Mindenkire rá van bízva a döntés, na meg a versenyen majd kiderül, de addig is csámcsogjunk két hasonló körülmények között készült videó segítségével.

A máltai vitorlázás történelmi pillanata lett volna az AC szereplés, de az álom továbbra is csak álom marad.

„Ez egy kiábrándító eredmény” Mondta Grant Dalton, a Team New Zealand főnöke a mai (pénteki) nyilatkozatában.

„A máltai Altus Challenge-nek erős csapata volt, köszönhetően a csapathoz csatlakozó néhány nagy tapasztalattal rendelkező, rutinos Kupa résztvevőnek .

A kivonulásuk nem csak az esemény számára szégyen, hanem azok számára is, akik keményen dolgoztak, hogy rajthoz állítsák a csapatot. Reméljük, hogy az elkövetkező időszakban továbbra is azon dolgoznak, hogy a jövőben képesek legyenek elindulni a 37. AC-n.”

További két csapatnak bizonytalan a pénzügyi háttere. A Stars and Stripes USA és a DutchSail komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy július 1-én lejáró határidőre meg tudják erősíteni az indulásukat.

A Times of Malta februárban arról számolt be, hogy Pasquale Cataldi, a csapat olasz tulajdonosa nem tudott megállapodni a kormánnyal, hogy segítsen neki erős kihívást létrehozni 2021-re. Azóta azonban kevés információ áll rendelkezésére a kihívás sorsáról.

„Azt akarjuk, hogy a Prada Kupán minél több csapat vegyen részt.” – nyilatkozta a Luna Rossa csapatfőnöke, Laurent Esquier.

„Bár mindent megtettünk, hogy segítsük a csapatot, nem tudták megteremteni a az AC induláshoz szükséges feltételeket. De továbbra is garantáljuk, hogy egy egy magas színvonalú, izgalmas Prada Kupát kapunk a Team New Zealand kihívójának kiválasztására.”

Várjuk a többi kihívó híreit.

szerk: Jelenleg a 36. AC-n 6 csapat van: A Emirates Team New Zealand, mint védő és a kihívók, a Luna Rossa Challenge (ITA) American Magic (USA) Ineos Team (UK) Stripes and Stars Team (USA) DutchSail AC36 (NED). Az utóbbi két csapatnak még bizonytalan az indulása az anyagi hátter miatt.

• 75 lábas egytestű,
• Minden csapat csak 2 hajót építhet.
• 10-12 fő fog vitorlázni vele. Természetesen ez a design-tól függ.
• Lehet, hogy foilos lesz.
• Nem engedélyezett a tank teszt és a szélcsatorna.
• A bringások is felkerülhetnek ismét a fedélzetre.
• A második hajó egy évvel a verseny előtt készülhet el.
• A Deed of Gift és a Protocol szellemében ismét az induló klub országában kell a hajótest laminátumát elkészíteni.
• Minden más komponens, beleértve a fedélzeteket, az árbocokat és a függelékeket (kormány, keel) készülhetnek bárhol.
• A csapat 20%-ának az adott ország állampolgárának kell lennie.
• A vitorlázó csapat többi tagjának meg kell felelnie annak a feltételnek, hogy az adott országban tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznie, és minimum 380 napot ott is kell töltenie 2018 szeptember 1. és 2020 szeptember 1. között.
• A hajósoknak döntést kell hozniuk, hogy hol akarnak élni.
• A regatta Aucklandben lesz megrendezve 2020-ban
• Klasszikus match race
• Ha Aucklandben vulkán tör ki, a verseny Olaszországban lesz megtartva.
• Az előversenyek 2019-ben és 2020-ban lesznek megtartva az aktuális hajókkal.
• A kihívók versenyét a Challenger of Record (a hivatalos kihívó) rendezi.
• A fő eseményt a védő rendezi
• A védő részt vesz az előversenyeken, a Prada Kupán (volt LVC) azonban nem.

