közelebb.

Március 25: Mindkét hajó szellem módba kapcsol a közeli nagynyomású rendszer miatt és a VP3 240 mérfölddel arrébb bukkan fel.

Április 4: Mapfre elhagyja Gibraltárt, VP3 megnyeri a BWR-t.

Április 5: Mapfre beér Barcelonába második helyen 94 nap, 21 óra 17 perc és 35 másodperc versenyzés után.

Az első négy hajó, a VP3, a Mapfre, az Estrella Damm és a Groupe Bel már elhagyta a Leeuwin-fok vonalát és Új-zéland felé vették az irányt, ahol majd a két sziget között, a Cook-szoroson keresztül kell továbbhajózni.
Öröm lesz ez a hajóknak, hiszen a mezőnyből nem kevesebb, mint hetet itt építettek. A legújabb hajó a VP3, aminek tavaly májusban volt az első vízre tétele.

Izgalmas a verseny, bár most sok taktikai szabadsága nincs a versenyzőknek, hiszen sok a biztonsági kapu, így nehéz olyat szelet találni, amiért esetleg megéri kicsit többet menni. Az előző héten a Forum Maritim Catalá volt az, aki még kihasználta a Horn-fok előtt láthatatlansági lehetőségét és ő eddig az első, akinek ezzel sikerült feljönnie két helyezést is. A Central Lechera Asturiana sikeresen megjavította kiel billentő szerkezetét és már meg is előzte a már utolsó helyen álló We Are the Water-t. A Hugo Boss a Gaes nyomába eredt egy jó déli menettel és az Amsterdam kapu után meg is előzte a lányokat és már kilenc mérföld előnyük van.

A héten a Mapfre dolgát nehezítette, hogy eltört az egyik svertjük, így egy kis kihívás elé került az olimpiai érmes páros, de sikeresen megjavították a sérülést és még helyzést se vesztettek vele.
Nem lehetett könnyű dolog a négy méter hosszú, száz kilós svertet megjavítani, a hajóban a csiszolni, laminálni, de a spanyol duónak sikerült megtennie négy hosszú nap után. Aludni szinte semmit nem tudtak, hiszen a javításokra csak alvásidőben van lehetőség. Az éjszakák bár nem olyan hosszúak, nem könnyűek, hiszen amikor nem az autopilot viszi a hajót, eszméletlen fárasztó. Az egyetlen dolog, amit az ember lát pár csillagon kívül, az a négy kijelző az árbocon. A többi mind érzésre megy, mint a dingikben. Egy óra hullámokon való kormányzás után az ember már csak aludni akar, annyira fáradt, de akkor még van három óra a váltásig…

A Groupe Bel kicsit lemaradva a Mapfre és az Estrella Damm mögött, nagy dilemmában van, hiszen még az Atlanti-óceánon szinte használhatatlanná szaggatták az egyik gennakerüket és az erős spinnakerüket. Azon gondolkodnak, hogy érdemes-e kiállni új-zélandon és új vitorlákat bepakolni, hiszen innentől már 48 órára meg kell állni, ha kiáll az ember.  A Renault Z.E.  még jó száz mérfölddel utána, ő volt az, aki próbálkozott délnek nyitni, de sajnos nem jött össze és megduplázta hátrányát a Groupe Bel-el szemben.
A Mirabaud és a Norvég formula már régóta száz mérföldön belül haladnak, szinte egymás mellett, hol egyik, hol másik jobb pozícióban, de szinte páros versenyt vívnak a hatodik helyért.

Érdekesség, az első és az utolsó között már majdnem egy óceánnyi a különbség, 3500 mérföld lemaradása van a VP3-al szemben a We Are The Waternek, ami ideális körülmények között is több, mint 1 hét időkülönbség.

