Három óra Legozás várta az agárdi lasereseket március első szombatjának délutánján a tornatermi edzést követően. A srácok ugyan természetesen sokat játszottak a dán kockákkal, saját bevallásuk szerint négy-öt évvel ez előtt még, ez most mégis egészen más volt. Most nem voltak rajzok, építési utasítás, csak a saját képzeletükre, és kezeikre hagyatkozhattak. Az első tíz percben kiderült, hogy a képzelet és a kezeink sokkal szorosabb viszonyban vannak, mint gondolnánk, gyorsabban és kreatívabban alkotnak együtt, ha hagyjuk őket működni, és nem “gondoljuk túl” a dolgot.

A srácok gyorsan felismerték a Lego Serious Play módszer lényegét, és a felkészülésükkel, a céljaikkal kapcsolatos kérdésekre izgalmas modellek születtek válaszul. Építés, és beszélgetés, tisztázó kérdések, amelyek nemcsak egymás megértését segítették, de a célokért szükséges lépéseket is megmutatták. Világossá vált, hogy laserben versenyezni ugyan egyéni sport, de a csapat meghatározó az egyéni eredményekben, hiszen ez a hátország, amire támaszkodni lehet a felkészülésben és a versenyek során is. A közös modell jól megmutatta az erősségeiket, és kapcsolódásaikat a kihívásokhoz és egymáshoz. Komoly kérdésekről volt szó, játékosan.

A fiúk megbizonyoshattak róla, hogy komoly erő van bennük közösen és egyénileg is. A Lego Serious Play pedig ismét bizonyította, hogy könnyedén, játékosan képes megmutatni egy szervezet érzékenységét, erősségeit, a világhoz való kapcsolódását, hogy képes felszabadítani a kreatív énünket.

Az időjárásnak is köszönhetően igazán jétákosra sikeredett a VI. CWS-boco Kielzugvogel Európa Kupa Agárdon, a május 1-i hétvégén. A vándormadarak európai versenynaptárát nyitó versenyhétvégére 10 egység nevezett. Az időjárás a szokásos formáját hozta, volt viharos szél, és játékos, napsütéses délies szél is.

Az agárdi kielzugvogel flotta általában is igen korán kezdi a szezont, az első madarak már március 15-én vízen voltak. A hajóosztály versenynaptárát pedig hat éve már a május 1-i, agárdi verseny nyitja, amire az idén a Németországban szokatlanul kemény időjárás miatt nem jutottak el a külföldi indulók. A névadó sponzor ezévben is a CWS-boco Hungary Kft. volt.

A szombati első versenynapon végül nyolc csapat szállt vízre, viharos kürölméynek között, ahogyan az már csak lenni szokott az Európa Kupán. Komoly hullámok, 20 csomó körüli alapszél és 25-27 csomós befújások között vitorlázott a mezőny négy futamot. A papírformának megfelelően mindegyiket Majthényi Zsombor nyerte, Kovács Istvánnal, mögöttük a Belley László, Gombár Zoltán és a Sipos Péter, Szűcs Balázs páros váltogatta a második és harmadik helyet. A második két versenynap békésebb körülméynek között zajlott, már ai az időjárást illeti. A megszokottan szeszéyles délies szélben, amikor olykor egy-egy csíkon elfogy, másutt megélénkül a szél, sokszor megborult a papírforma, egy-egy szerencsés oldalválasztással meglepetések is születtek, az éllovasok csak sereghajtóként értek célba, a Héjj Ádám által tűzött, kértkörös up-down pályán. A csapat végülis tíz futamot vitorlázott, így mindenki két rossz kört dobhatott el.

A VI. CWS-boco Kielzugvogel Europe Cup végeredménye:

1. Belley László – Gombár Zoltán

2. Majthényi Zsombor – Kovács István

3. Sipos Péter – Szűcs Balázs

4. Visy Gergely – Knoll Csaba

5. Kollár MIklós – Puskás Bendegúz / Németh Doma

6. Nagy András – Berger Miklós

7. Hlavay Richárd – Nyéki András

8. Virág Gergő – Simonics Ákos

Képek a versenyről, a Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület facebook oldalán

https://www.facebook.com/magyar.k.szovetseg?pnref=story

Az utolsó regatta az osztályra jellemzően spontán szerveződött, Sipinek köszönhetően. A pályafutamokon újra sokat tanultunk, például, hogy egy korosabb fadeckes is oda tud érni a kreuzbójához elsőként, amíg a többiek egymással vannak elfoglalva.

Az ötlet, hogy október 15-én, amikor épp nincs a Velencei-tavon semmilyen más verseny, körözzünk még egyet, Sipitől származott, aki vállalta, hozza a motorst, bójákat. A kielzugvogel mezőnyben számos őrült vitorlázik, értsd nehéz volna olyan időpontot, és időjárást találni, amikor ne lenne legalább négy-öt egység a vízen a tervezett rajtra. Most sem volt másként. Reggel kilenc tájban négy hajó legénysége készülődött, két verda jött a szomszédból, és aztán még beugrott egy páros az egyik YKA-s hajóba, vagyis heten vágtattunk ki a Nagytisztásra. A szereléskor még egészen sportos, 4-es körüli szél kissé alábbhagyott, mire kiértünk, erősen kérdéses volt, hogy sikerült-e kitűzni az olimpiai pályát. Sikerült. Az első futamnak, viszonylag friss dél-keleties szélben vágtunk neki. A szél a Velencei-tavon megszokott módon olykor csíkos volt, ez hozott némi izgalmat a játékba. A raumból pillangózás lett. A második kreuz már nem volt olyan tempós és a hátszeles szakaszon olykor meg-megállt a szél. Az első három hajó, a Calypso, a Boszi és a Sirius egymás után csúszott át a befutón, a többkenek a leálló széllel akadt némi gondjuk, leginkább a kitartásukat tette próbára az utolsó szakasz.

Miután a Nagyytisztást kivasalták, túrára váltottunk. Velence irányába indultunk, majd a Vaskapu mögötti bóját kelett venni, és befutó az YKA kikötője előtt. Nem volt kötött útirány, ezért a csapat egy része a Calypsot üldözve az YKA felé, a Hosszútisztáson közelítette a bójákhoz, a Boszi és a Sirius pedig a Cserepes sziget mögött, a Szúnyogsziget felé húzott. Ez volt a jobb irány. Az első jelnél, bent a nádban még a Sirius állt az élen, Varga Lajossal és Sipos Péterrel, de Visy Gergő és Nyéki András a Boszival végül módszeresen, szépen vitorlázva ledolgozta a hátrányt és végül megnyerték a túrafutamot. A Calypso – Hlavay Richárddal és Belley Lászlóval – a harmadik helyet csípte meg, jót csatázva a végül negyedikként érkező Antall István, Kápolnás Anikó párossal.

Ugyan lógott az eső lába, de azért egy gyors pályafutamot még bevállaltunk, újra a Nagytisztáson, az élénkülni látszó szélben. A rajt után nem sokkal szemeregni, majd még az első jel előtt szakadni kezdett az eső. Mindenesetre, amíg a Boszi – Calypso – Sirius trio egymással volt elfoglalva a cirkálócsatában, Kollár MIklós és Puskás Bendegúz a VennGut-tal egy bátor, hosszú jobbcsapást húzva, beesett eléjük az első jelnél, jó két hajóhosszal. Ezt az előnyüket azután végig meg is tarottták, így okosan vitorlázva megnyerték a harmaidk, a szakadó eső és a közben gyengülő szél miatt rövidítve befuttatott harmadik futamot. Mögöttük a Calypso, majd a Sírius, a Boszi, és az egyelőre mnévtelen fehér hajó érkezett az Antall-Kápolnás párossal. Szomorkás esőben poroszkáltunk ki a kikötőkbe és raktuk el a vizes hajókat, vásznakat. Kikötés után már a 2017-es szezon programját egyeztettük, ami a szokásoknak megfelelően május elején az immáron VI. KZV Európa Kupával kezdődik majd. Ezúttal is köszönet az idei támogatásért a cws-Boco Hungary Kft.-nek és a Record Ajtó Kft.-nek, valamint a North Sails-t képviselő Lineplex Kft.-nek.

Végeredmény

1. Hlavay Richárd, Belley László – Calypso

2. Visy Gergely, Nyéki András – Boszi

3. Varga Lajos, Sipos Péter – Sirius

4. Kollár MIklós, Puskás Bendegúz – VennGut

5. Antall istván, Kápolnás Anikó

6. Barsi Norbert, Váradi Kata – Quaxi

Szeptember első négy napjában rendezte a Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület Agárdon, a Yacht Klub Agárdban a hajóosztály országos bajnokságát. A versenyre, amelynek idén a Record Ajtó Kft. volt a névadó sponzora tíz egység nevezett. Négy nap alatt, összesen öt futamra adott lehetőséget az időjárás. A dobogós helyek sorsa, rendkívül kiélezett versenyben, az utolsó, vasárnapi futamban dőlt el.

A bajnokság első napján, a kormányos megbeszélésen vígasztalanul állt a levegő a tó fölött, így halasztássla kezdtünk. Néhány hajó azért kihajózott szélvadászni, majd ebéd. A kaja mellett riasztotta a csapatot telefonon a rendező Héjj Ádám, hogy némi élénkülés mutatkozik, ezért egy túrafutammal meg lehetne próbálkozni. Gyors szerelés és irány a víz. A pálya, a már-már klasszikusnak mondható kör volt, rajt Dinnyés irányába, be a Vaskapun az első pályajelhez, majd kia nagytisztásra és vissza az YKA elé. Északias szél fújt a rajtnál, egészen gyenge, de néhány egység ügyesen meglépett a csíkokon. Az első jelig nagyjából együtt halad a mezőny, de innen eléggé leállós, igazi Velencei-tavi szél fújt. Amaradt az északias irány, de mire az első három hajó már a cserepes sziget mögött járt, voltak, akik még az első bóját kerülték csak. Volt, aki feladta a szélkeresgélést, miután reménytelenül széthúzódott a mezőny. Hét egység teljesítette a futamot, amit az osztályban újonc Varga Lajos nyert, Gál István közreműködésével. A második, pénteki versenynap is halasztással kezdődött. A hirtelen, ismétcsak ebédidőben, szinte a semmiből támadt, élénk szélben végül három páylafutamra jutott. Meglehetősen kiegyenlített volt az élmezőny, Majthényi Zsombor és Kovács István, a DeLei-el, Visy Gergő és Berger Miklós a Boszival, illetve Hlavay Richárd és Belly László a Calypsoval ezen a napon pontegyenlőséget ért el, mindenki volt első, második és harmadik is. A Siriusnak még az első kreuzben kiszakadt az egyik vatnibekötése, így Varga Lajoséknak fel kellett adni a versenyt. Az utolsó pénteki futamot rövidítéssel, a második cirklószakasz végén befutattat Héjj Ádám, és még az is kérdéses volt, hogy a teljes mezőnynek lesz-e elég szele eljutni odáig, de végül ez a futam is érvényes volt. A szombatot a csapat a parton töltötte, marhapörkölt és szilvalekvár is készült, volt idő hajót mosni, kicsit szerelni, beszélgetni. A bajnoskág már érvényes volt a meglévő négy futammal, de kieső nélkül mégsem az igazi, és végül vasárnap kegyesek voltak az égiek. Nem sokkal fél 12 előtt megérkezett a fronttal várt szél. Ezt az utolsó futamot Majthényi Zsomborék nyerték, így eldobva a csütörtöki DNF-et egyből az élre ugrottak, két futamgyőzelemmel, egy második és egy harmadik hellyel. A helyosztón Visy Gergő és Berger Miklós a Boszival tizenegynéhány centivel megelőzte a Calypsot. A második hellyükkel pontegyenlőség alakult ki, az utolsó együtt vitorlázott futamban elért eredméyn alapján az övék lett az ezüst, Hlavay Richárd és Belly László nyakába került a bronzérem.

További részletek az egyesület facebook oldalán,

https://www.facebook.com/magyar.k.szovetseg?fref=ts

, vagy a

www.kzv.hu

oldalon.

Fotó: Oncsák Dániel

Az időjárás igazán kegyes volt az YKA évadnyitó nagyhajós túraversenyének résztvevőihez május utolsó szombatján. Az előrejelzések napos, felhős időt és egyenletes déli szelet ígértek. A reggel kilenc órakor tartott kormányos megbeszélés előtt látszott, a déli ezúttal inkább keleti, viszont legalább fújt. Fátyolfelhők alatt gyülekezett a mezőny a kikötő és a Cserepes sziget között elhelyezett rajtvonalon. Fél tizenegyekor vágott neki a huszonnégy hajó, a Vaskapu irányába, vagyis gyakorlatilag hátszélben. Akinek volt igyekezett hátszélvitorlát húzni, a kielzugvogelek pillangóztak, és volt, aki a raumos megközelítést választotta. Az első pályajel a Vaskapu előtt, még a Hosszútisztáson volt, innen félszélben, olykor negyedben kelett a Nagytóra felvitorlázni, a második jelhez.

A mezőny gyakorlatilag egyben mozgott, egyedül a Calypso, a Boszi és a Monas lépett meg kicsit a többiektől. A második jelnél komoly tömegjelenetek alakultak ki, de sikerült koccanás nélkül megúszni a bójavételt. Megjegyzedő, hogy a rendezők a rajt előtt nyomatékosan felhívták a résztvevők figyelmét az elsőbbségi és kitérési szabályokra, talán ez is dolgozott még a fejekben. A Nagytóról, ismét félszélben vitt a mezőny útja vissza a Hosszútisztásra, ahol újra venni kellett a terelőbóját. Innen cirkálás következett, az YKA előtt elhajózva, a még meg kellett kerülni a Cserepes szigetet, és a cölöpöknél kibújva befutni, keleti irányba.

A krajcos menet kicsit széthúzta a mezőnyt, itt olykor egy-egy leállás borzolta a kedélyeket. Az élmezőny csatájában is voltak pillanatok, amikor úgy tűnt egy-egy szélcsik változtathat a sorrenden. A kikötő előtt frissült a szél, maradt a dél-keleti, keleti jelleg. A mezőnyt a krajc végére megint, mintha összefújta volna a szél, az első három hajó viszont ekkor már elég komoly előnyre tett szert. A sziget mögött határozottan élénk szélben segítette a haladást. Nem úszták meg a résztvevők a sziget után sem a cirkálsát a befutó előtt. Ezen a szombaton a Calypso volt a leggyorsabb, 1 óra 6 perc alatt teljesítette a távot, két perccel mögötte futott be másodikként a Boszi, és 20 másodperccel ez után a Monas. Ez lett egyúttal a kajüt nélküli kategória végeredménye is. A kajütös hajók közt az első a Surda lett, a Stichling és a Márta előtt.

Remek időben, sportos szélben vitorlázott vasárnap négy futamot az V. CWS-boco Kielzugvogel Europe Cup mezőnye Agárdon. Az első helyen a papírformának megfelelően Alfons és Christl Huber végzett. A szombati gyengeszeles napot túrázással, a hajók beállításainak finomításával, csapatépítéssel töltötte a mezőny. A verseny főtámogatója a CWS-boco Hungary Kft. volt, az osztály stratégiai partnere a North Sails, és a márkát képviselő Lineplex Kft., valamint a Yacht Klub Agárd, amely kezdettől fogva a hajóosztály anyakikötője is egyben.

