https://www.defi-azimut.net

Minden szkeptikusnak nagy figyiszt mutatott a Vendée Globe specialista….

GRATULÁLUNK NÁNDI!

A verseny legnagyobb részében eddig Alex állt az élen, de november 21-én azonosítatlan úszó tárggyal ütközve a steuerboard oldali bajusz-svertje megsérült, így bal csapáson haladva lassult, és emiatt visszaszorult a második helyre.

Az elől haladó két hajó november 30-án északról hagyta el a Kerguelen-szigeteket, amely az Indiai-óceán déli részén található távoli szigetcsoport. Thomson és Le Cleac’h is meghalzolt a szigetek után, így a Hugo Boss kormányosa ismét jobb csapáson haladva, a sértetlen bajusz-svertnek köszönhetően visszaszerezte eredeti sebességét, ledolgozta a hátrányát, és megelőzte ellenfelét.

A Vendée Globe négyévente rajtol, már szinte hagyományosan a francia vitorlázók által dominált verseny. Idén 29 induló állt rajthoz, közöttük egyetlen brit: Alex Thomson.

A megmérettetés nagyon magas szintű, az első, 1989-es rajt óta a 138 résztvevőből csupán 71 tudta teljesíteni a kihívást, hárman pedig életüket vesztették.

Alex Thomsonban megvan minden, ami az első brit győztessé teheti őt, a verseny várhatóan körülbelül 80 napig tart majd.

Forrás: http://www.alexthomsonracing.com/

Pozíció: északi szélesség 39 fok 57 perc, keleti hosszúság 1 fok 11 perc

Kevesebb, mint 100 mérföld a célig!

Sokszor kérdeznek, hogy miért indulok ilyen versenyeken, amikor előre tudom, hogy nyirkos, hideg és kényelmetlen lesz? Mivel nincs izgalmasabb versenypálya, mint a „földkörüli”, a motivációm nem egyszerűen a földgömb megkerülése. Ezt már 1522-ben teljesítette Magellán a 3 évig tartó expedíciója során, és mára bárki képes rá akár 48 óra alatt egy bankkártyával és a repülőn felszolgált étel befogadására alkalmas gyomorral. Akkor tehát értelmetlen volna egy irányba menni, amíg vissza nem érsz a kiindulási pontra? Mondanád azt, hogy Lewis Hamilton csak körbe-körbe autózgat vasárnap délutánonként? Ugye, hogy nem?

Ehelyett természet anyánk engedélyét kérjük ahhoz, hogy átkeljünk birodalmának legvadabb részein, hogy próbára tehessük bátorságunkat a legdühösebb viharokban, és a türelmünk határait feszegethessük a gyilkos szélcsendekben. Alapvetően ez egy kihívás és egyben lehetőség a személyiség fejlődésére. Elszakítva a megszokott napirendtől, de a külső támogatási rendszerektől is, amelyekre támaszkodhatunk, ez extrém lehetőség a képességeim fejlesztésére, és a lelkierőm, a találékonyságom, az alkalmazkodó készségem és a fizikai állóképességem határainak kitolására is.

A legfontosabb, hogy jobb emberré váltam a verseny által egymás után kínált kihívások megoldásával. Néhány hónap múlva megházasodom, és erre az izgalmas eseményre gondolni érdekes kontraszt volt a tengeren. A kapcsolatokat gyakran hasonlítják ahhoz, mintha egy hajóban eveznél valakivel, így nincs jobb gyakorlás a türelemre és együttérzésre, mint egy kis helyen összezárva lenni egy hozzád hasonlóan öntudatos személlyel, és vele együtt fel-le rázkódni. Mindenképpen türelmesebb férjjé tesz, ha megtanulsz csapatjátékot űzni valakivel, akit korábban nem is ismertél. A kapcsolatom Nándorral néhány hónap alatt szorosabbá vált, mint számos kapcsolat válhat akár évek alatt is, és a csapatunk, a barátságunk a kőbe vésett eredménye annak, hogy egymás mellett éltünk, együtt izzadtunk, káromkodtunk és véreztünk.

Miközben várjuk, hogy Barcelona feltűnjön a horizonton, megállapítottuk, hogy ez a fajta kétkezes óceáni versenyzés is francia dominancia alatt marad. Minden nyáron feltűnően öltözött bicklisták izzadnak napraforgó mezőkön és hegyeken át a Tour de France útvonalán, miközben az élen álló sárga trikóját üldözik. Három hét tekerés után a győztes dicsőségben és hírnévben fürdik a Champs Elysées-n, de az utolsó helyezett is külön elismerésben részesül. Ezt a bátor karaktert “laterne rouge”-nak, azaz piros lámpásnak nevezik a vonat utolsó szerelvényén világító fény alapján. A latern rouge a célvonalat üldözi a vaksötétben, és a kiesést kockáztatja a napi időlimit túllépésével, de az erőfeszítéseit elismerik, mert bár ő az utolsó az úton, nagyon sokan inkább feladnák a versenyt, ahelyett, hogy az ő szerepében legyenek.

Szóval ezek vagyunk mi. Utolsóként hajózunk át a célvonalon, de a nyolc hajóból hetedikként érkezünk, többször is épphogy megúsztunk, hogy feladjuk a versenyt. Voltak csapatok, akik megpróbálták, de elbuktak, így büszkék lehetünk arra, hogy körbeértünk. Remélem, hogy Nándorral képesek leszünk vetélytársakként vitorlázni a Vendée Globe-on, és hogy a sereghajtó szerepe képessé tesz majd még a sárga trikó viselésére is.

Köszönöm, hogy ilyen sokáig követtétek a történetünket, számomra nagy öröm volt megosztani veletek, és remélem, még hallunk egymásról!

Fotó: Spirit of Hungary – Barcelona World Race



Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/04/1859/

Pozíció: déli szélesség 7 fok 4 perc, nyugati hosszúság 29 fok 46 perc

A Doldrums népszerűtlen a vitorlázók között, főleg ha valaki annyira siet, mint mi. Ez a szakasz híres a perzselő napról, a minimális szélről, az aszott idegekről és a pletykákról (scuttlebuttsról*). Sajnos az időjárással kapcsolatos balszerencsénk tartja magát, ami azt jelenti, hogy felsorakoztunk a szélcsendes sávhoz, ami az Egyenlítőtől öt fokkal délre és egy fokkal északra között húzódó sávban vár. Klasszikus esetben aki gyors, itt még gyorsabbá válik, vagy legalább előbb hazaér, az élen állók már hetekkel ezelőtt letudták ezt a részt, akkor még jobban fújt errefelé.

A Doldrums fő motorjai az Atlanti-óceán nagy nyomású területei, az Azori-szigeteknél és a Szt. Ilonánál. Az óra járásával megegyezően forog az északi féltekén, és fordítva a délin, ezek a kerekek továbbítják stabilan a passzátszeleket, és nyomják elég megbízhatóan az egyenlítőre, északkeletit az Azori felől, délkeletit pedig Szent Ilona szigete felől. Ennek a két szélnek az ütközése, és a függőlegesen tűző napsugárzás melege képzi azt a híresen heves időjárást, de a dolgok többnyire simábbak, ha nyugat felé kerülsz.

Sajnos ez most nem jött be, a nagynyomású kerekek elromlottak. Délen egy szokatlanul magas hidegfront Riónál, északon pedig egy alacsony nyomású okoz Guinea partjainál pusztítást. Ahelyett, hogy a két fogaskerék egymásba kapcsolódna, olyan, mint amikor két slagot egymásnak fordítunk. Az északi és a déli áramlás pont szembekerül egymással, és az egyik Afrika, a másik Brazília felé lövelli ki energiáját. Középen pedig semmi szél nem marad. Az a célunk, hogy a szélcsend nyugati határán maradjuk, eléggé nyugatra ahhoz, hogy valami szél-szerűre leljünk, de eléggé keletre, hogy északnak tartsunk, miután kikeveredtünk ebből.

Az ilyen meteorológiai jelenség ritka, és valószínűleg annak köszönhető, hogy a szezon végén járunk. A Vendée Globe novemberben rajtol Franciaországból. A Volvo Ocean Race kénytelen időt hagyni az extra futamokra és a megállókra, úgyhogy októberben indul, még akkor is, ha ezek a nyár utolsó napjai. Ezzel szemben a Barcelona World Race december 31-én hagyja el Európát, több erőteljes őszi vihart engedve, hogy felborítsa az erőegyensúlyt a déli Atlantin visszatéréskor.

A vállam napról napra erősödik, felkészültünk a hosszú csatára a portyázó széllökések, az ostobán erős napsütés és a vég nélküli vitorlacserék ellen. A következő napokra kulcsfontosságú a mentális felkészülés, mert lehetséges akár, hogy az ember feladja, vagy rekedtre üvöltse magát a frusztráció miatt. A „lesz, ami lesz” és az „amikor a pokolba rohansz, ne állj meg” (a kedvenc mondásom) gyengéd keverékére van szükségünk.

——————-

* A scuttlebutts volt az a hely, ahol az ivóvizes hordók voltak a régi hajókon, ahol a hajósok összejöttek inni vagy egy kis eszmecserére.  A modern irodai vízautomaták fából és vasból készült változata a csevejek központjaként.

Fotó: Spirit of Hungary – Barcelona World Race



Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/03/ships-log-march-31st-day-90/

Pozíció: északi szélesség 27 fok 36 perc, nyugati hosszúság 34 fok 11 perc

Víz hőmérséklete: 23 fok Celsius! Forrósodnak a dolgok errefelé.

Bocs, hogy ilyen sokáig nem írtam, de kiderült, hogy blokkolja az íráskészséget, ha fejjel beleállsz a bilgébe, kiugrasztod az egyik vállad és teljesen kiütöd magad. De szerencse is, hogy a sötét gondolataim távol maradtak a közönségemtől, hiszen ezeket a nagyim is olvassa!

Felülni azután, hogy a teljes testtömegem az arcomon volt, és a bal vállam visszakerült a helyére, de most a gyenge és fájó vállam kínoz napok óta. Nem tudom felemelni a karom fájdalom nélkül, nem tudok csörlőzni vagy kötelet húzni, úgyhogy nem vagyok igazán hasznos a hajón. Az út korábbi szakaszán két sérülést láttam el Nándor homlokán, egyet négy öltéssel összevarrva, úgyhogy a sérülés mérlege még az ő oldalára billen. Szerencsére az időjárási viszonyok elég stabilak, Nándor nagyon együttérző, és kérdés nélkül átvette a hajó manőverezését tőlem. Szerintem még élvezi is, hogy kipróbálhatja a szólóvitorlázást a hajón még a jövő évi Vendée Globe rajta előtt.

A váltásom alatt még mindig hasznunkra vagyok a navigáció tervezésében, a kötelek kiengedésében, és az autopilot kezelésében, pár nap gyógyulás után néhány óvatos tekerésre is képes vagyok a csörlőn a jobb kezemmel. Normálisan a kávédaráló úgy van kitalálva, hogy jól kitámasztod magad, és mindkét karod teljes erőbedobásssal használod. Most csak az egyik kezemmel próbálom tekerni, ahogy csak bírom, valahogy úgy, ahogy a dédnagyapám indította a kocsiját száz évvel ezelőtt a montanai Butte-ban.

Az élet a fedélzeten törött szárnnyal messze nem egyszerű. Az étel csomagolásának kibontása két kezet igényel, ugyanúgy, mint az öltözködés vagy bármilyen apróbb tevékenység. Nagyapám, a haditengerészeti tartalékos és lelkes vitorlázó kiskoromban a lelkemre kötötte, hogy „egy kezeddel kapaszkodsz, a másik kezeddel pedig viszed a hajót”. Jól hangzik, ha két kezed van, de ha most bármit csinálok, lógnom kell vagy le kell ülnöm. Felkötöttem a karom a hosszú aláöltözőmmel, csak hogy még véletlenül se mozgassam a vállam. Még jó, hogy az új-zélandi megállónak köszönhetően van egy tiszta pár jégeralsóm, pedig már 20.000 mérföldet vitorláztunk. Nem elhanyagolandó tény, tekintve, hogy így most nem kell szagolnom…

A fájdalom lassan múlik, és a korábbi vállsérüléseim alapján azt gondolom, hogy pár nap múlva nagyjából már fogom tudni mozgatni. Hálás vagyok, hogy egy könnyűszeles szakaszon haladunk éppen, és az időjárás előrejelzés szerint az egyenlítőig maradunk is ezen a csapáson. Így lesérülni nagy büntetés, és idegfeszítő így a mozgás a hajón, de a déli vizek vastag réteg ruhái és a durva hullámzása elviselhetetlenné tenné. Ha van az utunkon egyfajta tendencia, az az hogy a legszerencsétlenebb pillanatokban szerencsések voltunk, és ez lehetővé tette, hogy felálljuk és folytassuk. Ujjakat keresztbe, légyszi, hogy mielőbb újra harcra kész állapotban legyek!

Fotó: F, Denis



Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/03/ships-log-march-24th/

„Ugyanolyan intenzív élmény, mint rodeólovon vagy hullámvasúton ülni. 100%-os koncentrációt igényel, és nem csupán a kormányzás, hanem bármilyen mozgás a hajón. A hajó mozgása nagyon heves. A hullámzásnak nincs ritmusa, a hullámok rövidek és egymáshoz közeliek, nagyon kellemetlenül rángatják a hajót.”

A fentieket nem én írtam, hanem a SCA vitorlázónőinek egyike a Volvo Ocean Race-ről, de tökéletesen leírja a tegnap délutánunkat. Ahogy vártuk, a szél északnyugatról érkezett az alacsony légnyomással együtt, amiben az elmúlt pár napban vitorláztunk. Végre betört a hidegfront 40 csomós széllökésekkel, és özönvíz-szerű esővel, ami kisimította a tengert, és a tarajos hullámokat fehér köddé változtatta.

A hidegfrontot mindig hirtelen szélirány változás követi, és az újabb szél délnyugat felől hagyta, hogy kiengedjük a shottokat, és raumban észak felé vegyük az irányt. Ahogy a fenti idézet is írja, a hajó borzasztóan hánykolódott az össze-vissza hullámokon, amit a szélirány változása okozott. Próbáltuk megóvni a hajót az ütésektől, helyette én kaptam egyet. A cockpitból jövet egy különösen nagy csapódás kicsavarta a kezemet, amivel kapaszkodtam, és lefejeltem a padlót.

A bal vállamon és kicsavarodott nyakkal a fejemen landoltam, és egy hatalmas púp nőtt a homlokomra. Nándorért kiáltottam, aki az ágyból kiugorva rohant, hogy segítsen felülni és visszafordítani a fejem, aztán visszafektetett a hátamra egy kis összezavarodott szenvedésre. Az érzés ismerős, a jobb vállam korábban már kiugrott, 2012-ben operálták, remélem, hogy nem ismétli önmagát a sors az új sérülésem miatt. Nagyon fáj, és gyengének érzem magam. Szerencsére az időjárás könyörületes lesz velünk a következő pár napban, de Nándornak egyedül kell manővereznie, mert én csak a shottok engedésére vagyok alkalmas, a csörlőzésből kimaradok. Kiváló edzési lehetőség számára a Vendée Globe-ra, de közben remélem, hogy hamarosan jobban leszek. Nem vagyok boldog a ballaszt szerepétől!

Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/03/1752/

Legutoljára több mint egy hónapja idéztem a verseny meteorológusától, de a lényege ugyanaz. A mezőny elején verseny zajlik, miközben a Spirit of Hungary egy szörnyedelem anticiklonban parkol, ami azután alakult ki, hogy a többiek elhagyták ezt a szakaszt.

Talán azért büntetnek, amiért gyerekként nagyítóval összegyűjtött napsugarakkal öltem hangyákat, de a verseny során rendesen fejbe vert és két vállra fektetett minden egyes magas nyomású zóna. A navigációs szoftverünk, az Adrena még mindig mutatja az előttünk haladó hajók sebességét és útvonalát, szóval látom, hogy merre járnak, a Cheminées Poujoulat 17 csomóval száguld, a többiek 14-gyel. Mi pedig? Mi most épp 2,3 csomóval.

Nándor listákat készít a módosításokról, amit szeretne elvégezni a hajón, mielőtt elindul a Vendée Globe-on, én pedig előkészítem a munkát, amibe akkor kezdek majd, amikor visszaértünk Barcelonába. Érzem, hogy mindketten alig várjuk, hogy visszaérjük, és le tudjuk vonni a tanulságokat ebből a versenyből, hogy okuljunk a következőek javára. Az egyetlen biztos dolog a széllel kapcsolatban, hogy változni fog, de rengeteg türelmet és vitorlacserét igényel, mire kijutunk innen.

Fotó: Spirit of Hungary – Barcelona World Race



Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/03/ships-log-march-6th/

Hajónapló, 2015. február 23.

Conrad Colman naplója

Pozíció: déli szélesség 49 fok 13 perc, keleti hosszúság 157 fok 19 perc (450 mérföldre délnyugatra az új-zélandi Déli Sziget aljától)

Egy gyors megálló Bluff-ban, a Déli Sziget legdélebbi pontján, ahol alaposan átnézhetjük a hajót, lezárhatjuk a grósz-drámát, és Nándor meggyógyulhat a tegnapi árboc teteji mészárszékben szerzett sérüléseiből.

Nem érezzük kudarcnak ezt a megállót, ez inkább tanulási lehetőség a megtett ezer mérföldekből, és új megoldások kipróbálása a hátralévő mérföldekre, hogy növeljük az esélyét annak, hogy épségben visszaérkezzünk Barcelonába. Nándor is és én is hosszú távú játékot játszunk itt. Ő a Vendée Globe-ra való visszatérésére készül, én pedig az első támadásomra, olyan szóval, ami jobban ideillik, mint valaha, ezen az egykezes versenyen 2016-ban. Ha a pár versenyen kívüli óra egy jól megválasztott kikötőben lehetővé teszi számunkra, hogy felülkerekedjünk a problémákon, és jobban felkészüljünk a jövőbeli kihívásokra, akkor benne vagyunk.  Tény, hogy készítettem egy pro és kontra listát, és az egyetlen érv a megállás ellen az volt, hogy még várnom kell pár évet, amíg be tudom fejezni az első megállás nélküli Földkerülőmet. Ezt be kellett áldozni.

Szóval (mivelhogy a levegőben van az Oscar díj átadása, igen, mindenről tudok szeretném megköszönni Gray nagybátyámnak, aki épp most Aucklandben rohangál szerszámokat és tartalékokat vásárolva, hogy szerdán találkozzon velünk Bluff-ben. A nagy csapatoknak profi háttércsapatuk van, hogy Európából repüljenek kartonnyi cuccokkal oda, ahova kell, de fenntartva a Spirit of Hungary projekt lelkületét, mi ezt családon belül oldjuk meg, és persze nagyon jó lesz látni egy barátságos ismerős arcot a kikötőben, amikor megérkezünk. Egy ezermester és hajóépítő rokon, szuper lesz megosztani az IMOCA dicsőségét Gray-jel, miközben a legtöbb profi sporthoz képest itt sajnos jóval több a büdös zokni, mint a pom-pom lány.

Fotó: Nouvelle Zélande Tours



Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/02/ships-log-february-23rd-2/

A Jim Clark által megrendelt Comanche névre hallgató verda nem is akármilyen. Hagyományosnak semmiképpen nem nevezhető.  Az elsődleges cél, hogy a nagy tengeri versenyeken (Transat, Transpac, Bermuda, Fastnet, Hobart,)újraírja a történelmet.

A hajó elkészítésénél csak a designon 32 ember dolgozott. A 100 láb hosszú maxi 30 tonna vízkiszorítású, melyből 20 a tőkesúly bulbája, amely természetesen billenthető. Tervezésénél semmiféle előnyszámot nem volt szabad a tervezőknek figyelembe venni, sőt az volt a kimondott cél, hogy a világ legrosszabb előnyszámát kapja meg a hajó. Billenthető tőkesúly, vízballaszt, első, hátsó trim segíti a hajót az optimális haladásban.

A design két tervező cég munkája. A Marc Van Peteghem és Vincent Lauriot-Prévost neve fémjelezte (VPLP) és Gillaume Verdier tevékenysége nyomán alakult a hajó. VPLP munkái között van többek között a Groupama 3 és a Bank Populare V. többtestű hajó. Ezek a hajók rekordokkal bizonyították már életképességüket.

2007-ben összeálltak és Vendée Globe győztes hajót sikerült tervezniük. A Macif  nagyon sikeres Open60 lett. Nem véletlen, hogy a Comanche egy felnagyított Open60-nak tűnik.

A vitorlázat lenyűgöző. A legnagyobb gennaker közel van az 1000 négyzetméterhez. Ez nem sokkal kisebb, mint az Alinghi5 katamarán 1100 négyzetméteres vitorlája, amely a világon a három legnagyobb ilyen cucca között van méretben.

A Comanche a Sydney-Hobart versenyen fog bemutatkozni, ahol  a Wild Oats XI-től kísérli meg elhódítani a győzelmet. De földkerülő és transatlanti rekord is szerepel a listán. Íme néhány videóba ágyazott kép a nagy indiánról:

Harald Sedlacek úgy döntött, hogy szeretne átkelni az Atlanti Óceánon egy

Kalóznál 10 centivel rövidebb

hajóval. Meg is valósította ezt, hiszen 87 nap után végre kikötött Palm Beach-en Floridában.

Nem volt egyszerű dolga, hiszen rögtön az elején az autopilot bedöglött és folyamatosan a kokpitban kellett tartózkodnia. A szélviszonyok sem voltak túl kedvezőek és az utolsó harmadán az útnak már nagyon szigorúan kellett bánnia az élelmiszerrel. Ez utóbbi látszott is rata, mert komolyan lesoványodott az út végére.

Harald Sedlacek 32 évesen az 5100 tengeri mérföldes utat Gijon (ESP) és Florida között, átlagban napi 58 mérföldet maga mögött hagyva tette meg, ami 2,4 csomó átlagsebességnek felel meg.

Harald annak a Norbert Sedlaceknek a fia, aki Vendée Globe indulása mellett a legismertebb osztrák offshore vitorlázó. Egyébként Norbert is tett két sikertelen kisérletet ezzel a hajóval, de mindkétszer feladni kényszerült.

Harald vitorlás múltjáról nem sokat tudok, de most vagy az életben nem megy hajó közelébe, vagy megszállott szólóvitorlázó lesz. Én ez után a 87 nap után az utóbbira tippelek.

Minden esetre a legnagyobb tisztelet a kitartásáért!

Fotó: Fipofix, Sedlacek

Főoldal

Szegény Mike Goldingra igencsak rájárt a rúd. Az előző Vendée Globe-on a rajtnál árbocát törte, így csak kilenc nappal a többiek után tudott nekivágni a versenynek, amelyet végig is csinált.

Idén háromszor volt komoly műszaki problémája, amelyet igyekezett mindig megjavítani és folytatni a versenyt. A Jóisten valamiért úgy gondolta, hogy ez nem volt elég, és 52,5 mérfölddel a cél előtt tegnap 14:00 GMT-kor hajója, az Ecover elvesztette a kieljét, így 5 tonnányi vízballaszttal folytatta az útját. Szerencséjére az időjárás nem jelentett problémát neki, így 5 csomós sebességgel és kicsit lejjebb húzott vitorlákkal lassan, de biztosan haladhatott a cél felé.

A rádión megkérdezett Mike Golding a kérdésekre válaszolva az alábbi fontossági sorrendet sorolta fel: „Első a személyes biztonságom, második a hajó biztonsága, harmadik a verseny befejezése.”

Beszámolója szerint a kiel fej része még mindig a hajóhoz kapcsolódik, a többi a csapágy alatt vált el és veszett el.

Végül sikeresen célba ért hajnali 3 óra 17 perc és 13 másodperckor. A 24000 mérföldnyi távot 88 nap, 15 óra, 15 perc és 13 másodperc alatt tette meg, számtalan műszaki problémája ellenére, ami igencsak dícséretes teljesítmény. Átlagsebessége még így is 11,13 csomó volt.

Reméljük újabb négy év múlva, amennyiben indul szerencsésebb lesz.

Akkor sem ment a magyar mozikban, hanem csak késöbb , DVD találkozhattunk vele. Biztosan sokan emlékeznek, hogy az America Kupának jelentős történéseit játékfilmként feldolgozó Szelek szárnyán című filmre.

Nos, azóta semmi. De most jött egy film, ami nem használja az amerikai klisséket hiszen francia, csakúgy mint az a verseny a Vendée Globe, amit bemutat. És ahogy, Fa Nándor – a film utáni beszélgetésen elmondta, igen hitelesen teszi ezt. Egy laikusok által érthető történetet belefűzve teszi mindenki számára  érthetővé és élvezhetővé ezt a filmet.  Sok vitorlázással, tengerrel, és gyönyörű  óceáni naplementékkel, napfelkeltékkel. Bevallom voltak jelenetek amikor lúdbőröztem és ez már régen történt meg velem filmnézés közben.

Az biztos, hogy ha valamit érdemes és kötelező moziban egy vitorlázónak megnéznie, az ez a film.  Ráadásul a magyar szinkron is olyan jól sikerült, hogy talán csak egy apró hibát sikerült észre vennem benne első nézésre, vagyis a film hazai forgalmazói vették a fáradságot, hogy szakszerű fordítást adjanak a szinkronhoz.

Mondhatnánk azt, hogy a vitorlázásról szóló filmek hiánya miatt, ha jön egy ilyen film, akkor az biztosan elkápráztat egy vitorlázót, de ez esetben nincsen erről szó. Szinte hiba nélküli a környezet bemutatása, a dramaturgia miatt kevés engedményt tesznek a Vendée Globe valóságához képest.  És ez valami új Szelek Szárnyán című film butácska történései után. Sőt, nagyon is sok . Ez valóban vitorlázásról szóló film.

Yann Madec élete lehetőségeként elindul a Vendée Globe-on, a világ leghíresebb földkerülő vitorlásversenyén, amelyet a szabály szerint egyedül kell teljesítenie. Kilenc nappal a rajtot követően már vezeti a versenyt, és amikor kezdené azt hinni, mindenkinek bizonyítani tudja rátermettségét, vitorlása megsérül, s előnyét feladva a szárazföld felé kénytelen navigálni, hogy újra versenyképessé tehesse hajóját. A javítást követően Yann a mezőny után indul, és a partoktól már messze eltávolodva veszi csak észre, hogy nincs egyedül a fedélzeten: Moussa, a szingaléz tinédzser a kikötőben fellopódzott a hajójára. Yannnak döntenie kell. Vagy visszafordul és szárazra teszi potyautasát, ezzel minden esélyét elszalasztva a végső győzelemre, vagy szembenéz a veszéllyel, hogy diszkvalifikálják, mivel a verseny szabályait megszegve nem egyedül utazik a fedélzeten. A férfi a segítségnyújtás és saját hiúsága között őrlődik: egyszerűen nem szeretne élete lehetőségéről egy menekült miatt lemaradni.



Ezzel kezdetét veszi a furcsa pár felejthetetlen világkörüli kalandja az óceánokon…

Ez a rövid tartalma a 6-án bemutatott En Solitare című filmnek, mely november 28-án kerül bemutatásra a hazai mozikban Fordulópont címmel.

Vitorlás tudattágítás már írt róla itt:

http://isail.blog.hu/2013/11/05/eletrevalo_foldkerulo

A film Facebook oldala:

https://www.facebook.com/EnSolitaire.lefilm

HurráááááááÁ!

A Klubok Bajnokságának rendezői megígérték, hogy az augusztusi szélcsend miatt eredménytelenül zárt futamokat megismétlik. Az ígéret szép szó, így október 12-13. között ismét megtartják a versenyt.

A vitorlásklubok legjobbjai, az élvonalbeli vitorlázók tehát újra rajthoz állhatnak, hogy Formula 18-as katamaránok fedélzetén megküzdve egymással eldönthessék, hogy melyik egyesület viselheti a Klubok Bajnoka megtisztelő címét, és zsebelheti be a Musto által felajánlott nagy értékű díjat.

Az új időpont miatt több szelet, és ugyanolyan lelkes, elszánt résztevőket várnak.

Nevezés:

nacra@katamaran.hu

A verseny facebook oldala:

https://www.facebook.com/MustoMatchRace

A Klubok Bajnokságáról

A Musto Magyarország támogatásával létrejött versenysorozat, amelyet idén már harmadszor rendeznek meg. Az első két évben 8 mod hajókkal, idén pedig már Formula 18-as katamaránok fedélzetén, a látványosság érdekében partközelben versenyeznek egymás ellen a vitorlás sportegyesületek legjobbjai. A dobogós csapatok értékes Musto utalványokat nyernek, melyet a klub utánpótlásának támogatására fordíthatnak. A korábbi évek győztesei: 2011. Procelero SE (kormányos: Czégai Péter), 2012. Spartacus VE (kormányos: Majthényi Szabolcs)

A Mustoról

Angol vitorlásruha márka, amelyet 1964-ben alapított  Keith Musto angol vitorlázó, olimpikon. A márka az extrém időjárási körülményekre készült HPX kollekciója révén vált világhírűvé, amely verhetetlen a piacon. A Musto ötletei nem íróasztalnál születnek, hanem eredményes vitorlázókkal szoros együttműködésben. Tesztlaborként használják például a Volvo Ocean Race vagy a Vendee Globe földkerülő vitorlásversenyeket.

Fotó: Durbák Zsolt

A Clipper közzé tette annak a 12 skipper-nek (kapitánynak) a nevét, akik a Clipper 13-14 versenyen a 12 vadonatúj 70 lábas versenyvitorlást és azok legénységét körbevezetik a földön.

Az elmúlt 8 verseny tapasztalatait is felhasználva, különleges embereknek hirdette meg a Clipper a 12 kapitányi pozíciót. A sikeres jelentkezőknél a tengeri jártasság alapkövetelmény és ennek párosulnia kell vezetői, csapatépítési, pszichológiai, problémamegoldó, válságmenedzsment stb. képességekkel.

A kiválasztott csapatban nemzetközi kapitányok vannak, van aki már részt vett korábbi Clipper versenyben, sőt van egy női skipper is – a verseny történetében a harmadik.

Egyelőre csak a skipper-ek személye ismert, de a következő hetekben kiderül, hogy ki melyik hajóhoz lesz rendelve, ill. május 11.-én tudjuk meg, hogy mi, azaz a részvevők, melyik hajón és melyik skipper-rel fogunk versenyezni.

Íme a skipper-ek:

Oliver Cotterell – 27 – Brit

Oliver Cowes-ból, a dél-angliai Wight szigetről való.

Nem ismeretlen számára a Clipper verseny, hiszen részt vett a verseny képzési programjában, és az új 70-es hajók bevitorlázó csapatának is része.

Olly a Karib tengeren egy Hurbulot 63-as vitorláson nőtt fel és egész életében vitorlázott.

Vicky Ellis – 30 – Brit

Vicky Bristol-ban él és a a Clipper versenyek 17 éves történetének harmadik női kapitánya lesz.

Édesapja és nagyapja vezette be a vitorlázásba és már kicsi gyermekkora óta lelkes tengerész.

A 2011-12-es verseny felkészítése óta dolgozik együtt a Clipper-rel.

Gareth Glover – 36 – Brit

Gareth Gosportban lakik (ahol a Clipper főhadiszálása is van) és az előző versenyben a New York vitorlás kapitánya volt.

Gareth Manchesterben, a helyi ifjúsági klubban ismerkedett meg a vitorlázással, gyorsan rájött, hogy a szabadtéri sportok és ez az életmód a neki való.

Iskola után vízi sport oktató volt ill. a versenyvitorlázással foglalkozott szabadidejében.

Richard Gould – 26 – Brit

Richard Portsmouth-ból való és dinghy vitorlázással kezdte kapcsolatát a hajózással. Ez alatt megismerkedett a vitorlás élettel és egyre nagyobb hajókon vitorlázott.

