Számtalan példa mutatja, hogy az Imoca-k ilyenek. Csak jusson eszünkbe pl. amikor Mike Golding elvesztette a tőkesúlyát a befutó előtt egy nappal egy korábbi Vendée Globe-on, mégis be tudott futni.

Nem volt ez máshogy Alex Thomson és Neal Macdonald esetében sem. Történt ugyanis, hogy pár nappal a Transat Jaques Vabre verseny rajtja után, már valahol a Kanári-szigetek fölött a zsír új Hugo Boss nekiment valaminek és félig-meddig leszakadt a tőkesúlya. Alex és Neal egy kicsivel később rájött, hogy a tőkesúly, ami már csak a hidraulikus hengereken csüngött, szétveri a hajót, ezért nekiálltak levágni. Több órás manőver volt ez. Miután sikerült megoldaniuk, feltöltötték a ballaszttartályokat és nekiláttak menekülési kikötőt nézni. Hozzájuk legközelebb a Kanári-szigetek voltak, de pechükre pont onnan fújt a szél, ezért úgy döntöttek, hogy elvitorláznak a Zöld-foki-szigetekre.

Hogy mennyire jó hajó az IMOCA, az mutatja, hogy tőkesúly nélkül leküzdötték az utolsó 300 mérföldet másfél nap alatt és már biztonságban várják a csapatot a Zöld-foki-szigeteken.

Tegnap este tűz ütött ki a Fortil nevű IMOCA belsejében, de szerencsére sikerült kontrollálni a helyi tűzoltóknak és a szomszédos hajósoknak. A szemtanúk elmondása szerint fehér füst gomolygott a kajütajtón.

Clément Giraud és Rémi Beauvais ezen a versenyen a hajó legénysége már tegnap elmondta, hogy egy válaszfal érintett sok egyéb mellett, de ma hoznak végleges döntést az indulásról.

Ma kiderült az is, hogy a Fortil és legénysége visszalép a Transat Jaques Vabre versenytől, ami 27-én rajtol Le Havre kikötőjéből

Vasárnap rajtol az egyik legnehezebb, sőt talán a legnehezebb atlanti átkelő verseny, a Mini Transat. A két szakaszra szabott átkelésen 87 hajó tervezi indulását. A táv La Rochelle-Gran Canaria-Martiniqe. A verseny különlegessége, hogy egyedül, korlátozott navigációs és időjárás előrejelzési lehetőségekkel kell az Atlanti Óceánon egy hat és fél méteres hajóval átjutni. A versenyt 1977 óta rendezik meg két évente, és hallatlanul népszerű. Ez lesz a 21. Sokaknak ez jelenti a belépőt a nagyok világába. És mint annyi másra, erre a versenyre is hatással van a foilos vitorlázás. Egyre több proto van foillal szerelve.

https://www.minitransat.fr

60 résztvevője lesz az október 37-én induló Transat Jaques Vabre-nak. A 14. alkalommal megrendezett verseny négykezes. Három hajóosztály hajói állnak majd a rajtvonalon. 15 IMOCA, 3 Multi50 trimarán és 27 Class40. A Hogy ebből hogy lesz 60 hajó, nem tudni, de az a része a honlapjuknak biztos nem elég napra kész. A táv Le Havre -Salvador de Bahia, vagyis 4350 mérföld a „kávé útján”.

https://www.transatjacquesvabre.org

Alig néhány nappal később, november 3-án rajtol a Brest Atlantiques, ahol ugyan csak négy hajó rajtol, de azok a tengerek leggyorsabbjai, az Ultim 32/23 Osztály, azaz a maxi trimaránok. Első alkalommal kerül megrendezésre a viadal, kifejezetten az ő részükre. Ez magyarázza a kevés indulót.  Ez az osztály számára is az első igazi megmérettetés.

Indulók:

Actual Leader
Yves le Blevec (FRA) and Alex Pella (ESP) with OBR Ronan Gladu (FRA)

Maxi Edmond de Rothschild
Franck Cammas (FRA) and Charles Caudrelier (FRA) with Yann Riou (FRA)

Trimaran MACIF
François Gabart and Gwénolé Gahinet with OBR Jérémie Eloy (FRA)

Sodebo Ultim 3
Thomas Coville (FRA) and Jean-Luc Nélias (FRA) with OBR Martin Kéruzoré (FRA)

Erre a versenyre készült el az újjáépített Gitana vagyis az Edmond de Rothschild, és az új Sodebo is csak egy versenyen indult eddig.

A legénység azért három fő, mert minden hajó visz magával egy újságírót is, ami nekünk jó, a vitorlázóknak talán kevésbé.

Az útvonal olyan, mintha kinőtték volna az Atlanti Óceánt. Összesen 14000 mérföld. Brestből rajtolnak, Rio előtt fordulnak, majd Fokváros előtt és vissza Brest.

https://www.brestatlantiques.com

Az előző rekordon (10 nap 0 óra 38 perc 43 másodprec), melyet Franck Cammas és Steve Ravussin a Groupama fedélzetén állított be, 2 nap 2 óra 31 perc és 16 másodpercet javítottak.

Sébastien Josse és Thomas Rouxel a Maxi Edmond de Rothschild trimaránnal 2017. november 13-án 12:30:24-kor (UTC), 7 nap, 23 óra 55 perc vitorlázás után, 1 óra 47 perc és 57 másodperccel a Sodebo Ultim’ mögött  ért célba.  4.838 tengeri mérföldet teljesítettek 25.21 csomós átlagsebességgel.

Le Havre Normandia legnagyobb városa, az egyetlen kikötő, ami 24 órában elérhető a nagy árapály ellenére. 

Salvador de Bahia Brazília első fővárosa volt. A város rendelkezik a világ második legnagyobb természetes öblével. 1985-ben a Világörökség részévé választotta az UNESCO.

1993-ban Le Havre és a Jacques Vabre brand megalapították a Transat Jacques Vabre szóló vitorlás versenyt.
A következő versenyen, 1995-ben már négykezessé vált az esemény.
2001-ben új helyszíne lett a célnak Salvador de Bahia.
2009-ben a verseny megállt Puerto Limonban (Costa Rica).
2013-ban visszatért Brazíliába, egy új kikötőbe, Itajaíba.
2017-ben ismét Salvador de Bahia, a történelmi kávé célpont lett a befutó.

A kettes szám mindenhol visszaköszön ezen a versenyen: két vitorlázó, két kikötő, kétévente megrendezett verseny.

A versenyek során kiderült, hogy van néhány specialista.

Eleddig 11 kétszeres győztes volt:

Paul Vatine (1993 és 1995, többtestűvel)
Yves Parlier (1993 és 1997, egytestűvel)
Roland Jourdain (1995 többtestűvel és 2001 egytestűvel)
Loïck Peyron (1999 egytestűvel és 2005 többtestűvel)
Franck Proffit (1999 és 2003, többtestűvel)
Paul Larsen (2001 és 2003, egytestűvel)
Steve Ravussin (2001 és 2007, többtestűvel)
Charles Caudrelier (2009 egytestűvel és 2013 MOD70-nel)
Vincent Riou (2013 és 2015, egytestűvel)
Pascal Bidégorry (2005 többtestűvel és 2015 Ultim-al)
Yannick Bestaven (2011 és 2015, Class40-el)

Háromszoros győztesek:

Franck Cammas (2001, 2003 és 2007, többtestűvel)
Franck-Yves Escoffier (2005, 2007 és 2009, többtestűvel)
Jean-Pierre Dick (2003, 2005 és 2011, egytestűvel)
Erwan Le Roux (2009 2013 és 2015, Multi50-nel)

Idén 13 IMOCA, 15 Class40, 6 Multi50 és 3 Ultime állt rajthoz. A verseny négy napja rajtolt, hamarosan beszámolunk a történésekről.