A lényegesebb pontokról ennyi.

Peter Burling szerint bár sokan támadják az egytestű koncepciót, a tervekben azt látja, hogy egy új nagyon izgalmas időszak kezdődik.

Emlékeztetőül, az utolsó egytestű AC hajók 70 láb hosszúak voltak.

Jimmy Spithill az AC szinonimájává vált. 2010-ben ő volt a történelem során a legfiatalabb skipper, aki felemelhette az Auld Mug-ot – Ahogy a Kupát nevezik – és a sporttörténelem egyik legnagyobb talpra állásával védte meg három évvel később.

A júniusi Emirates Team New Zealand elleni 7-1-es vereséget követően Spithill szünetet tartott az AC-ban, és vitorlázó ambícióit a legalapabb vitorlázás felé terelte vissza.

„Szeretnék valamennyit kis hajóval vitorlázni” mondta Jimmy a rövid távú ambícióiról. „Részt vettem egy páros versenyen a saját klubomban, a Royal Prince Alfred Yacht Club-ban, ahol a versenytársak többsége az Ifjúsági Programból érkezett. Lenyűgözött a versenyzés színvonala és a lelkesedésük.”

„Valahol vicces az egész, mert ez az a szint, ahol kezdtem… vissza a gyökerekhez és vissza azokhoz a készségekhez, amelyek azokhoz a hajókhoz kellettek. Arra vágyom, hogy a saját örömömre vitorlázzak. Az AC programban egy 100 fős csapat áll mögötted, a vitorlázáshoz daruk, motorcsónakok, orvosok szükségesek. Az egy komplett hadművelet.”

„Jó szárnyalni egy kiteboardon, egy A Cat-en vagy egy Molyon, kimenni saját kedvünkre és visszajönni ezen az egyszerű módon. Ez van olyan élvezetes, mint egy hatalmas csapattal tenni ugyanezt.”

Annak ellenére, hogy a Kupa elvesztése után nagy nyomás nehezedett rá és megfogadta, hogy egyedül fog vitorlázni, valószínűleg nemsokára újra egy csapat lesz körülötte.

Várja a Sydney-Hobart rajtját év végén. Ez az a verseny, ahol nevet szerzett magának tini vitorlázóként elért harmadik helyével.

2014-ben második helyen végzett a Comanche-al, de 2015-ben visszatért a győzelem besöprésére. Még egyszer ezen a hajón tervezi a részvételt, nem sokkal Karácsony után.

„Az egyik dolog, amiért a következő AC szabályait várjuk, az az, hogy nagyszerű dolog lenne kijutni oda és ismét vitorlázni. Az AC kampány vége -függetlenül attól, hogy nyersz vagy veszítesz – egy kicsit depressziós időszak” – mondta

„Minden a nap rutin: menj edzésre, menj a vízre. Minden étkezés tervezett. A nap minden percét igénybe veszi és csak próbálsz találni egy kis időt magadnak. A határaidig vagy feszítve és közben függővé válsz az egésztől. És amikor vége, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni magaddal. Mit csináljak most? Némi időt vesz igénybe, míg vissza tudsz zökkenni a normál kerékvágásba és a családi életbe. És tényleg hiányolod az edzéseket a jó társakkal.”

Mindezek fényében Spithill nem hajlandó nyugdíjba vonulni, és minden kritikára érzékenyen reagál, ami arra utal, hogy a vitorlázás csúcsán az ő karrierje már véget ért.

„Imádom, amikor az emberek azt mondják, hogy már nem tudok bizonyos dolgokat megcsinálni, talán túl öreg vagyok vagy esetleg eljött az időm.”

„Egész életemben az mondogatták nekem, hogy nem tudok dolgokat megcsinálni, de végül ironikus módon köszönetet kell mondanom nekik, hogy motiváltak.”