Ebben az évben ötödik alkalommal kezdte a magyar és az európai Kielzugvogel mezőny a versenyszezont Agárdon. A Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület által szervezett kétnapos verseny a kiírás szerint szombaton délben halasztással kezdődött. A tavon szinte teljes volt a szélcsend, legfeljebb egy-egy csíkban volt némi légmozgás, egyébként az előrejelzéseknek megfelelően. Így a rendező Héjj Ádám megkímélte a csapatokat a vízen ácsorgástól. A mezőny egy része azonban a Hosszútisztáson látható élénküléstől felvillanyozva “kivágtatott” a vízre, egy kis gyengeszeles edzésre, a gyengeszeles beálíltások ellenőrzésére. Jó alkalom volt ez arra is, hogy a főszponzor, a CWS-boco Hungary Kft. a vitorlázás iránt láthatóan lelkes érdeklődést mutató képviselői a vízen ismerkedhessenek meg ezzel a remek, sportos, kétszemélyes hajóval. A délutáni várakozás versenyzésre alkalmas szelet ugyan nem hozott, de annyira mozgott a levegő, hogy a flotta nekivágjon egy tókörnek. Az Yacht Klub Agárdból, a Vaskapu felé vettük  az irányt, majd a Cserepes sziget mögött bújtunk ki a Nagytisztásra, ahol továbbra sem fújt, így visszatértünk a kikötőbe a napsütéses, verőfényes túra után.

Vasárnapra viszont bíztató volt az előrejelzés, sportos 15-20 csomós keleti szelet ígértek, eső nélkül. Ez volt azon kevés napok egyike, amikor a meteorológusok, legalábbis a windfindernél hiba nélkül eltalálták a jövőt. A 10 órás rajtra már friss szél fújt a Nagy-tisztáson, olykor még a nap is kisütött. Alfons Huber és felesége Christl, akik az első agárdi versenyen is már itt voltak, és nagyon lelkesen képviselik, segítik a magyar kzv-seket, ezúttal sem talált legyőzőre, bár az abszolút második helyen végző Sipos Péter és Antal István több alkalommal is, mindjárt az első cirkálószakasz végén a bójavételnél megelőzte őket, igaz Alfons a hátszeles menetben gyorsan visszavette a vezetést. A német házaspár zsinórban három futamgyőzelmet könyvelhetett el, a negyedik futamot ezért már a vízen kiejtették és visszatértek a kikötőbe, miután az első helyüket elvenni már nem volt esély. A további dobogós helyekért azonban komoly harc folyt. A tavalyi flottabajnokságon ezüstérmes Visy Gergely, és testvére Visy Márk, a Boszival üldözte Sipiéket, és a Calypso is végig versenyben volt Hlavay Richárddal és Belley Lászlóval a fedélzetén. A Hegedűs Léna, Szemenyei Csaba kettős is ott loholt a nyakukon, nagyon szépen vitorlázva be is húztak két negyedik helyet. Az első négy magyar egység között szinte végig nyitott volt a küzdelem, komoly taktikai csaták zajlottak egy-egy jobb pozícióért, ahogyan az egy rendes one-design mezőnyben megszokott. A kétkörös, nagyjából 35-40 perces futamok során körönként is változott a sorrend. A mezőnyben vitorlázó idősebb részben, vagy teljes egészében fa “zufik” külön versenyt vívtak. Ebben a körben Kollár Miklós és Puskás Bendegúz volt a legerősebb, a Wenngut-tal, közvetlenül mögöttük Horváth András és Berger Miklós a tó talán legöregebb, de egyik legszebb vándormadarával a Shantival, illetve Kovács István és Nyerges Tamás, a Vendellel.

Az időjárás igazán kegyes volt a mezőnyhöz, irányát tekintve szokatlanul stabil volt a keleti szél ezen a délelőttön, olykor azért nagyokat rúgva, főleg az utolsó két futamon, bőven voltak már 20 csomó fölötti rúgások, erősödések.

Abszolút végeredmény:

1. Alfons Huber, Christl Huber

2. Sipos Péter, Antal István

3. Hlavay Richárd, Belley László

Magyar sorrend:

1. Sipos Péter, Antal István

2. Hlavay Richárd, Belley László

3. Visy Gergely, Visy Márk

További részletek, képek videók az egyesület oldalán a www.kzv.hu oldalon, vagy a Magyar Kielzugvogel Szövetség facebook oldalán.

Április 30-án rajtol Agárdon az V. CWS-boco Kielzugvogel Europe Cup mezőnye.  A Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület által szervezett, kétnapos nemzetközi verseny támogatója idén a CWS-boco Hungary Kft., az egyesület stratégiai partnere a magyarországi KZV flotta anyakikötője a Yacht Klub Agárd és a North Sails.

Öt évvel ez előtt került be a május 1.-i hétvége a német raglista és a nemzetközi vitorlás naptárba, amikor a Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület alapítói még lelkes magánemberként szervezeték az amatör nemzetközi versenyt, a német élmezőny aktív támogatásával. A május 1-i európa kupa az európai kielzugvogel szövetség hagyományos évadnyitó versenye, 1,2-es szorzojú német raglista, illetve amatör nemzetközi regatta.

A rendező Magyarorzsági Kielzugvogel Flotta Egyesület támogatói idén a CWS-boco Hungary Kft., amely a névadó sponzora a nemzetközi versenynek, valamint a Rekord Ajtó Kft., amely a szeptemberi flottabajnokság névadó sponzora. Az egyesület ugyanakkor ebben az évben stratégiai megállapodást kötött a hajóosztály egyik legrégebbi vitorlaszálíltójával, a North Sails-el, annak magyarországi képviseletével a Lineplex Kft.-vel, akik fontos technikai támogatóként segítik az egyesület mûködését és fejlődését. Ugyanígy a Yacht Klub Agárd, amely anyakikötőként áll a flotta mögött a kezdetektől fogva.

Az elmúlt években folyamatosan bővült a magyarországi flotta – mondja Belley László, az egyesület elnöke. A korábban zömmel idősebb fa hajók mellé, az utóbbi években korszerûbb mûanyag hajók érkeztek és érkeznek szinte folyamatosan az agárdi kikötőbe – teszi hozzá. A magyarországi one design flotta ma csaknem húsz hajóból áll már, ez az egyik legdinamikusabban bővülő magyarországi hajóosztály.

Az 5,8 méter hosszú, tőkesúlyos, 20 négyzetméternyi vitorlázattal repülő, kétszemélyes hajót, ami háromszázötven kilos súlya ellenére jollésan vezethető, bőszélben könnyedén megsiklik, szinte a Velencei-tóra tervezték. Kevesen vannak – jegyzi meg Belley László -, akik nem szeretnek bele azonnal, ha kipróbálják. Ezért is lett gyorsan népszerû a tavon. Az egyesület egyik fontos célja, a flotta bővítése. A németországi 4200 hajó közül mindenki talál a pénztárcájának és elképzelésének megfelelőt. Komoly nemzetközi kapcsolatrendszerrel szívesen segítünk bárkinek, aki megszereti ezt a  remek hajóosztályt és szeretne egy madárral repülni az egyik legszebb magyar tavon – jelzi Belley László.

További részletek a versenyről az egyesület

facebook oldalán

, vagy weboldalán:

www.kzv.hu

, vagy

kzv@t-online.hu

mailcímen.

A hagyományos Majthényi Zsombor Emlékversenyen Agárdon négy hajóosztályban 132 egység indult.

A hazai vitorlázás dicsőségfala egyre bővül, sportágunk kedvelői kiváló nemzetközi eredményeknek örülhetnek. Mindez a hazai utánpótlást biztosító versenyzők, szüleik, az őket fejelsztő edzők, klubok és támogatóik érdeme. Ez a társaság évek óta a Majthényi Zsombor Emlékversenyen nyitja a szezont, így megemlékezve az egykori neves ifjúsági nevelőedzőről.

Nem volt ez másképp idén sem. Április harmadik hétvégéjén, remek körülmények között, három nap alatt öt futamot teljesítve dönthették el az utánpótlás versenyzői az év első hazai ifjúsági ranglista-versenyén, hogy ki is kezdte jobban a szezont. A versenyen 132 hajóval 146 versenyző nevezett 420, Laser Radial, Laser 4.7 és Optimist hajóosztályokban.

Ifjabb Majthényi Zsombor főrendező a napsütéses áprilisi jutalomidőben pénteken rövid halasztással kezdett. Majd a fokozatosan élénkülő délnyugati szélben három kiváló futamot sikerült teljesíteni remek, pörgős időzítéssel. Szombaton reggel ideális 10-15 csomós szélben kezdődtek a futamok, ám az időjárás-előrejelzésnek megfelelően a szél a második futam alatt elkezdett erősödni. Így a borulások száma is folyamatosan nőtt, s a futam után az Optimisteseket a rendezőség a partra küldte. A nagyobbak még maradtak és nekivágtak az egyre keményebb szélben a nap harmadik futamának.

Mivel a futam közben egy 35-40 csomós tíz-húsz percig fújó erősödés is elérte a pályát, a rendezőség érvénytelenítette a futamot, irány a part. Eltartott még vagy egy óráig, míg a gyerekeket, magára hagyott hajókat és legvégül a bójákat is begyűjtötte a sok motoros. A szombat esti rántott húsos vacsora után a kifáradt résztvevőket nem kellett altatni.

Vasárnap reggeltől 30 csomó feletti szél fújt, így délben további futamok nélkül került sor az eredményhirdetésre.

A 420-as hajóosztályban a győzelmet a Wolf Szabolcs – Csébfalvi András (Kereked) páros szerezte meg meggyőzően 4 futamgyőzelemmel, második a Soltész Hanna – Balázs Dénes Márton (VVSI) egység lett, míg a harmadik helyen a Formanek Liza – Kalmár Luca (SVE) páros végzett.

Laser Radial hajóosztályban Domokos Dávid (THE-YKA) nyert Scharf Máté (BYC) és Tenke Áron (SVE) előtt. A legeredményesebb lány Hirschler Rebeka (SÉP) összetettben a negyedik helyen végzett.

Laser 4.7 hajóosztályban Veisse Zoltán (MVM SE) szerezte meg az elsőséget három nyert futammal Argay Balázs (SVE) és Erőss Loránd (SVE) előtt. A legeredményesebb lány versenyző Kalmár Kata (THE-YKA) összetettben a 9. helyen végzett.

Optimist hajóosztályban, ahol 67-en indultak, De Jonghe Arthur (SVE) győzött a serdülőként legeredményesebb Bányai Attilát (BYC) és Lászlóffy Leventét (SVE) megelőzve. A legeredményesebb lány Tóth Hanna Panna (PRO SE) összetettben a 13. helyen fejezte be a versenyt.

Majthényi Zsombor, a verseny rendezője, egyben a névadó fia az eredményhirdetésen kiemelte, hogy fegyelmezett, sportszerű versenyzés jellemezte a mezőnyt: ezt mutatja a kevés visszahívott rajt (15-ből 3, és csak 1 fekete zászlóval). A zsűri viszonylag kevés büntetést osztott ki a vízen, s mindenki sportszerűen, lelkesen vitorlázott. Sokakat próbára tett a nagy szél, tavaszi verseny révén sok volt a fiatal, sokan ültek új hajóosztályba, de hősiesen küzdöttek. A díjakat testvére, a sokszoros világbajnok vitorlázó Majthényi Szabolcs adta át.

Külön köszönet illeti az értékes különdíjakért a verseny szponzorait, a Jóhajót és a RipCurl-t, s a versenyt támogató Rutai házaspárt, Andit és Stefit.

Képek:

Eredmények:

http://vihar.hunsail.hu/File/Download/THE-YKA_eredmenyek_VersenyEredmeny_2016041749029.pdf

Bár több, mint egy tucatszor nyerte el a Velencei-tavon a Piros Szalagot, amellyel az Évadnyitó versenyen hagyományosan a leggyorsabb Kalóz egységet díjazzák, nevére nem a bajnoki almanachokból fogunk emlékezni. Sokkal inkább azért, mert a tó életének meghatározó alakja volt,  évtizedek óta elmaradhatatlan résztvevője a helyi Kalóz futamoknak, sőt olykor elutazott vendégségbe más tavakra is.

Nem csak versenyzett, de sokat tett is azért, hogy versenyezni lehessen és a vitorlás telepen az idejét mindenki megfelelő körülmények között, jó hangulatban tölthesse.

1972-ben az akkor alakuló KÖFÉM SC-ben kezdett vitorlázni.Szervező és kapcsolatteremtő képességnek köszönhetően rövid időn belül Ő lett a vitorlás szakosztály vezetője. 1975-től a a vitorlás szakosztály önnálló lett,amit továbbra is vezetett.( itt kezdte vitorlás pályafutását Fa Nándi és Gál Józs i is ). Jelentős érdemei vannak az agárdi klubház létesítésében, amely a szó jó értelmében vett klubéletet teremtette meg. .

A KÖFÉM SC megszünésekor jogutodként megszervezte a ma is működö Sirály Vízisport Clubot, melynek haláláig elnöke, müködésének motorja volt.A maga csendes visszahúzodó modorával megteremtette az egyesület anyagi biztonságát, fejlesztette, korszerüsitette a klubházat.

A szervező munka mellett haláláig vitorlázott szeretett Kalózában, megőrizve az osztályában jól ismert 490-es vitorlaszámot.

Hozzá tartozott a világunkhoz, csendesen fanyar, nyugodt  stílusával, amiből azért olykor emberi módon kilendítette egy-egy sporttárs vagy kedvezőtlen szélforduló.

Mindig sportolt és karban tartatota magát. Ha akár tavaly nyáron, utolsó találkozásunkkor tippelem az életkorát, egy vagy két évtizednél biztosan többet tévesztettem volna. Ott a tavon  Jani volt világ életében. Az is marad nekünk mindörökre.

Temetése február 23-án 11 óra 30 perckor lesz Székesfehérváron a Béla úti temetőben.

A  hétvégén rendeztük a Magyar Kielzugvogel Flotta első bajnokságát Agárdon, a Yacht Klub Agárdban, a vándormadarak bázisán. Az előrejelzések ugyan még csütörtökön is sportos 9-10 csomós szelet ígértek, végül leginkább az orosz rulettre hajazott a bajnokság, bár vasárnap végre élénk szélben sikerült két igazán sportos futamot rendezni, bár a vége emebertpróbáló cammogás lett.

Az elmúlt ősszel megalakult Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület az első júniusi hétvégére hirdette meg első flottabajnokságát. Az elmúlt években gyorsütemben szaporodott a vándormadarak száma a Yacht Klub Agárdban (YKA), de a három napos, hat futamosra tervezett versenyre végül is hat egység nevezett.

Az időjósok még csütörtökön is sportos szelet ígértek a kánikula mellé, és még pénteken is kitartottak az 5-7 csomós prognosis mellett. A kiírás szerint a bajnokság pénteken egy túra futammal kezdődött. A négy órára tervezett rajt előtt szinte teljes szélcsendben zajlott a nevezés, de mire a flotta kihajózott, jot némi frissülés. A mezőnynek az YKA előtti rajttól a Vaskapu átjárón keresztül, a Szúnyogszget előtt elvitorlázva, majd a Cserepes sziget mögött kibújva kellett venni a Nagytisztás északi oldalán lévő bóját, majd onnan vissz az YKA előtti befutóra. A rajt után viszonylag gyorsan kiderült, a mezőny rendkívül kiegyenlített, a hat hajó nagyon egyben maradt. A Vaskapu után csíkos lett a szél, és újra és újra átrendezte a sorrendet. A Szúnyog sziget előtt, szépen sorban húztak el a madarak, aztán a Cserepes sziget mögött, egy limányban beragadtak néhányan, de azután a Nagytisztásra érve ismét nyitott let a közdelem egy időre a második helytől kezdve. A bójavétel után egy leállásokkal, vices, vagy inkább bosszantó szélfordulókkal, igazi Velencei tavi össze-vissza széllel kellett a mezőnynek megbírkózni, az YKA felé vitorlázva.