Befutott az első három IMOCA a Transat Jaque Vabre versenyen. Megismételve előző szériás sikerét Vincent Riou (FRA)  aki Sebastaian Col (FRA) közreműködésével megnyerte a versenyt IMOCA osztályban. A 17 nap 22 perc 24 másodperc új rekordnek számít és azt jelenti, hogy a teoretikus úton (5400tm) 13,22 csomó, míg a valóban levitorlázott távon (6034tm) 14,78 csomót jelent.

Ez volt Riou hetedik TJV versenye. A 2004-05 Vendée Globe gyöztes Jean Le Cam -al 2013-ban nyerte a versenyt.

Második helyen érkezett

Armel Le Cléac’h (FRA) és

Erwan Tabarly (FRA)

a

Banque Populaire VIII fedélzetén. Bár sokáig vezettek, a Doldrums-ban vesztették el a PRB-val szemben az első helyet. Az ő hajójuk az első és egyben az utolsó versenyben lévő új generációs IMOCA. Idejük 17 nap 08 óra 29 perc.

Harmadikként a

Queguiner-Leucemie Espoir-al

Yann Eliès (FRA) and Charlie Dalin (FRA) 9 órával és 38 perccel a győztes után.

Ebben az osztályban volt magyar érdekeltség is, de sajnos Fa Nándor és Perényi Péter árboctörés miatt kiállni kényszerült.

Fotó: http://www.transat-jacques-vabre.com/

Forrás: http://www.transat-jacques-vabre.com/

Florence Arthaud, az „Atlanti-óceán kis jegyese”, francia vitorlázónő. Született: Boulogne-Billancourt-ban 1957. október 28-án, elhunyt Argentínában, 2015. március 9-én helikopter balesetben, a Dropped című tévéműsor forgatása közben.

Fiatalkora


A vitorlázónő édesapja Jacques Arthaud, aki a grenoble-i Arthaud kiadó igazgatója volt a hetvenes években, arről vált ismertté, hogy ő adta ki Bernard Moitessier és Éric Tabarly történeteit. Florence gyerekként kezdett vitorlázni fivérével, Jean-Marie-val és az édesapjukkal az antibes-i vitorlásklubban. 1974-ben, 17 éves korában Florence autóbaleset áldozata lett, kómába esett és lebénult. Hat hónapot töltött kórházban, és két évig tartott a teljes rehabilitációja.

Az első atlanti átkelését 18 éves korában teljesítette Jean-Claude Parisis-val.

Sportkarrierje

Florence Arthaud részt vett a Route du Rhum (Rum útja) első versenyén 1978-ban, és a 11. helyen végzett. 1986-ban nem tudott Luc Caradec-kel elindulni. Hogy visszatérjen, csatlakozott a Royale katamarán legénységéhez, majd az ingatlanfejlesztő Christian Garreé finanszírozta a Pierre 1er de Serbie trimaránjának megépítését.

1990 augusztusában megdöntötte az atlanti átkelés rekordját, amit addig Bruno Peyron tartott. 9 nap 21 óra 42 perc alatt majd’ két nappal javította meg a korábbi eredményt. Ugyanannak az évnek novemberében megnyerte a Route de Rhum-ot, 14 nap 10 óra és 10 perc alatt érve Pointe-á-Pitre-be (a célba). Az ingatlanpiaci válság miatt a támogatója nem tudta az újabb trimarán megépítését finanszírozni.

1997-ben Bruno Peyronnal megnyerte a Transpacifique-ot, és elindult a Figaro egykezesen. 2002-ben meg akarta dönteni az egykezes földkerülés rekordját is, és támogatókat gyűjtött a Sport-Elec trimarán megvásárlásához, amelyen Olivier de Kersauson versenyzett. Részt vett 2004-ben a transat négykezesen Lionel Péan-nal. Versenyzett Luc Poupon-nal, Philippe Poupon testvérével, 2006-ban pedig a Cannes-Isztambul versenyen az egytestű Bénéteau Figaro II-val. A következő évben versenyeztek a Jacques-Vabre transaton egy Class40-es hajón.

2010-ben, a győzelme 20. évfordulóján nem talált szponzort : «Kicsit fel vagyok háborodva. Újra a nagy vitorlázók versenye lett :

a győzelmem 20 éves évfordulója volt, és szerettem volna részt venni egy hatalmas trimaránon, a 30 méteres Oman-on. De nem sikerült megszereznem a hajót, helyettem egy férfinak adták, Sidney Gavignet-nak, aki maradandó kárt is okozott benne.Ez kiborított, és azt mondtam magamnak: abbahagyom

! »

Magánélete


1993-ban hozta világra Marie-t, aki a Loic Lingois profi vitorlázóval való viszonyából született. 2005-ben hozzáment Eric Charpentier-hez, de nem tartott sokáig a házasságuk. A 2009-ben kiadott önéletrajzában nem rejti véka alá nehéz napjait, az alkohol problámáit (4 liter bor naponta), amelynek következményeként bevonták a vezetői engedélyét és a szponzorok is elpártoltak mellőle.

2011. október 29-én leesett a hajójáról az éjszaka közepén a Cap Corse-nál (Korzika északi része). A hajó orrfényének és a vízhatlan telefonjának hála sikerült felhívnia az anyját, aki értesítette a bátyját. A mentőcsapat (Cross-med) két órával a riasztás után érkezett, a telefon lokalizációjának segítségével találtak rá. Magánál volt, de erősen kihűlt, helikopterrel szállították a bastiai kórházba, ahonnan másnap távozott.

Florence Arthaud 2015. március 9-én helikopter balesetben hunyt el, miközben Argentínában forgatta a Dropped című televízió műsorát.

Egyéb közreműködései


1989-ben közreműködött Pierre Bachelet Quelque part… c’est toujours ailleurs (Valahol… mindig máshol) című lemezén, három önéletrajzi ihletettségű dalt énekeltek duettben.

Önéletrajza (Un vent de liberté, A szabadság szele), melyhez Olivier de Kersauson írt előszót, 2009-ben jelent meg. A halála előtt egy nőknek rendezett versenyen dolgozott, melyek közül az első a Földközi tengeren lesz 2015 nyarán.

