Hét nap és 3000 mérföld megtétele után az AkzoNobel az Egyenlítő közelében hajózik az ötödik helyen, 13 mérfölddel lemaradva a vezető Donfeng Race Team mögött.  A Team AkzoNobel – ami egy nemzetközi, hét férfiból és két nőből álló csapat – a hét hajós flottában a vezető hajókkal párhuzamosan küzd a Fokvárosig tartó, 7000 mérföldes szakasz második felében is.

A lisszaboni – nem kifejezetten lassú – indulás után az első éjszaka piszok kemény küzdelmet hozott 35 csomós széllel és hullámos tengerrel, miközben nyugatra haladtak Madeira felé. A féktelen tempóra mi sem jellemzőbb, mint hogy a hajósok állandóan áztak a hajón átcsapó víz miatt. „Arra törekszünk, hogy az átlagsebességünket magasan tartsuk” mondta Nick Molloy (AUS) „Ha egy óra alatt fél csomóval gyorsabban tudunk haladni, mint mások, az jelentős különbség lesz, tehát igyekszünk kikerülni a nagy lefúrásokat amik lassítanak minket, de viszonylag sokszor előfordul még így is.”

Tény, hogy ezeken a hajókon a bimini tényleg indokolt lenne

Annak ellenére, hogy nagy rohanás volt, nem volt egyszerű a menet, mert a szélirány miatt sok halzolással tudtak csak az optimális irányba haladni. A négy órás váltásokban dolgozó legénység számára a nagy sebességű és taktikus rohanás kimerítő élmény, de élvezetes is. Bármilyen manőver, akár a halzolás, akár egy orrvitorla csere elég rossz hír a készenléti legénység számára, mert ki kell az ágyukból bújniuk, és a manőver alatt részt kell venniük a fedélzeti munkában, a rettenetesen vizes fedélzeten.

A hajó rohanása közben, november 6-án a legénység mégiscsak időt tudott szakítani Nicolai Sehested 27. születésnapjának megünneplésére, ami abból állt, hogy minden ceremónia nélkül a képébe vágtak egy krémes tortát.

November 6-án este a hét hajós flotta egymáshoz igen közel haladt. Az AkzoNobel a harmadik helyen vitorlázott, miközben arra készültek, hogy a következő szigetcsoport mellett elhaladjanak. Ez volt a Kanári szigetek. „Mindenki (a flottában) nagyon óvatos most, olyanok vagyunk mint a labdát kergető gyerekek” – magyarázta az őrség parancsnok Chris Nicholson (AUS).

November 9-én a szél elkezdett gyengülni, és a Lisszabon óta tartó őrült vágtatás megszűnésével a csapat tagjai végre lehetőséget kaptak, hogy egy kicsit pihenjenek és szárítkozzanak. A gyenge szelet kihasználva a legénység megjavította az eddigi károkat a hajón, többek között a hatalmas J1 orrvitorla szakadását és az egyik svertet a kettőből.

Miközben a javítások gőzerővel folytak, az éppen ügyeletes legénység teljes erőbedobással küzdött a második helyért a Vestas 11th Hour Racing (DEN/USA) ellen, és megpróbáltak közelebb kerülni a vezető Dongfeng Race Team-hez (CHN).

A Doldrumshoz közeledve a szél egyre bizonytalanabbá vált. Gyakran erős felhőszakadások és gyenge szelek váltogatták egymást. Miköben a csapat gyorsan próbálta megoldani a vitorlacserével járó munkákat, néhány költséges hibát is  vétettek. November 10-én a kommunikációs hiba azt eredményezte, hogy túl messze kerültek nyugati irányba a vezető pakkhoz képest, hat mérföld hátrányba kerültek a flottához képest, és a MAPFRE (ESP) meglógott.

A dolog rosszabbodott szombaton, amikor elvesztettek még egy helyet a holland riválissal, a Team Brunel-el szemben. Ekkor már 300 mérföld közelségben jártak az Egyenlítőhöz.

Bár az elmúlt napokban a dolgok nem mentek túl jól, a szakasz második harmadában a csapat még ütéstávolságban van a vezető hajótól. A hajó várhatóan november 13-án az első órákban keresztezi az Egyenlítőt, mielőtt a déli féltekén két hetes versengésbe kezdene.

Általában a flotta száraz kellemes passzát szelek között haladna, mielőtt a déli Atlanti-óceán hidegebb és erősebb szelei közé kerülne, de egy déli viharrendszer olyan bizonytalan légköri viszonyokat teremtett, hogy az időjárási viszonyok kiszámíthatatlanok és az elkövetkező 48 órában okozhatnak meglepetéseket.

Jelenleg a flotta várható érkezése Fokvárosba november 28 vagy 29.