Szombatra négy pályafutamot terveztünk, de mindössze egyet sikerült tartani. Délelőtt is kivitorláztunk uygan a Hosszú tisztásra, és kifelé menet még egészen ígéretesnek tűnt a helyzet, élénkülni látszott a légmozgás, de aztán megállt, és csak foltokban fújt, visszavitorlázni sem volt könnyű a kikötőbe. Felmerült a lehetősége, hogy aakárcsak szélcsendben a német sporttársak puffertdobó versennyel ütjük el az időt, vagy kikötői Nadap-kőszórás párosversenyt tartunk, és többféle vices időtöltés lehetőségével kacérkodtunk, de aztán déltájban úgy tűnt a Nagytisztáson van annyi szél, hogy egy futamot lezavarjunk. Gyorsan kivitorláztunk, és valóban a deli part mentén kellemes kettesben reptettük a madarakat. A rajt idején még ki is tartott, de azután ismét felszívódott egy egy csíkban, átrendezve a töbször is a sorrendet. A második körre ismét összefújta a szél a mezőnyt, a hat ahjó szinte egy bokorban araszolt az addigra rendkívül erőtlenné vált szélben a befutó felé. A hat egység majdnem egyszerre futott be. Látszott, több futamra esély sincs aznap.

A szombat esti gulyásparti alatt született a döntés, hogy vasárnap az előzetes tervekkel ellentétben nem egy túra, hanem két pályafutamot próbálunk tartan, hogy legalább négy érvényes futam alapján eredméynt tudjunk hirdetni a harmadik napon. Vasárnap reggel kiábrándítóan sima volt a víz még reggel nyolckor, de azután élénkülni kezdett és a délkeleti szél hamar kifújt minket a Hosszútisztásra. Dinnyés felé indult a karcos menet, élénk szélben. Mindhárom napon nyilvánvaló volt, hogy a hajók egyrészt nagyon egyformák, ahogyan egy onedesign osztálytól ez elvárható, és az is, hogy a ezért olykor apróságokon múlik egy-egy pozíció megszerzése, vagy elvesztése. Erőből előzni nem nagyon lehet, ha csak valaki nem hibázik nagyot, viszont a taktika és a finom beállítások aranyat érnek. Gyors, alig negyven perces, pörgös futam után átvitorláztunk a Nagyatisztásra, a vasárnapi második futamra. Nem tudnie mennyire volt szerencsés választás. Az északkeleti sarokban egy egészen hosszú, a futam végére nyilvánvalóan igen ambíciózus hosszúságú pályát álíltottak a rendezők a mezőny elé. Az első négy hajó viszonylag együtt futott be, de az utolsó kettőnek a második hátseles szakasz egy örökkévalóságnak tűnt, és persze a többieknek isl, akik rendkívül sportszerűen a vízen várták be a még versenyben lévő két hajót. Közös döntésünk volt, hogy ezzel végetért a 2015-ös flottabajnokság.

Számos tanúlság adja magát, a legfontosabb azonban talán mégis az, hogy ugyan az időjárás egyáltalán nem kedvezett nekünk – több volt a nap, és kevesebb a szél, mint kellett volna -, de mégis jót vitorláztunk. Sipi köszönte a “játékot” az eredményhirdetés után, ami azt hiszem rendkívül tömör értékelés és összefoglalás is egyben. Jó játék volt, egymással, technikával, széllel.

A flottabajnoskág végeredménye:

1. Majthényi Zsombor, Kovács István
2. Visy Gergely, Visy Márk
3. Belley László, Bérczi Péter
4. Sipos Bence, Sipos Péter
5. Hlavay Richárd, Nyéki András
6. Kollár Miklós, Puskás Bendegúz

Tudtuk, hogy kemény lesz, de erre azért nem számítottunk. Igen, a 2015-ös Kielzugvogel Európa Kupa, amit a Record Kft. támogatásával rendeztünk, egy olyan verseny lett, amiről biztosan fogunk az unokáinknak is mesélni, hogy az egyik kormányos, facebook bejegyzését idézzem. Idén is német győzelem született ugyan abszolútban, de a dobogón állt egy magyar egység is akikhez ráadásul egy fair play díjas történet is kapcsolódik.

Már tavaly decemberben kilőttük a május 1-i hétvégét, mert 2014-ben az már olyan jól bejött.  A készülődés gyakorlatilag ősszel megkezdődött. Egyrészt Majthényi Zsomborhoz került még 2014- elején a Lei-Lei, amit a németek emlékezete különösen gyors hajóként tartott számon. Zsombi nemcsak gyönyörűen, nagy türelemmel felújította, de korszerűsítette is a járgányt, ami idén végre vízre került Delej néven, és remekül teljesített. Kerültek új hajók is a kikötőbe és lassanként előkerültek innen-onnan újabb és újabb vándormadarak, úgyhogy a verseny közeledtével már ott tartottunk, akár 16-18 hajó is lehet az idei versenyen…

Előzetesen négy német egység jelentkezett a versenyre, a megszokott párosok, természetesen Alfons és Christl Huber, a magyar-német kielzugvogel barátság legrégebbi támaszai és építői, fijuk Christian Huber és felesége Sarka Huber, Gerd és Angelika Diederich, és az osztrák Robert Leitner, Hubert Peka-val az oldalán.

A verseny közeledtével sajnos láttuk, hogy néhány jól ismert agárdi madár nem lesz, nem lehet ott a rajtnál de vártunk több magyar vendéghajót is, közülük végül egy érkezett, Kálóczy “Tapsi” Antal, egy gyönyörűen felúíjitott, Svájcból származó, és egyébként eladósorban lévő full fa verdával.

A verseny előtti napokban már nyilvánvaló volt, hogy kemény versenyre kell készülnünk, erős hidegfronttal és erős, viharos széllel, az eső mennyisége kérdés volt, de ez foglalkoztatott legkevésbé mindnyájunkat.

Csütörtökön sorban megékeztek a német hajók, még gyönyörű napsütésben, békés szélcsendben ponyváztuk le, és csodáltuk meg őket. Ehelyt is meg kell emlékezni róla, milyen csodákra képes a folyamatos gondoskodás, Alfons húsz eves Madere, mintha csak új volna…

A terv pénteken, és szombaton is három-három futam volt. A kormányosi idejére már szépen beerősödött, átlagban 15 csomós szelet mértünk, 25 csomó körüli befújásokkal, de a trend határozottan erősödő volt. A nagytisztásra többnyire csak grósszal vágtattunk ki, tíz kieler és egy kistertvér, egy svertzugvogel, egyelőre az egyetlen az YKA-ban, a Wum.

Az első futam rajtjára az alapszél inkább a 20 csomót közelítette és nem sokkal egy után a mezőny egy részére “lecsapott” egy harminc csomós pöff. A hétvége folyamatos témája volt, hogy vajon sok-e ez a szél ezeknek a hajóknak. Megkockáztatom, hogy igen annyiban biztosan, hogy fele ekkora szélben is elérik könnyedén a csúcsesebbességüket, és igen ebben a szélben komoly erőfeszítés volt őket menetben tartan. A mezőny zöme azonban megoldotta ezt.

A Delejjel Majthényi Zsombi rögtön megnyerte az első futamot, és a másodikban is csak Gerd Diederich tudta megelőzni őt. Christian Huber az első napon csak aszisztálni tudott a párharcukhoz, az első futamban a 3. helyezéssel kellett beérnie, a második futamot pedig kihagyta, ahogyan többen is még, az apa Alfons Huber is.  Zsombi mindvégig a tőleg megszokott határozottsággal, erővel, nyugalommal és tudással vezette a Delejt, kétségkívül a magyar mezőny legerősebb egysége volt az övék, Kovács Istvánnal.

A tó egyik leggyorsabb hajójának számító Boszival Visy Gergely, ezúttal Sztankov Attila gyakorlott közreműködésével a tőle ismert bátor, elszánt és okos vitorlázást mutatott. Komoly küzdelem árán verekedték fel magukat Zsombi mögé a magyar mezőnyben a második helyre.

Az egyszersmind a versenyt is rendező, szervező, és a magyar kielzugvogel flotta lelkének tekinthető Belley “Beló” László ezúttal a Shantival szállt versenybe. A tavaszi mérlegeléskor kiderült, hogy a kikötő bizonyosan legöregebb vándormadara a legsúlyosabb is, majdnem másfélszáz kilóval nyom többet a Boszinál. Beló azonban, Peterman Orsolya közreműködésével a magyar mezőnyben a harmadik helyre vitorlázott fel az öreglánnyal, megmutatva, hogy komoly vitorlázó tudással, tapasztalattal ellesúlyozható a technikai hátrány. A Shanti egy klasszikus hajó, amelyen viszonylag szűkösek az állítási lehetőségek, az albán, a cunninghamen, és a nagyvitorla alsó élén kívül semit sem lehet dinamikusan állítani, miközben a modern verseny kzv-ken a vorstag, a fő, a kis éa a baby vantnik, a génua magassága, és az elsőél feszessége is mind folyamatosan szabályozható. Az erős szél is segítehette persze a Shanti haladását, sőt a súlytöbblet ilyen szélviszonyok között bizonyosan jól is jött, de a meghatározó Beló ismert nyugalma volt. Pedig lett volna ok izgalomra, az első nap egyik cirkálószakaszán ugyanis lelazult a leeoldali fővantni spannerje, amit Orsinak viszonylag gyorsan kelett szerszám nélkül orvosolni, hogy az olykor harminc csomós szélben a Shanti épségben végigvitorlázhassa a futamot, és épségben érjen a kikötőbe, amit ezúton is köszönök!

A rendkívüól erős szél ellenére egyébként nem történt egyetlen komolyabb gixer sem, bár volt egy borulás, amiből sikerült gyorsan felállni, az egyik fa hajó kielszekrénye pedig kissé megsérült a nagy nyomás miatt, ezért még pénteken délután ki kellett daruzni, szombaton már nélkülöznünk kellett a jelenlétét.

Másnapra (szombat) esőt is ígértek az erős szél mellé. Mindkettő megjött még időben. Az első futam, még csendes esőben és egészen enyhe szélben indult, aztán a második futam rajtjára a dél-nyugatiról folyamatosan nyugatira forduló szél szépen épült fel, és elérte ismét a 15-18 csomós átlagot, és 20 csomó feletti rúgásokkal szelektálta a mezőnyt. A második napon Christian és Sarka Huber legyőzhetetlennek tűnt, egy ízben az osztrák Robert Leitner, illetve Gerd Diederich tudott a közelükbe vitorlázni. Zsombi egy negyedik és egy harmadik helyet, illetve egy elsőt vitorlázott, de az utóbbiról lemondtak a fair play szellemében, ezért az összesítésben ezt nem vették figyelembe.

Történt ugyanis, hogy a második futam után a mezőny egyből kivitorlázott a kikötőbe, a folyamatosan erősödő nyugati szélben, jóllehet a rendezők a versenyt nem lőtték le, vagyis a tervezett harmadik futamot is rendben elindították, ezen azonban csak Zsombiék rajtoltak el. Mindenesetre Héjj Ádám rövidítés után, szabályosan befuttatta őket. Erről az első helyről mondtak le a fiúk.

A mezőnyben végigvitorlázta mind a négy futamot egy kistertvérünk, a Wum. A piros freibordjáról messziről felismerhető svertzugvogellel Kollár Miklós és Puskás Bendegúz igazán elismerésre méltón állta a kihívásokat, a tőlük megszokott bátorsággal, erővel és ügyességgel vitték a kielereknek is komoly viszonyok között a hajót. Az első, igazán harcos nap, második futamában abszolút sorrendben a harmadik helyen értek körbe, Zsombi és a végső győztes Gerd Diederich mögött.

A mezőnyben állandó vendég Berger Miklós, aki örömmel ül át a Mikka kormányától egy jó kis zugvogel verseny kedvéért valamelyik madárba, ezúttal is kikötőmesterünk, Nagy Andrással szállt versenybe, a tavaly még Beló kormányozta Siriusban és tőlük megszokott módon harcosan, kitartóan küzdöttek.

Összességében remek verseny volt, sok hasznos, főleg erősszeles tapasztalattal még azoknak is, akik csak egy-egy futamot teljesítettek. Úgy tűnt a német egységek is jól érezték magukat, aminek köszönhetően az agárdi Európa Kupa futam, amely a német bajnokságnak már ma is része, jó eséllyel bekerülhet az hajóosztály európai kupasorozatába, ami jelentős lépés lehet, az időközben egyesületté alakult magyarországi osztály életében. Ami bizonyos, 2016 május 1-én ismét KZV Európa Kupa Agárdon.

Eredmények:

Abszolút:

1. Christian Huber, Sarka Huber
2. Gerd Diederich, Angelika Diederich
3. Majthényi Zsombor, Kovács István

Magyar hajók:

1. Majthényi Zsombor, Kovács István
2. Visy Gergely, Sztankov Attila
3. Belley László, Peterman Orsolya

További fotók és infók a

www.kzv.hu

oldalon, vagy a Magyar Kielzugvogel Szövetség facebook oldalán. További fotók az YKA faceboook oldalán.

Ha egy ifjú focista nem tudja elsorolni az Aranycsapat tagjait, az edzője hazaküldi, hogy tanulja meg. Egy sportág utánpótlásához ugyanis nemcsak sporteszközök, infrastruktúra és ifjú sportolók kellenek, de azt is fontos ismerniük a fiataloknak, kiknek a nyomdokában járnak, játszanak, vagy jelen esetben vitorláznak.

Az éves ranglista meghatározásán túl ezt a célt is szolgálja a Yacht Klub Agárd évek óta megrendezésre kerülő szezonindító versenye, ahol az egykori neves ifjúsági nevelőedzőre, Majthényi Zsomborra emlékezve mérik össze képességeiket a fiatal versenyzők a Velencei-tó vízén.

Idén remek körülmények között, három nap alatt nyolc futamot teljesítve dönthették el az utánpótlás versenyzői az év első hazai ifjúsági ranglista-versenyén, hogy ki is kezdte jobban a szezont.

Pénteken enyhe időben, változó szélviszonyok mellett három futamot, szombaton zordabb időjárásban és élénkebb-erősebb szélben újabb három futamot, míg vasárnap csendesebb vizeken, napos időben még két futamot futhattak az öt hajóosztály versenyző egységei. A pálya — Agárdon első alkalommal — trapéz pálya volt, a szél pénteken nyugatias, majd északi-nyugatira forduló, szombaton és vasárnap észak-nyugati volt.

A versenyen 142 versenyző indult 5 csoportban: 420, Laser Radial, Laser 4.7, Cadet és Optimist hajóosztályban, amelyek a hazai utánpótlás egészét lefedik.

A 420-as hajóosztályban, amelyben 12 egység indult, a mezőny eleje és második fele között időnként komoly különbség alakult ki. A győzelmet végül a Takácsy Lilla – Varga Zsófia páros (SVE) szerezte meg a futamok felét megnyerve, második a Szilasi Fábián – Wolf Szabolcs egység (Kereked) lett, míg a harmadik helyen Kardos Szabolcs – Rácz Levente (THE) végeztek.

Laser Radial hajóosztályban, amelyben 18-an indultak, szintén női győztest ünnepelhettünk: Hirschler Rebeka (SÉP) meggyőző fölénnyel, öt futamgyőzelemmel nyert Tóth Levente (MVM) és Scharf Máté (BYC) előtt, míg a legeredményesebb U17 versenyző az összetett 6. helyén végzett Domokos Dávid (THE-YKA) lett, Józsa-Kovács Attilát (DSCH) és Jámbor Attilát (BYC) megelőzve.

A 25 egységet felvonultató Laser 4.7 hajóosztályban szoros volt a küzdelem, az összetett még az utolsó napon is változott. A versenyt Ujváry Dénes (MVM-ASE) nyerte meg 3 pontos előnnyel Tenke Áron (SVE) és további 4 pont előnnyel Veisse Zoltán (MVM) előtt, míg U16-ban az összetett 5. helyét elért Erőss Loránd (SVE) végzett az élen második helyezett klubtársa Argay Balázs és a bronzérmes Rácz Bence (MVM) előtt. A legeredményesebb női versenyző az összetett 6. helyre befutó Róka Bianka (BYC) lett.

