Bár Jimmy – akit én is barátomnak nevezhetek – 1998-ban nyugdíjba vonult, a World Cruising Club azóta is minden novemberben útjára indítja a versenyt, sőt számos más útvonalon is (pl. ARC Europe, ARC Bahamas, stb.), és föld körül is (Word ARC). Jimmy a Szenvedélyem a tenger című könyvében számos érdekességet elmesél erről a rally-ról (is), most azonban a méltán népszerű Atlanti ARC eseménysorozatban részt vevő hajókról és hajósokról a Yachting World által készített felmérés-sorozat eredményeiről, statisztikáiról lesz szó.

Az ARC számos (köztük több magyar) vitorlázó számára is egy “must-do” esemény, amin legalább egyszer az életben részt kell venni. A Gran Canariáról Saint Luciára tartó 2700 mérföldes rally évente több mint 200 hajót és 1200 embert vonz.

A cikk aktualitását az adja, hogy a klasszikus útvonalon induló hajók holnapután, november 25-én, vasárnap rajtolnak Gran Canariáról, jóllehet a Zöld-foki-szigetek érintésével hajózó ARC+ már 11-én elindult, és az ARC+ St. Vincent rally versenyzői is úton vannak már 15-e óta.

Idén 30 országból 178 hajó indul, bár egy hajó sem lesz ott magyar lobogó alatt, viszont több horvát indulót találtam. Eddig a csúcs létszám 250 hajó felett volt. De milyen hajók és milyen emberek vesznek részt ezen a versenyen? Ennek járt utána a Yachting World brit vitorlás magazin. 18 éve készítenek felméréseket a rajtolók között, s azt tapasztalták, hogy a hajók mérete folyamatosan emelkedik.

De nézzük meg, hogy mit tapasztaltak, amikor a résztvevő hajók méretén kívül a résztvevő hajósok korát és nemét, a legénységek létszámát, a költségeket vagy éppen a hajók felszerelését is vizsgálták. Az alább olvasható statisztikák a Yachting World 2014-es felmérésének adatai alapján készültek.

Transzatlanti hajók

A rally három évtizedes történetében megfigyelhető, hogy a hajók mérete egyre növekszik, és már jelentős arányban részesednek a többtestű hajók is. Az átlagos hajóméret 48ft 4inch (14,73 m), jelentős többségben vannak a 40-50’ közötti hajók, ez pedig azt jelenti, hogy a 12-15 m közötti hajóhossz a legoptimálisabb méret az óceánátkelésre, főleg ha azt is megnézzük, hogy hány hajón van kétfős (férj-feleség) legénység, mekkora a nők száma és milyen a legénységek összetétele. Roppant érdekes, hogy míg a 40’ alattiak csak 15%-ot tesznek ki, a mezőny majd’ negyede 50-60 láb hosszúságú hajókból áll!

A kutatás másik megállapítása, hogy a flotta hajói viszonylag fiatalok és modern konstrukciók. A hajók átlag életkora 11 év, míg a medián kor csak hét év (a medián az az érték, amely a sorba rendezett adatokat két egyenlő részre osztja).

Az ARC hajók jelentős része újonnan vízre bocsájtott volt. A 2008-as recesszió ellenére a hajók negyede az elmúlt években került vízre, s ezek nagy része 45’ feletti méretű. A legnépszerűbb 40-50 ft csoportban elég nagy a különbség a hajók árában. A többség a €80 000-250 000 közötti értéket képviseli, de nem sokkal marad el azon hajók száma, amelyekért már €250 000-500 000 közötti, illetve egymillió euró körüli összeget fizettek a tulajdonosok.

Szkipperek és legénységük

Egy adat nem változott az évek alatt: a tipikus mélytengeri szkipperekre vonatkozó adatok. A “blúvótö:” szkipperek átlagos életkora 55 év, akik elő-nyugdíjukat töltik, mert eladták a bizniszüket, de legalábbis távirányítják, átengedve a napi feladatokat másnak, elegendő időt teremtve maguknak az óceáni hajózáshoz. Ezek alapján a Yachting World elemzői azt feltételezik, hogy a hosszútávú vitorlázáshoz szükséges kritériumok (idő, lehetőség és pénz) az ötvenes korosztály második felében lévők számára adottak.