Richard jól ismeri a versenyvitorlázást, hisz oktatóként részt vett a 2009-10-es verseny előkészítésében, sőt a 11-12-es futam utolsó 21,850 mérföldjén is ott volt, mint média tudósító.

Eric Holden – 33 – Kanadai

Eric Kanadából csatlakozik a versenyhez, mint a kanadai 2012-es olimpiai vitorlás csapat meteorológusa.

Eric ugyancsak benne volt abban a kanadai vitorlás csapatban, akik megnyerték a Marblehead – Halifax Ocean Race versenyt, annak 106 éves történetében először.

1999-ben került kapcsolatba a Clipper versennyel, amikor is nővére részt vett a verseny 2 szakaszában.

Chris Hollis – 33 – Ausztrál

Chris Ausztráliából, Sydney-ből származik. 7 éves volt, amikor szülei jóvoltából megismerkedett a vitorlázással.

2001 óta versenyvitorlázik és már kétszer is indult a híres Sydney-Hobart versenyen, mindkét alkalommal dobogós helyezéssel.

Sean McCarter – 31 – Ír

Sean Palma de Mallorca-n lakik.

Apja korán bevezette a vitorlázás rejtelmeibe és azóta is a hajózásnak él.

10 éves kora óta követi a Volvo Ocean Race és a Vendee Globe versenyeit. Világ életében a föld körüli vitorlázásról álmodott.

Matt Mitchell – 25 – Brit

Matt West Berkshire-ban lakik és Ő a legfiatalabb kapitány a mostani versenyben.

Mindig is tengerész volt és több versenyben vett részt, mint pl. a The Rolex Fastnet Race vagy a St Maarten Heineken Cup Regatta.

Damian Parnham – 48 – Ausztrál

Damian a Sunshine Coast-ról csatlakozik a versenyhez.

Dolgozott az ausztrál haditengerészetnél mint mérnök, de a csúcsot felállító Brindabella fedélzetén is ott volt a Sydney-Hobart versenyen.

Pete Stirling – 47 – Brit

Pete Titchfield-ből való és immáron másodjára lesz kapitány a Clipper versenyben, hisz Ő volt a skipper a 09-10 verseny Jamaica Lightning Bolt hajóján.

Pete ugyancsak közreműködött a felkészülésben, mint oktató, ill. tagja az új 70-eseket bevitorlázó csapatnak.

Simon Talbot – 43 – Brit

Simon Essex-ből való és mivel mindkét szüleje a haditengerészetnél dolgozott, a víz meghatározó volt az életében.

Sir Robin Knox-Johnston és Peter Blake könyvei inspirálták, és a földkörüli vitorlázás már fiatalkorától a tervei között szerepelt.

Patrick van der Zijden – 43 – Holland

Patrick Portugáliában él és a holland tavakon nőtt fel.

Szolgált a holland királyi haditengerészetnél és a kereskedelmi flottánál.

Mielőtt a versenyhez csatlakozott, skipper volt Portugáliában és az RYA helyi oktatójaként dolgozott.

Forrás: http://clipper.bacso.hu

Április 18-19-én tartotta az IMOCA osztály a közgyűlését, amin természetesen Fa Nándor lévén volt magyar érdekeltség is.  A közgyűlés felmerültek azok a témák, amik aktuálisak a legutóbbi versenyek után.Volt egy erős próbálozás az ügyben, hogy a jelenleg érvényes osztály mellett indítsanak el egy One Design 60-as osztályt és egy ideig párhuzamosan fusson a kettő, majd az OD váltsa ki végleg a jelenlegi Open osztályt. Végül ezt a közgyűlés meglepően egyhangúlag 90:3 arányba leszavazta.

Elsősorban a tőkesúly és a hidraulika meghibásodásainak veszélyeit próbálták kiküszöbölni.  Igy eltüntették a fáradékony anyagokat a tőkesúly és a hidraulika rendszerből. A tőkesúlynál tömör rozsdamentes acél uszonyt kell használni és a hidraulikánál meg kell duplázni a rendszert .

Az árbocnál a két meghatározott rendszer maradhatott, amit eddig is használtak a hagyományos és a wing árboc. Itt a változás csak a súly és a súlypont megkötéséből áll.

A stabilitásnál változtattak  a mérési eljáráson és ennek az lett a következménye, hogy nem 110 hanem 114 fokról kell a hajónak visszaállnia.

A vízballasztot is korlátozták. Már csak egy 750 literes hátul és egy 1500 literes vízballaszt lehet az árboc elött. Az elmúlt Vendée Globe-on volt aki 6 tonna vízballasztot is tudott cipelni.

Fa Nándor elmondása szerint ezek a szabályváltoztatások kedveznek neki, hiszen a hajójában nagyon hasonlóak a megoldások az új szabályban  felsoroltakhoz.

A jelenlegi hajók maradhatnak a régi szabályok szerint, vagy átalakíthatják őket tetszés szerint.

A versenysorozatot is megváltoztatják egy picit a tengeren túli és ázsiai indulókra gondolva. Szétválik az egykezes és  a négykezes versenyzés. Az egyik betetőzése a BWR lesz, míg a másiké a Vendée Globe.

Spirit of Hungary a sablonon kívűl

Fotó: Thierry Martinez / Sea & Co, https://www.facebook.com/SpiritOfHungary?fref=ts



Forrás: http://www.szolovitorlazas.hu

Több mint 2000 mérföldet vitorlázva tőkesúly nélkül befutott Jean Pierre Dick hétfőn. 86 nap 3 óra 3 perc 40 másodpercet töltve a versenyben, miközben még pár napot egy védett kikötőbe húzódva töltött, hogy ne kockáztassa hajóját.

Eközben azért többeknek akad tőkesúly problémája. Jean Le Cam és Mike Golding az ötödik helyért küzdött, de Golding dolgát a tőkesúly házból szivárgó víz is nehezíti. Sőt, ha gyorsan halad, akkor megnő a vízmennyiség. Szivattyúzni nehéz, mert a szivattyú is a keelházba nyomja a vizet. Egyszóval lassítania kell. Ha Mike Golding befut, akkor ő lesz az első aki háromszor teljesítette a távot..

A befutójuk ma kora délutánra várható. Jean Le Cam összeszedett az Azori High nyugati oldalán 100 mérföld közeli előnyt. Minden valószínűség szerint ő jön be 5. helyen. Versenyen kívűl Bernard Stamm is ott van mögöttük, aki szintén kisebb tőkesúly gondokkal küzd így a végére.

Tanguy de Lamotte eközben továbbra is a törött uszonnyal küzd. 4x mászott ki a hajóból és próbálta az uszonyházból kimozgatni, de csak negyedszerre sikerült visszahúznia. Már csak kis műanyagozás van hátra.

Miközben a tőkesúly nélkül közlekedő Jean-Pierre Dick  biztonságban kivárta a kedvező időt és vasárnap nekiindult az utolsó néhány száz mérföldjére, addig. Mások is komoly gondokkal küzdenek.

Tanguy De Lamotte  valamivel ütközött és az uszonyház környékén komoly sérüléseket szenvedett a hajója. Ráadásul az egyik kormánya is eltört. Vagyis most egy uszonya van és egy kormánya van az ellentétes oldalon.

A dolgát az is nehezíti, hogy a sérülés miatt vízbetörés is történt és ezt minél hamarobb ki kell javítania, ha az elektronikát meg akarja védeni. A javításhoz mindene megvan a hajóban.

A Vendée Globe legnagyobb balesete is a hétvégén történt. Javier Sanso felborult.  Miközben 15 csomós ÉNY szélben cirkált, 500 mérföldre nyugatra Madeirától és 360 mérföldre délre az Azori-szigetektől, egyszer csak felborult.  Még éjfél elött kimentették helikopterrel és az Azori szigetekre szálították. Mindenféle sérülés nélkül megúszta a balesetet.

Délutánra várják Jean Pierre Dick-et, aki már csak 100 mérföldre van a céltól és 10 csomóval halad.

Az 5-6. helyen Jean Le Cam  és Mike Golding meccsel az Azori Magasnyomás két különböző oldalát választva.

Fotó: Vendée Globe

Aki szívesen hallgatja a hazai vízisport kiválóságainak beszámolóját, örömmel találkozik velük élőben vagy csak egyszerűen csodálja tehetségüket, kalandvágyukat és bátorságukat, annak most igazán érdemes lesz beruháznia egy Budapest Boat Show belépőjegybe. Vagy kettőbe, hiszen az élmény akkor az igazi, ha van kivel megosztani.

A Budapest Boat Show első napján, február 14-én az óceáni szólóvitorlázás valamennyi hazai híressége felsorakozik. Fa Nándor tavaly decemberben jelentette be, hogy 15 év után visszatér a vízre. Egy négyéves projekt megvalósítására készül, amelynek csúcspontja a 2016/2017-es Vendée Globe szóló, nonstop földkerülő verseny, ahol 1992/1993-ban az ötödik helyen végzett. A Budapest Boat Show-n várhatóan újabb részleteket tudhat meg a közönség a Spirit of Hungary projektről. A hajókiállítás színpadán mutatkozik be Kovács Tamás szóló óceáni vitorlázó, aki most Fa Nándor mentorálása alatt egy MiniTrans hajóval készül nemzetközi karrierre. A beszélgetésbe bekapcsolódik Méder Áron is, aki még egyszer visszatér a rendezvény négy napja alatt a színpadra, hogy beszámoljon eddigi sikereiről, élményeiről. Szintén az első nap programját gazdagítja a tízszeres Kékszalag győztesről, Litkey Farkasról készült „A Vitorlázó” c. film bemutatója. A modellvitorlázás iránt érdeklődők találkozhatnak ifj. Csóka Lászlóval, a jelenlegi legeredményesebb hazai modellvitorlázóval február 16-án, szombaton. Ugyanaznap olimpikonokkal lesz beszélgetés a Budapest Boat Show színpadán, ahol többek között ott lesz Székely Antal olimpikon vitorlázó és Pulai Imre olimpiai bajnok kenus is, de a névsor folyamatosan bővül, érdemes tehát indulás előtt felkeresni a hajókiállítás honlapját (

www.boatshow.hu

).

Fa Nándor – Forrás:

www.szolovitorlazas.hu

– Fotós: Baric Imre

A Budapest Boat Show évek óta visszatérő és népszerű programja az ergométeres bajnokság. Idén nyáron Szeged ad otthont a Sárkányhajó Világbajnokságnak, melynek apropóján a verseny most sárkányhajó szimulátorokon zajlik. A jelentkezéseket a helyszínen fogadják, egyénileg és csapatban is.

Sárkányhajó – Forrás: Magyar Sárkányhajó Szövetség

További részletek és kedvezményes online jegyelővétel a kiállítás honlapján:

www.boatshow.hu

. A belépőjegy érvényes az egyidejű FeHoVa kiállításra is. Február 15-én, pénteken, hajóvezetői igazolvánnyal a kiállítás látogatása ingyenes. A legfrissebb hírek nyomon követéséhez érdemes csatlakozni az esemény Facebook oldalához:

www.facebook.com/budapestboatshow

.

Pauger Carbon

A Pauger Carbon egyébként különleges. Ritka ugyanis, hogy egy hajós karbon termékeket előállító műhely ne csak árbocgyártó vagy csak hajóépítő legyen. Vagy ez, vagy az. De olyat nem lehet látni sehol, hogy egy cég telephelyén világszínvonalú karbon rudazatok készülnek, ugyanakkor a szomszéd csarnokban éppen egy IMOCA 60 lábas hajó épülne a Vendée Globe-ra, vagy egy spéci Russell Coutts 44-es, netán egy olyan extrém csoda, mint a Kékszalag-rekorder Fifty-Fifty.

A cég bármelyik termékét nézzük, mellbevágó a belőlük sugárzó kreativitás, ötletesség, innovatív szellem és a minőség. Mivel évek, sőt, immár évtizedek ebben a szellemben folyik a munka, a kezdetben szinte nulla marketingtevékenység (mondhatom így, mert néhány évvel ezelőtt ott dolgozva az én feladatom volt) ellenére a termékeik most már egyre ismertebbek. Illetve most már erre is egyre több erő, energia jut, amit bizonyít düsseldorfi jelenlétükön kívül a termékeik fejlesztésében mind jobban megjelenő támogatás.

A Pauger Kft. a kutatás-fejlesztési tevékenységet támogató Euréka pályázat megnyerésével kezdte meg a költséghatékony, tömeggyártásban előállítható karbon rudazatcsalád kifejlesztését célzó nemzetközi projektjét. A kiemelten innovatív ötletek megvalósítására fokuszáló pályázatot a Magyar Gazdaságfejlesztési Központ támogatja és koordinálja.

A Pauger különleges a düsseldorfi standon megjelent magyar cégeket tekintve, hiszen több társkiállítóval igen szoros az együttműködése. A legmarkánsabb példa természetesen a standon kiállított Code8 vitorláshajó, amely konkrétan Pauger termék, az ő műhelyükben épül. De ha a Flaar felé tekintünk, ott is nyilvánvaló a folyamatos együttműködés több projektben, Például az IMOCA 60-as társtervezője Fa Nándor oldalán Déry Attila, a Flaar egyik alapítója, tulajdonosa és motorja. A Pata Finnek pedig jelenleg szintén a Pauger martonvásári műhelyében készülnek, igaz ez esetben Pata leginkább csak területet bérel, a tevékenysége független a Paugerétől.

A Pauger Carbon fokozatosan javuló elismertségének ékes bizonyítéka a megállapodás a Dehler céggel. Az 50 éves nagynevű hajógyár felvette a kínálatába a Pauger Carbon rudazatokat, és már négy típusát is kínálja a magyar karbonrudazattal, a korábban ilyen téren a Southern Spars-szal együttműködő német cég.

Beszélgető társam, és a konkurrensek termékeit nézegető sétálópartnerem Hajdú Gergő, aki a cég háromfős düsseldorfi csapatát vezeti, illetve a Pauger Carbon marketingfelelőse is.

– Légy szíves mondj pár szót a Dehlerrel kötött megállapodásról!

– Dehler 38-ra és a 41-re, illetve a 35-ös típusokra készítünk rudazatot. Mivel 50 éves a Dehler, ezért 50% kedvezményt adnak különféle termékekre. Nagyon szépen megjelent az erről szóló friss katalógusukban a Pauger Carbon. Gyakorlatilag a mi specifikációnkból átvették a lényeget. Egy lapon említenek a Liros kötéllel és az Elvström vitorlával. Nagyon szépen kitették a mintaárbocunkat is a standjukra, és az érdeklődőknek lelkesen ajánlgatják a termékeinket.

– Feltűnő, hogy a Pauger Carbon árbocok felülete sokkal szebb, egyenletesebb, mint a legtöbb, az itt kiállított hajókon látható karbon árbocoké.

– Ez a female moulding, vagyis a negatív sablonos eljárásnak köszönhető. Plusz a ragasztott karbon nut nagyon szép egységet képez az árboccal. Meglepő lehet, de a karbon száling is szinte unikum, mert a legtöbben aluminium szálingokat adnak az árbocaikhoz. Ugyanis az ilyen kisebb karbon elemeket elég nehéz és költséges gyártani. A kidolgozásunk ma már jobb, mkint a legtöbb konkurrens terméké.

– Nézzük meg például a Seldént!

– Ez itt egy Seldén orrsudár, de nézhetjük akár a bummot is. Pozitív magra tekercselik egy komputervezérelt rendszerrel. Ennek következtében a felülete egyenetlen. Van akinek ez tetszik, van akinek nem. A miénk síma. Hogy melyik jobb, vagy sem… A mi csöveinkben természetesen 0 fokban is vannak szálak, ami a tekercselt csőre ugye nem jellemző. A 0 fokos szálak a cső merevsége érdekében fontosak. Most ugyan a Seascape 27 hajónál az úriember megpróbált meggyőzni, hogy az általuk kínált Compotech rúdon tudnak 0 fokban tekercselni… 0 fokos szálak nélkül ugyanolyan erősségű csövet, mintha lenne benne, úgy lehet készíteni. hogy nehezebbre csinálják a csövet. Viszont kevésbé munkaintenzív.

– Hogy lehet egyáltalán 0 fokot tekercselni?

– Majd hogy nem sehogy! Lehetséges, de nagyon munkás dolog! Mi azt úgy csináljuk, ha tekercselünk, hogy a 0 fokos anyagot kézzel tesszük rá, és ráügyeskedjük. Ők nagyipari módon egy CNC-vezérelt rendszerrel tekercselnek. Hát, valahogy rárakják, de lehet csak duma is, mert nem látható, nem  ellenőrizhető.

– Itt van például két Hall Spar árboc profil lerakva.  Híres márka. Miben tér el a tietektől?

– Ők pozitív magra tekercselik a szálakat. Enek az a hátránya, hogy ha erősítés kell valahova, például a száling kivágáshoz vagy a vantni, forstág, beksztáég, stb. bekötéshez, akkor kívülre rakják az erősítő rétegeket. De persze minden gyártó megindokolja a saját eljárásának lényegét, előnyeit. A Hall esetében például erre a pozitív magos eljárásra azt mondják, hogy a szálak nincsenek sehol megszakítva, folyamatos anyagot tekernek körül. A Hall egyébként az egyik legelismertebb márka, szép és jó árbocokat gyártanak.

– Térjünk vissza az itt egészben látható rudazatokhoz!

– Seldén árboc sok hajón látható. Itt is az erősítések kívül vannak. Például ott a szálingnál ez látszik is. A felszín a tekercselés miatt rücskös. Hogy ez rossz-e nem tudom. Szerintünk természetesen rossz, mert mi tudunk símát készíteni. Nálunk teflonnal bélelt nagy pontosságú alumínium sablonban készülnek a profilok. Az abból kikerülő árbocokon csak egy minimális csiszolást és lakkozást kapva érjük el a síma és szép felületet.

– Abszolút negatív példát látunk itt a szomszédban két túra trimaránon!

– Igen. Velük beszéltünk, és elárulták, hogy gyakorlatilag ipari karboncsövet vásárolnak, és arra teszik a saját vereteiket. Mi például szállítunk spinnakerbummokat a Sparcraftnak. Az elődünk egy olasz cég volt, akik nagy mennyiségben gyártanak profilokat például nyomdagépekhez, és ők készítettek csöveket spibumhoz. A Sparcraft minőséget igényel, így most már mi szállítunk. Feltehetően az ilyen csövekkel mellesleg foglalkozó cég termékei gyengébb minőségűek lehettek, mint a miénk.

– Miért nem jó, amit ezek a trimaránosok tesznek?

– Bizonyára költségkímélő megoldás, de ugyanakkor a vevők részbeni átverése, a támában való járatlanságuk kihasználása. A karbon árboc nem csak azért jobb, mert az alapanyaga könnyebb, erősebb az alumíniumnál. A kész, az adott hajóhoz készülő cső azért is jobb, mert a falvastagsága nem egyenletes. Az alaposan elkészített és kiszámított rétegterv révén ott készítjük erősebbre, ahol a típus jellemzői és az árboc felszerelése megkívánja, és vékonyabb a falvastagsága, ahol felesleges anyag lenne csak benne egyenletes falvastagság esetén.

– Tehát az ipari karboncsőből „ekecselt” árboc nehezebb, mint a rendesen megtervezett és elkészített?

– Igen, nehezebb. Beszéltem velük. Ők hatméteres csövekből szerelik össze az árbocot, feltehetően egy betétcső segítségével ősszeragasztva. A másik nagy különbség a veretezésésen, a részmegoldásokon látszik. Ők úgy  készítik el az árbocot, hogy a csőre ugyanazokat, de lagalább is hasonlóan készült rozsadamentes vereteket szerelik, mint korábban az a aluárbocra. Ráadásul sokszor szakszerűtlenül rögzítve.

Nem Pauger boomveret

– Túl azon, hogy a végeredmény sokkal csúnyább, mint az ezzel alaposan foglalkozó árbockészítők termékei, még nehezebb és rossz esetben gyengébb is az ilyen karbon rudazat. Vagyis a vevő nem kap lényegesen jobb árbocot, mintha alumínium lenne, vsizont feltehetően sokkal többet fizet.

Pauger boomveret

– A gyártó szemszögéből viszont lényegesen olcsóbb, mint ha besétál a Southern Sparhoz és kér rá egy rudat, komplett árbocot.

– És ha a Pauger Carbonhoz sétál be?

– Nyitott a lehetőség! De persze tőlünk is drágább venni, mint buherálni. Akkor mutatkozik meg a termelésben annak az előnye, hogy rendes árbockészítőnél rendelik az rudazatot, ha már sikerül jól eladniuk. Például az egyik hajógyártónál mondták, hogy eddig ők is maguk rakosgatták össze az árbocokat, most viszont felfutott a megrendelés. A rudakat már egy árbockészítőtől rendelik, így azt az öt embert, aki eddig a karboncsövekkel veszkődött, be tudták állítani a testek építésébe, ami nagy könnyebbséget jelent a termelésük fokozásában.

– Tárgyaltatok velük is. Sikerült megállapodnotok a beszállításról?

– Azért ez nem megy ilyen gyorsan! Adtunk nekik profilmintát, leírást a vereteinkről, bemutatót és precíz árajánlatot fogunk készíteni a hajójukra méretezett rudazatról. Elégedettek az eddigi árbocszállítójukkal, de látják, hogy a mi termékünk sokkal minőségibb. Így ha jó áron tudjuk kínálni nekik a Pauger Carbon rudazatot, születhet majd velük is együttműködési megállapodás.

– Milyen jelentősége van az üzleti kapcsolatok fejlesztése és megrendelések begyűjtése mellett még egy ilyen nagy kiállításon való megjelenésnek.

– Fontos, hogy ismerjenek, pontosan tudják kik vagyunk, és ne keverjenek össze másokkal. Ahogy a nyugatiak, pláne a tengerentúliak hajlamosak Budapestet keverni Bukaresttel, sajnos ezt gyártókkal is megteszik. Találkoztunk olyannal, aki meghallva honnna jöttünk, azt mondta, hogy „á, Kelet-Európa? Ó Axon?” Ők például egy olyan Romániában, Brassó mellett termelő francia cég, akik megvettek egy repülőgép részeket gyártó volt üzemet, és ráálltak az árbockészítésre. Elvileg a nálunk is használatos negatív-sablonos eljárással, de már sokfelől hallottuk, hogy igen gyenge minőségben. Aki kérdezte, annak a hangja kicsit ijedten hangzott, de megnyugodott, hogy ez más, ez a Pauger Magyarországról. Akadt már olyan svéd vevőnk korábban, aki velük kezdett, majd a minőségi problémák után mérgében talált ránk, és most elégedett velünk.

A Düsseldorfi Hajókiállítás már bezárta kapuit, de még folytatódnak beszámolóim, illetve a konkurrenciát nézegető cikkek. Még írok a Code8 versenytársairól, illetve a gyönyörű daysailerek kínálatáról, ahol a Scholtz 8.8-as kitűnő holland és francia hajóépítők termékeivel versenyez.

Alex Thompson, aki ma reggel futott be a harmadik brit versenyző aki dobogóra tudott állni a Vendée Globe történetében. 2001-ben Ellen McArthur, 2005-ben pedig Mike Golding tette ugyanezt.

Az első két versenyző még vasárnap be tudott futni. Közülük is Francois Gabart elsőként, aki 29 éves és első indulós létére szinte könnyedén nyerte a versenyt. Már ha egy ilyen verseny esetében tudunk könnyedségről beszélni. Ami tény az tény, Gabart 78 nap 2 óra 16 perc és 40 másodperc alatt hajózta körbe a földet. Mentora Michael Desjoyeaux a verseny előző kiadásában 84 nap alatt tette ugyanezt.

Ez az idő mellesleg egy nappal jobb, mint 20 évvel ezelött Bruno Peyron és csapatának az ideje, akik egy katamaránnal kicsit több mint 79 nap alatt kerülték meg a földet. Ők voltak az elsők, akik Jules Verne nyomán ikonikussá váló 80 nap alatt meg tudták vitorlással kerülni  aföldet.

Gabarttal egyetlen versenyző tartotta a lépést, de megelőzni ő sem tudta.  A második helyen befutó Armel Le Cléac’h három órával maradt le és másodszor hozta ennek a versenynek a második helyét.

Harmadikként Alex Thomson futott be, akinek bőven kijárt már ez a siker, hiszen többször volt peches a verseny történetében.  Az ő ideje sem sokkal több mint  80 nap. Egész pontosan 80 nap 19 óra 23 perc 43 másodperc

Negyedikkként kb. két nap múlva Jean-Pierre Dick  várható, aki bulba nélkül igyekszik teljesíteni a távot.

Őszintén be kell valljam, hogy egyfajta sznobság. Hisz hogyan is érhetne fel ez a verseny a VOR vagy a Vendée Globe szintjére?

Úgy jártam ezzel, ahogy általában akkor szoktam, ha nem olvasok rendesen utána, de véleményt alkotok.  Viszont mostantól több mint egy évig ez máshogy lesz.  Miért is?

Két dolog változott. Egyrészt találkoztam a soron következő verseny egyik magyar résztvevőjével, aki a fiával az egész versenyen részt fog venni és a lelkesedése rám is rám ragadt. Másrészt elolvastam, megnéztem néhány információt a versenyről és annak történetéről. De, hogy miről is beszélek?

A Clipper Round The World története 1995-re nyúlik vissza, amikor is Sir Robin Knox-Johnston✵ másodmagával megalapította a Clipper Ventures céget és elkezdtek 8 darab 60 lábas hajót építetni azzal a céllal, hogy azok számára is elérhetővé tegyék az óceáni versenyzést, akik részt szeretnének venni egy ilyen kalandban, de életük során nem válhattak profi vitorlázókká.

A résztvevők beszállhatnak az egész verseny idejére, de szakaszokra is. Kinek, hogy ideje, pénztárcája engedi. A hajón egy profi skipper vezényletével vesznek részt a csapatok.  Nem is akárkik. A második versenyt például az az Alex Thompson nyerte, aki  mára ismert és sikeres szólóvitorlázó lett.

Az első verseny 1996 októberében indult útjára Plymouthból és egy év alatt  13 kikötőt érintve megkerülve a Földet ugyan oda tért vissza.

Azóta már  nyolc versenyen túl van az elképzelés és most a kilencedik  versenyre másodszor cserélődött a flotta.  Először 2004-ben négy verseny után 10 darab 68 lábas hajó cserélte az előző generációt, most pedig 12 darab 70 lábas áll harcrendbe, hogy körbevitorlázza a Földet. Egy-egy földkörüli verseny 13-16 állomást tartalmaz.

A 2013-2014 évben az új 70 lábas hajók jelentik a kihívást, hiszen ezt a versenyformát is utolérte a design forradalom, ezek a hajók rettenetesen hasonlítanak egy VOR 70-re, azzal a különbséggel, hogy itt fix a tőkesúly és 22 ember versenyzik vele.

A következő részekben írunk erről, a mostani útvonalról és a legénység toborzás részleteiről is. Hiszen most már Bacsó Tibor és fia Ádám jóvoltából az elejétől a végéig végig követhetjük a versenyt.

✵

Robin Knox-Johnston volt az első ember 1969-ben, aki egyedül, megállás nélkül körbevitorlázta a földet. És ezzel meg is nyerte az első egyszemélyes megállás nélküli Földkerülő versenyt

A verseny honlapja

Fotó: Clipper Round The World

A Vendée Globe mezőnyében az egyik legveszélyesebb szakasz az Atlani óceán visszafelé. Nem a durva időjárás miatt, hanem, mert ilyenkor akarva akaratlanul már elfáradnak a szerkezetek és könnyen történnek töréses balesetek. A legutóbbi regattán például Mike Golding futott be tőkesúly nélkül.

A Virbac Paprec fedélzetén Jean Pierre Dick valószínűleg rosszabbul járt most, hiszen tegnap elvesztette a tőkesúlyát. 500 mérföldre járt a Zöldfoki szigetektől északnyugatra harmadik helyen hajózva. Szerencséjére éppen a fedélzeten tartózkodott és időben el tudta engedni a vitorlákat és stabilizálta a helyzetet.

Most 8 csomóval feltöltött ballaszttartályokkal halad az Azori-szigetek felé és az álma, hogy dobogón fejezze be a Vendée Globe-ot, szertefoszlott.

Bizton számíthatunk a mezőnybe fáradásos balesetekre, itt a hajrában.

Az már így is biztosnak látszik, hogy a vezető négyes 80 nap alatt fejezi be a Vendée Globe-ot. Bár Alex Thomsonnak ehhez szüksége van egy jó befutó sprintre.

Hétfőn még úgy nézett ki, hogy január 26-i befutó várható, ami 77 napos teljesítést jelent, de kedden már csak 27-i vagy 28-i érkezést mond az előrejelzés.

Az utolsó versenyző 2009-ben 42 nappal a győztes Michael Desjoyeaux mögött jött be, 2005-ben 38 nap volt a különbség, 2001-ben 64 nap, 97-ben 34 nap, 93-ban 43 nap és 1990-ben 53 nap. Jelenleg az utolsó Alessandro Di Benedetto mindössze 20 nappal van elmaradva a vezetőtől.

Bizonyos szakaszokon az idei verseny lehetett volna gyorsabb is. Például az első két hétben nem sikerült a Rajt-Egyenlítő rekordot újraírni. Itt a rekord 10 nap 11 óra 28 perc 2005-ből Jean Le Cam által tartva.

Kedden este 8-kor az állás:

1. MACIF, Francois Gabart, 3135.7 nm a céltól

2. Banque Populaire, Armel Le Cleac’h, 191.2 nm

3. Virbac Paprec 3, Jean-Pierre Dick, 630.9 nm

4. HUGO BOSS, Alex Thomson, 875.9 nm

5. SynerCiel, Jean Le Cam, 1979.6 nm

6. Gamesa, Mike Golding, 2086.6 nm

7. ACCIONA 100% EcoPowered, Javier Sanso, 2269.8 nm

8. Mirabaud, Dominique Wavre, 2355.2 nm

9. AKENA Verandas, Arnaud Boissieres, 2425.1 nm

10. Votre Nom Autour du Monde avec EDM Projets, Bertrand de Broc, 3627.1 nm

A Vendée Globe mezőnyével együtt kerülte a legendás csücsköt, ami önmagában még nem lenne hír, de egyedül vitorlázik egy Najad 380-al. Talán ez sem ritkaság, de Jeanne alig múlt 70 és ez talán már mutat valamit.

1990-ben ismerkedett meg a vitorlázással úgy, hogy elötte soha nem próbálta. A dologból igen nagy szerelem lett, mert Jeanne-ék körbevitorlázták a Földközi tengert és hajóztak a Karib tengerre is. Sok-sok vakációt töltöttek vitorlázással, egészen addig, míg George, Jeanne férje elhunyt rákban 2003-ban. És a történet itt kezd nem mindennapivá válni, hiszen Jeanne úgy gondolta, hogy ezt az életet folytatni akarja. Nem érezte jól magát Londonban és egyre szilárdabb lett az elhatározása. Megtanult mindent amit iskola padban meg lehet tanulni Angliában. Egy átkelésre keresett egy embert és megtalálta a holland Daan-t aki viszont lekéste az indulást. Igy Jeanne nem várta meg és egyedül indult. VHF-en Daan utólérte és megbeszélték melyik Karib-dzigeten találkoznak.

Tanult, tanult, tanult és végül úgy döntött, hogy egyedül jobb. Minél tovább hajózott, annál többször került szembe technikai porblémákkal, amíg mindent megtanult a gyakorlatban is.

Azóta harmadszor vág neki a földkerülésnek és már elnyerte a „legidősebb nő, aki megkerülte a földet” címet.Most 2012 októberében indult Victoriából (Kanada) és 2013 május/júniusában szeretne visszaérni. Az elmúlt héten éppen a Vendée Globe mezőnyével kerülte a Horn-fokot.

