Kopár István 2019. március 21-én, 263 nap vitorlázás után ért célba a Golden Globe Race-en, amelynek során számos nehézséget és kritikus pillanatot élt át, azonban 4. helyen beérkezve sikeresen teljesítette a versenyt. Elmondása szerint egy ilyen kihívás esetében az eredmény nagyrészt a vitorlázó tapasztalatától és képességeitől függ,
azonban a hajó is meghatározó elem. Fontos kiemelni, hogy a Golden Globe Race-en nem egyetlen hajóosztályban, hanem különböző hajókon versengtek egymással az indulók. Az 50 éves jubileumi verseny során a vitorlázóknak 50
évvel „vissza kellett menniük az időben”, tehát csakis fél évszázaddal ezelőtt használatos hajóval és felszerelési tárgyakkal indulhattak útnak. Mivel a régebbi gyártású hajók esetében meghatározó a vízvonal hossza, ilyen értelemben az István előtt beérkezett versenyzők Rustler 36 típusú hajójukkal jelentős előnyben voltak.
A magyar származású szólóvitorlázó szerint – főként anyagi hátteréből adódóan – kezdettől fogva a 3.helyre lett volna esélye. Nehézségei leginkább abból fakadtak, hogy a megfelelő szélkormány megvételére nem volt lehetősége, és az alternatíva, amelyet felajánlottak neki, már az első hónapban nem működött megfelelően. Emiatt a verseny elején visszacsúszott a 13. helyre, amelyet nagyon nehezen élt meg pszichésen, hiszen több mint fél évszázados vitorlás múlttal rendelkezik. A meghibásodott szélkormány miatt rengeteget kormányozott kézzel, ez pedig egyfajta folyamatos, non-stop készenlétet igényelt, néha akár 2-3 napig nem aludt. Számára az első 4-5 hónap volt
kritikus, utána átállt egy teljesen más életmódra.

Válságos helyzetet eredményezett a borulás is, amikor egy szabálytalan hullám lenyomta a hajót és jobb oldalát teljesen elárasztotta vízzel. Emiatt a hajó nagyrésze penészes lett, amely István egészségére is rossz hatással volt, továbbá minden elektromos kiegészítője, köztük rádió adó-vevője is elromlott. „Egyre inkább úgy érzem, hogy ezen a versenyen én voltam az egyetlen hagyományos értelemben vett szólóvitorlázó” – nyilatkozta István. A többiek ugyanis mind tudtak kommunikálni a szárazfölddel, ezáltal nagyrészt ki tudták kerülni mind a viharokat, mind pedig a szélcsendet. István elmondása szerint az igazi kihívás nem is a fizikai igénybevétel, hanem a mentális terhelés volt.
Különösen a második szakaszban, a Horn-fokot követően érezte azt, hogy már semmi sem jó, elveszíti a türelmét és lázad saját maga ellen.

Arra a kérdésre, miszerint mi az a három tényező, amely hozzásegítette célja eléréséhez, István a hajót, a ruházatot és az étkezést említette. Tradewind 35 típusú, Puffin névre keresztelt hajóját a verseny kezdete előtt a lehető legjobban megerősítette, így elmondása szerint neki volt a leginkább stramm hajója a mezőnyben. A megfelelő étkezés, ahogy a szárazföldön, úgy a vízen is nagyon fontos, ebben pedig nem szenvedett hiányt, tartalékai elegendőek voltak hosszú hónapokra is. A megfelelő ruházat nélkülözhetetlen a nyílt vízi vitorlázás esetében is, hiszen az nem csupán a szabad
mozgást teszi lehetővé, hanem egyben meg is óvja viselőjét. Ennek jelentősége a folyamatos készenlét és navigáció szükségessége miatt pedig még inkább felértékelődött, ugyanis minden elképzelhető időjárási körülménynek – szélnek, víznek, napsütésnek – fokozottan ki volt téve, közel 9 hónapon keresztül. „Minden pillanatban ugrásra készen kellett lennem, nem számított, hogy hány fok volt vagy éppen mennyi víz volt a fedélzeten, nekem ki kellett mennem, hogy tartani tudjam az irányt”– mondta István. Ráadásul a csapatban vitorlázással ellentétben a szóló földkerülés során gyakran nincs lehetőség ruhacserére és az egyes felszerelések szárítására, így a vízálló, légáteresztő és tartós Helly Hansen öltözet kulcsfontosságú volt számára. „Azt kell, hogy mondjam, hogy alaposan igénybe vettem a ruházatot a verseny során, ami még ebben a szélsőséges és különösképpen hosszú úton is állta a próbát és nem hagyott cserben” – tette hozzá.