Sok hajó esetében a nehézség a legénység toborzásánál jelentkezik. Olyan embereket kell találni, akik elég idővel rendelkeznek és kellően képzettek is. 2014-ben 1407 fő vett részt a versenyen, legtöbben a családtagok és a barátok köréből kerültek ki. A legénység létszámának átlaga 5 ember, mert ez elég a megbízható őrszolgálat ellátásához, de nem okoz zsúfoltságot a hajón.

A kétszemélyes hajók nagy számának talán az az oka, hogy meglehetősen nehéz olyan legénységet találni, akiknél az “elég szabadidő-azonos gondolkodásmód” kombó megtalálható. Ezért a vizsgált időszakban 27 négykezes legénység nevezett, ami valamivel több, mint a teljes flotta 10 százalékát teszi ki. Ami a hajóméretet illeti ebben a csoportban, az ideális hajóméret 41 láb körül volt. Ebben a méretben a hajó két ember által viszonylag kényelmesen üzemeltethető, feltéve, ha az olyan alapvető felszerelés, mint az autopilot vagy a szélkormány, valamint az áramellátás biztosítása rendelkezésre áll; s valóban, ezeknél a pároknál ezek a feltételek adottak is voltak. A legfontosabb kérdésnek ebben a csoportban az tűnik, hogy miként lehet kezelni egy jelentősebb üzemzavart vagy hajókárt.

Atlanti útvonalak

Összehasonlításra kerültek a hajók által választott – meglehetősen eltérő – útvonalak is. Az északi útvonal rövidebb, mert közel áll az elméleti főkörívi (ortodróma) útvonalhoz, amely kb. 2600 tengeri mérföld, viszont itt az időjárás frontos és elfordulhatnak szembe szelek. A déli útvonalat nevezhetjük az igazi passzátszél-útvonalnak, sokkal megbízhatóbb, ezért jobban kedvelik a kisebb méretű hajók és a családi, vagy négykezes legénységek. Hátránya viszont, hogy néhány száz mérfölddel hosszabb.

2013-ban az útvonalválasztás dilemmáját egy hatalmas “lavór” (szélcsendes terület) is súlyosbította. Egy félúti ponton a legészakibb és a legdélibb jacht között 1300 mérföld volt a távolság, miközben a mezőny kétmillió négyzetmérföld (!) területen szóródott szét…

A hajók felszerelése

Végül vessünk egy pillantást az alábbi diagramra, amely a hajók felszerelését mutatja hajóméretekre felbontva. Ebből jól látható, hogy mennyire elterjedtek a műholdas kommunikációs berendezések (a hajók több, mint kétharmada vitt magával SatCom eszközt), miközben a hagyományos rádió csak a hajók alig harmadánál volt megtalálható. (Erről a kérdésről nemrég már szó volt [Nr. 56., november 2.], nevezetesen kell-e a távol körzeti “LRC” képesítés az óceáni hajókon; és még lesz is szó, kb. ilyen címmel “Milyen kommunikációs eszközt használnak az óceánátkelő hajók?”) Az is jól látható, hogy az AIS mennyire elterjedt, s mennyire növeli a biztonságot (és a biztonság érzését). A diagram magárt beszél…

Az ARC (Atlantic Rally for Cruiser) ma már egyértelműen a legnépszerübb óceán átkelő rendezvény. Évről évre több százan  indulnak el Las Palmasból, hogy néhány hét vitorlázás után megérkezzenek az Antillákra legyőzve magukat és a tengert..

A magyar származású alapító meleltt az idei versenyen egy magyar hajóról tudtunk, ami Bossányi Zsolt kormányzásával még kategória második helyet is szerzett. De így utólag kiderült, hogy egy magyar lány is volt a mezőnyben. Nem is akárhogyan. Egy kis csupa lány legénységűhajóval kelt át a nagy vizen.

Beatrix 16 évesen került Amerikába és kisebb, nagyobb kerülőkkel a mai napig is ott él. A Girlforsail iskolán keresztül került szorosabb kapcsolatba a vitorlázással.

Vele beszélgettünk egy rövidet a vitorlázásról és az ARC-ről:

A Girlforsail keretein belül kezdtél el vitorlázni, vagy már elöbb is próbálkoztál vele?

A GFS előtt is vitorláztam már, de nem sokat. Horvátországban, Görögországban, Portugáliában és Floridában vitorláztam előtte. Hobie Cat-ezni nagyon szerettem már előtte is. Most egy 360s Hallberg Rassyval vitorlázom a Karib tengeren.

Hogyan jutottál el a GFS-hez?