Jimmy Spithill „A Kupát kergetve: Az én America’s Cup utazásom” című könyve jelenleg magyar nyelven sajnos nem érhető el, és attól tartok, nem is lesz az.

forrás: https://sailuniverse.com/

Az egykezes óceáni vitorlázó Fa Nándor Az utolsó pillanatban új irányba fordította szólóvitorlázó projectjét. Alig, hogy elkészült a Spirit of Hungary 60 lábas versenyhajó és útjára kelt Triest felé, Fa Nándor megváltoztatta elképzelését és nem Triest –be viszi hajóját, hanem egyenesen  San Francisco-ba. Elképzelése szerint a szárnyak fejlesztése után hajója versenyképes lesz a legmodernebb katamaránokkal szemben is.

Hogy mennyire igaza lehet, azt megerősíti Russell Coutts mai nyilatkozata is, amiben kifejti, hogy a szárnyak megjelenése feleslegessé teszi a drága kéttestű versenyhajókat és ezentúl egy test nagy élvezet alapon folytatódnak az America’s Cup fejlesztései. Ugyanakkor kifejtette, hogy az új megoldásokkal minden kihívó  saját szárnyain érkezhet San Franciscoba, hiszen ezek  a szárnyak  repülésre is képesek. Az elsődleges probléma inkább a meghajtás módjába rejlik, hiszen amióta az ISAF a 42-es szabályát szigorította, a vitorlán nem lehet akkora felhajtó erőt létre hozni, hogy az 10000 méter magasan tartsa a szárnyakon repülő hajókat.

Fa Nándor által kitalált technológia megoldja ezt a problémát, de még olyan mélységes mély titok, hogy csak miután megérkezik a hajó San Francisco-ba, akkor fedi fel teljes egészében.

A hírtelen változásról Fa Nándor maga így nyilatkozott: – Végül is mindegy, hogy a vitorlássport melyik csúcsteljesítményét ostromlom.

jelzem április 1. van

Fotó: H2O Magazin

A 8 négyzetméteres felület nem lesz fix, az extra szárnydarabok eltávolíthatóak lesznek, de a versenyigazgató Iain Murray szerint 15 csomóig elcsobognak vele a versenyzők. Jópár vitorlázó viszont túlzásnak tartja, de mi nézők örülni fogunk. A tesztelésre a tervek szerint január 29-én kerítenek sort Új-Zélandon.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Novemberben jelentette be AC résztvételi szándékát a Luna Rossa, így újra van olasz csapat a kihívók között. A Luna Rossa Challenge 2013 a  Circolo della Vela Sicilia of Palermo színeiben képzelte el indulását Massimiliano Sirenával a kormánynál. Nem érezték túl erősnek magukat az egyéni munkához, ezért az ETNZ-vel kötöttek együttműködési megállapodást 2012 év végéig, melynek keretében hozzáférhetnek a kiwik terveihez és adatbázisához. Persze építenek 72 lábas katamaránt is, de erre már Olaszországban kerítenek sort, csak az alkatrészeket és a szárnyat készítik Új-Zélandon.

Áprilisban Nápolyban AC Világkupa futam. Az már nincs messze, sem időben sem kilométerben.

Elérhető a 2013-as Louis Vuitton Cup és az AC menetrendje is:

http://cupinfo.com/en/acrm-americas-cup-2013-lvc-race-schedule-11054.php

Az imént AC hírmorzsákat olvashattak.

Fotó: ©Nigel Marple/Luna Rossa Challenge 2013



Forrás: americascup.com

Kettő is. Az egyik egy

ausztrál soroztaként

debütált, ahol 1983-as ausztrál győzelem volt megfilmesítve, míg a  másik egy sikeresebb, az 1983 és 1987-es AC köré szőtt történet, ahol egy romantikus szálon keresztül figyelhettük meg a küzdelmeket. Hogy jó volt-e vagy sem, az más kérdés. Minden esetre az tény, hogy kultfilm lett a vitorlázók körében, bár elsősorban ritkaságának köszönhetően. Rendes címén ”

Wind

” itthon „Szelek Szárnyán”-ként futott.