Felmerül a kérdés, vajon mi ösztönözte arra Kopár Istvánt, hogy szembenézzen a kiszámíthatatlannal, és félelmet nem ismerve teljesítse a földkerülő versenyt? Elmondása szerint kifejezetten motiválta, hogy – még akkor is, ha amerikai zászló alatt hajózott – egyedüli magyar származású versenyzőként indult útnak. Korábbi versenyei során is úgy tekintett magára, mint egyfajta „magyar nagykövetre”, aki igyekszik a tengerentúlon is népszerűsíteni szülőhazáját. Hatalmas motivációt jelentett számára az emberek támogatása. „Hát hogy lehetett volna őket cserben hagyni?” – teszi fel a kérdést István. Hozzátette, hogy mivel 66 éves, amit kis híján nem ért meg, így a Golden Globe Race-re a szakmai életének egyfajta lezárásaként tekint.

Kopár István, a magyar származású szólóvitorlázó 2019. március 21-én, 263 nap után szerencsésen célba ért a franciaországi Les Sables d’Olonne városánál, miután a hihetetlenül embert próbáló Golden Globe Race keretein belül sikeresen körbe vitorlázta a Földet. Kopár István negyedikként szelte át a célvonalat, így egyike annak a mindössze 5 bátor versenyzőnek, akik az eredetileg elinduló 18 vitorlázó közül teljesíteni tudták a kihívást.
„Ez életem legboldogabb pillanata” – ez volt István első mondata, miután 263 nap után kikötött Puffin névre keresztelt, Tradewind 35 típusú hajójával, amely kitűnő állapotban érkezett meg a franciaországi kikötőbe. Azt, hogy áthajózhatott a célvonalon, István elmondása szerint a stramm hajójának és a több mint 50 évnyi vitorlás tapasztalatának köszönheti. A Helly Hansen ruházatban vitorlázó Kopár István ugyan a dobogóról éppen lemaradt, eredménye viszont hatalmas bátorságról és kitartássról tesz tanúbizonyságot. A Golden Globe Race a legprofibb vitorlázók számára is igazi kihívást jelent, az indulók ugyanis kikötés és mindenféle külső segítség nélkül, csakis fél évszázaddal ezelőtti eszközök használatával kerülik meg a Földet és néznek szembe a kiszámíthatatlannal. Útjuk
során sem a szárazföldi csapatok műhold kapcsolaton keresztüli támogatására, sem pontos GPS helymeghatározásra nem számíthatnak.

Egy ilyen kihívás során kétségkívül számos nehézség és akadályozó tényező merülhet fel, így volt ez István esetében is. Már a Csendes-óceánon hajózva problémák adódtak a kormányszerkezetével, amelyeket a folyamatos javítgatásokkal sem tudott teljesen kiküszöbölni. Gyakran zord és szélsőséges időjárási körülmények hátráltatták, de előfordult olyan is, hogy a szélcsendben hetekig alig tudott haladni. Ezenkívül egészségügyi problémákkal – mint például erős fogfájással – is küszködött. Minden bizonnyal a közel kilenc hónapnyi magányt sem lehetett könnyű elviselni, főleg, hogy István rádió adóvevője nem sokkal a rajt után elromlott, kizárólag vételre volt alkalmas, így
limitált kapcsolata maradt a külvilággal.

A bátor, 66 éves Kopár István élete nagy álmát teljesítette azzal, hogy kitartóan helytállt a Golden Globe Race szóló földkerülő vitorlásversenyen. Szembenézett a kiszámíthatatlannal, és a legnagyobb nehézségek ellenére sem adta fel a küzdelmet. Elmondása szerint, ezzel a kihívással a fiatalabb és az idősebb vitorlázókat egyaránt inspirálni szeretné, a Golden Globe Race ugyanis véleménye szerint egy nemtől és életkortól független verseny. „Remélem, ezzel a versennyel sikerül elhintenünk néhány magot. Persze nem kell feltétlenül körbehajózni a Földet, a lényeg az, hogy valami olyat vigyünk véghez, ami közel áll hozzánk és kihívást jelent számunkra.” – nyilatkozta István a beérkezése után.

