Mini Transatként vált ismertté az a nonstop szóló vitorlás verseny, melyet egy szakképzett szkipper és megszállott szólóversenyző hozott létre, a brit Bob Salmon, válaszul az Ostar szólóvitorlás transzatlanti versenyre (1976), melyre a bejutás költségei egyszerűen előteremthetetlenül magasak voltak, nem beszélve a horribilis összegű 40 lábas hajókról.

Így Bob Salmon vadonatúj óceán-átszelő versenyének az lett a fő cél kitűzése, hogy egy olyan magas színvonalú vitorlásverseny szülessen meg, mely kigazdálkodható lehessen még az alacsonyabb költségvetésűek számára is, így kizárva az esetleges visszaéléseket; a hajók hossza nem haladhatja meg a 6.50 métert.

A Mini Transat 6,50 vitorlás verseny legendája 2 évente összegyűjti a vitorlázókat szerte a világról, hogy közösen tegyék tiszteletüket a világ legnemzetközibb egykezes óceáni versenyén, melyen a legelhivatottabb, legelszántabb vitorlázók sorakoznak fel a rajtvonalnál minden második évben.

Ez a verseny a végső célja a hajóosztályban versenyzőknek. Akár hiszik, akár nem itthon már hárman is foglalkoznak ezzel a pici, de harcos hajóval. Közülük most a legismertebbet mutatjuk be, Méder Áront.

Pár szó a hajóról:

A Mini 650-esem neve: Felicity II. Versenyszáma: 585. Típusa: serie, TipTop. Építési éve: 2005. Tervező: Samuel Manuard

Állapota szerintem nagyon jó: új árboc, új állókötélzet, új spi bum és új kormánylapátok, egyedül a vitorlák régiek a hajón (ami talán a legfontosabb). Bázisom 2012 februárja óta AOS, Lorient, Franciaország.

Sok neves IMOCA 60 hajó bázisa is. Röviden a korához képest jó állapotban van.

Terveim a mini hajóosztályban:

Terveim pénzügyi lehetőségeim miatt igen korlátozottak. A 2013-as MiniTransaton eltört az árbocom, így Marokkóban kötöttem ki (egy hét alatt, szükségvitorlázattal). Onnan a hajószállítás is költséges volt.

Évek óta keresek szponzorokat, de nincs és ezért a versenyzést abba kellett hagynom.

2015-től Felicity iskolahajóként üzemel és az érdeklődő vitorlázok jöhetnek kipróbálni a Mini 650-es vitorlázást az Atlanti-óceánra, egész pontosan Lorientbe. Ki tudja, egy szerencsésebb/tehetősebb magyar ifjú talán többre viheti…

Az Ocean Sailing SE weboldalán található további információ erről:

oceansailing.meder.hu


Minden tengeri túra vitorlázónak, ez érdekes lehet, mert ez az óceán és a hajó nagyon gyors és összetett, sokat lehet tanulni, amit a túravitorlázáskor is lehet hasznosítani.

Segítőim:

A család sokat segített és a barátok . És sok apróság, amit az ember észre sem vesz…

Szponzor:

Szponzoraim:

http://meder.hu/hun/sponsor_OS.htm

Nos, ezek nem túl nagyok, de legalább látnak valamit e projektben (és bennem.

A 2012-14-es Mini 650-es óceáni vitorlás versenyzésem szponzorai:

meder.hu

Magamról:

Vitorlásoktató és vitorlástúra szervező/vezető az Ocean Sailing SE-ben és a VMG Yachting Kft.-ben.

2006-9 között szóló Földkerülés Carinaval (6m), további info:

www.meder.hu

2010-12 Csapattal Adriáról Sydney-ig vitorláztunk.

