A 10. Aranysekli Adria Kupa komoly lendülettel indult. Hatalmas volt az érdeklődés a verseny kapitányi értekezlete kapcsán, így tömve volt a Márványmenyasszony étterem erre kijelőlt terme.
Már a kapitányi értekezleten is kiderült, hogy ez idei verseny más lesz mint a többi. Elsősorban azért, mert a rendezőség idén sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az Internetes kommunikációra és a versenyzők tájékoztatását is nagyrészt az Interneten keresztül tervezi.
Az idei díjak nagyon szépek alkalmazkodva a fejlődő igényekhez. Igazán nem nevezhetőek hagyományosnak és jelentősen túlmutatnak a hagyományos plecsni, csavarozható kupa módin.
E kis művész csodálatos alkotásai gyarapítják a kategória győztesek díjait
És álljon itt a szervezőbizottság leírása az eseményről:
Kedden megvolt az első kapitányi értekezlet. A szervezőbizottság ismertette a verseny szabályait és a versenykiírást. A kapitányok kihúzták a rajtszámaikat és megtekinthették a díjakat, melyet csak a legjobbak kaphatnak. Egyszóval minden készen áll, hogy elindulhasson Magyarország legnagyobb tengeri túravitorlás versenye, a 10. alkalommal megrendezésre kerülő CAPTAINS Aranysekli Adria Kupa!
23 versenyhajó fog egymással szembenézni a futamokon. Ez a verseny “embert próbáló”, mint ahogy halhattuk a kapitányoktól. Nem az az oka, hogy 23 versenyhajó indul, hanem az, hogy ez az egyik legnehezebb magyar vitorlás verseny. Nem arra kell koncentrálni, hogy legyőzzük a versenytársakat. Magunkra kell összpontosítanunk és a természettel való kapcsolatunkra. Ki kell törnünk az általunk ismert kényelmes hétköznapokból és szoros barátságot kell kötnünk a tengerrel, hogy a legkeményebb vihar se rendítsen meg, hanem egészen az első helyezésig röpítsen minket!
Képek
a kapitányi értekezletről.
Nincs más hátra, mint előre az Adriára! És bár nem mondom, hogy babonás vagyok, de sikerült kihúzni az egyes rajtszámot és ennek nem igazán örülök…….
]]>Összességében kb. egy Kékszalag táv jött össze a leglassabb, a Dufour 385-ös osztály számára.( Önző módon persze erről beszélek, mert itt szerencséltettem részt venni.) És kb. 30-40 mérfölddel több a nagyabbaknak. Ez végül is alig több mint. 24 órát vett igénybe. De kezdjük a legelején.
Szóval lészen a rajt, úgy ahogy szokott. Ha rajtlövés dörren, mehetsz jobbra és balra is. Persze vigyázni kell, mert ha jobbra mész és jön közben valaki balra engedned kell. Itt a beltengerek egyik legszebbikén, meg úgy általában a tengereken a szél egyenletessége igen kívánja, hogy elsőre jó irányba menj, mert később az aprócska változások nehezen teszik emészthetővé a távolságokat.
Így teszünk mi is, és a Zára városa felé induló mezőny nagy részével ellentétben inkább a sziget felé irányítjuk szekerünk rúdját. Vigyázva, hogy balra igyekvő ellenfelünk ne legyen már a mi jobb oldalunkon. És átérve a szigethez látszani látszik, hogy ez jó. Közben a szél felkúszik 26 csomó köré, mi mégis szekerünk egyensúlyának megtalálása végett növeljük a szett méretét. És látjuk, hogy ez jó… Amúgy sem szeretem, ha egy szekér első hajtóereje csökkentésre van ítélve. Valahogy az természetellenes. Nekem.
Fel is érénk ahhoz a bizonyos útvonal ponthoz, mely egy kis sekély vízzel körülvett szigetecske a nagy sziget mellett. Kerülvén azt gondolván , hogy szelünk azzal a sok csomóval több mint kéne, nem huzánk fel nagy színes fegyverünket, melyet mifelénk gennakernek hívnak. Ezt azért gyorsan meggondolánk, mert a szél gyengül és az ellenfelek ébredeznek.
Hosszú a parttal párhuzamos hátszelezés következék, amelynek végén elvállnak útjaink nagyobb szekerekétől, hisz azok sokkal hosszabb útra menének tovább a messzeségbe. Mi laza gennaker leszereléssel bevetjük magunkat a szigetek közé, ahol cirkálva fordulá vissza délnek.
Lassan itt ér minket a naplemente és megnyugodván utolsó pillantást vetve ellenfeleink távolsága lévén igen kedvező. Persze ahogy lenni szokott az éjszaka hozá meglepetéseket.