A Golden Globe Race nyertese 212 napos földkerüléssel a 72 éves francia Jean Luc van Den Heede lett, másodikként a holland Mark Slats futott be, a harmadik helyet pedig az észt Uku Randmaa szerezte meg, akit a magyar származású versenyző az utóbbi hetekben látványosan megközelített.

Kopár István 39 napja indult útnak további 17 versenyzővel együtt a franciaországi Les Sables d’Olonne kikötőjéből, hogy teljesítse élete első szóló, kikötés nélküli Földkerülő kihívását. A
magyar származású vitorlázó pár napja, augusztus 6-án áthaladt az Egyenlítőn, innentől kezdve tehát már a déli féltekén küzd meg az elemekkel.

István az Egyenlítő áthajózása után kifejezetten jól tud haladni a délkeleti passzátszelekben. A félelmet nem ismerő vitorlázó a verseny legjobb átlagát produkálta az elmúlt 24 órában, miután közel
120 tengeri mérföldet tett meg ezalatt. Fontos megemlíteni, hogy a Golden Globe Race-en versenyző István egyébként nehéz heteken van túl, hiszen a meghibásodott szélkormánya miatt egy rövid
megállót kellett beiktatnia a Zöld-foki-szigetek mellett, viszont mivel nem kötött ki és nem vett igénybe külső segítséget, a rendezők döntése alapján tovább folytathatta a versenyt. Jelenleg a 10.
helyen hajózik.

A 30 000 tengeri mérföldet felölelő útvonal a legtapasztaltabb vitorlázóknak is igazi kihívást jelent, főleg abban az esetben, ha kizárólag hagyományos navigációs eszközökre támaszkodhatnak. István ezúttal a tizenharmadik alkalommal lépte át az Egyenlítőt eddigi életútja során, egy ilyen versenyen azonban még számára is elengedhetetlen, hogy a legjobb minőségű technikai ruházatot viselje a fedélzeten. A norvég Helly Hansen által szponzorált versenyzőnek a déli féltekén haladva gyakran igazán szélsőséges időjárási viszonyok mellett kell majd helytállnia, amelyhez a megfelelő kényelmet és védelmet a Helly Hansen Ægir Offshore kollekció darabjai – többek között például a díjnyertes ÆgirH2Flow kabát biztosítja.

A helyzethez az is hozzá tartozik sajnos, hogy a trackerek István helyezését Fokvárostól való távolságával mérik. Viszont a helyi szélviszonyok miatt előszór délre kell a hajóknak haladnia mielőtt Fokváros felé fordulnának, így a hátrébb lévő versenyzőknek egy ideig sokkal pozitívabb a haladásuk mint az előttük lévőknek. A valós távolságokat majd Fokváros után fogjuk megtudni. (Szerk.)

A Helly Hansen, norvég technikai márka által támogatott vitorlázó számára igazán megerőltető volt az elmúlt pár hét, hiszen hajójával szinte csak akkor tudott haladni, amikor kézzel kormányzott, így aludni sem volt igazán lehetősége. Július 17-én, úton a Zöld-foki-szigetek irányába, műholdas telefonján keresztül hívta a GGR vezetőjét, és kérte átigazolását a Chichester osztályba, amelyet el is fogadtak. Navigációs tanácsot kért továbbá, hogy a Zöld-foki-szigetek mely kikötőjében kössön ki, valamint kérte, hogy adják át menedzserének az üzenetet, miszerint új szélkormányra van szüksége. Ugyan a verseny szabályzatának megfelelően a műholdas telefon csakis vészhelyzet esetén történő segítségkérésre használható, a szervezők mégis eleget tettek István kéréseinek, miután bejelentette, hogy a Chichester osztályban folytatja tovább a földkerülő kihívást.