Az biztos, hogy Jeanne nem mindennapi jelenség. Nem tudom ki mit szólna, ha az anyukája vagy nagymamája a süti sütés vagy nyugdíjvárás helyett 7-es szélben próbálna reffelni a Patagónia partjainál. Jeanne októberben múlt 70.

http://www.svnereida.com

Jeanne jelenlegi pozíciója

Fotó: http://www.svnereida.com

Kétségtelen, hogy jelentős előnyökket jelent, ha a hagyományos üzemanyaggal működő generátort ki tudnák váltani egy jóval könnyebb megoldással. A generátor hátránya egyes számítások szerint azt jelenti, hogy egy Horn-fok Sables d’Olonne távon 100 kg üzemanyag súlya fél óra hátrányt jelent.  És akkor még nem beszéltünk a motor súlyáról. Nem csoda, hogy különböző megoldásokat keresnek arra nézve, hogy mindezt a súlyt ne kelljen magukkal vinni.

Az idei Vendée Globe-on még csak egy olyan hajó van, ami 100%-ig zöld energia működtetet. A többiek vegyes megoldásokat használnak így spórolva a szállítandó üzemanyagon.. A többség a különböző zöld energiaforrások mellett még megtartotta a hajóban a motort is, de jóval kevesebb üzemanyagot visznek magukkal az elektromos rendszer töltésére.

Az egyik legújabb megoldás a zöld energia forrrásokra a hidrogenerátor. Fejlesztését az előző Vendée Globe alatt kezdték. Ez az eszköz a hajó mozgási energiáját alakítja át elektromos energiával. 7 és 25 csomó között tudják használni. Szerepük főleg a déli óceánokon jelentős, hoszen a napelemeket csak akkor működnek igazán jól, ha süt a nap.  A trópusokon általában 15-16 A-t termel a napelem és a hajó fogyasztása 12 A, tehát itt elsősorban támaszkodhat a napelemekre a versenyző, de ez a déli óceánokon már nem elég és ott van igazán szükség a hidrogenerátorra.

A hidrogenerátorok propellerének szögét állítani lehet egy hidraulikus pumpával, hogy kisebb sebesség mellett nagyobb ellenállás révén több energiát termeljenek. Az elméleti modellek szerint 10 csomónál 0,4 csomót lassít a hajó sebességén. A hajó farán a kormányokhoz a lehető legközelebb lógatják a vízbe, hogy az megvédje az esetleges vízalatti tárgyaktól és a különböző vízbe lógó hajórészek miatt  kialakuló áramlások miatt itt  a legkisebb az ellenállása.

A Gamesán a tesztelések során 42 A termelt 16 csomónál, ami jóval több, mint amire szüksége van. Így még jut energia az akkumulátorok töltésére is.

A fő baj, ami ezen a versenyen is látszik, hogy igen sérülékenyek, annak ellenére, hogy nagyobb tárgyak esetén felcsapódással védik. De jég, hínár, akadályozhatja a helyes működést.

Mindenkinek volt kisebb-nagyobb baja a hidrogenerátorával. Mike Goldingnál ugyan jól működtek, de elfüstölt egy konverter nehezítve az életét. Alex Thomson egy hónap után tudta megjavítani a hidrogenerátorát.

Bernard Stamm mindkét hidrogenerátora tönkrement, de egy spanyol blogger szerint maga a csapat hibás abban, hogy elvesztette őket, mivel átalakították és a rendszert nem védte a felcsapódó megoldás, csak egy sínen lehet emelni vagy sűllyeszteni. Állítólag még a gyártó cég sem vállalt a termékére így garanciát.

A zöld energiák használatára egyre nagyobb az igény, már csak ezért is, mert rengeteg súlyt lehet megspórólni vele, de a működésük még nem stabil és így szükség van a hagyományos módszerekre is. Még így sem garantált a siker, hiszen kevesebb üzemanyagot visznek így magukkal a versenyzők, de ha befuccsolnak az új technológiák, akkor az nem elég általában, hogy hazaérjen a versenyző.

A gyártó oldala

Április elején a Majthényi Szabolcs-Domokos András páros megnyerte a Repülő Hollandi Európabajnokságot a spanyolországi Alteában.

http://www.cnaltea.com/ArchivosDescargas/00272/Clas_final.htm

Április végén a Wossala György- Németh Péter- Vezér Károly trió megnyerte a Balatonalmádiban rendezett Soling Masters VB-t

http://www.soling.com/results/ShowResults.asp?ID=682

Ezzel egy időben Buenos Aires-ben Vadnai Benjámin megnyeri a Laser 4.7 osztály világbajnokságát.

http://events.laserinternational.org/en/events/results/100z66

Augusztus közepén a nem is messzi Fertő-tó osztrák részén Vadnai Jonathán Laser 4-7 osztályban korosztályos Európabajnoki címet szerzett.

http://events.laserinternational.org/en/events/results/100z77#OAGirlsGoldU16

Szeptember eleján a Földesi Péter-Borsos Dániel- Dubravszky Bálint összeállítású csapat a Junior Match Race Európabajnokságon bronzérmet nyerta Lago di Redro-n

Szeptember végén a Majthényi Szabolcs-Domokos András páros 9. világbajnoki címét szerzi Repülő Hollandiban az Egyesült Államokban.

http://www.regattanetwork.com/clubmgmt/applet_regatta_results.php?regatta_id=5914&show_crew=1

Berecz Zsombor, bár végeredményben alul maradt a várakozásoknak és 21. helyen végzett a Londoni Olimpia Laser osztályában, azért bíztató részeredményeket tudhat magáénak. Az olimpia után döntés is született és finn osztályban folytatja tovább a riói olimpiáig. Rögtön két győzelemmel kezdte szereplését az osztályban és megnyerte a magyar illetve a német bajnokságot is.

És ami a hazai versenyeket illeti, megdőlt a Kékszalag 57 éves rekordja. A Fifty-fifty nevű kétárbocos katamarán, mely a kápolnásnyéki Pauger műhelyben készült

10 óra 34 perc 15 másodpercre rövidítette a rekordidőt.

És egyre jobban kimerészkedünk a tengerekre is. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Wild Joe, az első magyar offshore versenyhajó több rangos versenyen történő rendszeres indulás mellett, harmadik lett a Barcolana-n Triesztben, több mint 1700 hajóból.

http://www.barcolana.it

Két remek fiatalember külön-külön a fejébe vette, hogy elindul a 2013 évi Mini Transat versenyen, ami 6,5 m nagyságú hajókon zajlik.

Méder Áron (

http://www.meder.hu

)

Kovács Tamás (

Főoldal

)

És ami számomra mindent visz, hogy Fa Nándor ismét nekivág! Az év vége felé bejelentette, hogy négy éves program keretében ismét ott szeretne lenni a Vendée Globe rajtjánál. Sőt mi több a hajója, melyet Déry Attilával közösen terveztek és a Pauger műhelyben épül Kápolnásnyéken, hamarosan elkészül.

Főoldal

A fent felsoroltakon azt hiszem látszik, hogy milyen hatalmas fejlődésen megy keresztül a hazai vitorlássport. Kívánunk mindenkinek Boldog Új Évet és hasonló remek teljesítményeket 2013-ra.

Azóta azért történt egy és más. Kisebb sérülések ellenére, nem eset ki senki és elképesztő sebességeket produkálnak ezek az új generációs 60 lábasok. Mi sem bizonyítja jobban, hogy sorban dölnek meg a 24 órás sebességi rekordok. Most Francis Gabart tartja éppen 545,3 tengeri mérföld megtételével. Amikor belevágtak az aktuális versenybe, akkor még csak a 2003-ban felállított 468.72 mérföld volt a rekord. Szédületes tempóban javították az időket a déli óceánokon és a jelenlegi rekord már csak 51,3 mérfölddel van lemaradva az egytestű legénységgel elért rekordtól, amit 2008-ban állított fel a 70 lábas Ericson 4.

Érdekes megfigyelni azt is, hogy a tempót egy hajó kivételével csak 2010 után épült verdák tudják tartani. Ez alól Alex Thompson 2007-es hajója kivétel csak.

A 6. helyen vitorlázó Jean Le Cam már több mint 1000 mérfölddel le van maradva a vezető hajóhoz képest. Ami tulajdonképpen két hajó.  Francis Gabart és Armel Le Cléac’h fej-fej mellett halad, szinte látótávolságban egymástól és már a Nyugat Ausztrália kapu felé tartanak. Jean Pierre Dick még ippeg 100 mérföldön belül van, de a negyedik Alex Thompson és ötödik Bernard Stamm már majdnem 300 mérföldre le vannak maradva.

A verseny féltávnál tart hamarosan, illetve ezt majd Tasmánia alatt érik el a versenyzők. Mindenkinek van kisebb-nagyobb baja. Alex Thomson elütött valamit és javítani kellett a kormány összekötő rúdját és tönkre ment az egyik hidrogenerátora, míg Javier Sanso egy halzolás után vette észre, hogy a szél felöli kormánylapja találkozott valamivel és eltünt az ütköző zóna róla. Máshol is törött latnik, apróságok mind mind jelzik, hogy ez nem játék, ez a Déli Óceán.

Day 33 highlights – Wednesday, December 12, 2012


by

VendeeGlobeTV




Fotó: © Mark Lloyd / DPPI,

Az mindenképpen elmondható, hogy  túl korán nem ver nagy dobra semmit. Bejelentése után sem tehettem mást, minthogy ültem és tátottam a számat. Persze, innen onnan már tudtam legújabb terveiről, de, hogy az már ilyen állapotban van, azon nagyon meglepődtem.

Hozzá kell tennem, hogy

Fa Nándor munkássága

és a földkerülés varázsa már kamaszkoromban erősen megragadott. Első ilyen emlékem az volt, amikor anyukám hétfőként lelkesen mesélte, hogy mi volt éppen a híradás a földkerülő St Jupátról. Akkoriban -talán- a Kossuth Rádió minden hétfőn beszámolt a foldkerülő hajósokról vagy éppen be is tudtak jelentkezni a világ egy távoli pontjáról.   Azután persze elolvastam Nándi könyvét, figyeltem amennyire akkoriban lehet a Földkerülő versenyeit és szomorkodtam a Budapest kudarcán. Gyakran álmodtam azzal, hogy én is a világ körül hajózok.

Azután a világ nagyon közel jött. Szinte élőben követhettük végig Ellen MacArthur szenvedéseit és viszontagságait a Vendée Globe-on. A világ összement. Legalább is úgy tünt a számítógépem mellől. Így egy időre háttérbe szorult a vágy. Helyébe valós kihívás érkezett és ez a Nándi által életre hívott TBS Nagydíj az Egyszemélyes Balatonkerülő. Ezt a méreteiben ugyan kisebb, de szellemiségében nagyon hasonló verseny igazi kihívás lett.  Aki ezen elindult az tudja miről beszélek. Egyedül versenyezni a legfárasztóbb, legveszélyesebb, legkomplexebb tudást igénylő kihívása  a vitorlázásban, mégis a legszebb legtöbbet adó formája.

És most ismét itt az újabb kihívás. Fa Nándi elhatározta, hogy ismét belevág. És ha elhatározta, akkor meg is teszi. A bejelentés időpontjában kápolnásnyéken a Pauger műhelyben már épül az új

60 lábas versenyhajó

, (tervező Fa Nándor és Déry Attila) mellyel egy négy éves program teljesítése után megcélozza a következő Vendée Globe-ot.

A hajótest előre láthatólag februárban elkészül, de a veretezés vége májusra tehető. A hajó júniustól úszik a szlovéniai Koperban és utána a következő négy évben  az IOMCA Világbajnokság versenyein vesz részt. Aminek  a végállomása természetesen a Vendée Globe.

Bővebben

Fa Nándor már számtalanszor bebizonyította, hogy képes rá. Nem mondott most sem nagyokat, hanem akkor beszélt róla elöször, amikor már kézzelfogható eredményeket tudott mutatni. Aki a tengerre oda készül, annak tisztába kell lennie magával és a rendelkezésére álló technikával. Ő ilyen ember.

És, hogy hosszú idők után miért lúdbőröztem? Mert cseppnyi kételyem sem volt, hogy a cél az ami. A Vendée Globe!

A szponzorokról:

Az MVM Partner és Fa Nándor kapcsolata

Fa Nándor sportteljesítményét messzemen


ő


kig elismeri az MVM Partner ZRt. A magyar szólóvitorlázás megteremt


ő


jét és a tengeri vitorlázás nemzetközi szinten is elismert képvisel


ő


jét örömmel támogatja a Társaság, hiszen tevékenységük, küldetésük és céljaik több területen megegyeznek. Fa Nándor eredményei révén jelent


ő


s mértékben hozzájárult a magyar sport és különösen a magyar vitorlássport nemzetközi elismertségéhez, pályafutása példamutató a következ


ő


nemzedékek számára.

Az MVM Partner számára ugyanilyen hangsúlyos, hogy állami tulajdonú vállalatként a min


ő


ségi ügyfélkiszolgálással, valamint környezettudatos magatartással példát mutasson. Érdekes és fontos kapcsolódási pont még, hogy a vitorlázás talán az egyik legkörnyezetkímél


ő


bb sportág, az MVM Partner ZRt. pedig több környezettudatos projektet is elindított a közelmúltban (pl. Zöldáram megújuló energiaforrások felhasználásával, elektromos tölt


ő


állomás telepítése a Hungaroringen, Izzócsere program).

A KÖZGÉP és Fa Nándor

A KÖZGÉP Zrt. régóta elkötelezett a különféle sportágak támogatása mellett. Az épít


ő


iparban és a sportban sok a közös vonás: mindkét területen szakmai alapokon nyugvó, tudatos építkezésre, gyors döntésekre és kitartó munkára van szükség az eredményekhez. A KÖZGÉP eddig els


ő


sorban a különféle csapatsportágak – például a kosárlabda, a vízilabda, a jégkorong és a futball – szponzorációjában vállalt szerepet, amelyeknél a pályán tapasztalt csapatmunka, dinamizmus, keménység és maximalizmus miatt kézenfekv


ő


volt a párhuzam. Ez a kör b


ő


vült most az óceáni szólóvitorlázással.

Fa Nándor már sokszorosan bizonyított, saját tervezés


ű


és építés


ű


hajójával eddig háromszor kerülte meg a Földet egyedül, beírva magát a sportág történetébe. Ahogyan a KÖZGÉP, úgy


ő


is folyamatosan tervez, épít és újít, 2013-ban pedig újabb nagyszabású versenysorozatba kezd. A KÖZGÉP büszke arra, hogy már az el


ő


készületekt


ő


l mellette állhat a tervei megvalósításában.

A hajótestet ugyan még meg tudná javítani, azonban a vantnit ami szintén megsérült, nem tudja se megjavítani se kicserélni a hajón található felszerelésekkel. A hajótest javítását elkezdte miközben a parti csapata törte a fejét a megoldáson, de sajnos nem tudtak semmi jót kitalálni. A déli óceánon átvitorlázni egy olyan árboccal, ami bármikor eltörhet nem túl bölcs dolog. Vincent döntése ma reggel érkezett: feladja a 2012-es Vendée Globe-ot, ami neki már a harmadik lett volna.

A bejelentés után a PRB Brazília partjai felé vette az irányt, Salvador de Bahiában fogják megejteni a javításokat, majd onnan viszik haza a hajót.

Lemondani a versenyről egy úszó tárgy miatt nem könnyű dolog. Riou, aki a 2004-2005-ös Vendée Globe-ot is megnyerte, tudta, hogy hosszú az út még a déli óceánon, ahol extrém tengeri körülményekkel találkozhat és a hajójának sértetlennek kell lennie, hogy biztonsággal átérjen. A verseny így véget ért a PRB kormányosának, aki az esélyesek egyike volt és a harcnak is vége amit a többiekkel folytatott, immár a déli féltekén.

A Vendée Globe talán a legtöbb energiát igénylő verseny a vitorlázás világában és nem véletlenül hívják a vitorlázás Everestjének. Vitathatatlanul a legszebb és olykor a legkeményebb is. Minden bizonnyal ez egy igazságtalan hétvége Riounak és a hajójának.

Vincent Riou:

„Nehéz döntés volt, de a legésszerűbb is. Megvolt a célom, a Vendée Globe és több évet áldoztam rá és rengeteg energiám van ebben. Szörnyen csalódott vagyok és itt gondolok a partnereimre, a PRB-re, Bouyer Leroux-ra és a Mercedesre. PRB 10 éve támogat és megbíztak bennem. Bár tudom, hogy a sérülés a hajón nem az én hibám, mégis bűnösnek érzem magam. Jól éreztem magam a versenyben, a hajóban olyan potenciál volt, amivel tudtam, hogy a verseny a délen teljesen más lesz. A meccs nagyon kemény lesz és szerettem volna részt venni benne. Egy játék, amiért meghaltam volna, hogy a részese legyek.”

PRB főnök Jean-Jacques Laurent:

„A teljes PRB csapat Vincent mögött áll. Nagyon jól versenyzett, de a természet úgy döntött, hogy megállítja. Ezek a sérülések a hajón egy lezáratlan ügy részei lesznek, hiszen elképesztő eltökéltséggel vágott neki a versenynek és a déli óceánnak. A legjobbakat kívánjuk neki.

Day 15 highlights – Saturday, November 24, 2012


by

VendeeGlobeTV




Fotó: vendeeglobe.org



Forrás: vendeeglobe.org

Ma hajnalra már 12 hajó ért a déli féltekére, Javier Sanso (

Acciona 100% EcoPowered

), Arnaud Boissières (

Akena Vérandas

), és Tanguy de Lamotte (

Initiatives Coeur

) volt az utóbbi 3 hajó. Így már csak 2 hajó van hátra a mezőnyből, aki az északi féltekén vitorlázik.

A helyezésekben nem történt változás, viszont a mezőny eleje kezd elhúzni, ahogy egyre jobb szelekben tudnak vitorlázni és távolodnak a Doldrumoktól.

Bernard Stamm az elszakadt génoája miatt szenved, amit igen hullámos időben a felugró svert szakított el. Keletebbre kellett mennie, hogy ne szenvedjen emiatt akkora hátrányt. Eközben, hogy ne unatkozzon az autopilottal is akadt némi problémája, amit meg kellett javítani, így nem sok ideje jutott alvásra, de a hibát hamarosan kiküszöböli. Ezen hibák és a keleti út miatt tegnap már a 4. helyre visszacsúszott, de valószínű lesz abból 5. is, mert Alex Thompson, aki időközben megjavította a hydrogenerátorát már ugyan nyugatabbra, de délebbre is van tőle.

Vincent Riou hajnalban elütött egy fém bóját, egy jó méteres darabon megsérült a hajója. A sérülés a hajó jobb oldalán az R és a B betű között van a PRB feliraton. Elég kellemetlen, hiszen ha a hajó 20 fokot megdől, a sérülés pont a vízvonalon van. Nem lesz egyszerű megjavítani a sérülést, hiszen a partok is viszonylag messze vannak, Brazília északi partja több, mint 500 míg Trindade több, mint 400 mérföldre van,  így nem tud csendes öbölbe húzódni. A sérülés biztosan javítható, de kérdés a hogyan, hiszen 100%-ig biztosnak kell lennie a hajójában az embernek, mielőtt a déli óceánra merészkedik.

A hiba:

Les images des dégâts sur PRB


by

VendeeGlobeTV




Day 14 highlights – Friday, November 23, 2012


by

VendeeGlobeTV




Fotó: vendeegobe.org



Forrás: vendeeglobe.org

Hatalmas dolgok nem történtek tegnap a Vendée Globe-on.

További 3 hajónak sikerült átszelni az egyenlítő vonalát

Mike Golding (

Gamesa

) átszelte az egyenlítőt 02:15-kor UTC, 11 nap 14 óra 13 perc;

Jean Le Cam (SynerCiel) átszelte az egyenlítőt 08:09-kor UTC, 11 nap 20 óra 7 perc;

Dominique Wavre (Mirabaud) átszelte az egyenlítőt 8:45-kor UTC, 11 nap 20 óra 43 perc.

Mindeközben az éjszaka Gutek sikeresen kikötött Santa Cruz kikötőjében Tenerifén.

Di Benedetto volt a nap nyertese, aki ugyan még bőven az utolsó helyen vitorlázik, de tegnap neki volt a legnagyobb átlagsebessége, 13,3 csomóval és 320 mérföldet teljesített. Ő volt az egyébként, aki 2002-ben egy 20 lábas strand katamaránnal átszelte az Atlanti-óceánt, 2006-ban a Csendes-óceánt, majd 2009-2010-ben egy 6,5 méteres hajóval 268 nap alatt körbevitorlázta a Földet megállás és külső segítség nélkül.

Di Benedettonak lett 1-2 potyautasa is, madarak és repülő halak látogatják meg folyamatosan a hajóját, így társasága és friss kajája is van bőven.

A Macif hozott pár mérföldet a vezető hajón, így már csak 45 mérfölddel van lemaradva a Banque Populaire-től. Az első 6 hajó egész közel van egymáshoz, mindenki 11-12 csomós átlagot ment és a 6. helyezett Hugo Boss is még 100 mérföldön belül van az 1. hajóhoz képest.

Közben volt 1-2 helycsere is, miután minden hajó megcsinálta a büntetőjét, Javier Sanso és Tanguy de Lamotte a 10-11. helyen váltottak helyezést.

Day 13 highlights – Thursday, November 22, 2012


by

VendeeGlobeTV




Fotó: vendeegobe.org



Forrás: vendeeglobe.org

Az első 6 hajó már keresztezte az egyenlítőt. Jean Le Cam 10 nap 11 óra 22 perces rekordját 2004-ből most se sikerült megdönteni.

Hajók és idők:

Armel Le Cléac’h (Banque Populaire) átszelte az egyenlítőt  7:30-kor UTC, 10 nap 19 óra 18 perc;

François Gabart (Macif) átszelte az egyenlítőt 12:11-kor UTC, 11 nap 9 perc;

Vincent Riou (PRB) átszelte az egyenlítőt 12:12-kor UTC, 11 nap 10 perc;

Jean Pierre Dick (Virbac Paprec 3) átszelte az egyenlítőt 12:25-kor UTC, 11 nap  23 perc;

Alex Thomson (Hugo Boss) átszelte az egyenlítőt 14:36-kor ​​UTC, 11 nap  2 óra 34 perc;

Bernard Stamm (Cheminées Poujoulat) átszelte az egyenlítőt 15:37-kor UTC, 11 nap 3 óra 35 perc.

Jól látható, hogy az élboly gyakorlatilag 8 órán belül van, de még a többiek sincsenek túl távol, bármi történhet még a Jóreménység fokáig.

A Hugo Boss és a rendezőség óvása után számos hajót büntetett a zsűri a Finisterre-i forgalomelválasztó rendszer szabályainak megsértése miatt.

A zsűri döntése a következő:

• Synerciel, Mirabaud, Acciona, Initiatives Coeur és Energa – 2 órás büntetés
• Gamesa – 30 perc büntetés
• Virbac Paprec 3 – 20 perc büntetés

A büntetés jelen esetben az adott ideig történő megállást jelenti. Mivel az Energa ma sajnos feladni kényszerült a versenyt, ezért őt ez már kevésbé hatja meg, a többieknek viszont akár döntő jelentőségű is lehet a büntetés, amit mihamarább végre kell hajtani.

Mindeközben Sam Davies csigalassúsággal halad ha nem is teljesen hazafelé, de legalább nem távolodik.

Day 12 highlights – Wednesday, November 21, 2012


by

VendeeGlobeTV




Forrás: vendeeglobe.org

Ma hivatalosan be kell jelentsem, amin már napok óta gondolkodom. Bátorság nem csak a harchoz kell, hanem ahhoz is, hogy az ember tudja, mikor kell megállnia. Tudom, hogy mindent megtettem amit tudtam, napokig dolgoztam az elektronikus hibákon. Tudom, hogy a csapatom és a barátaim is minden tőlük telhetőt megtett és rendkívül hálás vagyok a támogatásért, amit kapok.

De így nem tudom folytatni. Autopilot nélkül nem tudok versenyezni. És ha nem tudok versenyezni, akkor ki kell állnom. Ez egy nehéz döntés, az egyik legnehezebb az életemben. De ez a Vendée Globe, ez az óceán ereje és nem tudsz ellene harcolni.

Olyan, mintha éjszaka autóznál az úton, sok kanyarral, fákkal az út mentén. Hirtelen a lámpák kialszanak és nem lassíthatsz. Mekkora esélyed van a túlélésre?

Ez történik most az autopilotommal, ha az út és a fák helyére az óceánt és a hullámokat helyezed.

Fotó: R.Hajduk



Forrás: vendeeglobe.org

amikor  Jeremy Beyou jelentette, hogy a keel mozgató hidraulika meghibásodott.  A hidraulikus emelő tört el. Ez Beyou szerint képtelenség, mert a cucc 120 tonnára volt méretezve és a hajón 40 tonnánál nagyobb terhelés nem éri. Ezt gondolják  a parti szakértők is. Tény, hogy nem tudják hogyan törhetett el, de eltört.

Beyou irányba vette a Zöldfoki Szigeteket, hogy csendesebb körülmények között tudja jobban megvizsgálni és megjavítani a rendszert. Jelenleg 5-6 csomóval halad Mindelo felé. Éjszaka érkezett meg és keresi a javításhoz elég csendes helyet.

Jérémie Beyou parle de sa quille


by

VendeeGlobeTV

Vincent Riou azt jelentette, hogy egy rönkkel ütközött, de szerencsére nem történt semminek baja.

A lengyel Zbigniew Gutkowski hajóján nincs minden rendben. Folyamatosan elektromos problémákkal küzd.

A mezőny eleje hamarosan eléri  a Doldrums-ot, ahol igazán trükkös időjárási viszonyok várnak rájuk.  Az élen továbbra is Armel Le Cléac’h áll 50 mérfölddel mögötte Francois Gabart és feljött a harmadik helyre, csak 5 mérföld távolságra Jean-Pierre Dick.

Az első hat 120 mérföldön belül van és a hetedik Mike Golding már 340 mérföldre van lemaradva a vezető hajótól. Ott viszont egy trió meccsel egymással, melynek tagjai Golding, Vawre, Le Cam.

A sorrend ma reggel 4-kor

Fotó: © JEAN MARIE LIOT / DPPI

Louis Burton tett egy halovány kisérletet, hogy a halászhajóval történő ütközésének sérüléseit Sables d’Olonne-ba visszajutva kijavíthassa, de azután mégis úgy döntött, hogy feladja.

Sam Davies egy 40 csomós  szél okozta rohanásban éppen előkészítette a harmadik reffre a hajót, amikor eltört az árboca. Akkor iziben nem is tudta levágni a kidölt árbocot,  inkább felvette az összes szükséges életbentartó felszerelést előkészített mindent a hajó elhagyására és kivárta a jobb időt és megszabadította a haszontalan és veszélyes kötélzettől és árbocdaraboktól a fedélzetet. Természetesen nem volt más választása és feladta a versenyt. Így már négyen nem folytatják a versenyt.

Javier Sanso, aki ezen  a versenyen egy olyan hajóval indult mely teljes egésszében Ecopower vagyis megújúló energiaforrással működik a Kanári szigeteknél kijavította anagyvitolra felhúzó hibáit és 13. helyen kis veszetséggel visszatért a versenybe.

Az élen a legjobban talán Armel Le Cleac’h örülhetett, hiszen átvette a vezetést a rajt éjszakája óta töretlenül nyomuló Francois  Gabart-tól. Köszönhetően a nyugatibb iránynak. Sőt ma reggelre Gabart a második helyét is elvesztette Bernard Stamm-al szemben.

Nagyjából az élen hat hajó halad, de a hetedik Jeremy Beyou sincs vészesen lemaradva, sőt  Mike Golding és Jean le Cam is vissza tér lassan a mezőnybe az elvesztegetett nyugati front után. Igaz jelenleg a 8-9. helyen. Az élmezőny hamarosan eléri a Zöldfoki szigetek vonalát.

Fotó: Sam Davies,

Keddről szerdára virradó éjszaka a francia Louis Burton találkozott egy halászhajóval. Egy árnyalatnyival szerencsésebben megúszta, mint Kito de Pavant. A vantnik sérültek. Némi hezitálás után úgy döntött, hogy vissza hajózik Sables d’Olonne-ba és kijavitják a sérüléseket.

A verseny folyamán egyetlen egy hely van, ahol külső segítséget elfogadhat a versenyző és ez az anyakikötő. Ezért is esett Burton és csapata választása rá. Így most úton van hazafelé, hogy ismét neki vághasson a távnak. Persze erre nincs sok ideje, mert a rajtvonalat lezárják november 20-án.

Eközben a mezőny eleje a nyugatról érkező front szelét kereste. Ebben élen járt Vincent Riou aki hatalmas veszteségeket bevállalva ment el elsőnek nyugatra és kapta meg legelsőnek a nyugati szelet.  Jelenleg ugyan oda ért vissza(már a nyugati szélben) ahol elkezdte. Igaz ő a legnyugatibb hajó, elvben neki van a legtöbb szele.

Továbbra is az élen halad az Aranyfiúnak kikiáltott  Francois Gabart, aki ugyan eléggé keleten hajózott, de előnye elég volt ahhoz, hogy a nyugati szél érkezéséig védeni tudja pozícióját. Sőt. Jelentősen nem is csökkent még. Ma reggelre 200 mérföldre nyugatra elérte a Kanári szigetek vonalát. Határozottan jól nyomja, bár arra panaszkodott, hogy csökken a szele. Azért nem kell különösebben izgulnunk értehisz jó kezekben tanulta a szakmát mentora Michael Desjoyeaux a kétszeres Vendée Globe győztes, akit az egyik legjobb taktikai pókerjátékosnak tartanak a világon.

A második helyen éles küzdelem folyik Bernard Stamm és Armel Cléac’h között. Mint említettük a legnyugatibb hajó Vincent Riou akit Jan Pierre Dick, Alex Thomson és Jeremy Beyou követ viszonylagos közelségben egymástól. Dick szerda reggel még bvárkodott is, amikor egy kötelet szabadított le a tőkesúlyáról.

Látszólag a nyugati oldal fizet most stabilan. Aki keleten maradtak -Jean le Cam és Mike Golding-, azoknak rosszra fordulhat a szénájuk.

Ez az élmezőny. Kicsit hátrébb Javier Sanso némi problémát talált az árbocán és Madeira felé tart, hogy védett helyen kijavítsa azt. A lengyel Gutkowskinak az árammal akadtak problémái és most nem működik a riasztás a hajóján, ami más hajókra figyelmezteti.  Szuper lehet így két halászhajós ütközést hallva, úgy elaludni, hogy ha szeretné akkor sem veszi észre az útjába eső hajókat.

Fotó: VG, Beliczay péter

Talán soha nem látott remek szélben keresztezte a hirhedt öblöt a flotta. Közülük mindössze négyen vannak akik most indulnak elöször Vendée Globe-on. Az olasz Alessandro di Benedetto, a lengyel versenyző Zbigniew Gutkowski, a francia Louis Burton és a jelenleg vezető Francois Gabart. Mindenki másnak ez legalább a második nekirugaszkodása. Ebből a szempontból Mike Golding a legrutinosabb, hiszen neki ez már a negyedik.

A nap legnagyobb vesztese Kito de Pavant, aki összeütközött egy halásszal és felszakadt a fedélzete, összetört az orsudara és lépéseket kellett tennie, hogy a rigje egyáltalán megmaradjon. Nem is tudja a versenyt folytatni és Cascaisba kötött ki.