2012-15 Mini 650-es vitorlázás, tréningek és versenyek

Emellett vitorlástúra szervező és vezető az Adrián, a Földközin, az Atlantin és néha még a Balcsin is.

http://www.classemini.com/default.asp?mode=skippers&id_skipper=1586

http://www.classemini.com/?langue=en#

Fotó: Méder Áron



Forrás: www.minitransat.hu

Mini Transatként vált ismertté az a nonstop szóló vitorlás verseny, melyet egy szakképzett szkipper és megszállott szólóversenyző hozott létre, a brit Bob Salmon, válaszul az Ostar szólóvitorlás transzatlanti versenyre (1976), melyre a bejutás költségei egyszerűen előteremthetetlenül magasak voltak, nem beszélve a horribilis összegű 40 lábas hajókról. Így Bob Salmon vadonatúj óceán-átszelő versenyének az lett a fő cél kitűzése, hogy egy olyan magas színvonalú vitorlásverseny szülessen meg, mely kigazdálkodható lehessen még az alacsonyabb költségvetésűek számára is, így kizárva az esetleges visszaéléseket; a hajók hossza nem haladhatja meg a 6.50 métert.

A Mini Transat 6,50 vitorlás verseny legendája 2 évente összegyűjti a vitorlázókat szerte a világról, hogy közösen tegyék tiszteletüket a világ legnemzetközibb egykezes óceáni versenyén, melyen a legelhivatottabb, legelszántabb vitorlázók sorakoznak fel a rajtvonalnál minden második évben.

Ez a verseny a végső célja a hajóosztályban versenyzőknek. Akár hiszik, akár nem itthon már hárman is foglalkoznak ezzel a pici, de harcos hajóval. Közülük először az idei beülőt Szutrély Gergelyt mutatjuk be:

Pár szó a hajóról:

A hajó „The HUN”  863 vagy  magyarosan „A HUN”  863 egy RG 650-es, ami azt jelenti, hogy én az osztály hajók között versenyzem nem a prototípusokkal, így fix killes, fix árbocos, nincsen svertje (a 863 jelzi a rajtszámot, és azt, hogy hányadik a teljes mini osztályba történő regisztrálás során, beleértve a prototípusokat is). A reffelhető grósz és a genua, a három különböző méretű gennaker, a code0 és a viharfock számtalan variációja teszi szórakoztatóvá a látszólag unalmas utazást.  Az RG 650-es egy új generációs osztály hajó, Argentínában gyártják,  én vagyok a harmadik aki ezzel a típussal versenyzik.  A hajó fél éves, idén március 7-én volt az első versenyem vele, akkora készült el a teljes felszereltséggel.

Terveim a mini hajóosztályban:

A tervem első ütemben, hogy a földközi tengeri versenyeken kellő tapasztalatra és biztonságérzetre tegyek szert. Ehhez először a hajó sebességét és a manővereket kell olyan szintre hozzuk, hogy a mezőnyben „otthonosan” mozogjak. Óriási hátrányom, hogy a mini osztály átlag versenyzőihez képest kb. 25 cm-rel magasabb, és 30 kg-mal nehezebb vagyok. Mind a hajón való mozgásban, mind pedig a hajó össztömegében handicap-nek számít.  Ezt a hátrányt a hajó sebességében trimmeléssel és taktikával ellensúlyozni lehet, de ehhez sokat kell tanulni és gyakorolni.

Mivel a C kategóriás kvalifikációt március elején megszereztem, a következő a B kategória lenne.  A hosszú távú tervek között természetesen szerepel az Atlanti Óceánra való „átköltözés” és az Azori, majd a Mini Transat versenyekre való kvalifikálás és részvétel, de addig még nagyon sok verseny tapasztalatot kell gyűjteni. Edzeni, versenyezni kell, így egyelőre arra koncentrálok, hogy  a hajó jobban menjen és a soron következő versenyen előnyösebb helyezést érjek el.  Természetesen a fő cél előbb-utóbb részt venni a Mini Transat-on, erre legelőször 2017-ben kerülhetne sor, de ehhez nagyon sok mindennek kell összejönnie (pénz, idő, eredmények) amit jelenleg még nem látok. Ha nem jön össze a Transat, de végig csinálom a programot és a kvalifikációt akkor én már elégedett leszek.