Pár nappal később Istvánnak azonban feltehetően megváltozott a véleménye a megállással kapcsolatban. Július 23-án reggel valóban megállt horgonyon egy öbölben Mindelo kikötője előtt, de nem kötött ki, nem fogadott el külső segítséget, és másnap este újra útnak indult. A magyar származású vitorlás versenyző az átminősítés felülvizsgálatát kérte, a kézi kormányzásból adódó stresszre, illetve arra hivatkozva, hogy a rövid megállással semmiféle releváns előnyre nem tett szert. A szabályok értelmében ugyan nem kérhetett volna segítséget műholdas telefonon keresztül – hiszen nem vészhelyzetről volt szó –, és nem érinthetett kikötőt, a GGR rendezősége végül arra a döntésre jutott, hogy a kizárás helyett összesen 24 büntető órát rónak ki rá, és István visszakerülhet az eddigi hajóosztályába, GGR jelentkező státuszba.

A kizárólag hagyományos, régi stílusú navigációs eszközök használatát megengedő földkerülő versenyre eredetileg 18 bátor vitorlázó jelentkezett, időközben azonban öten közülük feladták a versenyt, vagy más osztályban folytatják. Kopár István jelenleg a 13. helyen vitorlázik Puffin névre keresztelt hajójának fed

Kopár István nem kisebb kihívásra vállalkozott, mint hogy megállás nélkül hajózza körbe a Földet – ráadásul mindezt egyedül a fedélzeten, és a Golden Globe Race szabályainak megfelelően kizárólag hagyományos, fél évszázaddal ezelőtt használatos eszközök segítségével. A magyar származású szólóvitorlázó július 1-én indult útnak további 17 versenytársával együtt Les Sables d’Olonne városából, és mintegy 30.000 mérföldnyi kihívás elé néz.

Az erőt próbáló, jelenleg egyetlen kikötés nélküli földkerülő verseny július 1-jén indult a franciaországi Les Sables d’Olonne városából, és várhatóan körülbelül 300 napig fog tartani. A 2018-as Golden Globe Race nehézsége abban rejlik, hogy a versenyzők kizárólag régi stílusú navigációs eszközöket, azaz szextánst (kéttükrös szögmérőt) használhatnak, illetve papír alapú térképet vihetnek magukkal a fedélzetre. A 30.000 mérföldnyi keleti irányú útvonal során a félelmet nem ismerő 18 szólóvitorlázó öt nagy fokot érint majd. A résztvevőket műholdas nyomkövető rendszeren keresztül követik, de maguk a hajóskapitányok ehhez nem férhetnek hozzá. Kötelezően át kell majd haladniuk egy úgynevezett kapun Tasmania közelében, ahol igény szerint kamerafelvételeket és leveleket adhatnak át családtagjaiknak, vagy a média munkatársainak, azonban nem érinthetik a partot, és nem fogadhatnak el semmilyen kiegészítő tartalékot. Arra is szigorú előírások vonatkoznak, hogy a 13 különböző országot képviselő versenyző milyen típusú járművet használhat, ugyanis kizárólag 1988 előtt tervezett, 32’-36’ hosszúságú hajóval szállhatnak vízre. István egy Tradewind 35 típusú hajóval fog versenyezni, amelynek a Puffin nevet adta.

Az első ilyen szóló, kikötés nélküli földkerülő kihívást Sir Robin Knox-Johnston teljesítette 50 éve, méghozzá 312 nap alatt. Ennek fél évszázados évfordulójára indul a mostani megmérettetés, amelyre csak a legprofibb vitorlázók nevezhetnek. A Golden Globe Race-en való részvétel előfeltétele ugyanis, hogy a jelentkezőknek legalább 8.000 mérföldnyi óceáni vitorlás tapasztalattal kell rendelkezniük, valamint további 2.000 mérföldnyi szóló vitorlázást kell maguk mögött tudniuk. Istvánnak ez nem akadály, hiszen már évekkel ezelőtt teljesítette ezeket a követelményeket, eddig több mint 60.000 tengeri mérföldet tett meg teljesen egyedül.