Néha néha foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen hajók is szerepeltek a filmben, mikor is  a múlt héten konkrétumokba is belefutottam.

Hát lássuk mi van itt:


A Geronimo, hőseink győztes hajója az 1984-es ausztráliában rendezett AC-n szereplő America II volt még pedig az US-42, ami a New York Yacht Club három hajós projektjének az első hajója volt. Mindegyiket America II-nek hívták.  Ez a hajó került elöször Fremantle-be, ahol a helyi viszonyokat vizsgálták vele és ennek megfelelően szedték szét és rakták össze. Ezért rajta maradt a név is, hogy LEGO.Végül az US-42, US-44 és az US-46 közül az US-46-ot küldték csatába, de csak az ötödik helyen végzett kikapva a franciák French Kiss nevű hajójától. Szerény 15 millió dollárjába került a NYYC-nak ez a három hajós project. Ennek  a verdának még az volt az érdekessége, hogy a tőkesúlyt „terepszínűre” festették, hogy amikor megdől, akkor se látszódjon belőle sok. Ez a tőkesúly mizéria a 83-as AC után kezdődött, amikor kinevezték az Australia II-n található szárnyas keelt a győzelem fő forrásának.

Visszatérve a filmbéli szereplésre dramaturgiailag úgy volt helyes, hogy a hősnő is kivegye a részét a győzelemből és az általa vart „csodafegyvert” használva áll fel vesztett helyzetből a Geronimo. Persze ez nem volt más, mint egy top spinnaker, ami egyébként az AC 12-er korszakában nem volt használatos. Minden esetre Bogárszárnyként híresült el.

Nem is olyan rég ismét egy ilyen szituációba keveredett az AC34 zsűri és az ETNZ.

2012.01.01 elött minden csapatnak lehetősége volt bármennyi 10 méter fölötti katamaránnal edzéseket és fejlesztéseket végeznie. Ez alól kivétel az AC45-ös szabályba beleférő hajók. Azonban, ha az  adott dátum után használsz egy ilyen hajót (Surrogate yacht), akkor az a szabály szerint a meglévő két építhető AC72 hajó egyikének számít. És így az ezt megjátszó csapat elbukik egy AC72 építési lehetőséget.

Ezért az ETNZ például vásárolt két SL33 típusú hajót, mely 10 méternél nem hosszabb és azzal végzi a fejlesztéseket. Az AC34 főfelmérő persze írt egy levelet, hogy nem érti, miért nem kapott katamarán felmérési kérelmet. Az ETNZ erre kért egy gyors zsűri állásfoglalást, hogy ezt a szabályt hogyan kell értelmezni. Elsősorban a hajóhossz tekintetében.  Az Oracle és a Luna Rossa a test hosszát vélelmezte és ezért ezt is tekintetbe véve a zsűri így állapította meg a 10 méter hosszot.

Az ETNZ által használt hajótest hossza pedig hivatalosan felmérve 9, 999 méter, ami úgyan kevesebb mint 33 láb, de ez már apróságnak tűnik, így használhatóak mindenféle szankció nélkül helyettesítő hajónak.És persze ez nem rossz, ha az ára 25%-a az AC45-nek.

ETNZ edzés wing-el

SL33 honlap:

http://www.slperformanceraceboats.eu/

Facebook oldal:

http://www.facebook.com/pages/SL33/154030974667185

ORACLE: A kétszeres olimpiai ezüstérmes katamarános

Darren Bundock

átveszi a varázspálcát Russell Couttstól és a Laseres Tom Slingsby taktikázik neki.

Russell Coutts

ezúttal csak a partról (na jó, esetleg hajóról) figyeli az eseményeket San Diegóban.

Spithill

a megszokott csapattal áll ki a pályára november 12 és 20 között.