Úgy, hogy leálla az eddig délről fújó szél – ezt eddig gondoltuk- majd északról ,északkeletről ébredezés. Az utolsó előtti útvonalpont előtt egy haltelep választotta ketté a pályát. Egyik ellenfél szekerünk hatalmas munkával ledolgozta hátrányát és jókor fordulának nyugati oldalára a telepnek igen szép előnyt építenének. Mi elnavigálva magunkat teljesen felesleges, de gyönyörű túrát tettünk egy másik haltelep közepére és onnan ki. Itt értek utól minket a nagyobb, gyorsabb szekerek is.
Szerencsére a nap felkeltével ismét magunkra találánk és jó sebeséggel, ismét átvevénk a vezetést. Harci szekerünk a szél épülésével egyre jobban magára talál és a biográdi csatornában elhelyezett befutót -mert a szél növekedésével további versengés nem lehetséges – hasonló méretű szekereink közül először szelénk át, kisebb nagyobb sikerrel. Mindez szinte pontosan a Föld körbefordulásának egyszeri megléte alatt…
Nem is volt baj, mert hamarosan nagy csimbumcirkusszal vihar érkezék és még egy kicsit nehezebbé teszé a még vízen lévők helyzetén.
Fél négyre befutott kisebb, nagyobb is és mindenki elégedetten vagy kevésbé elégedetten készülhetett az esti fogadásra és díjkiosztóra.
Az utolsó napra halasztott éjszakai futam nyílván nem tett jót az esti fogadásnak, de azért jó hangulat nem maradt el és mindeni megünnepelt mindenkit és azt aki megérdemelte. Azt az egy elmaradt futamot kellően sajnáltam, de indokolt volt.
Be kell vallanom, hogy rég voltam Arany Sekli Kupán, de látszólag sokat javult a helyzet a rendezés részéről az értelmetlen kockázatvállalás terén. Jól kivártuk mindig a kevésbé kockázatos vagy egyáltalán nem kockázatos helyzeteket és nem rohantunk bele felesleges csihipuhiba. Egyszóval nem volt rossz ez az első verseny az Adrián, ami a hideg miatt így is kellően extrém bírt lenni, de mindenképpen komoly kihívás az éjszakai futamával.. És szép emléket állított Juba Ferenc tengerészkapitánynak.
Fotó: Antal István, Beliczay Péter
Reggel az Arany Sekli Kupa vezetősége azt a döntést hozta, hogy tekintettel az időjárási helyzetre elmarad a tervezett éjszakai futam. 60-65 csomós ítéletidőről szóltak a hírek. Így Saliból végül is Zadar felé vettük az irányt. Ami egy rövid 25 mérföldes pályát jelentett.
És mi történt? Gyönyörű időben, kellemes keleti szélben, napsütésben nagyon szépet vitorláztunk. Sali elől rajtolva, egy rövid kreuz után, hosszú hátszelezés következett.. Majd időnként elfogyó, de élénk szélben kreuzoltunk Zadarba. Ahol végre tisztes körülmények fogadták a talán nem is olyan fáradt versenyzőket.Mi személyesen megtanultuk, hogy milyen elvágni a fockshottot.Ez az egy szépséghibája volt a napnak pláne, hogy végre összerázódni látszó csapatunk ezzel a napi aranyat bukta…
A szerda reggeli kormányosi értekezleten kiderül hogyan tovább, mert az ígért idő csak korán reggelt ért ide. lehet, hogy a 4. nap a parton ülésé lesz?
]]>Azért az öröm nem volt ilyen egyértelmű. Jugó úgy 20 csomó környékén és persze az elmaradhatatlan eső rogyásig….
A pályát nem kísérlem leírni, mert a pályarajz szépen szétázott, a nap folyamán, mint egyébként minden, ami a hajó fölött, hajó alatt, hajóban volt. Az eső csak esett, csak esett, csak esett… Estig talán.
A futam 19,5 mérföld volt, de a sok kreuz miatt ez kb. 26 lett bruttó megtett útban. Mentünk ide, mentünk oda, kreuzban, hátszélben, félszélben, de mindenhol esett. A rajt Vodice előtt volt, míg a cél Zlarin kissé alul komfortos kikötőjébe érkeztünk.. Mire a huszonpár hajó kikötött, még az áram is sikeresen elment. De legalább a kocsma üzemelt..
Na persze reggel sem lett jobb. Kiderült, hogy a kocsma csak nyolckor nyit. Kora reggel céltalanul ténfergő vitorlázókat láttunk egész Zlarinban. Viszont kiderült és a szél elállt. Előre vetítette a nap stílusát.
Szinte flaute rajt. Majd gennakerek a hajókon jó hosszú ideig. Néha szél is fújt. De alapvetően a mezőny az egyik korai ellenőrző ponton be lett futtatva és motorral vágattunk Sali kikötőjébe.