Amit Kopár Istvánról érdemes tudni, hogy szinte egész életét a vízen töltötte. Budapesten született 1953-ban, és már egészen fiatal korától kezdve hajóskapitánynak, földkerülő vitorlázónak készült. Tengerésztisztként, vitorlás versenyzőként, és oktatóként is tevékenykedett, karrierje során beutazta a világot. Amire a legbüszkébb, hogy 1990-1991-ben a magyarok közül elsőként, mindössze egyetlen kikötéssel vitorlázta körül a Földet, amelynek során saját maga építette hajóját, ráadásul GPS, robotpilóta, radar és fűtőkészülék nélkül indult útnak. Hazaérkezése után hajóját kiállították a spanyolországi Sevilla-ban megrendezett 1992-es világkiállításon, és kalandjáról könyvet írt. Azóta felvette az amerikai állampolgárságot, Floridában él, és most, 65 évesen döntött úgy, hogy újra nekivág egy kihívásokban bővelkedő földkerülő útnak.

István úgy érzi, ez a verseny kifejezetten testhezálló számára. Véleménye szerint a természet és annak használói között napról-napra egyre nő a szakadék. A Vendée Globe vagy a Volvo Ocean Race során a versenyzők például egyre inkább függnek az ember által előállított eszközöktől, ezzel párhuzamosan egyre kevesebb figyelmet fordítanak a természetre. A magyar származású szólóvitorlázó hozzáteszi, hogy a vitorlásversenyzők lassan úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint az űrhajósok, egyre inkább elszigetelve a természettől. Úgy gondolja, hogy éppen ezért van szükségünk olyan különleges versenyekre, mint a GGR, hogy fenntarthassuk örökségünket és tengerészeti jártasságunkat, továbbá növelhessük az önellátó, független, és ebből következően boldog emberek számát a világon. A lehetetlent nem ismerő szólóvitorlázót a több mint 140 éves vitorlás múltra visszatekintő norvég technikai márka, a Helly Hansen támogatja élete legnagyobb kalandja során. István így többek közt a márka egyik legújabb fejlesztését, az Ægir Offshore kollekció darabjait – például a díjnyertes Ægir H2Flow kabátot – viseli a fedélzeten, amely több ezer kutatással és fejlesztéssel töltött óra eredménye.

Amint biztosan tudják, beválasztottak  a 30 elit hajós közé, akik a 2018-as Golden Globe versenyen részt vesznek. Ez lesz a legbrutálisabb vitorlásverseny a mai időkben. Egyedül, megállás nélkül fogom körbevitorlázni a földet, megkerülve az öt legdélebbi fokot, bárminemű modern technológia vagy külső segítség igénybevétele nélkül – nem engedélyezett a GPS, a műholdas kommunikáció és a radar sem. Ez a verseny igazi tesztje lesz a valódi tengerészetnek és az emberi kitartásnak.

MINDAZONÁLTAL SZÜKSÉGEM VAN A SEGÍTSÉGÜKRE!!

A legfontosabb célom, hogy a hajóm, a Puffin ott legyen a rajtvonalon július 1-én. Az elmúlt három évben átalakítottam egy elhanyagolt, öreg családi hajót egy megerősített „tankká”, amely képes helytállni a Déli Óceán brutális körülményei között.

Egy öreg hajó felújítása rendkívül költséges és munkaigényes. Több száz óra kézi munka után – az eddigiek során az adományok által és az otthonom eladása utáni bevételből finanszírozva – pénzügyi támogatók hiányában már nem tudom tartani a lépést az eredeti terveimmel.

Fennmaradó költségeim kb. 100000 USD-re rúgnak, ezért úgy döntöttem, hogy elindítok egy GoFundMe adománygyűjtő kampányt, ahol pénzadományával bárki része lehet a csapatnak, amely megváltoztatja a vitorlázás történetét.

Nagyon nagy segítséget jelent számomra az is, ha ismerőseinek továbbküldi kérésemet, vagy megosztja bármely közösségi oldalon (Facebook, Twitter stb.) a www.gofundme.com/racetheworld linket.

KÖSZÖNÖM

Kopár István
Szóló földkerülő
A 2018-as Golden Globe indulója

Kopár István előadása

1932-ben a brit gyarmati Indiában, Delhi közelében született. Egzotikus gyerekkora volt és fiatal emberként szolgált a Royal Air Force-ban és a hadseregben. 1968-ban házasságot kötött és egy kis elektronikai üzletet vitt Brigwaterben (Somerset), ahol a liberális párt tanácsosa is volt.