A sajnálatosan megfogyatkozott Cadet hajóosztályban háziversenyen öt THE-s egység versenyzett. Közülük a győzelmet a Szűcs Ábel – Szűcs Benedek páros szerezte meg a Mohácsi Marcell – Juhász Erik és a Bánszky Botond – Batiz Ábel párosokat megelőzve.

A verseny legnépesebb, 65 hajóból álló mezőnyében, az Optimist hajóosztályban az összetett és egyben az ifjúsági korcsoport győzelmét vita nélkül Arthur De Jonghe (SVE) vívta ki klubtársai, Lászlóffy Ábel és Pavlik András előtt. A serdülők között ugyancsak klubtársuk, az összetett negyedik helyén végző Jeney Máté végzett Szabó Ronit (Kereked) és Bányay Attilát (SVE) megelőzve.

A verseny támogatóinak (a klub mellett Magyar Vitorlás Szövetség, belight, Mitsubishi Motors,

ugyismegveszel.hu

, Alpesi Club – Rip Curl)  is köszönhető díjakat a verseny névadójának fia, a THE-YKA edzője és egyben a verseny rendezője Majthényi Zsombor adta át.

Reméljük, az évad ehhez a remek kezdethez hasonló időjárásban és széviszonyok között folytatódik. Viszlát jövőre ugyanitt, Agárdon a Majthényi Zsombor Emlékversenyen, — reméljük, még több fiatal vitorlázóval!

Néhány képpel dokumentálva lett, hogy valóban január 1-én már jégvitorlázás zajlott Agárdon. Na persze az első bátor vállalkozó Sipos Péter volt. Ki más?

Fotó: Balla Zoltán

Kicsit bíztunk benne, hogy a windfinder ezúttal eltalálja, milyen idő lesz a Velencei-tónál szombaton, de az előrejelzés ezúttal sem jött be, legalábbis a szélre vonatkozó nem. Akárhogyan is, harmincegy nevezett hajóból, huszonegy teljesítette a Spontán Regatta, rövidített pályáját, igaz a mezőny jó részének ez az orosz rulettre emlékeztető szerencsejáték volt, a felszívódó, majd véletlenszerűen megjelenő szélcsíkokkal.

Azt tudtuk, hogy napsütésben nem lesz hiány, és szombaton reggel még némi szél is volt, amikor az első csapatok gyülekezni kezdtek a közös edzésre. Az idei Spontán Regatta, a Velencei-tó Sárgaszalagjáért úgy tűnt sokak fantáziáját megmozgatta, mert az Agárdi amatőr versenyek állandó résztvevői mellett, sokan rajthoz álltak olyanok is, akik amúgy legfeljebb hétvégenként túráznak csupán. Ez az esemény alapjában véve értük, nekik is van.  Amikor Berger Mikivel 2012-ben először vágtunk neki spontán a tókerülésnek, csupán természetes “pályajeleket” kitűzve magunk elé, hatod magunkkal, azt gondoltuk egy hétvégi vitorlás regatta valószínűleg legfontosabb célja, hogy jól érezzük magunkat együtt más vitorlázókkal, és közben esetleg összemérjük ki élesebb, ki gyorsabb, ki látja meg jobban milyen szögben fér be a nádashoz egy takkon. Az idén sem volt más célunk, amikor a sárga szalagot viselő harmincegy hajó, gyakorlatilag majdnem teljes szélcsendben összegyűlt az YKA kikötője előtt, hogy pontban tízkor nekivágjon az utólag igen ambíciózus pályának.

A mezőnyben voltak rendkívül tapasztalt versenyvitorlázók, mint Majthényi Mátyás, aki a Fifty-Fifty fedélzetén kilenc nappal korábban elképesztő idővel Kékszalagot nyert, de többségben voltak az amatőrök, akik több, kevesebb alkalommal, főleg kedvtelésből vitorláznak, és mind tudták, nem lesz könnyű menet. Messze van az Ifjúsági, vagy lánykori nevén Úttörősziget, és onnan még vissza is kellene érni, viszont tikkasztó hőség van…

A rajtnál még úgy tűnt érvényesülthet a papírforma, négy kielzugvogel, és az egyetlen 470-es elhúzott a mezőnytől, majd az ötödik is felzárkózott. A déli part mentén még volt némi szél, de a Nagytisztáson nem volt egyértelmű merre érdemes menni. Két vándormadár a partot húzta, hárman, kissé más takkokon, de átlósan indultak. Közben a rajtvonal környezetében teljesen megállt a levegő, a mezőny szinte egyhelyben ácsorgott. A kielzugvogelek sem tudtak együtt maradni, de azért már majdnem elérték a Nagytisztás velencei végét, mikor a mezőnyt elérte egy frissülés, és ismét összefújta a hajókat. Innen kezdődött a szerencsejáték. Néhány hajó, köztük a bemutató vitorlázásra érkezett Seascape 18-is beragadt az egyik nádas közelében, miközben másokat elfújt mellelttük a szél. A Nagytisztás után azonban friss, élénk szélben vitorláztak a hajók, izgalmas krajcolás kezdődött az öreg-velencei kikötőöböl felé. Komoly páros csaták alakultak ki, miközben az éllovasok, három kielzugvogel, szinte észrevétlenül nagyon komoly előnyre tettek szert. Már az Ifjúsági szigetnél jártak, mire a derékhad elért a Vizivár magasságába. Az élen három kielzugvogel vágtatott, elől a Boszi, Visy Gergely kormányzásával, szorosan mögötte a Vándor Nirvána, Horváth Andrással a kormánynál, és a Sirius, Belley László hajója. Amíg a többiek vadul takkolgattak, már ki is értek a Nagytisztásra, és pillangózva egy negyedóra alatt átvágtak rajta, be a Cserepes sziget mögé. Az eredeti terveink szerint egy kisebb átjárón a Szúnyogsziget irányába kellett volna tartani, majd onnan a Vaskapun keresztül ki a Hosszútisztásra, és befutó az YKA előtt. Félve a szélhiánytól, már a kormányosértekezleten megbeszéltük, hogyha kell rövidítjük a túrát, és a Cölöpös átjárón kijövünk a Cserepes sziget mögül, és ráfordulunk a befutóra. Jól mutatja, mennyire más-más szélben vitorláztak az éllovasok, akiknek végig kitartott a frissülés és a tőlük leszakadó mezőny, hogy a Boszi már a Vaskapunál járt, az eredeti útvonalon, mire a mezőny újra a Nagytisztásra ért, és Berger Mikivel egyeztetve, megkértük az YKA kikötőmesterét, hogy vigye ki a Cserepes mögé, a rövidítést jelző bóját. Már a Nirvána is áthaladt a kritikus ponton, de ők azután egy közelebbi átjárón kijöttek a Hosszútisztásra, és úgy futottak be, Belley Laciék pedig már a rövidebb útvonalat teljesítve lettek harmadik helyezettek, a vándormadár kategóriában, és egyútal abszolútban is. Merthogy, amint arra azért valamelyest számítani lehetett, a kielzugvogelek verhetetlenek voltak, az abszolút sorrend megegyezett az ő kategóriájuk befutójával.

A mezőnynek majdnem egy óráig tartott átvergődni a Nagytisztáson, az iránytalan, olykor teljesen eltűnő, majd egyszercsak itt-ott megjelenő légmozgásban. Szélről nem nagyon beszélhettünk. A Cserepes sziget mögött egy frissülés azután megintcsak összefújta a derékhadat, miközben tudni lehetett, hogy vagy tíz hajó még Velencénél jár és küzd kitartóana  szélcsendben. A Cserepes sziget mögött azután a szél vicceskedni kezdett, hol itt, hol ott fújt kicsit, összekeverve a hajókat, a korábban elöl haladók meghaltak egy-egy limányban, az üldözők pedig meg-megléptek egy szélcsíkon. Tiszta szerencsejáték volt.

A győztes három és negyedórát órát hajózott, de a Boszi a teljes túrát teljesítette, míg a negyedik helyen befutó 470-esnek, már majdnem három és fél óra kellett a fela akkora körre. Az utolsó befutó 5 óra 41 percet töltött vízen és volt egy csapat, az Angel – Gulyás Béla, Kovács Angéla – amelyik ekkor még Velencénél ácsorgott, és telefonon jelezték, mostmár inkább motort indítanak. Ezért a nap fair play díját kapták, ahogyan az utolsókét célba ért Sam II. legénysége – Roósz Péter, Hevesi Vilmos, Nürnberger Noémi, Koltai Letícia – a legjobb küzdőként kapott tapsot a díjkiosztón.

Kimerítő volt, fárasztó, de jókedvű az idei Spontán Regatta. Sokat tanultunk azt hiszem türelemről, a természet kiszámíthatatlan játékosságáról, amiért voltaképpen szeretjük ezt a vitorlázás nevű dolgot. Sokat mondogatjuk, szélben bárki tud vitorlázni, de legalábbis sokkal könyebb. Kánikulában állni a tó közepén és várni bárhonnan, bármilyen aprócska légmozgást, hogy megmozdítsa a hajót, hogy a vitorlára felnézve csak moccanjanak a széljelzők, kimerítő, kalandos játék. Megmagyarázhatatlanul feltölt, miközben pokolian elfáraszt. Akárhogyan is, az a hatvanegynéhány ember, akik ezen a napon arra szövetkeztek, hogy körbehajózzák kedvenc tavukat, vagy legalábbis egy részét, ahogyan a természet engedi nekik, mosolyogva, jókedvűen álltak a dobogó körül, mert az edzés legjobbjait azért csak megjutalmaztuk.

Abszolút eredmények:

1. Boszi (kielzugvogel) Visy Gergely, Visy Márk
2. Vándor Nirvána (kielzugvogel) Horváth András, Majthényi Mátyás
3. Sirius (kielzugvogel) Belley László, Bagi Antal

Nagyhajók:

1. Vagány – Mayer Tamás, Varga Beáta
2. Kreps  – Tóvári Zoltán, Tóvári Dóra, Tóvári István
3. Mikka  – Berger Miklós, Bergerné Lőw Judit

Jolle:

1. 470 / 822 – Antal István, Kápolnás Anikó
2. Mese – Héjj Ádám, Bodgál Mihály, Kovács Buna Kinga, Kovács Buna Botond
3. finn – Szemenyei Csaba

Részletes eredménylista, és további infók, képek a versenyről a

https://www.facebook.com/groups/589798284374782/

oldalon.

Érdemes újra, és újra visszanyúlni a kezdetekhez, ahhoz az emlékeim szerint kissé hűvös reggelhez, amikor a VVSI által meghirdetett, amatőr nagyhajós verseny nevezésénél, Horlai Béla irodája előtt, csak YKA-s nagyhajósok gyűltünk össze, vagy öten. Senki más. Úgy gondoltuk, szervezünk inkább magunknak egy versenyt. Rajt az YKA előtt, a Nagyatisztás északkeleti sarkában álló nádsziget a pályajel, és onnan vissza befutás. Öt-hat hajóval vitorláztuink akkor, tavaly tizenhat egység nevezett a Spontán Regattára, aminek már hosszabb volt a pályája. remek szélben, napsütésben, jó hangulatban virtoláztuk végig a távot, meccseltünk egymással. Eszükbe sem jutott, hogy konkuráljunk a Kékszalaggal, de akkor úgy gondoltuk, 2014-ben egy igazi tókerülőt szervezünk, a víz és az időjárás, és a szélirány által megengedett, legnagyobb távot vitorlázzuk végig a tavon. Az időpontkeresgélés közben a “nagy testvér” utáni hétvége tűnt ideálisnak, így a jövő szombaton, július 19-én 10.00-kor rajtol a Spontán Regatta mezőnye, a Velencei-tó Sárgaszalagjáért. A díkj természetesen a tó leggyorsabb hajójáé, de kategóriánként is értékelünk majd. Ez a verseny nem a rekordokról szól, bár bizonyosan feljegyezzük majd, ki és mennyire volt gyors. A verseny arról szól, hogy jókedvűen, jóidőben, jó társaságban vitorlázzunk, és persze összemérjük magunkat másokkal, mert ahogyan Szemenyei Csaba mondja, ha két hajó egy takkon, azonos irányban halad, az már verseny.

Az előrejelzések most nem ígérnek még túl sok szelet, ez sem kis kihívás lesz, mert a tavalyinál hosszabb pályát tervezünk, de erről majd döntünk közösen a 9.00-kor, az YKA-ban tartandó kormányosértekezleten. Itt ugyanis mindannyian kicsit szervezők is vagyunk, akik továbbadják a verseny hírét, akik rábeszélik a szomszéd hajót, hogy tavaly is milyen jó volt, azok mind, mind hozzátesznek az idei Spontán Regatta sikeréhez. A cél végülis, hogy minél többen legyünk együtt vízen. Szóval Velencei-tavi vitorlázók, találkozunk egy hét múlva, 19-én, az YKA-ban 09.00-kor.

Jó szelet!

A hét elején még úgy tűnt, sportos zélben, tagyogó napsütésben futjuk az Yachtr Klub Agárd évadnyitó amatőr versenyét, amiből szombatra már csak a ragyogó napsütés maradt. Annyi szél azonban került, hogy valamennyi induló közel három óra alatt teljesítse a pályát, de ehhez komoly türelemre volt szükség.

A reggeli kormányosértekezlet előtt fél órával még alig voltunk a kikötőben, de végül, mire Sipos Bence kirakta a pályát a klubház előtt a betonon, már tizennyolc hajó legénysége verődött össze. Nemcsak az YKA marinájából, de a VVSI-ből és Velencéről is érkeztek a regattára, amiről ekkor már tudtuk, embertpróbáló lesz. A szélre, azaz a szélhiányra való tekintettel, Bence megkegyelmezett a mezőnynek és nem a szokásos, Vaskapus, Szúnyogszigetes, Öregvelencés pontok között határozta meg a teljesítendő távot. A rajt a kikötő előtti vízterületen volt, ahogyan mindig, Gárdony felé indultunk, majd a Cserepes sziget végével csaknem egyvonalban lévő kaput kellett venni, innen a rajtvonalat keresztezve, a Hosszútisztáson átvágva, a vízicsúzda magasságában, de a nádas közelében lévő kapuig eljutni, és onnan vissza a kikötő elé.

A rajt előtt a kikötőnél forgolódva látszott, hogy szél legfeljebb partközelben lesz, sokan azonban a Cserepes sziget mellett találtak olykor egy-egy frissülést, helyi feláramlást, amivel meg-meg indultak. A rajtot a kikötő oldalán indulók kapták el jobban, két kielzugvogelt, a Shantit és a Vendelt a Boci követte, a mezőny nagyobb része a rajtvonal felső részén csak lassan indult meg. A két vándormadár között azonnal komolya csata bontakozott ki, a gyenge szélben két-három csomós tempóval egy ideig szorosan együtt haladtak, folyamatosan leszakadva a mezőnyről az első pályajel felé. Elsőként a Shanti vette a kaput, közvetlen utána a Vendel.

Egy északi frissülés, ami a kikötő keleti oldalán folyamatosan felszívódott, a nyugati oldalon viszont kitartott a part közelében, szétszakította a mezőny. Az élen vitorlázók már a Hosszútisztáson jártak, amikor a mezőny zöme az első kapuhoz ért. A második pályajel közelében azonban mindenkinek fogyni látszott a lendülete, az élen állók is csak alig egy csomós sebességgel haladtak már itt. Partközelben továbbra is látszott némi légmozgás, ezért a Shanti arra vette az irányt, mögötte folyamatosan mintha elpárolgott volna a szél. Majd a nádasnál is támadt egy kis légmozgás,a mivel üldözői lendületet kaptak. Az első jelnél még a leszakadók között hajózó, harmadik kielzugvogel a Vándor Nirvána is felzárkózott, és egy finn is folyamatosan fogyasztotta hátrányát az éllovashoz képest.