Az első Gabart-ot és az utolsó Bertrand de Broc-ot 550 mérföld választja el egymástól és az elsők elérték a Gibraltári szoros magasságát. A flotta a portugál partokkal párhuzamos rohanás után, most markánsan nyugat felé vette az irányt. Ebből a helyzetből a tegnapi vesztes Vincent Riou lett, aki vesztett 60 mérföldet a vezető hajóval szemben és visszacsúszott az ötödik helyre. Második jelenleg Armel Le Cléac’h, harmadik a svájci Bernard Stamm és negyedik a kétszeres Barcelona World Race győztes Jean-Pierre Dick. A két angol Mike Golding és Alex Thomson egymástól 70 mérföld kelet-nyugati távolságra, de egyébként csak 1 mérföld különbséggel halad a hatodik, hetedik helyen.

Fotó: Vendée Globe

20 skipper adta le nevezését az egykezes megállás nélküli Földkerülőre a Vendée Globe-ra. Ez ugyan kevesebb, mint az előző versenyen, de abba biztosak lehetünk, hogy a színvonal nem csökkent. Nagyon kevés olyan résztvevője van a regattának, aki legalább egyszer nem teljesítette már a távot. Közöttük az egyetlen nő is Samanta Davies is. Nekünk túl sok megjegyezni valónk nincs, mindössze annyi, hogy melyik ismert szponzor most éppen kit szponzorál.

A rajtvonal 14 csomós Északi szélben várta a versenyzőket, ahol el is rajtoltak 19-en. Egy hajó a Bertrand de Broc kormányozta Votre Nom Autour du Monde visszafordulni kényszerült, mert egy szerencsétlen ütközés a kisérőmotorossal, megsértette a hajóját és javításra szorult. Így elszenvedett némi hátrányt, de még szombaton útjára indult.

A rajtnál egyébként öt hajó korai távozásra adta a fejét, de hibájukat javították és gond nélkül ugorhattak neki  a 27000 mérföldes vitorlázásuknak.

Bár a mezőnyt nem tépázta a Biscaya öbölben szokásos viharok egyike, azért rögtön az első nap hozott áldozatot. Méghozzá a Safran (Marc Guillemot) összeütközött valami víz alatti tárggyal késő délután. A kormányos nem kockáztatott és visszatért a Sables d’Olonneba az anyakikötőbe. És jól is tette, hiszen kiderült, hogy a hajó sérülése olyan, hogy a tőkesúly cseréje nélkül nem megoldható. Így reggel 8:30-ra bizonyossá és hivatalossá vált, hogy Marc Guillemot kénytelen feladni az idei Vendée Globe-ot.

A mezőny eleje jelenleg lassan kiér a Biscaya Öbölből és terv szerint portugál partok mentén haladva a passzátszeleket igyekszik  minél elöbb elérni.

A Vendée Globe útja a természettel való őszinte együttműködés filozófiája.

Vitorlázás a Föld körül Nyugatról Kelet felé, megkerülve a a három híres déli fokot: ezek a Good Hope, Leeuwin és Horn-fok. Ez egy hosszú menetelés at Atlanti óceánon, mielőtt elérik a kockázatokkal teli Déli vizeket, elsőként az Indiai óceánt, az azt jellemző zavart időjárási viszonyaival, azután a Föld legnagyobb kiterjedésű vizét, a Csendes óceánt. Végül visszakapaszkodva az Atlanti óceánon Les Sable D’Olonne felé veszik az irányt, amely az óceáni vitorlázás  “Everest” -jének számító verseny rajt – és célvonala.

Vessünk egy pillantást a Földkerülés egyes szakaszaira.

A Biscaya – öböl nehézségei

A kilátások szerint Észak-Nyugati viharokra kell számítaniuk Les Sables d’Olonne és a Finisterre-fok közti szakaszon!
Bármely óceáni vitorlázó elmondhatja, hogy a Biscaya – öböl a nehézségeiről ismert. Kihajózni ezen a szakaszon a földrajzi körülmények miatt különösen nehéz feladat hajósnak és hajósoknak egyaránt. Másrészt ha az “északi” fúj, akkor ez egy gyors menetet jelent lefelé, Spanyolország nyugati foka- és tovább Madeira és a Kanári szigetek irányába. Aztán mielőbb el kell érni a Passzát szeleket, amely átrepít a Zöldfoki szigeteken és megtalálni a lehető legjobb áttörést az Egyenlítő szélcsendes zónáján. Miközben  a sebesség a legfontosabb, a vitorlázás olyan taktikai lehetőségeket rejt, amelyekkel órák alatt száz mérföldeket lehet nyerni vagy veszíteni.

A Doldrums-tól a Szent Heléna magasnyomású zónát megkerülni – taktikai játék

Az északi félteke déli pereme, az egyenlítői zóna, más néven a Doldrums, a hajósok rémálma: elhaló szelek, rövid lefolyású zivatarok, viharos szél-majd a semmi, néha özönvíz szerű esők. Átjutni az Egyenlítőn olyan, mint lottózni. A Vendée Globe vitorlázók sok időt töltenek, hogy erre   a feledatra felkészüljenek: tanulmányozzák az időjárási térképeket, elemzik minden területének részleteit. Ha végre sikerült is átjutni, azzal a Puzzle még nincs kirakva, mert utána kell megtalálni a legmegfelelőbb utat a Szent Heléna magasnyomású terület körülvitorlázására, mielőtt Keletnek vennék az irányt, hogy bő szélben roboghassanak az Indiai óceán felé. A Szent Heléna sziget a Guineai öböl közepén található, de a róla elnevezett magas nyomású zóna gyenge szeles hatása kiterjed a Brazil és Argentin partokig.

Az

Indiai Ócean – az “árnyékvilág”

Titouan Lamazou, az első Vendée Globe győztese adta ezt a nevet a Jóreménység fokától Tazmániáig terjedő hatalmas területnek. Átszelni az Indiai óceánt, annyit jelent, hogy a hajósok egy másik világba csöppennek. Kevés fény, szürke nappalok, kiszámíthatalan hullámzás, viharos szelek, hideg, nyirkos, vad világ, néhány napon belül a Vendée Globe versenyzők igazán egyedül találják magukat… Előttük többezer kilométer, miközben igyekeznek a jéghegyek világát elkerülve megtalálni a legrövidebb utat. A sokkoló a változás nagy súllyal nehezedik a lelkükre. Ismét csak az a kérdés, mi a helyes arány? A lehető leggyorsabban kell tudni megvitorlázni a hajót, anélkül, hogy azt túlhajszolnák. De mindenek fölött legfontosabb túlélni!

Csendes óceán, a kiút

A déli vizeken mintegy húsz napig tart elérni a Horn-fokot. A hajósok hangulata fokozatosan megváltozik. Azt mondják: a tenger mozgása kiszámíthatóbb, a hosszabb hullámok könnyebben megvitorlázhatók. Amint a hajósok áthaladnak a Dátumvonalon, megkezdődik a visszaút. Mindazon által a Horn-fok felé vezető út még jelentős veszélyeket rejt. Leginkább a meglehetősen Északra sodródó jéghegyek, ami feszült figyelmet igényel a hajóstól, mert ugyan a nagy jéghegyek látszanak a radaron, de nem látják a sodródó jégtörmeléket, amelyek alig látszanak ki a vízből, de a tömegük 30-40 Tonna is lehet. Ez az állandó feszült figyelem rendkívüli fáradsággá tornyosul. A Horn-fokot megkerülni maga kiút.

Dél-Atlanti óceán – felkapaszkodás hazafelé

Ne feledjük, hogy számos hajó ezen a Dél-Atlanti szakaszon kényszerül a versenyt feladni. A hajók a rengeteg igénybe vételtől már fáradnak, épp ezért fontos még a figyelmet hetekig éberen tartani. A Dél-Atlanti óceán még durva meglepetésben részesítheti azokat, aki azt hiszik, hogy túl vannak a nehezén. Az Argentin pampák felől különösen heves viharok érkezhetnek. Növeli a feszültséget  hogy szembe szélben kell vitorlázniuk, mindenek tetejébe a hajós és hajója is fáradt. Aztán ismét jön az egyenlítői zóna, még ha nyugatabbra ez a zóna keskenyebb is.

Észak – Atlanti – robogás hazafelé

Vendée Globe hajósok útja fokozatosan újra a hideg télbe vezet. Ideje felvenni a meleg ruhákat és számolni a mérföldeket a célvonal felé. El kell dönteniük hogy jutnak vissza Les Sables d’Olonne-ba. Leginkább a nyugati szelekkel tudnak jól haladni a francia partok felé. Apránként megjelennek a civilizáció jelei: ismét keresztezik a teherhajók útvonalát, elvitorláznak a halászhajók közt, egyszercsak meglátják az első parti fényeket, ami elvezeti őket a célvonalra, hogy majd behajózzanak ismét Les Sables d’Olonne kikötőjébe.

Forrás: http://www.szolovitorlazas.hu/newspost/vendee-globe-az-ut-maga/

Az elmúlt hónapban némi vitorlás történeti kvízjátékra invitáltuk Önöket. Az alábbi kérdéseket tettük fel (vastagon a helyes válaszok):

1. Kérdés Hány ország szineiben nyert America Kupát Russell Coutts?

3

2. Hanyadszor nyert Vadnai Benjámin Európa Kupát?

2

3. Hanyadik Kékszalag volt 2011-ben?

43.

4. Mikor postoltuk a Facebookon a Tőkesúlyos Vándormadár című cikkünket?

2011. november 28.

5. Hogy hívták a Szelek Szárnyán című filmben a speciális vitorlát?

Bogárszárny

6. Mikor lesz a 2012-es Kékszalag?

07.05.-07-07.

7. Mikor nyert Európabajnoki címet utóljára modellvitorlázásban Magyarország?

2011

8 .Mikor indult a SAILING.HU?

2000 április 1.

9. Mi a Volvo Ocean Race következő megállója?

Sanya

10. Mennyi a Jules Verne Trophy aktuális rekordideje?

45n 13ó 42p 53m

11. Hanyadik Világbajnoki címét nyerte Majthényi Szabolcs és Domokos András Repülő Hollandiban idén?

8

12. Mikor és ki nyert Finn Masters Világbajnoki címet?

Wossala György, 1981

13. Mikor tervezték a Kalózt?

1938

14. Mikor alapították a Magyar Vitorlás Szövetséget?

1929

15. Milyen hajó nyerte az első Kékszalagot?

30-as cirkáló

16. Mi az aktuális rekordidő a Kenese-Keszthely távon?

2ó 42p

17. Ki az ISAF elnöke?

Goran Petersson

18. Ki nyerte a legtöbbször a TBS Nagydíjat?

Fináczy György

19. Mi volt Fa Nándor hajójának a neve az 1992-93-as Vendée Globe-on?

K& H Bank – MATÁV

20. Mikor született az aktuális Kékszalag rekord?

1955

Összesen 78-an töltötték ki kvízünket és ebből

– 5-en tudták hibátlanul

– 7-en egy hibával

– 3-an két hibával

– 6-an három hibával

– A legrosszabb kitöltésnél mindössze 5 helyes válasz volt.

– A helyes válaszok átlaga 13,36 volt ez 66,8%-es arány

A SAILING.HU ajándékcsomagot (Élesedj és gyorsulj könyv, fehér, sárga sailing.hu póló és egy egy henger alakú sporttáska)

nevű olvasónk nyerte a sorsoláson!

Gratulálunk és kérjük, hogy a

pbeliczay@sailing.hu

email címen jelentkezzen a nyereményért.

Elöször úgy kezdődött a dolog és talán pont egy VOR idején, hogy a nagy versennyel párhuzamosan elindult annak virtuális párja az interneten. Itt a bátor vállakozó virtuálisan összemérhette magát a valóságos hajókkal és sokezernyi versenyzőtársával is.

Ez azért is lehetséges volt, mert a játék az időjárási viszonyokat, előrejelzéseket olyan meteorológiai szerverekről szedte, amit a nagyban is használnak. Ezen kívűl lehetőség volt a vitorlák cseréjére. Így körbe lehetett vitorlázni a földet a VOR, a Vendée Globe, a Velux5Ocean pályáján. Hamarosan olyan népszerű lett a játék, hogy a virtual regatta oldalon már külön semmivel sem kapcsolodó versenyeken is részt lehetett venni.

Persze mindenkinek élnie kell valamiből és így pénzért kaphattunk más vitorlákat és olyan különböző szolgáltatásokat, amikkel még gyorsabban teljesíthettük a távot. Ha nyerni akarunk szükség is van ezekre, hiszen időnként nagyon sok helyet lehet bukni, ha nincs meg a megfelelő vitorlánk az éppen aktuális szélre. Szép lassan igen értékes, csábító ajándékokat is lehet nyerni, amitől csábító lesz beruházni egy-egy vitorlakészletre. A jelenlegi VOR-on az abszolút győztes például egy Volvo-val lesz gazdagabb. Ezért is jelyenleg 161ezer indulója van a játéknak.

A VOR-al párhuzamosan elindult ismét a virtuális VOR is. Éppen a második szakasz fejeződik be a játékban. Én is itt kapcsolódtam bele. Természetesen itt kimarad a hajóra pakolás és a kalózok elleni „stealth” mód. Alapjáraton kapunk egy orrvitorlát, egy code 0-át és egy médium spinnakert. Minden mást meg kell vennünk az olyan funkciókkal egyetembe, mint az automatikus vitorla csere és a szélre tartás. Ebebn a játékban az a remek, hogy kapunk a hajónk köré egy aktuális polárdiagrammot is, ami megmutatja, hogy hogyan változna a sebességünk, ha irányt váltanánk. Időjárás előrejelzés 12 óránként van és a polár még azt is megmutatja, hogy mennyi lenne a sebességünk ugyan ebben az irányban 12, 24 36 stb óra múlva.A hajók helyzete 10 percenként frissül automatikusan, de magunk is frissíthetünk, ha éppen olyanunk van.

Vehetünk még energiát is a csapatnak, ami akkor jó, ha sokat kell vitorlát cserélni, vagy irányt változtatni. Ilyenkor a csapat energiáját vissza tudjuk tölteni. Hosszú egyenes szakaszokon magától feltöltődik a nép és ettől a hajó is gyorsabb lesz. Ugyan ezt megtehetjük a hajótest és a vitorlák állapotával is, bár meg kell valljam nekem még nem volt szükségem rá.

Persze kijelölhetünk barátokat, amit követni tudunk, de az első 10-ről vagy a valódi hajókról is tájékozódhatunk.Sőt a rendszer még megmutat ezt azt a mezőnyből. Bal oldali kijelzőnkön látjuk az irányunkat az aktuális sebességünket a látszólagos és valódi szél irányát és sebességét.Ami nem is olyan régi plusz a játékban, az az, hogy országok szerint csoportosítva vannak az indulók. A magyar indulók száma közel van az 500!-hoz.

Nem különbözik komolyabban ettől a www.virtualregatta.com oldal sem. Ami lényeges, hogy itt nem csak egy versenyünk van, hanem időnként fiktív távokat is futunk. Jelenleg az úgynevezett Karácsonyi Regatta fut, mely Tokió-Hawai-San Francisco trimarán versenyt modellez. De nyomulhatunk a Jules Verne útvonalán, a Clipper 2011-2012 versenyen vagy kár egyéb virtuális regattákon. Ez a rendszer egy árnyalatnyival egyszerübb és az időjárás jelentés kevésbé részletes, de vásárolni természetesen itt is kell az igazán jó eredményért.

Kipróbálni mindenképpen érdemes, mert nem kerül semmibe és ha naponta van rá 15-20 percünk, akkor még egész jól is mehetünk.

www.virtualregatta.com

www.volvoocenracegame.com

Egy kis háttér:

2010 Február: Miután megvették Michel Desjoyeaux Vendee Globe győztes Farr tervezésű hajóját a Fonciát, a páros elment 6 hétre a „Professzorral” egy IMOCA 60 „kiképzésre”, ahol a parti csapattal megtanulták, hogy is működnek a dolgok a hajón. Ezután elmentek a mesterrel és megnyerték első IMOCA versenyüket, a Grand Prix Douarnenez-t.

2010 Április-Június: A verseny után visszavitorláztak a bázisra, Sanxenxoba, majd májusban Port La Foret-ba, mielőtt a spanyolország körüli versenyen részt vettek, amin 5. helyen értek célba.

És a BWR:

December 31.: Elrajtoltak a mezőnnyel, de sajnos az északi partoknál ragadtak, így Gibraltárt csak a 9. helyen vették.

Január 10: Feljöttek az 5. helyre és megszerzik a „sebesség királyok” címet, mivel folyamatosan 20 csomó feletti sebességgel haladtak a Zöldfoki-szigetek után.

Január 15: Mivel a Foncia és a VP3 kiállt Recifében, a Mapfre feljött a második helyre, majd szellem módba kapcsoltak ahogy a francia hajók visszatértek a versenybe és 183 mérföldet jött az újonnan vezető Estrella Damm-ra.  Ugyan a középút nem jött be nekik és a nyugatiak elmentek, majd a keletiek is úgy nézett ki, hogy becsúsznak eléjük, de kemény munkával sikerült a 3. helyre visszaérni.

Január 26: Feljöttek a 2. helyre, mivel a Foncia eltörte árbocát. 543 mérfölddel voltak ekkor lemaradva, majd a Jóreménység-foknál 3 nappal később jártak, 730 mérfölddel lemaradva a vezető VP3-tól.

Február 4-re lecsökkentették hátrányukat 412 mérföldre.

Február 11: felfedezik, hogy súlyos sérülés van a svertjükön, amit a hajón megjavítanak.

Február 16: VP3 megáll 48 órára Wellingtonban, a Mapfre akkor lép be a Cook-szorosba, amikor a franciák kiérnek onnan.

Február 25: Két kapun át a VP3 nyomában szorosan: 8,3 mérföldre közelítették meg őket és ezzel megnyerték a Csendes-óceáni trófeát, ami a Cook-szoros és a Horn-fok között volt kiírva.

Március 3: Kerülik a Horn-fokot, majd külső segítség nélküli megállásra kényszerülnek, hogy megjavítsák a felhúzóikat. 220 mérfölddel lemaradva állnak vissza a versenybe.

Március 11: A VP3 ellép a ST. Helena nagynyomású rendszerből 544 mérföldre a Mapfrétól, akik egy nyugatabbi úton maradtak le.

Március 19: Az Atlantin a Doldrumoknál újra közel kerülnek a vezetőkhöz, de 111 mérföldnél nem jutnak közelebb.

Március 25: Mindkét hajó szellem módba kapcsol a közeli nagynyomású rendszer miatt és a VP3 240 mérfölddel arrébb bukkan fel.

Április 4: Mapfre elhagyja Gibraltárt, VP3 megnyeri a BWR-t.

Április 5: Mapfre beér Barcelonába második helyen 94 nap, 21 óra 17 perc és 35 másodperc versenyzés után.

Jean-Pierre Dicknek ez már a második győzelme e földkerülő regattán, előző alkalommal az ír Damian Foxall-al nyerték a viadalt. Ez neki már a negyedik dobogós helyezése a föld körüli regattákat számolva, hiszen az 1989-90-es Vendée Globe-on és a 2000-es The Race-en is második helyen ért célba. A francia duo már Január 22-én megmutatták mire képesek, amikor új IMOCA 60 24órás rekordot állítottak fel 506,33 mérfölddel, ami 21,11 csomós átlagot jelent. Nem ez az első közös sikerük, 2005-ben már megnyerték a Transat Jaques Vabre-t. Dick hajójának sebessége így abszolút bizonyított. A hajót a VPLP-vel tervezték és tavaly májusban tették vízre Aucklandben és Dick ezzel is tervez indulni a jövő évi Vendée Globe-on. Ugyan kétszer megálltak Brazíliában és Wellingtonban összesen 63 órára, hogy a hajón keletkezett károkat kijavítsák, de így is a vezető helyen, illetve annak környékén maradtak.

A 14 induló közül 4 volt az, akit dobogósnak tartottak, de kiestek árboc vagy kiel problémák miatt:a Président, a Foncia, a Groupe Bel és a Mirabaud. A VP3 vezette a mezőnyt Gibraltártól, majd elvesztette, de Január 23-án újra megszerezte és utána már nem adta el az első helyet. Michel Desjoyeax-vel és Francois Gabart-tal a hajók határait feszegették, ami január 25-ig tartott, amikor eltörték a Foncia árbocát. Innen a VP3-nak úgy nézett ki, hogy könnyű dolga lesz, hiszen a második Mapfre a kétszeres olimpiai érmesekkel Iker Martinezzel és Xabi Fernandezzel a 781 mérföldes hátrányt 8 mérföldre szorították, de innen a VP3 egy jó húzással elkerülte a dél-atlanti magas nyomású rendszerrel járó gyenge szelet és elléptek üldözőiktől. A Dolrumokon való átérés hosszú, lassú és kihívásokkal teli volt, de innen is sikerült meglépni és egy utolsó 16 napos cirkálással elértek Gibraltárig, ahonnan viszonylag gyenge szélben kellett még elérniük Barcelonáig, hogy befuthassanak Április 4-én reggel 10 óra 20 perc 36 másodperckor.

A célba érő hajót rengetegen követték, tűzijáték, hangzavar, motorosok és vitorlások tömkelege kísérte a célba a verseny győztesét. A befutót követően Jean Pierre Dick nyilatkozta: „Ez a föld-körüli verseny sok apró dologból állt össze. Már ismertük egymást valamennyire és a kettőnk egyéni tapasztalata volt az, ami a verseny megnyerésének volt a kulcsa. Sok kép van, ami örökre megmarad a versenyről: A Horn-fok, sosem voltam még ennyire közel hozzá és igazán meg tudtuk tapasztalni, hogy milyen is valójában ott lenni, ha ilyen közel van az ember a parthoz. Patagonia varázslatos, ez volt számomra a legkülönlegesebb pillanat a verseny során. Jó formában vagyunk 3 teljes hónap után, felvettem Loick ritmusát. Damiannal sokkal szigorúbb volt, amolyan angol-szász.”

Loick Peyron hozzátette: „Különleges volt. Ez volt a harmadik föld-kerülő versenyem. Az első alkalommal egyedül, másodikra csapatban és most párban. És nyertünk. A versenyt komoly kihívások közt tudtuk vezetni. Fantasztikus élmény volt és mesés dolog befutni, pláne ilyen jól. A legjobb élményeim az albatrossok voltak, elég egyedülállóak a földön és a bolygó ezen részén elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy láthassuk őket.”

A második helyen álló Mapfre befutását holnapra várják.

Megalakulásunk előtt két dologgal foglalkoztam. Az egyik a számítástechnika, míg a másik a vitorlázás. Hol az egyik, hol a másik került közelebb hozzám. Persze csináltam újságot előtte is. A Kalóz és a Finn osztály lapjának elkészítésében is részt vettem időnként. Mindezeknek talán egyenes következménye lett az, hogy 2000 márciusában, amikor felszabadították a domain neveket, megvásároltam a sailing.hu domaint.

így kezdődött

Innen persze már történelem. Fennállásunk alatt volt 3 VOR, 3 Vendée Globe, 10 Kékszalag és egy viharos Fehérszalag. 3 Olimpia, háromszor cserélődött az MVSZ elnöksége. Az oldal kétszer alakult át komolyabban és egy újabb átalakulás előtt áll. Lassan, illetve az utóbbi időben gyorsabban változott az Internet kultúra, az igény. Ma már nem csak a SAILING.HU áll önmagában, hanem jelen vagyunk a

Facebook

-on,

Twitter

en és két aloldalunk is van. Ezek az

rcsailing.hu

és a

micromagic.hu

.

Közben a vitorlázás is változott. Teljesen átalakult a nagyhajózás, de lényegesen jobb körülmények között készülhetnek az olimpiai aspiránsok is és nagyon jó lett az utánpótlás. Volt a Balatonon egy rakat EB, VB, világverseny vitorlázásból, jégvitorlázásból. Kezd magához térni a modellvitorlázás is.

A kedvencem

Ami sajnos nehezen változik és az elmúlt tíz évben talán egyre gyengébb, az minden körülmény javulása ellenére, az olimpiai osztályok fejlődése. Pekingig mindenképpen egyre gyengébb teljesítménnyel – az egyre nehezedő kvótaszerzés mellett, persze – sikerült alulmúlnia magát a rendszernek. De talán most Berecz Zsombor tűnik olyan versenyzőnek, aki tartósan oda tud érni a Laser osztály élmezőnyébe. Mindenesetre lassan minden eddigit felülmúl a teljesítménye.

Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a 3650 napon hűséges olvasóink, ügyfeleink voltak, vagy segítő kezet nyújtottak a kezdetekkor és amikor csak rászorultunk.

Itt tartunk most

És, hogy mit hoz a jövő? Ki tudja?

73 előnevezés érkezett – közöttük néhány húzó névvel – a La Solitaire de Figaro 2010-es versenyére. Ez a szám az elmúlt 40 év egyik legimpozánsabb indulószáma ezen a versenyen. Július 27-én rajtol a regatta Le Havre-ből, hogy 1717 mérföldet vitorlázzanak négy szakaszon keresztül.

Az egykezes verseny hajóosztálya a One Design tervezésű 32 lábas Beneteau Figaros. A verseny az egyik legkeményebb viadal, ami évről évre hivatásos és amatőr vitorlázok seregét vonza. A tavalyi verseny volt a 40. De az idei indulószám ezt jóval meghaladja.

Az idei előnevezések között 17 újonc, 3 nő és 8 külföldi (vagyis nem francia) található.

A körábbi nyertesek közül öt próbál ismét szerencsét. Ilyen Jérémie Beyou, Armel Le Cléac’h, de Kito Pavant, Eric Drouglazet és Nicolas Lunven a 2009-es verseny győztese. Persze a már dobogós helyezéseket szerző versenyzőkből sincs hiány. Yann Elies, Gildas Morvan, Corentin Douguet, Thierry Chabagny és Frédéric Duthil próbál fényesebb érmet szerezni. A legkülönösebb „újonc” Bernard Stamm a kétszeres Velux 5 Oceans győztes.  Azután van néhány fiatal tehetség is mint Damien Cloarec és Arthur Le Vaillant. A tavalyi 6,50 Transat után sok vitorlázó itt is kipróbálja magát. Ezek közé tartozik Laurent Bourgues, Charlie Dalin, a 2009-Charente-Maritime Bahia Transat 6,50 győztese, Francisco Lobato, az első portugál hajós aki indul a Figaro-n.

Az idei évben 8 külföldi (nem francia) adta le nevezését a versenyre. Ez a legnagyobb külföldi  induló létszám eddig. 2007-ben öten voltak. Hét nemzet versenyzői lesznek így képviselve. Az angol, svájci, olasz, ír, portugál és francia-német, továbbá francia.

A verseny menete:

LE HAVRE

A versenyfalu megnyitása: kedd, július 20.,

Suzuki Prológ: vasárnap, július 25.

Első szakasz rajtja: kedd,  július 27.

GIJON (515 mérföld)

A hajók várható érkezése: péntek,  július 30.

Második szakasz rajtja: kedd,  augusztus 3

: BREST (418 mérföld)

A hajók várható érkezése: csütörtök, augusztus 5.

Harmadik szakasz rajtja: hétfő, augusztus 9.

KINSALE (349 mérföld)

A hajók várható érkezése: szerda, augusztus 11.

Negyedik szakasz rajtja: hétfő, augusztus 16.

CHERBOURG-OCTEVILLE (435 mérföld)

A hajók várható érkezése: csütörtök,  augusztus 19.

Parádé: vasárnap, augusztus 22.

Az elkövetkező négy évben Desjoyeaux két osztályra összpontosít. Az első egy új IMOCA Open 60-as építése, mellyel még idén részt kíván venni a Route du Rhum és a Barcelona World Race versenyein. 2011-ben skipperként csatlakozik az új MOD70-es one design többtestű osztályhoz.

Az új hajó VPLP/Verdier által tervezett IMOCA 60 építése most kezdődött meg testvére, Hubert műhelyében Brötanyban. Az első verseny pedig már novemberben lesz és addig tesztelni is illene a hajót. A négykezes Barcelona World Race újévkor veszi kezdetét.

Miután nem vesz részt a következő Vendée Globe-on Desjoyeaux a barcelonai kitérő után szerelme, a többtestűek irányába fordul és a 70 lábas trimaránnal, teljes legénységgel kezd Földkerülésbe a  2013 – 2014-es szezonban. Az első MOD70-es az év végén kerül le a futószalagról, utána háromhavonként várható egy-egy újabb darab szponzoroktól függően.

A hivatalos anyag:

„Hazánkba látogat Dee Caffari, az első nő, aki mindkét irányban körbehajózta a Földet.”

Dee Caffari, a 36 éves tornatanár az első hölgy a vitorlázás történetében, aki 2006-ban felállította az AVIVA Challenge egyéni világcsúcsát, amikor 178 nap 3 óra és 5 perc alatt, megállás nélkül, nyugati irányban, az uralkodó széllel szemben körbehajózta a Földet. Dee Caffari több, mint 29.227 mérföldet tett meg, legyűrve a tengeri áramlatokat, és a  jéghegyekkel tarkított tájakat. Az elemekkel küszködve Caffari-nak 4600 mérföldes extra utat kellett megtennie, miután többször kellett változtatnia útvonalán a szeles idő és a veszélyes, dél-tengeri óceáni áramlatok miatt. A sportmegszállott hölgy, aki a londoni maratont 7 óra és 23 perc alatt teljesítette 2008-ban, a világ legnehezebbnek tartott vitorláversenyén a Vendée Globe-on indult el, ahol hatodik helyezést ért el, így ő az első nő, aki mindkét irányban körbehajózta a földet. A southhamptoni hölgy 2009-ben 98 nap alatt ért partot annak ellenére, hogy két hatalmas lyuk tátongott a vitorláján.”

És amit én tennék hozzá:

Dee Caffari az egyetlen nő, aki két irányban is megkerülte a Földet ezt rajta kívül mindössze két ember tette meg. Jean Luc Van Den Heede és Mike Golding. Alapvetően kíváncsi voltam erre a hölgyre, hisz az őt megelőző versenyzők mind jelentős vitorlás múlttal rendelkeznek, vele ellentétben.

Nem is csalódtam, mind a találkozó elején, mind a közepén, mind a végén az a benyomásom támadt, hogy nem létezik, hogy ez a nő megkerülte a Földet ide is, meg oda is. Nem mutatott más képet magáról, mint egy hétköznapi ember, akivel bármikor összefuthatok Budapest utcáin. És itt nem  a sztár allűrökre gondolok, hanem a Földkerülő vitorlázó mivoltára. Mégis ne feledjük csak most fejezte be a Vendée Globe-ot méghozzá a hatodik helyen.

Élettörténetéhez mindössze annyit, hogy kilenc éve kezdett el vitorlázni és ez alatt a rövid idő alatt teljesített olyat, amit csak kevesen. Uraim, mi akik olyan nagyon büszkék vagyunk arra, hogy gyerekkorunk óta vitorlázunk, ne szálljunk el magunktól és ne higyjük, hogy ez valami hatalmas teljesítmény. Mert nem az. Kilenc év vitorlázó tudásával felvértezve is lehet kimagasló teljesítményeket véghezvinni. Itt az élő példa rá. Na nem mondom, hogy Dee nem vérezne el egy komoly pályaversenyen, de a tengereken ő a királynő.

A találkozó egyéb hozadéka volt, hogy az Aviva és a Brókernet az aktuális olimpiai ciklusban évi 250-250 ezer Ft-os támogatásról biztosított egy magyar lányt, aki esetleg hasonló babérokra tör.

A Portimao Global Ocean Race hangzatos neve ellenére mindössze hat hajót takar, ami mára négyre olvadt. Jelenleg a Horn fok megkerülésével vannak elfoglalva Open 40-es hajóikon. Közülük hárman kétkezesben, míg egy hajó magányos vitorlázást választva küzd az elemekkel. Egy-egy mindkét csoportból feladni kényszerült a versenyt.