De ne haladjunk ennyire előre. A két nyugati francia hajónak bejöttek számításai, amikor frissebb szélben haladtak a dél-amerikai partok mellett, tőlük kicsit keletebbre a Mapfre és tőlük még keletebbre az Estrella Damm vezetésével a mezőny többi tagja libasorban küzdötték le a távolságot. Kérdéses volt egy ideig, hogy kinek lesz igaza, de ahogy telt az idő, egyre inkább bizonyosodott be a franciák győzelme ebben a csatában. Amikor keletnek vették az irányt, többszáz mérfölddel délebbre voltak és míg a többieknek cirkálniuk kellet gyengébb szélben, ők bőszélben tudtak rohanni. A Mapfre volt az, aki még tudott a nyugatiasságából nyerni és visszaért a mezőny elé durván kétszáz mérföldes előnnyel, de neki is négyszáz mérföld hátránya volt a vezetőkkel szemben.

A VP3 és a Foncia folyamatosan váltogatták egymás között a vezető szerepet és amikor a Foncia szellem módba kapcsolt, elképzelhető volt, hogy átveszi megint a vezetést, de a VP3 nem hagyta magát és délről továbbra is megtartotta első helyét. Ekkor annyira jó tempóban tudtak haladni, hogy a VP3 új 60 lábas egytestű 24 órás rekordot állított fel 516,37 tengeri mérfölddel, ami 21,5 csomós átlagsebességet jelent. A fokvárosi atlanti-óceán záró szakasz előtt még van egy biztonsági kapu, ami fölött el kell haladni, vagy érinteni kell. A Foncia ezt szellem módban vette, így nem tudni pontosan, hogy merre járt, de nagy valószínűséggel a kapu fölött haladt el, míg a VP3 a kapunak csak egyik pontját érintette és utána rögtön indult is vissza kicsit délnek, minimalizálva az ezzel járó veszteséget. A többi hajó még nem érte el a kaput, de valószínűleg órákon belül elérik. A Mapfre továbbra is a harmadik helyen áll, őt követi majdnem 200 mérföld lemaradással az Estrella Damm és a Gruope Bel, majd a Renault, a Mirabaud, a Neutrogena és a Gaes kb. 900 mérföld lemaradással, ami kb. 2 nap hátrányt jelent az elsőhöz képest. A Central Lechera Austriana, a Hugo Boss, a We are the water és a Forum Maritim Catala
a következő boly, itt az első 1050, utolsó 1250 mérfölddel van lemaradva, de még a verseny harmadán sincsenek túl a versenyzők, szóval még bármi történhet.

Amikor a Foncia és a VP3 újra elkezdett kicsit délkelet felé tartani, a Foncia eltörte árbocát. 1 reffel és solent-tel (kisebb, mint a génua, de nem a legkisebb fock) mentek már 8 órája 18 csomóval a 25-30 csomós szélben, amikor eltört az árboc. Szerencsére senkinek nem történt komolyabb baja, a hajón sem történt más sérülés és az árboc tetejét is tartják a felhúzók. Szerencsére ’csak’ a legfölső kb. 3 méter tört le, így viszonylag jól tudnak haladni Fokváros felé, azonban a versenyből kiállni kényszerülnek. A legtöbb versenyző részvétét fejezte ki az árboc miatt kiállni kényszerülőknek, nem kellemes érzés az, amikor az ember szinte vezet és technikai hiba miatt kell feladnia a versenyt.

Ezzel a VP3 abszolút egyedül fog elsőként az Indiai-óceánhoz érni és célbavenni Ausztráliát. Eközben a versenyrendezők újabb biztonsági kapukat helyeztek el útközben a sok úszó jéghegy elkerülése végett.

Foncia volt az első, aki Recifébe ért és elkezdte lökhárítójának javítását. Utána 9 órával érkezett meg a szintén francia Virbac-Paprec 3, akik a nagyvitorla sínt próbálták visszaszerkeszteni, miután nagyrésze felmondta a szolgálatot és kiszakadt a deckből. A vezető hajók kiállásának hatására az Estrella Damm és a Mapfre vette át a vezetést, ami történelmi pillanat a BWR életében, hiszen spanyol hajó még sosem vezetett e földkerülő regattán.