Az első négy hajó, nagyjából másfél óra alatt körbeért, az utolsóknak azonban majdnem két és fél kellett mindehhez. A mezőnyben komoly csaták folytak egy-egy helyezésért, a folyamtosan forgolódó, gyenge szél igencsak próbára tette a kormányosok és legénységük ügyességét és türelmét. Olykor a célvonalnál alakult ki komoly takkcsata, ami félcsomós tempóval idegtépő tud lenni. A fura szélviszonyok komoly meglepetéseket is hoztak, felborítva a papírformát, egy-egy párosmeccsen. Végül kevesebb, mint három óra alatt a teljes mezőny befutott.

Kissé aggódva figyeltük az időjárás előrejelzéseket április utolsó napjaiban, az előző két alkalommal ugyanis nem volt igazán szerencsénk az idővel, amikor német és osztrák zugvogeleseket vártunk Agárdra. Az első nemzetközi versenyen, viharos szélben ücsörögtünk az YKA büféjében, és végül két futamot sikerült megtartani, de volt vízből mentés és árboctörés is. Tavaly szinte tél volt még a verseny időpontjában. Az idéán viszont végül mázlink volt, és két nap alatt, hat remek futamot tudtunk megtartani. Az eredméyneket ileltően bejött a papírforma, Alfons és Christian Huber kiütéssel győzött, hatból öt futamot nyertek csont nélkül, a hatodik alatt pedig már csomagoltak.

A magyar osztályszövetség vezetése, vagyis Belley Laci és jómagam eltökélten hiszünk benne, hogy a Velencei-tavon felépíthető egy erős kielzugvogel osztály. Érkeznek is évről évre új hajók, mármint itt újak, de amúgy használtak. A klasszikus építésű, részben, vagy egészben fa hajók voltak eddig meghatározók, köztük néhány igazán jó karban lévő verda, de az idén két full műanyag versenygéppel gyarapodott a mezőny. Visy Gergő a kalózból és a Balatonról ült át itt egy Boszi névre keresztelt zufiba, és Belly Laci is hozott egy újabb Mader-t a tóra.

A németek az első perctől lelkes támogatóink, tanáccsal, olykor egy-egy használt vitorlával és évente egy-egy alkalommal, az osztrák és a német élvonal képviselőinek jelenlétével igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy erre a tóra ezek a hajók valók. Fürgék, jollésan vitorlázhatók, de stabilak, mindent tudnak, amit egy klasszikus egytestű versenyvitorlástól elvárhat a hajós ember.

Nemcsak jó időért keleltt szurkolnunk, sponzort is kellett találnunk. Idén, a műegyetem vállalta, hogy névadóként beszáll a klubverseny finanszírozásába, így ebben az évben BME-MBA néven rendeztük az európa kupa futamot. Az időpontot, május 2-3. a németek választották, mert ezen a hosszú hétvégén, nem tudni pontosan mi okból, az alpesi tavakon nem rendeztek versenyt. Utóbb kiderült Németországban egy regattát mégis meghirdettek, de ott nem jött össze csupán nyolc hajó, nekik szárazon kelett hazatérniük. Nálunk viszont tizenegy hajó szerepelt péntek reggel a nevezési listán, négy külföldi és hét magyar.

Úgy tűnt pénteken lesz csak igazán jó idő, ezért az volt a tervünk, hogy amennyi futamot csak tudunk, lezavarunk az első napon. Szikrázó napsütésben, és élénk szélben vitorláztunk ki a szinte üres Nagytisztásra. A keleti szélnek köszönhetően Sipi hosszában tűzhette ki az up-down pályát. Az első futamban végig élénk szelünk volt, a másodikban viszont a mezőny második felének gyakorlatilag szélcsendben kelett becsorognia a célba. De ekkor már erősen borult kelet, sőt nyugat felől is. Velence és Gárdony fölött villámlott is, és ismét megélénkült a szél, ezért Sipi úgy döntött, elindítjuk a harmadik futamot. Jó gondolat volt, tempós két kört mentünk, de látszott, az idő nem enged többet. A nagy esőre azonban szombat hajnalig kelett várnunk. Félő volt, hogy elmossa a második versenynapot, de mire a kikötőbe értünk, elállt és világosodni kezdett.

A prognózis dél körülre ígérte az erős hidegfront érkezését, ezért kilenckor volt az első futam rajtja, hogy legalább két futam beleférjen. Élénk, időnként erős szélben vitorláztunk, a változatlanul majdnem üres tavon. Remek kis csaták alakultak ki a magyar hajók között, a mezőny második felében. Jól megmutatkoztak a németekhez képest a tudásbeli, egymáshoz képest pedig a hajók közötti különbségek. Jól összemérhetőek voltak a verdák, élességben, sebességben. MIndannyian sokat tanultunk főleg a magunk hibáiból, e sorok irója például azt, hogy egy jobban szabott, bár nagyobb vitorla erősebb szélben is jobban működik.

A mindvégig vezető apa-fia páros, Alfoins és Christian Huber, akik amúgy külön hajókban versenyeznek, a hatodik futamot már kihagyta, és kint pakoltak a kikötőben, amikor mi még vitorláztunk. Ez a második nap, igazi jókedvű, örömvitorlázás volt. Az első négy helyet végül a külföldiek szerezték meg, mögöttük a legjobb magyar páros a Belly László, Gombár Zoltán duó lett, Visy Gergővel szorosan a nyomukban. Gergő váltott mancsaftokkal, az első napon Sztankov Attilával, a második napon testvérével, Visy Márkkal hajózott. A harnadik magyar hajó a Rutai Stefi birtokában álló, és egyébként Tihanyban lakó, gyöngyörű full fa zufi lett, Berger MIklós és Nagy András vitte ezen a versenyen. Az agárdi vándormadarak legöregebbjét, a Shantit a negyedik helyre hoztuk Filo Zsófival. Nagy vetélytársunk Szalontai Ábel és Szalontai László sajnos az egyik vantnifeszítő elpattanása miatt az utolsó futamot kényszerűen kihagyta, így az ötödik helyet szerezték meg a magyar mezőnyben. Kollár MIklós és Puskás Bendegúz, a már többek által kormányzott Wackelwurmmal, a második napon egy technikai probléma miatt nem tudtak rajthoz állni, az első napon gyüjtött pontjaik a hatodik helyre voltak elegendők. Sajnos technikai gondjai voltak a legendás svájci építésű, fa hajónak, a Vándor Nirvánának is, Horváth András és Majthényi Gábor így nem tudták végigvitorlázni a hat futamot, a második napon csak egy körben versenyeztek, a baumveret kiszakadása miatt ki keleltt állniuk.

A németektől már vasárnap este érkezett visszajelzés, biztosan jönnek jövőre is. A magyar osztály pedig hétvégi, egy napos versenyeket tervez az YKA-ban szaporodó vándormadaraknak.

Eredmények:

1. Alfons Huber, Christian Huber
2. Diederich Gerd, Diederich Angelika
3. Robert Leitner, Hubert Peka
4. Zeilinger Helmut, Szemenyei Csaba / Edit Peka
5. Belley László, Gombár Zoltán
6. Visy Gergely, Sztankov Attila / Visy Márk
7. Berger Miklós, Nagy András
8. Hlavay Richárd, Filo Zsófia
9. Szalontai Ábel, Szalontai László
10. Kollár MIklós, Puskás Bendegúz
11. Horváth András, Majthényi Gábor

képek, videók a versenyről a

https://www.facebook.com/magyar.k.szovetseg

címen.

Bár szinte titokban, de Agárdon elindult a hazai vitorlás szezon. Már a múlt hétvégén is zajlott egy verseny hagyományosan a Silwell Kupa, de az szinte bemelegítésnek volt csak jó, mert egy futamot sikerült rendezni a két nap alatt.

VÉGEREDMÉNY

Az elmúlt hétvégén már dübörgött az élet, mert öt futamot sikerült rendezni és népesebb mezőnyök is gyültek össze. Hagyományosan a finn vitte 25 fővel a legnépesebb osztály jelzőt.

VÉGEREDMÉNY

Rutai István (Yacht Klub Agárd) és dr. Ugron Gáspár Gábor (MVM Sportegyesület) közös emlékdíjat alapítottak azzal a szándékkal, hogy a hazai vitorlás sportban az utánpótlás-nevelést, valamint a kiemelkedő teljesítményt eredményező edzői és nevelőmunkát végző edzőket elismerésben részesítsék.

Az emlékdíjat az alapítók Tímár Péter, a Yacht Klub Agárd idén tragikusan és fiatalon elhunyt kiváló edzője és pedagógusa, a vitorlás utánpótlás-nevelés kimagasló személyisége emlékére

Tímár Péter „Timu” Emlékdíj

ként hozták létre.

A „Timu emlékdíj” ezentúl minden évben a „Majthényi Zsombor vándordíjban” részesülő legeredményesebb ifjúsági versenyző magyar edzője részére kerül átadásra. Az alapítók az emlékdíj keretében a díjazott részére 200 000 Ft összegű támogatást ajánlanak fel.

A

Tímár Péter „Timu” emlékdíj

első alkalommal a Magyar Vitorlás Szövetség 2013. október 19-én rendezett balatonfüredi ranglista díjkiosztója alkalmával került átadásra. Idén az emlékdíjat a Balatonfüredi Yacht Club edzője,

Csomai József

vehette át, Érdi Mária világbajnokunk eredményes felkészítése, valamint az egész éves magas színvonalú utánpótlás edzői tevékenysége elismeréséül.

A hazai versenyvitorlázás új nemzedékének kinevelése felelősségteljes és áldozatos munkát és türelmet követel az arra vállalkozó edzőktől. Tisztelet és elismerés illeti mindazokat, akik erre a feladatra vállalkoznak, akik fáradhatatlanul, teljes szívvel és odaadással végzik edzői munkájukat és olyan vitorlázókat nevelnek, akikre mindnyájan büszkék lehetünk!

A Velencei-tavon versenyzett, negyven éve ugyanazzal a Kalózzal. A Szárcsa Reinhardt György megrendelése alapján okumé lemezből 1964-ben épült a Velencei-tóra és persze élete során számos javításon és felújításon esett át. Rajtszáma születése óta 275-ös. Jól ismerik a Velencei-tavon kívül a Fertőn is, ahol csaknem minden Széchenyi Regattán versenyzett. Pontosan az első harminckilencen. Tavaly, a negyvenedik évben már nem lehetett ott, mert Tibi szívét éppen az orvosok tuningolták… Se ő, se a hajója nem nyert magyar bajnoki címet, se kiemelkedő országos versenyt. Csak ott volt mindig szerényen és csendesen.

Amint a gazdája. Na jó, aki ismeri, a csendesent biztos túlzásnak tartja, mert Tibinek világ életében erős orgánuma, jó humora és hartározott véleménye volt. Az ilyen tulajdonságokkal biró ember pedig ritkán csendes… Hál’Istennek. Aki kalózos és versenyzett a Velencei-tavon az elmúlt negyven évben, biztosan emlékszik rá.

Reinhardt György technikai jobb keze volt Agárdon, majd a Köfém edzője és mindenese. Tavaly az MVSZ örökös tagjává választotta a Közgyűlés. Iszonyúan büszke volt erre.

Az agárdi telep minden porcikájában beletartozik a szelleme. Nagyon fog hiányozni ő maga a Köfém teraszról is, ahol az utóbbi években a sarokban ülve térfigyelőként, az „Isten szeme mindent lát” felirat mellett mindenkihez volt egy jó szava, poénja, kérdése és számtalan színes története.

Az elnevezés némi magyarázatra szorul, a tavaszal ugyanis a rossz idő miatt elmaradt az a nemzetközi versyeny, amelyre német és osztrák indulókat is várt a magyar osztályszövetség, ezt a versyenyt tették át az OMT kupára, ami szintén elmaradt – a sponzorok távolmaradása okán a hírek szerint – , viszont a tőkesúlyos vándormadarak vízre szálltak és jót futottak.

Az elmúlt egy évben fáradtságos osztályépítés folyt, és ennek eredményeként öt gyönyörű  kielzugvogel vágott neki a hátvági versenynek. MInd nagyon különböző, és mégis mind gyors, fürge, és természetesen szép. A meteorológusok ugyan rossz idővel riogattak, e helyett azonban tökéletes időben zajlott a verseny. Nem volt kérdés, hogy az osztályszövetség elnöke, Belley László kormányozta Wackelwurm lesz a leggyorsabb, az egyetlen igazi versenygép a mezőnyben. Nagy esélyes volt, és be is váltotta a reményeket a Vándor Nirvána, Majthényi Matyi kezében. Újoncot is avattunk Berger Miklós az YKA hajójával a Tésur Babaval szállt versenybe és remekül vitorlázott a kölcsönhajóval, mindössze egyetlen előző napi másfél órás, viharos, elázós véget ért edzés után. Természetesen rajhoz állt a Shanti, a mezőny talán legöregebb és legnehezebb hajója, és ott volt Kovács István kezében Timu egykori “zufi”-ja is, a Vendel. Pályafutamok és egy túrafutam alapján állt össze a végeredmény. Az első két helyen bejött a papírforma, a bronzért viszont komoly csata volt a Tésur és a Shanti között, ami egyetlen ponttal az utóbbi javára dőlt el. A díjkiosztón megszületett az elhatározás, ősszel meg kell ismételni a  versenyt, ha lehet még népesebb mezőnnyel, hiszen egy kzv most is a vízen vesztegelt, és a parton is áll még néhány ezekből a gyönyörű, könnyű, sportos hajókból.

Végeredmény:

1. Wackelwurm – Belley László, Gombár Zoltán
2. Vándor Nirvána – Majthényi Mátyás, Horváth András
3. Shanti – Hlavay Richárd, Filo Zsófi
4. Tésur Baba – Berger MIklós, Szemenyei Csaba
5. Vende – Kovács István, Kovács Dominik

Képek: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=399318916839275&set=pcb.399319440172556&type=1&theater

Elmúltál 50 és nem bírsz a véreddel? Úgy gondolod, hogy várnak még kihívások? Vagy csak érdekel a finn-dingi és megnéznéd, hogy eddig mit hagytál ki?

Ezek mindegyikére lehetőséged van hétfőn és kedden. Július 1-én és 2-án Agárdon a Laurel Kupán!

Hogy hajód is legyen keresd

Sipos Péter

t a

06 30 3073910

-es telefonszámon!

Szél van, a megfelelő írányból

A hétvége a modellvitorlások hagyományos évadnyitójáról szólt többek között, Agárdon. Már pénteken megbírkóztak az elemekkel az M osztály résztvevői, de elég kevesen jöttek össze erre az alkalomra. Szombaton ezzel szembe már teljes gözzel rajtolt az egyméteres osztály mezőnye. 23 nevező jelezte, hogy jó sokan várták már ezt a pillanatot.

Fotó: Beliczay Péter

Az előző hétről elhalasztott Silwell kupa után sem volt hatalmas a versenyző tömeg, hiszen az előrejelzés alig mondott 10 fokot és a víz sem volt melegebb 5 foknál. A kemény mag viszont ott volt és jót versenyzett.

Mivel a hajók többsége még a tárolókban volt és a rendezőségnek sem kellett a délutáni hőségtől tartania, 11 órára volt kiírva a rajt, ami kisebb technikai gondok miatt még késett is pár percet.

Kellemes északias szél volt, ami még siklásra is lehetőséget adott pár pillanat erejéig. Az első futam amolyan bemelegítő jelleggel viszonylag rövid volt, egyik osztálynak sem tartott tovább fél óránál, így senki nem fázott meg a túl hosszú takkokon.