ORACLE Racing Coutts (vagyis inkább Bundock)

Darren Bundock – skipper & kormányos

Tom Slingsby – taktikus

Murray Jones – szárny trimmer

Simon Daubney – orrvitorla trimmer

Simeon Tienpont – bowman

ORACLE Racing Spithill

James Spithill – skipper & kormányos

John Kostecki – taktikus

Dirk de Ridder – szárny trimmer

Joe Newton – orrvitorla trimmer

Piet van Nieuwenhuijzen – bowman

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Bár AC-s rutintalanságuk miatt a végelszámolásban valószínűleg nem lesznek még jók (ne legyen igazam!), de pár futamon bizonyára villog majd a Groupe Edmond de Rothschild Extreme 40-es csapata

Pierre Pennec

vezetésével. Az Aleph–Équipe de France csapata alkalmazza Pennecet és rajta kívül csapatának még két tagját

Christophe Espagnon

és

Thierry Fouchier

személyében. Végre talán a franciák is beszállnak a versenybe.

A China Team leszerződtette

Phil Robertson

ékat Új-Zélandról a Waka Racingből. Ő és csapattársa Garth Ellingham már a 9. helyen áll a World Match Racing Touron. A kiwi srácok amúgy a WMRT legfiatalabb résztvevői. A kínaiak ezzel a húzásukkal valószínűleg most sem szakítanak hatalmasat, mert a rutin/összeszokottság mintha ismét hiányozna.

Egy ideje már felreppent a hír, hogy az Oman Air fontolgatja részvételét a 34. AC-n vagy legalább az AC Világkupa Sorozaton (ACWS). És ugye

Ben Ainslie

az idén már három X40-es versenyen is kormányzott nekik és hát megszerették egymást. Egy meg egy az kettő itt is, már ha összeadjuk valaha a két tagot. Ainslie feltett szándéka, hogy az olimpia után aláír valakihez a Kupában és ha Omán lenne a szerződés túlsó oldalán, azt Ainslie sem bánná. Bizonyos körökben azt is hallani vélik, hogy csak összejön a brit indulás is, de abból AC72-es már nem nagyon épülhet, hiszen a legtöbb csapat már a 72 lábas nagyhajó tervezésének végéhez közelít és lassan az építésébe is belefog.

Fotó: Americascup.Com



Forrás: innét-onnét

azért, mert már négy darab AC45-öst vásároltak egymaguk, míg a legtöbb csapatnak csak egy van, miközben arról papolnak, hogy redukálják a költségeket. Elmondása szerint jóval drágább lesz ez a Kupa. Most viszont ezek a szabályok, ezek szerint kell játszania annak, aki nyerni akar és márpedig ők nyerni szeretnének.

Csapata már nagyban tervezi az AC72est. És méltán lehetnek elégedettek az eddig elért fejlődéssel a multik világában, ugyanis tavaly – pont egy éve – még csuma utolsó volt a kiwi brigád, most meg vezeti az AC-re hangoló sorozatot(ACWS). Úgy látszik nem nagyon zavarta meg a csapatot, hogy egy hajótesttel több került alájuk.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Azért az érdekes, hogy ennyire Barker köré épüljön a csapat, az interjúban sem fedi fel, hogy ki a tartalék kormányos. Persze lehet, hogy tényleg nincsen, de egy ekkora befektetés esetén túl nagy kockázat lenne, ha nem gondoskodnának ütőképes cseréről. A csapat jelenleg elég szűk létszámú, de muszáj lesz bővülniük, hiszen a 72esre több grinder (vidéken: csörlős) kaliberű fazon kell. És itt derül ki, hogy nem is lesz két darab 72 lábas hajójuk, mivel az túl drága és két csapat fenntartása meg pláne drága lenne, így a dizájnra nagyon ügyelniük kellett, merthát ha kész a hajó, nincs nagyon mit változtatni rajta. A tervezéssel amúgy lassan végeznek és olyanok dolgoztak rajta, mint Pete Melvin, Scott Graham, Luc Du Bois.