Élvezte a vitorlázást, de amatőr volt. A „Pot of Gold” névre keresztelt kis túrahajóján a családját szerette vitorlázni vinni a Bristol Csatornán.

De Crowhurst álmodozó és hihetetlenül határozott is volt, így végül 1968 október 31-én búcsút intett a családjának és válogatott jóakaróinak, és ingben és nyakkendőben elindult Devonból trimaránjával, a Teignmouth Electron-nal. Soha nem tért vissza.

Crowhurst rendkívüli története és az eltűnését körülölelő rejtély az alapja az új filmnek, a The Mercy-nek, az Oscar díjas James Marsh (The Theory of Everything) rendezésében.

A „The Mercy” 2018 februárjában kerül moziba.

Kopár István az elmúlt két évet választott hajója felújításával töltötte, hogy 2018. július 1-én ő is ott lehessen az 1968-as Sunday Times Golden Globe Race 50. évfordulójára rendezett földkerülő verseny rajtjánál. A Sportok Házában beszámolt az eddig megtett útról, a nehézségekről és a várható történésekről.

Angliából a Golden Globe rajtja leköltözött Le Sables-d’Olonne-ba – egyrészt a kedvező fogadtatás miatt (Vendée tartománynak fontos lehet, hogy ne négy, hanem két évente legyen egy kimagasló versenye), másrészt mert több szponzor állt az esemény mögé.

Sajnos egy ilyen verseny megrendezése sokkal nagyobb kihívás a mai időkben mint a maga korában volt. Bár a föld megkerülése már nem annyira az ismeretlen ostromlása, de a bürokrácia és a jelen kor elfogadott szabályai nehezen engedik a versenyt életképessé tenni. A mai bürokrácia nehezen vagy egyáltalán nem érti meg a 68-as szabályokat és a szükségszerű ragaszkodást a tradíciókhoz. Mások lettek a prioritások, sokkal fontosabb lett a környezetvédelem, a biztonság. 1966-ban Francis Chichester-t gyakorlatilag hülyének nézték, amikor a Földet meg akarta kerülni egyedül. Nem bíztak benne, hogy túléli. Manapság mindenféle elképzelések vannak a biztonságról, és nem vagyok benne biztos, hogy Chichester akkori egészségi állapotában ma bárkit elengednének egyáltalán egy ilyen körre.

A Golden Globe rendezőségének a legnagyobb „ellensége” a Francia Vitorlás Szövetség lett. És az FVSZ kijelentette, hogy bár nagyon tiszteli és nagyon becsüli azt, amit a Golden Globe képvisel, de nekik mégiscsak a Francia Kormány és a World Sailing szabályai szerint kell tevékenykedniük. Mindenesetre megvizsgálják a Versenykiírást és a jövő év elején nyilatkoznak. Azóta azt is lehet tudni, hogy a GGR nem lesz része a francia versenynaptárnak, merthogy nem felel meg a 2018-as biztonsági előírásoknak. Egyébként a verseny legrutinosabb indulója Jean-Luc Van Den Heede csúnyán ki is fakadt a helyzetre, gyakorlatilag lehülyézve az őket bírálókat. Azt hiszem, ő jogosan meg is teheti. Jó néhány szóló földkerülés van a háta mögött.

Azért a rendezőségnek is kellett némi alkalmazkodás a jelenlegi helyzethez, hogy ne népszerűtlenítsék el saját gyermeküket. Ilyen a környezetvédelmi szabályok legszigorúbban vétele. Nyilván egyszerűbb volt minden szemetelést megtiltani, minthogy a nagyközönségnek a siker nagyon kis esélyével elmagyarázni, hogy de a rozsdás konzervdoboz nem feltétlenül szennyezi a környezetet 3000 méter mélyen.