• 2007 : 11. a Transat Jacques-Vabre-n,, hajó Deep Blue (Class40) Luc Poupon társaként

• 2007 : 2. z Egyenlítő útja hajó Deep Blue Luc Pouponés Alexia Barrier társaként

• 2004 : 27. a Transat AG2R-n hajó, L’esprit d’équipe Lionel Péan társaként

• 2000 : 12. a Transat AG2R-n hajó, Fleury Michon Philippe Poupon társaként

• 1998 : 6. a Transat AG2R-n hajó, Guy Cotten – Chattawak Jean Le Cam társaként

• 1996 : 2. a Transat AG2R-n hajó, Guy Cotten – Chattawak Jean Le Cam társaként

• 1990 : 1. a Route du Rhum-on hajó, Pierre 1er

• 1990 : 3. a Twostar-on, hajó Pierre 1er Patrick Maurel társaként

• 1988 : 7. az Angol Transat-on hajó Groupe Pierre 1er

• 1986 : 11. a Route du Rhum-on, hajó Energie et Communication

• 1982 : 20. a Route du Rhum-on, hajó Biotherm II

• 1981 : 6. a Twostar-on sur Monsieur Meuble François Boucher társaként

• 1978 : 11. a Route du Rhum-on hajó X.Périmental

Három könyvet írt:

• Fiancée de l’Atlantique, Éditions du Pen-Duick, 1982

• L’Océane, Flammarion/ Arthaud, 2008

• Un vent de liberté, Flammarion/ Arthaud, 2009

Fotó: Darmigny Francois



Forrás: http://fr.wikipedia.org/wiki/Florence_Arthaud

Elrajtolt végre a Mini Transat. Méder Áron is csatában van. De persze ilyen kis hajókban nem biztos, hogy úgy megy, ahogy vártuk.

Van olyan, amelyik nem jéghideg?

Egy rekordkisérlet története:




http://www.sailing.hu/nagy-versenyek/rekordok/rekordkiserlet-oktoberben/488550




fotó: szolovitorlazas.hu

https://www.facebook.com/events/445423435572801/?fref=ts

Méder Áron a Mini Transat felkészülése során furcsa dolgokat is tanult. fotó: meder.hu

A hétvégén rajtol egy másik transat verseny is a Transat Jacques Vabre négykezes verseny. Egy lehetséges forgatókönyv.

Még több hülyeség a Mancsaft Szakszervezettől

A Transzatlanti verseny mezőny az alacsony nyomású front utolsó közel 30 csomós, meglehetősen hideg széllökéseiben rajtolt el.

A versenyzők gyorsan maguk mögött hagyták a csatornát a kitartó szélben, mely kellemetlen esővel járt az első éjszaka folyamán. A versenyzőknek az ellenfeleken túl az éjjel komoly tanker és hajóforgalommal is számolniuk kellett a rohanós menetben.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A Multi50-es osztály háromszoros győztese Franck-Yves Escoffier ezúttal Antoine Koch-hal indul a

Crepes Whaou!

fedélzetén, az általuk választott kicsit északabbi útvonal eddig kifizetődőnek látszik.

Természetesen számos korábbi IMOCA győztes is tiszteletét teszi a versenyen, úgy mint Jean-Pierre Dick, aki Jérémie Beyout választotta párjának

Virbac-Paprec 3

fedélzetére és az élmezőnyben helyezkednek el. A

PRB-t

Vincent Riou és Hugues Destremeau viszi, a 2. helyen áll a verseny korai szakaszában. Itt van az ismert szólóvitorlázó Alex Thomson is, aki idén a spanyol Guilermo Altadill-lal indul a

Hugo Boss

fedélzetén.

Aki évről-évre figyelemmel kíséri a verseny menetét, annak a

Cheminées Poujoulat

és a

Banque Populaire

hajónevek is ismerősnek tűnhetnek, a rajt környékén mindkét egység gennakerét a vízből kellett kihalászni, ami hátrányosan érintette a kezdeti lendületvételt.

A harmadik induló, egyben leglassabb osztály a 40-eseké, ahol most a Yannick Bestaven – Eric Drouglazet vezet piros-fehér

Aquarelle.com

nevű hajójával.

A verseny oldala:

http://www.transat-jacques-vabre.com/

Fotó: Alexis Courcoux



Forrás: Transat Jacques Vabre 2011

A


francia vitorlázó 1994-ig Angliában élt, amikor megnyerte a Challenge Espoir Crédit Agricole versenyt. Matematikai és zongora tanulmányai után döntött úgy, hogy hivatásos vitorlázó lesz. 1997-ben, 24 évesen megnyerte a Solitaire du Figaro vitorlás versenyt, majd egy év múlva élete első trimaránját, a Groupama-t kormányozta. Annak ellenére, hogy későn kezdett el vitorlázni, jelenleg is az egyik legtehetségesebb versenyzője az ORMA osztálynak. 2007-ben ORMA bajnok, amit a Groupama 2-vel nyert. Szintén 2007-ben a Groupama 2-vel megnyerte a




Transat Jaques Vabre



transzat


lanti


versenyt. 10 nap 38 perc, 43 másodperc alatt tette meg az utat Le Havre és Costa Rica között.

Nagy örömünkre sikerült Õt elcsábítani a Balatonhoz, hogy bepillantást nyerjen a várva várt esemény előkészületeibe, ezzel is emelve a verseny színvonalát.

Július 2-án reggel 8:45 és 9:45 között lehetőség nyílik a balatoni vitorlázó gyerekek számára, hogy személyesen is találkozhassanak a kiválósággal, ugyanakkor a Groupama Garancia jóvoltából ajándékokat is kapnak a résztvevő szerencsések.

Mivel szoros programját tartja ezért maximum 50 gyerek látogathat el hozzá, ezért e-mailben kérjük az előzetes jelentkezéseket melyek során az első 50 gyerek kap lehetőséget Franck Cammassal való találkozóra.

Jelentkezés:

byc@byc.hu

tárgyba beírni: Cammas

Sok sikert!

forrás: BYC.hu

15 nap 19 óra után futott be az első egytestű a Transat Jacques Vabre versenyén. A francia Marc Guillemot és Charles Caudrelier-Bénac a 14 egységet felvonultató IMOCA Open 60 osztályban diadalmaskodott, miután elsőként futott be Puerto Limonba (Costa Rica). A verseny november 8-án rajtolt a franciaországi Le Havre-ból. A Safran 5263 mérföldet tett meg 12.46 csomós átlagsebességgel. A páros körültekintően déli útvonalat választott, hogy elkerülje az alacsony légnyomásos területeket, így nagy előnyt kovácsolt magának, amit meg is őrzött a befutóig.

A szintén francia Franck Yves Escoffier-nek és társának Erwan Le Roux-nak a Multi 50-es osztályban a Crêpes Whaou fedélzetén kevesebb időre volt szüksége a Transat Jacques Vabre 9. kiadásán. Az augusztusban vízrebocsátott többtestű  4 órával volt csak jobb, igaz több utat tettek meg (5805 mérföld), viszont valamivel gyorsabban (13.41 csomó).

A lassan tradicionálisnak nevezhető versenynek, mely elvben a kávé Európába szállításának régi útvonalát követi új befutót kerestek és találtak is, ezúttal Costa Ricában.

Relatív jóindulatúnak nevezhető körülmények között a Csatornán kissé nyugat, dél felé haladhatnak köszönhetően az őszi szellőknek, melyek É-Európa felől a napos Costa Rica felé fújja őket.

És annak ellenére hogy a 6 Multi 50-esnek elméletileg 5050 tengeri mérföldet kell megtennie, jobbcsapáson elhagyva Barbadost, a 14 IMOCA Open 60-asnak pedig 4730 mérföldje van hátra Costa Rica-ig jobbcsapáson elhagyva a Dominikai Köztársaságot, a rajtot igen komolyan gondolta mindenki.