2015-ös terveim:

2015-ben minél többet szeretnék edzőtáborozni és a többi egységgel összemérve gyorsítani a hajón. Jó lenne megszerezni idén a B kategóriás kvalifikációt. Biztos el szeretnék indulni  a Valenciai Air Race-en  (Valencia-Mallorca-Valencia), mivel ezt a „hazai” kikötőm, a valenciai Katabatic Sailing rendezi. Mivel idén lesz Transat, így csonka a verseny szezon, ezért az idei feladat minél többet edzőtáborozni, feltehetően Spanyolországban és Franciaországban is lesz erre lehetőségem.

Pénzügyi lehetőségeim:

A lehetőségeim jelenleg arra adottak, hogy a versenyzést elkezdjem. Nagyon érdekes, hogy vannak olyan versenyzők, akik ebben a hajó osztályban szinte fillérekből  működnek. Ez a vonulat nagyjából a mezőny felét jellemzi. Lerobbant hajókon, tíz éves vitorlákkal, nagyon spártai körülmények között versenyeznek és érnek el néha akár jó eredményeket is.

Nekem nem ez a tervem. Szeretném a hajó és a tartozékait jó állapotban tudni.  Versenyzőnek tartom magam, akkor szeretek rajtvonalhoz állni, ha lehet beleszólásom egy verseny eredményébe. Ehhez az kell, hogy a hajó, a vitorlák és a rig mindig kiváló állapotban legyenek. Ez pedig sok pénz és idő.  A vitorlázás technikai sport, így kétségtelenül drága. Szerencsére  a Mini 650-es méreteiből fakadóan nem sokkal drágább alapvetően, mintha valamelyik  balatoni nagyhajós osztályban versenyeznénk.  Ami drágítja az a sok utazás és a hajó mozgatása (a „delivery”).  Addig nyújtózom, amíg a takaróm ér. Ha nem fogok tudni jó állapotú hajóval és vitorlákkal versenyezni, akkor inkább nem indulok versenyen. Ebben a kérdésben nem szeretnék kompromisszumot kötni.

A következő versenyem

A négy kezes  Valenciai Air Race (Valencia-Mallorca-Valencia).

Segítőim

Több segítőm van.  A kezdő lökést Fa Nándortól kaptam, aki a TBS szóló versenyekkel megszeretette velem a vitorlázásnak ezt a magányos formáját,  akire azóta is úgy tekintek, mint valami keresztapára, példaképre.  Ő hitette el velem, hogy a tengeren is ugyan úgy úszik a hajó, mint a Balatonon. Nándival rendszeresen beszélgetünk és segít, tanácsot ad. A másik nélkülözhetetlen szereplője az eddigi utamnak Kelemen Tamás – Keló.  Az ő véleménye sokat számít nekem. Ő segített hozzá az első offshore élményemhez a Wild Joe-n, összehozta, hogy kapcsolatba kerüljek az ausztrál Bret Perryvel, aki a hajóhoz segített, és aki otthont nyújt a felkészüléshez Valenciában. Bret biztosítja a technikai, és versenyzési hátteret, velem jön a versenyekre, a Volvo Ocean Race-es múltjával kvázi minőség biztosítja a felkészülésemet és  a hajót.  Az utóbbi időben Litkey Farkival is elkezdtünk beszélgetni a projektről, az ő tapasztalata és tudása nagyon sokat segíthet a hajó megindításában és az eredményes versenyzésben.  De ha azt nézem, hogy ki az a személy aki a legönzetlenebbül és legodaadóbban saját pénzét, idejét és fáradtságát nem kímélve vesz részt a projektben, akkor Farkas Bence barátomat kell megemlíteni, aki a kétkezes versenyeken co-skipperként, amúgy meg edző- és delivery partnerként, szerelőként, ápolóként és barátként ott van velem és a hajóval mindig. Nélküle nem jött volna létre ez a projekt.