Be kell vallanom, hogy éles kritikával illetném a kikötőt, illetve annak vizesblokk kezelését. Egyrészt bezárták éjszakára, de nem túl kíméletes módon kizavarva azokat, akik éppen félig végeztek a zuhanyozással és ilyen késői órán mertek ott tartózkodni. Reggel bár fél hét körül kinyitották egy idő után ismét felszámolták a lehetőséget.
Az idő elég dúvaddá feszül, ezért elmarad az éjszakai futam, mert helyenként 65 csomós szelet is mondanak. Ma Zadarig jutunk. Nap közben, talán békésen. Holnap meg majd meglátjuk….
Két futamon tehát megvagyunk, Kicsit fújt, kicsit nem, kicsit esett, kicsit nem. A folytatás hasonlónak tűnik.
Fotó: Beliczay Péter
Eltelt az éjszaka néhány későn (vagy korán, kinek hogy) érkező és ezért akaratlanul zajt csapó legénységi taggal körítve. De nem is ez volt a lényeg, mert zaj az itt van bőven. Szomszéd kabinban állat módjára horkolótól kezdve a kötelek mozgásáig, az árbocok csilingeléséig és a parton duhajkodók nem túl kellemes hangjáig minden van itt, mint normálisan. Egyszóval, aki nem tud aludni az a hajón alvással ne egy charterversenyen kezdjen ismerkedni, mert kevés esély van rá, hogy megszereti.
Előző este már-már felhorgadt bennem a versenyzési láz és be-be csúszott néhány nem oda illő mondat a kedélyes beszélgetésbe, a hajó lehetőségeiről. Persze, azért nem vettük komolyan a dolgot és inkább a Guido féle szalonnával, kolbásszal, sonkával és pálinkával ismerkedtünk. De reméltem, hogy majd ma.
A reggel korán, de eredményesen indult. Úgy tűnt, hogy a fél hat egy jó idő elkerülni a férfi zuhanyzóban tapasztalható reggeli zsúfoltságot. Szép lassan mindenki magához tért, ki jobban, ki kevésé jobban vette az ébredéssel járó drámát… Végül azért sikerült.
Kormányosi értekezlet miegymással boldogítva azt tette viszonylag tisztává, hogy a vasárnapi pálya Nem lesz túl hosszú, mindössze 8-10 mérföld… Mondjuk kemény Jugóba…
Ezek után folyt a kemény tökölés, hajóátvétel, pacsizás, majd nekieredtünk. Még napsütés és egyre erősödő jugóban vitorláztunk Vodicébe egy apróra sikerült gennaker segítségével. Csak remélni tudom, hogy mindenkinek ilyen apróra sikerült ez a vitorla. Odafelé azért sikerült egy kicsit betréningezni a társaságot néhány, jobb és kevésbé jó halzolással… Székely ember nem piskóta. Az biztos. Szerencsére ez a hajón jól jön, olykor olykor. Minden esetre holnap talán a bőszeles szakaszokon nem lesz probléma…..
Vodice azután csalódást okozott… Nem volt hely. Így átmotoroztunk Tribunjba. Hiába, no. Magyar szív magyar kikötőbe vágyik….
Mexikói barátunk volt az egyetlen, aki felakadt a hullámzáson és egész úton, a gennakerel vagy a gennaker nélkül aludt ájultan az orrkabinban. Ezzel hozzájárult ahhoz hogy ne legyen koszos az ágynemű az orrkabinban. Hurrá… Mi lesz itt az éjszakai futamon?!?!
Amúgy bolognaival sikerült feledhetetlenné tenni az estét…
Ma még mindig nem versenyeztünk 
De kezdjük az elején. Tehát egyszer volt hol nem volt egy messze földön hírös verseny az Arany Sekli Kupája. Mintegy huszonnégy? hajó részvételével lészen ez megtartva az Úr 2015. esztendejének március havában. Nagy dérrel és durral lészen a rendező és csapata valamint a párszáz versenyző is. Mint korábban írva vala volt ezt megelőző
skipperértekezlet
az nagy Budapesten, tehát mindenki képben vala minden fontos dologgal.
Így péntek napján neki is vágtunk (hogy miért egy nappal előbb, nem tudom, de talán nem is érdekes) hogy Rogoznicában egy hajón töltsük az éjszakát. A kapitány, a legénység nagyobb része és az egyetlen nőnemű lény, aki a közelünkbe került. Persze ezt nem nagyon bántuk,hogy a hajón nem lesznek túl sokan, mert ahogy az ősi kalóz mondás tartja „ Nőt a hajóra ne hozz! Vihart, szélcsendet okoz!” Ezért (bár nem csak ezért) Biográdba” felejtettük Őt”….