Ennek megfelelően, Franck Yves Escoffier és Erwan Lerouxvoltak azok, akik elsőként keresztezték a rajtvonalat gennakerrel a 7-9 csomós szellőben, hogy maguk mögött hagyják a nyirkos  tengert, valamint a nézőhajók farvizeit.

Az IMOCA Open 60-asok keményen rajtoltak. Kito de Pavant és Francois Gabart a Groupe Bel fedélzetén voltak az elsők, akik kitekerték a gennakerüket, talán túl korán is. Kénytelenek voltak lelassítani hogy a rajtvonal léoldalát elérjék, így túl korán törtek ki balra.

Dee Caffari és Brian Thompson bebizonyították, hogyan is kell ezt tökéletesen végrehajtani, és egy nagyon szépen időzített rajtot mutattak be a rajtvonal szél felőli végén. Eközben Seb Josse és Jean Francois Cuson a BT fedélzetén a vonal közepén rajtolt egyvonalban Marc Guillermot-al és Charles Caudrelier –val akik a Safran-t  sürgették ugyan abban a pillanatban keresztezték a rajtvonalat

Összetett időjárási körülményekre számíthatnak. Az Észak-Nyugati szélben a rohanás, csak közelebb hozza a változó gyenge szeles zónához őket egy magas nyomásban a tengeren töltött első napon

Stratégiailag jónak tűnt az a lehetőség, hogy északon maradjanak és az esetenként 40 csomót is meghaladó szelekkel megküzdve az élen az alacsony nyomású zónában amely útvonal keresztülvezet az észak Atlanti óceánon, vagy bölcs módjára korán délfelé veszi az irányt és megpróbál átjárót találni az Azori szigetek vonalában a magasnyomású rendszer gyengébb szelei között.

Rögtön meg is lett az első áldozata a versenynek, amikor Yves le Blevec és Jean Le Cam által vezetett 50 lábas Actual nevű trimarán 22 mérföldre Cherbourg-tól felborult. Mindketten megúszták a balesetet.

Első körben nézzük az eredményeit:

–

2008:

2. az Artemis Transatversenyen

–

2007:

7. a Transat Jacques Vabre

–

2006:

4. a Route du Rhum aboard Brit Air 60, 5th aSolitaire Affelou Le Figaro, 4. a Transat AG2R Concarneau – Saint Barthélemy  Nicolas Troussel-el párban

–

2005:

2. a Grand Prix de Fécamp, 4. a Grand Prix de Lorient, 2. a Giraglia Rolex Cup, 4. a IB Group Challenge-n

–

2004:

Megnyeri a Transat AG2R Lorient – Saint-Barthélemy Nicolas Troussel-el, 5. az ORMA bajnokságban Foncia trimarán fedélzetén. 4. a the Solitaire Afflelou Le Figaro, 6. a Transat Québec – Saint-Malo versenyen a FONCIA trimarán fedélzetén

–

2003:

Győztese a Francia Figaro Bajnokságban / Figaro, Győztese a Solitaire Afflelou Le Figaro, 3. a Route du Ponant / Figaro, 4. a Générali Méditerranée / Figaro, 4.a francia párosverseny bajnokságon

–

2002:

10. a Francia Figaro Bajnokságban / Figaro, 3rd of the ORMA Multihull Championship, 5th of the Route du Ponant / Figaro, 17th of La Solitaire du Figaro, 5th of the Générali Méditerranée / Figaro

–

2001:

gyöztese a Tour de France à la Voile / Mumm 30, 2. a  Trophée BPE Saint-Nazaire – Dakar Nicolas Troussel-el / Figaro, 6. a Francia Figaro Bajnokságban, 7t. a Générali Méditerranée – Porquerolles, 4. a the Tour de Bretagne à la Voile, 15. a La Solitaire du Figaro-n

–

2000/1999:

győztes a Challenge Espoir Crédit Agricole, 2. a La Solitaire du Figaro-n és első a « Freshman », 2. a  Solo Le Télégramme, 4. a Nemzeti Melges 24 bajnokságban

Mint látható nem ma kezdte az ipart és bár a neve mellett csak egy Figaro győzelem van, még igen fiatal ebben a szakmában.Első nekifutásra a Vendée Globe második helye igen remek teljesítmény tőle. Desjoyeaux-val ellentétben a kivárásra játszott és úgy lett második, hogy sorban kihullottak az ellenfelek előle. Utoljára Roland Jourdain az Azori szigeteknél adta át a második helyet neki.

A befutóba

89 nap 20 óra és 39 perc és 35 másodperc

vitorlázás után ért. EZ azt jelenti, hogy mivel a Nemzetközi zsúritől Le Cam megmentésében nyújtott segítségéért 11 óra jóváírást kapott, ezért

89 nap 9 óra 39 perc és 35 másodperc

a valós ideje

Hajója a Brit Air  egy újabb fejlesztés:

–

Tervező:

Finot-Conq

–

Építő:

Multiplast

–

Vízretétel:

Július 2007

–

Hossz:

18.28 m (60’)

–

Szélesség:

5.90 m (19’4’’)

–

Merülés:

4.50 m (14’9’’)

–

Tömeg:

9000kg

–

Uszonyok száma:

2

–

Keel penge:

Karbon

–

Cirkáló vitolra felület:

290 m

²


–

Bőszeles vitorlafelület:

580 m

²

Caffari végső célja, hogy sikeresen vegye az akadályokat a 2008. novemberében kezdődő Vendée Globe versenyen.

Miután sikeresen teljesített 2007-ben a Calais Round Britain, a Mini-Transgascone, a Rolex Fastnet, a Transat Jacques Vabre és a Transat Ecover B to B versenyeken, Caffari most készül az Open 60s típusú hajóján a következő megmérettetésre, az Artemis Transat elnevezésű versenyre, amely mintegy 2800 tenger mérföld hosszúságú, és remek felkészülési lehetőseg biztosít a legnagyobb kihívást jelentő Vendée Globe-ra.

DEE CAFFARI VERSENYTERVE, TRÉNINGJEI

DEE CAFFARI BEMUTATKOZÓ

2006 májusában Dee Caffari sikeresen teljesítette az Aviva Challenge elnevezésű egyéni világrekord-kísérletét, és ezzel ő az első nő, aki egyedül és megszakítás nélkül körbevitorlázta a Földet -uralkodó szelekkel és áramlatokkal megküzdve. Ezzel Caffari bizonyította, hogy a lehető legmagasabb színvonalon vitorlázik.

2006-os rekordját követően nem ült a babérjain, hanem számos versenyen vett részt, köztük a 2006-os Mark Webber Challenge versenyen, ahol 4 fős csapatok futottak, kajakoztak és bicikliztek csaknem 600 kilométeres távon.

2007 januárjában Caffari bejelentette, hogy belekezd Aviva Ocean Racing kampányába, amellyel újabb világrekordot állítana fel mint az első nő, aki egyedül, mindkét irányban körbevitorlázta a Földet megállás nélkül. Dee 2007-ben folyamatosan tréningezett és készült a 2008-as Vendée Globe jelentette megmérettetésre. A világ egyik legkönyörtelenebb tengeri vitorlás versenyének sikeres lezárása után, Dee tehát újabb világrekordot állíthat fel.