De térjünk vissza Kopár Istvánra és az előadásra. Miután szóba kerültek a fenti visszásságok, István elmesélte a hajóvásárlás és -felújítás részleteit. Az anyagi akadályok miatt fellépő korlátait, a hajó újjászületését és a nevének eredetét. Beszélt még sok érdekes dologról, többek között a rajthoz álló hajók közötti különbségekről;  a jelenkor körülményei között egy rendes kronométer beszerzésének nehézségeiről (ami pedig létfontosságú a pontos navigáláshoz); hogy hogyan hidalható át az, hogy a 68-as kommunikációs rendszerek már nem feltétlenül működnek jól, vagy hogyan lehet a mai rádiókat, AIS berendezéseket egyirányúsítani, hogy a biztonság is megmaradjon, de a klasszikus navigáció se sérüljön; a kötelező biztonsági felszerelések anomáliáiról.

De azt is megtudtuk, hogy mire jó egy WC ajtó és miért kell egy ilyen a szóló vitorlázó hajójába. Ugyanis látszólag paradox módon a WC ajtó kötelező tartozéka a hajónak. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mitől életbevágó fontosságú a WC ajtó egy szólóversenyen, István azonban megtapasztalta, hogy tényleg van létjogosultsága.  Történt ugyanis, hogy el akart menni egy erős szeles vitorlázásra a felújított hajójával.  Betette az ajtót, amit azonban nem lehetett becsukni, mert a keret eldeformálódott – mint kiderült, azért, mert az új árbóc nem pontosan a vakárbóc fölé került, és ettől eldeformálódott a fedélzet és vele együtt a belső szerkezet is. Ennyi volt a vitorlázásnak, meg kellett erősíteni a rendszert, hogy bírja az erős szelet és ne nagyon akarja az árbócot elengedni. No erre jó a WC ajtó.

Szó esett még a mentális felkészülésről és az étkezésről, a különböző hajótípusok esélyeiről és a vitorlázatról. A vitorlázat kapcsán azért kiderült, hogy nem minden fenékig tejfel, ami az anyagi kérdéseket illeti. 

Nagy csodálója vagyok a versenynek. Igazi kaland elé néznek az indulók. Szívből remélem, hogy nem kell valami, a bürokratikus korlátoltság által kitermelt idióta szabály miatt meghasonulni a verseny rendezőinek és a versenyzőknek. Mert ez még bőven benne lehet a pakliban.

Az alábbi oldalon lehet Kopár István és vállalkozását támogatni:

http://koparsailing.com/donate/

KOPAR.BLOG.HU

koparsailing.com

A speciális „Suhaili Falmouth 50 Parade of Sail” 2018 június 14-én kerül megrendezésre a névadó városban.
A dátumot úgy igazították, hogy egybeessen azzal a nappal, amikor 50 évvel ezelőtt Sir Robin Knox-Johnston elindult Falmouthból, hogy megnyerje a Golden Globe Race-t – melynek köszönhetően ő lett az első szóló földkerülő, aki megállás nélkül vitorlázta körbe a bolygót.

Az eseményt közösen rendezi a Falmouth Town Team valamint a Royal Cornwall Yacht Club, ahol Sir Robin partra lépett a verseny teljesítése után.

Sir Robin a 3 év restaurálás után tavaly ismét vízre bocsátott legendás hajója, a Suhaili fedélzetén egy lenyűgöző flotta élén – Bernard Moitisser híres francia hajója a Joshua, Sir Francis Chichester Gipsy Moth IV-e és Sir Alec Rose Lively Ladyje előtt – fog körbevitorlázni a Falmouth kikötőjében zajló parádén, tisztelegve a 2018-as Golden Globe Race skipperei előtt.

Hamble Classics Regatta

„Nagyon várom, hogy oly sok év után visszatérjek Falmouthba a Suhaili-vel. Nagyon támogatom a 2018-as Golden Globe versenyt, öröm lesz számomra találkozni a skipperekkel és együtt vitorlázni a replikákkal és a többi tradicionális hajóval ezen a napon, visszaidézve az eredeti Sunday Times Golden Globe versenyt.” – nyilatkozta Sir Robin.

Jövőre Kopár István elindul a Golden Globe egyszemélyes Föld-kerülő vitorlásversenyen, amely 2018. júliusi 1-jén rajtol a franciaországi Sables D’Olonne-ból.