Az Atlanti-óceánt a Földközi-tengerrel összekötő tengerszoros. Szélessége 14 km, mélysége körülbelül 300 m. A szoros északi oldalán Gibraltár és Spanyolország, a déli oldalán pedig Marokkó és Ceuta (Spanyolország Észak-afrikai exklávéja) található.

A szorosban a víz az Atlanti óceánból a Földközi-tengerbe áramlik. A Földközi-tenger vízháztartás egyenlege ugyanis negatív, a beleömlő folyók vízhozama és a tengerre hulló esővíz nem fedezi a tenger párolgása miatti vízveszteséget és a szoros nélkül a beltenger kiszáradna.

A Gibraltári-szoros meglehetősen forgalmas vízterület, hiszen a világ legforgalmasabb nemzetközi hajózási útvonala. A hajózást azonban nem csak a kereskedelmi hajók, hanem a szorosban keresztirányú forgalmat bonyolító komphajók is nehezítik. A komphajók Puerto de Algeciras és az afrikai Ceuta között járnak.
A legnagyobb nehézséget a szorosban az erős áramlások és árapály-áramlások okozzák. Az áramlások sebessége 2–5 csomó között változik és az árapálytól függően hol keleti, hol nyugati irányba tartanak; sőt, az áramlások néha ellenkező irányúak a partok mentén és a szoros közepén.

A Gibraltári-szoros legszűkebb részén forgalomválasztó zónát jelöltek ki Tarifa és Gibraltár között.

És hogy hogyan élte ezt meg a Dongfeng legénysége:

A hét VOR verseny veteránja Stu Bannatyne, sok mindent látott már és nem véletlenül kapta meg a Déli Óceánok Királya becenevet. Bevallása szerint az első szakasz első éjszakájára kihívást jelent a szoros. „Először besötétedett, ahogy közeledtünk a szoroshoz, majd az előrejelzések 30 csomós frissülést jeleznek az óceánra való kilépéskor” – így reffeltek – „Túl korai szakasza a versenynek, hogy kockáztassunk”

„Kellemes parti tenger állapot, a szél áramlással szemben fúj. Elég sok dolgunk van. A viharruhák jól vizsgázhatnak most.”

„Alapvetően csak túl kell éljük az elkövetkező órákat”

Tipikus hétfői érzelmek, bár a legtöbb munkahely valószínűleg nem ilyen.

A francia város Lorient, ami utolsóként vált a 2014-2015-ös Volvo Ocean Race útvonalának egyik állomásává. A verseny 2014 október 4-én az alicantei inport race-el kezdődik és az utolsó esemény 2015 június 27-én Göteborgban szintén az in-port race-el végződik.

A teljes távolság 39 895 tengeri mérföld. Ahogy már szokásossá vált a Jóreménység fok után nem a Déli Óceánokon folyik a küzdelem, hanem az Indiai Óceánon Abu Dhabi és Sanya érintésével Auckland után tér vissza délre.

Knut Frostad a VOR igazgatója szerint ez lehet a legizgalmasabb, legkeményebb verseny a VOR történetében.  Az biztos, hogy one-design hajókkal ez lesz az első verseny. Az első szakasz szinte bemelegítő jellegű. A spanyol Alicane-ból a brazil Recif-ig 3421 mérföld a táv.  Itt egy nagyobb harapás következik. Abu Dhabi 9707 mérföldre van. Majd onnan a kínai Sanya 4670-re.

Következik Aucklandig egy röpke 5264 mérföld és a vitorlák városából ismét Brazilia a cél méghozzá Itajai (6776 mérföld) Braziliából az USA a cél Newpor, Rhode Island 5010 mérföld és egy atlanti átkelés után a csapatok Liszabonba érnek (2800 mérföld)  Ez után a verseny legrövidebb szakaszán Lorientbe hajóznak (647 mérföld)  és végül marad az utolsó szakasz a Volvo hazájába Göteborgba (1600 mérföld)

Frostad szerint a verseny varázsát az adja, hogy régi és klasszikus útvonalpontok mellé jónéhány új is csatlakozik. Véleménye szerint a leghosszabb Recife-Abu Dhabi szakasz lesz a legizgalmasabb.

Kevesebb mint másfél évvel a 2014-2015-ös verseny elött lassan kristályosodnak a nyitott kérdések.

Eleddig a hivatalos megállók: Alicante, Recife, Abu Dhabi, Auckland, Italjai, Newport, Lisabon és Gőteborg. A verseny Alicane-ből indul és Rio után nem megy Fokvárosba, hanem megkerüli Afrikát és Abu Dhabiba fejezi be a szakaszt. Azt persze még nem tudni, hogy miként kerüli ki a flotta a kelet-afrikai kalózokat. Az előző versenyen a Maldív szigetekről teherhajóval ment a flotta.  Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy lesz egy indiai megálló is, feltehetőleg Mumbai, de inkább technikai megálló lesz, nem teljes jogú állomás.  Ezen kívűl vannak még lehetséges európai állomások esetleg Lorient.