Dee Caffari Hertfordshire-ben született, 35 éves és Anglia déli partvidékén él, amikor éppen nem a tengert járja. A vitorlázást gyerekkorában ismerte meg az édesapjával, és szenvedélyesen megszerette a tengert. Caffari egyébként középiskolai tanárként kezdett el dolgozni, de hamarosan rájött, hogy ő a vízen van igazán otthon. Feladta  munkáját és letette a releváns vitorlázási vizsgákat.

Miután visszatért Angliába egy utazásokkal teli időszakot követően, elvállalt egy állást a Mike Golding nevével fémjelzett Mike Golding Yacht Racingnél. A befutott brit tengerész mellett számos versenyen vett részt. Golding egyike azon keveseknek, akik sikeresen vitorláztak az uralkodó szelekkel és áramlatokkal szemben és ezáltal Golding is inspirálta Dee-t a 2006-os Aviva Challenge programban való részvételre.

Caffari önkéntes a Sail for Cancer szervezetben, és a közelmúltban ítélték oda neki az „Év vitorlázója” díjat (Yachtsman of the Year Award).

Dee élvezi az életet, amelyből a legtöbbet szeretné kihozni a mottójának megfelelően, amely „merj, álmodj és fedezz fel!” (dare, dream, discover).

Díjak:


Az Év vitorlázója (Yachtsman of the Year Award)

Az Év vitorlázónője (Royal Variety Award for Sporting Courage)

Az Év vitorlázónője (BBC South Yachtswoman of the Year Award)

Certificate of Achievement by Royal Institute of Navigation 2006

AZ AVIVA VITORLÁS

Dee Caffari új, kifejezetten versenyzésre épített Aviva elnevezésű vitorlását 2007. decemberében bocsátották vízre, amelyet Merfyn Owen és Clay Oliver tervezők álmodtak meg, illetve Hakes Marine építette Új-Zélandon.

Az Aviva a legújabb kommunikációs technológiával van felszerelve, amely Dee-t számos olyan információhoz juttatja mint például az elengedhetetlenül fontos időjárás előrejelzések. A hajó a kategóriájában a leggyorsabb vitorlások közé tartozik, innovatív designnal rendelkezik és kifejezetten az egyedül vitorlázó „kalandortípusnak” épült. Annak, aki kihozza a maximumot a hajóból. A gyorsaság a kulcs, ezért a tervezők és építők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hajó súlya minimális legyen, illetve maximális teljesítményt érjenek el.

Dee lakótere a hajón a navigációs központ közvetlen közelében található a főhajóban, amely körülbelül 2 négyzetméteres területet jelent. Nincs ágy a fedélzeten, és Dee-nek minden alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy egy keveset  tudjon aludni a navigációs ülésben. A hajókonyha egy kicsi kemping tűzhelyből és mosogatóból áll, ahol az egyetlen főzési lehetőség a szárított, félkész élelmiszerek felengedése forró vízzel. Annak érdekében, hogy a legkevesebb súllyal utazzon, Dee nem visz friss élelmiszert a fedélzetre, valamint a ruházatát és személyes tárgyait is a minimumra szorítja.

TECHNIKAI SPECIFIKÁCIÓ AZ OPEN 60 TÍPUSÚ, AVIVA HAJÓRA

Azonosító GBR222

Tervező Owen Clarke Design

Co-designer Clay Oliver

Építők Hakes Marine Construction, Wellington, Új-Zéland

Vízre bocsátás 2007. december

Vízvonal hossz 18.26m

Teljes hossz 20.1m

Szélesség 5.8m

Vízkiszorítás Titkos

Tőkesúly Titkos

Merülés 4.5m

Árboc hossza 27m

Vitorlafelület spinnaker nélkül 300m

²


Vitorlafelület spinnakerrel 580m

²

AZ AVIVA CHALLENGE PROGRAMRÓL

A brit Dee Caffari Portsmouth-ból nyugati irányba indulva és oda visszaérkezve 2005. november 20. és 2006. május 18. között 178 nap 3 óra 5 perc 34 másodperc alatt kerülte meg egyedül, kikötés nélkül a Földet 22m hosszú egytörzsű Aviva vitorlásával.

Dee Caffari több mint 29 227 mérföldet tett meg, legyűrve a tengeri áramlatokat, és a  jéghegyekkel tarkított tájakat. Az út hosszú volt, sokszor lassú és nagyon kényelmetlen, miután a hajót gyakran erősen dobálta a szél. Az elemekkel küszködve Caffari-nak 4600 mérföldes extra utat kellett megtennie, miután többször kellett változtatnia útvonalán a szeles idő és a veszélyes, dél-tengeri óceáni áramlatok miatt.

Az Aviva Challenge nehézségét az is bizonyítja, hogy vitorláson csupán egy maroknyi férfi teljesítette valaha is ezt a távot. Az első 1971-ben Sir Chay Blyth volt, aki annak ellenére indult el, hogy mindenki szerint lehetetlen vállalkozásba kezdett. 292 nap után, Sir Chay Blyth olyan rekordot állított fel, amelyet 21 évig senki sem tudott megdönteni. 1993-ben a szintén brit Mike Golding 161 napos eredménnyel döntötte meg a korábbi rekordot. 2000-ben a francia Philippe Monnet 10 nappal javított ezen a teljesítményen, mielőtt honfitársa, Jean-Luc Van Den Heede felállította a jelenlegi rekordot 122 nap, 14 óra, 3 perc és 49 másodperces eredményével.

A nyugati irányba történő vitorlázás folyamatosan terheli a hajót. Caffari ezt a kihívást egy 72 láb hosszú vitorláson teljesítette, amely ismert megbízhatóságáról, erejéről és tartósságáról. Dee az Aviva Ocean Racing-ben egy olyan, új Open 60s típusú hajót választott, amelyiknél ezzel szemben a gyorsaság a legfontosabb jellemző. Az Aviva Challenge eredményességével Dee bebizonyította, hogy kiválóan vitorlázik és rendkívül kitartó. Az Aviva Ocean Racing-ben új kihívással szembesül, és megmutathatja, hogy nemcsak kitartó, hanem gyors is tud lenni.

AVIVA

Az Aviva a világ ötödik legnagyobb és Európa vezető életbiztosítója. Az Aviva tevékenységi körébe a hosszú távú megtakarítások, az alapkezelés és a vagyonbiztosítás tartoznak. Az Aviva Magyarországon a legdinamikusabban fejlődő életbiztosító .

Az Aviva világszinten 41,5 milliárd font értékű díjbevételi eredménnyel rendelkezik, és 377 milliárd angol font értékű vagyont kezel. 59 ezer munkatársával több mint 40 millió ügyfél igényeit szolgálja ki.

Az Aviva fő célkitűzése, hogy a világ legmegbízhatóbb megtakarítási, befektetési és biztosítási szolgáltatója legyen.

A jövő, a jövőtervezés és a jövőbiztosítás adja üzlete lényegét. Az Aviva világszerte vezet az innovatív termékek és szolgáltatások bevezetésben, miután olyan megoldásokat keres, amelyek valóban kielégítik az ügyfelek igényeit.