“A Vendeé Globe házigazdája lesz a Golden Globe otthona is 2018-tól. Les Sables ennek köszönhetően a nemzetközi szólóvitorlázás központjává válik. A négyévente innen induló egyszemélyes, nonstop Föld-kerülő veresenyek ugyanis a jövőben kétévente váltják egymást. Az egyik a technikai fejlődést leképező sprint verseny, a másik a hagyományőrző ultramaraton. Az utóbbin a vitorlázó emberi megmérettetése kerül a fókuszba” – mondta Kopár István a Hunsail.hu-nak.

A Magyar Vitorlás Szövetség felkérésére Kopár István rengeteg érdekességet, titkot, részletet tár elénk egy exkluzív előadás keretében jövő hétfőn este hatkor Magyar Sportok Házában, a moderátor pedig Ruják István lesz.

Tudnivalók:

Kik? – Kopár István és Ruják István (moderátor)

Mikor? – 2017. december 18. 18 óra

Hol? – Magyar Sportok Háza, Budapest 1146 Istvánmezei út 1-3. földszinti nagy tárgyaló

Hol lehet jelentkezni? – Ezt az űrlapot kell kitölteni: https://goo.gl/forms/H3eM6G0ADUeFzDzD2

Útja óriási érdeklődést váltott ki a Sunday Times által kiadott beszámolónak köszönhetően. II. Erzsébet 1968 május 28-án lovaggá ütötte. Ezzel nem csupán brit hős lett, hanem inspiráció is azok számára, akik követni szándékozták.

Útjának sikeres befejezése után már csak egyetlen kihívás maradt követői számára: kikötés nélkül körbehajózni a földet. És azon nyomban számos hajós elkezdett készülni.

1968 márciusában bejelentették a Sunday Times Golden Globe Race-t, az első kikötés nélküli szóló földkerülő vitorlásversenyt.

Nincs nevezési díj, gyakorlatilag szabály sincs, képzettségi követelmény se, hisz egyébként a legtöbb nevező jó úton haladt a felkészülésben. Aki a leggyorsabban kerüli meg a földet, még 5000 fontot is nyer az újság felajánlásában.

Kilenc színes karakterű férfi változatos vitorlázási képzettséggel, különböző időpontokban, a legkülönbözőbb típusú hajókkal vágott neki a távnak.
Egyetlen befutó volt csak – Robin Knox-Johnston és az ő közel 10 méteres kétárbócos hajója, melynek a neve Suhaili volt – aki kezdetben esélytelennek tűnt.
A többiek elsüllyedtek, feladták, vagy öngyilkosok lettek.

A francia induló Bernard Moitessier, miután megkerülte Joshua nevű hajójával a Horn-fokot, úgy döntött, hogy nem folytatja a versenyt, hanem Tahiti felé vette az irányt – inkább, minthogy a civilizációba visszatérjen.

Donald Crowhurst látszólag egy utazáson vett részt a föld körül, miközben csak az Atlanti-óceánon körbe-körbe hajózott. Egyszerűen hamisított pozíció adatokkal akarta a világot kábítani. Naplójában részletesen leírta ezeket, míg végül a saját elméje nem tudott mit kezdeni a helyzettel és öngyilkos lett. Trimaránját elhagyottan sodródva találták meg.

A Sunday Times Golden Globe verseny gyorsan legendává vált vitorlázók és nem vitorlázók körében is, a sikereinek és tragédiáinak köszönhetően.

Ennek a versenynek az ötvenedik évfordulójára rendezik meg a Golden Globe Race-t, amely 2018 június 30-án rajtol majd Plymouth-ból, és mint az eredeti verseny, az Öt Fok érintésével kerüli meg a földet. Az indulók száma 30. Korabeli navigációval rendelkeznek csak; a hajójuk 9,75 és 10,97 m közötti hosszúságú, hosszúkeeles és 1988 előtt tervezett lehet. A hajókon csak segítségkérés miatt van műholdas telefon. És a modern navigációból is csak a pozíciójukat jelző adó található meg mindenkinél.

A 30 induló között egy magyar, Kopár István is rajthoz áll. Igaz, nem magyar színekben, hanem amerikaiban, de ez – véleményem szerint el nem ítélhető módon – szponzori kérdés. Útjáról, felkészüléséről rendszeresen beszámolunk.