Barker ijesztőnek tartja a 72es méretét; szerinte a 45-ös kiegyensúlyozottabb, amíg a 72essel valószínűleg küzdeni kell majd az erősebb szelekben.  „A hajók erős szélben megvadulnak. Nehéz lesz megvitorlázni a San Franciscóban tapasztalható körülmények között és bizonyára szükség lesz némi fineszre, gyors reakcióra hogy körbeérjünk a pályán.”

Szerinte annyira szűz még a kéttestűek világa, hogy minden ötletet fontolóra kell venni és jelenleg egyetlen felmerült kérdés sem számít baromságnak ezzel kapcsolatban.

A one-design kontra egyedi építésű hajó kérdésben AC szemszögből a tradíciók mellett teszi le a voksát, többre tartja a különböző területek menedzselését a végső cél érdekében, azaz a tervezés, vitorláscsapat, kampánymenedzsment kombóját.

A riporter kicsit feszegeti a borulások kérdését is, ami szerinte sok laikust vonz az AC közelébe. Reméli, hogy a 72-esekkel ez nem fog előfordulni, amely kívánságában sajnos nem tudok osztozkodni. Barker meg abban bízik, hogy jónéhány nemvitorlázó is csak leragad a képernyők elé vagy lebandukol a partra és megnézi a versenyt, akármi is történik a vízen.

Új-Zélandnak jól jönne a

’nemzetiség szabály’

bevezetése, amely olyasmit jelent, hogy nagyjából egy nemzetiségű vitorlázók ülnek majd egy országot képviselő hajóban. Ezt az amcsik nyilván nem támogatják túlságosan, hiszen például ők szeretik foglalkoztatni a jó új-zélandi, ausztrál, holland, stb. munkaerőt is, valamiért kevésbé bíznak a hazai emberállományban.

San Franciscóba életvitelszerűen csak májusban költözik az ETNZ csapat, de csak 2013-ban. Addig lesz még hullámvölgy is a teljesítményükben, ahogy azt is biztosra vehetjük, hogy a végsőkig harcban lesznek a Kupáért.

Interjú angolul itt olvasható:

http://sailblast.blogspot.com/2011/10/dean-barker.html

Fotó: © Mia Hacker és Gilles Martin-Raget



Forrás: sailblast.blogspot.com

És akkor vesézzük kicsit legutóbbit. Mert sajna szabályozásra igenis szükség van, az ütközéseket el kell kerülni, meg amúgyis, valakinek mindig igaza van két hajó majdnem-találkozásánál is, így szabályok mindig lesznek. És ha bizonyos dolgok egyszerűbbek, akkor a laikus és a mezei vitorlázó is érti, mi történik a pályán.

Eljött az idő és az AC vérátömlesztésen esett át, amely a szabályrendszer átalakítását is eredményezte. Az itt bevezetett újításokra azonban technikai feltételekre van szükség, ami nem biztos, hogy minden hétvégi versenyen rendelkezésre áll, de érdemes elgondolkozni az itt látható újítások egy részén.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Menjünk sorjában, kezdve a 13-as szabállyal: Fordulás Alatt. Ezt törölték el a szervezők. Így már csak az számít, hogy melyik a hajó szélfelöli oldala. A 17-es szabály, amelyik inkább párosverseny során jön számításba leegyszerűsödött úgy, hogy van szél alatti és szél feletti hajó és pont. Mivel korábban a legtöbb szabálytalanság nevezett két szabályt érintette, így most nagymértékben egyszerűsödött a játék.