A Horn-fok

A verseny lelki atyja Josh Hall és Brian Hancock. Hall valamikori Vendee Globe résztvevő, míg Hancok háromszor teljesítette a Whitbread-et. Az alapvető cél, hogy a Volvo Ocean Race csapat, a Vendée Globe egykezes és a Barcelona World Race kétkezes versenye mellé egy olyan versenyt létrehozni, ahol a nem professzionális versenyzők is indulhatnak, mindenféle horibilis összegek mozgósítása nélkül.

Az első szakaszon a hat hajó Portimao-ból Fokvárosba hajózott, majd innen az újzélandi Wellington volt a következő állomás. Most éppen a Wellington- Ilhabela szakaszon vívnak az elemekkel a versenyzők. Ilhabela Brazíliában található a dél-amerikai kontinens legkeletibb „dudorának” déli oldalán. Ilhabela után a mezőny Charlestonba megy, majd onnan a végső cél Portimao. Az első szakasz október 12-én rajtolt.

November 9-én 30-an álltak rajthoz és közülük is 20-an új fejlesztésű hajóval. A verseny nagyon izgalmasnak nézett ki, de nem úgy, ahogy végül is történt. A rajt után két nappal, már hárman kénytelenek voltak feladni a versenyt. A viharos időjárás miatt többeknek meggyűlt a baja a fedélzeten. Így járt a későbbi győztes is, aki úgy kezdte a versenyt, hogy vissza kellett fordulnia. 40 óra hátrányt kellett lefaragnia.

Szép lassan fogyatkozott a mezőny, de ellentétben a szokásossal most nem az Üvöltő Negyvenesekre leérkezvén dőltek ki a hajósok, hanem szép lassan a déli óceánokon. Az egyik legdurvább eset Yann Eliès-é volt, aki többek között combcsontját törte és úgy kellett kimenteni a hajójáról. Az itt kapott időjóváírás döntötte el végül a harmadik helyezett személyét.

Az év végére már 14-en voltak kénytelenek kiállni. Lényegében még 2008-ban kiesett az élmezőny összes hajója. Közben Michael Desjoyeaux átvágott a mezőnyön és átvette a vezetést. Az utolsó két kieső a két maradék esélyes tőkesúlyát vesztette. Jean Le Cam fel is borult. Az őt mentő korábbi győztes Vincent Riou hajója megsérült és végül, bár nem tudta befejezni a versenyt, a zsűritől egy harmadik helyet kapott jóváírásként.

Végül hihetetlen fölénnyel Michel Desjoyeaux nyerte a versenyt rekord idővel. 84 nap 3 óra 9 perc és 8 másodperc alatt megkerülve a Földet. Lassan már a Vendée Globe történetében is elérhető közelségbe kerül Verne Gyula 80 napja. Közel öt nap múlva futott be a második Armel Le Cléac’h. Egy fix harmadik helyezett már volt, de az volt a kérdés, hogy Samantha Daeves elég előnyt tud szerezni a döntő pillanatban tőkesúlyát vesztő Marc Guillemot-val szemben, hogy a jóváírások miatt hivatalosan is harmadik legyen. Végül alig több mint egy óra híján Marc Guillemot lett a harmadik. Samantha Daeves mellesleg a kétszeres győztes hajóval az ex PRB-vel versenyzett. És negyedik helyével Ellen MacArthur után a második legjobb teljesítményt nyújtotta nőként.

Ezen a versenyen is bebizonyosodott, hogy nem elég gyorsnak lenni, az sem baj, ha a hajót egyben tudjuk tartani. Az első Michael Desjoyeaux kivételével a többiek úgy érték el remek helyezéseiket, hogy nem esett szét alattuk a szekér. A „Professzor” viszont gyors is volt, hátrányból is indult és mégsem hullott szét a hajója. Nem véletlenül az a beceneve, ami.

Az első és a 11. utolsó között volt összesen 42 nap különbség. Az, hogy mennyit gyorsult a mezőny az elmúlt 20 évben az onnan látszik, hogy az utolsó is két nappal jobb időt ment, mint annak idején Fa Nándor az ötödik helyével. A mezőny nagy része ma már nem kalandorokból áll, hanem profi jól felkészült versenyzőkből és parti csapatokból. A hajók nagy része az utolsó fejlesztéseket tartalmazza és míg más Földkerülő versenyek indulói létszáma stagnál, addig a Vendée Globe hihetetlenül népszerű.

A magányos hajózás talán az egyik utolsó megmaradt kaland a túlcivilizált világban.

Kezdte Michel Desjoyeaux, aki élete második Vendée Globe versenyét nyerte. Az ő ídeje új versenyrekord  84 nap 3 óra 9 perc 8 másodperc, február 1-én futott be.

Másodiknak érkezett  február 7-én Armel Le Cléac’h, aki némi jóváírást is kapott. Ideje 90 nap alatti 89 nap 9 óra 39 perc 35 másodperc.

Harmadikként, de nem harmadiknak Samantha Davies, aki a Vendée Globe második leggyorsabb női versenyzője lett így Ellen MacArthur után.  Jóval a tőkesúly nélkül érkező Marc Guillermot előtt érkezett, de 1 óra 19 perccel mégis lemaradt a harmadik helyről, hiszen utóbbinak jelentős jóváírása volt és így hiába érkezett később. Marc Guillermont ideje 95 nap 3 óra 19 perc és 36 másodperc, míg Sam-é 95 nap 4 óra 39 perc 1 másodperc.

Ötödik Brian Thompson, aki alig néhány órával verte meg az első nőt, aki mindkét irányba megkerülte már a Földet. Thompson ideje 98 nap 20 óra 29 nap 55 másodperc, míg Dee Caffari 99 nap 1 óra 10 perc és 57 másodperc alatt kerülte meg a Földet ez alkalommal.

A hetedik helyezettre még várni kell egy kicsit, mert az erre a pozícióra pályázó Arnaud Bossiéres még kb 1000 mérföldre van a céltól.

Persze még koránt sincs vége a versenynek, hiszen a 12. osztrák Sedlacek komoly gondokkal küzd. Tőkesúlya sem tökéletes már, de jóval komolyabb a baj az árboca tetején, a nagyvitorla sínével.

Minden idők legnagyobb mennyiségű kiesőjével büszkélkedhető versenyen vajon lesz-e még áldozat? A jelenleg versenyben lévő 12 hajó közül kénytelen lesz-e feladni még valaki?

Első körben nézzük az eredményeit:

–

2008:

2. az Artemis Transatversenyen

–

2007:

7. a Transat Jacques Vabre

–

2006:

4. a Route du Rhum aboard Brit Air 60, 5th aSolitaire Affelou Le Figaro, 4. a Transat AG2R Concarneau – Saint Barthélemy  Nicolas Troussel-el párban

–

2005:

2. a Grand Prix de Fécamp, 4. a Grand Prix de Lorient, 2. a Giraglia Rolex Cup, 4. a IB Group Challenge-n

–

2004:

Megnyeri a Transat AG2R Lorient – Saint-Barthélemy Nicolas Troussel-el, 5. az ORMA bajnokságban Foncia trimarán fedélzetén. 4. a the Solitaire Afflelou Le Figaro, 6. a Transat Québec – Saint-Malo versenyen a FONCIA trimarán fedélzetén

–

2003:

Győztese a Francia Figaro Bajnokságban / Figaro, Győztese a Solitaire Afflelou Le Figaro, 3. a Route du Ponant / Figaro, 4. a Générali Méditerranée / Figaro, 4.a francia párosverseny bajnokságon

–

2002:

10. a Francia Figaro Bajnokságban / Figaro, 3rd of the ORMA Multihull Championship, 5th of the Route du Ponant / Figaro, 17th of La Solitaire du Figaro, 5th of the Générali Méditerranée / Figaro

–

2001:

gyöztese a Tour de France à la Voile / Mumm 30, 2. a  Trophée BPE Saint-Nazaire – Dakar Nicolas Troussel-el / Figaro, 6. a Francia Figaro Bajnokságban, 7t. a Générali Méditerranée – Porquerolles, 4. a the Tour de Bretagne à la Voile, 15. a La Solitaire du Figaro-n

–

2000/1999:

győztes a Challenge Espoir Crédit Agricole, 2. a La Solitaire du Figaro-n és első a « Freshman », 2. a  Solo Le Télégramme, 4. a Nemzeti Melges 24 bajnokságban

Mint látható nem ma kezdte az ipart és bár a neve mellett csak egy Figaro győzelem van, még igen fiatal ebben a szakmában.Első nekifutásra a Vendée Globe második helye igen remek teljesítmény tőle. Desjoyeaux-val ellentétben a kivárásra játszott és úgy lett második, hogy sorban kihullottak az ellenfelek előle. Utoljára Roland Jourdain az Azori szigeteknél adta át a második helyet neki.

A befutóba

89 nap 20 óra és 39 perc és 35 másodperc

vitorlázás után ért. EZ azt jelenti, hogy mivel a Nemzetközi zsúritől Le Cam megmentésében nyújtott segítségéért 11 óra jóváírást kapott, ezért

89 nap 9 óra 39 perc és 35 másodperc

a valós ideje

Hajója a Brit Air  egy újabb fejlesztés:

–

Tervező:

Finot-Conq

–

Építő:

Multiplast

–

Vízretétel:

Július 2007

–

Hossz:

18.28 m (60’)

–

Szélesség:

5.90 m (19’4’’)

–

Merülés:

4.50 m (14’9’’)

–

Tömeg:

9000kg

–

Uszonyok száma:

2

–

Keel penge:

Karbon

–

Cirkáló vitolra felület:

290 m

²


–

Bőszeles vitorlafelület:

580 m

²

A Vendée Globe nem arról szól feltétlenül, hogy te legyél a leggyorsabb. Fontos, hogy a hajód egyben maradjon a Föld  körbehajózása közben. Persze, ha mindkettő megvan, akkor jó esélyed van rá, hogy eredményesen befuss.

A Vendée Globe idei győztesének most sem volt könnyű dolga, hiszen elektronikai problémái miatt 40 óra hátrányból kezdte a  felzárkózást.Hogy ennek a hátránynak a ledolgozása milyen terhet ró egy hajóra, hogy a sebesség hajszolása milyen veszélyeket  rejt magában, azt azok igen jól tudják, akik elvéreztek út közben. Olyan nagyságok nem tudták a versenyt befejezni, mint Mike  Golding, Loick Peyron vagy Sebastian Josse, akik a végső győzelemre is esélyesek lettek volna, mégis a hajójuk hajszolása  közben egyszer nem figyeltek és olyan balesetet szenvedtek, ami véget vetette szereplésüknek. De nem Õ. Hátrányból indult és  mégis olyan fölényesen nyert és ment át a mezőnyön, mintha az ott sem lett volna. És még több mint három nappal gyorsabb is  volt, mint az eddigi leggyorsabb.

Lássunk néhány jelentősebb eredményt  a 44 éves három gyermekes családapa életéből:

-A 2004-es Transat győztese

-A 2002-es Route du Rhum győztese

-A 2000-2001-es Vendée Globe győztese

-2. az Orma többtestű bajnokságban 2003-ban és 2004-ben

-Háromszoros győztese a Figaro egykezes versenynek 1992, 1998 és 2007

-1992-ben megnyerte Jacques Caraes-el a Transat Ag2r-versenyt

Ne feledjük ez a mostani győzelme azért is értékes, mert 30 indulója volt a versenynek és ebből 20 új hajóval indult. Nézzük, hogy milyen hajó is kellett Michel Desjoyeax-nak a sikerhez.

Foncia adatai:


Tervezte: Bruce Farr Yacht Design

Építette: CDK Technologies

Vízre tétel: 2007 május

Hossz: 18,28 m

Szélesség: 5,85 m

Merülés 4,5 m

Tömeg: 8500 Kg

Árboc hossz: 28 m

Két uszonyos acél pengéjű tőkesúlyos

Cirkáló vitorlafelület: 300 m2

Bőszeles vitorlafelület: 600 m2

Én azt gondolom, hogy a nagy kérdés eldőlt. Micheal Desjoyeaux jelenleg a világ egykezes vitorlázásának ura. Már a háromszoros Figaro győzelme is egyeduralkodóvá tette, de az, hogy kétszer tudta megnyerni a világ legkeményebb versenyét, az  a hab a tortán.

És, hogy mi maradt még a Vendée Globe-ból? Kíváncsi vagyok, hogy Rouland Jourdain bulba nélkül képes-e befutni. Hogy Sam  Davies negyedikként célba ér-e és ezzel Ellen MacArthur után a verseny történetének második legeredményesebb női versenyzője  lesz. És persze nagyon szorítok, hogy Raphael Dinelli a Fa Nándor építette és tervezte hajóval célba tudjon érni.

De, hogy az egyik fórumhozzászólás idézésével fejezzem be: Azért ez a Dezső nem egy kispályás csávó. grat neki

57 napja van a mezőny vízen és már kevesebb hajó van versenyben mint  a fele. Hogy az időrendnél maradjunk történt az után, hogy Mike Golding átvette a vezetést, szinte azonnal el is törte az árbocát. Az eset szerinte is kísértetiesen hasonlított arra, amikor is annak idején kimentette Alex Thomsont a Hugo Bossból és elindultak a Déli óceánokon. Lényeg a lényeg, hogy ismét egy hajóval kevesebb várta a folytatást.

Ez után következett az egyik legdurvább esemény (már a résztvevő szempontjából) ami eddig a versenyen történt. December 19-én Yann Eliès eltörte a combcsontját. Mit volt mit tenni fel kellett adnia, de a segítség csak napok múlva ért el hozzá az ausztrál parti őrség hajója képében. Addig Marc Guillemot ottmaradt a Safrannal  Yann hajója környékén, hogy tartsa benne a lelket. Ezt tette Samantha Daves is. Az előbbi 82 míg a hölgy 32 óra jóváírást kapott a zsűritől.  A sikeres mentőakció után pedig ráállították a hajót egy Ausztrália felé vezető irányra, mondván, ha  a partokhoz  közel ér kihalásszák. Nos, pár nap múlva a hajó eltűnt a keresők szeme elöl.

Jean Pierre Dick szerencsétlen ezen a versenyen. Amikor még először sérült meg a kormánya, akkor még mondhatni rá, hogy előfordul, de másodszorra már kénytelen volt feladni a versenyt. Vajon mi az esélye annak, hogy a nagy Csendes Óceánon ugyan az a hajó kétszer is ütközzön valami víz alatti tárggyal?

Karácsony másnapján elvesztettem a fogadást a győztes személyét illetően. Seb Jossé, kiütötte magát. 46 csomós alapszélben 50-55 csomós nyomásokban majdnem felborult. Így is az árboc víz alá került majdnem 30 fokkal. Ez nem lett volna akkor baj, de a kajüt teteje szétrepedt. Az autopilot sem volt megbízható, és azt a tervét sem tudta megvalósítani, hogy cseppnyit észak felé haladva kisebb szélben és hullámokban megjavítsa a tetőt. Így kénytelen volt feladni a versenyt.

Derek Hatfiled is kiütötte magát. Széttörte apró, pici darabokra a szálingjait, így az árbocának felső részét nem tartja semmi.

A Safran is kénytelen volt megállni Új-zéland partjainál, hogy megjavítsa a nagyvitorla sínjét.

Michael Desjoyeaux biztos vezetése birtokában gyenge szélben január 5-én 3:20-kor megkerülte  a Horn – fokot.  56 nap 15 óra és 8 perc vitorlázás után tette mindezt, ami egy árnyalattal gyorsabb, mint a 2004-es idő (56 nap 17 óra 13 perc) Másodiknak 8 órával később Rouland Jourdain érkezett a híres, hírhedt sziklához.

Jean Le Cam -aki a harmadik helyen vitorlázott- bajba került,. Jelenleg a harmadik helyen vitorlázó francia 200 mérföldre a Horn-foktól jelezte a parti csapatának, hogy bajban van. Elképzelhető. hogy felborult, de a kapcsoalt megszakadt vele. A mentő központ azonnal riasztotta Vincent Riou-t és Armel Le Cléac’h-t, -a két legközelebb lévőt- hogy vegyék az irányt a VM Matériaux felé.

Még mielött a hajók leértek a Déli óceánokra eggyel megfogyatkoztak. A Delta Döre fedélzetén Jérémie Beyou száling problémák miatt kénytelen volt feladni. Szálingja annyira megsérült, hogy csak egy takkon tudott vitorlázni.

Leérve délre, egy ideig minden ment a normális mederben. Kisebb nagyobb sérülések, bánával való találkozás, mind mind a verseny része, de a hajósok az elején kevesebb sérülést szenvedtek, mint ahogy az szokott lenni ezen a tájon.

December 7-én azután Unai Basurko is kénytelen volt kiállni, mert a bal oldali kormánya megsérült. Olyan pozícióban volt, hogy inkább visszafordult észak felé, hogy a passzátszelekbe biztonságosabban tudjon a sérült kormányával haladni.

Hamarosan jött a fekete leves. Az egyik legesélyebb versenyző, Loick Peyron árbocát törte. Nem kicsit, nagyon. Sok darabot nem tudott  a fedélzeten tartani és kénytelen volt a rudazat nagy részét hagyni elsüllyednie. most éppen Ausztrália felé tart egy összeszekábált segédárboccal.

A verseny legnagyobb menetét Michael Desjoyeaux tudhatja magáénak, hiszen a rajt után visszafordulva a 36. napon már a 4. helyen vitorlázik, és éles meccsben van a vezető pozicióért. Kérdés, hogy a szükségszerűen túlhajszolt hajója kibírja-e terhelést.

Ez a hét svájci gyászal kezdődött, mindkét svájci versenyző, Dominique Wavre és Bernard Stamm is kénytelen volt a Kerguelen szigeteknél megállni. Míg elöbbi komoly tőkesúly sérülés miatt nem folytathatta, utóbbi pedig a kormányszerkezetének csapágyainak hibája miatt rövid megállást tervezett a szigeteken, de a kikötés rémálomba fordult. Nem tudott kikötni a nagy szélben és hajója kisodródott a partra. Bernard Stamm aki kétszer fölényesen nyerte az Around Alone utódját a Velux 5 Ocean egykezes versenyt, valahogy a Vendée Globe-al nem boldogul. 2000-ben egy hét után ki kellett állnia, mert bedöglött az automata kormánya, míg 2004-ben még a verseny elött elhagyta a tőkesúlyát és nem készült el a rajtra.

Már kilenc versenyző adta fel a versenyt és még félútig sem jutotak el. Természetesen a drámának még nincs vége. Tegnap Jean Pierre Dick, aki az elmúlt szerda óta vezette a mezőnyt valamivel összeütközött és kénytelen volt lelassítani a kormány sérülése miatt. Ennek az lett a következménye, hogy a második Mike Golding ma reggelre átvette a vezetést. Az ausztráliai kaput is ő vette elsőnek. Nyomában Rouland Jourdain és Michel Desjoyeaux. Az első négy hajó szinte egyvonalban halad. Délen Golding északon pedig Desjoyeaux szeretné a vezető pozíciót birtikolni. Ki lesz a szerencsésebb?

A leggyorsabb eddig Seb Jossé volt, aki az ötödik helyen  442,5 mérföldet tett meg 24 óra alatt. Ez 18,4 csomós óránkénti átlag. Hátul Norbert Sedlacek és Raphael Dinelli küzd a kulcsos pozicióért. Õk már több mint 3100 mérföldre el vannak maradva a vezető hajótól. Ez azt jelenti, hogy naponta 86 mérfölddel távolodik a vezető csoport tőlük.

Ha trimaránnal mennének, akkor már lassan a déli félteke Üvöltő Negyvenesein vitorláznának, így még csak a Zöldfoki szigetek közelébe jutott el az élmezőny. Sőt a vezető első három hajó -akik kicsit elszakadtak a mezönytől – a cikk írásának idején éri el a szigeteket.

Az utolsó még az anyakikötőben javitásra szorult versenyző, Jean-Babtiste Dejeanty is elindult vasárnap délután.

Bernard Stam aki szintén ujraindult lassan eléri a Gibraltári szoros vonalát elsődleges feladatának azt tekinti, hogy a leggyorsabban haladhasson, az adott időjárási rendszerben.Hátrányát csak így tudja ledolgozni és kár néznie az elötte haladókat, mert azok amúgy is más rendszereken haladnak.

A verseny egyik főesélyesének tartott Michel Desjoyeaux már lelépte a mezőny kalandorát, az osztrák Sedlacheket és most lépi le Dinellit aki az exBudapest fedélzetén elég komolyan leakadt egy szélcsendes zónában. Jelenleg 2,4 csomós átlagot megy. Míg nyugatabbra Desjoyeaux 11 csomó fölött halad.

Még szombaton Brian Thomson az automata kormány hibája miatt akkorát esett mint a ház. 20 csomós szélben haladt teljes nagyvitorlával és reacher-el, amikor a kormány megadta magát. a hajó lehalzolt és tekintve, hogy a tőkesúly a másik oldalra volt billentve 60 fokos szögben fetrengett. A visszaállítási procedura közben tönkre ment a szélgenerátor és komoly gondjai támadtak az üzemanyag fogyasztással, de talált módot a sérült cső javítására.

Armel le Cléach a BritAir fedélzetén arról panaszkodik, hogy a hétvégén a reggelihez croissant-t enne, de a környéken nem talál péket. Ennél nagyobb baja soha ne legyen….

Úgy általában nyugis hétvége zajlott. Minden halad a maga útján.A versenyzőknek van idejük, hogy ráálljanak a ritmusra és rendbeszedjék magukat a szélcsendes zóna kínjai elött.

AZ első három: Loick Peyron, Sebe Josse, Jean Le Cam

A verseny mai napi győztese Jean Le Cam, aki elsőnek vette balkéz felöl Madeirát. Ez a húzása bejönni látszik és már a harmadik helyen vitorlázik, de nem tudni, lehet, hogy olyan jól fizet ez a húzás, hogy reggelre már vezetni is fog. Na majd meglátjuk. Õt csak Marc Guillemot követi a Safran-al a 9. helyen. A többiek jobbról kerülik a szigetet.

Alex Thomson hajója olyan sérüléseket szerzett, hogy azt kijavítani a rajt lezáródásáig nem lehet, ezért hivatalosan is feladta a versenyt. Õ a negyedik áldozata a verseny elején tomboló időnek.

Jean-Babtiste Dejeanty hajója vasárnapra lesz kész. Ma estére befejezik a bal oldal és a jobb oldali fedélzet sérülésénk javítását.A Maisonneuve javítására kedvező az időjárás.

Jeremie Beyou (Delta Dore) szélcsendes pillanatokra panaszkodik. Jonny Malbon sincs kibékülve a szél erejével. Az élmezőny csak borzasztó tengerről számol be, a széllel mind elégedettek.

Kito de Pavant (Groupe Bel) és Yannick Bestaven (Aquarelle.com) ma éjszaka visszaérkezik az anyakikötőbe Les Sables d’Olonne-ba. Természetesen egyikük sem túl boldog, mint ahogy a helyükben senki nem volna az, ha négy év felkészülés egyetlen éjszaka alatt így füstbe megy.

A Hugo Boss-ból kikapták az árbocot azonnal visszatérése után. Csakúgy mint Derek Hatfield, akinek a nagyvitorla sinjét kell reparálni. A Hugo Bosst viszont két órával késöbb ki kellett emelni.Sikerült megállapítani, hogy a hajónak nagy valószínűséggel neki ütközött valami és ettől keletkezett a strukturális hiba a vízvonal alatt.Még biztosat nem lehet tudni. Azt sem, hogy Alex Thomson folytathatja-e a versenyt. A folytatásra már nem túl sok idő áll rendelkezésére, hiszen a Vendée Globe szabályai szerint a rajt után még tíz napig lehet újrarajtolni az anyakikötőből.

A mezőny jobb csapáson húz dél felé. Mike Golding reggel jelezte, hogy tartja  a pozícióját és közel az optimális útvonalhoz közlekedik. A csoportból a bal csapást elöször Loick Peyron vállalta be. Azóta az élmezőny is megtette ugyanezt. Ezt kihazsnálva a nap legjobb VMG adatával. Jean Le Cam feljött a 6. helyre.  A vesztes ebből az irányváltásból a legnyugatibb Brit Air lett. De nagyon úgy néz ki, hogy az élmezőnyre rácsúsznak a többiek.

Mike Golding 53 csomós szelet mért az éjszaka. Marc Tiercelin is elhagyta az árbocát. És így háromra nött az árboctörések száma. Ebből ketten rögtön fel is adták, míg Yannick Berstaven csak ma délután mondott véglegesen igent a feladásra.

Nap közben azután a sok új verdát lenyomva Roland Jourdan vette át a vezetést a 2004-es építésű Lombard hajójával. Az első hat hajó ellépett a mezönytől egy kicsit. Második a korábban vezető Jean Pierre Dick. A legkeletibb ebből a hatosból Seb Jossé alig 10 mérföldre van lemaradva.

Az idő szelidült és a mezőny észak-észanyugati szélben vágtat dél felé, miután nagy részük elhagyta a Finisterre fokot. A Hugo Boss reggelre ér vissza LSD-be, míg Michel Desjoyeaux újraindult.

Dee Caffari a következökről számol be:


A különbség ma hihetetlen. Az ég kék néhány cumulustól eltekintve. A nap süt és a látótávolság óriási. A szél elment és most északról fúj. Sokkal jobb körülmények között vitorlázom, nyugisabb vizen teljes nagyvitorlával és Code 3 alatt. Megpróbálok magamhoz térni, alvással, evéssel és általában élni most.

Miután Dominiqe Wavre visszafordulni kényszerült, a következő áldozat a szintén svájci kétszeres Velux 5 Ocean győztes Bernard Stamm lett, aki egy halászhajónak ütközött és felszecskázta az orrsudarát. Késöbb kiderült, hogy nem halászhajó, hanem egy szállítóhajóval ütközött. Lényeg, hogy visszafordult ő is.

Másnap a verseny legesélyesebbnek tartott versenyzője Michel Desjoyeaux is visszafordulni kényszerült, mikor megsérült a ballaszt rendszere és utána az elektronikája is kezdte megadni magát.

Közben az idő csak durvult. 40-45 csomós szélben sorban hullottak el a mezőny tagjai. Jean Baptiste Dejanty vissza indult az anyakikötőbe, mert  a viharos időben megsérült egy fedélzeti panel.

Arnoud Bissiérs közben ezt üzente a versenyirodának: Nem várunk, hogy a front érkezzen. Minden nagyon vizes és 3-as reff alatt hajózunk a legkisebb orrvitorlával. Van néhány durva hullám, a látotávolság korlátozott és körülöttem mindenhol szállítóhajók. Velük szembe az elöny, ha kipróbálom a radart.

Derek Hatfield az Algimouss Spirit of Canada fedélzetén is visszafordul a kikötőben, mert neki is elektromos problémái adódtak. Így ő az ötödik aki visszafordul a kikötőben. ÉS nem az utolsó.

Közben megszületett a versenybírók döntése és a tegnap hibázó (rajt elötti négy percben még voltak a fedélzeten) Brian Thompson-t négy óra büntetéssel súlytották.

A nálunk is járt Yannick Berstaven volt az első aki az árbocát törte, de még aznap az élmezőny egyik hajója a Groupe Bel 260 mérföldre Les Sables d’Olonne-tól is eltörte a rigget.

Az időjárás valamit szelidül, de az biztos, hogy a Finisterre fok után  trükkös tenger várja az északiasodó szélben versenyzőket.

Úgy látszik, hogy a multkori karambolja nem múlt el nyom nélkül a Hugo Boss felett, mert strukturális problémák miatt visszafordulni kényszerült Alex Thompson.

Jelzem a Kékszalag szerverösszeomlás után fikázódóknak, hogy a Vendée Globe szerverek sem nagyon viselték a terhelést, pedig nem ugyan azok a lehetőségei az ottani szervezőknek.

A rajt idején Sables d’Olonneban 12 csomós alapszél fújt, de jelentősen mozgott a szélerő le és fel.A versenyben résztvevők egy része, teljes nagyvitorlával vágott neki a távnak, míg többen, a mezőny nagy része első reffet használt. Norbert Sedlacek az osztrák kalandor használa a legkevesebb vitolrafelületet. Nyilván már most a 12 órás előrejelzésekre állította a hajóját.

A rajtot Mike golding kapta el a legjobban, de túlságosan is jól, mert rögtön vissza is kellett fordulnia és a korai rajtját korrigálnia kellett.ÍGy a rajt után Vincent Riou állt az élre, nyomában a remekül rajtoló Dee Caffarival. A vezető csoportba tartozott még Seb Jossé, Alex Thomson és Jérémie Beyou.

Les Sables d’Olonne-t elhagyva Vincent Riou a védő és Jean-Pierre Dick vezette a flottát, de Sebe Josse szél felöl elég jó ütembe támadta őket. A kezdetekben vezető első három hajó a Farr Yacht Design tervezése. Úgy tűnik, hogy a Bruce Farr sikeresen vette fel a versenyt a Finot hajókkal az elmúlt években. A szél masszívan 22 csomó köré erősödött.

Dálután 3/4 5-kor az első hivatalos listán már Sebe Jossé haladt elöl, Marc Gillemot-al karöltve. Jean Pierre Dick csak 0,2 mérföld távolságban lemaradva követi őket. Három óra vitorlázás után a 20 indulóból az első 13 egy mérföldön belül haladt.

Dominique Wavre három óra körül visszafordult a kikötőbe, mert elektromos problémákkal küzd.Már elhagyva a kikötőt is bizonytalankodott a rendszer.A nyílt tengerre érve el kellett könyvelnie, hogy nem tölt a rendszer.Az akkumulátorok cska fél kapacitással működtek. Így nekiugrani az éjszakának elég veszélyes lett volna, így visszafordult.

Közben a nemzetközi jury összeült, mert négy perccel a rajt elött még négy csapattag tartozkodottt a Bahrain Team Pindar fedélzetén.

Dominique Wavre és csapata, miután beérkezett a kikötőbe konstatálta, hogy a hajó komputere mondta fel a szolgálatot. Az új alkatrész már úton van Lorient-ből és Dominiqe reméli, hogy a következő dagálykor elhagyhatja a kikötőt és újra versenybe állhat.

Este nyolckor a második helyzetjelentés a Safrant és Marc Guillemot-ot mutatta vezető hajónak 0,1 mérfölddel a 11 helyet feljövő Kito de Pavant Gruope Bel-je elött. Seb Josse visszaesett a 8. pozícióba.  Az első 10 hajó két mérföldön belül van szétszóródva.

A flotta így halad az első éjszakába, a világ egyik legveszélyesebb helyén a Biscaya öbölben.

Sikerült szerezni egy forma listát, ahonnan megtudhatjuk, hogy ki milyen esélyekkel indul a harcba. Az inpozáns listán igen komoly a mezőny ereje. Ketten már nyertek Vendée Globe versenyt, Egyvalaki kétszer Velux 5 Ocean-t (Around Alone), Többen Minitransatot is  sőt, a Figaro versenyt is. De felvonul az elmúlt évek szólóvitorlázásának összes nagy alakja. Két hölgy is van az indulók között. Az egyikük már fordítva is megkerülte a Földet. Ja és persze ismét pályán a Budapest Fa Nándor 1996-os hajója.

Előzetesként nézzünk egy kis statisztikát az előző versenyekről:

Nézzük az esélyesség táblázatát. És ne feledjék: Vasárnap rajt!