Szponzor:

Egyelőre nincsen szponzor megállapodásom.  A TBS csapata barátságból felszereléssel támogat, de azt gondolom, hogy akkor lehet elvárni egy szponzortól a támogatást, ha legalább egy szezont végigcsináltunk, és már van „mire” támogatást kérni. Még nem látom, hogy mennyire fogom tudni idővel, pénzzel bírni a munka és a család mellett ezt az életmódot, így biztosat se tudnék nyújtani egy szponzornak. Márpedig egy szponzornak legalább annyit illik megígérni, hogy az előre egyeztetett versenyekre felkészülök.

Magamról:

Magamról annyit, hogy a civilben jogász vagyok, mostanáig a BKK-nak voltam a jogi igazgatója, és éppen most váltok munkahelyet.  Valószínűleg maradok az állami szektorban. A családot illetően nagyon úgy fest, hogy nyáron születik az első gyermekem.  Nos, ez a fenti két tény nem feltétlenül a minizést könnyítő körülmény. A családom nem teljesen van elragadtatva attól, hogy hetekre eltűnök a tengeren egy hat és félméteres hajóval, de kezdik megszokni. Még mindig jobb, mint ha innék.  Aktívan vitorlázom a Balatonon Asso 99 hajóosztályban a Petrányi csapatban a Peecasson, és ezzel  a minizés ellenére sem szeretnék felhagyni.

Forrás: www.minitransat.hu

2012. februárjában megvettem Felicity II. nevű Mini 650-es vitorlásomat (2005-ben gyártott Tip Top típusú, serie kategóriájú).

Április első két hetében történt a hajó felkészítése. Az alját lefújtuk algagátlóval, kisebb javítások, kormánylapát felszerelés, árbocbeállítás és a kötelező felszerelések kiegészítése. Április második felében már elkezdtem a kipróbálását, tesztelését és gyakorlást a hajón. Eleinte más vitorlázókkal (magyarokkal is, és természetesen franciákkal, amerikaival, új-zélandival, angollal, belgával, ..), majd egyedül is.

Május elején volt az első versenyem, La Trinité – Plymouth, kétszemélyes, 280 tengeri mérföld távolságú C kategóriás vitorlásverseny. Ez volt az első verseny, az első komoly próba. A co-skipperem az új-zélandi Piers Tyler volt, egy fiatal, tapasztalt és tehetséges vitorlázó, de a Mini 650-es vitorlásosztályban neki is ez volt az első versenye. 15. helyen végeztünk 20 hajó közül. Az angol csatornában eltört az egyik kormánylapátom (félbe), emiatt le kellett vennünk a nagy spinakkert, hogy lassítsuk a hajót és kezelhetővé váljon, ez volt a legnagyobb műszaki problémánk. Előtte 25 csomós valódi szélben vitorláztunk hátszéllel, teljes nagyvitorlával és a nagy spinnakerrel…

Lehetséges, hogy ez is sok volt neki, ám azt feltételezem, hogy valami úszó tárggyal ütközhettünk, ami a kormánytörést okozta.

Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen a versenyen, például ekkor keltem át az Angol csatornán először. Plymouthban a Western Royal Yacht Clubban láttak minket vendégül, ahol szerencsémre garanciálisan kaptam egy új kormánylapátot, mivel ennek a kormánylapátnak ez volt az első útja. A Western Royal Yacht Club egy legendás vitorlás klub, ők szervezik a Fasnet Race-t (1925 óta) és az OSTAR-t is (egyszemélyes Atlanti átkelő verseny, amit 1960 óta rendeznek!).