A 18-as szabály valószínűleg több hazai versenyző számára ismerős. Ugye alapból létezik egy szabályozás a szél felöli pályajelre és egy a leebójára (a szélfelölitől eltérő) pályajelekre vonatkozóan. Az AC esetében ez megszűnt és most a belső hajónak van előnye cirkáló szakaszban is, mégha balcsapásról érkezik is (asz számít ki éri el előbb a zónát). Mivel fent is kapu van, ahogy lent is, így a pálya teljesen szimmetrikus.Sajnos a párosverseny rajtja kissé meg van keverve, mert itt a félszeles mezőnyrajtra majdnem merőlegesen rakták ki a belépési zónát úgy, hogy alapból a balcsapáson érkező hajó képes legyen a jobbcsapásos előtt mélyen bevitorlázni, vagy inkább elmenekülni, de ezt a hajók sebessége miatt kellett meglépni, mert mondjuk 30 csomós sebesség mellett nem biztos, hogy a dial-up jól sülne el.

Él viszont a dial-down szabály, amely lehetővé teszi a jobbcsapáson haladó hajó számára, hogy a széltengelytől 90 fokig ráejtsen a másik hajóra cirkáló szakaszban, nagyobb kitérésre kényszerítve azt. Mivel a pálya mindig partközelben van, ezért az akadályokra vonatkozó szabályokat is újra kellett értékelni. Erre húzták meg a pálya határvonalait, amelyet átlépve büntetésben részesül a szabályszegő csapat. Ha három hajóhosszon belülre kerül egy hajó, automatikusan joga van fordulni vagy halzolni. És nem kell kiabálni a másik hajónak, mert az is tudja, hol a határ. Ha valaki kiesik a hajóból, akkor azért nem lehet visszamenni, akkor csökkentett létszámmal kell befutni, hiszen ez elég büntetés a csapatnak. Az embert pedig a motorosok összeszedik.A borulásra is más szabály vonatkozik, hiszen az AC versenyek során a csapatoknak lehetőségük van külső segítséget igénybe venni a hajó felállításhoz. Aki befut, az minimum 3 pontot kap a mezőnyversenyen, míg aki nem, az nullát – szóval megéri végigmenni. Persze azt nem tudni, hogy a 45-ös nagytestvérénél, a 72-eseknél miként működik majd a visszaállítás.

Nincs büntetőforduló az AC-n. Helyette egy lassítós dolgot találtak ki, amihez persze megintcsak szükség van a GPS-re a hajókon és komoly támogató rendszerre a partról. Ez úgy működik, hogy amint büntetésben részesítenek egy hajót, akkor a hajó virtuális

VMG-je

két hajóhosszal a hajó mögött jelenik meg és a hajó polárjából számított 75%-os VMG sebességével halad előre, míg el nem éri a hajó valós helyzetét. Ezt belülről kis lámpák jelzik a kormányosoknak. Így az a megérős, ha minél előbb megáll az ember és bevárja ezt a virtuális vonalat, mert annál hamarább indulhat újra. Olyan meg nincs, hogy az ember csak a futam végén javítja ki a büntetőjét, azonnal korrigálni kell a hibát.

Az új szabályok bizonyosan előnyére válnak a katamrános versenyzésnek és látványnak is. A 270 fokos büntető eltörlésével ugyan kevesebb borulást látunk, de így legalább nem kell napokig javítani a hajókat.

Fotó: Gilles Martin-Raget/ORACLE Racing; Ricardo Pinto/ACWS



Forrás: thedailysail.com

Az AC címvédő Spithill csapatának a meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett hét után vasárnap azért sikerült megmutatnia, hogy nem kell leírni az ORACLE Racing első számú csapatát.

Vasárnap erős, pöffös szél várt a versenyzőkre Plymouth Sound öblében. A lökések elérték a 30 csomót (~55 km/h), amely még a rutinosabb csapatokat is próbára tette.