A második-harmadik futamra a rendezőség már megnövelte a pálya méretét és így már 40 percnél hosszabb futamokat lehetett menni.

A nap olykor-olykor kisütött, de igazán meleg azért nem volt. A hideg víz sűrűsége miatt hullámok alig alakultak ki, így nem fröcskölt, úgyhogy aki jól fel volt öltözve nem panaszkodott hogy fázik sőt, egyeseknek még melegük is volt a futamok végére.

Vasárnap megint 11-kor rajt, ám a szél a rajt után szűk fél órával le is állt így a futamot érvénytelenítették és nem sokkal később partra is ment a mezőny.

2 órakor díjkiosztóval ért véget a regatta, ami Timár Péterre való megemlékezéssel kezdődött, majd a győztesek átvehették a díjakat.

Késő délután persze szokás szerint megjött a szél, de akkor a mezőny nagyja már otthon volt.

E hétvégén a Silwell kupa pótlása következik, a füredi Tavaszi bajnokság helyett.

A Silwell kupa egyébként remek edzéslehetőség lesz a rá 1 hétre következő első ifjúsági ranglista Majthényi Zsombor emlékversenyre. A meteorológusok melegebb időt jósolnak akár több óra napsütéssel.

Eredmények

Fotó: Alibán András

Most kaptuk a hírt, hogy az évad első versenye a Silwell Kupa, Agárdon elmarad. Edzés lehetőség van, de verseny nem lesz.

A Magyar Vitorlás Szövetség és a Tihanyi Hajós Egylet-Yacht Klub Agárd SE nevében ezúton értesítünk minden vitorlázót, hogy Timár Péter (Timu) búcsúztató ünnepsége és emlékművének avatása 2013. március 03-án 16.00 órakor kerül megrendezésre Agárdon, a Yacht Klub Agárd kikötőjében.

A búcsúztatáson beszédet mond Tóth István polgármester és dr. Gál András Levente a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke.

Ma reggel egy ilyen ponthoz értünk. Megmagyarázhatatlan, sok szempontból.

Egy biztos, hogy a hazai vitorlás utánpótlás elvesztette az egyik legfontosabb támpillérét. Hosszú ideje már, hogy az agárdi utánpótlásnevelés szinte egyet jelentett a nevével.

Próbálok összeszedni néhány gondolatot, de nagyon nehéz. Hogyan írjam le, hogy ki voltál, mit tettél. Ezért inkább csak azokat a szavakat próbálom ide felvésni, ami a fejemben szorosan a nevedhez kapcsolódik. Repülő Hollandi, Asso, Vitorlázás Magazin, YKA, Agárd, utánpótlás, gyerekek, stabilitás.

Timu! Nyugodj Békében!

A Festetics György Program megvalósítása érdekében a két európai viszonylatban is kiemelkedően jelentős állami kezelésben lévő vízi-sport bázis befogadja az MVSZ által gondozott Magyar Vitorlás Akadémia rendszerét. Ennek értelmében  telephelyeiken segítik az MVSZ szakmai programját a tan- és vizsgaanyagok, szakmai rendezvények és a képzésszervezés megvalósításakor, az edzőkkel, oktatókkal, versenyzőkkel szemben támasztott elvárások meghatározása során, valamint a vitorlás létesítmények és eszközök beszerzése, fejlesztése tárgyában készülő fejlesztési koncepciók kialakításában. Együtt dolgoznak azon, hogy  további Magyar Vitorlás Akadémiai központok jöjjenek létre a Balatonnál és a Fertő tavon. A VVSI kezdeményező és menedzserszerepet lát el a Festetics Hajós Klaszter működtetésében is: folyamatosan egyeztetik (köz)beszerzési, pályázati, támogatásgyűjtési és hirdetés-szervezői tevékenységüket, és mindezeket lehetőleg közösen valósítják meg. Az MVSZ támogatja a VVSI  azon tervét is, hogy összegyűjti, gondozza és hozzáférhetővé teszi a Velencei tó történetével kapcsolatos levéltári és tárgyi emlékeket.

Ez a stratégia megállapodás az egész magyar vitorlázásra jótékonyan hat, hiszen újabb erőforrások jelenek meg a Festetics Programban szereplő Magyar Vitorlás Akadémia rendszerében az utánpótlás nevelésben és szakemberképzésben. A stratégiai megállapodással 20 év után végre újra aktiválni lehet kellő szakmai tartalommal és programokkal e két vízi-sport bázist, amelynek a fizikai megújulása is folyamatban van.

A díjra javaslom Sipos Pétert a Velencei tó „őrangyalát”, a finn osztályszövetség titkárát.

Indokaim:

A Velencei tónál bármikor, ha valaki segítségre szorul, elsősorban Péterre számíthat.

Ez nem feladata, ezért fizetséget nem kap. Saját énjéből fakad. Amíg, nincs nagy baj, addig egy-egy félreérthetetlen jelzőkkel tűzdelt mondat formájában vigyáz rád, ha viszont nagy a baj, nincs duma, azonnal cselekszik, és rá biztos számíthatsz. (Az árvíz idején is természetesen a motorossal készenlétben várta az indulást.)

Idei példa:

Jégvitorlással rohantan bele a tavon egy meleg forrás jégmentes területébe. Sikerült kimásznom, de a következmények felszámolásával Pallay Tibor és egy további jelenlévővel azonnal a következmények felszámolására siettek. Ez 1,5 óra munkával sikeres is volt.

Ö ilyen mindig és mindenkivel, miközben aktív versenyző, edző és szakosztályvezető is egy személyben.

Mindig örömmel tölti el, ha valakit megnyer vagy megtart a magyar vitorlás sportnak, nem véletlen, hogy az ő titkári tevékenysége meghatározó az olimpiai finn osztály példamutató nagy létszámának kialakulásában és a nemzetközi szerepvállalásának növekedésében.

Beliczay Tamás

Finn HUN-9

A meteorológusok próbára is tették az elszántságunkat, hiszen még csütörtökön is durva szelet és esőt jósoltak. Ehhez képest gyönyörű időben, remek szélben, komoly mezőnnyel búcsúztattuk az idei versenyszezont.

Az idei utolsó YKA-s nagyhajós versenyre tizenkét hajó nevezett, köztük öt kielzugvogel. Ebben az évben egyszer sem állt még rajthoz ennyi madár a tavon, jóllehet ezek a tőkesúlyos sporthajók igazán elemükben vannak ezen a vízen. Tekintettel arra, hogy a Nagytisztáson kishajós verseny volt, Sipos Bence a Hosszú-tisztáson jelölte ki a pályát.

A rajt előtt ugyan még szürke volt az ég, de mire nekivágtunk, kitisztult valamelyest és a nap is benézett a futamra. Sportos, észak-nyugatias szélben indultunk Dinnyés felé. A rajtnál négy vándormadár húzott el, szorosan a nyomukban a Mikkával. A VVSI kikötője előtti betétbóját ez az öt hajó, szinte egyszerre érte el. A Petra helyezkedett legjobban, ezért ő fordulhatott elsőként, második volt a Shanti, aztán a Vándor Nirvána, majd a Tésur Baba és a Mikka. A mezőny eleje itt még együtt vonatozott a Cserepes sziget előtti következő pályajelhez. A szél közben fordult, így cirkálni kellett. Az élboly gyorsan széthúzódott, a Petra meggyőzően vezette a mezőnyt, üldözői között abszolút nyitott volt a verseny, nem lehetett még csak megbecsülni sem, kinek a taktikája lesz a nyerő.

A Tésur és a Mikka inkább északnak tartott a krajcos szakasz elején, a Nirvána a déli oldalon közelített, a Shanti középvízen igyekezett őrizni második helyét. A szél egész stabil volt nem kelett sokat forgolódni. A második bóját ugyanabban a sorrendben vették a hajók, akár az elsőt. A szél ismét észak-nyigatiasra fordult, így gyakorlatilag fél és negyedszélben lehetett tartani a dinnyési jelet, a Mikka komoly tenpót diktált, és folyamatosan a madarak nyakál volt. Hamar leértünk a tisztás végére, ahol a Petra rossz irányban vette a bóját, azon nyomban megcsinálta a 360-at, és így is vezetve a mezőnyt megindult a második körre, fel a Cserepes szigethez. A sportos szélben a mezőny nem húzódott annyira szét, a nagyobb tőkesúlyos hajók is tartották a lépést a könyebb, fürgébb verdákkal. Az újabb bójavételnél a Petra, a Shanti és a Nirvána kicsit elszakadt a Tésur Baba – Mikka párosversenytől. Újabb fél-negyedszeles takk következett, aminek a végére az abszolőt első helyért is megnyílt a verseny, a Shanti beérte a Petrát. Mögöttük stabilizálódni látszott a sorrend. Az utolsó bójánál a Shanti perdült elsőként, majd a Petra, utánuk a Nirvána, a Tésur és a Mikka, majd a Boci. A szél ismét keletiesre fordult, de a befutóig nem nagyon fordgolódott már, tompa negyed, félszélben egy takkon futott be a mezőny. A sorrend már nem nagyon változott. Remek látvány volt a négy kilzugvogel egymás után, ahogyan a Mikkát felvezetve húztak, olykor deckvízen, feszes vásznakkal. Az elsőként befutó Shanti majdnem pontosan egy óra alatt teljesítette a távot, úgy 14 kilométert vitorlázva, de nyomban utána, félpercenklént érkeztek a többiek. Remek sprintverseny volt, méltó befejezése az idei szezonnak. Tavasszal, folytatása következik.

Zugvogel:

1. Shanti – Hlavay Richárd, Filó Zsófi

2. Petra –  Szalontai Ábel, Szalontai László, Szalontai Ádám, Szalontai Márton

3. V.Nirvana –  Horváth András, Horváth Zsolt

Tőkesúlyos nagyhajók:

1. Mikka – Berger Miklós, Berger Jutka, Szemenyei Csaba

2. Boci –  Konkoly József, Gulyás Lajos, Pálinkás Dávid

3. Kolombusz – Kristóf István, Muka István

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: YKA

Kicsit rendhagyó volt ez az Ob, mert a modellvitorlázás hazai szervezetében végre formálodni látszik valami, ami a kor igényeihez igazodik és jelentősen segítheti a sportot a fejlődésben. Ezt beszélte meg a mezőny szombaton a futamok után.  És bár a vitorlázásban szinte evidencia, itt még csak most került bevezetésre az osztálykapitányok rendszere. A meglévő négy osztály fölött külön-külön emberek bábáskodnak és az osztály saját igényeihez igazítják azt.

Ennyit a bürokratikus részről és térjünk vissza magára a versenyre.

Velencei-tó, Agárd, VVSI szálló elötti vízterület. Itt csak akkor van komoly baj, ha a szél az északi part felöl fúj, mert a partra merőlegesen fújó szélre igen nehéz modellvitorlás pályát rakni. Idén horvát bírót kértünk fel a rendezés, bíráskodásra. Leginkább azért, hogy lássuk a világban lévő tendenciákat, amiben ők mindenképpen előttünk járnak. És ennek az lett a következménye, hogy a két nap alatt mindössze kilenc futamot sikerült rendezni, de annak mindegyike reális pályán zajlott.

Szombaton hét, vasárnap még két futam szaladt ki a 24 fővel két csoportra bontott mezőnyben. Mondhatjuk azt, hogy négy ország versenyzői vettek részt a viadalon. Erdélyországból, Horvátországból és Svédországból is voltak versenyzők a magyarok mellett.  A szél a nullától a hármasig mindenféle irányból fújt jelentősen nehezítve a versenyrendező dolgát. És az utolsó pillanatig nyitva hagyva a bajnoki cím sorsát. Igy alakult, hogy Ifj. Csóka László 17 ponttal megvédte a tavaly megszerzett címét, míg Forrai Csaba 18 ponttal második lett és Horváth Zsolt 19-el harmadik.

Szoros volt a verseny és remélhetőleg mindenki jól érezte magát a legnagyobb presztizsű rc osztály bajnokságán.

Végeredmény

Fotó: Országh Tibor

A Yacht Klub Agárdban álló nagyhajósok hite a jó időben erősebbnek bizonyult a hidegfrontnál, ezért remek időben, egy pazar túrafutamot és két remek pályaversenyt futott az YKA Nagyhajós Regattára benevezett nyolc egység a hétvégén a Velencei-tavon.

Az idei szezonban az YKA-ban álló nagyhajsok már számos alkalommal bizonyították, hogy nincs az az ijesztő időjárás előrejelzés, ami visszatartaná őket, hogy versenybe szálljanak. A Velencei-tavi amatőr versenyek magját ma már ez a csapat adja. Az elmúlt szombaton kívázi háziversenyre jött össze a csapat. A hét elején még félő volt, hogy a hétvégre ígért hidegfront viharos széllel és esővel érkezik, ehhez képest szombaton kellemes 2-3-as szél és fátyolfehős ég fogadta a vitorlázókat. A kétnapos verseny egy túrafutammal kezdődött. A mezőnynek a Hosszú tisztáson kellett elvitorlázni a Vaskapuig, ott be a tisztásra az első fordítóbójához, majd vissza, és egy hosszú ezen a délelőtt krajcos menetben a velencei Fehér templom előtt venni a másik fordítóbóját, majd visszavitorlázni az YKA előtti befutóba.

A rajtnál a három vándormadár jött el elsőként, szorosan a Mikkával a nyomukban. A Mezőny az első bója után széthúzódott, az élen a Vándor Nirvána és a Shanti párosversenybe kezdett, mögöttük az üldözők egymással vívtak. Az első bóját a két vándormadár majdnem egyszerre vette, de krajcos szakaszon a piros hajó meglépett, és verhetetlennek bizonyult. A két kielzugvogel nyomában a mezőnyt a Mikka vezette, míg a madarak átlósan átvágtak egy takkon a Nagytisztáson, a Berger Miklós kormányozta hajó előbb északnak tartott, majd nagyjából vízközépen ejtett és egy éles menetben tartott Velencére. A mezőny többi tagja nagyjából átlósan igyekezett átjutni a versenypályán. A szél szokatlanul egyenletes volt, és viszonylag kisebb tartományban forgolódott csak, a fehjér templom előtti halzolás után, szinte egy takkon lehetett a célra tartani. Némi üröm volt az örömben, hogy az első két hajó befutása után elkezdett szemerkélni az eső, de szerencsére nem áztatta el nagyon a mezőnyt.

A remek ebéd után, a másnapi túrafutam megbeszélése volt a program, amin a versenyrendező Tímár “Timu” Péter nemcsak a versenyszabályok, talán feledésbe merült részleteit idézte fel, de – másnap kiderült – hasznos taktikai tanácsokkal is szolgált a pályaversenyzésben járatlanabb nagyhajósoknak. Délután spontán edzésre gyűltek össze néhányan a Nagytisztáson, egy klasszikus háromszögben futottunk néhány kört, remek sportos szélben, napsütésben.

Vasárnap reggel 10-kor rajtolt a pályaverseny első futama, kellemes napsütésben, és 2-3-as szélben. Az első kört, amelyen a Vándor Nirvána ismét csak megfoghatatlannak bizonyult, alig valamivel több, mint húsz perc alatt teljesítették a leggyorsabbak. A szél kevésbbé volt stabil, ezért a második futam előtt módosítani kellett a pályát, amit Timu meg is nyújtott kicsit, amennyire csak a vízmélység és a szélerő engedte. A második futam is jó szélben indult, s míg az első helyért a Vándor Nirvána és a Shanti között egészen szoros verseny alakult ki az első krajcos szakaszon, a Mikka nagyon ügyes taktikával körbevitorlázva őket, a surranópályán elhúzott. Mire a két vándormadár kormányosai a bója közelében ugyan, de belecsúsztak egy limányba, a Mikka a partközeli szélcsíkon remek tempóval húzott a pályajelre, elsőnek vette azt, és komolyan ellépett. A nagyhajók között a második helyen vitorlázó Nono, a Mikkát követve szintén nagyon feljött a két éllovas zugra, és az időközben a pálya közepén frissülő szélben a mezőny egyetlen kalóza is komoly tempóval közelített. A Mikka után azonban másodikként a Vándor Nirvána halzolt, majd a Shanti, utánuk a kalóz és aztán a Nono. A sorrend a befutóig nem változott. Olykor egy-egy frissülés felvillantotta a reményt, hogy a második futam végeredménye megváltozhat, de csak a másoik és harmadik helyért volt nyílt a verseny, a Mikka nagyon jó tempóban, magabiztosan nyerte a pályaverseny második futamát és ezzel az abszolút versenyben igen értékes pontokat szerzett.