A küldetésük része, hogy átlátják, milyen hatást gyakorolnak a környezetünkre, és ennek megfelelően tevékenységüket a jövő generációinak figyelembevételével végzik.

Aviva Challenge 2005-2006-ben az Aviva támogatta Dee Caffarit az Aviva Challenge programban, amelynek célja az volt, hogy Dee legyen az első nő, aki megállás nélkül, nyugati irányban körbevitorlázza a Földet. Caffari novemberben indult útnak, és 6 hónappal később futott be Southampton városába.

Az életbiztosító idén ismét végigköveti a sportolónő útját az Ocean Racing versenyen.

A novemberben induló versenyre 60 hajó 120 versenyzőnevezett. A népszerű négykezes viadalra Le Havre és Salvador de Bahia között kerül sor. A legnépszerübb hajóosztály most a 40es osztály. A mezőny felét ők alkotják.

Persze az Open 60-as osztályban a 18 hajó komoly erőt képvisel. Idén Michael Desjoyeaux is ebben az osztályban indul, de az összes ismert egykezes vitolrázó megtalálható itt. Meglepően kevés viszont a többtestű. Összesen hatan indulnak.

A többtestűek november 3-án, mig az egytestűek 4-én rajtolnak…

A 2007. június 3-án rajtoló Calais Kerülje meg a Brit-szigeteket verseny meglehetősen fontos azon csapatok számra, akik a Transat Jacques Vabre regattára vagy a Barcelona Race-re izzítanak az év későbbi részében.

Dee Cafari, aki ugyebár a „rossz irányba” kerülte meg a Földet tavaly, most a 2008-as Vendee Globe-ra készülődik Finot által tervezett hajójával és Calais-ban is ott lesz a rajtnál.

Az új Farr tervezésű hajókkal rendelkezők közül Jean-Pierre Dick már túl van jónéhány vitorlatesztelésen, melyet új-zélandon ejtett meg a Virbac-Paprec 2 fedélzetén és valószínűleg mostanában vitorlázik vissza Franciaországba – ez az Open 60-as már inkább siklótestű, mint a korábbi generációs hajók (trim tab).

Michel Desjoyeaux új prototípusát is nagy várakozás övezi – ezúttal már a Foncia színeiben vitorlázva (CDK Technologies konstrukció). Ahogyan az várható, az említett ötödik Farr induló is valószínűleg csak a rajt előtt pár nappal áll össze, hogy a vitorlákat tesztelje. A Farr hajók pedig várhatóan éles küzdelmet vívnak majd egymással Vincent Riou (PRB-2) és Jeremie Beyou (Delta Dore) irányítása alatt. A legutóbbi, vagyis a 2004-es Vendee Globe győztese (Sebastien Josseval karöltve a Barcelona Race-en), készítgeti a PRB-2 új árbocát, míg a győztes szóló Figaro vitorlázó a Delta Dore-t bocsátja újra útjára március 15-e környékén.

A verseny egyik nagy kérdése, hogy a Roland Jourdain által futott referenciaidőt (2005 – 6 nap 16 óra 43 perc) képes lesz-e bárki is felülmúlni.

Nevezések az előzetes regisztrációk alapján:

Vincent Riou (PRB-2)

Jeremie Beyou (Delta Dore)

Jean Le Cam (VM Materiaux)

Jean-Philippe Chomette & Arnaud Boissiere (Solune-2)

Dee Cafari (Aviva)

Jonny Malbon ( Artemis )

Potenciális nevezők:

Roland Jourdain (Veolia)

Bernard Stamm (Cheminee Poujoulat II)

Jean-Pierre Dick (Paprec-Virbac II)

Samantha Davis (Roxy)

Yann Elies (Generali) Marc Guillemot (Safran)

Michel Desjoyeaux (Foncia)

Dominic Wavre (Temenos II)

„Még az is lehet, hogy indul” kategória:

Ellen MacArthur (OC Challenges)

Mike Golding (Ecover III)

Alex Thomson (Hugo Boss II)

Jean- Baptiste Dejeanty (Maisonneuve-Region Basse Normandie)

69 nevezés érkezett a Solitaire Affelou Le Figaro 2006-os versenyére. Ebből rekordszámú. 29 induló, aki első alkalommal indul neki az 1898 mérföld hosszúságú versenynek, mely Franciaország, Spanyolország és Irország között zajlik. Az indulók között szerepel öt nő és hat nem francia is. Persze itt vannak az előző négy év gyöztesei is.

A verseny maga 37 éve zajlik, 10 méteres One Design hajókkal. Minden nagy szólóvitorlázó ugródeszkája a transat és földkerülő versenyek felé, de a verseny rangját az is bizonyítja, hogy ide szívesen visszatérnek versenyezni a veteránok is. Itt nyert már háromszor Jean Le Cam, kétszer Michel Desjoyeaux. De a Vendée Globe hősök nevét említve Christopher Auguin, Yves Parlier, Philippe Poupon.

A sok első versenyes között persze nem amatőrök szerepelnek. Elöször indul például az a Jean Pierre Dick, aki nyert a két utóbbi Transat Jacques Vabre versenyen és az utolsó Vendée Globe-on is indult. Corentin Douguet, a legutóbbi Mini Tarnsat győztese.

A külföldiek közül találkozhatunk azzal a Pietro d’Ali-val akivel 2003-ban Földváron a Csillaghajó Tavaszi EB-n is találkozhattunk. Samantha Davies-el aki az egyik legigéretesebb angol szólóvitorlázó hölgy.De német és zöldfoki szigeteki versenyző is készül.

Az idei az egyik leghosszabb verseny. A leghosszabb szakasza 590 mérföld, míg a legrövidebb 314. Az augusztus 6-i rajt Cherbourg-Octeville-ből lesz. A cél  Santender a spanyol partokál. Innen a második szakasz  Saint-Gilles-Croix-de-Vie-ba fut be. Ez után az irországi Dingle következik. Majd Concarneau a végső állomás, ahol a győztes fejére a korona kerül.

A FIGARO BENETEAU 2

Építő: Bénéteau

Tervező: Cabinet Lombard

Építés éve: 2002

Technikai adatok:

– LOA: 10,10 m

– LWL: 9, 82 m

– Merülés: 2,10 m

– Vízkiszorítás: 3 050 KG

– Ballast: 1 100 kg

– Nagyvitorla: 36 m

²

– Nagy génua: 30m

²

– Spinnaker: 85 m

²

– Frakcionális rig 7/8 karbon

Ezzel felállították az osztály referenciaidejét is 12 nap, 6 órával, igaz eddig csak a Mollymawk futotta meg a távot 2003-ban, de végül nem is rangsorolták, mert útja kissé hosszúra húzódott a 27 nappal és 15 órával.

Az egytestűek Transat Jacques Vabre rekordjának három napot zúzott oda a francia skipperpáros Jean-Pierre Dick és Loick Peyron a Virbac-Paprec fedélzetén, akik egyben az IMOCA Open 60-asz osztály győztesei is a 13 nap, 9 órás és 19 perces teljesítménnyel. A győztes Roland Jourdain és Gael Le Cleac’h 2001-es rekodját döntötte meg, amely akkor 16 nap és 13 óra volt.