Mindkét hajón sikerült elég gyorsan elvégezni a javításokat és kevesebb, mint 1 napot töltöttek csak a parton. A szerelések elvégzése közben sikerült még felmérni a hajók állapotát és a kisebb hibákat is kijavítani, illetve a hajók beállításain változtatni. Ugyanabban a sorrendben hagyták el Brazíliát a franciák, ahogy megérkeztek, ami az ötödik-hatodik helyen való folytatást jelentette.
A keletebbre lévő Estrella Damm közben 100 mérföldes előnyre tett szert az őt követő Mapfre-val szemben, majd még keletebbre nyitott, hogy az őt követő boly nehogy esetleg ki tudja őt kerülni. Ekkor a Mapfre szellem módba kapcsolt (nem lehetett látni a pozícióját, csak a versenyvezetőség láthatta biztonsági okokból, 30 percenként) nyitva hagyva egy nyugati nyitásnak a lehetőségét.

A követő hajók, Groupe Bel, Mirabaud, Neutrogena, Renault és Gaes mind az Estrellával egyvonalban haladtak dél felé, persze jópár mérfölddel lemaradva. Jó takknak bizonyult ez, hiszen a Groupe Bel feljött a második helyre, a láthatatlan Mapfre a harmadik és a Mirabaud a negyedik. Lassan haladnak a hajók a baktérítő felé, amerre folyamatosan változó szelek járnak. Hol eső és szél, hol csak eső, hol csak szél van, persze folyamatosan váltózó, így nem egyszerű az élet a 60 lábasokon.

A Foncia a legnyugatabbra lévő hajó, viszonylag egyenletes keleti szélben halad jó tempót diktálva, a brazil partoktól kevesebb, mint 100 mérföldnyire. A VP3 szintén szellemhajóvá alakult, így nem lehet tudni, hogy melyik irányba halad tovább, halad-e tovább délnek, vagy kelet felé nyit.

A hajók hamarosan elérik a Jóreménység fokának magasságát, úgyhogy ideje lesz kelet felé nyitni, hogy az első kaput venni tudják a hajók, ahogy felszállnak a déli gyorsra.

Mindeközben a Hugo Boss feljött az utolsóról a 10. helyre, miután a beugró holland Wouter Verbraak feldolgozta, hogy 3 hónapig nem láthatja családját. Jelenleg 400 mérfölddel vannak lemaradva az élen állótól és jönnek föl, ahogy az élen állók a gyenge változó szélben küzdenek a mérföldekkel.

A Foncia egyre nyugatabbra halad, elkerülendő az anticiklont, ami a keletebbre hajózókat lassabb haladásra kényszerítette. Vajon a mesternek bejönnek számításai és ki tudja kerülni nyugatról a versenytársakat, vagy nyugaton ragad, míg a többiek szépen elevickélnek keleten?

A rajtnál nem a napos Spanyolországot tükröző időjárást érezhették bőrükön, sokkal inkább az angliai esős hideget lehetett tapasztalni. A végül 14 hajóból álló mezőny gyenge, É-ÉNY-i szélben vágott neki a világ körüli útnak, mely sok meglepetést tartogathat még a későbbiekben.
A rajt után egy rövid három mérföldes félszeles szakasz következett, amit egy jó rajt után a Groupe Bel teljesített leghamarabb és fordult délre a spanyol partokkal párhuzamosan Marokkó felé, hogy majd Gibraltár felé vehessék az irányt. Õket alig több, mint 1 perc lemaradással követte sarkukban a Foncia és a hölgyek csapata, a GAES.