Innen indult a következő versenyem, a UK Fastnet 650, ami közel 600 tengeri mérföld távolságú, kétszemélyes, B kategóriás verseny volt, itt a co-skipperem, Brian Caldwell volt. Ezen a versenyen 6. lettünk a 20 hajóból és 5 és fél nap alatt teljesítettük a távot. Érdekes volt, hogy 5 és fél nap vitorlázás után 10-20 perceken múlt, hogy előrébb végezzek, szoros volt a mezőny. A hideg, esős ír tengeren az első két nap viharos szelünk volt, 25-30 csomó és szemből. Nagyon fárasztó és nehéz vitorlázás volt, amit tovább nehezített a nagy hullám és a rossz láthatóság. Többen feladták a versenyt, de mi kitartottunk…

Két nap eső után jött a jó idő, gyengült a szél, kisütött a nap. Ezen a versenyen is követhetőek voltak a vitorláshajók az interneten, és érdekes volt visszanézni, hol döntöttünk rosszul taktikában, és hol jól. Utólag ebből is sokat lehet tanulni. Ezen a versenyen csak kisebb műszaki problémák voltak, ezért is végeztünk jól. A Tip Top típusú hajó a negyedszeles vitorlázásban jó, de félszél, háromnegyedszélben kicsit lassabb a többi hajónál. Másik hátránya, hogy kicsit nehezebb is és gyenge szélben szintén kicsit lassabbak vagyunk. A verseny után még két napot maradtam Plymouthben, megszáradni és kipihenni ezt a nehéz versenyt.

Ezután egyedül vitorláztam le Douarnenezba, ahol az első szóló Mini 650-es vitorlásversenyem indult. Plymouth – Douarnenez volt az első egyedüli hosszabb vitorlázásom (150 tengeri mérföld). Gyenge szeles menet volt (max 20 csomós szél). Sajnos az autopilotom nem működött (a kettő közül egyik sem), így kicsit nehezebb volt. Később kiderült, hogy a Raymarine autopilot digitális kompasza beázott és ezt ki kellett cserélnem. Az ünnepek miatt a rendelés és a szállítás lassabban történt. Én szereltem be a verseny előtt csupán egy órával. Sajnos a kalibrációról és a ’autolearn’-ről elfeledkeztem, így a verseny alatt közepes és erősebb szélben már nem működött jól az autopilot, sok kormányzás és kevés pihenés.

A harmadik és egyben első szóló vitorlásversenyem a 220 tengeri mérföld össztávolságú ’MAP’ volt.  Ezen a versenyen 44. lettem 55 hajóból, aminek egyik fő oka az volt, hogy a Code 0 betekerhető hátszélvitorlát nem tudtam levenni az utolsó 20 órában. A felhúzókötele szétnyílt és blokkolta a felső csigát. Mivel nem vittem magammal ’boatswain’ széket (ez nagy hiba volt), nem tudtam felmenni az árbocra leszedni a vitorlát. A betekert hátszélvitorla, az árboc felső részén szétnyílt, és komolyan lassította a negyedszeles vitorlázásomat. Ez nagy hátrány volt, sajnos nagyon sok hajó megelőzött. Mivel ez volt az első szóló Mini 650-es versenyem, ezen kívül is nagyon sok hibát követtem el, főleg taktikai hibákat… és például elaludtam éjszaka, az ébresztő órám valamiért nem ébresztett és emiatt nem ideális irányban, ideális vitorla beállítással vitorláztam két órán át.

Ez a három verseny főleg a kvalifikáció miatt volt fontos, hogy az A kategóriájú versenyeken tudjak vitorlázni (Les Sables – Azore – Les Sables 2012. és Mini Transat 2013.).

A Volvo Ocean Race földkerülő vitorlásverseny Lorientba érkezett, mikor én is itt voltam, Open 70 lábas , egytestű vitorlásokkal. Nagyon izgalmas volt nézni a befutásukat és később a hajóikat.