Négy órával a befutó előtt a Virbac-Paprec-nek alig volt pár mérföld előnye a Sill et Veolia-hoz képest és ekkor kezdett sötétedni. A halzcsatában aztán kiderült ki a jobb. 35 perccel később érkezett csak a vörös Sill et Veolia (Ellen MacArthur és Roland Jourdain).

Ez volt a második egymást követő győzelme Jean-Pierre Dicknek a Transat történetében. Először a Farr Open 60-asban nyert, még 2003-ban, Nicolas Abiven segítségével.

A Ki nevet a végén? nevű társasjátékot a Pascal Bidegorry és Lionel Lemonchois kormányozta Banque Populaire nyerte az ORMA többtestű 60-as osztályban, 14 nappal, 1 órával és 46 perccel, 15,37 csomós átlagsebességet produkálva a közvetlen útvonalon. (megtett út: 5,940 tengeri mérföld 17.59 csomós átlagsebesség).

A Banque Populaire is jobb időt futott az eddigi referenciaidőnél a Le Havre – Bahia útvonalon, melyet eddig a Groupama (borult) tartott a 2001-ben futott 14 napos 9 órás eredményével.

A végeredmény:

ORMA 60-as Többtestű

1. Banque Populaire

2. Gitana 11

3. Géant

4. Gitana 900 mérföldre a befutótól

IMOCA 60-as Egytestű

1. Virbac-Paprec

2. Sill et Veolia

3. Bonduelle

4. Ecover

5. Skandia

6. Pro-Form

Open 50-es Többtestű

1. Crêpes Whaou!

2. Gigi, 1300 mérföldre a befutótól

3. Jean Stalaven, 1375.2

Open 50-es Egytestű

1. Gryphon Solo, 926 mérföldre a befutótól

2. Artforms, 1150 mérföldre a befutótól

3. Vedettes de Bréhat, 1178 mérföldre a befutótól

4. Top 50 Guadeloupe, 1455 mérföldre a befutótól

5. Polarity Solo, 1479 mérföldre a befutótól

A Crepes Whaou! (amúgy valami csokis finomság) előző éjjel nagy genakerrel haladva csapott el egy bálnát 19 – 20 csomós sebességgel. 2 órás pihenőre kényszerültek, hogy a svertkaszniban kijavítsák a sérülést.

Az IMOCA és az ORMA 60-as osztály mezőnyében is csak egy-egy nyertes lehet, de jelen pillanatban megjósolhatatlan, hogy a versenyben lévő három hajóból ki lesz a befutó, hiszen több mérföld megtétele után is csak pár óra választja el őket egymástól. A pálya jobb oldalán található három Open 60-as trimarán, melyek az Ascension-szigetek fele haladnak, a másik oldalon fellelhető az első három Open 60-as egytestű, épphogy keresztezve az Egyenlítőt és már egy az egyben Bahia felé haladnak, őket kergeti egy újabb hármas boly, amely 50 mérföldre van leszakadva tőlük.

Az eset már a második, egyben kellemetlenebb hidegfrontban történt. A Foncia 10 csomós átlagsebességgel cirkált Nyugat felé a 35 – 45 csomós szélben 4 méteres hullámok közepette, miközben arra vártak, hogy a szél észak-nyugatira fordul.




A segédkormányos Damian Foxall a vállán sérült és valószínűleg a kulcscsontja is eltörött.

Hétfő este kilenc körül vette fel vontára Laurent Bourgnon a Brossard nevű trimaránt, melyet testvére vitt a versenyen. Yvan visszaemlékezése: “Éppen jókor érkeztek, mivel a hajót már nem nagyon tudtuk irányítani. Csak pár centiméter maradt, ami a hajógerendát tartotta és komoly mennyiségű víz ömlött be a repedésen. Ezért nekiálltunk kipumpálni a vizet. Az a veszély fenyegette a hajót, hogy a középső test kettéreped, és az árboc beszakad. Szerencsére Guernsey az utunkba esett. … Sokkal jobb elszenvedni egy ilyen balesetet közel a partvonalhoz, mint valahol az Atlanti-óceán közepén. … Még nem tudtuk összerakni, hol nem stimmel a dolog, hiszen a hajónak semmi baja nem történt két és fél éve. A hajót alaposan átvizsgáltuk a szezon elején és a szerkezet tökéletes volt.”

Az Open 50-es egytestű osztály már belépett a Biscay-öbölbe. A hétfőn még vezető Artforms is már kikötött, jelenleg első a Gryphon Solo a Vedettes de Bréhat előtt.

Az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó ORMA 60-as többtestű osztályban továbbra is vezet a Groupama 2, de már a Banque Populaire és a Géant üldözi.

Coville és Vincent Cherbourgban kötött ki a Sodeboval, miután a nagyvitorla felhúzó leszakadt, amikor a második reffsor leakasztója eltörött (egy titánium kampó, amely a vitorlát a bumm végén tartja).

Az Open 60-as egytestűeknél vezet a Sill et Veolia Roland Jourdainnel és Ellen MacArthurral a fedélzeten. A sarkukban lohol az Ecover Mike Goldinggal és Dominique Wavre-rel, a Bondulelle Jean Le Cammal és Kito de Pavanttal.

Az F1 világbajnok Renault beszállt egy kicsit a vitorlázásba. A Transat Jacques Vabre 2005-ös prológ versenyének névadójaként tünt fel. Október 29-én 12 egytestű hajó indult neki, hogy teljesítse ennek a bevezető versenynek a távját.

15 csomós Dél-Délkeleti szélben rajtolt kisebb halasztás után  a Seine Öbölben a 12 hajó. A legjobb rajtot a Virbac-Paprec vette megelőzve az Ecovert és a Cheminées Poujoulat-ot. Az utolsó szakaszon viszont hibázott a Virbac-Paprec csapata és az angol-svájci (Mike Golding és Dominique Vavre) felállású Ecover nyerte a versenyt.

A Transat Jacques Vabre idén hetedik alkalommal kerül megrendezésre 50 és 60 lábas egytestű és többtestű hajóknak két fő legénységgel. A start Le Havre kikötőjében lesz, míg az Egyenlítő keresztezésével 4500 mérföld után Salvador de Bahiában ér véget a verseny.

Az egytestűek és a többtestűek két külön időben rajtolnak egy nap különbséggel, még az útvonal is hosszabb a többtestűeknél. Míg az egytestűek és a kisebb többtestűeknek direkt az útvonal, addig a gyorsabb hajóknak meg kell kerülni az Ascension szigetet. Ezekkel az eljárásokkal próbálják elérni, hogy a befutó lehetőleg mindenkinek közel egy időben történjen.

A versenyre a 29-i állapot szerint négy hajóosztályban 35 nevezés érkezett. Legnépesebb a 60 lábas egytestű osztály, ahol 13 páros jelezte indulását.

Természetesen a szólóvitorlázás „királyai” a verseny fő esélyesei. A már említett Mike Golding és Dominique Wavre,  Roland Jourdain és Ellen MacArthur, Jean Pierre Dick és Loick Peyron, Jean Le Cam, Bernard Stamm, hogy csak a legnagyobb neveket említsük. De a trimaránoknál sem gyenge a névsor. Soldini, Cammas, Coville, Desjoyeaux.