Ezután egy hosszú gyötrelmes és igen izgalmas éjszaka következett a változó szélviszonyok között, aminek a végén egy jó nyugati húzással a Foncia vette át a vezetést, hiába, Desjoyeaux tapasztalata rengeteget tud dobni az amúgy se lassú hajón, hiszen bámulatos érzékkel taktikázik. A második helyen álló Président szintén nyugatról, míg a harmadik Mapfre inkább Mallorca felé tendálva próbálta az élen állóval tartani a tempót. A Groupe Bel reggelre a hetedik helyre esett vissza, nekik nem jött be a keleti taktika, de közel voltak még az éllovasok, csak pár mérföld választotta el az első nyolc helyezettet. A nap folyamán a Président a gyenge északnyugati szélben a spanyol partok felé nyitott, amivel átvette a vezetést, de sajnos mire elérte a spanyolországi Cabo de la Nao-t, a többieknek keletről, a Foncia és a Mapfre vezetésével sikerült őket lekeresztezniük. Izgalmas a verseny, hiszen már az első nap és éjszaka után három különböző hajó állt az élen.
Az utolsó helyeken vitorlázó Hugo Boss nem a legszerencsésebbek közé tartozik, hiszen a tervezett Alex Thompson helyett végül Wouter Verbraak szállt be, de valószínűsíthetően, ahogy Alex eléggé felépült a műtétje után, átveszi helyét a hajón. Ez a hajó egyébként az egyik legnehezebb, így nem csoda, hogy a gyenge szelekben nincs az élbolyban.

Félúton Gibraltár felé még mindig a Foncia vezet, az éjszakai osonásban az ibériai félsziget felé húzták a takkot, amivel megint sikerült egy jót húzniuk és bebizonyítani, hogy ez nem szerencse kérdése és növelték előnyüket a mezőnyben felzárkózó második Groupe Bel-lel szemben. Az időjárás nem kényeztette el a versenyzőket, végig gyenge, 10 csomó alatti szélben kellett küzdeniük a jobb szélért. Ki a partot, ki a vizet választva. Az élen haladók voltak ekkor a legközelebb a parthoz, mindössze 15 mérföld választotta el őket a kontinenstől, viszont akik inkább messzebb húzódtak, több szélben tudtak haladni.

Ahogy az Alborán-tengerhez értek, a mezőny kettészakadt, a Mapfre, a Groupe Bel és a Président az északi, míg a többiek a déli partok felé húztak. Végül utóbbi látszott jobb döntésnek, hiszen jóval erősebb nyugati szélben sikerült lent haladni, míg a többiek közül északon volt, hogy egyáltalán nem is tudtak haladni cirkálás közben. Az afrikai rajnak mind sikerült bejönni az északiak különítménye elé.

Mikor közeledtek Gibraltárhoz, sokféle irányú és erősségű szél volt, de inkább a gyenge, leálló volt a jellemző és igen lassan sikerült csak a szoros felé haladni. Végül a Virbac-Paprec 3-nak sikerült a legjobban taktikáznia és hétfő este 9-kor szelte át a két kontinens közötti átjárót. Pár mérfölddel lemaradva követte őt a Foncia és ugyanannyival lemaradva a Mirabaud. A szoros környékén igen küzdelmes az átjárás, erős áramlatok (2-4 csomós!) és nagyon gyenge változó szelek nehezítik a versenyzők dolgát. Az első hat hajó tehát Virbac-Paprec 3, Foncia, Mirabaud, Estrella Damm, Neutrogena és a Gaes. A többiek még küzdenek Gibraltár előtt a gyenge szelekben, míg az éllovasok a jobb egyenletes délkeleti szélben hasít.

Mindeközben Alex Thompson már Nagy-Britanniában rehabilitálódik és próbálja visszanyerni még a műtétje előtti fizikai állapotát, hogy a rendezőkkel később egyeztetve, visszaszállhasson hajójára.

A holnap délután 1 órakor rajtoló Barcelona World Race az első és egyetlen négykezes, megállás nélküli földkerülő verseny.
Az első alkalommal 2007-8-ban megrendezett versenyt a most is induló Virbac-Paprec nyerte 92 nap és majdnem 10 óra vitorlázás után, bár most újabb a hajó és a csapat fele is kicserélődött.

A pálya a Föld megkerülése a könnyebb irányban, tehát az Antaktiszt kelet irányában kell megkerülni és meg kell kerülni a Jóreménység fokot, a Leeuwin fokot és a Horn fokot is, valamint számos kapun kell áthaladni a biztonság érdekében. Körülbelül 25000 tengeri mérföld (46300 km) a pálya hossza, persze a legideálisabb esetben. Az első befutót március végére várják.