Hely Skipper Szponsor Tervező Skipper Hajó Össz Nyilt- tengeri rutin Egy-kezes rutin Open 60 rutin Rege-neráló- dási képesség Se- besség Meg-bíz- ható-ság Maximum Pont /5 /10 /10 /15 /15 /20 /75 1 Michel Desjoyeaux Foncia Farr Yacht Design 07 5 10 10 14 12 18 69 2= Loick Peyron Gitana Eighty Farr Yacht Design 07 5 10 10 13 12 18 68 2= Seb Josse BT Farr Yacht Design 07 5 10 10 13 12 18 68 4= Vincent Riou PRB Farr Yacht Design 06 5 10 10 14 12 16 67 4= Mike Golding Ecover Owen Clarke 07 5 10 10 12 12 18 67 6= Kito de Pavant Groupe Bel G Verdier/VPLP 07 5 10 8 13 12 18 66 6= Jean le Cam VM Materiaux Lombard 04 5 10 10 13 11 17 66 8= Roland Jourdain Veolia Environnement Lombard/Juan K 04 5 10 10 13 10 16 64 8= Bernard Stamm Cheminees Poujoulat Farr Yacht Design 03 5 10 10 13 10 16 64 8= Dominique Wavre Temenos II Owen Clarke 06 5 10 10 13 9 17 64 8= Marc Guillemot Safran G Verdier/VPLP 07 5 10 6 13 12 18 64 12= Jean-Pierre Dick Virbac-Paprec 2 Farr Yacht Design 07 5 8 10 9 12 18 62 12= Yann Elies Generali Finot/Conq 07 5 10 7 12 11 17 62 14 Brian Thompson Pindar Juan Kouyoumdjian 07 5 7 8 12 15 14 61 15= Alex Thomson Hugo Boss Finot/Conq 07 4 8 10 10 12 16 60 15= Armel Le Cleac’h BritAir Finot/Conq 07 4 10 6 13 11 16 60 17 Jeremie Beyou Delta Dore Farr Yacht Design 06 4 10 6 11 11 17 59 18= Marc Thiercelin DCNS Finot/Conq 08 5 10 10 12 10 10 57 18= Sam Davies Roxy Finot/Conq 00 4 7 6 13 9 18 57 20 Arnaud Boissieres Akena Verandas Finot/Conq 98 4 7 6 12 9 15 53 21 Dee Caffarri Aviva Owen Clarke 07 3 4 4 10 12 18 51 22= Jean Baptiste Dejeanty Groupe Maisonneuve Lavranos 05 3 5 5 11 10 16 50 22= Yannick Bestaven Aquarelle.com Finot/Conq 96 4 8 5 10 8 15 50 22= Jonny Malbon Artemis Ocean Racing Simon Rogers 08 3 3 7 12 11 14 50 25 Derek Hatfield Algimouss Spirit of Canada Owen Clarke 06 2 6 4 12 9 15 48 26= Unai Basurko Pakea Bizkaia Murray Burns Dovell 05 3 6 7 7 6 16 45 26= Rich Wilson Great American III Joubert/Nivelt 99 3 4 4 10

Ez a tízedik VOR. Az elsőt  Whitbread néven 1973-ban rendezték  és 17 hajó vett részt a megmérettetésen. AZ első hajó 144 napot töltött a tengeren és a mezőnynek eposzi küzdelemben sikerült teljesíteni a távot.  A mai VOR egy kicsit más. Az akkori felfogás szerint egy hajónak nehéznek kell lennie, hogy a Déli-óceánok hullámait, szelét állja. Ma már tudjuk, hogy a siklóhajók sokkal tengerállóbbak, hisz nem feszülnek be az úszótestek a hullámok közé. Viszont idén csak nyolc csapat tudott elég pénzt gyűjteni, hogy elinduljon a viadalon. Az útvonal is más, hisz 11 kikötőt érint. Lássuk először a kikötőket.

A kikötők


Amióta a Volvo a verseny fő szponzora, azóta igyekszik a lehető legtöbb és legérdekesebb helyszíneket belevonni  a versenyzésbe. Most  11 kikötő szerepel a listán. A mezőny október 11-én indul a spanyol Alicantéből, majd minden délre készülő hajós anyakikötőjében Fokvárosban köt ki.  Innen irány a dél indiai Cochin. Rövid szünet után Singapore és az olimpiai vitorlásversenyek helyszíne a kínai Quingdao. Ez után következik  a leghosszabb szakasz  mely egészen Rio de Janeiro-ig tart és 12300 mérföld egyhuzamban való vitorlázást jelent megspékelve a Horn-fokkal.  Rio után Boston következik majd a flotta átkel az Atlanti-óceánon és az írországi Galway kikötőjében jut vissza Európába. Galway után irány Svédország pontosabban Marstrand majd maradva Svédországban Stockholm. A végállomás pedig Szentpétervár lesz a jövő év nyarán. Persze ezek csak a hosszú szakaszok.

Sok kikötőben lesz a következő szakasz rajtját megelőzőleg kikötői verseny.  Ezek közül az elsőt szombaton futották a hajók Alicantéban. Rögtön két futamot, de erről majd kicsit később. Ilyen verseny lesz Singapure-ban, Qingdao-ban, Rio de Janero-ban, Bostonban, Galway-ben és Stockholmban. Ezek eredménye beleszámít a végső sorrendbe a következő módon. Míg a hosszú szakaszokon az első az indulók számának megfelelő pontot kap, addig a kikötői versenyeken ennek a felét.  Tehát jelen esetben valaki megnyeri az Alicante – Fokváros szakaszt akkor 8, míg az alicantei kikötői verseny győzelem 4 pontot ér.

A csapatok


Az idei versenyen  több érdekesség van. Az egyik, hogy két szponzor indított két-két csapatot, a másik az oroszok és félig meddig a kínaiak megjelenése a versenyben. De lássuk a csapatokat.

Telefonica Blue



Kormányosa az a Bouwe Bekking akinek az előző versenyen elsüllyedt a hajója. Reméljük idén szerencsésebb lesz. Olyan húzónevek vannak a csapatban, mint Simon Fisher navigátor és az olimpiai bajnok Iker Martinez. A hajót a Farr Design tervezte és  Valenciában épült.

A csapat weboldala:

http://www.equipotelefonica.es/

Telefonica Black



A kormányos a 2008-as Tornado olimpiai bajnok Fernando Echavarri. Navigátor Roger Nilson.

A csapat weboldala:

http://www.equipotelefonica.es/

Puma



A hajó kormányosa Ken Read. Navigátora Andrew Cape. A hajó és a csapat egyaránt alkalmas arra, hogy a dobogón álljon, ha valamilyen lényeges sérülés nem hátráltatja őket.

A csapat weboldala:

http://pumaoceanracing.com

Ericsson 4



Az egyik győzelmi esélyes hajó. Kormányosa nem kisebb név, mint Torben Grael kétszeres olimpiai bajnok Csillaghajós, Louis Vuitton kupa győztes taktikus. A hajót az a  Juan Koujoumdjian tervezte, aki az előző verseny fölényesen győztes hajóját.

A csapat weboldala:

http://www.ericssonracingteam.com/

Green Dragon



Ez a Kelta-kínai vállalkozás az egyetlen akinek két hazai kikötője van. Az egyik az írországi Galway, a másik a kínai Qingdao. Kormányos Ian Walker kétszeres olimpiai ezüstérmes brit vitorlázó. Taktikus Ian Moore, aki az Illbruckot segítette győzelemre 2001-2002-ben. Hozzájuk tartozik még az  a Neal MacDonald is, aki 2001-2002-ben második lett az Assa Abloy skippereként.

A csapat weboldala:

http://www.greendragonracing.com/en/

Delta Loyd



A csapat az utolsó pillanatban nevezett hajójuk az előző győztes ABM AMRO ONE módosítva. Kormányos az ír Ger O’Rourke.

Ericsson 3



A hajó az előző győztes ABM AMRO ONE továbbfejlesztése,  kormányosa  Andreas Lewander és a csapat elsősorban északról verbuválódott.

A csapat weboldala:

http://www.ericssonracingteam.com/

Team Russia



És végül, de nem utolsósorban az orosz csapat, melynek tulajdonosa Oleg Zherebstov szentpétervári üzletember, aki maga is részt vesz a versenyen. Kormányos az osztrák Andreas Hanakamp, navigátor Wouter Verbraak és olyan húzónevek is a csapat tagjai között vannak, mint Stig Westegaard vagy az olimpiai ezüstérmes Rodion Luka.  A hajót Rob Humprey tervezte.

A csapat weboldala:

http://www.teamrussia.org/en/

Az első kikötői versenyen már túl vagyunk és annyi elmondható, hogy  a Telefonica  Blue uralja  a mezőnyt ebben a gyenge szélben.

Első futam befutó:


1, Telefonica Blue 52:46;

2, Telefonica Black +1:46;

3, Green Dragon +1:06;

4, Ericsson 4 +1:08;

5, Ericsson 3 +48;

6, PUMA +52;

7, Team Russia +1:34;

8, Delta Lloyd +9:25.

Második futam befutó:


1, Telefonica Blue;

2, PUMA;

3, Telefonica Black;

4, Ericsson 4;

5, Ericsson 3;

6, Green Dragon;

7, Delta Lloyd;

8, Team Russia.

A VOR állása az Alicante-i kikötői verseny után:


1 Telefonica Blue 4pts;

2 Telefonica Black 3.5;

3 PUMA 3;

4 Ericsson 4 2.5;

5 Green Dragon 2;

6 Delta Lloyd 1;

7 Ericsson 3 0.5*

8 Team Russia 0.5.

*Elvettek egy pontot büntetésből, mert a felmérések során a hajó tőkesúlya 625 grammal vagyis alig több mint fél kg-vel több volt.

Caffari végső célja, hogy sikeresen vegye az akadályokat a 2008. novemberében kezdődő Vendée Globe versenyen.

Miután sikeresen teljesített 2007-ben a Calais Round Britain, a Mini-Transgascone, a Rolex Fastnet, a Transat Jacques Vabre és a Transat Ecover B to B versenyeken, Caffari most készül az Open 60s típusú hajóján a következő megmérettetésre, az Artemis Transat elnevezésű versenyre, amely mintegy 2800 tenger mérföld hosszúságú, és remek felkészülési lehetőseg biztosít a legnagyobb kihívást jelentő Vendée Globe-ra.

DEE CAFFARI VERSENYTERVE, TRÉNINGJEI

DEE CAFFARI BEMUTATKOZÓ

2006 májusában Dee Caffari sikeresen teljesítette az Aviva Challenge elnevezésű egyéni világrekord-kísérletét, és ezzel ő az első nő, aki egyedül és megszakítás nélkül körbevitorlázta a Földet -uralkodó szelekkel és áramlatokkal megküzdve. Ezzel Caffari bizonyította, hogy a lehető legmagasabb színvonalon vitorlázik.

2006-os rekordját követően nem ült a babérjain, hanem számos versenyen vett részt, köztük a 2006-os Mark Webber Challenge versenyen, ahol 4 fős csapatok futottak, kajakoztak és bicikliztek csaknem 600 kilométeres távon.

2007 januárjában Caffari bejelentette, hogy belekezd Aviva Ocean Racing kampányába, amellyel újabb világrekordot állítana fel mint az első nő, aki egyedül, mindkét irányban körbevitorlázta a Földet megállás nélkül. Dee 2007-ben folyamatosan tréningezett és készült a 2008-as Vendée Globe jelentette megmérettetésre. A világ egyik legkönyörtelenebb tengeri vitorlás versenyének sikeres lezárása után, Dee tehát újabb világrekordot állíthat fel.

Dee Caffari Hertfordshire-ben született, 35 éves és Anglia déli partvidékén él, amikor éppen nem a tengert járja. A vitorlázást gyerekkorában ismerte meg az édesapjával, és szenvedélyesen megszerette a tengert. Caffari egyébként középiskolai tanárként kezdett el dolgozni, de hamarosan rájött, hogy ő a vízen van igazán otthon. Feladta  munkáját és letette a releváns vitorlázási vizsgákat.

Miután visszatért Angliába egy utazásokkal teli időszakot követően, elvállalt egy állást a Mike Golding nevével fémjelzett Mike Golding Yacht Racingnél. A befutott brit tengerész mellett számos versenyen vett részt. Golding egyike azon keveseknek, akik sikeresen vitorláztak az uralkodó szelekkel és áramlatokkal szemben és ezáltal Golding is inspirálta Dee-t a 2006-os Aviva Challenge programban való részvételre.

Caffari önkéntes a Sail for Cancer szervezetben, és a közelmúltban ítélték oda neki az „Év vitorlázója” díjat (Yachtsman of the Year Award).

Dee élvezi az életet, amelyből a legtöbbet szeretné kihozni a mottójának megfelelően, amely „merj, álmodj és fedezz fel!” (dare, dream, discover).

Díjak:


Az Év vitorlázója (Yachtsman of the Year Award)

Az Év vitorlázónője (Royal Variety Award for Sporting Courage)

Az Év vitorlázónője (BBC South Yachtswoman of the Year Award)

Certificate of Achievement by Royal Institute of Navigation 2006

AZ AVIVA VITORLÁS

Dee Caffari új, kifejezetten versenyzésre épített Aviva elnevezésű vitorlását 2007. decemberében bocsátották vízre, amelyet Merfyn Owen és Clay Oliver tervezők álmodtak meg, illetve Hakes Marine építette Új-Zélandon.

Az Aviva a legújabb kommunikációs technológiával van felszerelve, amely Dee-t számos olyan információhoz juttatja mint például az elengedhetetlenül fontos időjárás előrejelzések. A hajó a kategóriájában a leggyorsabb vitorlások közé tartozik, innovatív designnal rendelkezik és kifejezetten az egyedül vitorlázó „kalandortípusnak” épült. Annak, aki kihozza a maximumot a hajóból. A gyorsaság a kulcs, ezért a tervezők és építők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hajó súlya minimális legyen, illetve maximális teljesítményt érjenek el.

Dee lakótere a hajón a navigációs központ közvetlen közelében található a főhajóban, amely körülbelül 2 négyzetméteres területet jelent. Nincs ágy a fedélzeten, és Dee-nek minden alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy egy keveset  tudjon aludni a navigációs ülésben. A hajókonyha egy kicsi kemping tűzhelyből és mosogatóból áll, ahol az egyetlen főzési lehetőség a szárított, félkész élelmiszerek felengedése forró vízzel. Annak érdekében, hogy a legkevesebb súllyal utazzon, Dee nem visz friss élelmiszert a fedélzetre, valamint a ruházatát és személyes tárgyait is a minimumra szorítja.

TECHNIKAI SPECIFIKÁCIÓ AZ OPEN 60 TÍPUSÚ, AVIVA HAJÓRA

Azonosító GBR222

Tervező Owen Clarke Design

Co-designer Clay Oliver

Építők Hakes Marine Construction, Wellington, Új-Zéland

Vízre bocsátás 2007. december

Vízvonal hossz 18.26m

Teljes hossz 20.1m

Szélesség 5.8m

Vízkiszorítás Titkos

Tőkesúly Titkos

Merülés 4.5m

Árboc hossza 27m

Vitorlafelület spinnaker nélkül 300m

²


Vitorlafelület spinnakerrel 580m

²

AZ AVIVA CHALLENGE PROGRAMRÓL

A brit Dee Caffari Portsmouth-ból nyugati irányba indulva és oda visszaérkezve 2005. november 20. és 2006. május 18. között 178 nap 3 óra 5 perc 34 másodperc alatt kerülte meg egyedül, kikötés nélkül a Földet 22m hosszú egytörzsű Aviva vitorlásával.

Dee Caffari több mint 29 227 mérföldet tett meg, legyűrve a tengeri áramlatokat, és a  jéghegyekkel tarkított tájakat. Az út hosszú volt, sokszor lassú és nagyon kényelmetlen, miután a hajót gyakran erősen dobálta a szél. Az elemekkel küszködve Caffari-nak 4600 mérföldes extra utat kellett megtennie, miután többször kellett változtatnia útvonalán a szeles idő és a veszélyes, dél-tengeri óceáni áramlatok miatt.

Az Aviva Challenge nehézségét az is bizonyítja, hogy vitorláson csupán egy maroknyi férfi teljesítette valaha is ezt a távot. Az első 1971-ben Sir Chay Blyth volt, aki annak ellenére indult el, hogy mindenki szerint lehetetlen vállalkozásba kezdett. 292 nap után, Sir Chay Blyth olyan rekordot állított fel, amelyet 21 évig senki sem tudott megdönteni. 1993-ben a szintén brit Mike Golding 161 napos eredménnyel döntötte meg a korábbi rekordot. 2000-ben a francia Philippe Monnet 10 nappal javított ezen a teljesítményen, mielőtt honfitársa, Jean-Luc Van Den Heede felállította a jelenlegi rekordot 122 nap, 14 óra, 3 perc és 49 másodperces eredményével.

A nyugati irányba történő vitorlázás folyamatosan terheli a hajót. Caffari ezt a kihívást egy 72 láb hosszú vitorláson teljesítette, amely ismert megbízhatóságáról, erejéről és tartósságáról. Dee az Aviva Ocean Racing-ben egy olyan, új Open 60s típusú hajót választott, amelyiknél ezzel szemben a gyorsaság a legfontosabb jellemző. Az Aviva Challenge eredményességével Dee bebizonyította, hogy kiválóan vitorlázik és rendkívül kitartó. Az Aviva Ocean Racing-ben új kihívással szembesül, és megmutathatja, hogy nemcsak kitartó, hanem gyors is tud lenni.

AVIVA

Az Aviva a világ ötödik legnagyobb és Európa vezető életbiztosítója. Az Aviva tevékenységi körébe a hosszú távú megtakarítások, az alapkezelés és a vagyonbiztosítás tartoznak. Az Aviva Magyarországon a legdinamikusabban fejlődő életbiztosító .

Az Aviva világszinten 41,5 milliárd font értékű díjbevételi eredménnyel rendelkezik, és 377 milliárd angol font értékű vagyont kezel. 59 ezer munkatársával több mint 40 millió ügyfél igényeit szolgálja ki.

Az Aviva fő célkitűzése, hogy a világ legmegbízhatóbb megtakarítási, befektetési és biztosítási szolgáltatója legyen.

A jövő, a jövőtervezés és a jövőbiztosítás adja üzlete lényegét. Az Aviva világszerte vezet az innovatív termékek és szolgáltatások bevezetésben, miután olyan megoldásokat keres, amelyek valóban kielégítik az ügyfelek igényeit.

A küldetésük része, hogy átlátják, milyen hatást gyakorolnak a környezetünkre, és ennek megfelelően tevékenységüket a jövő generációinak figyelembevételével végzik.

Aviva Challenge 2005-2006-ben az Aviva támogatta Dee Caffarit az Aviva Challenge programban, amelynek célja az volt, hogy Dee legyen az első nő, aki megállás nélkül, nyugati irányban körbevitorlázza a Földet. Caffari novemberben indult útnak, és 6 hónappal később futott be Southampton városába.

Az életbiztosító idén ismét végigköveti a sportolónő útját az Ocean Racing versenyen.

Thomas Coville, akit Vendee Globe részvételéről ismerhetnek elsősorban, tegnap hazai idő szerint este ¾ 8-kor elstartolt.
Hajója a Sodebo alig nagyobb, de jóval fejlettebb hi-tec gép, mint az IDEC2. Persze ez nem garancia a sikerre, hisz elég nehéz lesz olyan időjárást kifogni, mint ami eddig Joyonak kedvezett. Ráadásul Coville közel azonos időben rajtolt volna Joyonnal, de hidraulika problémák miatt késleltetni kellett a startot.

Erről a rekordkísérletről is beszámolunk alkalmakként.

A Groupama III. halasztani kényszerült a Jules Verne Trophy elnyerésére indított kísérletét, amikor is egy 24 órás tesztvitorlázás után  delaminálódást fedeztek fel a hajón.

Szóval ez a verseny Brazíliából Bretagneba tart. Rajt a TJV befutója Salvador de Bahia cél pedig Port-La-Foret. A verseny induló hajóosztálya értelemszerűen a 60 lábas Imoca osztály. A TJV-n befutó hajók közül rajthoz áll 15 vagyis egy kivételével az összes.

A rajt ma 14:00 GMT-kor lesz
a Bahia Yacht Club elötti vizterületről. A mezőnyben csak a legismertebb neveket említve ott van Loick Peyron, Michael Desjoyeaux, Mike Golding,
a TBS Nagydíjon is vitorlázó Yannick Bestaven, Bernard Stamm. Két hölgy is nyomja a szólóversenyt: Dee Caffari és Samantha Davies a két vállakozó.

A verseny távja 4200 mérföld, amit előre láthatólag 16-18 nap alatt fognak a versenyzők megtenni. Persze az egész ügy úgy van összehozva, hogy a versenyzők rádió kapcsolatot fognak létesíteni a jövő héten zajló Paris Boatshow látogatóival a helyszinen. Mindent a közönségért

A Barcelona World Race, akár az egyik legjobb Földkerülő verseny is lehet. És az egyetlen négykezes. Ezért is  sajnálom, hogy kétfelé oszlott a mezőny, hiszen az elmúlt években hihetetlen fejlesztések jöttek létre az Open60-as osztályban. Izgalmas lett volna egy mezőnyben látni Michael Desjoyeaux-t, Mike Goldingot, Vincent Riout, Roland Jourdaint, hogy csak a nagyokat említsem. Sajnos ez nem így alakult, de remélem a Vendée Globe-on ott találjuk majd mindegyiküket. De elég a nyafiból, nézzük, hogy mi történt az elmúlt három nap.

Barcelonában a hajók gyenge szélben rajtoltak és a PRB (Vincent Riou/Sebastien Josse) rögtön fölényesen az élre állt.És míg mögöttük nagy volt a tülekedés, addig ők tetemes előny birtokában vitorlázhattak el Barcelonából.

Nem is történt semmi különös egészen Ibizáig. Itt a nagyából együtt haladó mezőny két részre szakadt. Öt hajó nyugatról, míg hárman keletről kerülték a szigetet. Bár a nyugati út hoszabbnak tünt, mégis ez az oldal fizetett és az első két hajó. Jelen esetben a PRB és a Virbac Paprec2 húsz mérföldre növelte az előnyét. Egymás között is volt vagy kilenc mérföld. Az Estrella Damm és a Temenos II talán még beér a keletről érkező Delta Dore elé, de a Hugo Bossnak már nem túl sok az esélye.

A hajók lassan Spanyolország déli oldalán hajóznak és hamarosan elérik az Atlanti Óceánt.Ez alól kivétel talán az Educación Sin Fronteras a régi Kinfisher, mely már közel 200 mérföld hátrányt gyüjtött…

Elsőre úgy tűnik, hogy a rendezők nagyon odafigyeltek a közönség kiszolgálására. A nagyon jó weboldalon 2D, 3D versenykövető is található és hasonlóan az elöző VOR-hoz, még magunk is hajóba szállhatunk és vesrenyezhetünk. Érdemes ellátogatni…

Korábban már írtunk róla, hogy az idei verseny új nevezési csúcsot hozott. Ugyanakkor a 40 lábas osztály erősödése mellett a többtestűek szinte súlytalanná váltak. És mintha
a Jóisten se szeretné őket elmaradt a részükre külön rendezett prológ az időjárás vadsága miatt.

Nem úgy az egytestűek versenyén, ahol azért nem sikerült mindenkinek az indulás. Történt ugyanis, hogy a Pindar szponzorálta Brian Thomson által kormányzott 60 lábas hajó rövid fentállása alatt másodszor is eltörte az árbocát. Ez Le Havre elött történt nyolc nappal a rajt elött. Mivel az első esettől eltérően most nem lehetett az árbocot megmenteni, így a hajót visszaléptették a versenyből.

De térjünk vissza
prológra. Több új és régebbi, de még javában versenyképes hajó indul a versenyen és mintegy előfelmérésnek számukra sem lényegtelen az előverseny.

A 8 mérföld hosszú Laguna Trófea
tipikusan olyan pályán zajlott, ahol a közönség a legizgalmasabb pillanatokat láthatja. A pályajelek a látótávolságon belül voltak elhelyezve. Hiába, no mindent a show-ért!

A futamot a Marc Guillemot és a Figaro győztest Charles Caudreller által kormányzott új Guillaume Verdier-VPLP tervezésű hajója nyerte- Másodikként a számunkra sokkal ismerősebb Mike Golding és harmadikként a TJV nagy esélyese a Vendée Globe, Figaro, Transat győztes Michael Desjoyeaux. Az erőviszonyoknak nem éppen ez a befutási sorrend felel meg, de egy transat verseny az kicsit persze mindig más. Hamarosan eg is tudjuk mi igaz a papirformából.

A 2007. június 3-án rajtoló Calais Kerülje meg a Brit-szigeteket verseny meglehetősen fontos azon csapatok számra, akik a Transat Jacques Vabre regattára vagy a Barcelona Race-re izzítanak az év későbbi részében.

Dee Cafari, aki ugyebár a „rossz irányba” kerülte meg a Földet tavaly, most a 2008-as Vendee Globe-ra készülődik Finot által tervezett hajójával és Calais-ban is ott lesz a rajtnál.

Az új Farr tervezésű hajókkal rendelkezők közül Jean-Pierre Dick már túl van jónéhány vitorlatesztelésen, melyet új-zélandon ejtett meg a Virbac-Paprec 2 fedélzetén és valószínűleg mostanában vitorlázik vissza Franciaországba – ez az Open 60-as már inkább siklótestű, mint a korábbi generációs hajók (trim tab).

Michel Desjoyeaux új prototípusát is nagy várakozás övezi – ezúttal már a Foncia színeiben vitorlázva (CDK Technologies konstrukció). Ahogyan az várható, az említett ötödik Farr induló is valószínűleg csak a rajt előtt pár nappal áll össze, hogy a vitorlákat tesztelje. A Farr hajók pedig várhatóan éles küzdelmet vívnak majd egymással Vincent Riou (PRB-2) és Jeremie Beyou (Delta Dore) irányítása alatt. A legutóbbi, vagyis a 2004-es Vendee Globe győztese (Sebastien Josseval karöltve a Barcelona Race-en), készítgeti a PRB-2 új árbocát, míg a győztes szóló Figaro vitorlázó a Delta Dore-t bocsátja újra útjára március 15-e környékén.

A verseny egyik nagy kérdése, hogy a Roland Jourdain által futott referenciaidőt (2005 – 6 nap 16 óra 43 perc) képes lesz-e bárki is felülmúlni.

Nevezések az előzetes regisztrációk alapján:

Vincent Riou (PRB-2)

Jeremie Beyou (Delta Dore)

Jean Le Cam (VM Materiaux)

Jean-Philippe Chomette & Arnaud Boissiere (Solune-2)

Dee Cafari (Aviva)

Jonny Malbon ( Artemis )

Potenciális nevezők:

Roland Jourdain (Veolia)

Bernard Stamm (Cheminee Poujoulat II)

Jean-Pierre Dick (Paprec-Virbac II)

Samantha Davis (Roxy)

Yann Elies (Generali) Marc Guillemot (Safran)

Michel Desjoyeaux (Foncia)

Dominic Wavre (Temenos II)

„Még az is lehet, hogy indul” kategória:

Ellen MacArthur (OC Challenges)

Mike Golding (Ecover III)

Alex Thomson (Hugo Boss II)

Jean- Baptiste Dejeanty (Maisonneuve-Region Basse Normandie)

Legújabb kampányában egy Open 60-as előkerült, amellyel szeretne benevezni a 2008/9-ben esedékes Vendee Globe-ra.

Aki nem ismerné Caffarit, annak megemlítenénk, hogy a brit tanárnő 2006. májusában 33 évesen az Aviva Challenge fedélzetén első nőként kerülte meg a Földet non-stop a légi és vízi áramlatokkal szemben, keletről nyugatnak vitorlázva.

Caffari felkészülése során az IMOCA osztály (Nemzetközi Egytestű Nyílt Osztály Szövetség) Open 60-asával vesz részt az osztály 2007-8-as versenyein, amely jó felkészülést jelent a 2008/9 Vendee Globe. Eleinte a korábbi Hellomoto fedélzetén fog vitorlázni, amelyet edzőhajónak vásároltak meg számára. A 2008-as Vendee Globe-on pedig már új hajóval virít Caffari, amelynek tervezése már meg is kezdődött. A hajó építésére a tapasztalt Merfyn Owent kérték fel, aki az Owen Clarke Designs alapítója.

Az Aviva Ocean Racing Teamben helyet kapott Caffari korábbi Földkerülését is segítő igazgató Andrew Roberts és Harry Spedding, aki menedzseri funkciókat tölt be.

A csapatban új emberként jelent meg a menedzser Joff Brown, aki számos korábbi Open 60-as felkészülést segített már, többek között Mike Goldingét, Conrad Humphreys-ét és Alex Thomsonét.

Az egyik rekord a leggyorsabb átkelés Anglia és Dél-Afrika között Open 60-as osztályban (29 nap, 21 óra, 59 perc, 45 mp), a másik a szóló Atlanti-óceán átkelés (10 nap, 11 óra, 55 perc, 19 mp).

Stamm a 2000-2001-es Vendée Globe-ra egy Pierre Rolland tervezésű hajót épített. De idővel kénytelen volt szembesülni vele, hogy nem tudja tartani az ütemezést és emiatt ki kellett állnia a Vendée-ről automata kormány meghibásodás miatt. Stamm ezután egy kis csapattal azonnal New Yorkba utazott és egy kedvező időjárási ablakot kihasználva megdöntött két rekordot is: átszelés az Atlanti-óceánon csapatban (8nap 20óra 55perc 35mp) és a 24 órás egytestű rekordot (


467.1 mérföld

).

Mikor a VELUX 5 OCEANS-t legutóbb megrendezték Stamm a 4. szakasz során egy gyors pit stopra kényszerült a Falkland-szigeteknél, mivel a Horn-fok megkerülésekor kritikus problémák merültek fel dönthető kílrendszerében; a rövid kitérő sem állíthatta meg a kormányost, hogy ne ő nyerje a brazíliai szakaszt. 2004 júniusában heves viharok sora csapott le az Open 60-as mezőnyre a Transat során. Két hajó is árbocát vesztette és az időjárás nagy megpróbáltatás elé állította Stammot is, mivel kílje levált teljesen és


ezáltal hajója felborult 400 mérföldre Új-Foundland partjaitól. Egy tanker sietett a segítségére és pár óra múlva már hajójának megmentésén dolgozott. Háromnapi keresés után Stamm rátalált hajójára és kissé vakmerő módon alámerült, hogy a riget eltávolítsa hajójáról.

Kétévnyi teljes rekonstrukció után a Cheminées Poujoulat készen áll, hogy részt vegyen a VELUX 5 OCEANS versenyén, mert Stamm (is) nyerni akar, bármi áron.

A fő oka, hogy így megbővülhetett a mezőny, hogy idén egy új 40-es osztály is részt vesz 25 nevezővel. Annak ellenére, hogy a kissé lebutított Open 40-es inkább a lelkes amatőröket célozta meg, mintsem az ambiciózus profikat, nyugodtan állítható, hogy eléggé eltérő képességű és tudású vitorlázók érkeztek. Jó néhány brit, mint például Phil Sharp, Nick Bubb és Ian Munslow érezte, hogy itt az ideje kilépni a mini világából. Néhány Figaro vitorlázó is jelezte részvételét, mint például a korábbi Solitaire győztes Dominic Vittet, vagy a jónevű Gildas Morvan.

Az IMOCA Open 60-az osztály lesz az egyik legfigyelemreméltóbb divízió, mivel itt indul a két új építésű Farr hajó, Vincent Riou’s

PRB

-je és Jeremie Beyou Delta Dore-ja, illetve Dominique Wavre

Temenos

aja, amely Owen Clarke kezének munkája, legalábbis részben. Szintén debütál az IMOCA osztályban Brian Thompson új hajója az

Artemis

, a korábbi

Pinda

. Az ORMA 60-as kormányos Marc Guillemot pedig nem mással indul, mint négy évvel ezelőtti

Kingfisher


rel

, mivel sajátja építés alatt áll.