Az abszolút végeredmény:

1.  Majthényi Gábor, Majthényi Mátyás (Vándor Nirvána)

2.  Berger Miklós, Bergerné Lőw Judit, Mayer Tamás (Mikka)

3.  Hlavay Richárd, Filo Zsófi (Shanti)

A vasárnapi éjszakai futam előtt is még mondhatni teljes volt a szélcsend, de a versenyt vezető Horlay Béla bízott a nagy rendszerek kiszámíthatóságában, vagyis, hogyha elkezd hűlni a szárazföld, akkor csak beindul az éjszakai partiszél. A rajtnál még alig volt valami, kiábrándító volt a műszereken a fél csomós sebességet nézni, miközben a vásznak kelletlenül lógtak inkább, minthogy kiálltak volna. A mezőny szinte egyben vánszorgott az YKA vonaláig, majd azt elhagyva valóban jött némi élénkülés, meg is indult a mezőny, majdnem egy csomós sebsséget sikerült elérni. A rendező motoros itt húzott el előttünk, és nagyon bíztunk benne, hogy nem a tisztás végén dob horgonyt. Nagyjából a popstrand magasságában állt meg. Az éjszakai szellő addigra kicsit szétfújta a mezőnyt. Az élen a papírformának megfelelően a Jónás haladt, mögötte a kalózok, a Mikka, a Shanti, a Márta nagyjából egy bolyban. A forduló után fél-negyedszélben a Shanti meglépett egy szélcsíkon, a Jónás és a Mikka a Cserepes sziget közelében tartott a befutó felé. Bejött nekik ez az irány, az YKA előtt a Shantinak legyengült a szele, és végül a Mikka és a Jónás mögött, harmadikként futott be.

Hétfőn délelőtt szintén majdnem teljes szélcsendben rajtoltunk, ugyanabba az irányba. A meteorológusok 11-től élénkülést ígértek, 6 csomós széllel. Inkább bíztunk, mint hittünk benne. A rajt után többen gennakerrel, spivel próbálkoztak az iránytalan szélben. A popstrandig megint félcsomós vánszorgás volt, aztán egy-egy helyi frissülésben meg-megindult némelyik hajó. A Jónás messze a mezőny előtt haladt, mögötte a Mártával. A Mikka a déli part felé raumolt, a Shanti próbált a bójára tartani, szorosan a nyomában a Fülikével. Minden egyes apró kormánymozdulatot kétszer is meg kellett gondolni. A bóját a Jónás vette elsőként, majd a kalózok, aztán kisvártatva megérkezett a Mikka, és egyszerre a Fülike és a Shanti, sőt a szél is, ahogyan a windfinder megjósolta. A mezőny meglehetősen szétszakadt addigra. A forduló után azonban elkezdhettünk végre vitorlázni a frissülő dél-nyugatias szélben. A Jónás verhetetlennek tűnt a krajcos menetben is, és nagyon elhúzott a Márta is, de ők az egyik takkon elég közel merészkedtek a déli parthoz, és felültek az iszapban, amivel hosszú perceket vesztettek, itt úszott el a második helyük. A frissülő szélben a Shanti és a Mikka ellépett a mezőnytől, és párosversenybe kezdtek, nem először az idei versenyszezonban. Közben megtelt a tó úszókkal és vizibiciklikkel. Ahogy közeledett a mezőny a célhoz, a szél lassan leterjedt a VVSI-elé is, így majdnem végig két-három csomós tempóval vitorláztunk a befutóig, közben a mezőnynek olykor kilyukadt a szél, így komolyabb harc végül a harmadik-negyedik helyért a Mikka és a Márta között alakult ki, miután a Shanti a Jónás után néhány perccel másodiként ért célba. Végül a Márta lett a harmadik, kevéssel a Mikka előtt. Jó hangulatú, izgalmas verseny volt, ami megmutatta, hogy az amatőrök is képesek komoly taktikai csatákra. …és, ha már az amatőr kifejezés suba került. Talán érdemes volna komolyabban figyelni a nagyhajós amatőrökre ezen a kis tavon is. Igaz ugyan, hogy kicsi a víz, és ez többeknek gondot okoz, a Szent István Kupán sem csak a Márta ült fel, futam közben a Mikka is megakadt egyszer. Ennek ellenére kialakulóban egy nagyhajós kör, akik – ha úgy alakul – maguknak szerveznek versenyt, mert együtt hajózni jó!

Végeredmény:

Jolle kategória

1.  Kovács Péter, Kovács Kálmán – kalóz

2.  Matis Ádám, Matisné Géczy Brigitta – kalóz

Nagyhajós kategória:

1.  Jónás – Muck Tamás, Pápai Sándor

2.  Shanti – Hlavay Richárd, Filo Zsófi

3.  Mikka –  Berger Miklós, Mayer Tamás, Szemenyei Csaba

Tudomásunk volt betegségéről, hírtelen halála mégis mindannyiunkat megdöbbentett.

Tolnay Miklós 1948-ban született Lovásziban. Csaknem egész élete szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy a sportolás feltételei zavartalanok legyenek, mind a versenysport, mind a valamennyiünk szellemi – fizikai  megújulását, felfrissülését jelentő szabadidősportok területén.

Aktív sportolói pályafutását vívóként kezdte, majd amikor a hetvenes években tudomást szerzett azokról a nagyívű elképzelésekről, amelyek a Velencei


–


tó evezős-, kajak-kenu és vitorlás sportjának fejlesztését tűzték ki célul, a Velencei-tavi Vízisport Létesítmények vezető munkatársa lett. Szoros együttműködésben dolgozott dr. Springer Ferenccel, a Velencei-tavi Intézőbizottság főtitkárával, a Velencei-tavi Vízisport Szövetség alapító elnökével. Hosszú éveken keresztül – tavalyi leköszönéséig – volt a VVSz főtitkára. Aktívan részt vett a Szövetség ötvenéves, jublieumi ünnepségének előkészítésében és lebonyolításában.


Főtitkári közreműködésre akármikor is kértük, panasz nélkül, segítőkészen és a közösség érdekében gondolkodva tette dolgát. Csöndes, építő ember volt, aki betegsége mellett is őrizte humorát.

Hatvannégy évesen, kezelésre igyekezve, orvosi rendelőben érte a halál. Idő előtt, hirtelen ment el, űrt hagyva maga után.

Őrizzük emlékét.

VVSz Elnökség

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Mag Andi

Szombaton csak lassan gyülekezett a mezőny, így 9-kor még nem lehetett tudni lesz e verseny. Végül a megérkező finnes különítmény (Paulovits Dini, Németh Örs; Huszár Géza) és az YKA OP-s csapata mentette meg a versenyt.

Sajnos a szél egész nap gyengélkedett így esély sem volt futamra. Vasárnap aztán némi halasztás után  vízre hívta a mezőnyt a Vadliba kürtje. Szél továbbra sem volt, többek még a kimeneteltől is tartottak…

Mire a résztvevők kiértek a szél is magára talált és csodás napsütésben kellemesen „lógós” szélben 2 teljes és egy rövidített futamot rendeztek.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Mag Andi

Az YKA-ban (Yacht Klub Agárd) álló nagyhajók, barátságos szombati háziversenyéről, amelyen az első hely komoly takkcsatában dőlt el, de mindenki másnak is hősiesen kellett krajcolnia, hogy “hazaérjen”

Eredetileg úgy volt, hogy a VVSI amatőr nagyhajós versenyt szervez június 14-re, csakhogy a nevezésre mindössze három YKA-s nagyhajó legénysége jött össze, ezért aztán úgy gondoltuk, ha már háziverseny, azzal nem kell Horlai Bélának bajlódnia.

Visszaballagtunk hát az YKA-ba, Berger Miki összetrombitálta az ott lévő nagyhajósokat, és nyolc hajóval – egy VVSI-s verda is csatlakozott hozzánk – rendeztünk egy remek, spontán versenyt. Volt egyperces rajteljárás, Miki hangjelző készülékével a kötelező felszerelések közül, dudaszóra vágtunk neki a távnak, az első nádsziget megkerülésének, a Nagytisztás észak-keleti végében, a velencei fehér templom előtt.

Élénkülő dél-keleties szélben vágott neki a mezőny. A Shantival sikerült egész jól elkapni a rajtot. Negyedszélben húztunk Gárdonynak, a nádsziget végéhez közelítve azonban fogyni kezdett az előnye, a Mese – Szemenyei Csabával a kormánynál – rendesen feljött ránk, a másik nagy rivális, a Berger Miklós kormányozta Mikka, a nádas közelében ugyancsak vészesen falta a távolságot. A tisztásra érve, jelentősen gyengült a szelünk, míg felettünk egész jól haladt a Mikka és a Fotel is. A többiek kissé leszakadva az üldözőinktől.

Északra igazítottunk a Mesével együtt, mert ott, a nádas mellett Berger Mikiék jó tempóban haladtak, látszott, hogy arrafelé több szél van, és körülöttünk olykor aggasztóan gyengülni kezdett, de szerencsénkre nem állt le egészen. Az északi irányból élesedni tudtunk, majdnem direkt a fehér templom irányába. A Shantival hátszélben haladtunk, a Mikka fent az északi part mentén inkább raumban. Átlósan átvágtunk a tisztáson, nyomunkban a Mesével. Nagyjából egyszerre értünk a nádszigethez, már egészen élénk szélben. Szerencsénk volt, csupán élesednünk kellett, préselve vettük a szigetet, és fej-fej mellett a Mikkával megindultunk visszafelé a tisztásra, szemben a mezőnnyel.

Az északi part felé, negatív takkon kezdtük a krajcos menetet, ami a Mesének megcsillantotta a reményt, hogy feljöjjön ránk. A tisztásnak majdnem a közepéig préseltünk, de látszott, hogy nyugatról terjed egy szélcsendes zóna. Fordultunk, és megindultunk a déli partnak, még friss szélben, úgy 4-5 csomós sebességgel. A szél viszonylag stabil volt, ugyan kissé nyugatiasodott, sőt a tisztás középvonalában volt egy kis lavór, de ezen viszonylag gyorsan átcsúsztunk. Üldözőink viszont, élükön a Mesével beleszaladtak a szélcsendes zónába. Középvízen fordultunk, együtt a Mikkával, és tisztán nyugatra tartottunk, majd ismét délnek vettük az irányt, előbb az YKA-t tartottuk, aztán ejteni kellett. Majdnem a strandbójáknál, a Mikkának fordulni kellett, a Shanti alatt még volt elég víz, így a befutó felé igazítva még tarottuk az irányt. Innen felgyorsult a takkcsata. Újabb forduló után, a már inkább észak-nyugatias szélben kissé a tisztás felé kellett tartanunk, a Mikka talán itt volt legtávolabb tőlünk, de miután gyengülni kezdett a szelünk, útjogosan rohamosan közelítettek. Ezt a támadást egy fordulóval sikerült kivédeni, azonos takkon húztunk ismét a déli part felé, nem sokkal előttük. A Mese és a mezőny még mindig a szélcsíkokra vadászott a tisztáson, Szemenyei Csabáék láthatóan eredményesen, mert megindultak a befutó felé. Közben a Mikkával folyt a párosverseny. Legalább három, vagy négy forduló volt még a befutóig. Végül a Shanti haladt át elsőként a célvonalon, másfél-két perccel a Mikka előtt, majd harmadikként a Fotel

Kikötés után, sörök, vizek kerültek elő a klubház előtt ücsörögve, és természetesen aprólékosan végigvettünk valamennyi manővert, szélváltót, és megszületett a terv is: legközelebb pályaversenyt rendezünk, a társaság és a vitorlázás kedvéért.

A versenyre hosszas előkészítés és nem kevés szervezőmunka után, végül három vándormadár nevezett, közülük kettő teljesített három futamot a tervezett hatból. Jövőre talán többen leszünk, és talán egy fokkal, vagy sok fokkal jobb időnk lesz.

Tavaly ősszel, amikor megalakult a Magyar Kielzugvogel Osztályszövetség, nagy tervekkel álltunk neki az idei szezon előkészítésének. Ahogyan az lenni szokott, a lendület kissé megfogyatkozott, ahogyan a Yacht Klub Agárdban lakó madarak száma is. Tavaly még legalább öt állt a kikötőben, ebben a szezonban csak három. A tóparti telkeken, műhelyekben úgy hírlik több is pihen, talán majd jövőre vízre kerülnek. Jó volna, mert a hétvégi verseny is igazolta, ha valahol, hát a Velencei-tavon igazán helyük volna ezeknek a tőkesúlyos jolléknak. A nagy tervek sorában az első volt, a március végi, a Silwell Kupa keretében rendezett nemzetközi verseny, ami a viharos idő miatt kissé karcsúra sikeredett, volt vízből mentés, árboc törés. Miután az MVSZ regisztrálta az osztályt, a hivatalos versenynaptárba is bekerült két futam a madaraknak, a Silweel Kupa és a most hétvégi OMT Kupa.

Azt tudtuk, hogy kánikula lesz ezen a hétvégén, de erre azt hiszem egyikünk sem számított. Jóval harminc fok fölött volt, amikor szombaton kifutottunk a rajthoz. Kicsit furcsán, de jól éreztük magunkat az op-k, laserek, finnek, kalózok között. Külön köszönet a mezőnynek, amiért segítettek a zugvogelek, pályaversenyen tapasztalatlan  kormányosainak eligazodni a jelzések között.

Miután a zsűrihajónak sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót és kikerültek a bóják is, kifejezetten gyenge, csíkos szélben indultunk, elsőként, rögtön a finnek előtt, akik természeetsen hamar ránk jöttek, hasonlóan a laserekhez, és bekeveredtünk. A gyakran leálló szél, és a kíméletlen hőség komoly próbatétel volt az egész mezőnynek. Szobaton mindössze két futamot sikerült megtartani. Aznap a futamoknál talán nagobb erőpróba volt a kikötőbe való visszajutás, ami majdnem egy bő órát vet igénybe, olykor evezve, néha egy-egy csíkkal megindulva.

Vasárnap Agárd felé autózva a meteorlógusok a szombatinál nagyobb meleggel riogattak, viszont a windfinder és a guru is 9-10 csomós szelet ígért, 11 órától. Fél tíz tájban azonban fujdogálni kezdett, mire kiértünk a pályára, egész kellemes szelecske fujdogált. A pályakitűzés azonban kicsit hosszadalmasra sikeredett, ami nem csoda, mert a tóhoz méltón forgolódott az a kevés szél, ami volt. Amikor elrajtoltunk, még egészen ígéretes volt a tempó, de már a kreuzbóját alig értük el, és miután a finnes élmezőnnyel együtt vettük, lelőtték a futamot. Keserves fél óra volt visszajutni a rajtvonalhoz. Mire visszaértünk eljezdett fújni, és egyszercsak megérkezett az előrejelzett szél. Hamar elindították az újabb futamot, és a madarak végre röpülhettek, sportos szélben, 6 csomó közeli tempóval rohantunk délnek. Ekkor még kicsit forgolódott, voltak gyengülések, de aztán egész kiegyensúlyozott lett. Így végül egy jót vitorláztunk, és megmutattuk magunkat a kishajós mezőnyben.