Ugyan megállás nélküli a verseny, de szakaszonkénti győzelmeket is lehet aratni, hiszen díjazni fogják a Barcelona-Gibraltár, Gibraltár-Jóreménység fok, Jóreménységfok-Cook szoros, Cook szoros-Horn fok, Horn fok-Gibraltár és a Gibraltár- Barcelona legjobb időeredményeit is az abszolút sorrendtől függetlenül.

A hajók IMOCA 60-asok, amik direkt hosszabb távú versenyekre 1-2 fő legénységnek készülnek. Nem one-design osztály, így a tervezőknek nagy szabadságuk van és csak pár megkötés van mint pl. a hajó hossza 60 lábnak kell lennie, a merülés nem lehet több, mint 4,5 méter és a legújabb szabály szerint az árboc vízvonaltól mért hossza nem lehet több, mint 28 méter. Természetesen ezeken kívül is akadnak megkötések és biztonsági előírások mind strukturális és stabilitási szinten.

Ez alkalommal 15 csapat jelezte részvételét, de csak 14 tud valószínű elindulni, hiszen az egyik hajó (Fruit) nem felelt meg bizonyos előírásoknak. A csapatok között ott a címvédő Jean Pierre Dick, aki ez alkalommal Loick Peyronnal áll rajthoz az új hajójukkal a Virbac-Paprec
3-mal. A rajtvonalon ott lesz többek között Alex Thompson a Hugo Boss-al (aki lehet végül nem fog tudni indulni, mert 2 napja vakbélműtétje volt ), Dee Caffari a Gaes Centros Auditivos nevű hajójával , Michel Desjoyeaux a Fonciával, Iker Martinez és Xavi Fernandez a Mapfre-val és még sok nagy név, akiknek már elég nagy tapasztalatuk van földkerülés szempontjából.

A szervezők egy játékot is indítanak, amivel egy hajót kell végignavigálni a versenyen. Számos díj van és már több, mint 5000-en regisztráltak.

A Barcelona World Race, akár az egyik legjobb Földkerülő verseny is lehet. És az egyetlen négykezes. Ezért is  sajnálom, hogy kétfelé oszlott a mezőny, hiszen az elmúlt években hihetetlen fejlesztések jöttek létre az Open60-as osztályban. Izgalmas lett volna egy mezőnyben látni Michael Desjoyeaux-t, Mike Goldingot, Vincent Riout, Roland Jourdaint, hogy csak a nagyokat említsem. Sajnos ez nem így alakult, de remélem a Vendée Globe-on ott találjuk majd mindegyiküket. De elég a nyafiból, nézzük, hogy mi történt az elmúlt három nap.

Barcelonában a hajók gyenge szélben rajtoltak és a PRB (Vincent Riou/Sebastien Josse) rögtön fölényesen az élre állt.És míg mögöttük nagy volt a tülekedés, addig ők tetemes előny birtokában vitorlázhattak el Barcelonából.

Nem is történt semmi különös egészen Ibizáig. Itt a nagyából együtt haladó mezőny két részre szakadt. Öt hajó nyugatról, míg hárman keletről kerülték a szigetet. Bár a nyugati út hoszabbnak tünt, mégis ez az oldal fizetett és az első két hajó. Jelen esetben a PRB és a Virbac Paprec2 húsz mérföldre növelte az előnyét. Egymás között is volt vagy kilenc mérföld. Az Estrella Damm és a Temenos II talán még beér a keletről érkező Delta Dore elé, de a Hugo Bossnak már nem túl sok az esélye.

A hajók lassan Spanyolország déli oldalán hajóznak és hamarosan elérik az Atlanti Óceánt.Ez alól kivétel talán az Educación Sin Fronteras a régi Kinfisher, mely már közel 200 mérföld hátrányt gyüjtött…

Elsőre úgy tűnik, hogy a rendezők nagyon odafigyeltek a közönség kiszolgálására. A nagyon jó weboldalon 2D, 3D versenykövető is található és hasonlóan az elöző VOR-hoz, még magunk is hajóba szállhatunk és vesrenyezhetünk. Érdemes ellátogatni…