Roland Jourdain példának okáért vérszomjasan várja új hajójával a versenyt, mivel a Vendée Globeon kílsérülés miatt kiállni kényszerült. Jean le Cam, aki másodikként végzett a legutóbbi Vendee Globe-on a

Sill

testvérhajójával tér vissza, de

VM Materiaux

szponzorálásában. Várható, hogy utolsó nagy versenye lesz Jean-Pierre Dicknek a Vendees

Virbac-Paprec

fedélzetén, mivel lassan kész az új Farr Yacht tervezésű Open 60-asa is.

Habár 18 résztvevő nincs is, mint 2002-ben volt, 12 hajó jelenleg is versenybe áll a MultiCup elhóditásáért. Ez viszont igen izmos line-upot jelent: a résztvevők között van Cammas, a 2002-es győztes Desjoyeaux, aztán Bidegorry és a

Gitana 12


kormányosa

Thierry Duprey, Loick Peyron (

Gitana 11). Bruno

Peyron viszont egyértelműen adott hangot távolmaradását, mivel nem akarja újjáélni utolsó Route du Rhumon elszenvedett balesetét, mikor a

Fujicolor


szabályosan összecsukódott.

Néhány régi arccal is találkozhatunk, akiket nem láthattunk idén ORMA versenyen, mint például Thomas Coville a

Sodebo

n, Yvan Bourgnon a Brossardon, Alain Gautier a

Foncia

n, Steve Ravussin az

Orange Project

en (korábbi Banque Populaire), míg a 28 éves Antoine Koch újra a

Sopra Group

kormányánál mutatkozik be.

Reménykedni már pedig kell, mivel hurrikán erejű szél előfordulhat, de azért bízzunk benne, hogy elkerüli a mezőnyt.

A mérsékelt északi szél lehetővé tette a látványos rajtot, mivel így a résztvevők spinnakerrel vághattak neki a távnak.

A 2005-ös Solitaire Affelou Le Figaro győztese Jeremie Beyou a tavalyi Vendee Globe győztes Vincent Riouval indul. A favoritoknak számító franciák nyerték a pénteki prológot is, de azért vannak még, akik megzavarhatják számításukat, mivel az offshore Ki kicsodájából más két és négykezes versenyzők is indulnak: Armel Cleac’ H/Nicolas Troussellal, Kito de Pavant (a 2002-es Solitaire Figaro győztese)/Pietro d’ Ali, Charles Caudrelier/Nicolas Berenger, Roland Jourdain Jean/Luc Nelias, Eric Drouglazet/Armel Tripon, Gildas Morvan/Erwan Tabarly.

A leginkább favorizált csapatokon kívül hat másik outszájdernek azért nem nevezhető csapat is szerezhet dobogós helyet: Corentin Douguet/Thierry Chabagny (E.Leclerc/Bouygues Telecom), Jeanne Grégoire/Gérald Véniard (Banque Populaire), Jean-Pierre Dick/Bruno Jourdren (Virbac-Paprec), Yannick Bestaven/Ronan Guérin (Aquarelle.com), Bertrand de Broc/Benoît Petit (Les Mousquetaires) abd Fred Duthil/Sam Manuard (Brossard).

A hétfői rajtnál tapasztalható ideális körülmények keddre megromlottak és a szél jelentősen legyengült, így kissé lassú lehet a menet Madeirára.

A körverseny több ezer mérföldet ölel fel kombinálva a szóló, a négykezes és az ötszemélyes csapatokat egy igazán nemzetközi mezőnyben, ahol 25 hajó verseng Európa, Észak-Amerika és természetesen a Föld körül.

Ellen egyelőre feladta szóló vitorlás karrierjét, olyannyira, hogy a következő, 2008-9-es Vendée Globe-on sem tervezi a részvételt.

Az ázsiai rekord körút az utolsó felvonása Ellen szóló karrierjének, amelyet még a B&Q égisze alatt tesz meg. A társaság 8 éven keresztül szponzorálta a nagysikerű rekordert. E szponzoráció visszhangja rengeteg helyre elért és Ellenek köszönhetően több tíz millió font folyt be a sponzor kasszájába. A szerződés 2006 októberében jár le.

69 nevezés érkezett a Solitaire Affelou Le Figaro 2006-os versenyére. Ebből rekordszámú. 29 induló, aki első alkalommal indul neki az 1898 mérföld hosszúságú versenynek, mely Franciaország, Spanyolország és Irország között zajlik. Az indulók között szerepel öt nő és hat nem francia is. Persze itt vannak az előző négy év gyöztesei is.

A verseny maga 37 éve zajlik, 10 méteres One Design hajókkal. Minden nagy szólóvitorlázó ugródeszkája a transat és földkerülő versenyek felé, de a verseny rangját az is bizonyítja, hogy ide szívesen visszatérnek versenyezni a veteránok is. Itt nyert már háromszor Jean Le Cam, kétszer Michel Desjoyeaux. De a Vendée Globe hősök nevét említve Christopher Auguin, Yves Parlier, Philippe Poupon.

A sok első versenyes között persze nem amatőrök szerepelnek. Elöször indul például az a Jean Pierre Dick, aki nyert a két utóbbi Transat Jacques Vabre versenyen és az utolsó Vendée Globe-on is indult. Corentin Douguet, a legutóbbi Mini Tarnsat győztese.

A külföldiek közül találkozhatunk azzal a Pietro d’Ali-val akivel 2003-ban Földváron a Csillaghajó Tavaszi EB-n is találkozhattunk. Samantha Davies-el aki az egyik legigéretesebb angol szólóvitorlázó hölgy.De német és zöldfoki szigeteki versenyző is készül.

Az idei az egyik leghosszabb verseny. A leghosszabb szakasza 590 mérföld, míg a legrövidebb 314. Az augusztus 6-i rajt Cherbourg-Octeville-ből lesz. A cél  Santender a spanyol partokál. Innen a második szakasz  Saint-Gilles-Croix-de-Vie-ba fut be. Ez után az irországi Dingle következik. Majd Concarneau a végső állomás, ahol a győztes fejére a korona kerül.

A FIGARO BENETEAU 2

Építő: Bénéteau

Tervező: Cabinet Lombard

Építés éve: 2002

Technikai adatok:

– LOA: 10,10 m

– LWL: 9, 82 m

– Merülés: 2,10 m

– Vízkiszorítás: 3 050 KG

– Ballast: 1 100 kg

– Nagyvitorla: 36 m

²

– Nagy génua: 30m

²

– Spinnaker: 85 m

²

– Frakcionális rig 7/8 karbon

Január:


Elkészült az első VO70-es hajó a világon.

Tragikus hirtelenséggel fiatalon elhunyt Kertész Gábor, a Finn osztály egyik jeles képviselője.

Két új osztályszövetség is megalakult. A Dragon és a Nautic flotta is így tette hivatalossá a működését.

Február:


Új rekord a Vendée Globe történetében. Vincent Riou ugyanazzal a hajóval nyeri a versenyt, mint az előzőt Michael Desjoyeaux: Persze új pályarekord is születik, 87 nap 10 óra 47 perc 55 másodperc idővel.

Ellen MacArthur megdönti a szóló földkerülés abszolút rekordját. Az új rekord ideje: 71 nap 14 óra 18 perc és 33 másodperc.

Elrajtol az Oryx Quest nevezetű hamvába halt földkerülő verseny. Nemhogy kevés indulóval és mégkevesebb befutóval bír a viadal, de még a főszervező, Tracy Edwards is adós maradt pár milló dollárral.

Március:

Öt év után megújul a SAILING.HU arculata.

Bruno Peyron és csapata az Orange2 fedélzetén 50 nap 16 óra 20 perc és 4 másodperc alatt kerüli meg a Földet.

Russell Coutts olyan szerződés keretében lép ki az Alinghi-től, hogy két évig nem mehet egyetlen Amerika Kupa csapathoz sem.

Április:

Elkezdődik a szezon. Agárdon rögtön a második versenyre – a SAILING.HU Kupára – 126 hajó jön össze.

Megdől a vizen vitorlával elérhető sebességi világcsúcs. Finan Maynard 48,7 csomós sebességet produkál szörfjével.

A hónap végén bekövetkezik egy olyan tragédia, amire senki sem számított. A Mira-Mare Kupa adriai versenyen a 13 hajóból álló Bavaria 42match flotta egyik hajójának leszakad a tőkesúlya és Budavári Vilmos a hajó legénységének tagja életét veszti. A hajóépítő cég tagadja a felelősségét még annak ellenére is, hogy szinte az összes hajón látszanak a kiel rögzítésének hiányosságai.

Május:

Pénteki Regatták néven új, rendhagyó versenysorozat indul Balatonkenesén. A 18 versenyből álló sorozat Scholtz 22-es hajókkal zajlik.

Az Asso Európabajnokságon a Detre Szabolcs, Detre Zsolt, Dercsényi András, Detre Nándor, Petrányi Zoltán és Szaplonczay Péter felállású csapat bronzérmet szerzett.

Weöres Márta a Team Shosholoza dél-afrikai Amerika Kupa csapathoz szerződőtt, mint meteotaktikus. Így ő az első magyar, aki csapattag a világ legrégebbi trófeájáért vívott küzdelemben.

A Balatonfüreden rendezett Soling Masters Világbajnokságon a Wossala György-Kovácsi László-Németh Péter egység ezüst, míg a Bánkúti Gábor-Szücs Péter-Galántha György egység bronzérmet szerzett.

Elhunyt Hegyi Dénes a TVSK elnöke és a Regina osztály egyik alapítója.

A Gyenes Balázs-Mónus Gyula-Vezér Károly egység bronzérmet szerez a Soling Világbajnokságon.

Útjára indul a Kenese Match Race.

A hónap utolsó napján tartották a Magyar Vitorlás Szövetség tisztújító közgyűlését. A Szövetség új elnöke Straub Elek lett.

Június:

Idén ünnepli 25. évfordulóját a Tisza-tavi vitorlázás.

Második fordulója is lebonyolódik a Kenese Match Race-nek. Véglegessé válik a legjobb hat, aki a döntőben vitorlázik.

Az Alinghi nyeri a Louis Vuitton Acts 4., míg a Luna Rossa az 5. felvonását Valenciában.

Július:

Francis Joyon először a szóló 24 órás sebességi rekordot döntötte meg megtéve 543 mérföldet. Majd az Atlanti Óceán átkelési rekordot is 10 év után 6 nap 4 óra 1 perc 37 másodpercre rövidítette és utána miszlikre aprította hajóját egy zátonyon.

Eldőlt, hogy a 2012-es olimpia Londonban, a vitorlásversenyek pedig Weymouthban lesznek.

Litkey Bence és csapata nyerte a Vodafone Kenese Match Race-t. Maga mögé utasítva a jóval esélyesebb Scholtz Imrét. Harmadik Goszleth Marcell lett.

Litkey Farkas ötödszörre is megnyeri a Kékszalagot. 432 hajó 1961 ember vesz részt a versenyen, ami rekord szám.

Augusztus:

Dr. Hajdu Balázs lett a Nemzetközi Finn Osztályszövetség 11. elnöke.

A Wossala György-Vezér Károly-Németh Péter egység a Medemblikben rendezett Soling Európabajnokságon ezüstérmet szerzett.

Az Alinghi nyeri a Louis Vuitton Acts 6. felvonását.

Szeptember:

Berecz Zsombor egyedülálló módon 2006-ban megnyeri a Finn bajnoki címet is a Laser után.

A változatosság kedvéért az Alinghi nyeri a Malmőben rendezett Acts 7-et is.

A Balatonföldváron rendezett Repülő Hollandi Világbajnokságon a Majthényi-Domokos páros a második helyen végez.

Fináczy György negyedik alkalommal nyeri el a Balatonkerülő egykezes viadalt a TBS Nagydíjat.

ifj. Scholtz Imre nyerte a Pénteki Regatták versenysorozatot.

Október:

Végetért az első CECC (Central European Cadet Cup) sorozat. A négy versenyből álló sorozaton serdülő kategóriát a Böröcz Bence és Böröcz Berta páros nyerte.

Az Alinghi megnyerte az LV Acts 8. és 9. versenyét is Trapaniban. Így magasan a mezőny előtt végzett a 2005-ös szezonban.

Lezajlott az első Magyar Tengeri Bajnokság az Adrián.

November:

A VOR első kikötői versenyét az Ericsson nyeri.

Az ISAF Rolex év vitorlázója díjat Ellen MacArthur és a Tornado osztály világbajnokai Fernando Echavarriat és Antón Paz Blanco nyeri.

A Jacques Vabre kétkezes atlanti átkelő versenyen a trimaránok nagy része felborul a dúvad időjárás miatt. Az Open 60-as osztály első két hajóját mindössze 35 perc választotta el a befutóban.

Elrajtol a Volvo Ocean Race első szakasza Vigo-Fokváros távon. Az első éjszaka a mezőny nagy részének komoly sérüléseket okoz, ketten kiállni kényszerülnek.

Az ABN AMRO ONE 546 mérföld/24 órára javítja az egytestű sebességi csúcsot.

December:

Az év vitorlázója itthon Litkey Farkas, Váradi Kata és Váradi Julianna lesznek.

Átadják az idén első ízben megrendezett One Design Trophy díjait, a One Design flotta osztályainak kiírt négy verseny alapján.

Az ABN AMRO ONE nyeri a VOR első szakaszát.

Ország:

Hollandia


Skipper:

Sebastian Josse


Navigátor:

Simon Fishe


Designer:

Juan Kouyoumdjian


Építő:

Killian Bushe


Vízretétel:

2005 január

Sebastian Josse azután lett a csapat skippere, miután a legutóbbi Vendée Globe-on ötödikként fejezte be a versenyt. Õ a legidősebb az „junior” csapatból a maga 30 évével.Amíg a második hajó épült, addig VO60-assal versenyeztek és megnyerték a Route de l’Equateur versenyt.  A csapat tagjaiból alig van profi vitorlázó. Földkerülésen is csak hárman vettek részt eddig.

Hajójuk az első VO70-es a világon. A csapat elsődleges szerepe, hogy messzemenőkig támogassa az ABN AMRO ONE csapatát. Ez  bővrn megvalósul, hisz Josse, akinek komoly tapasztalata van az Open 60-asokban tanította meg a billenő tőkesúly és az uszony használatára az A csapatot.

A 25,000 mérföldet három hónaposra tervezik és a versenyzők egytestű IMOCA Open 60-asokat használnak majd. A verseny nevéből már sejthető hol rajtol és finisel a verseny.

A hajók mindegyike


60 láb

hosszú és egytestű, ugyanazok, melyeket a Vendée Globe-on használnak. Jelenleg már 25 felmért Open 60-as áll rendelkezésre és hét újonnan kialakított projekt vár a megvalósításra. Kiemelendő, hogy a Barcelona World Race már része a 2007/08-as IMOCA naptárnak.

A hivatalos nevezési oldalt 2006 februárjában nyitják meg.

Ország:

USA

Skipper:

Paul Cayard

Tervező:

Bruce Farr

Építő:

Green Marine

Vizretétel:

2005 szeptember

Idén augusztusban került bejelentésre, hogy a csapat skippere a 97-98-as Whitbread (VOR elődje) győztes Paul Cayard lesz. A csapat komoly szellemi potenciállal rendelkezik, hisz tagjai 20 Amerika Kupa, 6 olimpiai és 12 Withbread/VOR kampányon vettek részt. Néhányan a VOR kedvéért otthagyták más felkészülésüket. Ilyen Dirk de Rider, aki az Amerika Kupából szállt ki, és Rodney Ardern és Curtis Blewett, akik az Alinghi csapatát hagyták ott. A navigátor Jules Salter, a GBR Challenge tagja formálisan. Az összes csapattag indult már Withbread/VOR versenyen, sőt Nick Moloney részt vett a Vendée Globe-on is. És persze Paul Cayard mellett aki az athéni olimpián Csillaghajó osztályban indult, kishajós tapasztalat is akad bőven. A többszörös finn és csillaghajó világbajnok Freddy Lööf is a csapat tagja.

Nem válik hátrányukra ez a szelllemi potenciál, hisz a hajójuk későn, idén szeptemberben került csak vízre. Azért az mindenképpen mellettük szól, hogy a Green Marine műhelyében másodikként került ki a hajó és így talán jobb lesz vagy legalábbis nem lesz annyi gyermekbetegsége, mint az Ericssonnak, az első ott épített VOR70-nek. Paul Cayard a következőképpen nyilatkozott az esélyeikről: „Amiért későn rajtoltunk nagyon nagy szükségünk van a tudásra. Amikor az EF Language fedélzetén megnyertük a versenyt, kilenc közülünk nem volt még földekrülésen a navigátort és a skippert is beleértve. De akkor más módon készültünk, volt kilenc hónapunk, hogy felkészüljünk és élesben tanultuk a tengerészkedést. Most jóval több tudás birtokában, de jóval kevesebb idővel tevékenykedünk”.

Bruce Farr neve ismét dominál a hajótervezők között, csakúgy, mint az előző VOR versenyen. Idén a hét hajóból négyet is ő tervezett. A négy közül a Brazil1 hasonlít legjobban a The Black Pearl-re. Ez a két hajó kevésbé szögletes, mint az Ericsson vagy a Movistar. Más szavakkal élve inkább Marilyn Monroe-s, mint Kate Moss-os.

A verseny június 30-án vette kezdetét és a személyzet a Cowes Combined Clubs (CCC) új központjában készült fel a Cowes Parádéra, hogy a szervezők zavartalanul bonyolíthassák le a nyolcnapos frenetikus aktivitású versenyt. Az előkészületek alatt megerősítették a britek vitorlásközpontját, hogy az a nagy „támadásnak” ellenálljon, ahol 38 osztályban 1 040 jacht versenyez 8 000 fő legénységgel.

“Az ebben az évben domináló brit MacArthur nyitotta meg a regattát, aki vitathatóan az egyik legnagyobb élő vitorlás legenda Sir Francis Chichester óta, aki 1967-ben a


Gipsy Moth IV fedélzetén


egyedül kerülte meg a földet. Ezúttal MacArthur állt a felújított hajó fedélzetén, amikor az Cowes-ban dokkolt az Egyesült Királyság Vitorlás Akadémiájánál.

Ebben az évben a vízen hagyományos keverékben jelennek meg az új versenyhajók és cirkálók a handicap divizíókban, ráadásul minden klasszikus és modern one-design osztály részt vesz a versenyen, ami különlegessé teszi Cowes-t a Királyságban. Csütörtökön pedig a Wight sziget körüli verseny kerül megrendezésre, melyen a Vendée Globe Open 60-as osztályának résztvevői indulnak, így Mike Golding, Alex Thomson és Conrad Humphreys.

Szintén részt vesznek és az Open 60-asok után rajtol a két legnagyobb jacht is, a 100 lábas maxi, a


Skandia Wild Thing


Ausztráliából és az


ICAP Maximus


Új-Zélandról, mindkettő részt vesz a Fastnet versenyén is.

Az amerikai TIME magazin évről-évre megjelenő kiadványa a világ száz legbefolyásosabb emberét mutatja be.

A vitorlázó Ellen MacArthur mellett szerepelnek más sportolók is a száz között, így Michael Schumacher (Forma-1-es pilóta) és a kosárlabdázó LeBron James is. A százban rajtuk kívül még két név is szorosabban kapcsolódik a sporthoz: Roman Abramovics (Chelsea és a CSZKA Moszkva focicsapat tulajdonosa) és Dick Pound a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) elnöke.

De vajon miért választották be e patinás névsorba a brit vitorlázó hölgyet? Íme pár ötletadó kronológiai sorrendben:

1995-ben az Év Ifjúsági Vitorlázója Angliában

1997-ben a Mini Transatlanti versenyen 14. helyezett.

1998-ban osztályában megnyerte  Route du Rhum versenyt.

2000-ben megnyeri a 60 lábas osztályában  az Europe New Man STAR viadalt.

Ellen MacArthur, Kingfisher nevű hajójával indult a

2001-es Vendée Globe

-on. Földkerülésének ideje 94 nap, 4 óra, 25 perc és 40 másodperc. Csak 1 nap, 25 perc és 8 másodperccel több, mint az akkori első helyezett Michel Desjoyeaux-é (PRB). Ekkor a

világon a második legjobb földkerülő idő volt az övé

, ő a legfiatalabb, aki ezt a távot teljesítette, és ő az leggyorsabb nő, aki megkerülte  a Földet.

Az 1976. július 8-án született hölgy

nyert a Route du Rhum 2002.

évi verseny 60 lábas egytestű osztályában.  November 23-án keresztezte a célvonalat Guadeloupe-on. A Route du Rhum (A Rum Útja) az első francia transzatlanti verseny. 1978-óta rendezik egytestű és többtestű hajóknak. A verseny egyszemélyes. Rajt Saint-Maloból, a cél pedig a karib-tengeri Pointe-á Pitre, Guadeloupe szigetén. Az egytestű hajók november 9-én, míg a többtestűek november 10-én rajtoltak.

Ellen MacArthur 2005. február 7-én magyar idő szerint 23 óra 29 perc 17 másodperckor keresztezte a célvonalat Ushantnál. Így

új egykezes földkerülő világcsúcsot állított fel

, melynek ideje 71 nap 14 óra 18 perc és 33 másodperc. Ennyi idő kellett, hogy egymagában a 75 lábas B&Q trimarán fedélzetén körbehajózza a Földet. Ez az idő 1 nap 8 óra és 35 perccel jobb, mint Francois Joyon egy éve felállított új csúcsa. Ez 15,9 csomó átlagot jelent a 27354 mérföldes úton.

A Vendée Globe második helye után mindenki az egekig magasztalta az akkor, alig 24 éves „pici lányt”. Pedig akkor már sejteni lehetett, hogy nem csak a világ egyik legjobb női szólóvitorlázója, hanem a férfiakat is megszégyenítő tehetséggel van megáldva…

A táv megtételéhez 126 napra 8 órára 2 percre és 20 másodpercre volt szüksége. Igy ő lett a negyedik nő – Chatrine Chabaud, Ellen MacArthur és Anne Liardet után – aki hivatalosan is teljesítette a Vendée Globe távját. 7, 81 csomós átlagsebességgel ért körbe.

Ezzel befejeződött a 2004-2005-ös Vendée Globe. A 20 indulóból 13 ért körbe, de a verseny maga több rekordot is tartogatott.

Egyrészt Vincent Riou 87 nap 10 óra 47 perc 55 másodperccel új rekordot állított fel. A PRB nevű hajója másodszor nyert nagy földkerülő versenyt, ami még soha nem fordult elő a nagy földkerülő versenyekben. Soha ilyen szoros nem volt befutó. Az első három 29 órán belül ért célba.

Raphael Dinelli is és Fa Nándor Ex-Budapestje is harmadszor vágott neki tavaly a legkeményebb földkerülő versenynek. Eddig még se a hajónak, sem a kapitányának nem sikerült versenyben megkerülnie a Földet. Nos, bár most is rezgett a léc, végre sikerült !!! Sérülés, elszakadt árbocmerevítő nehezítette a dolgát.

Az újabban Akena Verandasnak keresztelt magyar építésű hajó fedélzetén, Raphael Dinelli 125 nap 4 óra 7 perc és 14 másodperc alatt teljesítette a 23680 mérföldes távot. Ez  37 nappal 17 órával 19 perccel és 19 másodperccel több idő, mint a győzetesé. Ez 7,88 csomós teoretikus átlagsebességnek felel meg.

Az esemény hivatalos honlapján már szerdán arról jelentettek, hogy hamarosan befejezheti az első amerikai is a Vendee Globe-ot. Akkor már csak 180 mérföldre volt és 6,8 csomós átlagsebességet produkált. A prognózis északra forduló szelet jósolt, ami be is segítette volna a célba, de valahogy mégis máshogy alakult. A keddről szerdára virradó éjszaka (és tegnap is), – hogy izgalmas legyen a sötétben vitorlázni a vége felé is – átszáguldott rajta pár zivatar és elmondása szerint lehet, hogy még hó is volt benne -bár nem tűnt túlságosan határozottnak, amikor erről jelentett. Negyedszélben haladva pedig kifejezetten hideget érzett, de a fűtés valamennyire még működött. Bruce a hajót már ekkor kipucolta a célba érés tiszteletére. Tette mindezt a több száz szurkoló tiszteletére, akik ekkor már vártak rá Les Sables d’Olonne-ban. Elsőként a Francia Haditengerészet köszöntötte őrnaszádjával, akiket Schwab fel is szólított, hogy ugyan menjenek már kissé odébb, mert korlátozottak manőverezői képességei.

110 nappal a rajt után nem úgy alakultak a szélviszonyok, ahogyan azt egy ilyen hosszú út végén kívánja az ember és a nap se nagyon sütött. Becsületesen fújt a gyenge, forgolódó szél. Az átlagsebessége 5,1 csomóra csökkent és már csak 65,3 mérföldje volt vissza csütörtökön délután négy órakor, de még cirkálnia kellett 23680 mérföld megtétele után is. Édesanyja e napon létesített fiával rádióösszeköttetést, ahol elmondta mik is várnak rá, ha igyekszik: hazai salsa mártás, tortilla, csoki, friss grapefruit lé. Emellett hozott magával Detroitból tiszta vasalt öltözéket is.

Az angolszász versenyző befutásával már csak négy francia kormányos maradt, aki nem teljesítette még a távot vagy biztonságban haza ne tért volna. A reggeli helyzetjelentés alapján Benoît Parnaudeau 1063,9 mérföldre a céltól dodzsemet játszik a teherhajókkal az Azori-szigeteknél, a szél által keleti irányba kényszerítve.

Bruce Schwab, aki ma reggel pontban 9 órakor futott be, -28112 mérföldet tett meg 10,66 csomós átlagsebességgel- még délután kettő óráig nem képes a csatornába bevitorlázni a dagály miatt…

]]> https://sailing.hu/2005/02/22/nyerogep-3-resz/ Mon, 21 Feb 2005 23:00:00 +0000 https://sailing.hu/2005/02/22/nyerogep-3-resz/ Míg az Open 60-ast fel kellett turbózni, hogy lépést tarthasson az új generációs hajókkal, fontos elmélet volt, hogy csak a „megfelelő” erő hasson inkább, mint a teljes. Ez az ami egy Open 60-as számára szükséges az egykezes vitorlázáshoz.

Az egyensúly a kulcsa mindennek

Annak ellenére, hogy a kiel fix, a VMI sverttel is fel volt szerelve (ez relatív kicsi és nem is látszik a deckről). „Több a szerepe annál, hogy a hajót vonalba tartsa a hullámokon, ez nem szolgálja a hajó oldalirányú csúszásának megakadályozását,” mondja Verdier. „Megpróbáltuk, mert lépdelt oldalra. A súlypont nagyon hátul van és nagy a távolság a hajó orra és a kiel között, így minden hullámon kissé leebe mozog. A kiel számára van elég tér, de ha egy fix kieled van, akkor a hajó szélességéből adódóan soha nem lesz meg a megfelelő támadási szög a kiel belépő élén.

Ebből a nézőpontból a VMI módosításai részei voltak annak a kivitelezési programnak mindkét hajó esetében, amely javítja az egyensúlyt. Ha egyensúlyba kerül, akkor jelentős különbség jelentkezik a többszemélyes és a szóló vitorlások között. Az utóbbi időben a legtöbb időt az autopilot kormányzással töltöttük, ami kritikus, az hogy minimális a kormányzás azért, hogy csökkenjen az autopilotra eső terhelés nagysága. Ha pedig kevesebb erő szükséges az irányításhoz, a pilotnak akkumulátorainak feltöltéséhez kevesebb üzemanyagra lesz szüksége.

Verdier azt állítja, hogy az egyensúly javulhasson a két hajó esetében, két különböző megközelítés szükséges: „A VMI-on megpróbáltunk több erőt hozzáadni az éles menetekhez, de a súlypont túl hátul volt ehhez és megpróbáltuk ezt előrébb hozni. A PRB-n épp az ellenkezőjével próbálkoztunk [azaz a súlypontot hátrébb vittük]. Ez érdekes, hiszen most mindkét hajónak ugyanaz a visszaállási ideje eldöntött helyzetből/döntő nyomatéka, így ha maximálsian terheljük a hajókat, nagyjából ugyanakkora a súlyuk és megközelítőleg ugyanannyi idő alatt állnak vissza egyenesbe.

Így a Vendee Globe egy végső teljesítmény összehasonlítást nyújtott a fix tőkesúlyos hajó, mely vízballaszt tartályokkal van felszerelve oldalaiban és a dönthető kieles hajó között. És a verdikt az, hogy meglepetésre kevés döntött kettejük között, amelyet nem lehetett csak az időjárásnak vagy éppen annak tulajdonítani, hogy kinek milyen vitorlái vannak fenn. Fizikailag a VMI-nek könnyebbnek kell lennie a dönthető kiel mechanikája nélkül vagy a PRB-nek a nagy svertje nélkül, de egyenlő feltételek közepette, már mielőtt a PRB-t tengelyvonalban lévő vízballaszt tartályai feltöltésre kerülnének (erről később több szó is esik), már nehezebb lesz az ő teli oldalsó ballaszt tartályai révén.

Az egyensúly kutatása során, szintén megváltoztatták az első-háromszög elrendezéseket és a reff sorokat a nagyvitorlán, hogy a kormányerő továbbra is relatív semleges maradjon, amikor a hajó reffelt vitorlákkal halad.

Míg a PRB megtartotta a tükörlapra-felhúzható, akadály esetén felugró kormányrendszert, addig Verdier előállt egy másik rendszerrel, amely a kormány kötéllel felszerelt szerkezetét erős rudakkal helyettesítette.  Erre a Vendee Globe-ra azonban a VMI-t is a PRB-hez hasonló kormányrendszerrel szerelték fel. „Az alapelv ugyanaz, de ez sokkal könnyedebb és jobban egyensúlyoz,” mondja Verdier az új kormányrendszerről. „A kötél rövidebb ugyanannál a mélységnél, így a kormány esetében más a lefeszítés erőssége. És mindig az a probléma, hogy szeretnéd ideális helyzetben, minél mélyebben tudni a kormányokat, de olyan könnyedén elüthetsz akármit a felszínen a szélfelőli lappal – és nem a szél alattival.” Miután Vincent elvégezte az átalakítást, leellenőrizte saját magát, hogy a kormány csak a megfelelő terhelés esetén csapódik fel. ”Így csak akkor oldódik ki a biztosítás, ha az beleütközik elsüllyedt tárgyakba; a kormányok ’biztosítékokkal’ vannak rögzítve, így azok eltörnek, ha a kormány fel akar ugrani.”

Hogy növeljék az erőt, a hajó felállási idejét mindkét hajónál, összehasonlíthatóbbá tették az új generációs Marc Lombard és Owen-Clarke féle Open 60-assal és a középvonalban található vízballaszt nagyságát megnövelték a PRB és a VMI esetében is. A PRB-hez jelenleg három pár középvonalban elhelyezett vízballaszt tartályt rögzítettek a meglévő belső vázhoz.

Verdier szerint Riou megfékezte őt abban, hogy a középvonalban elhelyezett vízballaszt tartály olyan hatalmas legyen, amely egy Open 60-as esetében már veszélyes – jegyezte meg ironikusan, amikor egy véletlenszerű halzolásnál, (a hajó leginkább gyenge pontja) úgy tűnt, elhagyja a hajót – mivel azt erősen túlkormányozottá vált a kiel és a belső leeoldali ballaszt együttes hatása által – tény, hogy így stabilabb lett. Az igazi veszély akkor alakul ki, amikor a hajó lefekszik leebe egy nyomás alkalmával, ha a különbség a kormány normál szöge mellett döntött kiel esetében és a középvonalban elhelyezett vízballaszt szél felé fordul és hogy a stabilitás elvesztésének szöge jóval kisebb. A leeoldali ballaszttal a stabilitás elvesztésének (AVS) szöge nagyjából 135 fok körül alakul, vihar alatt ez 110 – 115 fok körül alakul, mondja Verdier. Egy nagy pöff esetén – viharban történő vitorlázás során – például látható a kiel bulbája tisztán kiemelkedve a vízből, ugyanakkor a spontán átcsapódó halzolás döntött kiel állás esetén ott végződik, hogy az egyenesen lefelé mutat.