Az ARC weboldalon keresztül. Épp Portugáliában jártam, amikor megláttam Lagosban egy ARC zászlót es megtetszett az ötlet, hogy átvitorlázzam az óceánt.

Mesélnél erről a  szervezetről?

A GFS-t egy Annie O’Sullivan nevű hölgy alapította, aki szeretett volna nőként komolyan vitorlázni és ugymond nem csak szendvicseket csinálni. Las Palmasban többször megprobált legénységként jelentkezni hajókra, de mindig csak szakácsnak voltak hajlandók felvenni. Ekkor úgy döntött, hogy vesz egy hajót saját magának és lehetővé teszi, hogy más nők is vitorlázhassanak. Azóta ötször szelte át az óceánt mint skipper.

A GFS ma vitorlástanfolyamokat, versenyeket és ARC átkeléseket szervez azzal a céllal, hogy nőket tanitsanak vitorlázni.

Egyértelműen meg volt a csapat, vagy meg kellett küzdeni a lehetőségért?

A csapat már meg volt, (6 ember). Nekem csak iszonyú szerencsém volt, mert az utolsó pillanatban lemondta valaki, és igy be tudtam kerülni a csapatba.

3 hét 2 map 22 óra alatt tettétek meg a távot a mezőny egyik legkisebb hajójával. Volt az út alatt, hogy komolyabb bajba kerültetek?

Közvetlen a Las Palmas-i rajt után 8 órával elromlott a kormány rendszer és ezek után széllel szemben kellett a havária kormánnyal visszamennünk a kikötőbe kicserélni a huzalt. 22 csomós szélben es nagy hullámokban ez elég érdekes volt, de sikerült 8 óra alatt visszaérnünk. Ott aztán 6 óra alatt megjavitottuk es elindultunk újra.

Voltak az útközben nagyobb scquall-ok. Az egyik ilyen közben eltörtük a orrvitorla felfüggesztését miközben a hajó szó szerint repült és landolt a vizen.

Hogy viseltétek egymást így összezárva több mint 3 hétig?

Talan nem is maga a vitorlázás volt a legnehezebb az átkelésen, hiszen állando passzát széllel vitorláztunk. Ez inkább egy mentális kihívás volt, amit volt aki igy, volt aki úgy viselt. Én azt tapasztaltam, hogy akik pozitiv gondolkodással rendelkeztek azok jobban viseltók az utat.

A hajón nem volt autopilot és csak négyen kormányoztunk. Szerény véleményem szerint, aki „dolgozott” az tudott aludni, pihenni, stb és így repültek a napok éss jobb kedve is volt.

Hat ember, akár férfi, akár nő legyen egy 37-es Elan hajón mindenképp egy érdekes szociális kisérlet is lehet és az egész ARC flotta a mi hajónkra várt Rodney Bayben, annyira kiváncsiak voltak arra, hogy hogyan viseltük egymást. Nem mondhatnám, hogy nem voltak surlodási felületek, (faradtság, 5 gallon víz mosakodásra/ fő/az egész út), de végül is egy ilyen út a konfliktusok ellenére is összehozza az embereket. És én szerencsésnek éreztem magma, hogy barátokra találtam az oceán közepén.

Szerveztünk esti „összejöveteleket”, játékokat, stb… és ez a minden napi vacsorák utáni időszak sokat segitett megőrizni a jó humorunkat. Volt ABBA este, X fakor este stb.

800 zacskó teával indultunk el és nem let a kedvencem. Ha valaki teával kínál az életben, lehet, hogy kitekerem a nyakát.

Több versenyen is részt vettél azóta mesélnél róluk egy picit.

Az idei Grenadai versenyen harmadikok lettünk. Ez egy viszonylag kicsi regatta, igazi karibi hangulattal és 30 hajóval. Az Elan kis szélben jobban viselkedik es a pole munkank miatt jo helyezest ertunk el. (jibb-el es pole ruddal jol szoktunk futni)

Nemrég fejeztük be a St. Martin Heineken versenyt…Hát itt minden szarul ment, ami csak mehetett. Elso nap a achterstag mondta fel a szolgálatot, a második nap elszakadt a nagyvitorlánk. De a bulik hihetetlenül jók voltak!

Ahogy így olvasom jó iskola lehet ez a GFS, ha másért nem, mert a legfontosabbat át tudta adni mindenképpen. Hogy hajózni szükséges. Nemtől függetlenül is.