A verseny már a rajt előtt kezdődik – idézhetjük fel az örökérvényűt. Pár perccel a rajtot megelőzően a Team Korea tolatott, amit az Energy Team kicsit későn vett észre és az elkerülő manőver, a hirtelen leejtés borulásba torkollott. Loick Peyron csapata villámgyorsan visszaállította a verdát és kicsit tépázottan, de elrajtolt. Még akkor is a rajt előtt járunk, amikor az Artemis Racing orrára ráakadt az éppen manőverező Green Comm Racing fara és kormánya. A Green Comm emiatt kiállni kényszerült, az Artemis pedig lemaradt a rajtról, majd később ők is megbotlottak.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A rajtból a problémás egységeket elkerülve legjobban a két ORACLE Racing és Emirates Team New Zealand hajója jött el jól, akik végig domináltak a vezető pozíciót váltogatva egymás között. Coutts csapata az egyik bőszélben rossz oldalt választott és cirkáló szakaszban sem volt elég gyors, ami feltűnt nekik is, így szép lassan vissza is estek a harmadik helyre. Spithill ezen a napon nyugodtan, megfontoltan versenyzett és végül magabiztosan nyert.

Az első bójánál a China Team esett és folytatta a versenyt hetedikként befutva 6 másodperccel a limit előtt.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A becslések szerint 115 000 ember látogatott ki erre a partszakaszra, szóval még az is lehet, hogy beválik az új AC recept.

Az AC Világkupa Sorozat San Diegoba vándorol, ahol 54 nap múlva lépnek ismét színpadra a csapatok. Itt jegyezném meg, hogy Coutts lemond kormányosi pozíciójáról és átadja a rudat Darren Bundocknak.

Májusban pedig irány Velence!

Vasárnapi mezőnyfutam eredmények:

1. ORACLE Racing Spithill

2. Emirates Team New Zealand

3. ORACLE Racing Coutts

4. Aleph

5. Team Korea

6. Energy Team

7. China Team

8. Artemis Racing

8. Green Comm Racing

Szombati Párosverseny végeredmény:

1. Emirates Team New Zealand

2. Team Korea

3. Artemis Racing

4. ORACLE Racing Coutts

5. ORACLE Racing Spithill

6. Energy Team

7. Green Comm Racing

8. China Team

9. Aleph

Fotó: Ricardo Pinto és Gilles Martin-Raget/americascup.com

Az erősorrend nem nagyon változott az elmúlt napokban Plymouthban az AC sorozatban. A szerdai-csütörtöki nem túl erős szél lehetővé tette a gyengébb csapatoknak is, hogy egy-egy futamban dobogós helyen végezzenek. A végső kupagyőzelemre is esélyes 3 favorit ORACLE, Artemis és ETNZ 6 futam után is az élen, de érdekes, hogy a címvédő kormányos Spithill csak az ötödik, szóval van baj.

A közvetítés most is kiváló volt, továbbra is csak a rendező operatőr téved el néha a pályán, de azért a gyors ismétlésbe szinte minden lényeges dolog bekerül. A kommentátorok próbálják közérthetően előadni a látottakat, ritkán beleborulva szakmázásba. Sőt, ha szakszavakat használnak, akkor igyekeznek azokat magyarázni is, pl gennaker=spinnaker=’a harmadik vitorla’=’a nagy vitorla a hajó elején’ és hasonló. Szóval melegen ajánljuk mindenkinek, aki pötyög angolul.

A versenyzők meg néha megfeledkeznek önmagukról, azaz inkább arról, hogy be vannak kamerázva és mikrofonozva, mint a villalakók, így olyan örök igazságokat is hallhatunk, amit csak élőben tapasztalunk meg. „It’s not a fuckin Match Race! Where are you going you fuckin idiot?!” – ezt Russell Coutts közölte Chris Draperrel egy felesleges luvolás közben.

Eddig csak mezőnyfutamokra került sor, péntek délutántól párosverseny orrba-szájba. Ez is jó lesz. Mára 12-17 csomót, holnapra már 18-25 csomót jósolnak. Szuper lesz.

Nálunk továbbra is élőben a főoldalon a ’Hét videója’ helyén rendszerint délután 3 órától ’Live videó’ fülre kattintva tekinthető meg az élő közvetítés. Adott napi teljes ismétlés késő estére kerül fel az AC youtube oldalára.

Fotó: americascup.com