Míg az Open 60-ast fel kellett turbózni, hogy lépést tarthasson az új generációs hajókkal, fontos elmélet volt, hogy csak a „megfelelő” erő hasson inkább, mint a teljes. Ez az ami egy Open 60-as számára szükséges az egykezes vitorlázáshoz, közvetítve Michel Desjoyeaux gondolatait e témakörben. „Ha az építészetet a végletekig kitolod és csinálsz egy szuper gyors hajót, meg kell találnod az embert, aki kezeli is azt. Ez a két hajó a megfelelő méret egy-egy embernek. Lehet egy 35 méteres árbocod 50 tonnával, ha az feláll fekvő helyzetből, de hogy cseréled ki a vitorlákat? Úgy gondolom, hogy ez a két hajó, még ha kevésbé hatékonyak is, mint az új generációsak, talán képességeinek 80 %-át is kihasználják, amíg a Lombardok csak kapacitásuk 70 %-át képesek. Természetesen ezek nem a korrekt számok, de jó iránymutatók.

”Vincent győzelmének egyik oka az, hogy hajója lehetőségeit jobban használta ki, mint mások. A hajó könnyedebb, kevesebb időre van szüksége az egyenesbe álláshoz, mint a Bonduelle-nek.  És ráadásul Vincent akarta, hogy jól legyen előkészítve minden.

Másik fejlesztés, amelyet Riou erre a Vendee Globe-ra kitalált az, hogy olyan könnyű hajóval induljon, amennyire csak lehetséges. Elhagyva Les Sables d’Olonne-t a PRB 600 kg-mal könyebb volt, mint 2000-ben.

f


olyt.


köv.

A PRB eredménye

32 éves Vincent Riou (33 lett Január 9-én) a Vendee Globe-on egy remek rekorddal indított, több tanulmányúton van túl, beleértve egy negyedik helyet a 2002-es Solitaire du Figaron. De az önéletrajza elhaványul, ha összehasonlítjuk az őstalentum Jean le Cam három Figaro győzelemével és 20 éves pályafutásának első helyezéseivel vagy a Transat győzelemmel plusz a Mike Golding által Open 60-assal lefektetett hatalmas mérföldkövekkel.

Riou társulása az Open 60-assal tovább tartott egy évtizednél is, az első megmérettetése a Route de Café (most Transat Jacques Vabre) volt 1993-ban. Riou bizonyított az 1996-ban Figaro osztályban és ezen idő alatt találkozott Michel Desjoyeaux-vel, akivel nemcsak hasonlóan lágy modorú a temperamentumuk (ő valójában kissé szerényebb és kevésbé szókimondó, mint Desjoyeaux) de mélyebbre hatolva egyetértenek a hajó aprólékos technikai vonatkozásában is.

Riou is ott volt a „fedélzeten”, hogy Desjoyeaux 2000-es Vendee győzelmének technikai részét lebonyolítsa és jelen volt a kezdetektől napjainkig a program minden szempontjára kiterjedő döntéshozatalban a konstruktőrökkel és építőkkel történő együttműködéstől kezdve egészen a hajó felszerelésének pontos meghatározásáig.

Ahogy Desjoyeaux, ő is nagyon találékony. A 2000-es Vendee Globe alatt Riou Franciaországban tartózkodott, valójában mintha Desjoyeaux-vel együtt vitorlázta volna körbe a földet. Amikor Desjoyeaux képtelen volt elindítani a generátort miközben a Horn Fokhoz közeledett, Riou volt, aki előállt kirívó gondolkodásával, de egyben a hatékony megoldással, hogy a bumm erejének kihasználásával fordítsa el a motort.

Ironikus, hogy Riou a 2001-es szezont a Bonduelle legénységeként töltötte el, Jean le Cam trimaránján, akit végül is elvert a Vendee Globe-on. Mivelhogy a Michel Desjoyeaux féle Geant trimarán csapat tagja, még felelős volt Desjoyeaux útjáért is, amely végül az ő győzelmével ért véget a 2002-es Route du Rhumon.

2002 Decemberében a PRB -a Les Sables d’Olonne székhelyű cég, amely kő burkolatokat gyárt házakhoz- úgy döntött hogy még egyszer nevezni akar egy általa támogatott hajót a Vendee Globe-ra, Jean-Yves Hasselin 1992-es, Isabelle Autissier 1996-os és a 2000-es győztes Michel Desjoyeaux szereplése után. Míg Desjoyeaux elkötelezte magát a trimarán projekthez, addig Riou lett az örökös.

A rig módosításával 2002-2003 telére végeztek és Riou meg is nyerte első nagy tengeri versenyét öreg paripája hátán – a 2003-as Calais Round Britain Race-en. Ezt követően negyedik lett a Transat Jacques Vabre-en, egy évre rá pedig, 2004-ben a PRB árbocát vesztette ugyanezen a versenyen, egy héttel a rajt után.

A Vendee Globe startjánál Riou-t és a PRB-t az első ötbe várta az őt támogató csapat, de nehezen elkézlehetőnek tartották azt, hogy meg tudja előzni a Golding, le Cam vagy Roland Jourdain kormányozta hajókat, akiknek sokkal nagyobb a tapasztalatuk és új hajókkal vitorláznak.

Riou technikai tudása és a háttérben irányító Desjoyeaux féle szárazföldi csapat munkája szépen fizetett, bár kissé tartott az út során kialakulható károkért. Amikor beért Les Sables d’Olonne-ba és beletörte a pezsgősüvegbe annak dugóját, felbuzdított egy szellemes újságírót, aki meg is kérdezte tőle, hogy vajon ez volt az első hiba, amit elkövetett.

Valójában nem erről szólt Riou magyarázata: „Két területen is szenvedtünk sérülést: az Indiai-óceánra történő belépés során problémát véltem felfedezni a kielnél, különösképpen a hidraulikánál, amely meggátolt a kiel döntésében. És problémám volt az egyik ballaszt tartállyal is.  A víz be tudott jönni és a levegő ki tudott áramolni, így a tartály teljesen nyomás alá került és a végén felrobbant. Amikor bal csapáson mentem 1,5 tonna víz hiányzott. Szerencsére a legtöbb hegymászást az Atlanti-óceánon jobbcsapáson kellett megtenni.

Talán szintén jelentékeny volt, hogy míg Golding és le Cam a verseny nagy részét a Fleet 77-es műholdas kommunikációja nélkül töltötte, addig a PRB folyamatosan működésben volt. Így Riou képes volt több időjárási adat letöltésére és jóval kevesebb időt kellett az időjárásra szánnia (nem is említve a pénzt). Riou úgy véli, hogy ha le Cam működtette volna az ő Fleet 77-esét amikor megkerülte a Horn Fokot, akkor talán nem aludt volna ki a tűz belőle, mikor olyan drámai körülmények között Riou és Golding utolérte.

A regatta során Riou többnyire nem harcolt a többiekkel. A PRB a verseny korai szakaszában vezetett a Verdes Fokig, amikor a Bonduelle eléje került, aki sikerre vitte a legkockázatosabb húzást a kelet felé tartó szakaszon, közel Afrika partjaihoz. A Déli Tengerekhez közeledve a PRB még egyszer átvette a vezetést és Riou, le Cammal virtuális párosversenybe kezdett az Indiai-óceánon keresztül. Le Cam mégegyszer átvette a vezetést, amikor a 2 hajó Új-Zéland déli partvidékét elhagyta; a két kormányos nagyon más stratégiát alkalmazott – le Cam délen maradt rizikózva a jéghegyekkel, de rövidebb úton haladva, míg Riou sokkal bölcsebb megoldást választott és északnak tartott. Négy nappal a Horn Fok után a Bonduelle-nek 200 mérföld előnye volt a PRB-vel szemben.

Ennél a pontnál Jean le Cam zsebében volt a győzelem, hacsak nem választ túl keleti utat az Atlanti-óceán déli részén, a Falkland szigeteket jobbról kerülve; ez a megtett lépés úgy tűnt, hogy visszaveti őt egészen a harmadik helyre, miután csak gyengébb szélben tudott vitorlázni Goldinghoz és Riouhoz képest.

Kétszer Riou vezetését, az Atlanti-óceán déli részén vívta ki és a brit kormányosnak sem volt lehetősége megerősíteni a vezetést, sem az időjárás miatt, sem a nagyvitorla halfejének haváriája miatt. Míg volt néhány kisebb feszülés a cél felé közeledve, Riou túl közel vitorlázott a magas nyomású rendszerhez Írország nyugati partjainál; valójában ez még engedte Goldingnak és le Camnak, hogy rávitorlázzanak, de az előnye vitathatatlan volt Recife-től.

A Vendee Globe után Riou szeretné folytatni a versenyzést az Open 60-assal, de más Figaro projektek is érdeklik még.

A legutolsó Vendee Globe óta Vincent Riou, Michel Desjoyeaux akkori technikai menedzsere, átvette a PRB kormányát, míg a Figaro versenyzője Sebastien Josse meggyőzte szponzorát a VMI-t, hogy egy Open 60-asra válthasson.

Mind Riout, mind Josset Michelt Desjoyeaux vállalkozása a Mer Agitee támogatja, (így lehetne legjobban meghatározni az Offshore Cheallenge francia változatát). Erre a Vendee Globe-ra két különálló csapatot formáltak számos kutatási eredményt megosztva egymás közt, különösképpen a technikai know-how és a hajók fejlesztésének időszakában. (Egy jelentős terület ahol függetlenek maradtak, az a vitorla garnitúrák megválasztásának kérdése). A PRB Incidencest használ, a VMI pedig North Francet és Star Voiles-t. Végül a 2 hajón véghezvitt változtatások azt eredményezték, hogy majdnem két testvérhajó született, annak ellenére, hogy különböző mozgatható ballasztrendszerük volt.

Mindkét esetben Pascal Conq és a kivitelező Guillaume Verdier varázsolta elő a hajókat a Groupe Finot részéről. Verdier eredetileg a Groupe Finot tagja volt, ahol ő volt a felelős az eredeti koncepcióért a Sodebol/VMI vonatkozásában. Azóta megalapította üzletét saját tulajdonjoggal és múlt évben a kivitelező csapat tagja volt az Yves Parlier hidroplán katamarán projektben, míg most a K-Challenge-el foglalatoskodik.

Anélkül, hogy a hajó alkatát vagy a belső szerkezet meg ne változtassák, a módosítások célja mindkét hajónál a súly csökkentésére (a súlypont lejjebbre kerülhessen) és az ellenállás redukálására összpontosított.

2002-es Route du Rhum-on (ahol Sebastien Josse éppen csak átvette a VMI-t és a PRB-t Jean-Pierre Dick kikölcsönözte) a sok baleset mellett mindkét hajó árboc nélkülivé vált. Az új 26 méter magas rúd karbonszálas lett, melyet a CDK Composites kivitelezett Port la Foretban és sokkal egyszerűbbek lettek az eredetinél; mindkettő kis átmérővel és két teljes szélességű szálinggal felszerelt. Tartalék árboc is készült, amely szintén mindkét hajóba passzolt. Az Open 60-as esetében az egyetlen osztályszabály, amely a rigre vonatkozik az, hogy a hajó stabilitás elvesztésének (AVS) minimális szöge 127 fok – innen még vissza kell állnia magától egy Open 60-asnak – így az szépen kifizetődik, amikor annyi súlyt távolítanak el az árbocból, amennyi csak lehetséges.

Desjoyeaux azt mondta, hogy másik wingárbocot

kell építeni a PRB-ra, de Riou nem volt elragadtatva a komplex rig ötletétől és Verdier hitte, hogy az IMOCA osztályszabálynak megfelelő AVS (hajó stabilitás elvesztése) követelményekhez a wingárboc
túl nehéz lesz. „A wingárboccal az volt a probléma, hogy
amikor fordítod, akkor a forgáspont nincs ugyanazon a tengelyen, mint a középső forestay” – mondja. „És problémád lehet a babystaye-jel, mert az meglehetősen alacsony és a fordításnál nagy csavarodást okoz az árbocban és nehéz vele számolni. Bizonyára Vincent nem akart egy bonyolult rizikós rendszerrel menni.

A Buenos Airesbe tartott Csillaghajó VB-n megrendezték az első futamot. A 14-20 csomóval fújó északkeleti szélben a brazilok olimpiai bajnoka Torben Grael és Marcelo Ferreira tovább folytatta Athén után is a jó szereplését és az első futamot a 11. helyről indulva megnyerte. Utána a svéd Freddy Lööf és a holland Roy Heiner következett.

Nem volt szerencséje a Skandia szponzorálásában induló angol Ian Percy-nek, akinek egy halzolás közben eltört az árboca. Igy ez már a harmadik Skandia szinekben futó hajó, ami az elmúlt két hónapban balesetet szenved. Persze azért az is igaz, hogy a Csillaghajóknál az árboctörés mondhatni „mindennapos dolog”.

A Sydney-Hobart versenyen a maxi Skandia vesztette el a tőkesúlyát december végén. A hajót el is kellett hagyni a legénységnek. Januárban a Skandia nevű Open 60-as hajónak tört le a kielje Brazilia partjainál a Vendée Globe alatt.

Vincent Riou és a PRB győzelme az igencsak versengős 2004-2005 Vendée Globe-on az első olyan alkalom, amikor ugyanaz a hajó nyer meg egy világkörüli versenyt – egykezes, non-stop vagy hasonló – kétszer egymás után.

Bár az a kijelentés, hogy a PRB ugyanaz a hajó, mint amivel Michel Desjoyeaux nyert 2000-2001-ben egy kicsit messze van az igazságtól. Mind a PRB, mind csapattársának Sebastien Josse-nak VMI hajója teljes körű átalakításon ment át az előző földkerülő óta.

Egy már létező hajó átalakítása, ellentétben egy új egykezes versenyzésre alkalmas hajó építésével szemben, különleges érzéket kíván, ahol a hajó kevésbé kritikus szerepet játszik, mint a „személyzet” a tevékenység egészét tekintve, ellentétben a Volvo Ocean Race-szel. Miközben a Vendée Globe-on a hajó cirka az 50 % teljesítményért felel, a Volvo Ocean Race-en a hajó felelőssége megközelíti a 90 %-ot, hiszen ott közel a maximumhoz hajtják a gépet.

A kezdetek

Mind a VMI, mind a PRB  Finot tervezésű. 1999-2000-be Desjoyeaux PRB-jének készítésekor ugyanazt a test sablon használták, mint a VMI-nél (akkoriban Sodebo-nak hívták), és ez a fajta sablon valamivel kevesebb vízkiszorítású testet alkot, mint a többi 2000-es generációjú Finot tervezések, pl.: Hellomoto, Arcelor Dunkerque, és Gartmore. Szokatlan módon a PRB deckje Marc Lombard sablonjából került ki (Whirlpool – jelenleg Marc Thiercelin ProForm-ja).

Miközben a PRB billenthető kiellel lett felszerelve (előtte Michel Desjoyeaux tesztelte a Mini osztályban először, hogy megfelelő-e), addig a Sodebo egy régimódibb megoldást a rögzített kielt kapta vízballaszttal, de egyedülálló módon szárny rudazattal lett felszerelve ami billenthető volt. Ezzel a  szárnyas-billenthető rudazattal a  Sodebo  meg is nyerte az 1999 évi Jacques Vabre Transzatlanti versenyt, Thomas Coville és Herve Jan kormányzásával, de ezt a rudazatot végül az IMOCA – az Open 60-as Osztályszövetség – utólag „törvényen kívülivé” helyezte.

A PRB körül is sok fejlesztést hajtottak végre. Profilárbocot kapott, de a fedélzeti száling helyett – amelyet a többi Finot hajón használnak – forgó profilárbocot kapott rögzített vantnikkal, így az árboc képes a felfüggesztett szálingon keresztül forogni. Ezt az ötletet először Tony Bullimore hírhedt balsorsú Open 60-as szkúnerén, az Exide Challengeren alkalmazták, amelyet azóta továbbfejlesztettek és most Mike Golding Ecover-jén tűnt fel.

A billenthető kiel mellett, a vízvonal alatt a PRB ugyancsak egyedülálló módon, mindössze egy darab sverttel rendelkezik az árboc előtt, ellentétben a közkedvelt aszimmetrikus iker sverttel. Ez a megoldás könnyebb és így eggyel kevesebb műveletet kell felügyelnie a kormányosnak a manőverek során. Szintén a PRB volt az úttörő az alkalomból, hogy ez volt az első Open 60-as, amely dupla felbillenthető kormánnyal rendelkezik – az ütközésekkor szerzett kormánysérülés volt a legfőbb ok, amiért 1996-ban a legtöbb hajó kiállt a Vendée Globe-on. Ellentétben néhány újabb megoldással, ez a fajta keresztrúdra történő felfüggesztés, amikor feltűnt nehézkesnek és „mezőgazdasági”-nak tűnt.

A PRB-n nem simán egy navigátori ülés volt, melyet billenthetett, hogy mindig vízszintesen álljon, hanem még Desjoyeaux idején felfüggeszthette saját navigációs állomását, a mini konyháját, mosogatóját – mely területet ő egyszerűen csak a „kis lakásának” nevezett.

folyt. köv.

Negyedikként és eddigi legjobb eredményével 8-án futott be Dominique Wavre (Temenos), ideje 92 nap 17 óra 13 perc. Végig szoros küzdelemben volt az Atlanti Óceánon az ötödikként érkező Sébastien Josse-val (VMI), akinek az ideje 93 nap 0 óra 2 perc és 10 másodperc. Ez még mindig jobb idő, mint Michael Desjoyeaux 2001-es ideje.

A következő várható befutó, a technikával egész úton heroikus küzdelmet folytató Jean Pierre Dick (Virbac Paprec), aki még közel 1200 mérföldre van a franciaországi céltól.

Ellen MacArthur február 7-én magyar idő szerint 23 óra 29 perc 17 másodperckor keresztezte a célvonalat Ushantnál. Így új egykezes földkerülő világcsúcs keletkezett, melynek ideje 71 nap 14 óra 18 perc és 33 másodperc.

Ennyi idő kellett Ellen számára, hogy egymagában a 75 lábas B&Q trimaránján körbehajózza a földet. Ez az idő 1 nap 8 óra és 35 perccel jobb, mint Francis Joyon egy éve felállított új csúcsa. Ez 15,9 csomó átlagot jelent a 27354 mérföldes úton.

Kép:Vincent Crutchet

Ellen MacArthur új szóló idejei:

Ushant-Egyenlítő 8n 18ó 20p (kevesebb 14ó 3p-el mint Joyon ideje)

Ushant-Jóreménység foka 19n 9ó 46p (kevesebb 10ó 45p-el mint Joyon ideje)

Ushant-Leeuwin fok 29n 14ó 5p (kevesebb 17ó 24p-el mint Joyon ideje)

Ushant-Horn fok 44n 23ó 36p  (kevesebb 4 nap 2ó 45-el mint Joyon ideje)

Ushant-Egyenlítő 60n 13ó 35p  (kevesebb 1n 10ó 50p-el mint Joyon ideje)

Egyenlítő-Egyenlítő rekord 51 nap, 19 óra és 15 perc

Talán a legeredményesebb múlttal rendelkező résztvevő a Cheyenne katamarán. 1998-ban épült Steve Fossett, több jelentős rekordot megdöntő hajója.

Az első megjelenése a The Race versenyre tehető, ahol elég elkeserítően szerepelt és az egyik uszonyámak sérülése miatt ki is állt. Ezután az eredetileg 32 méteres hajóhoz hozzáépítettek még 6 métert, hogy a Déli Óceánok hullámain jobban viselkedjen. Innentől kezdve Steve Fossett irányítása mellett rekordot rekordra halmozott és a két talán legjelentősebb rekord birtokosa.  Egyik a Transzatlanti Rekord hihetetlen ideje: a 4 nap 17 óra, másik a földkerülés rekordjáé, amit a Jules Verne Trophy keretén kívül, de ugyanazon az útvonalon döntött meg.

Steve Fossett azóta kiszállt és most David Scully a kormányos.  A hajón 9 nemzet hajósai találhatóak.

A Geronimo az egyetlen háromtestű a mezőnyben. A hajó 2002-ben épült és birtokolja a Jules Verne Trófeát. Kormányosa Olivier de Kersauson. Miközben a nagy katamaránokba helyezik a hitüket a földkerülők, addig Kersauson számára a trimarán a megoldás.

A csapat tagjai mind franciák és heten közülük részt vettek a Geronimo előző két földkerülésében is. A hajó hossza 34 méter.

A legrégebbi hajó mind közül az 1984-ben épült Daedalus és sokáig tartotta a 24 órás rekordot. A meghosszabított, módosított és ENZA-ra keresztelt hajó tartotta a Jules Verne Rekordot 74 nap és 22 órával, Robin Knox-Johnston és Peter Blake kormányzásával. Utána megvásárolta Tracy Edwards, aki a földkerülés világrekordjáért folytatott küzdelemben a teljesen női csapatával árbocot tört a Déli Óceánon.

Ez a legkisebb hajó a versenyben, a maga 102 láb hosszával, kormányosa az a Tony Bullimore, aki az 1996-97-es Vendée Globe alatt a felborult hajójában töltött több napot, míg a segítség érte jött. Mindösszesen nyolcan indulnak a hajóval.

A Doha 2006 a The Race győztes hajója az ex-Club Med 2000-ben került vízre. Azon a versenyen 62 nap alatt ért körbe Grant Dalton kormányzásával. 2002-ben újjászületett és Tracy Edwards parancsnoksága  alatt új 24 órás rekordot futott. Ez akkor 694 mérföld volt egy nap alatt. Többek között a St. Malo és a Round Great Britain & Ireland rekordtartója.

A kormányos Brian Thomson. A csapat tagjai között Thomas Coville Vendée Globe versenyző mellett található többek között Sharon Ferris, aki az olimpián Yngling osztályban hasított.

képek: Oryx Media Center

Szegény Mike Goldingra igencsak rájárt a rúd. Az előző Vendée Globe-on a rajtnál árbocát törte, így csak kilenc nappal a többiek után tudott nekivágni a versenynek, amelyet végig is csinált.

Idén háromszor volt komoly műszaki problémája, amelyet igyekezett mindig megjavítani és folytatni a versenyt. A Jóisten valamiért úgy gondolta, hogy ez nem volt elég, és 52,5 mérfölddel a cél előtt tegnap 14:00 GMT-kor hajója, az Ecover elvesztette a kieljét, így 5 tonnányi vízballaszttal folytatta az útját. Szerencséjére az időjárás nem jelentett problémát neki, így 5 csomós sebességgel és kicsit lejjebb húzott vitorlákkal lassan, de biztosan haladhatott a cél felé.

A rádión megkérdezett Mike Golding a kérdésekre válaszolva az alábbi fontossági sorrendet sorolta fel: „Első a személyes biztonságom, második a hajó biztonsága, harmadik a verseny befejezése.”

Beszámolója szerint a kiel fej része még mindig a hajóhoz kapcsolódik, a többi a csapágy alatt vált el és veszett el.

Végül sikeresen célba ért hajnali 3 óra 17 perc és 13 másodperckor. A 24000 mérföldnyi távot 88 nap, 15 óra, 15 perc és 13 másodperc alatt tette meg, számtalan műszaki problémája ellenére, ami igencsak dícséretes teljesítmény. Átlagsebessége még így is 11,13 csomó volt.

Reméljük újabb négy év múlva, amennyiben indul szerencsésebb lesz.

Képzeljük el, hogy minden tökéletes: Napfény, selymes homok, csíkos napágy a tengerparton, koktél a bal kézben, csillogó hullámok, csend és kék ég. Minden tökéletes – mondhatnánk, amikor megrökönyödésünkre hirtelen becsúsznak a képbe olyan többtestű leviathánok, amelyek a monumentalitás személyes megtestesítői.

Miután túl vagyunk a meglepettség furcsa érzésén újra a tökéletes harmónia lesz az úr. Talán ezzel a kis bevezetővel lehetne leginkább visszaadni, hogyan is érezhetik magukat a Dohában pihenő turisták. A versenyzők ennél talán valamivel feszültebbek, de ez természetesnek is hathat olyan esetben, ha az ember egy földkerülő versenyre készül, jelen esetben az Oryx Quest keretében.

Itt semmivel se pazaroltak a házigazdák, akikről, ha közvélemény-kutatást végeznénk, és a kérdés az lenne, hogy vajon mi lehet-e barna bőrű, bajszos, burnuszt viselő Bentleyvel közlekedő emberek foglalkozása, akkor valószínűleg a válaszadók 90 százaléka szimplán közölné, hogy mi más lenne, mint olajsejk. Ez esetünkben még kiegészül egy hercegi méltósággal is.

Tehát pénzben nincs hiány és azért azt is elmondhatjuk róluk, hogy valószínűleg nem szeretnének csalódást okozni a világnak, ha már egyszer kiválasztották a legnagyszerűbb embereket, akik levezénylik a világ egyik legérdekesebb – rekorddöntésre is hivatott – versenyét.

És akkor a versenyről, amely abból az elgondolásból született meg, hogy a világ legnagyobb és leggyorsabb vitorlásai együtt rajtoltatva vágjanak neki a föld megkerülésének. A jelenleg fennálló non-stop – vagyis kikötés nélküli – 58 napos földkerülő rekordot tavaly állította fel a Steve Fossett irányította csapat a Cheyenne nevű katamaránnal. Ez az idő viszont Bresti indulással és Bresti érkezéssel született meg. A hajó még ha másik kormányossal is, de indul, igaz Dohából és most 3 vetélytársával egyszerre.

Az Oryx Quest 2005. február 5-én helyi idő szerint délután kettő órakor rajtol a Közel-Keletről. A kikötés nélküli földkerülő verseny rezidens kikötővárosa Doha, ahonnét még sosem rajtolt hasonló jellegű verseny. A Vendée Globe 27.000 mérföldjéhez képest várhatóan valamivel rövidebb lesz a táv, mivel délebbről rajtol a mezőny és így megközelítőleg csak 24.000 mérföldet kell megtenni.

Qatarban felszedve a horgonyt az Indiai-óceánon dél felé hajózva indul el a mezőny; az Antarktiszt a déli tengereken kerülik meg, mielőtt elérnék a rossz hírű Horn fokot és továbbhaladnának kelet felé. Miután túl vannak a Jóreménység fokon is, a mezőny egyszerűen felfordul, vagyis inkább északnak veszi az irányt, és Dohában befut.

A megnyitó ünnepségen természetesen a házigazda is képviseltette magát: HH Sheikh Tamim bin Hamad bin Khalifa Al Thani koronaherceg számára megtiszteltetés volt, hogy Qatarban üdvözölhette a kormányosokat és a legénységet, akik hajóikkal akár képesek lehetnek a jelenleg fennálló legjobb földkerülő időt akár 50 napra is megjavítani. Az Orange 2. jelenleg is nagyon küzd a legjobb idő megjavításán, de nincs itt, ahol a többiek helyzete némi segítséget, támpontot jelenthet egy-egy hajó számára. Ugyanakkor ez nehézség is egyben, hiszen figyelni és tartani kell az ellenfeleket és ezért akár felesleges mérföldeket is húzhatnak a többtestűek, eltérve attól az útvonaltól, amelyet ideális esetben egyedül haladva tennének meg.

A leggyorsabb hajó csapatának járó jutalom pedig nem más, mint az eddigi legnagyobb pénznyeremény a vitorlázás történetében: egymillió dollár. Emellett az Oryx Quest 56 cm magas trófeája is a győztes csapatot illeti, amely az óceánok és Qatar összhangját hivatott képviselni. Nos, ehhez képest a hajók nagyjából 12 hónapig épülnek potom 8 millió dollárból, a versenyzéshez pedig évi minimum 5 millió dolláros költségvetésre van szükségük.

Ellen MacArthur a déli atlanti vizeken történt bizonytalankodása után – vagy a szél bizonytalankodása után –  magára talált és Madeiráig több, mint 3 napra hízlalta ismét az előnyét Joyon rekordidejéhez képest. Jelenleg 65 napja hajózik és egy hete van hátra, hogy megdöntse a fennálló egykezes abszolút rekordot.

Ha az előnyét megtartja, akkor az új rekord 69 nap körüli idő lesz, míg az egytestű rekord a Vendée Globe befutásával 87 nap. Közel egyszerre fog megdőlni két jelentős rekord. Már ha minden jól megy.

Természetesen Ellennek még szembe kell néznie az észak atlanti gorombább időjárásával, ami az utolsó pillanatban is betarthat a fáradt hajósnak és a hajójának.

23 óra 49 perc 55 másodperckor befutott Les Sables d’Olonne-ba a 2004-2005 évi Vendée Globe győztese.

A 23.680 tengeri mérföldes versenyt 87 nap, 10 óra, 47 perc, és 55 alatt teljesítette Vincent Riou, PRB nevű hajójával, 11,28 csomós átlagsebességgel.

Riou ezen eredménye 5 nappal, 17 órával, 9 perccel és 37 másodperccel jobb, mint az eddig futott legjobb idő.

Ez a hajó a tőkesúly és a kormány kivételével ugyanaz a hajó, amellyel Michel Desjoyeaux (PRB) nyert a 2000-2001 évi Vendée Globe-on, akkor közel 40.000 mérföldet megtéve 93 nap, 3 óra, 57 perc és 32 másodperc alatt.

Úgy tűnik, hogy ez alkalommal sem sikerült megdönteni a franciák „egyeduralmát”, bár az angol Mike Golding Ecover nevű hajójával időnként reményt ébresztett bennünk, hogy ez megvalósulhat. Sajnos azonban a vizek és szelek Istenei nem támogatták az angolokat kellőképpen…

Bár Mike Golding számára pár nappal ezelőttig még a második hely nyitva állott, akárcsak annak idején Ellen MacArthur előtt, de mostanra a második helyezetthez mért 100 mérföld körüli hátránya ezt már nem teszi lehetővé. Így a harmadik hely jut neki, az viszont kellőképpen biztosítva van, hiszen a 4. helyeh vitorlázó Dominique Wavre (Temenos) a maga 800 mérföldes hátrányával nem jelent veszélyt számára.

A jobbcsapáson cirkáló trióban megadatott az üldözőknek az a lehetőség, hogy kicsit élesebben és gyorsabban haladhattak, ezért tegnap dél körül már úgy nézett ki, hogy Jean Le Cam (Bonduelle) néhány mérfölddel ugyan, de átvette  a vezetést és Mike Golding (Ecover) is 57 mérföldre megközelítette a vezető pozícióban lévő hajót.

Ez után a szél változott és Riou (PRB) keresztbe fordult balcsapásra, Franciaország felé. A következő helyzetjelentésből már látszott, hogy jókor tette és 5,7 mérfölddel ismét a Bonduelle elé került. A Bonduelle és az Ecover sem késlekedett sokáig és szintén átfordultak balcsapásra, bízva abban, hogy esetleg a szél felpörgése őket juttatja kedvezőbb helyzetbe. A jelenlegi helyzet tisztára egy pályaverseny befutójára hasonlít, csak Atlanti Óceánnyi pályán.

Azért ne feledkezzünk meg az üldözőkről sem, hiszen a negyedik helyért is öldöklő a küzdelem. Itt éppen Dominique Wavre(Temenos) áll nyerésre Sébastien Josse-val (VMI) szemben, kb. 28 mérföld előnnyel.

Már minden versenyző hajó az Atlanti Óceánon van. Közöttük az Akena Verandas Fa Nándor ex-Budapestje, amely megépítése után 9 évvel végre közel van hozzá, hogy teljesítse azt amire építették.

Első befutó várható ideje: február 2.