Ezután elindultam az 1000 tengeri mérföldes kvalifikációs vitorlásutamra, ami 8 nap és 7 órán át tartott. A megadott útvonal ez volt: Conninbeg Light Vessel or Buoy: 52°02,4′ N – 6°39,5′ W / Rochebonne: NW buoy: 46° 12.9′ N – 2° 31.9′ W – SW buoy: 46° 10.1′ N – 2° 27.0′ W – SE buoy: 46° 09.2′ N – 2° 21.2′ W / Ré Island.

Ennek a kikötés nélküli, egyszemélyes, 1000 tengeri mérföld távolságú kvalifikációnak a teljesítése szintén az A kategóriájú versenyek előírása. Az 1000 mérföld alatt többször volt szélcsendem is, és volt viharos szelem is. Az utolsó 100 mérföldet egy kormánylapáttal vitorláztam le, emiatt csökkentenem kellett a vitorla felületét és lassabb lettem. 22-26 csomós szélben negyedeztem reffelt vitorlával (6 csomó volt a sebességem) és épp a kabinban voltam, amikor éreztem, hogy nem megyünk valami jól… kimentem a cockpitba és láttam, hogy a tartó saválló veret eltört és utána nem sokkal a kormánylapát is.

A Tip Top típusú serie Mini 650-es hajókon gyakran törnek a kormányok, emiatt két új kormánylapátot rendeltem meg egy helyi hajóépítőtől. Mivel jelenleg nincs komoly szponzorom, csak a legfontosabb karbantartási munkákat végzem el a hajón, nincs fejlesztés, nincs új vitorla. Általában a hajóban alszom, és az AOS bázis konyhájában főzök, amikor Lorientban vagyok.

A következő versenyem Les Sables – Azore – Les Sables, július 29-én indul, várhatón augusztus 21-én ér véget. Ez a verseny szóló, kb. 5000 km távú, nyílt óceáni verseny lesz egy megállóval, az Azore szigeteken. Ezen a versenyen nagyon fontos lesz a ’METEO’ taktika, amiben szintén nagyon sokat kell fejlődnöm még. Ezeken a versenyeken nem használható műholdas telefon, semmiféle kommunikáció a parttal, továbbá nem használható laptop és olyan GPS sem, amin van digitális térkép is. Hagyományos papírtéképek, egyszerű GPS navigáció, emellett VHF rádió és egy ’HF receiver’ (BLU) lehet csak a hajón. Ez a verseny is követhető lesz a neten, a verseny weboldalán, továbbá a

meder.hu

oldalon, illetve a Méder Áron Facebook oldalamon is. (Ha lájkoljátok, minden friss hírről kaptok értesítést.)

Augusztus végén és szeptemberben még itt leszek és vitorlázok az Atlanti-óceánon, a Biscaya-öbölben, szeretettel várom a vállalkozó kedvű vitorlázókat (akár kezdőket is), ha ki szeretnék próbálni a Mini 650-es vitorlázást (akár hosszabb túrák is lehetségesek).

2013. tavaszától ismét itt leszek Lorientban, az Atlani-óceán partján, és készülök a versenyekre. A legnagyobb versenyem a 2013-as Mini Transat lesz, ami ősszel indul Franciaorszából, a Biscaya-öbölből a Kanári Szigetek felé, ahol egy rövid megálló után a a Karib-tengeren Guadeloupe szigetére vitorlázunk. Nagyon erős a mezőny, nagyon sok a jó vitorlázó, nagyon jó hajókkal, nagyon jó felszerelésekkel, és nagyon jó anyagi háttérrel, de tudjátok, szerintem nincs lehetetlen…

Képek/Térképek:

https://picasaweb.google.com/mederaron

Videók:

http://www.youtube.com/user/aronmeder

Békét és Szelet!

Felicity és Áron, Les Sables d’Olonne