A versenyre a szokásos agárdi hajóosztályok mellett az utánpótlás osztályok is megjelentek, így 420-asok és Cadetok is versengtek a VVSI kupáért. A versenyre az előző két agárdi versenyhez képest sokan érkeztek, hála a jó időjárásnak és a következő hétvégén rendezendő első idei ifjúsági ranglista, Majthényi Zsombor emlékversenynek.

Szombaton 3, míg vasárnap 2 futamot sikerült rendezni minden osztálynak és vasárnap délután fél 2-kor már meg is lehetett tartani a díjkiosztót. Horlay Béla főrendező a következő szavakkal értékelte a szelet: ”

Nagy szerencsénk volt a széllel, igazi agárdi csapkolódós, foltos szél volt.”

Szombaton északias, 4-11 csomós , míg vasárnap eleinte nyugati, majd északnyugati 4-12 csomós, olykor 60 fokot pörgő szél volt, ami rendesen át tudta alakítani a mezőny sorrendjét.

Következő hétvégén tehát Majthényi Zsombor emlékverseny az ifjúsági hajóosztályoknak, majd a Fejér-megye Bajnokság következik.

Eredmények

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Mag Andrea

A szokásoknak megfelelően a Silwell Kupával kezdődött a hétvégén a szezon a Velencei-tavon. Idén elöször egy új hajóosztály is bemutatkozott a versenyen.

A nemrég alakult Kielzugvogel osztály mutatkozott be szép számú külföldi résztvevővel.

Az osztály különlegessége az, hogy tőkesúlyos: Így ez lehet a Velencei-tavon az első tőkesúlyos versenyosztály. Egyébként nagyon biztonságos hajó ez a madár. Viszont komoly siklatásra is képes. Az 5-6-os szélben simán mentünk 21,5 km/órát. A génua izgalmassá teszi a hajót de egy kényelmes, hosszú, hosszú évekig vitorlázható. A tóra akár tökéletes is lehet. Akár oktatóhajónak akár kényelmesebb versenyhajónak is.

Szóval a péntek délutánra tervezett rövid túrafutam el is maradta  szél miatt. Szombaton is elég sokat ültünka parton , de azután belemozdultunk. A futamra beerősödött a szél, de simán lehetett még vitorlázni. A külföldiek egy része nem is eröltette szét magát. Érthető módon, hiszen nem akarták túlságosan szétcincálni a cájgot.  Az utolsó kreuzra már csak négy hajó fordult volna, de itt sikerült kiesnem a hajóból egy buta halzolásnál és meg kellett tanulnom ezt azt. Főleg azt, hogy egy mentőmellényen nem véletlenül van egy nagy adag feleslgesnek tünő heveder.  És ha nem köti be az ember nem biztos, hogy olyan szerencsés mint én voltam szombaton.

Végül három hajó tudott befutni. Az második futamra már csak egy magyar hajó eredt a távnak, de a szél csúnyán bevadult és az első raumban az is elcsapta az árbocát.

Némi üröm volt az örömben az esti csülök pékné módra. Lélekmelegítőnek. Ezt legjobban Beló élvezte (nem én Belo, de simán én is lehettem volna)  Íme egy remek kép az élvezeti értékről. A külföldiek mindenképpen úgy nyilatkoztak, hogy élvezték az estét.

Mára annyira hideg volt és rendesen tutult a szél, hogy mindenki összepakolt és elindult haza egy rövid díjkiosztó után.

Az az érzésem, hogy a Silwell Kupa is erre a sorsra jutott, de azt már nem volt időm kivárni.

Minden esetre egy remek kis hajóosztállyal sikerült vitorlázni. Van benne minden. Ami bizonyos kor fölött  és alatt is fontos…

Nekem tetszik.

Silwell Kupa végeredménye:

silwell-2012.pdf

Azért akad néhány kép a Silwell Kupáról is (hamarosan eredmény is):

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Hlavay Richárd, Beliczay Péter

Idén, a szokásos március végi Velencei-tavi szezonnyitó kishajós versenyen, új hajóosztály mutatkozik be, amelynek első nemzetközi versenyét az Ooops! márka gyártója a Vajda-Papír Kft. szponzorálja. A kielzugvogel típusú, klasszikus, tőkesúlyos versenyhajók igen népszerűek német nyelvterületen, a német, osztrák, olasz, svájci közös bajnokságban többszáz hajó versenyez évente. A típus egyre népszerűbb a hazai vizeken is, egyre több ilyen hajó áll elsősorban a Velencei-tavi kikötőkben, tulajdonosaik tavaly ősszel alapították meg a típus osztályszövetségét.

A szezonnyító Ooops! Kupára a német nyelvterületen rendezett bajnokságok legeredményesebb résztvevői közül is többeket várnak a szervezők, 6-8 német egység neveztésére számítanak, mellettük léegalább ugyanennyi magyar csapat rajtol majd március 31-én, az Agárd előtt kijelölt olimpiai pályán.

Gyerekkoromban lelkes vitorlás képgyüjtő voltam. Forrásom elsösorban a német Yacht Magazin volt, melyben sokszor szembe találkoztam ezzel a hajóosztállyal vagy  az uszonyos társával. Valahogy mindig analógiát kerestem a Kalózzal, de inkább a Szalonkához hasonlatos. Bár akkor már nem sok ilyen volt a Balatonon.

Régi újságcikk:

sz1.jpg

A hajót 1960-ban tervezte Ernst Lehfeld és az elmúlt 50 évben az eredetileg túrahajónak tervezett verda egy versenygép lett. Már azoknak, akik szeretik, ha nincs egy hajón spinnaker és trapéz. A hajó ma már főleg a kedvtelésből versenyzők kedvence. Fontos kelléke a családias hangulat, a sör, a kolbász.

A Kielzugfvogel ikertestvére a Swertzugvogel, hiszen a kombi hajó néhány perc alatt átalakítható uszonyosról tőkesúlyosra vagy éppen vissza. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy okosan fejlesztik és a régi hajók is versenyképesek maradnak hosszútávon.

www.kieler.org

,

www.schwertzugvogel.org

Technikai adatok:

schwertzugvogel

Hossz: 5,80 m

Szélesség: 1,88 m

Merülés: 0,25/1,10 m

Súly: min. 230 kg (scwert 40kg)

Vitorlafelület (túra): 15 m

²

Vitorlafelület (verseny) 18 m

²

ys szám: 109 az 1978 elöttiek 107

kielzugvogel

Hossz: 5,80 m

Szélesség: 1,88 m

Merülés: 0,25/1,10 m

Súly: 340 kg (kiel 140 kg)

Vitorlafelület (verseny): 13+5,5) 18,5 m

²

ys szám: 106 az 1978 elöttiek 108

Míg Németországban 4200 körüli hajó fut, addig megtaláljuk Auszriában, Svájcban, Olaszországban, Hollandiában és újabban Magyarországon is, Hhszen 2011. októberében megalakult a hazai Kielzuvogel Osztályszövetség.

A hazai kielzugvogel vitorlázás múltjáról és jelenéről az osztálytitkárát Belley Lászlót kérdeztük:

Szerintem Anti bátyó (Z 176) kezdte a Kiezugvogelezést Magyarországon kb.: 25 évvel ezelött. Blelle és Fonyód környékén tartotta a hajóját és rendszeresen vitorlázott, arról álmodott, hogy sok ilyen hajó lesz majd egyszer. Kétévente csiszolgatta, felújította kis kajütös csodáját. A Balaton drágulásával Agárdra költözött. 2006-ban meghívott egy amatör YKA versenyre, ahol nekem kellett kormányozni. Nagyon kellemes volt és feltűnően gyors az agárdi hajók között.

Elkapott a hév engem is és lógtam az interneten, hogy találjak valamit. 2006 őszén beleugrottam egy schwertes fa hajóba, de rá kellett jönnöm, hogy idő hiánya miatt felújítani csak nagyon kis esélyem van.

2007 áprilisban találtam egy fantasztikus hajót és megvettem. Barátom megkért, hogy tanítsam meg vitorlázni, így hétközbe és hétvégén is egy napot áldoztunk a vitorlázásra. Az amatör versenyek nehezen álltak össze, de nagy örömmel indultunk mindegyiken. Az izgalmak ellenére minden versenyt megnyertünk, így nagyobb kihívásokat kerestünk, ezért indultunk YS III.-ban egy túrahajóval, majd Dragonoztunk és végül kikötöttünk az X-Treme 25-nél.

Közben ismét sikerült egy kihagyhatatlan ajánlatot kifogni, így gazdagabbak lettünk egy Mader versenyhajóval. 2011-ben a versenyzés mellett egy újabb megszállott került elő H. Richárd személyében, aki még egy lökést adott, hogy megalakuljon a Magyar KZV Osztályszövetség és megszervezzük az első MVSZ versenyt. Az események egy kicsit felpörögtek, a német és osztrák élvonal jelezte, hogy részt venne egy tavaszi versenyen, mi pedig az MVSZ versenyen szeretnénk a bajnoksághoz szükséges induló számot teljesíteni. Fel van adva a feladat rendesen.

A két hajó vásárlás között Svájcban találtam egy hajó, amit meg kellett venni ( Petra névre hallgatott ). Aztán amikor a Ventilo 27-28-as katamaránokról álmodtunk jött a hívás, hogy találtak még 2 db KZV-t, akkor már kikötöttem, hogy csak műanyag lehet ( de legalább az alsó héj ), de a lendület nagy volt, így kimentünk. Mindkét hajó fa oldtimer volt, de jó állapotban. Szerencsére mindegyiknek meg lett a gazdája. Kiderült, hogy a svájciak fokkal használják, a sport iskolákban ST19 kódnéven fokkal és spinnakerrel.

Magyar Kielzugvogel Osztályszövetség

Tolnay    Miklósnak    a    szövetség    leköszönő    főtitkárának    beszámolójában elhangzott, hogy  a  szervezet  2011-ben  számos  feladata  mellett  4  minősítővitorlás  versenyt  rendezett,  illetve  2  amatőr vitorlás  versenyt  szervezett és bonyolított le.

Legnagyobb rendezvénye az ötvenéves jubileumi Évadnyitó volt májusban. Ősszel  felavatták  Dr.  Springer  Ferencnek,  a VVSZ  első  elnökének mellszobrát. A  VVSZ  vasárnapi  közgyűlésén elnöksége  tagjának  megválasztotta  többek között L. Simon  László    országgyűlési    képviselőt,    Kovács   Zoltán    kajakvilágbajnokot  a  PRO  Rekreatione  Kft szakmai  igazgatóját  és  Vígh  András újságírót az MTV szerkesztő-riporterét.

A   Szövetség   új   elnöke   Soltész   Miklós a   Nemzeti   Erőforrás   Minisztérium szociális- család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkár kiemelte, hogy a terület a   versenysport,   a   tömegsport   és   a   rehabilitációs   sport   fejlesztése   után Magyarország   egyik   kiemelkedő   sportcentruma   lehet,  melyhez   a   politikai támogatást megkapták.

vvsz-2011-a-megvalasztott-vezetes.pdf

Fiatal kalózos koromban, úgy 1990 táján a Köfém Kupa volt az egyik legnagyobb  kalózos regatta az országban. Aki élt és mozgott az mind lelátogatott a versenyre szeptemberben. Ezen a versenyen éppen nem volt túl jó idő. Valami olyasmi is rémlik, hogy a jég belefagyott a ponyvák tetején reggelre. Persze az is lehet, hogy keverem a szezont a faszonnal. Ez persze amúgy sem lényeges a történet szempontjából.

Erős mezőny jött össze itt. Akire biztosan emlékszem az a Tücsi (Haranghy Csaba) volt, de az akkori kalózós élmezőnyből még megjelentek jópáran. Maci barátommal indultam, akivel egy nyári versenyünk sikeres apropóján ismét összeültünk egy hajóba.

Valami úton módon a hajó az elöző hét végén lekeveredett már Agárdra, így vonattal érkeztünk meg a tett színhelyére. Távolról a hajón minden rendben látszott. Fönt az utánfutón, árboc rajta, hosszában becsomagolva. Viszont ahogy a tükör felöl megközelítettük gyanús csigát láttunk magában a fedélzeten. Igen! Ez egy Harken csiga! De honnan?

Kis nézelődés után feltünt, hogy hiányzik a spinnaker felhúzónk. Szép! Szinte biztosra vettük, hogy ez csak egy horgász lehetett, hiszen miért hagyna parlagon egy vitorlázó egy Harken csigát?  Mert az szépen ott hevert cask úgy magában az árboc mellett.

Eluralkodott a pánik rajtunk. Mégsem kéne spinnaker nélkül versenyeznünk. Rohangáltunk, fűhöz-fához mégsem volt senki aki segíteni tudott rajtunk. Leginkább azért, mert abban az időben nem nagyon hevert 12 méter erős négyes kötél sehol a közelben.

Már nem emlékszem hogyan történt pontosan, de a lényeg az, hogy szerencsére laktak akkor az Alba Regiában (vagy akkor éppen Corvinbank?) kikapcsolódásra vágyó népek akiket nem érdekelt a vitorlázás, viszont hosszú lent tartozkodásuk alatt a ruháikat ki szerették teregetni száradni. Így jött a megoldás, a ruhaszárító kötél.

Kint a vizen  persze már nem tünt olyan jó ötletnek a dolog, de azért a három napos hétvégén az idönként ötös szélben is bőszen spinnakereztünk. Igaz minden egyes pumpálás alatt vagy nagyobb pöffnél felülről lenyúlt vagy fél métert a nem éppen erre a célra rendszeresített kötél. Szép látvány lehettünk, ahogy siklatás helyett a spinnaker teteje elrohan a hajótól, majd a hajó lassan utoléri. Minden esetre nem éreztem túl ördögnek magunkat a bőszeles szakaszokon.

A 2003-ban elhunyt kiemelkedő sportvezető, dr. Springer Ferenc szobrát avattuk fel családtagjainak, barátainak, tisztelőinek jelenlétében.

Az égiek ragyogó napsütést, a vitorlázók becses háttért biztosítottak az ünneplők számára. Az ünnepség szónokai személyes hangvételű emlékezéseikben csöndes leltárt adtak egy életműről, amelynek középpontjában mindig a Velencei-tavi vízisport és a tókörnyék felemelése állott.

Idén, szinte napra pontosan most ünnepli a Velencei-tavi Vízisport Szövetség megalakulásának 50 éves évfordulóját. 1961 őszén Springer Ferenc hívta életre a Szövetséget, amelynek évtizedei alatt a Velencei-tó a vitorlázás, majd a kajak-kenu és az evezés utánpótlás-nevelő fellegvárává vált. Kiváló versenyzők indultak innen országos és nemzetközi eredmények és elismertség felé.

A Velencei-tavi Sportiskola és klubjaink -hasonlóan az országos közállapotokhoz- ma komoly gondokkal, a túlélésért küzdenek. A jubileum alkalmával összegyűlő sportolók közös élménye generációtól függetlenül, hogy Agárdnak mekkora szerepe volt versenyeredményeikben, serdülő és ifjú éveink értelmes célokkal-programokkal való kitöltésében. dr. Springer Ferenc -szerencsés kortársainknak Feri bácsi- az egyik, ha nem a legjelentősebb az agárdi sportvezetők között, akinek ezt köszönhetjük.

A jelenlegi nehézségek ellenére, mint egykori versenyzők, sokan és töretlen hittel bízunk benne, hogy Agárd vízisportja újra felível és a kezdeti évtizedeknek a nagy elődök által lefektetett szilárd alapjait és eredményeit építi tovább.

A Springer család:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Springer_Ferenc

Forrás: http://www.fuzi-haz.hu/hu/szoboravatas-agardon