Alinghi design

Az idei VOR 65 lábas One Design hajókkal fog versenyezni. Jelenleg tíz csapat van a látótérbe.

1. Ezek közül az elsőnek sorompóba álló SCA Team teljes egésszébe női csapat. A svéd bázisú multi által támogatott csapat augusztus 21 óta létezik. Jelenleg Lanzarote-ban van a bázisa.
2. Recife Team a brazil csapat volt a második jelentkező január 17-én. Keveset tudni róluk mindössze annyit, hogy a város és a megye támogatását élvezik.
3. Abu Dhabi Ocean Racing nem ismeretlen már. Az elöző versenyen is részt vettek. A kormányos ismét Ian Walker lesz.
4. Alinghi nem ezen a területen ismert, bár a bejelentésüket március 2-ra tervezték, ami az első AC győzelmük 10. évfordulójára. Tervek szerint Brad Butterworth lesz a skipper
5. Anbersail/Litván-Baltic Team lesz aki elöször vitolrázhat VOR65-ös hajóval. A skipper Simonas Steponavicius lesz, de jelenleg kérdés, hogy elég pénzük lesz-e a versenyre
6. Team Campos/MAPFRE Pedro Campos annak ellenére, hogy eléggé kritizálta a VOR65-öt benevez a versenyre. Mivel a Telefonica kivonult, ezért a MAPFRE spanyol biztosítási csoport  adja a költségvetés egy részét.
7. Holland Team az egyik legerősebb csapat. Roy Heiner mellett olyan VOR veteránok mint Gerd-Jan Poortman és Bouwe Bekking fémjelzik a csapatot a költségvetésük pedig 16 millió Euro.
8. Kina Team jelenleg még csak erős jelek utalnak egy ilyen csapat létezésére. Annyit azért tudni, hogy a tervek szerint igazi kínai csapatot szeretnének összerakni, nem csak egy-két hajós képviselné kínát a hajón.
9. Indiai Team csak pletyka szinten létezik.
10. 10. Dél Afrika Team igazából csak a tervekben létezik, és valószínűleg inkább a következő versenyre áll össze

Az első VOR, ahol One Design hajóval versenyeznek a népek.. Az első hajótest már elkészült és az Ambersail vette meg, de ha nem tudják megoldania finanszírozási nehézségeiket, akkor veszett fejsze nyele lesz. A második hajó az SCA-é lesz a harmadik a Team Recife. A 4. és 5. hajóért az Abu Dhabi és az Alinghi versenyez. Azért fontos, hogy kié a a 4. mert utána lesz egy késedelem a szállításban és az időfaktor elég fontos lesz. Persze az kapja  a 4. hajót, aki  elöbb elutalja a közel 5 millió euros vételárat.

A további olvasás helyett érdemes megnézni a VOR első szakaszának rajtját, mivel part melletti fel-le rohangászással vette kezdetét a VOR első óceáni szakasza, amelyet egy órán át közvetítettek profi módon a neten. A pár mérföld hosszú pályát Alicante előtt tűztek ki a nézők kedvéért a szervezők, majd miután a csapatok teljesítették a bemelegítő köröket, délnek fordították volna a hajók orrát. (tekerés 13. perchez)

Ha megnézték, talán egyetértenek vele, hogy valóban új korszakába lépett a vitorlázás közvetítése. Pont olyan rajtot láttunk, mint amilyenre vágytunk és ez elég jól átjött a videón. Erős, pöffös szél rengeteg akcióval, küzdelmes vitorlacserékkel, brutális rohanással, vízfüggönnyel.

Kisebb problémák elő-előjöttek a csapatoknál a ketrecezés során, a Groupama kicsit a rajtot is elméretezte, majd hibázott és büntetőzni kényszerült. A Puma nem bírta betekerni a gennakerét, a Telefonica egy halzolást szúrt el, majd haladt egy percen át gyökkettővel és adta el második helyét, amelyre a Puma startolt rá. A Camper (ETNZ csapat) a rajt után az élre állt és növelte előnyét, amelyet a kora estére elbukott.

Amint elhagyták a csapatok az utolsó pályajelet, elkezdték kipakolni a vitorlákat a luv oldalon hátra és útjára indult a 20 csomós hullámvasutazás Fokváros felé.

A versenyzők jelenlegi helyzete, sebessége:

http://www.volvooceanrace.com/

Fotó: Paul Todd/Volvo Ocean Race



Forrás: VOR