A PRB eredménye

32 éves Vincent Riou (33 lett Január 9-én) a Vendee Globe-on egy remek rekorddal indított, több tanulmányúton van túl, beleértve egy negyedik helyet a 2002-es Solitaire du Figaron. De az önéletrajza elhaványul, ha összehasonlítjuk az őstalentum Jean le Cam három Figaro győzelemével és 20 éves pályafutásának első helyezéseivel vagy a Transat győzelemmel plusz a Mike Golding által Open 60-assal lefektetett hatalmas mérföldkövekkel.

Riou társulása az Open 60-assal tovább tartott egy évtizednél is, az első megmérettetése a Route de Café (most Transat Jacques Vabre) volt 1993-ban. Riou bizonyított az 1996-ban Figaro osztályban és ezen idő alatt találkozott Michel Desjoyeaux-vel, akivel nemcsak hasonlóan lágy modorú a temperamentumuk (ő valójában kissé szerényebb és kevésbé szókimondó, mint Desjoyeaux) de mélyebbre hatolva egyetértenek a hajó aprólékos technikai vonatkozásában is.

Riou is ott volt a „fedélzeten”, hogy Desjoyeaux 2000-es Vendee győzelmének technikai részét lebonyolítsa és jelen volt a kezdetektől napjainkig a program minden szempontjára kiterjedő döntéshozatalban a konstruktőrökkel és építőkkel történő együttműködéstől kezdve egészen a hajó felszerelésének pontos meghatározásáig.

Ahogy Desjoyeaux, ő is nagyon találékony. A 2000-es Vendee Globe alatt Riou Franciaországban tartózkodott, valójában mintha Desjoyeaux-vel együtt vitorlázta volna körbe a földet. Amikor Desjoyeaux képtelen volt elindítani a generátort miközben a Horn Fokhoz közeledett, Riou volt, aki előállt kirívó gondolkodásával, de egyben a hatékony megoldással, hogy a bumm erejének kihasználásával fordítsa el a motort.

Ironikus, hogy Riou a 2001-es szezont a Bonduelle legénységeként töltötte el, Jean le Cam trimaránján, akit végül is elvert a Vendee Globe-on. Mivelhogy a Michel Desjoyeaux féle Geant trimarán csapat tagja, még felelős volt Desjoyeaux útjáért is, amely végül az ő győzelmével ért véget a 2002-es Route du Rhumon.

2002 Decemberében a PRB -a Les Sables d’Olonne székhelyű cég, amely kő burkolatokat gyárt házakhoz- úgy döntött hogy még egyszer nevezni akar egy általa támogatott hajót a Vendee Globe-ra, Jean-Yves Hasselin 1992-es, Isabelle Autissier 1996-os és a 2000-es győztes Michel Desjoyeaux szereplése után. Míg Desjoyeaux elkötelezte magát a trimarán projekthez, addig Riou lett az örökös.

A rig módosításával 2002-2003 telére végeztek és Riou meg is nyerte első nagy tengeri versenyét öreg paripája hátán – a 2003-as Calais Round Britain Race-en. Ezt követően negyedik lett a Transat Jacques Vabre-en, egy évre rá pedig, 2004-ben a PRB árbocát vesztette ugyanezen a versenyen, egy héttel a rajt után.

A Vendee Globe startjánál Riou-t és a PRB-t az első ötbe várta az őt támogató csapat, de nehezen elkézlehetőnek tartották azt, hogy meg tudja előzni a Golding, le Cam vagy Roland Jourdain kormányozta hajókat, akiknek sokkal nagyobb a tapasztalatuk és új hajókkal vitorláznak.

Riou technikai tudása és a háttérben irányító Desjoyeaux féle szárazföldi csapat munkája szépen fizetett, bár kissé tartott az út során kialakulható károkért. Amikor beért Les Sables d’Olonne-ba és beletörte a pezsgősüvegbe annak dugóját, felbuzdított egy szellemes újságírót, aki meg is kérdezte tőle, hogy vajon ez volt az első hiba, amit elkövetett.

Valójában nem erről szólt Riou magyarázata: „Két területen is szenvedtünk sérülést: az Indiai-óceánra történő belépés során problémát véltem felfedezni a kielnél, különösképpen a hidraulikánál, amely meggátolt a kiel döntésében. És problémám volt az egyik ballaszt tartállyal is.  A víz be tudott jönni és a levegő ki tudott áramolni, így a tartály teljesen nyomás alá került és a végén felrobbant. Amikor bal csapáson mentem 1,5 tonna víz hiányzott. Szerencsére a legtöbb hegymászást az Atlanti-óceánon jobbcsapáson kellett megtenni.

Talán szintén jelentékeny volt, hogy míg Golding és le Cam a verseny nagy részét a Fleet 77-es műholdas kommunikációja nélkül töltötte, addig a PRB folyamatosan működésben volt. Így Riou képes volt több időjárási adat letöltésére és jóval kevesebb időt kellett az időjárásra szánnia (nem is említve a pénzt). Riou úgy véli, hogy ha le Cam működtette volna az ő Fleet 77-esét amikor megkerülte a Horn Fokot, akkor talán nem aludt volna ki a tűz belőle, mikor olyan drámai körülmények között Riou és Golding utolérte.

A regatta során Riou többnyire nem harcolt a többiekkel. A PRB a verseny korai szakaszában vezetett a Verdes Fokig, amikor a Bonduelle eléje került, aki sikerre vitte a legkockázatosabb húzást a kelet felé tartó szakaszon, közel Afrika partjaihoz. A Déli Tengerekhez közeledve a PRB még egyszer átvette a vezetést és Riou, le Cammal virtuális párosversenybe kezdett az Indiai-óceánon keresztül. Le Cam mégegyszer átvette a vezetést, amikor a 2 hajó Új-Zéland déli partvidékét elhagyta; a két kormányos nagyon más stratégiát alkalmazott – le Cam délen maradt rizikózva a jéghegyekkel, de rövidebb úton haladva, míg Riou sokkal bölcsebb megoldást választott és északnak tartott. Négy nappal a Horn Fok után a Bonduelle-nek 200 mérföld előnye volt a PRB-vel szemben.

Ennél a pontnál Jean le Cam zsebében volt a győzelem, hacsak nem választ túl keleti utat az Atlanti-óceán déli részén, a Falkland szigeteket jobbról kerülve; ez a megtett lépés úgy tűnt, hogy visszaveti őt egészen a harmadik helyre, miután csak gyengébb szélben tudott vitorlázni Goldinghoz és Riouhoz képest.

Kétszer Riou vezetését, az Atlanti-óceán déli részén vívta ki és a brit kormányosnak sem volt lehetősége megerősíteni a vezetést, sem az időjárás miatt, sem a nagyvitorla halfejének haváriája miatt. Míg volt néhány kisebb feszülés a cél felé közeledve, Riou túl közel vitorlázott a magas nyomású rendszerhez Írország nyugati partjainál; valójában ez még engedte Goldingnak és le Camnak, hogy rávitorlázzanak, de az előnye vitathatatlan volt Recife-től.

A Vendee Globe után Riou szeretné folytatni a versenyzést az Open 60-assal, de más Figaro projektek is érdeklik még.