Így meg is érkeztünk Rogoznicába, ahol tárt karokkal vagy pénztárgépekkel vártak minket a helyi vendéglátó egységben. A rogoznicai Marina Frapáról érdemes tudni, hogy 2002-ben az Év Európai Kikötőjének választották, Ennek megfelelően kellően elegáns és igényes, még úgy is, hogy a mi hajónkat a 10 mólós szárny utolsó előtti mólójának végén találtuk meg.
Eredeti terveink szerint csak a feltétlen szükséges dolgokat visszük be a hajóra, hogy másnap könnyedén átvehessük és neki vághassunk a versenynek. Nos, ehhez képest az autóban csak a kupák maradtak amik a verseny díjazását szolgálták…
Megérkezvén természetesen kiderült, hogy egy 37-38 lábas marha kicsi.. főleg hat majd később hét ember számára… Én szerencsére magányosan tengődtem egy kabinban, ahol még magamban is gondot okozott a megfordulás, nem hogy ha még más is mellém kényszerül.
Elég díszes társaságot alkottunk. Volt közöttünk igazi székely ember is, Pesta. Tőle megtudtuk, hogy a medve valóban nem játék…Louis a mexikói, Guido a crazy, Pali a doki, Viktor akiről majd később, Zsolt a kapitány és én Belo aki én lennék.
Az estét heveny társasági élettel zártuk, miután megjött Louis a mexikói, aki egy harapással benyomott egy hegyes erő paprikát és közölte, hogy sweet…. A pálinkával jobban hadilábon állt, és amikor megkérdezte, hogy hány fokos ártatlanul mondtuk neki, ha a paprikánk édes, akkor ez 10.
Ennyiben is maradtunk és Adria ide vagy oda, de éjszakára csípős hideg lett és kissé szűkös birtokunkat örömmel fűtöttük agyon éjszakára…….
Fotó: Beliczay Péter
Be kell látnom az Arany Sekli verseny különleges. Nem csak attól, hogy ez a legrégebbi versenysorozat az Adrián magyar szervezésben és a szervezője az a Hovanec Zoltán, aki a magyar tengeri verseny vitorlázás tulajdonképpeni megalapítója, hanem azért is, mert az eseményen minden évben megemlékezik egy híres magyar tengerészről. Ez idén sem volt másképpen és a most Dr Zsigmond Gábor alapos és élvezetes előadását, megemlékezését
Dr. Juba Ferenc tengerészkapitányról
hallgathatták meg a skipper értekezletre érkezők.
A verseny arról híres, hogy a korai időpont miatt komoly kihívásnak teszi ki a rajta indulókat. Nem csak nappal, hanem éjjel is. Az öt futamból egy mindig éjszaka zajlik, függetlenül az időjárási körülményektől. Méltán népszerű ez a verseny itthon. Most is 24 hajó 3 osztályban veszi fel a versenyt egymással március 21 és 28 között az Adrián.
A tegnapi estén a résztvevőkön már látszott, hogy a tél lassan véget ér és minden gondolatuk a hétvégén kezdődő regatta foglalkoztatja sokkal jobban, mintha már benne járnának a szezonban. A zsúfolásig megtelt különteremben lezajlott a rajtszám sorsolása is és áttekintették a versenykiírást is. Nincs más hátra, mint vízre kell szállni és megküzdeni az elemekkel a téli álmából ébredő tengeren.
A versenyről a jövő héten többször is beszámolunk, szöveges és képes formában is.
]]>Az Aranysekli Adria kupa utolsó versenynapjára a rendezők egy technikai navigációs pályaversennyel kedveskedtek a résztvevőknek.A Principessa Sailing Team csapata ismét első helyen haladt át a célvonalon, ezzel megnyerve az idei Aranysekli Adria kupát.
A reggel viharosan indult. Háromnegyed kilenckor kormányos értekezlet, majd tíz órás rajt szerepelt a programban. Ennek megfelelően a füredi legények is „rapid rántottás” reggelit követően hajóztak is ki a rajtvonalra. Az időjárás hozta a formáját – szikrázó napsütés, közel húsz fok, és majd harminc csomós meleg szél. Nem is kívánhatott volna ideálisabbat egyik kormányos sem az utolsó versenynapra. A rajt az erős szélben kissé mozgalmasra sikerült, de végül sérülés és károkozás nélkül haladt át a mezőny a rajtvonalon. Ezt követően a három hajóosztály – méretének megfelelően – ismét három külön pályát vitorlázott, melyet a változatosság kedvéért előre megadott koordináták alapján maguknak a navigátoroknak kellett felfedezniük. A Principessa Sailing Team már a kezdetekben élre ált saját osztályban, és aktivitásukra jellemző, hogy a befutónál nem csak, hogy megtartották ezt az eredményt, de összetettben is felfértek a képzeletbeli dobogóra a napi teljesítményükkel.
Beszámolók a korábbi versenynapokról és további részletek a
www.http://principessa.hu
oldalon
Fotó: PYC
Forrás: principessa.hu